Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)
1975-11-19 / 271. szám
ül nflnsgyar Szcikszeruezetek krónikája (I.) A Magyar Szakszervezetek közelgő XXIII. kongresszusa alkalmából áttekintést adunk a szakszervezeti kongresz- szusok krónikájából. A Magyar Szakszervezetek eddig valójában nem 22. hanem ennél több kongresszust tartottak. A felszabadulás előtt ugyanis a rendkívüli kongresszusokat nem számozták, erre utólag, az 1948. évi kongresszusra készülve, becslések alapján került sor. A megalakulás Az 1880-as évek végére ki' alakultak Magyarországon a szocialista szakszervezeti mozgalom keretei, sőt a szociáldemokrata párt vezetőségének tagjaiból és a szakegyletek küldötteiből. 1891-ben a szakszervezeti tanács is megalakult, amely azonban 1898- ban kezdhette meg érdemi munkáját. így került sor az I. kongresszusra, amely 1899. május 21—22-én özvegy Rodi Jánosné Alsóerdősor utca 24. szám alatti vendéglőjében tartotta tanácskozását. A tagságot 109 küldött képviselte, A küldöttek a szaksajtóról, a munkaközvetítésről, sztrájkügyekről és az egyesülési szabadságról tárgyaltak. A határozat szükségesnek tartotta a ezakegyesületek működésének kiterjesztését az egész országra. Az ipartörvény revíziójáért Már az alakuló kongresszus is, majd a II. (1901. december 25—27-i), III. (1904. december 25—26-i) és az 1908. október 4—8. között megrendezett rendkívüli kongresszus követelte a kormánytól az 1884. évi ipartörvény revízióját. Először a maximális napi 10, majd a 8 órás munkaidő bevezetését, a pinceműhelyek megszüntetését, a fiatalok fokozott védelmét. Indítványozták, hogy vezessék be a munkaviszony főbb kérdéseinek kollektív szerződés- szerű testületi szabályozását, testületileg állapodjanak meg a minimális munkabérekben. A II. kongresszus követelte az úgynevezett truck-rendszer- nek, vagyis annak a módszernek a megtiltását, hogy a dolgozók bérük egy részét pénz helyett utalvány formájában kapták, amit csak a gyár boltjaiban válthattak be. A III, kongresszuson az úgynevezett sztrájkszabályzatot is elfogadták, amely kimondta, hogy a sztrájkjog gyakorlásának a megfelelő szervezkedés az előfeltétele. A IV. kongresszuson (1908. január 5—7.) több felszólaló rámutatott, hogy fel kell lépni az olyan törekvések ellen, amelyek a szakszervezet és a párt (szociáldemokrata párt) elkülönítését szorgalmazzák. Határozatban követelték továbbá az egyesülési és gyülekezési jogot, indítványt fogadtak el az alkoholellenes Pályaválasztási kiállítás Nagybátonyban Jól látja a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, hogy megyénknek is egyik nagy társadalmi problémája az ifjúság pályaválasztási gondjainak megfelelő megoldása, azaz. kellő segítés és irányítás nyújtása. Ez nem könnyű feladat, mert a pálya- választás komplex tennivalókat foglal magában, benne többféle igény, követelmény összegeződik. Turópzi János, a pályaválasztási tanácsadó munkatársa. a nagybátonyi kiállítás megnyitója előtt elmondta, hogy az intézet munkáját a megye üzemei is megfelelően segítik. E tevékenységben a vállalatokat nem csak közgazdasági érdekek vezetik, hanem az ifjúság helyes pálya- választásának támogatása. Ezért az üzemek, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az öblösüveggyár, a nagybátonyi FÜTÖBER, a Harisnyagyár. a Nógrád megyei Sütőipari, a Vendéglátóipari és a Textilipari Vállalat — a helyes pálya- orientáció kialakításához, az egyes szakmák bemutatásához nyújt segítséget a tablók ösz- szeállításával. Litkén és Ka- rancslapujtőn nagy látogatottsága volt a kiállításnak, s az előzetes tájékozódás után látható, hogy sok gyermek pá* Ivaválasztását orientálta. Most Nagybátonyban és Diósjenőn nyitották meg a kiállítást, de sor kerül még a tablók bemutatására Pásztón, Dorogházán, Szécsényben és Ludányhalá" sziban. A nagybátonyi általános iskola aulájában Kecskés János. a FÜTÖBER személyzeti osztályvezetője nyitotta meg a kiállítást hétfőn este, ahol a szülők és tanulók nagyszámban hallgatták meg az ismertetőt. Kecskés János hangsúlyozta: minden szakmában meghatározott számú szakemberre van szükség, ezt minden érdekeltnek ismerni kell. hogy a pályaválasztók figyelmét felelősséggel tud’a irányítani. Mindenekelőtt figyelembe kell venni a pálya- választók indítékait, érdeklődési körét, képességét és tehetségét, mert csak akkor lesz helyes a pályaválasztás. ha ezekkel és a társadalmi érdekekkel összhangban lesz. A megnyitó után összevont szülői értekezlete^ tartottak, ahol a pályaválasztás egész- sé°ügvi. szoc’o'ógiai. pedagógiai és pszichológiai követelményeiről esett szó. A nagybátonyi pályaválasztási kiállítás november 17 és 21. között tekinthető meg a hánvavárosi Bartók Béla Általános Iskola aulájában, ahol minden érdeklődőt várnak. küzdelemről. Az V. kongresszus (1911. augusztus 13—15.) fő témája a munkanélküliség volt, amely a kongresszus megállapítása szerint csak a magántulajdon alapján álló társadalmi rend megdöntésével szüntethető meg. Rámutattak, hogy addig is harcolni kell a munkanélküliség és annak következményei ellen, mindenekelőtt a munkaközvetítés rendezésével és a munkanélküliek intézményes támogatásával. A következő időszakban a munkanélküliség olyan nagy méreteket öltött, hogy 1913. december 14-re rendkívüli kongresszust hívtak ösz- sze. Felszólították az államot, hogy a hadiköltségek növelése helyett közmunkákat biztosítson a dolgozóknak. Harca munkanélküliség ellen Az újabb kongresszus 1914- ben lett volna időszerű, azt azonban a világháború kitörése miatt elhalasztották. A VI. kongresszusra 1917. augusztus 19—20-án került sor. Sokan bírálták a szakszervezeti tanácsot, hogy nem foglalkozik eléggé a hadiüzemekbe vezényelt szakmunkások problémáival. A háború közeli befejezésével számolva felhívták a figyelmet a leszerelő katonák foglalkoztatósának megszervezésére, a rokkantak megélhetésének biztosítására. 1918. május 25—26-ra ismét rendkívüli kongresszust hívtak össze, ahol indítványozták: a békekonferenciákon a munkásság képviselői is vegyenek részt, hogy a béke- szerződésben legalább minimálisan biztosítsák a munkások védelmét és jogait. Javasolták, hogy a magyar országgyűlés iktassa törvénybe a dolgozók egyesülési és gyülekezési jogát. V an úgy az emb?r, Bizony van. llogyan? Ügy, hogy szégyenszemre egy nagyon régi takarékbetétkönyvvel, benne nagyon kevés forinttal, de még annál is kevesebb forinttal, odasomfordál az OTP megfelelő bájos hölgyéhez és pironkodva kéri a pénzét. — Megszünteti kérem a betétkönyvet? — Meg... sajnos, ugye meg, mert. .. — hebegi a pillanatokon belül már csak volt betéttulajdonos, bízva benne, hogy azt a néhány szerény forintot nagy-nagy szorultságában zsebébe gyűrve, bibliai Ezsauként egy tál lencséért — ennyit lehetne kapni az egykori betétért — feláldozza atyai örökségét, azazhogy: a takarékbetétkönyvét. Szerény ember vagyok. Ha mondjuk százötvenezer-négy-. százhuszonöt forintot kapnék a pénztárnál, akkor is csendben és leghátul álldogálva várnám, hogy rám kerüljön a sor. Minek a hencegés, minek a feltűnés? Különösen minek, ha az embernek van Elnöki fogadónap A Mikulás már arra inehet... A folyosón már legalább húsz—huszonötén várakoznak, amikor Lombos Márton, a Balassagyarmati városi Tanács elnöke megkezdi fogadónapját. Akik a tanácsra jöttek, valamennyien kis, zöld papírt szorongatnak a kezükben. A sorszámot. Mert erre mindenképpen szükség van, hogy mindenki tudja, mikor következik. Az elnök a nagy tárgyaló- asztalnál ül. Előtte jegyzetfüzet. Amolyan „kisokos”. Mindig ide jegyzi fel a legfontosabb, legsürgősebb elintéznivalókat. Ha valaki reklamál, fellapozza a kis könyvet és megmondja, ki, mikor, miért jött. Legelőször egy idős asszony lép be az ajtón. Alig ér be, előkerül a zsebkendő, köny- nyezik. Természetesen lakásügyben jár. Ügyében pillanatnyilag semmit nem tehet az elnök, akinek ragaszkodnia kell a jogszabályokhoz. — Nagyon sajnálom magát — mondja. — De lakást mi csak annak tudunk adni, aki a végrehajtó bizottság által jóváhagyott lakáskiutalási névjegyzékben szerepel. Ha nem ezt tennénk, az emberség megsértése mellett az ügyészség is megóvná az intézkedéseinket. Csak akkor tehetünk kivételt, ha sok- gyermekes családról, vagy azonnali életveszélyről van szó. — Nincs valami megoldás? — Csak annyit tudok mondani, hogy jövő év tavaszán ismét megkezdi munkáját a lakásügyi bizottság, ők magát is felkeresik, aztán javaslatot tesznek. Tavaszig tessék türelemmel lenni. Ha egy mód van rá, segítünk... A következő ügy eléggé zavaros. Fiatal házaspár jön az elnökhöz. Jónás Sándor és felesége. A Táncsics utca 21- ben laknak. A szobában él az édesanya, a konyhában a fiatalok két gyerekkel. A közöttük levő viszony olyan rossz, hogy nem is beszélnek... Mivel a műszaki osztály a fiatal házaspár lakrészére az életveszélyességet megállapította, a tanácsnak kötelessége intézkedni. Amit felajánlottak nekik, hogy akár azonnal költözhetnek, attól húzódoznak. Hogy miért, ők tudják... Mindenesetre — közben — megvádolják a lakásügyi előadót. Gyors telefon, az előadó máris megjelenik. Adatokkal bizonyítja az eljárás helyességét. A döntés világos: — Foglalják el a kiutalt lakást! Ha ezt nem teszik, a saját felelősségükre maradnak a régiben. A tanács mást nem tud tenni — mondja az elnök. Fiatalember jelentkezik. Juhász Ottó, a gabonafelvásárlónál molnár. Fiatal házas, egy gyerekkel. OTP-lakást szeretnének. Gyors a válasz: — A vállalattól hozzon igazolást, hogy munkáslakás-épí- tési támogatásban részesítik, így semmi akadálya, hogy jövőre lakáshoz jussanak. Azt is megmondom, valószínűleg a Nógrádi-lakótelepen. Mert jövőre úgy tervezzük a lakásokat, hogy minél többet adjunk fiatal házasoknak.... Medved Jánosné kopogtat. Ő is lakásügyben, a fia helyett jött. Szintén OTP-lakást szeretnének. A fiatal házaspár kisgyereke négyhónapos. ő is kedvező választ kap: — Előjegyezzük és a so-, ron kívüliek közé kerül. Ha egy mód van rá, segítünk. Fekete fejkendős, idős néni. Az unokáját képviseli, aki a kábelgyárban munkás. Felesége éppen a kórházban van, a szülészeti osztályon. O is azt a választ kapja, amit a’ molnár. — Ha a gyár támogatja a kérését, jövőre lakást kap. Fiatalasszony lép be az ajtón. Boér Jánosné a családjával együtt Ipolyszögön lakik. Méghozzá hét gyerekkel szoronganak. Az ő ügyük nagyon sürgető, több okból is. Egyrészt nagycsaládosnak számítanak, másrészt a férje becsületes, szorgalmas munkásember, aki megérdemli, hogy a tanács támogassa. Az elnök ismét a telefonhoz nyúl. A műszaki osztály vezetőjével beszél. Boéréknek mihamar lakás kell. A döntés hamar megszületik: — Gondunk van a maga családjára — mondja Lombos Márton. — Ha minden jól megy, a karácsonyt már új lakásban ünnepelhetik. Ha netán valami közbejön, mert ez is előfordulhat, akkor januárban költözködnek. Nyugodjon meg, rövidesen háromszobás lakást kapnak. Egymás után jönnek az ügyfelek. Legtöbb lakás miatt. De Fekete Istvánná más ügyben kopogtat. Elmondja, hogy a Jópalócok útján laknak, amely most épül. Igen ám, de nincs olyan utca, amely összekötné a Jószív úttal. Így aztán szabályos zsákutcában laknak. — Gondolja meg elnök elv- társ, még az újságot sem hozzák ki! Nem kérünk mi nagy dolgot, csak olyan tereprendezést, amely lehetővé teszi, hogy a két utcát összekössék. Jelenleg kerten, málnabokrok között járunk, de idegen nem tudja merre kell jönni... Itt is a műszaki osztály intézkedik. Mégpedig hamarosan. A fiatalasszony megnyugodva hallgatja az elnök szavait: — Néháriy napon belül „utcát” kapnajk. A Mikulás már arra mehet... —csatai— A K A bőr a képén, mindössze néhány forintot kivenni az OTP-ből, sok-sok év után. Nem mondom, hajdanában, amikor okosabb és takarékosabb ember voltam, amikor még gondoltam a holnapra, a családomra, a jövőmre, s amikor még lelkes szájtátija voltam az OTP-hirdetések- nek, nem mondom, akkor még volt nagyobb pénzecske is ebben a most felmondott takarékbetétkönyvben. De hol van a tavalyi, dehogyis a tavalyi, a tavalyelőttinél i$ előttibb hó? A régi szép takarékbetétkönyves idők... A szégyen maradt és a néhány forint csak, meg a sor- banállás. Idáig süllyed az ember, ha nem takarékos — mormoltam magamban, de aztán mind közelebb kerülvén a pénztárablakhoz, kénytelen-kelletlen megállapítottam, hogy a takarékossághoz is kelletik egy dolog, nevezetes, amit meg lehet takarítani: a pénz. MAT És most a mindenki szeme láttára megkapott néhány szégyenteljes forintommal, a szegénység péter filléreivel kezdjek el takarékoskodni? Nem. Soha! A sorszámomat hallottam, s már ott is álltam a pénztár- fülke előtt, úgy érezve, hogy mindenki gúnyosan engem figyel, az a kövér nő is, aki előttem vett fel vagy harmincezret, az a sovány férfi is, aki utánam tesz be legalább kétszerannyit. Míg én, köztük.. . — Itt tessék aláírni! Jellemző, még azt se tudom, hogy hol kell aláírni. Minden becsületes és takarékos ember tudja, hol kell ilyenkor és mit aláírni. De igaz is, néhány forintért. .. Hé, mi ez? — Bocsásson meg, el tetszett téveszteni — intettem a magáról megfeledkezett pénztárosnőt, aki nyomorult néhány forintom elé tévedésből egy tízesnél kisebb, de az egyesnél lényegesen nagyobb számot írt. — Mit tévesztettem el? —■ kérdezte megütődve, mert úgy látszik a tévedés esete nála még sohasem forgott fenn. Csak most. — Az összeget. Én ugyanis — hajoltam közelebb suttogva, hogy más ne is hallja — csak néhány forintot... Itt meg ugye százasok állnak —, mondtam kioktatva a kedves pénztárosnőt, ám az úgy nézett végig, mint az elmeápoló az új paciensét, hol ragadja meg a szerencsétlent, ha majd netán az őrjöngeni kezd. — Kedves uram.... A kamat. Ha nem tudná — jegyezte meg maliciózusan a pénztár tündére és én a boldogságtól és a hülyeségtől kipirulva táncos léptekkel vonultam ki az OTP hivatalos helyiségeiből. Igen, kérem, érdemes takarékoskodni. A takarékosság meghozza a maga kamatgyümölcseit. Én is takarékoskodni fogok ezentúl. Csak ezt a pénzt előbb gyorsan elköltőm. Gyurkó Géza Fénykép tcstvcrmegycnkből, Kemerovóból. A novokuznyecki pályaudvar előtti tcr.
