Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)
1975-10-22 / 248. szám
\ Ásó, kapa, csákány, eke, kalapács, villáskulcs — s még ki tudja hányféle szerszám található a Salgótarjáni Kohászati Üzemek raktárában. A kovácsoló gyáregységből ide hozzák az elkészült termékeket, ahol szállításra előkészítik, majd vagonokba rakják. Ezután külföldi és hazai megrendelőkhöz jutnak a szerszámok Kanizsai Imre és Simon László — képünkön — 1968-tól az SKÜ raktárában dolgozik. Az exportra kerülő csákányokat viszik a vagonokba — kulcsár — Forró, dü hétköznapok íffOll mindig azok: for- rók is, dübörgők is, a hétfők..., szerdák. . ., péntekek, a munkában töl- löbb hétköznapok, amelyek úgy váltják egymást, hogy szinte észre sem venni. Mert mindig ugyanúgy fújják ki szögletesre nyitott szájukon a forró lehelletet a földgáztüzelésű kemencék, s ugyanúgy morognak, zakatolnak, dübörögnek a gépek a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyárrészlegének A üzemében, mint mindig, ha munkát kezdenek a dolgozóik. Dobhártyát remegtet a gépek hangja, s akad dolga a tüdőnek is, ha az ember valakivel szóba próbál elegyedni, Ügy kiabálok Gulyis Ferenccel, a József Attila Szocialista Brigád vezetőjével, ahogy csak a torkomon kifér, de hasztalan az igyekezet, mert gyakran kell ismételgetni kérdéseimet, s újra mondatni vele, amit válaszolt. Egyszerűen nem érteni... — Szokás, megszokás dolga — magyarázza a brigád- vezető. — Gondolja, mi- nem így voltunk először, amikor idekerültünk...? — Mikor volt az? — Hát én, negyvenhattól dolgozom már a gyárban, s azóta egyetlen helven: itt. — És a többiek? — Ki ennyi, ki annyi ideje Vagyunk vagy harmincegyen a brigádban. mióta 1960-ban megalakultunk. De nem tudnák mondani egy átlagszámot. Mert a Telek János tizenöt éve velünk dolgozik, a Slezákné meg kettő sincs még. Ennyi idő alatt bizony változnak az emberek. A nyugdíjba mentek helyett újak jönnek, apránként kicserélődünk. De ez természetes folyamat. Igen, az. Meg az is, hogy aki egyszer „lehorgonyzott” náluk, nemigen változtat munkát. Pedig lenne rá lehetőség a vállalatnál. — Miért? Azt hiszi, pontosan meg tudom válaszolni? Én úgy gondolom, jó brigád a miénk, egyszerű, de nagyon rendes emberek, akik között könnyű megszokni minket, régieket, még' a munkát is. Ami bizony nőm 1 könnyű. Mert meleg is, zajos és nehéz. Hatalmas csattanással zuhan a munkadarabra a hatezer kilós sajtoló kemény kalapácsa. s nehéz a tüzes munkadarab is, amit a fogóval helyeznek a sorjázógép vágóélei alá. — Bár ez még megjárja — szól két mozdulat között Slezák Józsefné —, négy kilónál is alig több az autóbusz-alkatrész, de igaz., a műszak vége felé többet nyom már... — B’érfiafe munka. — *Ne higgye! Ugyanúgy elvégezzük mi is... Kilencen vagyunk nők a brigádban. — Három műszak ban i — Igen. Annyiban. — Es aztán a második műszak. otthon. — Két n,agyfiam van, húsz-, meg huszonnégy évesek. Nem sok baj van már velük. De egyébként, míg kicsik voltak is. elvégeztem mindent körülöttük. Tizenöt éve dolgozom itt. A csavargyár megszűnése után kerültem ebbe a csoportba, és mit mondjak.. jól érzem magam közöttük. —' Én is ezt tudom mondani. Bár csak 1960-tól vagyok acélgyári, előtte Ózdon dolgoztam négy évet, de, olyan vagyok már, mint egy tősgyökeres. Telek János mondja ezt. Ott, ahol jobban lehet hallani, az álló préselőgép mellett. Aki nem csak acélgyárinak, hanem tarjámnak is „öreg” lesz lassan. — öt éve vásároltunk lakást a városban, s azóta látom, érzem, mennyivel masabb így. . . Erdőtarcsáról — van vagy hetvenöt-nyolcvan kilométer — járt be, s haza mindennap. — Közelebb nem volt munka? — Lett volna. —• És. . . ? — Mégsem mentem. Jó itt. Pénz is van elég, gyakran hazaviszem a négy és fél ezret, de még az ötezret is. meg belenőttem a brigádba. Erről beszél mindegyikőjük, a harmincegy fős csoportról. S. bogy Gulyis Ferenc ezt teszi, nem meglepő, hiszen megalakulása óta vezetője nekik. De, hogy a többiek..? Nézze! — mondPja Telek János. — Mi nemcsak együtt dolgozunk... a mi kapcsolatunk több annál. És sorolja, hogy kirándulni járnák, _ gyakran. Voltak már Az ország rnsjd minclGn részé- ben. Hogy gyakran megfordulnak — általában kéthetenként — a, szocialista brigád- vezetők klubjában. — Igen. mindezt csináljuk — erősíti meg társa szavait n brigádvezető —, pedig mi tényleg egyszerű emberek va- ""umk. Egyszerűek? Mert van. amit el sem írnnd' lak még. —• Kétszer voltak bronz-, ugyanennyiszer ezüstko&zorú- sok, és egyszer elnyerték a szocialista brigádmozgalom aranykoszorúját is — mondja Oravecz Ernő, a gyárrészleg munikavarseny-felelöse. — És folytatja: — Ez évben 385 ezer forintot takarítottak meg figyelmes munkájukkal. — Szép eredményi — mondom. — Az — válaszolja, s még mono valamit, de távolodtá- ban bele.vész hangja > a forró, dübörgő délelőttbe... Karácsony György B ejöttek a Keresztvölgyből, megíürdött, ünneplőbe öltözött, és a családdal elinduU a faluba, hogy fogyasztanak valamit a presszóban. Ecsegen szokás vasárnap délután sétálni az utcán. Különösen a szép napsütésben. Kifényesedett a falu. A falu fölött a pogányvá- ri erdő kipirosodott. Az emberek beszédesek voltak, a versenyről beszéltek. Érthető, ha Matulányi János, oldalán feiesegével, jo érzéssel haladt a falu központja felé. Életrevaló, virgonc kisfiúk vágtázott körülöttük. Előre szaladt, majd vissza, motorberregést utánozva. Egy forduló után apjára tekintett, és odakiáltott neki. — Én is megelőzlek... Matulányi á feleségére tekintett, akinek halvány mosoly suhajit az arcán, és lesütötte a szemét. Egy pillanatra kellemetlenül érezte magát a traktoros, de aztán jót derült a gyereken. Felkapta őt, a magasba emelte. A hirtelen keletkezett feszültsége már fel is engedett. Fogadta a köszönéseket, a gratulációt. Messze környéken elismert traktorvezető Matulányi János. Tolmács környékéről származnak, ahol az apja cse- lédeskedett. Négy gyereket nevelt kommenciós kenyéren. János a legkisebb volt a Matulányi családban. Egyeilen gond volt: ha meglátta a gépet, nem bírtak vele. Le kellett arról vakarni Féltették, még valami baja történik. Tolmácson abban, az időben süröglek-forogtak a mezei munkát végző gépek, mert a megyei első négy gépállomás közül ott volt az egyik. Ha Matulányi Jancsit keresték akkor csak a gépek közölt taA termelés közvetlen parancsnokai A MŰSZAKI középkáderek tanácskozását szervezték még legutóbb a Nógrádi Szénbányáknál. A bányaüzemi termelésirányítók Nagybálony- ban, a többiek Gyurtyános- ban beszélték meg a gondokat. feladatokat. Sült Tibor műszaki igazgatóhelyettes vitaindító beszédében Nagybátonytoan szólt a termelésirányítók fontos szerepéről. Kulcsemberek a termelés megszervezésében, a munka irányításában, a fegyelem megkövetelésében, a dolgozók nevelésében. Többségük párttagi nagy tapasztalattal rendelkezik és alkalmas e felelős munkakör ellátására. Sok múlik rajtuk, és éppen ezért bővebben szólt a gondokról. A széntermelésben, vágathajtásban, előkészítésben elmaradt a vállalat. A tervek teljesítése nagyobb erőfeszítéseket igényel. Az objektív okok mellett egv sor lazaság is hozzájárult az elmaradáshoz. Nem megfelelő a műszakgazdálkodás. Előfordul, hogv hét végi napokon 4—500 ember van távol, ami gátolja az egyenletes termelést. Megalkuvás tapasztalható a távoliét nyilvántartásában. Utólag jegyeznek be fizetett szabadságot. Szükséges tehát a műszakgazdálkodás megszigorítása és ebben tudnak sokat segíteni -a felügyeleti dolgozók. Sok jó követendő példát is elmondott Sült Tibor. A műszak végén is bentmaradó termelésirányítókról, akik nem hagyják ott a munkahelyet, ha fontos szerelés folyik. A munkaszüneti napon bánvátjárókról. A ménkesi főaknászok három szakra járásáról. Ezzel szemben több olyan vélemény is elhangzott, hogy egyes középkáderek jobban lesik a műszak végét, mint a legnehezebb munkahelyen dolgozó bányászok. Alig érdekli őket az üzem gondja! A középkáderek tekintélyével nemcsak az előadó, hanem különböző formában szinte valamennyi felszólaló foglalkozott. Az értelmezésben nem volt egészen egység. Egyesek a tekintélyt csak a fizetés, a keresetkülönbségben mérik. Hogyan szóljon a beosztottnak az az aknász, aki kevesebbet keres? Volt aki ilyenformán fogalmazta meg a kérdést. Példaként említették a megalkuvó, elnéző középkádert is, aki aligha tud megfelelően érvényt szerezni az utasításoknak, előírásoknak. Kinek milyen a tekintélye a munkahelyen? Amilyent megteremt magának — fogalmazódott meg ^ válasz. A középkAdekekkel szemben támasztott követelmények egyre nagyobbak lesznek. A fejlődés, a technikai színvonal emelkedése egyre többet kíván. A haladással lépést kell tartani és ennek a feltételei biztosítottak. Az idén például a ^cözépkáderek fele végezhette, illetve végzi el a továbbképző tanfolyamot. a jövő terveit is vázolta Sült Tibor igazgatóhelyettes. Még több gép, új technika. fejlettebb) módszerek kerülnek meghonosításra és ez jól felkészült középkáde- reket igényel. Alapkérdés, mert a személyi feltételeket meg kell teremteni még esetleges átcsoportosítások árán is. Biztató a jövő. de egyben nagyobb feladatokat is jelent, amelyekre folyamatosan készülni kell. Ezt hangsúlyozta felszólalása során Zsuffa Miklós, a vállalat igazgatója. — Többet várunk a termelésirányítóktól. Azt, hogv legyen véleményük, és adjanak annak hangot bátrabban, amikor a tervek készülnek és a végrehajtást kell megszervezni. A különböző fórumokon fejtsék ki álláspontjukat, ne csak hallgatólagos résztvevői legyenek » tanácskozásoknak — mondot. ta. őszinte légkör jellemezte a közénkáderek tanácskozását. Sokoldalú véleménycsere volt. Felszínre került sok aprónak látszó, mégis bosszantó gond. Olyan, amikor egy tömítőgyűrű hiányában ki kell vonni a termelésből modern hidraulikus tárnok egész sorát. A hiányzó alkatrészek okozta akadályokat. A műszaki fejlesztés mellett még hiányzó fontos kisgépeket. A sok „törvényesen” igazolt távol- létet, mind szóvá tették a felszólalók. Azt is, hogy több segítséget? kapjanak, amikor a fegyelmezetleneket. mulasztókat felelősségre vonják. Ne forduljon elő. hogv végül az aknásznak kelljen — igaza ellenére — visszakozt fújni, amikor fegyelmez. A középszintű vezetők felelőssége a végzett munka arányában kapjon nagyobb megbecsülést. Erről is szóltak a vitában résztvevők valamennyien. Érezhető a feszültség ma a vezetők és beosztottak között az anyagi elismerésben. Bizonyára env- nyire élesen nem vetődött volna fel a kérdés, ha a vállalati terv maradéktalanul megvalósul. Az elmaradást nagvobb arányban érzik a borítékon a középkáderek, mint az egyes beosztottak, mert a prémium, ai jutalom feltételekhez kötött. Az is biztos, hogy a legközelebbi bér- fejlesztési lehetőségnél törekedni kell e feszültség feloldására. amiről a vállalat vezetői biztosították a tanácskozás résztvevőit. HASZNOS eszmecsere volt sok-sók tanulsággal. Elsőszámú vezetők és termelés- irányítók számára egyaránt. Röviden így lehet összefoglalni a tanácskozás lényegét. B. J. Folytatódik a viadal láthatták. A kapcsolata a géppel" ilyen régi. Traktorosnak lenni pedig kemény munka. Esztendőről esztendőre, reggeltől estig a vezetőfülkében lovagolni abban a zúgásban, megedzi az emoert. A maga mögött vontatott, több mázsás gépekkel bajlódni, erős ember kell. Nincs nap, hogy ne kellene megemelni a, boronát, vágyj a tömör vasból készített tárcsákat! Van egy idősebb barátja Matulányinak, akit Pikier Ferencnek hívnak. Régi motoros már. A nehéz munkától több évre megbetegedett. A gyomrára panaszkodott. Meggyógyult és visszament. felült a traktorra, mert nem bírt anélkül élni. Most együtt dolgoznak Jánossal, és a harmadik társukkal, Orkisz Lászlóval. Matulányi a legfiatalabb közöttük. De ez a hármasfogat a gazdaság legjobbja. János csendesen, ahogyan szokta, összehúzva porlepte sűrű szemöldökét, mondta: — Ilyen társak mellett nevelkedem. .. De Pikier is és Orkisz is határozottan1 állítják, hogv Matulányi a szákma egyik legkiválóbbja, és embernek is az. Most, az esős időjárás előtt, a Tepke alatt a Keresztvölgyön dolgoztak. Vetették a búzát. Délben hozta'- nekik az ebédet a központi konyháról. A maj-m alatt az útmenti gyepre teleped*«*'-: ebédelni látszott, hogy fáradtak m'ndv’ár>—s>n. hrizen azt a l?gyűr.ött fö'det megdolgozni épp°n e’ég embernek. gépnek. A7 olm"as. akár j papír, szakadt. Ott, ebéd közben találkoztunk, és szó esett arról a bizonyos szántóversenyről. Járási szinten rendezték meg, és lévén Matulányi elismert traktoros a gazdaságban, a brigád úgy döntött. hogy azon a versenyen induljon el a Dutrájával. Öreg masina már, de Matulányi szereti, mert megbízható. Az . ellenfelek is neves traktorosok voltak Bujákról, Szirákról és a járás más gazdaságaiból. Az érdeklődők pedig sokan, köztük Pikier és Orkisz is. Matulányinak a felesége és a kisfia is ott volt. Ebéd közben ismét szóba került a verseny. É'n tudtam azt, hogy egymás között sokkal többet beszélnek erről. Most viszont Matulányi nem szólt semmit, de arcán volt, hogy valami motoszkál benne. Pikier felnézett. gondolkodott, hogyan kezdje, de Orkisz megelőzte. Olyan, ami a szívemen a számon, természetű ember ő. Kezében egy jókora sült hússal 'hadoijászott. — őszinte legyek, igazságtalannak tartom a döntést. .. — Arról azért nincs szó — mentegetőzött Matulányi. Pikier Ferenc lenyelte a szájában forgatott falatot, kezével jelezte, hogy mondanivalója van, aztán felpattant. — Nem kell vitatkozni, itt van pár méterre a versenv színhelye. ítélje meg, melyik a szebb szántás. Ifem sorsdöntő kérdése életüknek. hogyan ítélte meg bizottság a versenyzők rendjét, inkább I li hiúság, ami jó, ha piszkálja az embert. Matulányi esetében pedig a brigád csinált eb* bői presztízst. Kitűnően versenyzett Matulányi. Célba vette a bujáki erdőben vágott léniát, aztán ahhoz tartva magát, megcsinálta a nyitó barázdát, aztán a zárót, kitűnő formában. Hozzáértő közönsége volt, mert amikor végzett, nyílt tapsot kapott. Az igazgató is gratulált neki. Orkisz azt mondta, valaki azt is látta, hogy a pontozó bírák papírján neki volt a legtöbb pontja. A verseny színhelyén, minden kétséget kizárva, még akkor is látszott, szakmájának nagy mestere dolgozott a földön. Orkisz újból elvesztette a türelmét. — És ezek után másodiknak kiáltják őt ki — mutatott Matulányira, aki ezt mondta: — Verseny volt ez. ahol másodiknak is lenni kell. A versenytársam Gábor Jóska is jól vágta. És a gépe a legújabb. enyém pedig a legrégebbi. . . V ége lett az ebédidőnek, a három gép felzúgott a Keresztvölgyben, elűzte a Pogányvárba húzódott csendet. Matulányi János minden figyelmét a munkára összpontosította Este. amikor hazafelé ment, felidézte a szán tó versenyt. Kisfiára gondolt. aki versenyre kelt vele, hogy legyőzze. Bosszankodott, hogv egyáltalán beszélt még erről. Azt gondolják, hogy hiú vagyok. Majd legközelebb. ha újból versenyre kelünk, majd akkor meglátjuk. .. a sormesterségbe- Bobál Gyula NÓGRÁD - 1975. október 22., szerda o \
