Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)
1975-11-07 / 262. szám
Palócföld, 197515 Tv-ci jcínhi tunk Borisz Scserbakov festőművész portréja Borisz Scserbakov első „művei’’ akkor jutottak e' tárlatra, amikor mindössze 4 éves volt. Kazányban történt ez, 1920-ban. A kisfiú megszerezte apjának, a színházi díszlettervezőnek az ecsetjét, és egy csomagoló papírra néhány széles vonalat, meg egy pacnit festett vele. Ugyanezt művelte még néhány papírlappal Apja elküldte a „műveket” egy futurista kiállításra, ahol „új kísérletnek” minősítették azokat és Borisz apja, Va- lentyin Scserbakov nem győzte fogadni a gratulációkat. Scserbakov 1939-ben végezte el a Képzőművészeti Akadémiát, s mint ígéretes tájképfestő hívta fel magára a figyelmet. Képein az orosz természet mély lírája és végtelensége tükröződik. Különösen kiemelkedő az a ciklusa, amelyet. Mihajlovszkojé- ban és Trigorszkojéban készített, ahol egykor Puskin élt. A képeknek nagy sikerük volt, azokat megvásárolta az Állami Puskin Múzeum (Scserbakov 1934 és 1973 között több mint 150. a költő életéhez és életművéhez kaocsolódó képet festett.! A fiatal mester sok tervet dédelgetett, ezek megvalósítását azonban megakadályozta a háború. A tájképfestő egv aknász század parancsnoka lett. „Az. aknász, csak egyszer téved” — tartja a katona mondás. Scserbakov szerencséje volt, egyetlen egyszer sem tévedett. Bejárta a háború nehéz útjait, azok sok mindennel gazdagították, sok mindenre megtanították. Ha ! .Telepet ALEKSZEJ KOLOMI- JEC: KÉK RÉNSZARVASOK című tévéjátékból (November 7. — Péntek — 20.05 h-) Boris* Scserbakov festőművész volt néhány perce, lerajzolta Szovjetunió Kulturális Mitársait, a frontélet epizódjait, nisztériuma ebből az alka- A háború után. remek port- lomból az Egyesült Államok rékat festett szovjet tudósok- elnökének ajándékozta Scser- ról. Részt vett „A Szovjet bakov Orosz tél című képét. Tudományos Akadémia el- a festő másik két alkotánökségének ülése” című kép sát Indira Gandhi indiai kor- megalkotásában és ezért Ál- mányfő kapta ajándékba, lami-díjat kapott. Scserbakovnak több mint Scserbakov ezután kezdett 160 vásznát őrzik külföldön, tájképeket festeni olyan vi- Borisz Scserbakov nemrédékekről. amelyek kapcso- giben Solohov szülőföldjén latban álltak az orosz iroda- járt. Vázlatkönyvével kereste lom géniuszaival. Ezeket a fel a Don menti kozák fölképeket (amelyeket gyakran det, hogy aztán örökítse meg neveznek turgenyevi. tolsz- a végtelen sztyeppékét, a toji, puskini ciklusnak) krétásmáladékos , dombokat. Moszkvában és más szovjet a látóhatárral egybeolvadó és külföldi városokban is ki- messzeségeket. A kép-soro- állították. zatban nincsenek emberek. Washingtonban 1973-ban de mindegyiken érezzük az kiállítást rendeztek a len.in- ember jelenlétét. A néző ma- grádi Ermitázs és a Moszkvai ga elé képzeli a tájat át- Puskin Képzőművészeti Mű- alakító embert, látja keze zeum legszebb alkotáséiból, A munkáját, érzi környezetét. ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRTUK A PALÓCFÖLD, a megye társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyóiratának megjelenését. Ügy tűnik. várakozásunkban nem csalódtunk, az új formátumra való áttérés óta hagyománnyá válik, hogy .ninde- neke'őtt a Változó valóságunk rovat szolgál izgalmas, időszerű gondolatokat hordozó cikkekkel, riportokkal, amelyek társadalmi életünk mindennapjaihoz kapcsolódnak. Csongrády Béla. Hagyományok, gyakorlat, távlatok című írásában azt a gondolatot veti fel: vajon, milyen a múltunkhoz való viszonyunk, hogyan a'akul szemléletünk. A szerző hangoztatja, a marxizmus klasszikusainak igazságát miszerint az ember lényege a társadalmi viszonyok összességével azonos, tehát a tárnát is csak e dialektikus összefüggésben lehet felvetni. Szó esik a cikkben — s helyesen: több konkrét példa kapcsán — szemléletünkben levő torzulásokról is, a .példák között találkozunk a szakmunkásképző intézeteknek a közvéleményben elfoglalt, s bizony nem mindig kedvező státuszáról, a munkássá válás folyamatának kérdéseiről. A kérdések felvetése pártunk XI. kon.gresz- szusát követően szintén különös időszerűséggel bír Kívánatos volna, hogy e kérdésekről a lap a továbbiakban még közöljön elemzéseket. Ugyancsak egyik legégetőbb. sokakat érintő kérdést, a szocialista munkahelyi légkört választotta írása tárgyául dr. Bandúr Károly. Mint bevezetésként hangoztatja: a vezetés hatásfoka (egyebek mellett) a szocialista demokratizmus normáinak, a szocialista vezetési elveknek érvényesülésétől függ, s éltől elválaszthatatlan a munkahelyi légkör. Dr. Bandúr Károly megjegyzi, hogy a munkahelyi légikor önmagában is fontos tényező, s ..nem egyszerűen ilyen, vagy olyan vezetési stílusból fakadó következmény, hanem fontos alkotó része a munkahelyi* üzemi demokráciának: tehát társadalmunk demokratizmusa, a dolgozók szocialista tudatosságának fejlesztése szempontjából ig jelentősége van”. A szerző ezek után Ä2t vizsgálja: melyek a munkahelyi légkör megnyilvánulási területei. érvényesülésének feltételei Szót ejt, többi között, a dolgozók bevonásának módozatairól a vezetésbe ezzel kapcsolatban különösen izgalmas az, amit a dolgozók tájékoztatásának fontosságáról, a vezető személyes tulajdonságairól, a munkahelyi pá tszervek szerepéről olvashatunk. Ez utóbbival összefüggésben pfídául a pártszervezetek sokoldalú politikai nevelő munkájának szerepét fejti ki. E két fontos, a felvetett kérdéseket elméleti oldalról közelítő írás után elmélyült igénnyel írt riportokat olvashatunk a Változó valóságunk rovatban. Ezek szerzői: Karácsony György, Pádár András Rozgonyi István és Lakos György. Az esetenként szociográfiai igényű riportok közül ezúttal csupán Rozgonyi István Már nem... még nem. . „ Nagybátony című írására. hivatkozunk, mindenekelőtt azért, mert megyénk egyik legizgalmasabb településének a'akulását kísérelte meg mindennapi mozgásában é’e'.közelbe hozni. Nngy- bátony kiemelt munkástelepülésünk, a munkások száma több mint hétezer s közülük több mint négyezren bejárók. Ez utóbbi kérdés külön i6 izgalmas lehetőség az élet- módváltozás gondjainak, eredményeinek figyelemmel kísérésére. A riportban felmerül az életmód szocialista vonásai erősítésének szükségessége a továbbiakban is. Miután nem célunk ezúttal a teljesség igényével szólani a Palócföld idei ötödik számáról, végezetül csupán a Körkép című rovat néhány írásáról ejtünk szót. Itt Fin- ta József megnyitó beszédét olvassuk az V. salgótarjáni szabadtéri szoborkiállításról. Az idei szabadtéri saobortár- latnak mind a szakmai, mind pedig a nagyközönség körében sikere volt. Salgótarján — s ezt Finta József külön kiemeli — jó építészeti környezetet nyújt ennek az évről évre bővülő tárlatnak. A szoborkiállításról Eisler János írt jegyezeteket e lapszámban. A SALGÖTARJÄNI nyári EGYETEM, az idei nemzetiségi napok is szerepel a Körkép rovatban, ezzel a rovat — úgy látjuk — kitűnően tesz eleget annak a kívánalomnak, hogy a megye kulturális életének legfontosabb eseményeit számba vegye, illetve hozzájuk értékelő megjegyzést fűzzön. Czinke Ferenc folytatia sorozatát, ezúttal Erdei Sándor üvegterve- 2Ő iparművésszel folytatott beszélgetését adja közre. T, E. Csupán egy körülmény hoz zavarba: az én Igorom nem volt hős, s nem tudom, végrehajtott-e egyáltalán valamilyen hőstettet. Keveset írt önmagáról. Nem akart feleslegesen nyugtalanítani. Csak halála után tudtam meg »él* dául, hogy megsebesült a kezén, hoey a Dnyeperen való átkelés közben kishíiám odaveszett. Életében nem volt semmi hősi, kiemelkedő esemény. Hiszen műszaki alakulattá! teljesített szolgálatot. (P. B. megjegyzése: valóban műszaki-utász alakulatnál szolgált, de - végigharcolta Sztálingrádtól és Voronyezs- től Belgrádi? és Budapestig a frontokat, s hősiességéért, hőstettéért kitüntették: egv saját nevével ellátott személyes fegyverrel, „Sztálingrád védelméért” éremmel, „Harci érdemekért” érdeméremmel, a Honvédő Háború érdemérem II. fokozatával és a Vörös Zászló érdemrenddel). Fiam, Igor Vjacseszlávo- vics Prihogyko 1919. máius 6-án született. 1945. január 15-én halt meg. Korán elvesztette édesapját. Amikor Igorka 3 éves volt, férihez mentem másodszor. Alfred Ivanovics Zejbot, abban az időben a Vörös Hadseregben szolgált. Később elvégezte a krasznodári épitészmérnöki főiskola esti tagozatát. Építészmérnök lett. Szintén részt vett a Honvédő Háborúban, s akárcsak a fiam, mérnök'ka- Ditánvi rangot viselt. Jó nevelőapja volt Igornak. Szerették egymást, jó barátok voltak, 1940-ben, amikor Igor még csak huszonegy éves volt, megszerezte épitésmérnöki diplomáját- 1941. április 5-én épitésvezetö-helvettesnek nevezték ki az egyik kraszno* dári vállalat építkezésén. Július 16'án bevonult katonának. Nyomban a Kuibisev hadmérnöki akadémiára vezényelték. A gyorsított tanfolyam elvégzése után. már 1942-ben, Igort Sztálingrád térségébe vezénvelték. Többé nem láttam. Bajtársai a következőket írták nekem róla: Okrugin kapitány: Barátságunk még Sztálingrádnál született- Két és fél éven keresztül egy takaró alatt aludtunk, olykor egy tányérból ettünk. Nekem elesett két fivérem, de miattuk nem keseregtem annyit, mint Igor halála miatt. Szerettem, mert kiapadhatatlan életöröm áradt belőle. mert igazi emberi tulajdonságokkal rendelkezett, s nemcsak egyedül én voltam így vele. Mindenki, aki ismerte. Sztyepanov alezredes: Meghitt jóbarátom volt. finom lelkületű, rendkívül becsületes fiú. Még az Akadémián ismerkedtünk össze, s együtt vezényeltek ki minket Sztálingrád alá. Semmilyen helyzetben nem vesztette el a fejét, pihenőben pedig vidámsága, lelkes hangulata átragadt mindenkire... Igornak rengeteg barátja voii. Toob tucat nevet említhetnék. Önt valószínűleg az érdekli, hogyan emlékszem én Igorká- ra. Megpróbálom szavakkal megrajzolni portréját. Magas, derék fiú. amikor bevonult, sovány vélt, de az utolsó felvételekből ítélve, megvállaso- dott, kissé meghízott. Mindez annak az eredménye, hogy megférfiasodott. Szőke hajú, kifejező kék szemei hol mosolyogtak, hol ravaszkásan csillogtak, hol fürkészök és töprengek voltak. Ilyenkor szürkének tűntek. Nyílt arc, magas homlok. De egészében véve arcvonásai nem voltak szabályosak: ajka telt, orra lefelé kiszélesedett, „ukránt*". ahogy családunkban mondták, fülei kicsik. Igorom nem volt szép fiú, de mindenki. aki ismerte . érdekes fiatalembernek tartotta. Közvetlenül a háború kitörése előtt, 1941-ben kiderült, hogy Igorkámnak nagyszerű tenorhangja van... Fiam jólelkű, figyelmes fiú volt, mindenben, amiben tudott, mindig segített társainak. A nagyravágyás teljesen hiányzott belőle. Állandóan mosolygott. Én szidom a csínytevései miatt, ő meg csak mosolyog. Nem járt a földön, hanem valósággal röpködött, mintha sietett volna élni. Hol táncolt, hol énekelt, hol meg a pianinóhoz ült, és valami vidám dalocskát játszott. Mindig csak vidámat. Az én emlékezetemben ö még mindig kisfiú. Sok jellegzetes, számomra nagyon kedves epizódot őrzök ebből a korából. EMLÉKEK IGORRÓL. Igorka 12 éves. Késő ősz van, hajnali fagyok. Fiamnak már haza kellene jönni. Kinézek az ablakon, s látom, hogy Tvimka nevű barátja cipeli a hátán, nincs rajta cipő. Kiderült, hogy cipőjét 6Ürgőser. beadta a javítóba, pajtása pedig így segített rajta. Igor 16 éves. Egész nyáron olyan nagy szorgalommal készült a főiskolára, hogy egészen meghökkentett bennünket. S egyszercsak, közveti e. nül a vizsgák előtt leverte lábáról a malária, láza 39 fok. Tiltakozásunk ellenére elment vizsgázni és minden és minden tantárgyból jó es kitűnő jegyet kapott. Akkor győződtem meg első ízben arról, hogy fiam látszat-gondtalansága mögött nem mindennapi akarat rejtőzködött Igor főiskolás. De még mindig gyerek. Az első órán odament hozzá Szumerkin professzor, kezét a fejére tette és ezt mondta: „Gyermekem hány éves raafea? Tizenhat ? Fiatal, nagyon fiatal!” Elmondom incidensét H hallgatóval. Már harmadvagy negyedévesek voltak. A tűzvédelmi előadó tanár, akit a hallgatók „tűzoltónak” csúfoltak. nemigen értette Igor humorát és komolyan megharagudott rá. Megfenyegette- . Majd a beszámolón meg iszod a levét!” (Folytatjuk) 4 NCGRAD — 1975. november 7., péntek 19 75. november 7re péntek 20.05: Kék rénszarvasok Tévéjáték. A történet, a háború idején és a háború utáni években játszódik, főhőse egy fiatal lány Aljonka, aki hosz- szú éveken keresztül várja, hogy szerelme visszatérjen hozzá; a megígért kék rénszarvas-szánon, s magával vigye öt. De az élet sokkal prózaibb... Aljonka csalódik, a férfi — az egykori fiatal katona — a háború utáni években már tekintélyes gyárigazgató — nem megy el Aljonkáért, köti a kispolgári jólét, amelyből nem tud és nem is akar kitörni. A kék rénszarvas-szán, — amely, mint motívum állandóan feltűnik Aljonka vágyaiban. többé már nem érkezhet meg. A főbb szerepeket Hámori Ildikó. Nagy Gábor, Pálos Zsuzsa, Patkós Irma és Molnár Tibor játsszák1975. november 8., szombat 20.25: SZÉP ERNŐ: Vőlegény A Madách Kamara Szín* ház előadása, felvételről. Csusziék sebtiben kölcsönkért holmikkal kérő fogadására készülnek. Fox Rudi fogász megérkezik hogy megkérje a legnagyobb lány, Kornél kezét. Uzsonna után bejelenti leendő apósának, hogy másnap rendelőjében várja a hozomány ügyében. A rendelőben a kétes egzisz- tenciájű apa fantasztikus mesékkel kápráztatja el a fogászt. Távozása után Kornél jelenik meg Rudinál,’ bevallja, hogy nincs hozománya. Rudi előbb elutasítja, de azután a lány érzelmesse- gének hatása alá kerül- Rudi néhány hét alatt beleszeretett Kornélba, de a lány elhagyta őt. Rudi utánamegv, szenvedélyesen ostromolja a könnyelmű élethez vonzódó lányt, hogy térjen vissza hozzá... A főszerepekben: Garas Dezső. Psota Irén, Schütz Ila, Haumann Péter. X 1975. november 9., vasárnap 19.3(1: Szomszédaink két* kontinensen Riportfilmet készített a Magyar Televízió Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a Szomáliái Demokratikus Köztársaságban és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról. A film beszámol államfőnk hivatalos programjáról. kereskedelmi megállapodások. műszaki-tudományos, kulturális egyezmények megkötéséről. De megismerkedhetünk a tájjal. a néppel is. Jártunk a Szomáliái főváros. Mogadishuba pálmafasoros utcáin, rezervátumaiban. Elkísérjük Losonczi Pált Jemenbe is. isko’ákban. mezőgazdasági területeken. városnézésen, kiállításokon járunk.
