Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)
1975-10-14 / 241. szám
1fáitosatlan és változó ' Epéiéi m&sitSssflS^aBc elemek politikánkban Immár tizenkilencedik esztendeje, hogy a megpróbáltatásból győztesen megújulva kikerült párt a marxizmus— Jeninizmus elvein alapuló változatlan politikát folytat, vezeti az egész népét a szocializmus egyre magasabb szinten való építésében. Ez az elvek változatlanságán — mert ezen a szókapcsolaton van a hangsúly — szilárdan nyugvó politika elkerülhetővé teszi a nagyobb megrázkódtatásokat, biztosítja a gazdaság ésszerű növekedését, elősegíti a társadalom harmonikus fejlődését. Nemcsak a kongresszusok és a Központi Bizottság soros ülései, a határozatokban megfogalmazott kívánalmak tartják ezt a kipróbált elvi politikát tovább folytathatónak, hanem a pártközvélemény, j az egész lakosság véleménye is azt bizonyítja, hogy társadalmiunk határozottan ellenzi ennek az elvi politikának megkérdőjelezését, bármifajta megváltoztatását — hiszen ez a politika képviseli és érvényesíti a nemzeti érdekeket. Az elveken belül, azok sérelme nélkül, természetesen a körülményeknek, az egyre győrsabban változó kívánalmaknak megfelelően alakítjuk is politikánkat, éppen abból a megfontolásból kiindulva, hogy a változó világ a politika gyakorlatát is változtathatja, és éppen az alapvető elvek optimális megvalósításának az érdekében. Legfőbb célkitűzésünk a szocializmus építése, vagyis a társadalom jólétének, a lakosság életszínvonalának állandó emelése, az osztályok különbségeinek fokozatos leépítése, egyúttal a nagy történelmi különbségek: a szellemi és a fizikai munka, a város és a falu, a nemek közötti örökölt egyenlőtlenségek csökkentése, majd megszüntetése. Meggyőződésünk. hogy ennek elvi (és természetesen gyakorlati) feltétele. hogy társadalmunkban szilárdan és vitathatatlanul érvényesüljön a munkásosztály vezető szerepe. A munkásosztály társadalmi célját azonban egyedül nem érheti el. A szövetségi politika elvi alapja és értelme éppen az, hogy a munkásosztály a parasztsággal és az egyre inkább a két alapvető osztályokból kikerülő értelmiséggel, az egész dolgozó társadalommal összefog és teljesíti az eredendően munkás, de egyre i|nk.ább össztársadalmivá váló feladatokat. Ebben a háromosztá- sos, de összefogáson és a kölcsönös érdekek képviseletén glapuló társadalmi modellben kapja meg igazi értelmét dolgozó népünk állama, amely hatalmi, koordináló szervezetként biztosítja a célok megvalósítását, s egyre inkább teret enged a politikai döntések társadalmi megalapozódásának és ellenőrzésének — a szocialista demokráciának. Felsőpetényben választ várnak Nem nagyüzem az Országos Ere- és Ásványbányák felsőpetényi üzeme. De fontos alap- és segédanyagot termel. Az itt bányászott tűzálló agyagot a kohászat és a kerámiaipar használja fel elsősorban, de szállítanak más megrendelők számára is. Minőségben többféle az agyag, de abban egységes, hogy laboratóriumi vizsgálat alapján kiállított műbizonylattal érkezik a megrendelőhöz. — Csak vasúti kocsit kapnánk, hogy folyamatosan szállíthatnánk, akkor nem fájna a fejünk. — Ezekkel a szavakkal fogadott Révai Zoltán, az üzem vezetője, — őszi betakarítás, cukorrépa, szállítási csúcs. Talán ezért nem jut vasúti kocsi az agyagnak. . . — Jó-jó, ezt megértem, de az agyag is fontos! Nekünk Is tervet kell teljesíteni. Naponta lessük a vagont, és munkaszüneti napon is készenlétben állunk, hogy ha érkezik, megpakoljuk. A külfejtésen nemcsak a betakarítást végeztük el nagy teljesítmén.vü gépekkel, hanem készleteztük az agyagot. Ott van mintegy 12 000 tonnányi. Ez pedig csaknem másfél havi termelésnek felel meg. Tavaly ugyanis 72 ezer tonnát termeltünk, de az idén már 78 ezer tonna a tervünk. Pedig kevesebb a létszám. Megvan a lehetőség a túlteljesítésre a bányánál, csak a szállítás az akadály. — Romhány közel van, oda még vasúti kocsi sem kell — szólok közbe. Rámnéz, mintha kérdezné: ennyire tájékozatlan? — A FIM romhánvi gyárában valóban csempe készül. Csak nem a mi agyagunkból. Oda a Dunántúlról, Kurdról és a nemti bányából szállítanak. Látja ezt nem értem sehogy. — Miért? Az talán másfajta agyag. Más minőségű, azért szállítják ilyen nagy távolságból? — Nem tudom! Mi erre a gyárra bányát nyitottunk. Az agyagot laboratóriumi vizsgálat alapján minősítették és megfelelt a követelményeknek. Két éve még négyezer tonnát átvettek és valamennyit tavaly is. Az idén viszont semmit nem szállítottunk Rom- hányba. Holott jóformán alig kellene ember hozzá. Billenős teherautókkal küldenénk a gyárba — mondja. — Mégis, a minőségi követelmény lehet más — vetem közbe Ismét. — Nehezen hiszem, mert ilyen csempét Hódmezővásárhelyen is gyártanak. Oda viszont az idén is szállítunk mintegy tízezer tonna agyagot — mondja. Tényleg, miért nem felel meg a szomszédban lévő alapanyag? Nem lehetne olvan minőséget biztosítani, hogv ne kellene 100 kilométerekről szállítani az a^yavot? Költségmegtakarítás me’Iett a túlterhelt vasúti kocsik miatt is igénylik, hogv érdemben foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Felsőpetényben többet szeretnének elérni, mint. amennyire lehetőségük van. Bizonyítja, az is, hogy bár gondokkal küzdenek, az időarányos terv teljesítéséből csak alig kétezer tonna hiánvzik. Bőven megvan a már említett készleten. Ebben oroszlánrészük van a szocialista brigádoknak. Munkájuk a koneresz- szusi és felszabadulási versenyben sokat javult. Fgvségesen, közös összefogással próbálnak úrrá lenni a gondokon. Ellena rajtuk kívül álló gátló köríilménvekot. Termelnek, előkészülnek, hogy amikor lehet, ne legyen akadály a szállításnál. B. J. Rendszerünknek fontos sajátsága, és egyre inkább alapvető követelménye, hogy minél több, a szocializmust vállaló és érte tenni képes, tenni akaró , ember hallassa szavát a közösség ügyeiben. (Megfelelő fórumok és módok vannak már jelenleg is arra, hogy a dolgozók beleszólhassanak a döntésekbe, előkészíthessék és alakíthassák azokat.) Nyilvánvaló, hogy a jövőben .ez az általános törekvés erősödni fog. Jelenleg az üzemi demokrácia kialakítása, erősítése és fejlesztése a soron levő feladat. Ami az életszínvonal- és társadalompolitikánkat illeti, ezt sikeres gazdaságpolitikánk alapozza meg. A több mint hét éve bevezetett reform bevált, szerves része, nélkülözhetetlen kelléke a gazdaságnak. Ideje azonban, hogy ne nevezzük újnak és reformnak, hanem a gazdaság működésének célszerű és a követelményekhez, a változó követelményekhez igazodó elvi alapját lássuk benne. Hiszen már a bevezetéskor is gazdaságpolitikánk elsődleges meghatározójának, a tervgazdaságnak volt fontos eszköze. A gazdaság központi irányítása, ellenőrzése, tervszerű fejlesztése pedig olyan eszköz, amely nélkül hova- tovább egyetlen modern nemzet — vagy népgazdaság sem boldogulhat. A fő politikai irányvonal változatlansága együtt jár az új helyzetekben való újszerű cselekvéssel, a politikai gyakorlat állandó, önmagát felülvizsgáló alkalmazkodásával, illetve az új helyzet okozKa esetleges káros hatások megszüntetésével. Éppen ezzel a tudatos beavatkozó- tevékenységgel, az elkerülhetetlenül termelődő ellentmondások állandó megoldásával, azzal, hogy nem engedjük a robbanásig felhalmozódni azokat, biztosíthatjuk a töretlen haladást, bizonyíthatjuk társadalmi-gazdasági rendünk mags sabbrerdűsé- gét. A politika csak addig a pontig lehet változatlan, ameddig megfelel a szocializmus céljainak, a kialakult és még elérendő értékrendünk kívánalmainak. Bevált előrehaladásunk pedig egyre bonyolultabb, ösz- szetetteb. egyre nagyobb tudással és erőfeszítéssel megoldható kérdések (ellentmondások) egész sorát állítja a politikai döntések elé, s ezeket egyre kevésbé lehet a hagyományos módon, csupán a régi és akkor bevált módszerek segítségével megoldani. Ezek á keletkező ellentmondások ugyanis egyre inkább az épülő, kiteljesedő szocializmus ellentmondásai. Mai viszonyaink már a szocializmus viszonyai, nem olyan aránylag egyszerűek és köny- nyen érthetőek, mint akár tizenegvnéhány évvel ezelőtt. Az állandóan változó és megújuló valósághoz kell alkalmazkodnunk, ha azt akarjuk, hogy elveink változatlanul érvényesüljenek. politikánk egyenes vonalú egyenletes mozgásában, a szocializmus jövőjében továbbra is bízzanak az emberek. D. M. körülményeik AZ ERDÉSZETEK dolgozói még ma is elég mostoha körülmények között dolgoznak. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó1 Gazdaságban két- ézerötszáz ember többsége tevékenykedik a szabad ég alatt, télen-nyáron, esőben, hóban. A szóban forgó gazdaságnak évente 250 ezer köbméter fát kell kitermelni a kezelése alatt levő hetvenezer hektár területről. A feladatuk tehát jelentős, amelynek va'óra váltását megnehezítik a mostoha körülmények. Sokrétűen foglalkoztak már azzal, milyen intézkedéseket kell tenni azért, hogy javítani tudjanak az erdei munkások szociális helyzetén. Legutóbb a MEDOSZ megyei küldöttértekezletén erőteljesen kapott hangot a sokakat foglalkoztató kérdés. Oka van annak, hogy nem kerül, le az erdészetek dolgozóinak szociális helyzete a napirendről. Elsősorban azért, mert ha nem változtatják meg a jelenlegi helyzetet, a munkások létszáma olyan nagymértékben csökken, hogy az erdészetekre háruló feladatokat nem tudják elvégezni. Az ipolyvidéki gazdaság esetében pedig ez azt is jelentheti, hogy a részükre meghatározott 220 millió forint évi termelési érték megtermelése bizonytalanná vághat. Ez természeteken szélsőséges megállapítás. de valóság is lehet. Erdei munkásdinasztiák válnak ugyanis meg a munkaterülettől, vagy zárják el útját, annak. ho°y gverekeik arjuk nvomdokajba léojenek. Csupán emlékeztetni szeretnénk a híres kemencéi favágó Sottner Antal a nyilatkozatára. aki tiltakozott, hogy fia erdei munkás legyen, pedig ennek a favágónak a havi keresete eléri az 5—6 ezer forintot. Nem is az anyagiak miatt idegenkednek erdei munkásnak menni a fiatalok, hanem ,a körülmények, miatt. Egyre kevesebb azok száma, akik képesek arra, hogy kilométereket gyalogoljanak a munkahelyig az erdő mélyére, ott motorfűrésszel, baltával dolgozzanak egész nap, és legfeljebb egy maguk tá- kolta menedékhelyük legyen, ha megered az eső, vagy hull a hó. Nem azért, mintha a nyár fullasztó melege nem lenne kényelmetlenebb. AZ ERDEI MUNKÁT ennek ellenére mégis el kell végezni. Mégpedig a szabad ég alatt, ez a körülmény nem változtatható meg. Az erdőkben folytatott tevékenység beletartozik a népgazdaság egészébe, és nem nélkülözhető. Tüzelőfára szükség van és lesz. Az ipar sem tudja nélkülözni a fát. Építkezés elképzelhetetlen gerendák' nélkül, és ezek az anyagok az erdőben találhatók, onnan kell kitermelni, s emberek' nélkül nem lehetséges. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezetői erejükhöz mérten igyekeznek megoldani a dolgozók korszerű szociális ellátását. Elsősorban azoknak a munkásoknak a helyzetén igyekeznek javítani, akik kint az erdőkben, a fatermelésen, dolgoznak. Makóv Oszkár, a gazdaság igazgatója egv legutóbbi beszélgetés alkalmával mondta, számukra a favágók a legfontosabb emberek, akinek munkáját segíteni kell. A meglevők tnellett 15—20 olyan mozgóházzal látják el munkahelyeiket, amelyben a do’gozók kultúráltan tisztálkodhatnak. étkezhetnek, szükség esetén pihenhetnek. Továbbfejlesztik dolgozóiknak a munkahelyre történő szállítását. Nem máról hol-, napra megoldható terv, ez hanem fokozatosan megvalósítható, hiszen több millió forintba kerül. A terv megvalósulása attól függ. hogv a gazdaság milyen eredménnyel teljesíti termelési tervét. A feladatok elvégzése tehát a dolgozók érdeke elsősorban, hiszen annak eredményes ellátásával saját életkörülményeiket javítják. A nehéz erdei munka megkönnyíi“Ke érdekében már sok mindent lettek az erdő- gazdaságban. Gépesítették a legnehezebb munkát, a rakodást. Ezt a tevékenységet a legtöbb helyen korszerű gépek végzik. A balta sem fő munkaeszköz már a favágóknak, hanem helyette a jól kezelhető motorfűrésszel végzik el a fa kitermelését. A nagy farönkök mozgatását is gépesítették. Sok-sok jele van már ahnak, hogy megváltozott az erdei munka. Egy azonban nem változik. A fát az embernek kell felnevelni. kivágni és rendeltetési helyére juttatni. A fakitermelés, fafeldolgozás új technológiával történik. Fel kell készülni ehhez az embereknek, A körülmények akkor változnak meg gyökeresen. ha például a faváeó ért a korszerű gépek kezeléséhez is. Ezt szakiskolákban kell megtanulni. A favágódinasztiák tehát ne fordítsanak hátat az erdőnek, hanem e'sősorban rZ ő családinkból kikerült fiatalok tanuljanak, léojenek apjuk nyomába, és folytassák a munkát. amely pvakoristábén ma -már merőben más. De eort"k a munkának az elvégzéséhez biíto- sbsák fokozatosan a jó szociális körülményeket! AZ ERDŐGAZDASÁG vezetőire rtasv fe1 ad átok hárulnak Hiszen erdőben i"fv;m viszonylag gazdag, de fában- szegény ország vagyunk. Az inar faszükséslctének jelentős részét saját erőből kell biztosítani. Ehhez nedig olyan rátermett erdei munkásokra van szükség, akik szeretettel nevelni tudják az erdőt, de az ott növekedett fát hasznosítani is! B, Gy. t t*— ,<Wrt „Lengyelország a tengeren — 2000’ Intenzív munkát fejtenek ki a gdanski tudományos társaság osztály közötti bizottságai, amelyek tárgykörét nevük pontosan jelzi: „A természetes környezet védelme” és „Lengyelország a tengeren — 2000”. Az elsőnek említett bizottság tudományos ülésszakokat szervez a Balti-tenger és a tengermellék környezet- védelmével kapcsolatosan, s publikálja az ülésszakok anyagait. A „Lengyelország a tengeren — 2000” kidolgozza egészen az ezredfordulóig a lengyel tengergazdaság fejlődésének koncepcióját és prognózisát, a „Lengyelország — 2000” program szerves részeként. A „Lengyelország a tengeren — 2000” prognózisainak kidolgozásában nagy számú gdanski tudós vesz részt. A bizottság — kiemelkedő szakemberek vezetésével — több alcsoportot hozott létre. Propagandisták közelről Másodszor a „rajinál” Vontatottan halad Salgótarjánban az új autójavító szerviz épí tése. A jelenlegi AFIT üzemcsarnoka már szűknek bizonyul a gépkocsik gyors, pontos javítására, ezen kívül a lakatosmunkák végzésére sem tudnak helyet biztosítani a műhelyben. Az új üzemcsarnok kivitelezését a KIPSZER Vállalat végzi. A tervek szerint már 1974-ben át kellett volna adni a szerelőcsarnokot, A batáridő csúszik. így késik a karosszériajavítás, a szakmunkásképzés bevezetése, a szociális létesítmények igénybevétele is. Az autósok és az AFIT szerelői sürgetik a kivitelezőt: a kulturált szolgáltatáshoz, a javítások gyors elvégzése is szükséges, ez azonban csak a korszerű műhely át adásával valósulhat meg — kulcsár — Soha nem a műhelyben kezdi a napot. Amint átöltözik, megy egyenesen a raktárba. Körülnéz, van-e elegendő alkatrész. Ha nincs), akkor tüstént hozzá kell lát- niok a munkához. Joob megelőzni a bajt. Ne akkor kapkodjanak, amikor már a szalag jelez: nem halad kellőképpen a tűzhelyek szerelése, mert nincs elegendő alkatrész. Aztán felmegy az irodába, megbeszélik, hogyan boldogultak előző nap. A műhelyben még „körültapogatja” a gépeket, s ha minden rendben, akkor már nincs más hátra, mint elosztani a ten- nivalókatj s indulhat a' termelés. Jól begyakorolt, megszokott „lépések” ezek. — Mégis előfordul, hogy át kell programozni a termelést — magyarázza Oláh Gusztáv. — Persze, nem örül ennek senki .. . Ha sűrűn csináljuk, bizony, kevesebb lesz a borítékban. De hát nem mindig rajtunk múlik a dolog. Nem is igen tehetünk mást, minthogy dolgozunk. Azt kell gyártanunk, amit meg is vesznek... Tizenhárom éve, hogy elvégezte a technikumot, és a tűzhelygyárba jelentkezett. Ahogy múltak az évek, úgy gyarapodott a tapasztalata, s raktak vállaira mind nagyobb felelősségterhet. Művezető a forgácsolóműhelyben. A nagycsarnokban hatvanan- nyolcvanan dolgoznak. Betanított munkásnők az , eszterga-. a fúró-, a marógépeken. A két műszakban, ahogy Oláh Gusztáv dolgozik, hatvan leányt, asszonyt irányít. nevel a munkára, a fegyelmezett. pontos, jó munkára. Ha csak teheti, beszél velük, miért érdemes jól dolgozni, szépen élni. — A második esztendeje, hogy az aláoszervezetben propagandamunkával bíztak m<»g... Tavaly végezte az' esH egyetemet. Annak ideién a marxista—Ipninisla középiskola a várakozásnál sokkal jobban sikerült. A vizsgaelnök, a gyár egyik vezetője, nem is hagyta annyiban a dolgot: — Guszti, végezd el az esti egyetemet is! Oláh Gusztáv ugyan nem tiltakozott, de nem is lelkesedett túlságosan az iskoláért. Tulajdonképpen nem az újabb ismeretszerzés lehetősége ellen húzódozott. Lakásgondok nyomasztották, s az, hogy a felesége sem volt egészséges. A politika az ország helyzete, lehetőségeink, a • gyári gondok — dolgok mindig is érdekelték’. Amikor csak tehette, olvasott, a foglalkozásokon vitázott, érvelt. Ügy, ahogy tavaly a gyárban is tette. — Nekem az a meggyőződésem, hogy elveink szépek, lelkesítsek ... Csak valahogy a gyakorlat nem mindig ugyanaz — mondja elgondolkodva. — Tudja, ez igen gyakran szóba került tavaly is a foglalkozásokon. Itt van mindjárt az üzemi demokrácia. Megbeszéltük mi annak rendje, módja szerint, miért szükséges, hogy a munkásemberek beleszóljanak a gyár életébe ... Sokszor elmondtuk azt is, hogy a jó vezető nem hagyja szó nélkül az észrevételeket. Csakhogy a rossz gyakorlat sokat ront az elmélet hitelén. És erre. bizony, nem figyelünk eléggé. Előfordult, hogy a leghevesebb vita után azzal a nyugtalan gondolattal mentem haza, nem sikerült mindenkit meggyőznöm igazunkról... Salgótarjánban, az oktatási Igazgatóságon háromhetes tanfolyamon tanult nemrég Oláh Gusztáv. — Nagyon figyeltem mindenre . .. Sok mindent kaptam, amit otthon használni tudok.... Jó volna kicsit jobban dolgozni, mint tavaly. A hónap végén valameny- nyi pártalapszervezetben ■— a ZIM-ben is — megkezdődnek a politikai tanfolyamok. Oláh Gusztáv propagandista második alkalommal „rajtol”. Vinczc Islvánnc
