Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-12 / 240. szám

Visszavárják a kapitányt.­A Vasas ellen készültek a fiúk. ^uzőmérkőzés volt. Marosok küldte be a labdát oldalról, pontosan Répás Bé­la elé. A hátvéd is kilépett a labdára. Ártatlan ütközés, egy roppanás és a csapatka­pitány a V zdéhez kapott. Nem tudta folytatni a játé­kot. Kocsival vitték a megyei kórházba és ott is tartották. Répás Béla nélkül vette fel a küzdelmet az SBTC a Vasas ellen. A csapatkapitány, a ku'csember nélkül, aki az utóbbi találkozókon mozgató­ja, játékmestere volt a csa­patnak. Érezte a labdát, ki­tűnő erőben vök. egvs’óval újra a „rési” R ón is Bélát láttuk a pályán. Most meg a sérülés... Elképzelhető, mi­lyen lelkiállapotban volt a 28 éves játékos, amikor Sző­ke Szabolcs főorvos közölte, hogy bizony sokáig csak, mint szurkoló lehet jelen a mérkő­zéseken. Répás Bála mégis optimista, és már ott a mosoly is az ar­cán. Pedig nehéz napokat élt át. — Igen, így igaz! Voltam már sérült, de még Ilyen hosz- szú kényszerpihenőn soha. Most már jobb, mert kijöttem a kórházból, járok, és hogy a főorvos szavait idézzem: azt csinálok, • amit tudok — mondja Béla és mosolyog. A mondat célzás arra, hogy a jobb lába combig gipszben van. Persze, ez a bicegés még mindig jobb, mint az ágyhoz kötöttség. Répás Béla pontos dátumokat mond: — A sérülés szeptember 24-én történt, hétfőn lesz egy hete, hogy megkaptam a gipszcsizmát, és november 11-én megyek újra vissza a kórházba, akkor veszik le. — Mikor álihatsz újra já­tékba? * — Erre már nem tudok, de nem is mondhatok pontos dá­tumot. Minden a vizsgálattól függ. Biztatnak ugyan az or­vosok, de azt is mondják, le­het, hogy a húzódás még egy porcleválással is párosul, és akkor operálni keil a térdem. Répás a labdáért harcol Herb$t Rudolf felvétele — Beszéljünk a futballról! rülne az egyik, akkor egészen Nyert a csapat a Vasas ellen, jó helyzetből folytatnánk mégis hiányoztál. a hazai sorozatot. — Ne keseríts! Még a ta­lálkozót sem tudtam meg­nézni, mert a kórházat nem hagyhattam el. Ha otthon vagyok, lehettem volna bár­milyen beteg, biztos kime­gyek. Így számláltam a per­ceket, vártam a végered­ményt, amit a nővérke kér­dezett meg telefonon. — Mivel töltötted a napo­kat? — Olvasással, otthon tévé­nézéssel és beszélgetéssel, mert eljöttek a fiúk... A kórházban is, otthon is meg­látogattak, nagyon kedvesek voltak. Megbeszéltük a mécs­eseket, felelevenítettük az eseményeket ök mondták, én meg hallgattam. — Jó lett volna Szombat­helyről az egyik pont..; — Nagyon! Ahogy hallom mind a kettőt elhozhattuk volna, és ha Csabáról is sike­— Mit tippelsz a hazai mérkőzésekre ? — Úgy kalkulálok, hogy Újpesten és Kispesten nem szerzünk pontot. Ellenben a Szegedet, a Kaposvárt, a Za­laegerszeget, a Csepelt is itt­hon meg kell vernünk. Ez 8 pont. Jó lenne, ha bejönne! — Ott leszel a mérkőzése­ken? — Feltétlen! Kijárok az ed­zésekre. Szőke Pista „szállít” a kocsijával, ha valamit el kell intéznem — mondja Ré­pás Béla, az SBTC csapatka­pitánya. A téren, ahol állunk isme­rősök jönnek. Köszöntik Bé­lát, kezet ráznak, érdeklődnek, mikor játszik újra. Visszavár­ják a játékosok, a szurkolók is a kapitányt. (sz. 1.) umiimmiimiimiiiiriimiiiimmimmiimmmiiimmiimiiimiHitiimHiiiiiriiimimiiiimmimiiu Engedményes vásár a La!iS»cmiT!<’zcs3 Áruházban Fotelok és székek 20 százalékkol Egyes kárpitozott garnitúrák 10 százalékkai Váltóssá* a fordulókban Október 19-én kerül sor Szombathelyen a Magyaror­szág—Luxemburg labdarúgó EB-selejtezőre. A találkozót a tv egyenes adásban közvetí­ti. Emiatt október 19-ről 18- ra, szombatra hozta előre az MLSZ az NB Il-es és az NB III-as fordulót. Még egy változás lesz az őszi programban. A novem­ber 9-re kisorsolt NB Il-es és NB III-as fordulót a szövet­ség november 7-re hozta elő­re. Az NB I-es forduló vál­tozatlanul november 8-án, szombaton lesz. Nagyszerű fegyvertény a Viharsarokban SBTC—Békéscsaba 1:0 (0:0) Békéscsaba 7 ezer néző. Ve- zeVe: Bana. (Alberti, Szabó I.). SBTC: Szűcs—Kegye, Ko­vács II., Vertig, Varga, Szoó, Angyal—Földi, Marcsok, Csá­ki, Jeck, Edző: Dávid Róbert Békéscsaba: Tóth—Paróczai Kerekes, Vágási, Schneuder— Pásztor, Láza, Pogács—Mar­tai, Kolesánszky, Királyvári. Edző: Szűcs Gyula. Csere: Marcsok helyett Hor­váth a 9- percben. Pogács he­lyett Németh a szünetben. Ki­rályvári helyett Zielbauer a 64. percben. Góllövő: Földi a 79. percben. Szögletarány: 13:5 (6:4) a Bé­késcsaba javára. Három salgótarjáni szöglet vezette be a találkozót. A csabai kapu Jeck lövése után szabadult fel. A 7. percben Marcsok dancsolta Lázát, aki közben rátartott a tarjáni csa­tár lábára. A Békéscsaba rúg­hatott szabadot, a tarjáni csa­tár viszont az összecsapás so­rán megsérült és nem tudta folytatni a játékot. Helyette Horváth állt be. Közepes szín­vonalú és iramú mezőnyjáték után a 30. percben Csáki be­adását Horváth a 16-osról félfordulattal zúdította cen­timéterekkel Tóth kapujának felső sarka fölé. A félidő haj. rajában erőteljes támadáso­kat vezetett a Békéscsaba, de a Bányász-védelem szilárdan állt a lábán. 1 Szünet után Szűcs parádé­san hárította Németh bom­báját. Egyre erősebben roha­mozott a Békéscsaba, mégis a Salgótarján szerezte meg a találkozó sorsát eldöntő egyet­len gólt A 79. percben Horváth fu­tott el a bal oldalon. Beadd, sa tisztán találta Földit, aki­nek még arra is volt ideje, hogy levegye a labdát és azu­tán higgadtan gurítson a há­ló közepébe. 1:0 az SBTC ja­vára. Újrakezdés után ismét Föl­di került gólhelyzetbe, de ezúttal az 5-ösről az üresén maradt kapu fölé perdített. A hajrában elkeseredetten küz­döttek az egyenlítésért a bé­késcsabaiak, de nem tudták áttörni a Bányász-csapat védő­falát A tarjániak olyan lendület­tel kezdtek, mintha nem is tartalékos csapattal utaztak volna a Viharsarokba. Az el­ső percekben elért három szögletük azt bizonyította, ezen a találkozón nem állnak be „bekkelni”, Később mezőny- fölényt harcolt ki a Békés­csaba, de igazi gólhelyzetet nem a hazai csapat, hanem a tarjániak dolgoztak ki. For­dulás után erősödött az Elő­re Spartacus nyomása. Csa­bai gól azonban nem szüte- I tett, mert Dávid Róbert edző taktikája nagyszerűen bevált. Kolesánszkyt Varga, Király­várit pedig Kegye őrizte si­keresen. Ezzel a Békéscsaba támadó játékának mozgatóit sikerült kilMpcsolni az akci­ók szervezéséből. A hajrában a szervezetten védekező ön- feláldozóan játszó salgótarjá­niak megérezték azt, hogy lankad a Békéscsaba. Elég volt két-három akciót vezet­niük ahhoz, hogy gólhelyze­teket teremtsenek Tóth kapu­ja előtt. Ezek közül Földi egyet kihasznált és ha jobban összpontosít, akár még egy gólt szerezhetett volna. A Bányász kapujában Szűcs megbízhatóan látta el felada­tat. A védők és a középpályá­sok közül mindenki megtette a magáét. Jól romboltak és ügyesen fékezték a békéscsa­bai rohamokat, különösen Ke­gye, Varga és Angyal jeleske­dett. Elöl az újonc Csékitől több jó megmozdulást lát­tunk. Földit gólja dicséri. A többiek ügyesen tartották a hozzájuk került labdákat és ha kellett a védőket is kise­gítették. A hazai csapatból Kerekes,’ Láza és Pásztor érdemel di­cséretet. Dávid Róbert ezt mondta a mérkőzés után: Örülök a győ­zelemnek, de annak talán még jobban, hogy bizonyítot­tak a fiatalok. A tartalékok mérkőzésén Békéscsaba—Salgótarján 2:1 (1:0). Machaieg István ■ár A forduló további eredmé­nyei: SZEOL—Csepel 1 :0 (1:0), Videoton—MTK VM 1:0 (0:0), Zalaegerszeg—Kaposvár 5:2 (4:1), Diósgyőr—Haladás 1:1 (1:1), Rába ETO—Tatabá­nya 0:1 (0:1). „Magyar akadály” előtt a Benffca és a Sporting Lisszabonban nagy érdeklő­déssel várják a Eenfica és a Sporting soron következő nemzetközi kupamérkőzését, amelyeken két magyar csa­pat, az Ű. Dózsa és a Vasas az ellenfél. A Mundo- Des- portivo című lap szerint na­gyon készül a két népszerű lisszaboni csapat, s remény van arra, hogy sikerrel ve­szik a „magyar akadályt.” A Benfica kitűnő formát mutat a bajnoki találkozókon, csa­li is n egiségck A Szovjetunió Szakszerve­zetének Központi Tanácsa (VCSZPSZ) mellett működő Központi Turisztikai és Ki­rándulási Tanács meghívásá­ra az év szeptember végén háromtagú magyar termé­szetbarát küldöttség tartóz­kodott Volgográdban. ^ahol hazánk mellett a többi szoci­alista ország küldöttei is meg­jelentek. A második világhá­ború befejeztének 30- évfor­dulója alkalmából rendezett események sorozatából kie­melkedik a volgográdi ünne­pi nagygyűlés, ahol a KOM- SZOMOL első titkára mon­dott ünnepi beszédet és a honvédő háború megjelent veteránjai emlékeztetlek a fordulatot jelentő dicsőséges, sztálingrádi csata jelentősé­gére és az itt életüket áldo­zó szovjet katonákra, polgári személyekre. A küldöttek a hősi harcok színhelyeit, majd Volgograd !»an a harminc év alatt épített új ipari létesítményeket, ' mo­dern lakónegyedeket, te­kintettek meg városnézés so­rán. Iljovka faluban a fiata­lok ,.lejátszották” az 1943. február 2-i sztálingrádi ütkö­zőiét. ahogyan annak idején Sztálingrád térségében a szov­jet csapatok körülzárták a bekerített német seregeket- A .,Hős apák útjain” mozga­lom keretében összegyűjtötték a hősi harcok tárgyi emléke­it. dokumentumait, s az eze­ket bemutató kiállítás után a meghívott vendégek felke­resték a védelmi múzeumot, ahol a caracini és sztálingrá­di harcok emléktárgyait he­lyezték el. Mély benyomást keltett a küldöttekben az a záróünnepség, ahol az ifjúság fogadalmat tett arra. hogy jövőben is helytállnak a mun­kában. követik hősi elődeik példáját, fejlesztik és védik a szovjet hazát. tárai a sajtótól sok dicséretet kapnak. Az újpesti védelem­nek nagyon oda kell figyelni, hogy október 22-én a Ben- fica-stadionban ne érje baj. „A Vasas Europa-szerte is­mert, rangos ellenfél — írja a Sporting Klub azonos ne­vű lapja. — Juca edző a Sportinggal nagyon kemé­nyen dolgozik, munkája érző­dik a bajnokságban és re­mélhetőleg a Sporting a Va­sas ellert is bizonyítani tud.’’ olcsóbbak Párhuzam Szewinikával ? Balogh Györgyi Montrealban bizonyítani akar! lUHNHiiimHifitfnuHiiimiiiiiiniiiuidiCMmtMTiinnimmitmiimiiimiimmmmiimiiimtmmmii ÁRA= 1150 Ft OTP-hitel. mn © i&sflvmnfit kopható. a VIDÉKRE UTÁNVÉTTEL SZALUT: k. || 1053 Bp. V, Kossuth Lajos u. 2, A magyar atlétika az ötve­nes évek közepén — hála a világcsúcsokat sorozatban fu­tó Iharosnak és társainak — a világ élvonalába tartozott. Vagy nyolc-tíz éves pangás Után a dobók kerültek ref­lektorfénybe, akik legjobb eredményeiket az 1968-as mexikói olimpián érték el. Németh Angéla és Zsivótzky Gyula aranyérmei mellett egész sor helyezést értek el. Így dr. Kleiberné, Kulcsár és Lovász bronzérmet szerzett, és még többen végeztek a 4— 6. hely valamelyikén. Mexikó, a magyar atlétika mérföldköve. Nyugodtan ki lehet ezt így, kategorikusan jelenteni. A baj az, hogy on­nan számítva jó ideig lefelé gurqlt a képzeletbeli szekér. Athén, az 1989-es atlétikai EB volt az első konkrét ál­lomás, ahol" az előző évihez viszonyítva már számottevő volt a visszaesés. Az 1971-es Helsinkiben megrendezett EB pedig olyan esemény volt a magyar atlétika számára, mint egvkor volt a Waterlooi csata Napóleonnak. Magva­rul, a teljes megsemmisülést’ jelentette. Mi történt az eltelt négy esztendő alatt? Általánosság­ban — egy-egy biztató ígéret feltűnése ellenére is — nem állíthatja senki, hogy alap­vető változás következett be. Maradjunk inkább néhány gondolat erejéig a helsinki' magyar csapat legjobban sze­repelt versenyzőjénél, a női 200 méteres síkfutásban ezüstérmet szerzett Balogh Györgyinél. A müncheni olimpia szá­mára is kudarccal végződött. 1972-ben a szakemberek biz­tatására átállt a számára va­lószínűleg előnyösebb, ám ál­lóképesség és idegi koncent­ráció dolgában sokkal többet követelő 400 méterre. A kö­zépdöntőben még olimpiai csúcsot futott, hogy azután a döntőben csak árnyéka le­gyen önmagának. A négy egymás utáni napon követke­zett rajtja nyilvánvalóan meghaladta akkori felkészült­ségi fokát. Ráadásul a követ­kező, 1973-as idény sem si­került valami fényesen, ál­landóan visszatérő Achilles- in-fájdalmai miatt. Talán a legjobbkor következett be Balogh Györgyi életében a változás: 1974. tavaszára kis­babát várt. Szilviké 1974. március végén meg is érke­zett, édesanyja pedig három hónappal később elkezdte a könnyű edzéseket. Tavaly még a kétszáz méterre való visz- szatérés gondolatával kacér­kodott Az idei, teljes értékű versenyévad előtt azonban már világossá vált előtte, hogy Montrealban csak a leg­hosszabb vágtaszámban, a 400 méteres síkfutásban számíthat sikerre. Nem kimondottan jól rajtoló versenyző, akit dön­tésében nyilvánvalóan az is befolyásolt, hogy a négyszá­zas felkészülés, és a verseny­zés egyaránt sokkal kevésbé sérülésveszélyes, mint a rövi- depb táVoké. Természetesen» a megfelelő eredmény elérése érdekében vissza y-ell szerez­nie alapgyorsaságát, hogy ennek birtokában a kellő gyorsasági állóképességre szert tehessen. Balogh Györgyi esete érde­kes párhuzamot mutat a len­gyel' olimpiai bajnoknőével, Irena Kirszensteinével. A hosszú lábú vágtázónő ugyan még 1968-ban lett olimpiai bajnok, -ám legjobb eredmé­nyeit -csak évekkel, később, kisgyermeke megszületése után érte el. Pontosabban, a szülés utáni második eszten­dőben. Ha a női szervezet re­generálódásához ennyi idő­re van szükség, akkor az igazán jó eredményeknek a sokszoros magyar bajnoknő esetében éppen az olimpia évében kellene „megérkezni­ük”. Természetesen immár véglegesen új távján, a 499 méteres síkfutásban... Van-e esélye erre a má­sodvirágzásra a Vasas SC* atlétanőjének? Tehetségét és szorgalmát feltűnése óta sen­ki nem vitatja. Ha nem jön közbe újabb sérülés, akkor ott lehet a döntőben élete harmadik, s immár valószí­nűleg utolsó olimipióján/ A még mindig csak huszonhét éves atlétanő nyilván min­dent elkövet a sikeres sze­replés érdekében, hiszen mint mondotta egy beszélgetésünk alkalmával: „Mexikóba csak tanulni vittek ki, Münchenben v kudarcot vallottarh, Montre­alban mindenképpen bizo­nyítani szeretnék! Engem már nem elégíthet ki az utazás puszta tényé”! Joclia Károly NÖGRÁD - 1975, október 12., vasárnap 7 /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom