Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-18 / 270. szám

Képernyő előtt Önök mit kérnének ? A yzovjet kultúra napjai- nau még az elmúlt műsorhét- béh is észlelhetők voltak je­lentős utóhullámai a televí­zióban. Csütörtökön kerüit ugyanis sor a Szovjet Televí­zió estjére, amely változatos­ságával és színvonalasságával egyaránt figyelemre méltót aciott. Legkiemelkedőbb ese­ményének a Kispolgárok cí­mű kétrészes szovjet film be­mutatását tartom, mely Gor­kij színművének remekbe si­került feldolgozása. A nagy szovjet író alkotása az új mű­veszeti közegben is híven megőrizte azt a tartaimi mon­dandót. amit a színmű hor­doz. s ebben a remek színész­gárdának is jelentős része van. A szinkronban Kállai Fe­renc, Tolnay Klári, Ruttkai Éva Bujtor István szintén ké­pessege legjavát nyújtotta. A műsorhét egyéb tekintet­ben is bővelkedett értékes és figyelemre méltó produktu­mokban. Kedden este például szívesen néztük a Stein,beck- elbeszélés nyomán készült, Igában című amerikai filmet, egy idősödő, magára maradó farmer kilátástalanságba ve­zető életéről. Szerdán érdeklődéssel vár­tuk az Önök kérték.. . külön­kiadását a Győri Magyar Va­gon- és Gépgyárból. A látot- tak-hallottak egésze azonban külön töprengésre késztetett. Az gondolkodtatott el: vajon csakugyan ilyen örvendetesen nagyszámú volna már nálunk a komoly zene híveinek tábo­ra, ahogyan ezt a műior egé­sze tükrözte? A kívánságmű­sor zömét ugyanis opc a- ba­lettzene, balettrészletek és koncertmüvek adták. Vagy ta­lán némi sznobság költözött belénk, s az országos figye­lem középpontjában igénye­sebbnek kívánunk látszani, mint amilyenek valójában va­gyunk?... Esetleg valamiféle műsormanipulációnak esünk áldozatul, s azt kérjük, amit a műsorszerkesztés sugall számunkra? A győri Önök kérték ugyanis nem első ilyen jelzés az ilyen gyanúra. E napon, ugyancsak a szov­jet kultúra eseményének könyvelhetjük el azt az ope­rarészletet. amely Verdi Ai­dáját szólaltatta meg az Álla­mi Operaházból, a címszerep­ben Jelena Obrazcova ven­dégfelléptével. Az új KRESZ életbe lépését közvetlenül megelőzően jó szolgálatot tett a közúti köz­lekedés veszélyeire szomorú példákkal utaló Veszély az utakon című dokumentumfilm negyedik része, s a látottakat követő stúdióbeszélgetés szer­dán, illetve szombaton. A csütörtöki adásnap kap­csán a legtöbbet nyújtó prog­ram az Advent öröme című tévéfilm volt. Fiatal író. Ör­dög Szilveszter első jelentke­zésének , örülhettünk a televí­zióban, mert a szuggesztív ha­tású tévéjáték láttán valóban örülnünk kell. A szűkszavú­ságában is'kifejező történés szerepeiben Molnár Tibor, Nagy Anna. Kútvölgyi Erzsé­bet és Balogh Katalin első­rangút produkált. Hasonlóan oda kellett figyelni arra a beszélgetésre is, melyet Árvái Jolán, a tévéjáték után a fia­tal szerzővel folytatott. Szombaton délután a kitűnő költővel, műfordítóval, Hi­das Antallal, sok, immár klasszikusnak számító mun­kásmozgalmi induló szöveg­írójával hallhattunk bensősé­ges hangulatú beszélgetést. A Szombat este műsora ez­úttal alatta maradt várakozá­sunknak, ezt a Viráganya cí­mű. kétségkívül elgondolkod­tató tendenciájú tévéjelenet sem tudta ellensúlyozni. A músorhét záró napján, vasárnap tovább követhettük a Yéres út című olasz—NSZK film egyre szövevényesebbé váló történéseit, az esti l'ő műsorban pedig elkezdődött a Vivát Benyovszky! című. magyar—csehszlovák kopro­dukcióban készült tévéfilmso­rozat a XVTII. század kalan­dos életű magyar grófjáról. Véleményezni korai lenne még, csak annyit: a sorozat első epizódja meglehetősen vontatott tempójú vou. (b. t.) Az Országos Filharmónia Hiúsági hangversenyei ezek­ben a napokban kezdődnek me- gyeszerte. A salgótarjáni álta­lános iskolás tanulóknak négy hangversenyből álló sorozalat november 22-én, a salgótarjáni városi szimfonikus zenekar nyitja, melyen az együttes Ró­na Frigyes karnagy vezényle­tével Rossini: Szevillai bor­bély című operájának nyitá­nyát és Haydn: Üstdobpergés szimfóniáját adja elő. A hangverseny közreműködője Perényi Miklós, a fiatal gor­donkaművész lesz, akit a sal­gótarjáni közönség már ko­rábban megismerhetett- Ja­nuárban „Muzsikáló városok'' címen az Országos Filharmó­nia szólistái és a salgótarjáni Állami Zeneiskola tanárai muzsikálnak. • Februárban is­mét a salgótarjáni szimfoni­kusok játszanak Mozart-mű- veket. Ezúttal Gyarmati Vera hegedűművésznő működik közre az Á-dúr hegedűverseny előadásával, a koncertet Virág László vezényli. Márciusban a filharmónia fiatalokból álló fúvósötöse vendégszerepel ná­lunk. A középiskolás tanulóknak, Zenei krónika szintén négy koncertből álló bérletsorozatot biztosítanak, műsorában és témájában az általános iskolásokéhoz hason­lóan, de a középiskolás tan­anyaghoz módosítva. E soro­zatnak jelentős eseménye lesz az amerikai turnéjáról nem­rég hazatért Sándor Frigyes vezetésével működő Liszt Fe­renc Kamarazenekar, amely ezúttal a mai modern hangvé­telű művekből is ízelítőt ad. X Húsz éve, 1955. novemberé­ben született meg az a mi­nisztertanácsi határozat, mely elrendelte, hogy Salgótarján­ban zeneiskolát létesítsenek. A salgótarjáni Állami Zene­iskola fennállásé fik 20. évét szép rendezvénysorozattal szeretné emlékezetessé tenni azok számára. ■ akik az elmúlt években tanárai, tanulói, se­gítői voltak az intézmény mű­ködésének- Ennek keretében november 27-én ünnepélyes tantestületi értekezletre kerül sor a zeneiskolában. December­ben az iskola hivatalos megnyi­tójának évfordulóján a zeneis­kola tanárainak és tanulóinak kSzös hangversenyére kerül sor. Januárban — az első ta­nítási nap jubileumán — az iskola két volt zeneszerző ta­nárának. Szánthó Lajosnak és Szűts Pálnak szerzői estjét rendezik meg. Márciusban a megye három zeneiskolájának kamarazene-találkozójával az első növendék-hangversenyre emlékeznek, majd májusban a zeneiskola tanárai és a váro­si szimfonikus zenekar ünne­pi hangversenyére kerül sor. X Egyre élénkebb kapcsolat alakul a salgótarjáni Állami Zeneiskola és a szovjetunió- beli novoarhangelszki zeneis­kola között. Többszöri levél­váltás után, ma már a két is­kola tanulói között Is jó a kapcsolat, a kis diákok jel­vénycserékkel. kottakiadvá- nyokkaí, zeneszerzői arcké­pekkel kedveskednek egy­másnak. A két iskola tantes­tülete egymás munkájának módszereit- eredményeit igvekszik megismerni a levél­váltás során. 12. A háború alatt csupán egyetlen egyszer találkoztam az én jóbarátommal. Akkor már háromszor megsebesült, de még mindig ugyanolyan mozgékony, olyan vidám volt... Nyíljanak örökké virágok az olyanok sírján, mint Iván Da- nyilovics Prokopenko”. „Íme, ez a háború!’’ „Bo­csássa meg hosszú hallgatá­somat. Összegyűjtögettem, új­ra meg újra átolvastam a le­veleket. Hiszen nemcsak mi kaptunk leveleket. Apa most kórházban fekszik s ezért he­lyette én írok, a fia, Iván Nyesztyerovics Liszij unoka­öcs se. A levelek segítségére lesz­nek önnek abban, hogy képet kapjon nagybátyámról, azok egyikéről, akik bátorságukkal, amelyet ők maguk figyelem­re se méltattak, meghozták az emberiségnek a fasizmus fo- lötti győzelmet, a szabadsá­got és mindazt a jót, amineK ma részesei vagyunk. Iván nagybátyám világéle­tében dolgozott. Gyermekkora óta. Szívesen segített minden­ben a szüleinek és a hozzá­tartozóinak. Az élet nem dé­delgette nagybátyámat, akár­csak egész nemzedékét. Jól tanult. Apánk mindig példaképül állította elénk. Még alig pitymallott, ő már vágta a gallyakat, hogy a rő- zsével aztán a mocsarat terít­hessék le (vidékünk ilyen mo­csaras volt). Reggel pedig már az iskolapadban ült. Mint szorgalmas, jó tanuló petróleumot és papírt kapott az iskolától és ezért esténként őnála jöttek össze az osztály­társai. Volt ennek más oka is. Olyan jó memóriája volt, hogy emlékezetében teljesen megragadtak a tanító magya­rázatai és este elismételte tár­sainak a leckét. A hétosztályos iskola elvég­zése után hajón dolgozott édesapámmal, Tyihon Nyesz- tyeroviccsal együtt. A Dnye­peren hajóztak. Később nagy­bátyám elvégzett valamiféle tanfolyamot és Mogiljovban, a folyamhajózási vállalat disz­pécseri központjában dolgo­zott. 1938-ban behívták kato­nának. Mongóliában szolgált, később pedig harcolt. Leszerelése után rövid ide­ig a gomeli hajózási igazgató­ságon dolgozott, mint a disz­pécseri központ technikus- operátora. Ványa nagybátyám külön­ben egészen jól rajzolt. A frontról hazaküldözgette a természetről, harcmezőkről készített vázlatait, önarcképe­it, hogy hozzátartozói láthas­sák, mennyire megváltozott. Most azonban sajnos, nem tudtam megtalálni azokat a rajzokat, pedig gyakran lát­tam őket. Nagybátyám jólelkű, fi­gyelmes ember, hű barát és elvtárs volt. Ilyennek maradt meg valamennyi hozzátarto­zója emlékezetében. Nagy kár, hogy elveszett az utolsó levél, amelyet bajtár­sai írtak. Azt írták; hogy se­besülése után még egy óra 35 percig élt. Tudatánál volt és azt kérte. írják meg haza: „Bocsássutok meg nekem, 4 NOGRAD - 1975. november 18., kedd Megjegyzés az idei múzeumi és műemléki hónapról Közelebb a munkásokhoz és az ifjúsághoz Amint azt a közművelődés­politikai határozat is hangoz­tatja — s pártunk XI. kong­resszusán szintén hangsúlyosan esett szó róla — napjainkban a szocializmus építésének leg­fontosabb kérdéséi közé tar­tozik, egyebeken túl, a lakos­ság általános és szakmai mű­veltségének emelése, a per­manens műveltség iránti igény mind szelesebb körű kibontakoztatása mindenek­előtt az életmód szocialistává tétele érdekében. Elsősorban a munkásosztály műveltségé­nek és művelődésének foko­zására irányuló közművelő­dés-politikai tevékenység mind változatosabb fonnái- vaT kívánunk találkozni a megyei gyakorlatban is. Köz­művelődési intézményeink ennek jegyében szervezik te­vékenységüket, erősítik kap­csolataikat a gyárakkal, üze­mekkel, termelő egységekkel, és egymással is, éppen a ha­tékonyság fokozása érdeké­ben. A megyei múzeumi szerve­zet tevékenységén belül év­ről évre kiemelt szerepet kap a múzeumi és műemléki hónap rendezvénysorozat. Ez — többi között —■ alkal­mas arra, hogy ismételten felhívja a figyelmet a közmű­velődés számára is fontos mú­zeumi hálózatban folyó tudo­mányos munkára, s ezzel együtt erősítse a múzeumok közművelődési tevékenységét, mind szélesebbre tárja a ka­pukat a munkásság, az ifjú­ság, az egész lakosság előtt. Értékelés és tanulságok A Nógrád megyei Múzeu­mok , Igazgatóságán megtör­tént az idei múzeumi és műemléki hónap értékelése, a tanulságok összegezése. Er­ről szólunk a teljesség igénye nélkül. Domonkos Alajossal, a megyei múzeumok helyet­tes igazgatójával történt beszélgetésünk alapján. Mindenekelőtt néhány adat. A múzeumi és műemléki hó­napban Nógrád megyében ki­lenc időszaki és vándorkiál­lítás nyílt, a néprajzi, régésze­ti, irodalomtörténeti, A me­gyei múzeumi szervezet idén különösen nagy gondot for­dított arra, hogy a tanácsok megalakulása negyedszázados évfordulójáról méltóképpen emlékezzen meg, felszabadu­lásunk harmincadik jubileu­ma évében. A megyei tanács drága szüleim. Becsaptalak benneteket. Azt ígértem, hogy hamarosan hazamegyek, írtam, hogy készüljenek fel a győztesek, köztük az én fo­gadásomra is, kenyérrel, sóval, de én most meghalok.. Nagybátyám levelének eze­ket a sorait, míg élek, nem felejtem el.. Vaszilij Liszij”. A szülőkhöz. íme néhány idé­zet Iván Liszij néhány levelé­ből, amelyek valóban sokat árulnak el róla magáról. 1943. szeptember 28-án kelt levelezőlap. Tábori posta­szám: P. P. 92999. „Drága szüleim!!! Ma vettem hírét Dobrjan- ka és más falvak felszabadu­lásának. Remélem, Titeket is felszabadítottak már. Nagy örömmel fogok tollat. Remé­lem, hamarosan választ ka­pok, Én a fronton vagyok, élek, egészséges vagyok, amit Nektek is kívánok. Jómagam nagyon megváltoztam. Nem is ismernétek rám rögtön. Nem írom le mi mindenen mentem keresztül. Túlságosan is sokat éltem át... Minden nap várni fogom a választ. Első leveletektől, drága szü­leim, bevallom félek. Írjátok meg az igazat. Remélem, min­den rendben van Veletek..." 1943. október 16-án kelt le­vél. „Drága, kedves szüleim!!! Fiatok forró üdvözletét kül­di. .. Végre elmúltak a sötét évek, amelyek elszakítottak bennünket egymástól, vége a ünnepi ülésé alkalmából nyi­tották meg Salgótarjánban, a megyei tanácson a jubileumi tanácsi kiállítást. A Lampart ZIM salgótarjáni gyárában a munkások körében sikert ara­tott a Feledv Gyula, Munká- csy-díjas érdemes művész ál­tal megyénknek ajándékozott Karancslejtős 1944, című gra­fikai sorozata. A kilenc kiál­lítást 15 helyen, mintegy ti­zenkétezren tekintették meg. S ami örvendetes még, a múzeumok és kiállítások ki­ugró látogatottságnak örvend­tek. csaknem húszezren for­dultak meg ebben az időszak­ban a megye múzeumaiban, kiállításain. Ezzel az intenzív látogatottsággal első ízben haladták meg Nógrádban éves viszonylatban a százezres lá­togatottsági szintet a múzeu­mok. A tárlatok közül még kiemelkedik látogatottságá­val is a balassagyarmati Pa­lóc Múzeumba rendezett Keresztelő, lakodalom, teme­tés az Ipoly menti néphagyo­mányban című kiállítás. Kiadványok — publikációk Megyei kiadványaink között előkelő heiyet foglalnak el a múzeumi szervezet publikáci­ói. A múzeumi és műemléki hónapban látott napvilágot a „Válogatott dokumentumok és adatok Nógrád megye mun­kásmozgalmának történeté­ből, 1918—1919” című doku- menlumkötet és a Múzeumi évkönyv. Utóbbiról lapunk­ban már korábban szóíoUuixk. Az előbbi dokumentumköie- tet Vonsik Ilona állította ösz- sze. Amint az előszóban is olvashatjuk, a forráskiadvány kettős céllal jelent meg. Egy­részt kiegészíti a Nógrád me­gye története második köteté­nek ezzel a korszakkal fog­lalkozó részét, másrészt a do­kumentumok közlesével e so: »formáló időszak hatását kívánták erősíteni a szocialis­ta hazafiságra nevelés szolgá­latában. Iskoláknak, pártoi- zottságoknak, könyvtáraknak stb. küldték el a kötetet. A Múzeumi évkönyv pedig nem­csak szakmai érdeklődésre tart igényt, élvezetes publiká­ciókat 'talál benne a laikus érdeklődő is. Közismert, hogy a szülőföld múltja, jelene és jövője meg­ismertetésének a szocialista hazafiságra nevelésben mi­lyen nagv szerepe van. A proletár internacionalizmus szellemének kialakítása, il­letve erősítése sem nélkülöz­heti a szocialista haza mind mélyebb megismerését, hi­szen kapcsolataink a baráti országok népeivel csak ezen az alapon lehetséges. Ezért is érdemelnek figyelmet az évenként meghirdetett népraj­zi és helytörténeti pályáza­tok. Ebben az évben ezek részleges sikerrel zárultak megyénkben, a pályázatokra összesen 17 pályamű érkezett. A néprajzi pályázatok orszá­gos elbírálása egyébként most van folyamatban. Elis­meréssel szólunk a salgótar­jáni Madách Imre Gimnázi­um és Szakközépiskola diák­jainak eredményes tevékeny­ségéről. Ebben az iskolában hagyománya van e pályáza­tokra való felkészülésnek.' Hagyományterem lő szándék Ugyanakkor sajnálattal álla­pítjuk meg, hogy a megye többi középiskolájában még nem kapja meg a megérde­melt figyelmet a pályázatok­ban rejlő hatalmas nevelési lehetőség. Első év volt, hogy a múze­umi rendezvényeken elsősor­ban a múzeumi tevékenység iránt érdeklődőkkel kívántak találkozni a múzeumok mun­katársai. Így például a szé- csényi ünnepi megnyitón, Salgótarjánban, a TIT előadói konferencián. ahol Nógrád megye harminc évéről, a me­gyei műemléki feladatokról, illetve a megye régészetéről volt szó. A múzeumi szerve­zet hagyománnyá kívánja tenni ebben az időszakban a cse6ztvei Madách-kúriánól a koszorúzási ünnepség mind szélesebb körű megrendezését, örvendetes, hogv a múzeumi tevékenység iránt érdeklődők között mind nagyobb szám­ban szerepel*ek üzemek szo­cialista brigádjainak tagjai, il­letve a taou'óifiús'-ís. Az üzemekben, iskolákban szer­vezett múzeumi rendezvények, beszélgetések sikeresek voltak. T. E. Mai tévéajánlatunk 21.35: REJTETT HIBA. Dokumentumfilm. A gondolatébresztő rilm azt a ténvt .tárta köríti, hoirv a fil'1 készítésének evében 501 halá'o1 kimenetelű iizcml beleset történt A megtörtént esetek eev rész- elemzi. vizsRálja a film. Beszél német megszállás lidércnyo- másos éveinek... Egyszerűen azt sem tudom, tivel kezdjem első levele­iét.. . 1941. július, 7-én utaz­tam el Goméiból. .. '4L VII. lü-én megszakadt a kapcso­lat Veletek. Sztálingrádba ér­keztem, táviratot küldtem, ír­tam Nektek... Augusztus 22- én a rádióból hallottam Go­mel kiürítéséről... Olyan ma­gányos lettem, mint a tölgy a sztyeppe közepén, amelynek elvágták a gyökereit... Je­lentkeztem katonának, de nem vettek fel, munkára küldtek a Volgára. De végül elértem, amit akartam. Szeptember 27-én mégiscsak bevonulhat­tam. .. Minden holmimat ba­rátomnál, Kotyik Venyiamin Jefimovicsnál hagytam, akivel Gomelben dolgoztam együtt. Szavát adta, hogy az első adandó alkalommal elviszi Nektek. Vele állandó levele­zésben állok. Most készül Go- melbe utazni... Hát szövi’ azután, hogy bevettek katoná­nak, már 1941. novemberében kikerültem a frontra és 1942. július 29-ig harcoltam. Csapa­tainkkal együt vonultam csak­nem egészen Vityebszkig. 29- én a fejemen megsebesültem. Hátravittek a hadtápterületre egy hadikórházba... Két hó­napig feküdtem ott... Aztán kiengedtek... Katonai iskolá­ra vezényeltek, amelyet kitű­nő eredménnyel végeztem el. Ismét kimentem a frontra... (Folytatjuk) erdőst hallunk dolgozókkal vr/.e- tökkrl, a balesetek szemtanúival. A nim alkotói — Szegvári Kata­lin szerkeszt« riporter. Vité/v László rendező ooeratör — első­sorban nem a balesetet közvetle­nül kiváltó okokat keresik, ha­nem az enné) mélyebb okokat. Olyan hibákat tárnak fel. ame­lyek a munkaszervezésben. a munkahelyi légkörben, az an vas- ellátásban vagv a helytelen ve­zetői szemléletben vannak. S ta­lán az okok feltárása megelőzhet néhány balesetet is. A filmet szerdán 18.10 ncreos kezdettel — stúdióbeszélgetés követi. Tártatok Vasárnap országszerte szá­mos képzőművészén tárlat nyílt. Szegeden a Móra Fe­renc Múzeum képtárában Kürvélyessy Magda budapes­ti festőművész és Bodrogi Lajos hódmezővásárhelyi iparművész kiállításán tájké­peket és csendéleteket, illet­ve modern vonalú vázákat és más. rézből domborított dísztárgyakat láthatnak a né­zők. A szekszárdi Babits M*- há!y Megyei Művelődési Köz­pont új tárlata Szily Géza — jelenleg Budapesten élő Tol­na megyei — fiatal festőmű­vész temperatechnikával al­kotott festményeit kínálja. Az orosházi művelődési köz­pontban Rajki László szob­rászművész új alkotásait mu­tatják be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom