Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)
1975-11-27 / 278. szám
Erős munkáshatalom — fejlett szocializmus He-/é|oetéíi Herc/ej: Károllyal, a SZOT titkárával Köztudomású. hogy december U án megkezdi munkáj d a magyar szakszervezet X.vlll. Kongresszusa. amel.' ii krieget von négy es tél e.-uendő munkájáról és megs' i ója a munkás osztály legfontosabb tömegszervezetének soron levő feladatait. M:lyjn kérdések foglalkoztatják ezzel kapcsolatban a szakszervezeteket — erről beszélgettünk Herczeg Károlyival. a SZOT titkárával.' .logyan fejlődött a szak- szervezetek termelést segítő vi unkája. amely feltétele, alapja az élet- és munkakörül menyek javulásának? — A szakszervezetek termelést segítő tevékenysége természetesen, korántsem öncélú. Hiszen ez a népgazdaság. végső fokon a munkás- hatalom erősítését szolgálja, ami a szervezett dolgozóknak nemcsak érdeke, hanem létfeltétele. Ez az a bázis, amin a/. életszínvonal emelése nyugszik. Mert — közhely nek hangzik, de ez az igazság — csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. A munka becsületéért — A szakszervezetnek azonban nemcsak a termelés segítésében, hanem az elosztás módjában is szerepe van, sót felelősséggel is tartozik erte. De nem hiányzik hozzá felkészültsége sem: ismeri a lehetőségeket, a problémákat, az igényeket egyaránt és rendelkezik az érdemi részvételhez szükséges jogokkal is. — A beszámolási időszakban fejlődött a szakszervezetek munkája, hozzáértéssel, sokoldalúan dolgoznak. De — mivel fejlett szocialista társadalmi rend kialakításán fáradozunk — a követelmények is egyre magasabbra emelik a mércét. Az ennek megfelelő tevékenység ke. alapvető probléma megoldását sürgeti. Az egyik: a jogok és kötelességek dialektikus egysége, amelynek érvényesülését sok szélsőség zavarja. Illetve, hol az egyik, hol a másik pólus lép felnagyítva előtérbe. Márpedig a kettőnek együtt kell érvényesülnie, hatnia gondolkodásunkban. És itt nem véletlenül hangsúlyozom a gondolkodásmód jelentőségét. Hiszen a munka becsülete szintén tudati kérdés. Ennek megfelelően a szakszervezet tudatformáló, nevelő tevékenysége szempontjából nem közömbös, hogy a szorgalmat még ma sem mindenütt méltányolják megfelelően. a lelkiismeretesen dolgozót — az igyekvőket — nem mindenütt becsülik eléggé. Ennek megváltoztatásában elsősorban a szocialista brigádokra. példamutatásukra kell támaszkodnunk. — A másik fő tennivalónk: a választott szakszervezeti testületek, tisztségviselők és a tagság kapcsolatának javítása. Nem formálisan, hanem tartalmilag, a szakszervezeti élet demokratizmusának fejlesztésével. Mit jelent ez? Azt, hogy a tagság véleményezési. egyetértési. döntési hatáskörébe tartozó kérdéseket — legyen az kollektív szerződés tervezési, vagv bér-probléma — érdemben, szervezetten tárgyalják meg azokkal, akik ebben illetékesek, akiket érint. Érteni kell 1 a munkások nyelvén Gyakran elhangzik, hogy ez csak formális lehet, mert a tagság, pontosabban a munkások tájékozottsága, szakértelme kevés az érdemi vitához. — Valóban ismerős az érvelés. De nem helyes. nem elfogadható. Igaz, hogy a kétkezi munkás nem érthet mindenhez, de a vezető azért vezető, hogy értse a munkás egyszerűen fogalmazott észrevételeit, megértse mondanivalója célját és levonja a belőle eredő tanulságokat. És lássa, mi az intézkedésének hatása. következménye a műhelyekben. Hogy egv időszerű példát említsek: ha egy műhelyben vagy üzemrészben szóvá teszik a mértéktelen túlórázást, nyilvánvaló, hogy meg kell vizsgálni az okokat, először azoknak véleményét kérve. akik a legközelebbről látják, észlelik ezt. Alig hiszem, hogy ne lenne sok okos, hasznos javaslatuk a megoldásra, ha látják, hogy ezt valóban igénylik tőlük. — Az üzemi demokráciának — mert valójában erről beszélgetünk — fontossága napjainkban és a jövőben is növekedik. Jelentőségét aláhúzza. hogy az üzemekben egy sor nagy horderejű kérdés vár megoldásra, amiben felmérhetetlen segítség a kö* zösség véleményének meghallgatása, érvényesítése. Közérdekű szmorúsággai Napjaink „divatos” problémája a termelési szerkezet változása. Milyen feladatai vannak ebben a szakszervezeti mozgalomnak? — A termelési struktúra változtatása igen fontos dolog. Ebből következik, hogy nekünk is felelősségteljes feladataink vannak, amiben közösen kell munkálkodni az irányító szervekkel, az üzelmekkel, persze kinek-kinek a maga partnerével. És az eddiginél sokkal következetesebb munka szükséges, lehetőleg megrövidítve az elhatározástól a megvalósulásig terjedő, gyakran indokolatlanul hosszú utat, időt. — Nyugodtan elmondhatom ugyanis, hogy a problé" mákat jól látjuk — ez az állami, a gazdasági vezetés minden szintjére vonatkozik —, de a változás lassú. Itt van például a munkaerőtéma, amely egyetlen beszámolóról sem hiányzik. A munkaerőhiány emlegetésétől azonban még mindig nem jutottunk el a munkaerőgazdálkodásig, sőt az érvényes rendeletek betartásáig sem, például abban a vonatkozásban, hogy ne az járjon jól, aki sűrűn változtatja munkahelyét. Ennek érdekében már a közeljövőben olyan határozott intézkedések kellenek, hogy a vándormadarak és alkalmazóik húzzák a rövidebbet. — A közérdekű szigorúság érvényesítése mellett, természetesen gazdasági tennivalókban sem szűkölködünk, például a • nem gazdaságos termelés fokozatos megszüntetése, a munkaerő átcsoportosítása, átképzése szintén napirenden levő feladat, aminek bőségesen lesznek konzekvenciái a mi tevékenységünkben is. Hiszen az ilyen átcsoportosítás, a szakképzéstől az egyéni, emberi gondokig, a problémák tucatjával áraszt el majd bennünket. Nekünk, szakszervezeti tisztségviselőknek pedig tervszerűen, módszeresen, tapintatosan kell végére járnunk a feladatainknak. Ehhez további erősítést kapunk a szervezett dolgozóknak a szakmai, majd a szakszervezetek kongresz- szusa révén megújult, megerősödött . táborától — hangsúlyozta befejezésül Herczeg Károly, a SZOT titkára. L. M. A ZIM salgótarjáni gyárában a tűzhelyeket, azok fedőlemezeit, díszítőelemeit zománcozással készítik. Ennek egyik fázisa a zománcozáshoz való előkészítés, a zsírtalanítás, amelyet savaskádakban végeznek. Oláh Gyula 1951-től dolgozik a ZIM-ben. s — képünkön — a tűzhelyalkatrészek felületkezelésénél serénykedik, emelődaruval helyezi át a fémlapokat egyik vegyifürdőből a másikba. —kulcsár— Emberek, tehetőségek A gazdaságosság, hatékonyság fokozásában igen jelentős szerepe van a gépek kihasználásának. Vajon hogy állnak ezzel a feladattal a salgótarjáni bányagépgyárban? Milyen tapasztalatokat szereztek eddig, és azokat hogyan hasznosítják? A termelési osztályon Máthé Sándor azzal kezdi: bár csak félévenkint készítenek. összesítést a gépek kihasználtságáról, de valamennyi gépnél napi nyilvántartást vezetnek. Ebből kiderül, mennyit „futott” egy-egy gép. — Egyértelműen megállapítható, hogy az utóbbi időben a gépek kihasználtsága általában fokozódott. A nagyértékű sorozatgyártó gépeknél ez nagyobb, arányú fejlődést jelent, mert átlagban már két műszakban működnek. Évente végzünk kapacitásfelmérést és ez szolgál alapul a leterheltség fokozására. Ilyenkor kiderül az- is, hol szűk a keresztmetszet, amit kiadott bérmunkával kell enyhíteni. Ismertté válik, hol van szabad kapacitás, amit munkaműveletek átirányításával segíteni lehet — mondja Máthé Sándor, majd így folytatja: — Az igazsághoz . tartozik, hogy gépparkunk 35,5 százaléka már amortizálódott, vagyis nullára leírt. Itt a meghibásodás lehetősége, a javítási igény nagy. Minőségileg sem lehet olyan pontos munkát végezni rajtuk, mint a modern, új gépeken. Karussel-gépeink többsége ilyen. A gépek kihasználása, leterheltsége persze sok mindentől fü|g. Elsősorban a létszámtól. Van például 13 csúcsesztergánk. Ebből a tmk- műhelyben, szerszámműhelyben és a süvegüzemben egy- egy gépre egy-egy ember van. Ez meg is határozza a kihasználtság lehetőségét. A forgácsolóban a 10 gépre legalább 30 ember kellene, nem is számolva a szabadságot, betegséget, kieső időt. De csak 20 van. Az átlagkihasz— Jó-e ez a demokrácia? — tette fel a kérdést önmagának egyik beszélgetőpartnerem, s minthogy választ nem- várt, bizonygatta: jó, jó és bizonyos fokig szükségszerű is. Nem értettem, csak sejtettem. mit akar mondani... Persze, később, kifejtette, hogy — szerinte —. egészen addig jó a demokrácia, amíg segíti a termelést a munkahelyi légkör kedvező kialakítását. — Csupán erre a célra kell felszínen tartani? — Mármint a demokráciát.. .? — Igen. — Nem. Hiszen az üzemi, vagy a munkahelyi ^demokráciának, mindegy, hogyan nevezzük. több célja is van. És sorolta> hogy ezáltal valósult meg a munkafegyelem, az intenzívebb munkavégzés, de még a tervteljesítés is. —• Szóval, az üzemi demokrácia — csodaszer? — Ezt én nem mondom ilyen egyértelműen, de... sok mindent el lehet érni vele.. Csak nem kell túlzásba vinni. .. Elmondta azt is, mit nem: a munkásképviseletet. Nincs szükség arra. hogy mindenütt ott legyenek, csupán azért, hogy i a vezetők elmondhassák: nálunk minden kérdés eldöntésénél ott vannak a dolgozók. — Valóban, • erre még áz üzemi demokrácia jó érteNéhány szó a demokráciáról lemben vett megfogalmazása sem tart igényt. Szerintem Jrelytelen az a szemlélet, ho£y mindenkinek mindenről tudnia kell. Feleslegesnek tartom, 'hogy egy. csupán a vállalat, üzem, vagy gazdaság vezetőit érintő kérdés, megtárgyalásánál is, ráfogva, hogy az így demokratikus, ott üljön két-három brigádvezető, vagy munkás. Ez nem kell. Viszont a dolgozók széles körét , érintő döntések meghozatalánál elengedhetetlennek tartom a jelenlétüket, szükségesnek a véleményüket, javaslataikat. Nem szabad az üzemi demokráciát* egyfajta végrehajtási utasításnak venni, amit egyszerűen ki lehet pipálni a sorból. És ne higgye, hogy van valami értelme annak, sajnos tudok ilyenről, amikor az igazgató előre, „betáblázza” magának: ma reggel nyolctól kilencig ä dolgozókkal beszélgetek gondjaikról, bajaikról... Igazgató mondja ezt is. a Mátraaljai Állami Gazdaságé: Juscsák György, aki bizony erősen szabadkozott, hogy egyedül beszéljen erről a témáról. Mert mint mondta, az üzemi demokrácia olyan fontos- jelentős témT amiről, főként ha a gazdálkodóegység egészét vesszük bonckés alá. másokkal is szót kéne váltani. Nemcsak a több szem többet lát alapon, hanem a vélemények különbözősége miatt is. No, meg, persze, mert mást mondana a demokráciáról a párttitkár is, a szakszervezeti titkár is, a KISZ-titkár is. Nem elvekben másat, hiszen az ugyanaz, hanem speciálisan, egy-egy terület gondjairól, bajairól, eredményeiről is vallanának. Mondom. a legszívesebben nyolcszemközt beszélgetett volna az igazgató, váltig hangoztatva, hogy ez olyan fontos dolog, amiről mások véleményét is meg kellene hallgatni, de csak-csak folytatta aztán a megkezdett gondolatsort. Elmondta: úgy érzi- náluk kialakultak már a demokrácia fórumai, s ezenkívül is olyan közvetlen a kapcsolat '— úgy fogalmazott: miközöt- tünk —, hogy még csak igazgatói fogadónapot som tartott szükségesnek kijelölni. Nyitva áll az ajtó mindenki előtt, aki a közösséget érintő, vagy igen fontos személyes ügyben kíván velem beszélni — mondja. És hangsúlyozza a fontosságot, mert aztán ember legyen a talpán, az a vezető,. aki a les jelentéktelenebb kérdések eldöntését is magára vállalja.*. Persze, megteheti, de ezzel elvonja figvelmét, felőrli energiáját, s végül is arra sem marad ideje, amire igazán kellene: a munkára, a szervezésre, az irányításra. Jó meglátás. Mert találkoztunk már olyan igazgatóval is, aki azt hitte: amit nem ő intéz, vagy hagy jóvá, — az nem sikerülhet a kívánalmaknak megfelelően, persze- tény: a népszerűségi skála felső fokán mozgott, csak hát az irányítása alatt levő gyár teljesítménye. .. . De visszatérve • Pásztora, az állami gazdaságba... Juscsák György arról beszél, hogy az üzemi demokrácia szemlélet- beni változással is jár, a fejekben végbement minőségi változással. Miből következtet erre? — Régen panasznapok voltak ma már a munkát jobbá tevő javaslatnapokká alakultak át —, hogy csak egv példát mondjak". — a termelési tanácskozások. Nem a bér- különbségekkel foglalkoznak a dolgozók, nem azzal, hogy X, vagé Y miért nem kapta meg ezt, vagy azt a juttatást, hanem mindenkit érintő kérdések sokaságát vetik fel, amelyek vé'gkiesengése: hogyan ' lehet jobban, eredményesebben? — De íev egyúttal a hibákra is felhívják — nagy nyilvánosság előtt- a figyelmet. Nem kénye’metlen ez? — Hogy képzeli? Ez az egészben, a jó, a pozitív, és továbbra is ezt a szellemet kívánjuk... A hibák feltárása és kiküszöbölése mindig eredményhez vezet. — Nem okoz ez személyi ellentéteket? — Mindenkinek el kell ismerni hibáit, tévedéseit, még a vezetőknek is. Illetve: legelsőként neki. — Van ennek köze a demokráciához? Vagy csak egyszerűen önkritika? — Elgondoikodtatásra késztető kérdés... A tény mindenesetre: ' kedvező1 demokratikus légkör nem alakulhat ki enélkül. — Ezek szerint, a vezetőnek jelentős szerepe van az üzemi demokrácia kialakításában? — Én ezt vallom. Példák sorát említette az igazgató, amelyek mihd-mind bizonyítják az állami gazdaság dolgozói közötti' jó légkört. a megértést, a célok megvalósítására irányuló együttes erőfeszítéseket. Amelyek, ha nem vennék természetesnek a demokráciát, bizonyára nem lennének ilven hétköznapiak. Mert azt mondta Juscsák György. — A demokrácia nem divat nem előírás. nem utasítás. Megértés, közös elhatározás és tett. Vajon így érzi-e mindenki. ..? —karácsony — náltság csak 7.4 műszak. A kar üssél-esztergáknál 1.8 műszak. A kétorsós célgépeknél csaknem két műszak, de a többorsós félautomata gépeknél — melyekből kettő van — a tavalyi 1,7-ről az idén 2.6 műszakra növekedett a kihasználtság. Ez azt jelenti, hogy alig van idő esetenként a tmk-zásra. A gépkihasználást tehál elsősorban a létszám befolyásolja. Nálunk az elmúlt évhez viszonyítva alig növekedett. Talán még egy százalékkal sem. holott a termelés 20 százalékkal nagyobb. A gépkihasználás átlagosan egy tized műszakkal lett nagyobb. A termékösszetételtől is sok függ. Mikor, miből kell több? Ezenkívül az anyagellátástól, ami köztudottan nem egyenletes — mondta Máthé Sándor. A bányagépgyárbán elsősorban egyedi termékek, .szállítószalagok. berendezések készülnek. Nagyobb sorozatban ' gyártják a .szalaggörgőket, ahol évről évre növekszik a gépkihasználás. A sir veggvartó üzemben is sorozatgyártás folyik, és az igények határozzák meg a gépek kihasználtsági fokát. Törekvés van a nagyobb szériák kialakítására. hiszen a nrofil tiszti - tást folyamatos feladatként kezelik. Az idén, az elmúlt tízhavi eredmények igen biztatóak. A tervet 106 százalék felelt teljesítették, alig 92 százalékos létszám mellett. Csaknem 21 százalékkal termeltek többet, mint tavaly. Ezt úgy érték el, hogy az egy munkásra jutó termelési érték csaknem 20 százalékkal lett nggvobb. A termelékenység ilyen arányú fejlődéséhez nem kis mértékben járult hozzá a gépek jobb kihasználása. A valóság, az átlagos 1.6 műszakos gépkihasználás azonban még messze van a lehetőségektől, és ezt jól tudják a bányagépgyár vezetői. További szervezési intézkedésekre lesz szükség, egyenletesebb termelésprogramozásra ahhoz, hogy tovább növelték a gépkihasználás fokát. Keresik a lehetőséget arra is, hogy a régi, elhasználódott gépeket modernebb, termelékenyebb berendezésekkel váltsák fel. Létszámbővülésre nem is számítanak, viszont a feladatok, a bányászat igényei egyre növekednek. A gépek kihasználásában erre még jelentő? f’a"ta- lékok vannak. B. J. NÓGRAD - 1975. november 27., csütörtök
