Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-05 / 260. szám

Együtt boldogulni

t

lt itekintésünk kaa^£uní

a világgal szélesebb, mint valaha. Úgy is. hogy milliók utalnák, mozognak, látnak, tapasztalnak, tehetnek összehasonli" tásokat, úgy is, hogy a sajtó, az irodalom, film, televízió közvetíti hozzánk a világ dolgait. Nemcsak országok, népek, szokások, ipari termékek összehasonlítására nyílik mód így, hanem társadalmi és gazdasági rendszerek, életformák és életmódok, emberi körülmények — és életfeltételek összehasonlítására is. Az összemérés pedig sok-sok ember esetében már nem elégszik meg a felszínnel. Már nemcsak az autóforgalom sűrűsége, a reklámfények és díszkivilágítások káprázata. a divatok meglepetései, az áruházak csábereje, a szórakozó-negyedek mozgalmassága marad meg az emlékezetben. A külföldet látogatók kölcsönösen kezdik észrevenni egymás hétköznapjait, örömeit és gondjait, lehetőségeiket és korlátáikat.

Mi is reálisabban látjuk a Nyugat kapitalista társadalmainak emberét és közöttük is többen vannak, akik szeretnének túllátni azon az előregyártóit képen, amit a polgári sajtópropaganda kliséi igyekeztek agyukba vésni a szocialista országok társadalmairól. A kölcsönös ösz- szehasonlításnak ez a mélyebb, tartalmasabb jelentősége végösszegében nem rossz számunkra. Gyümölcsei kezdenek megérni, mert az élet névleges és számszerű értékei mellett a mai ember szemében más, számokban talán nehezebben összefoglalható értékek jelentősége is növekszik. Az ifjúság szemében például a tanulás, a pálya- és hivatásválasztás lehetősége; az öregek szemében az értelmes és hasznos létezés abban a korban, amikor, a munkaképesség csökkenőben van; a munkások szemében a garantált foglalkoztatás és a beleszólás lehetősége munkahelyének ügyeibe-dolgaiba. létkörülményein^k

rendszeres javulása; az értelmiségnek az alkotó munka légköre, és általában a célok és eszmények humanitása, a közösségi lét harmóniája.

Nem viselkedhetünk képmutató módon az anyagi jólét kérdéseiben. Igenis, számít, nagyon is számít az egy főre jutó termelés, jövedelem, a pénz, az életet szebbé, kényelmesebbé és örömtelibbé tevő javak megszerzése. Mi is számolunk, törekszünk, versengünk, mint minden ember. Az viszont a társadalmunk emberének egyre visszatetszőbb, ha a kapitalista országból jött vendég csak dollárban méri fék a saját és mások értékét, munkáját, eredményeit. Ha azt hiszi, hogy az általa, vagv mások által megkeresett dollár mennyisége kizárólagosan mutatja, hogy sikeres, vagy sikertelen, tartalmas, vagy tartalmatlan, emberi vagy embertelen, boldog, vagy boldogtalan az illető élete-sorsa. És sokszor bizony e kérdésben halljuk tőlük a legmeglepőbb önvallomásokat is: „Persze, nektek könnyű. Talán kevesebbet kerestek, de az viszont biztos élet. Nincs az az embornyűvő hajsza". Aztán: „Szép kocsi? Igen, szép. Ha nem lenne ilyen, akkor szomszédaim azt gondolnák, megrendült a helyzetem. Akkor az üzleti kapcsolataim megsínylenék,. akkor már a bank habozna hitelt adni”. Nem, ezt nem engedhetem meg magamnak”. Aztán kis megjegyzések: „Mennyi ember van nálatok az utcán este. Ez nálunk lehetetlen lenne. Az első sarkon leütnének. Mi sokszor úgy megyünk haza, hogy egymást kísérjük a kapuig. Ügy biztonságosabb". Hallunk dicsekvéseket: „Es ez a házam, a kertjében műanyag úszómedence is van. nézd meg - fényképéi”. Kicsit később: „Tudod, nál »az én házam, az én váram«. Senki nem avatkozhat a szomszédja ügyeibe... az igaz, hogy nem is érdekli. Az egyik szomszédos házban egy hétig holtan feküdt égy magányos öreg. Onnan tudták meg, hogy postaládájában túl sok volt már a bedobott reklámcédula...” S rendszerint egyhe kis sóhajjal hozzáteszi: „Igen. nálatok még törődnek egymással az emberek”.

Kis visszapillantó tükröcskék az ilyen beszélgetések, találkozások, összehasonlítások, de sokszor 'az ilyen visszapillantások többet mondanak, mint a nagy számok. Emberi tartalmat keresünk az életben. mert ha az nincs, vagy csökkent értékű, az egyéb értékek haszna is kétessé válik. Az, hogy közösségi társadalomban élni, ahol az egyéni boldogulásnak nem kell szükségképpen szembefordulnia e közösséggel, sőt csak vele és együtt lehet tartósan és megnyugtatóan előrejutni — elvont formájában általánosságnak hangzik. Még gyakorlati jelenléte se tör át mindig a köznapi tudaton. Viszont hiánya, de még átmeneti nélkülözése is a mi társadalmunk emberének már nehezen elviselhető. Azok a magyarok például, akiket munkájuk, foglalkozásuk hosszabb, vagy rö. videbb időre külföldre, kapitalista országba szólít, gyakran emlege'ik ezt az érzést, mint olyasvalamit, aminek idehaza talán nem voltak eléggé tudatában.

Aztán látunk visszájára fordulni is egy másik legendát. Azt, hogy az ember szabadsága a sokféleségnek álcázott elkülönülésben van. A külsőre lebilincselő festői tarkaságban, ahogyan a kapitalista társadalom felosztja, megosztja és elkülöníti a társadalmi rétegeket, csoportokat, vallásokat, nemzetiségeket, eredetet. És való igaz: a modern polgári társadalomban nincsenek kasztok, mint Indiában. Csak klubok vannak például. Ahová csak azonos társadalmi és vagyoni rétegbe tartozók léphetnek be. Csak -társaságok vannak, amelyeket jól kiszámított üzleti érdek tart össze. Csak az egyenlőtlenséget szentesítő szokástörvények vannak, amelyeket nem szabad áthágni. Azt, hogy mit jelent a mienkhez hasonló, a közösségeket nem egymástól elválasztó, hanem ösz- szekapcsoló szocialista társadalom, s hogy , felfogása az életről, az ember egyenlőségéről és méltóságáról mennyivel humánusabb, ugyancsak az ilyen összehasonlítás képes megvilágítani helyesen. És az, hogy szabadnak, társadalmilag egyenlőinek érezzem magam, az számomra, az ember számára nem kevésbé fontos, mint az, hogy mit viselek és mit fogyasztok.

él ni«« * #. világ ma milliók számá- "*'*'*81,1 ra bizonytalanná tette a „miből éljünk” kérdést, anélkül, hogy felelni tudna a másik, nem kevésbé nyomasztóra, a „hogyan éljünk’-re.

A történelmi felelet viszont mindkettőre a mi szocialista társadalmainkban formálódik.

Rózsa László

.1 f fi fi f; a h r ly i tie ni o /.' rád a

Tetszik nekünk, jónak tartjuk.

Bata Jenő üzemvezetőtől, a salgótarjáni öblösüveggyárban arra a kérdésre vártunk feleletet és bizonyítékokat, hogy van-e n.. ikahélyi demokrácia az általa irányított üzemrészben, s miben nyilvánul meg- Határozottan mond igent, és sorolni kezdi:

— A legutóbbi termelési tanácskozáson 14-en szólaltak fel. Közülük kelten tettek javaslatot. Borzák Ferencé megvalósult, Szeles Gyuláé viszont nem, mert nincs mód arra, hogy a feldolgozó üzemből munkaerőt csoportosítsanak át hozzánk, mivel ott is szűkösen vannak. A többiek véleményüket közölték a termelés ki- sebb-nagyobb kérdéseiről. Ezekből a folyamatos munka feltételeinek igénye csendült ki. Demokrácia van a jutalmazásban, a brigádvezetők kiválasztásában, valamint a termelés folyamatosságát akadályozó napi gondok megoldásában.

Már csak néhány perc választ el a reggeliidőtől. Ekkor elnéptelenednek a D fazekas kemencét körülölelő pódiumok. A színes emberforgatagban dolgozik Simon Béla brigádvezető, aki 34 éve tagja a kollektívának. Ezzel kezdi: — Nálunk van demokrácia. A vezetők kérik véleményünket csaknem minden kérdésben. Ami jó, azt megvalósítják.

— Mondana néhány példát?

— Javaslatpmra állította össze a művezető a brigádot. Megoldotta a szükséges átcsoportosításokat— Előfordult-e, hogy önnek valamilyen véleményére, elképzelésére nemet mondtak?

— Igen. Egy újításomat utasították el.

— És?

— Igazuk volt.

Olyan határozottan mondja, hogy kétkedő kérdésemet magamba zárom.

Kisvártatva így folytatja: — Vezetőink megértik gondjainkat, mi is az övékét. Azon vagyunk, hogy egymást segítsük. Ha valami nem megy, —

mert ilyesmi is előfordul — akkor szépen közük az emberrel. A vezetőknek ez a magatartása tetszik nekünk, jónak tartjuk. Nem tudom elképzelni például, hogy valaki rosz- szat tudna mondani az üzemvezetőnkre. Sőt, talán néha nagyon is emberséges, amivel egyesek visszaélnek.

— És miben nincs demokrácia?

— Az utasítások végrehajtásában. Jól néznénk ki, ha akkor is vitatkóznánk, amikor dolgozni kell. amikor egyértelmű a feladat. Ha viszont valami akadályoz a munkában, akkor azonnal szólunk. A vezetőink intézkednek is.

Pothátcki József brigádvezetőt. már reggelizés 1 közben zavarom.

— Nagyon jó a kapcsolat a vezetőkkel — kezdi, majd így folytatja: — Bármilyen jogos kéréssel fordulunk hozzájuk, segítenek. Brigádunkban nemrég nem ment a talokészítés. Emiatt sok volt a selejt. rossz a hangulat, kevesebb iutott a fizetési borítékba. Megbeszéltük a lehetőségeket és tennivalókat. Azóta ismét megy a munka, kevesebb a selejt, több pénz kerül a borítékba.

Arra a kérdésre, hogv mindenki tudja-e, mit jelent a munkahelyi demokácia, így válaszol: — Nálunk is vannak nemtörődöm emberek. Ezeket figyelmeztetjük hibáikra. De sokat kell még nevelni őket, hogy megértsék: a munkahelyi ‘ demokrácia nemcsak jogot, beleszólást. hanem ' sok-sok kötelezettséget jelent. Ennek ellenére se gondolt arra, hogy nem tartjuk őket egyenrangúaknak. Mulasztásaik, önzésük következménye az elosztásban jelentkezik.

Nem sokkal később Ajtai Ferenc brigádvezetővel válto- gatoip a szót. Ö azt hangsúlyozza, hogy a kiadott utasításokat mindenkinek egyformán teljesíteni kell. Arra a kérdésre, hogy azok mindig jók-e, határozottan így szól: — Előtte tízszer meggondolom, hogy mit mondok.

A brigád nevelő tevékenységéről a következőket mondja: — Egy évvel ezelőtt került a brigádba Berki Zoli aki az előző kollektívákban nem találta a helyét. Úgy volt. hogy leszámol. Akkor kerüít hozzánk. Azt mondtam neki:

— Ha pénztakarsz keresni, ha sokáig itt akarsz dolgozni, akkor rám hallgass. Kezdetben a munkaidő előtt öt perccel esett be a kerrlicéhez. Nem lesz ez így jó, mondogattam neki. Négy hónap után a szíjnak lett foganatja- Azóta követi a példámat. Jóval műszak előtt ott áll a pódiumon. Mi volt a hibája? Hanyag volt. hiányzott.. aki megmagyarázza és bebizonyítsa neki az út amelyen jár. csak zsákutcába vezethet. De hiányzott a felelő8- ségre vonás is. Nálunk ebben is része volt. Igaz néha úsv érezte, hogy ..harapós" vagvok, de minden az ő érdekében történt. Nem is kívánkozik máshová. A korábbi 1800 forintos havi fizetése, már eléri a 4000 forintot.

Kissé meglepett Óczi János igenlő és tagadó válasza. Az okokat kutatva kiderült, hogy előző művezetője durva szavakkal utasította ki az iramából, amikor szabadságot kért. Ennek már több mint két éve, de máig sem tudta eHelejteni. Az igenlő válasza viszont a mára vonatkozik. Pedig nemrég kapott igazolatlan mulasztásáért 25 százalékos nyereségelvonást.

— Megérdemeltem, mert ittasan jöttem be dolgozni. Csak magamra neheztelhetek.

Később azt bizonygatja, hoey a vezetők megbecsülik a dolgozó embert, segítik, támogatják.

A munkások szavain túl számos tény tanúsítja, hogy a D kemence vezetői valóban tiszteletben tartják a munkástársaik beleszólási jogát a termelési és társadalmi fejlődést szolgáló kérdésekbe. Ennek gyakorlásához biztosítják a feltételeket.

V. K.

Piopaírandi'ták

közelről

A szó

hitele

Magas, vékony, nagyon szerény fiatalember Németh József. Tíz éve dolgozik, mint pártpropagandista a salgótarjáni bányagépgyárban.

WXXXXV'CNCNXVVVNXX*X\>XXXNXNWV\NX>XNXVXXXVOCvXXSXXX'XNXXXXXXXNXXrSVk>X>AX'ííVVXV*VW

— Érdekes dolog — mondja mosolyogva — tulajdonképpen a zárkózott típusú emberek közé sorolom magam, aki nem szereti a nyilvános szereplést. Lámpalázas vagyok, sokszor úgy érzem, jobban, mint maguk a hallgatók. Az embereket viszont szeretem, örülök, ha átadhatok nekik, megértethetek velük olyan dolgokat, amelyek számomra is érdekesek, s tudom, hogy szükséges, hogy hasznukra válik. Örülök, ha sikerül felkeltenem érdeklődésüket...

Németh József 1960-tól dolgozik a bányagépgyárban. Technikusként kezdte, jelenleg — a felsőfokú technikum elvégzése után — a műszaki csoport vezetője. A tizennégy fős kollektíva aramy" plakettes szocialista brigád. A mozgalmi munkát is 1960- ban kezdte. Négy évvel később már a gyár KISZ-csúcs- vezetŐ6égének titkára. A gyakorlati munka mellett elméletileg is képezte magát. Elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet. Hét évvel ezelőtt lépett be a pártba és most a műszaki alapszervezet szervező titkára.

— A propagandatanfolyam különféle formáit vezettem már, magyar forradalmi

munkásmozgalom-történe- tet, kulturális kérdések tanfolyamát... A marxista—leninista középiskola bányagépgyárban működő osztályait is én „vittem" idáig. Jelenleg is ilyen csoportom van, gyárunkon kívül még a VEGYÉPSZER és a BRG gyáregységének dolgozói is itt tanulnak. Első és alapvető feladatomnak tartottam, hogy a három üzemből jött hallgatók minél közelebb kerüljenek egymáshoz. Közvetlen. felszabadult legyen a légkör a tanfolyamokon..

Panaszolja, hogy bizony a propagandisták tevékenységét nehezíti a nagy „kon- kurrencia”: a tv, rádió, sajtó, bár bizonyos értelemben „előnyüket" nem tudják „behozni”. Jobbára közlő, tájékoztató szervek, az élő vita kibontakoztatására, a közvetlen kontaktus megteremtésére nincs lehetőségük.

— Meggyőződésem — magyarázza — egy jó propagandistának teljesen mindegy, hogy a hallgató önmaguktól aktívak-e. vagv sem. Ha a csoport vezetője felelősség- teljesen, s szívvel végzi munkáját, mindenkit szólásra bírhat.

Hogy milyennek kell lennie a jó, az ..eszményi" di-o- pagandistának? Kicsit mindenhez értsen. Széles látókörű legyen. Megfelelő pedagógiai érzékkel rendelkezzen, sikerüljön megtalálni a legmegfelelőbb hangnemet a hallgatókkal.

— A legfontosabbnak tartom: egyszerű é& példamutató legyen! A mindennapi munkában, magatartásában, hogy ha ell*ézd beszélni, mond valamit, elhiggyék hallgatói. Hitele, igazsága legyen szavainak — summázza véleményét Németh Jó- zsef.

Ezeket az elveket próbálja követni munkájában is.

— Sokat segített ebben az egyéves propaganda módszertani speciális tanfolyam elvégzése — mondja elgondolkodva. — De legtöbbet a gyakorlatban megszerzett tapasztalat használt. Az volt, és ma is az a törekvésem, hogy az adott lehetőségeket a legmesszebbmenőkig kihasználva megpróbáljam a hallgatók formális részvételét. felszínes véleménynyilvánítását. passzivitását é'ő, valami többet nyújtó beszélgetéssé változtatni...

O. L.

A Nagy Honvédő Háborúban elesett hősök emlékműve No vokuznyeckben.

NÖGRAD - 1975. november 5., szerda.

3