Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-29 / 280. szám

\ t A salgótarjáni járás példája, Úttörőtábor társadalmi összefogással Táborozás során az úttö­rők, kisdobosok 'megismeri* hazánk szép tájait, természeti es történél mi nevezetessé- geit, erősödik közösségi érzé­sük, formálódik, fejlődik ön-' tevékenységük. Ez volt az alapgondolata a salgótarjáni járási párt-végrehajtóbizott­ságnak 1974. októberében, amikor döntött abban — a járási úttörőelnökség kezde­ményezésére —, hogy Szoros- patakor.. a Mátra északi lej­tőjén, Ágasvár lábánál út­törő-váltótábort kell létrehoz­ni, születésnapi ajándékként. • A döntést tett követte Az állandó úttörőtábor épí­tésének megszervezésével a végrehajtó bizottság a járási KISZ-bizottságot és a járási úttörőelnökséget bízta meg. A járási pártbizottság egyben kérte a pártszerveket és szer­vezeteket, az üzemek, vállala­tok, termelőszövetkezetek, ta­nácsok dolgozóit, hogy az úttörőszövetség megalakulá­sa 30. évfordulójának tiszte­letére saját eszközeikkel — 1976. június 4-ig — segítsék a járás úttörői részére a szü­letésnapi ajándék megépíté- ■ sét. A KISZ-szervezetek, szo­cialista brigádok kommunista műszakok vállalásával, tár­sadalmi munkafelajánlással járultak hozzá az anyagi ala­pok egy részének megterem­téséhez. A községi tanácsok, termelőszövetkezetek és vál­lalatok rövid időn belül több tízezer forintot utaltak át a nagybátonyi úttörőtábor épí­tési számlájára. De akadnak még olyanok is, akik nem utalták át az összeget, ké-, sőbb segítik az építést. KlbZ­akcióprogram ban is szerepel Hasznos kezdeményezes volt az is, hogy a KlSZ-szer- vezetek a tábor építésének segítését, támogatását akció- programjukba, egyéni válla­lásaikba iktatták be. A tábor helyének kijelölése után a Nógrádi Szénbányák KISZ-fiataljai, tervezői, mér­nökei, a gépüzern, a haris­nyagyár, a Ganz-MÁVAG. a kötöttárugyár, a II. munkás- őr-zászlóalj, a termelőszövet­kezetek, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói összefogásának ered­ményeként. már a nyár ele­jén megtörtént az előkészítő munka. Ezt követően a be­tonalapzatokat készítették el, majd a hatszemélyes fa­házakat állították fel. Ha valaki megnézi a cso­dálatosan szép környezetben felépült kis alpesi faházakat, láthatia. hogy a közös ös­szefogás müven szép eredmé- nvek»t hozhat. A munkás KISZ-fiatalok. a szocialista brigádok, a munkásőröv a munka folyamatában példa­képek lettek az úttörők előtt, mert ők is ott voltak, s lát­ták, hogy a felnőttek milyen sokat tesznek értük. V itör ö-vándor Iá borok Az országos úttörőelnökség, az oktatási és erdészeti szer- vejj támogatásával szervezi a vándortáborokat. Ebben a tá­borozási formában lehetősége van az úttörőknek arra, hogy hazánk ■ új szocialista létesít­ményeivel, történelmi, termé­szeti nevezetességeivel tele­pülésükön, megyéjükön kívül is megismerkedjenek. A szo­rospataki tábor majd azt is lehetővé teszi, hogy a salgó­tarjáni járás úttörői csere­jelleggel más tájak, vidékek nevezetességeivel is megis­merkedjenek. Az MSZMP Központi Bi­zottság titkársága 1974. ápri­lisi határozata foglalkozott az úttörőmozgalom kérdéseivel, és felhívta a figyelmet arra, hogy „A gyermekek mozgal­mi nevelésének ügyét, össz­társadalmi üggyé kell tenni.” A párt XI. kongresszusa az ifjúság körében folyó eszmei­politikai nevelést, a társada­lom minden tagjának felelős­ségét, aktivitását hangsúlyoz­ta ki. Ezeket az alapgondola­tokat jól látják a salgótarjá­ni járás politikai és gazda­sági vezetői, a munkások, termelőszövetkezeti tagok és értelmiségiek. Ezt bizonyítja a szorospataki úttörőtábor építése is. — gyen es — Amikor megcsodálunk egy Ikarus autóbuszt nem is gon­dolunk arra, mennyi aprólé­kos szaktudás szükséges az el­készítéséhez. A salgótarjáni síküveggyárban is ilyen mun­kát végeznek az üvegcsiszol ók­akik jelenleg a panoráma-au­tóbuszok üvegeit csiszolják. Közöttük dolgozik nyolc éve Takus László szakmunkás, aki jó munkája mellett a politikai és társadalmi élet aktív része­se. Tizenegv éves KISZ-mun- ka után idén lett párttag, eu^elleít a szakszervezetben m-ihely bizottsági titkár cs tagja a szakszervezeti ta­nácsnak -is. A szabad idejét 3 gyermeke és kedvenc elfog­laltsága — az olvasás közö<t osztja meg. A közeljövőben Salgótarjánba szeretne költöz­ni- hogy terveit — a szakmai és pnJPikai továbbképzést — könnyebben megvalósíthassa. Fotó: Marcsó Z. Leselkedő A menyasszony % Korszerű rasűti Munkásszálló fűtő nélkül jelzőberendezések Az angol vasutaknál a vo­natok jelzöberendezesei jelen­leg csupán fény- és lengój el­mésből állnak. Hogy a vezérlő­ellenőrző automata és a vo- natvezetők kapcsolata megbíz­hatóbb és folyamatosabb le­gyen új iinformációtovábbító- berendezésekre van szükség. A közönséges vezeték nélküli rádió pl. nem képes kapcso­latot teremteni a földalatti- megállókkal és alagutakkal. Számos lehetőség közül a je­lek továbbítására előnyösnek látszik egy speciális áteresztő­kábel. A terv szerint a vágány mentén a fektetett kábel veze­téken alacsony frekvencia |ú rádiójelzáseket sugároznak. Ezek a gyenge jelzések a vonat vezetőfülkéjében antennává, felfoghatók. A londoni Victo­ria földalatti vonalain a sze­relvények pedig maguk vinné­nek e rádiójelzéseket átalakító berendezést. Kísérleteznek a két vágány között, futó csu­pasz kábellel is. ez azonban gyakran ..átüt”; zárlatos lesz es azonkívül túlságosan ener­giaigényes. Któwüör n«m akartam hinni a fülemnek. Arra Gondoltam, hogy o*ak magyarázkodnak, ki­fogás* kereknek. De a panaszos csak mondta a magáét, seho­gyan sem akarta tudomásul venni, hogy szombaton és va­sárnap. főleg éjszaka nem tud­nak fűteni és hideg a munkás­szálló. A vitából az i« kitűnt, hogy nem feledékeny ségről van szó, nem aludt el a fűtő, nem rú­gott be nem is Jelente** bete­get. Nincs fűtő. nem jcanm-k, pedig már hetek óta keresnek. Nem is az a baj, hony a iű- ♦d-nek tonnaszámra kellene ci­pelni a tüzelőt. Hamuzni sem keli, nem szükséges emeleteket járni. Nem füstben, gázban dolgozik, és nem eldugott, tá­voli munkahelyre keresnek munkaerőt, hanem Salgótarján­ban, a városközpontba. Arról van szó ugyanis, hogy a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat központjának, munkásszáPlólának és konyhá­jának szénfűtéses kazánjait az idén olajtüzelésre szerelték át. Rendelet kötelezte erre a vál­lalatot, mert a város levegőjét nem szabad füsttel, korommal szennyezni. Az olalkazánokra, a szerelésre sokat költöttek, so­kan várták, hogy idejében el­készüljenek a munkával. Most mégis baj van, bosszankodnak, panaszkodnak a munkásszálló lakói és nyugtalan a -vállalat vezetősége, mert nem kapnak fűtőt. Jelentkező még ésak akadna, de az óla {kazánokhoz hozzá­értő. vizsgázott fűtő szükséges, és eddig még a korábbi kettő­höz harmadik nem akadt. Pe­dig hidegre fordult az idő, há­rom műszakban és akkor is fűteni kellene, ha a fűtő sza­bad szombatos, vagy heti pihe­nőnapját tölti. Fura, de tanulságos eset. Megterveztek, megépítettek egy korszerű technikai berendezett, de a kezelőszemélyzetről idejé­ben nem gondoskodtak. Nem egyedi eset, számos példát le­hetne sorolni, más vállalatnál és termelőbeosztásban is. Sok szakembert képezünk, iskolá­ban és vállalati tanfolyamo­kon is. De úgy tűnik, nem mindig ott, nem éppen olyan szakmában folyik a képzés, ahol, cs amire szükség van. Mennyien érnek és dolgoznak még megyénkben szakma nél­kül! Neun ismertük fel eléggé hogy milyen kincs a szakma, és milyen szükséges, milyen jól hasznosítható a második, vagy a több szakma. Sokan szerez­nek képesítést, de aztán eltűn­nek, nem tudjuk, hol dolgoz­nak, mi lett velük. Az állami építőknél fűtőt ke­resnek, eddig még nem talál­tak. Pedig szállást is adnának, nem is akármilyet: központi fűtéssel, fürdőszobával, könyv­tár- és klubhasználattal, jó ét­kezési lehetőséggel. Mennyien élnek rossz lakáskörülmények között, vagy megtűrt albérlő­ként? Mégsincs fűtő! Vagv nincs elegendő szakember'.' Vagy talán igaz lenne a szálló­igévé váló mondás, hogy Ma­gyarországon ma már nincs szegény ember? r. l. balesetek Szécsénybcn, a Marx Ká­roly utcában szinte egy­mást érik a gyermekintéz­mények. Óvoda, két álta­lános iskola, és egy közép­iskola. A sebesség meg­szállottjai viszont éppen ezt az utcát szemelték Ki ma­guknak, hogy kipróbálják járművük. végsebességét. Lehet, hogy a sima beton­úttest vonzza a virtuskodó- kat? A közlekedési morál, a gyermekek életéért érzett felelősség viszont lelkiisme­retesebb vezetést, s jóval kisebb gázadagolást paran­csol. Az iskolából, az óvodá­ból magáról megfeledkezett gyermekek váratlanul lép­hetnek az úttestre. Ha a járművezető a nagy sebes­ség miatt nem tud úrrá lenni a gépén, elkerülhetet­len a tragédia. Ezt kell megakadályoznunk! A meg­engedett sebességet átlépő járművezetők — tudom ne­hezen bírhatok jobb belá- , tásra. A bírság, iskolát jel­ző és sebességkorlátozó tábla mindenképpen figyel­meztetné a járművezetőket. A holnap balesetét tud­juk vele megakadályozni! Sz. F. Fiatal, nyíltszavú, talpra­esett lány Lőrincz Katalin. A Budapest Kötőipari Szövetke­zet munkásnője. Négy, esz­tendeje dolgozik a kötődében. Megszerette. Közben őt !s megismerték munkatársnői, befogadta a közösség. — Szakmája? — Marós. — Kicsit messze esik a kötőgéptől- • • — Igaz. Az átalános iskola után tulajdonképpen fodrász akartam lenne. De nem in­dult osztály. Utolsó pillanat­ban kerültem a szakmunkás- képzőbe. így lettem marós. Ha hiszi, ha nem, megsze­rettem. Olyannyira, hogy je­lessel szabadultam. Pedig a vasiparban nem könnyű egy lánynak. A harmadik évben már teljesítményben dolgoz­tam. arra ma is büszke va­gyok, hogy 1500 forintot ke­restem — Hogyan került a kötődé­be? — A kézilabda hozott ide. ' Az edzésen már összeismer­Munkáslány a kötődében Hajnalban buszon, vonaton... kedtem az itteni lányokkal, hívtak, gyere Salgótarjánba. Mi Hányáson lakunk, így az­tán nap mint nap vonathoz, buszhoz vagyok ikötive. De jöttem. — Szokatlan volt? — Nagyon. Először nagyon megterhelő az embernek fi­zikailag, szellemileg. Nem tudtam, mit. miért csinálok csak húzogattam a gépet. Ma már egészen más. Azóta ..kel­lékeket” — gaüérokat. puló­verszegélyeket — kötök. — Keresete? — Átlagban kétezret min­den hónapban hazaviszek. — Hogyan osztja be? — Nálunk otthon anvu a pénzügyminiszter. Hárman vagyunk lánvok A ■ 1eskise‘,->b húgom most érettségizett, fsv mindannyian keresünk. Közösen gazdálkodunk.* Min­dig az kap valamit, akinek leginkább kell. Édesapám bá­nyász. Vájár Hányáson. Mi, lányok eljárunk. Egyik hú­gom ápolónő itt, Salgótar­jánban, a másik Nagybátony- ban csecsemőgondozó. — Nehéz a bejárás? — Eléggé. Ha délelőttös vagyok, fél négykor kelek. Késő délután érek haza. Azon tűnődöm, hogy albérletbe kellene jönnöm, legalább a téli hónapokban. De nagyon hiányozna a családom, a kö­zösség. — Hogyan él egy munkás- lány? — Itt. körülöttem a többiek is hozzám hasonlóan E!*ő munka. Ez mindegvikiiknek fontos Kötni cs°k az tanul meg igazán. — ha kezdetben kicsit ügyetlenebb is —, aki szereti. Ha valakiben ez nincs, az hiába ügyeskedik, itthagyja a kötődét. Aztán olvasok, moziba járok, néha- néha szórakozni, táncolni. — Tervei? — Szeretnék még tanulni. Ez mind erősebb bennem. Ügy gondoltam, levelezőn vagy esti tagozaton megpró­bálkozom a gimnáziummal. Huszonkét éves korában az ember azon is eltűnődik, ho­gyan alakul a jövője. Ha férjhez megyek, szeretnék legalább vkét gyereket. Az sem baj, ha három lesz. Ak­kor is fogok dolgozni. Les-7 majd egy szép lakásunk, jó’ berendezve. Azt hiszem, eny- nyi egyelőre elég is. — Elégedett? — Azt nem mondanám. Akkor leszek, ha majd sike­rül valóra váltani az elképze léseimet. A köbödét szere­tem. ió a kcüektívn. Ha né ha. össze is zördiüünk. h»m»- elfeleit’iik. Az a fontos. hn~ az ember a munkahelyén jé érezze magát. .. — csatai — mosolya Véletlenül került a kezembe az elmúlt napokban egy esküvői fénykép. Fotograíálással .is foglalkozó régi is­merősöm nyomta a kezembe, „lásd, milyen szép a meny­iasszony!” A menyasszony valóban szép volt. Kedves, bum­fordi kislány, fehér selymek és tüllfátylak közül nézett a gép lencséjébe, olyan természetes öntudattal, amit min­den tizennyolc éves lánynak kívánnék. Miért is ne bur­kolózhatnék minden tizennyolc éves lány a .fehér fátylak felhőjébe, miért ne kezdhetnék lányok és fiúk úgy az éle­tüket, hogy e nagyszerű pillanatban csak magukra figyel­jenek, ne kelljen törődnük csak azzal, ami rájuk, ma­gukra tartozik. Szeretem a fiatal házasokat, azért kívá­nom nekik, hogy a maguk holnapjára gondolhassanak. De tulajdonképpen mégsem tudtam örülni a kedves, fátylas, bumfordi menyasszonynak. A fényképező ismerős ugyanis rögtön kommentárt fűzött a felvételekhez. A kis­lány most érettségizett, a fiú autószerelő, de azt az eme­letes, villogóan sokszobás házat — ahol az erkélyen az ünneplő ruhás, íiatai pár integet — a szülők építettel; számukra. Megtehettek, telik rá, éjt nappallá téve dolgoz­nak a termelőszövetkezetben, af háztájiból is kihozzák, amit lehet, magukra nem költenek, eddig szinte csak azért el­tek, hogy elindíthassák a gyerekeiket Ha csak a sugárzó, fehér fátylas kislányt látom, eszembe sem jutj hogy ne kívánjak jó szerencsét neki. Ahogy a bányászoknak, akik leszállnak a tárnába, a sö­tétségbe. Minden kipróbáiatlan együttélés tárna, a hét­köznapokat a bizalom, a megértés világító langocskájaval keil végigjárnia mindenkinek. Ilyen, vagy olyan ered­ménnyel. A szomorú válási sztatisztikák megmutatják, nogy elég sokan megriadnak, az ismeretlenséget félelmetesnek látják, az út elején, közepén visszafordulnak. Úgy gondol­ják, a gondok sötétsége áthatolhatatlan, egymástól . vár­ják az utat megvilágositó lámpa fényét, közben elfelejtik igénybe venni a maguk energiaforrásait. Ezért nem tud­tam mégsem őrölni az emeletes villába beköltöző meny­asszony boldogságának. Szerencsések? — nézegettem a képeket. A - szülők megtehették, hogy' mindent megadjanak nekik? Mindent? Nem hiszem. Hazat, berendezett szobákat adhatnak a fia­taloknak, de pótolhatják-e a tárgyak a szülök élettapasz­talatát, szorgalmát, gyűjtögető kitartását? Biztosan tu­dom, hogy nem. Pedig tapasztalat, szorgalom, kitartás nél­kül ezek a fiatalok sem boldogulhatnak. Ezért féltem a villogóan sokablakos ház lakóit. Nem kívánom, hogy személyes élményük legyen a régi, földes szoba-kályhákról, a petróleumlámpákról. Elmúlt, nenr ra­juk tartozik, más világ van. De az rájuk kell hogy tar­tozzam ne tartsák természetesnek saját körülményemet. Ne azért integessenek öntudatosan új házuk erkélyéről. Az érettségi után férjhez ment, készen kapott otthonba ’ be­költöző fiatalasszony boldog öntudatát csak akkor vagyok hajlandó elfogadni, ha tudja, mennyire nem a saját ér­deme. Ha tudja például, hogy a szülők gondolkozását át­alakító körülmények is beleépültek az új ház falaiba. Ha ismeri azokat a fiatal párokat, akik csak magukra szá­míthatnak, ahol nincs támogató, családi háttér, csak két, önmagára utalt fiatal ember van, akik úgy döntöttek, együtt akarják leélni az életüket. Akik szülőkhöz szóró ­vá, vagy albérletben kezdik, masok segítsége nélkül, a vá­lasztott társra hagyatkozva, emeletes családi ház helyeit a közös takaró jövőjére építve. Ok vannak többen. Okét tisztelem és szeretném, ha a fehér fátylas újasszony sem felejtené el, hogy ők vannaií többen. A falujukból eljövök, a sokágyas otthoni szobák­ból saját otthonra kívánkozó, a falakért lillért-fillérre ra­kosgatok. az egymásért mindent vállalók, a/ életüket együtt felépítők. Engem az ő mosolyuk me' Viczián Erzsébet NÖGRAD - 1975. november 29., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom