Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

Síá fra nor rí Ion tárt unit 'II.) VALAMI ELINDULT A FALUBAN IS... Kicsit vonakodnak, mond­ván : „Én homokterenyei va­gyok, csak itt dolgozom — milyen alapon mondjak én véleményt a helyi kulturális lehetőségekről (bár ismerem a témát, .)” — „A termelő- szövetkezetben műszaki ága­zatvezető vagyok, legtöbbször estefelé vetődöm haza — megmondom őszintén, én nem sok időt tudok szórako­zásra, művelődésre fordíta­ni. . De aztán Nádasdi Ferenc és Vonó Sándor mégiscsak szolnak arról, hogyan látják Mátranovák kulturális életét. — Hétfőn, szerdán, szomba­ton van mozi — ezt onnan is tudom, hogy magam is el- jarogatok időnként, elég jó filmeket szoktak játszani. A fiatalok számára külön ifjú­sági klub működik — ezt már nem ismerem közelebbről. — A felnőttek, főleg a nyugdíjasok esténként a bil- liárddal, kártyával csaphat­ják agyon az időt, szervezett programjuk nincs. Ügv tu­dom, pár hónapja függetlení­tett ember vezeti a művelő­dési házat —, de ez túl sok változást nem hozott... X Amikor Katona István, a függetlenített népművelő előtt megemlítem tájékozódá­somat. rábólint. — Sajnos, csaknem igaz mindez. .. Ami a személyem­re vonatkozik, az is — az el­telt három hónap alatt első­sorban a tájékozódást, az együttműködés, a kapcsolat- teremtés szálainak felkutatá­sát tartottam szem előtt. Jobb lenne, ha a beszélgetés pár héttel később következne, mert akkor már nem a jövő, hanem jelen időben, sőt nem egy dologról múlt időben szólhatnánk... — De érdekes lehet a je­len állapot és a jövő elkép­zelések összevetése is... A jelenről, a közelmúltról Herboly Géza, az eddigi tisz­teletdíjas művelődési ház ve­zető (aki ma is mindenben segít Katona Istvánnak) ad kissé bővebb tájékoztatást. — A Che Guevara nevét viselő ifjúsági klub ez év ta­vaszán megkapta a KISZ központi bizottság dicsérő oklevelét. A programjuk szí­nes, nívós — az összeállítás­ban mi is segítettünk, nem­csak a helyiséget adjuk a fia­taloknak. A felnőttek részére a pártklubban billiárdasztal, sakktáblák, kártya biztosítja a szórakozást. Van büfé is a házban, de részegeskedés nincs — ki is néznék maguk közül azt, aki botrányosan viselkedik. Egy átlagos nap krónikája így fest: mozi, bil- liárd, ulti, asztalitenisz, sakk. Háromból kétszer a mozis na­pon van nyitva a könyvtár, jó a látogatottsága. X Katona István még hozzá­tesz egy-két dolgot — Batta Istvánné, ja füg­getlenített körzeti könyvtáros a TIT szervezője — tartottak már pár előadást. Visszatérve a „kaszinózásra” — ahogy a billiárdos, kártyás estéket ne­vezik sokan — sok lehetősé­get rejt magában az a tény, hogy itt esténként sokan ösz- szegyűlnek Vannak törzsven­dégeink. akik a kocsma he­lyett itt találnak társaságra, közösségre. Komoly tervünk, hogy programot csempésszünk be ezekre az estékre. Nemrég volt egy megbeszélésünk fo­tószakkör indításáról A szak­körvezető személye biztosított — mérnök a* Ganz-nál —, van érdeklődés is, még öt­hatezer forintból ki kell egé­szíteni a felszerelést, és az egyik öltözőben kialakítjuk a fotólabort. — Színészöltözők... Milyen nagy rendezvények voltak a közelmúltban? — Két Déryné előadás — nagyon gyér érdeklődés mel­lett. A 264 férőhelyes nagy­teremben az egyikre 97-en, a másikra 46-an jöttek el. Pe­dig valaha bérletet is hir­dettünk egy-egy szezonra!... Most hiába raktunk 40—50 plakátot a környéken szét, hiába szóltunk személyesen is az embereknek, nem megy a színház a faluban. — Talán lehetne tenni el­lene. .. Valamelyik vidéki színház tájoló együttesét meg­hívni, színészekkel beszélge­tést szervezni, vagy a többi községgel közösen, összehan­goltan biztosítani a közönsé­get. X Ahogyan a tervekre átté­rünk, Katona István egyre többször emlegeti a közmű­velődési munkabizottságot, amelyben Mátranovák, Ho- mokterenye, Jánosakna, Nád­újfalu is képviselteti magút. Nem csodaszer az eEfajta együttműködés, de a közmű­velődés korszerű gyakorlatá­ban, a mai igények felkuta­tásában és kielégítésében so­kat tehet. Még a kiscsopor­tok létrehozásában is: a népi- tánccsoport újjászervezésében például a helyi iskola, a Mát- ranovákon élő KISZ-esek mellett a Jánosaknai Fehérne- mügyár lányaira is számíta­nak. A könyvtárral, a TIT- tel, a bányatelepi klubkönyv­tárral, a gazdasági és moz­galmi szervekkel közösen dol­gozni — ez ad alapot a ter­vezéshez. A gyermekklub, h'■bszi’kk'kö^émskotai el­készítő, TIT-előadás-sorozatok téesztagoknak. értelmiségiek­nek, fiataloknak irodalmi színpad szervezése, a felnőtt klubnak programok biztosítá­sa — mindez csak így lesz tervből valóság. — Hiszek abban, hogy egy­re többen akarnak nemcsak anyagilag jól élni, hanem tartalmasabban is. A régi he­lyemen volt egy felejthetet­lenül kedves törzsvendégem. Az idős, magányos néni a nyolc kilométerre fekvő ta­nyáról járt be a színházi elő­adásokra és egyéb rendezvé­nyekre. Nem értettem, mi táplálja ezt a hűséget, szere- tetet a kultúra iránt. „Bejö­vök előző nap, itt alszom a rokonoknál Kérdezik ők is: megéri a fáradság? Tudja, kedveském. az ember társas lény —. hogyne érné meg együtt örülni, együtt érezni a többiekkel?...” Nekünk eh­hez kell minél több lehetősé­get teremteni! G. Kiss Magdolna Sulyok László tévéajánlatunk Mai 31.05: Tcleszubjektív. A Szovjetunió legnépsze­rűbb beategyüttesének, a Pesznyári zenekarnak Jó es­tét című dala köszönti a Te- leszubjektív nézőit. A válto­zatos — riportot, interjút, élő műsort felsorakoztató — adás­ban szó lesz a DÍVSZ 30. év­fordulójáról, a miskolci fia­tal építészek által tervezett formabontó épületről, amely­ben maguk laknak. Elhang­zik egy dalszöveg, amelynek megzenésítésére pályázatot hirdetnek a hallgatók között. Bemutatják az OMÉK két att­rakcióját — az úttörő lova­sokat és az öt lovon virtusko- dó fiatalembert. S még egy sporthíresség — a kamera felkereste az 50 kilométeres távgyaloglás ötszörös bajno­kát. Folytatják a közlekedési sorozatot — ezúttal a bizton­ságos kerékpárról lesz szó. S ellátogatunk a Dunai Vasmű­be azon a napon, amelyen egy napra átadták az üzem vezetését fiatal munkásoknak. Befejezésül újból dal csen­dül fel, a két és fél éves tur­néról hazaérkezett Olympia együttes Afrikai éjszakák cí­mű száma. V. Y. IÍÍKÍ V Yl fhW; füoli tinién lírás) 14. Mennyire vágyom utánatok! Immár második hónapja sem­mi hír Rólatok. Hogy, s mint vagytok? Állandóan Rátok gondolok. Éjszaka van. lefek­szem, de nem tudok elaludni. Elhatároztam- eszetekbe jut­tatom. hogy élek. Ha jól men­ne sorotok, nem nyugtalan­kodnék annyira. Ha hazautaz­hatnék. s íegalább egyszer láthatnálak Benneteket- nagy nagy kő esne le a szívemről. Annyira örülök neki, hogy a megszállást át tudtátok vé­szelni anélkül, hogy beadtátok volna a derekatokat az ellen­ség előtt. Pedig mennyire fél­tettelek Benneteket... Én nagyon megváltoztam. Kissé megöregedtem, s úgy rémlik, arcom is megválto­zott... öregnek látszom- hja, az évek bizony gyorsan tel­nek. De a szívem, az még mindig fiatal. Hej, ha véget ér a háború, de jól fogunk majd élni! Uj módon! Maruszka! Írjál a férjedről. Milyen a sebesülése, mi van vele, hol van, írd meg a cí­mét... Itt már alaposan benne já­runk a tavaszban. A fák virá­goznak- a föld vidám képet ölt, de ha az ember saját hely­zetét összehasonlítja a termé­szettel. sajnos, nyomban el­szomorodik. A fene tudja! Mi­lyen szén az élet, aztán csak haszontalanul múlik el...” 1944. május 10. Tyihonhöz: .„..Tyihon, én most 1700 ru­belt kapok. Ebből 200 lemegy kölcsönre. 50 tagsági díjra. 1300—1400‘at hazaküldök (pos­tán és más úton), a többi tej­re marad... Másra nincs szük­ségem... Ne bosszantsátok a szülőket, hallgassatok rájuk­kérjétek ki tanácsukat, mert az öregek szeretik az ilyes­mit, könnyebben viselik el az életet...” 1944. július 12. ..Apa! Kérlek utazz le... Golovancsukhoz. Néhány hol­mit, pénzt hagyok nála, s ta­lán Veled is találkozhatom. Most a város közelében va­gyunk. A legjobb, ha a követ­kezőképpen utazol...” Bulgária- 1944 október 12. Vidin. „Jelenleg kórházban fek­szem, kissé lebetegedtem... Ré­gi baj- még a mongóliai tar­tózkodásom idejéből szárma­zik, amikor 1938 és 1940 kö­zött ott teljesítettem szolgála­tot... A napokban kiírnak és újra a front következik. Amíg a háború nem ér véget, ott az én helyem.. 1945. január 10. .-Szervusz. Maruszka! Élek, egészséges vagyok. -Már telje­sen bevált módszer szerint harcolunk. Magyarországon, ahol most verjük a németeket, nagyon forró a helyzet... Üjabb kitüntetést kaptam. A „Moszkva Védelméért” Érdern­4 NOGRAD - 1975. november 20., csütörtök Gyári egyetem A Rosztovi Mezőgazdasági Gépgyár Egyetemének címe­rében a felkelő Nap fényé­ben ragyogó búzakalász és egy kombájn látható. A cí­mer szimbolizálja azt a gyári egyetemet, amely kiválóan képzett szakembereket nevel, az ország mezőgazdasági gép­gyárai számára. A legnagyobb szovjet ipar­vállalatok egy része egyete­met létesített maga mellett, ahol műszaki szakembereke' készítenek fel. — Miben különbözik a gyá ri egyetem a hagyományos felsőfokú oktatási intézmé­nyektől? — tettük fel a kér­dést Pjotr Rilkovnak, az új­szerű oktatás, a gyári egye­tem rektorának. — Elsősorban a munka és a tanulás^ szoros kapcsolata — válaszolta a rektor. — Eb­ben az esetben nem termelé­si gyakorlatról van szó. ha­nem a termelői tevékenység és a műszaki ismeretek szo­ros egységéről. Hallgatóink döntő többsége a Rosztovi Mezőgazdasági Gépgyár dol­gozója. Mérnöki, termelés- sz-ervezői gyakorlatuk az anyagi érték teremtésének folyamatában, fizikai munka közben alakul ki. A gyári egyetem tervezőirodája A jövendőbeli szakember munkásként ismeri meg a gyári technológia minden kis aoró részletét. Diplomájának birtokában már nem szüksé­ges átesnie a beilleszkedés ho-szú — és néha kellemet­lenségekkel járó — folyama­tán. Gyárunkban a termelés mű­szaki színvonala magas. A műszaki ismeretekhez vonzó­dó fiatalok büszkék arra, hogy nálunk dolgozhatnak, ezért az egyetemre jelentkezőkben sincs hiány. A jelentkezők felvételi vizs­gát tesznek. Az új egyetemi hallgatók továbbra is régi munkahelyükön maradnak. Akik más városokból érkez­nek hozzánk, azokat a roszto­vi gyár — amíg tanulmányai­kat folytatják — alkalmazza. A hallgatók egyik héten nappali tagozaton tanulnak, a másik héten a munkahelyü­kön dolgoznak. A tanulóhe­tekre 15 százalékkal maga­sabb ösztöndíjat kapnak, mint a hagyományos egyetemek hallgatói, a másik héten pe­dig teljesítményüknek meg­felelő munkabérben része­sülnek. A diplomaterv elké­szítéséhez és megvédéséhez a gyár fizetett szabadságot biz­tosit. A tanulmányi idő hat év, és ez beszámít a folyama­tos munkaviszonyba. Az oktatási terv meghatáro­zása az egyetem tudományos tanácsának feladata. A ta­nácsnak a professzorok és a vezető gyári szakemberek a tagjai. Az oktatási tervbe felvettük például az ipari elektronika tantárgyat. Ezt a folyamatosan üzemelő auto­mata gépsorok, az automati­zált öntöde beállítása tette szükségessé. Üj számítóköz­pontot létesítettünk, mi sem természetesebb, hogy a fiatal szakember értsen az elektro­nikához. A hallgatók vezetéselméle­ti tanulmányokat is végeznek. A műszaki ismereteken túl a jó kollektív szellem kialakí­tásához is érteniük kell. Az egyetem a gyár szülöt­te. Ezért szabadon — térítés- mentesen — használhatja a gyári létesítményeket. A fémforgácsolási, sajtolási és öntödei technológiát közvet­lenül a termelés folyamatá­ban sajátíthatják el. Egy-egy szakterület előadásait a gvár vezető műszaki gárdájának tagjai tartják. Az ©svetem laboratóriumaiba a műszere­ket, berendezéseket a gyár vásárolja. A rosztovi gvári egyetem megalapítása — 1959. — óta 1200 mérnököt bocsátott szárnyra. Az egyetem vég­zett hallgatói általában gyor­san haladnak előre szolgálati beosztásukban. Az egyetem alapítása utáni első évek­ben jött gyárunkba dolgozni például Fjodor Kasérov eszter­gályos. Már hallgató korá­ban művezető, majd techno­lógus lett. Felkészültsége — az évek során — olyan ma­gas fokúnak bizonyult, hogy tanulmányai elvégzése után. az egyik nagy műhely főnök- helyettesének nevezték ki. Jelenleg a gyári szerszámok és technológiai eszközök gyár­tásának a vezetője. Sok ezer munkás és alkalmazott a be­osztottja. r. J. Új Magvető könyvek A 20 éves fennállását ün­neplő Magvető Kiadó színes és gazdag kínálattal készül az idei téli könyvvásárra. Az olvasók mintegy 25 uj mű megjelenésére számíthatnak, amelyek között regények, verseskönyvek és tanulmány- kötetek egyaránt szerepel­nek. A regények között érdeklő­désre tarthat számot egy fia­tal író. Balázs József első, Magyarok című regénye. E második világháborúban ját­szódó regény mellett' ugyan­csak ebből az időszakból ve­szi témáját Moldova György új regénye is, a Szent Imre- induló. Szabó Magda életmű­sorozata a Disznótort és a Pi­látust kínálja. Üj kiadás vár­ható Szerb Antal: A király­né nyaklánca, Kodolányi Já­nos: Boldog Margit és Fe­jes Endre: Mocorgó című mű­véből. Gyermanus Gyula ön­életrajzi írásainak gyűjtemé­nye a Kelet varázsa. érmet. Hol van a férjecskéd? írj részletesebben. Addig is a viszontlátásra. Fivéred. Iván”. Budapest, 1945. február 21. ..Üdvözlöm, tisztelt Homja- kov eivtárs. Egységünk har­cosai és tisztjei harcos üdvöz­letüket küldik önnek. Mi nem ismerjük Önt. de az ön roko­nának, vagy ismerősének Liszij kapitánynak a kérését teljesítjük, szomorú szívvel értesítjük önt, hogy ’45. I. 26- án a hitleristák ellen vívott harcokban. Buda ostrománál elesett a mi nagyra becsült kapitányunk. Katonai dísz­pompával temettük el Buda külső részén és megesküd* tünk- hogy megbosszuljuk szeretett parancsnokunk ha­lálát. A magam részéről jó, bátor és tapasztalt parancsno­kot ismertem meg benne, jól­lehet kevés ideig szolgáltam vele együtt (két hete volt az egységnél). Nagyszerű baj társ volt. Soha nem feleltem el őt- közvetlen elöljárómat. Az egész személyi állomány örök­re megőrzi emlékezetét. Ha megvan Önnek családja címe, kérjük, továbbítsa leve­lünket hozzájuk, vagy közöl­je velük ezt a szomorú hirt... Tábori postaszám: 17216 „P” P. I Csirkunov tiszt”. Iván Nyeszty erő vies Liszij kapitány, született 1917-ben, párttag, belorusz nemzetiségű, a Gomel-területi, Lojevo járás­beli Abakumi falu szülötte. (A Gellérthegyi Felszabadulá­si Emlékművön a második iniciálé, az „I” téves, ezt bi­zonyítják a levéltári anya­gok), harcban estek el és elő­ször Budapest északnyugati részében temették el. Közve:- lenül halálos sebesülése előtt vezényelték át a 320. lövész­hadosztályhoz és zászlóaljpa­rancsnok politikai helyettesé­vé nevezték ki. Liszij kapitányt halála után a Honvédő Háború Érdemrend II. fokozatával tüntették ki. KASZIMCEV KAPITÁNY. „Ez valahogy olyan külö nős... Apa. már gyerekkorá­ban nagyon szerette a lova­kat. Egyszer, amikor még kis­fiú volt, segített nagyapjának Iván Akimovicsnak lovakat legeltetni, s elvitte az egyik lovat az i tatóhoz. A ló azon­ban megijedt valamitől, fel­ágaskodott és véletlenül ha­lántékon rúgta. Elöntötte nyomban a vér, kórházba szállították. A szülők és az orvosok csodálkoztak: a sebe súlvos, d© a fiúból egv sóhaj- annyi nem jön ki! Hát így volt. 1943-ban a fronton ismét megsebesült az a halántéka. 1945-ben egy aknaszilánk. amely megölte, ugyanott ér­te”. (A A. Kaszimeev kapi­tány fiának leveléből). (Folytatjuk) A Világkönyvtár sorozatai gazdagítja Konsztantyinovsz- kij: Tehát vagyok című regé­nye és Jurij Ritheu: Mert ez a föld nem kell senki más­nak című munkája. Sőtér István novelláit tar­talmazza a Bakator című kö­tet, Rákosi Gergely új novei- lás könyve a Hepier\d. Meg­jelennek Páskándi Géza új színművei és Devecseri éiet- műsorozatban Odüsszeusz szerelmei címmel a versee-drá- mák gyűjteménye. Keresztűry Dezső, Raffai Sarolta és Rat- kó József úi venseskötete ke­rül a boltokba. Tanufó bányászok Tatabányái Szénbányáknál még egyetlen esztendőben sem tanultak annyian, mint a most kezdődött oktatási év­ben. A vállalat 14 000 dolgo­zója közül több mint tízez­ren vesznek részt ál!am! ok­tatásban, párt-, KISZ-, illet­ve szakszervezeti tanfolyamo­kon. A tanuló bányászok foko­zottabb segítésére a vállalat egvik művelődési házát több millió forintos költséggé’ át­alakították, ahol most kor­szerű audio-vizuális berende­zésekkel felszerelt oktatási központot nyitottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom