Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)
1975-10-17 / 244. szám
/ y Változik es város« benne nz ember is C1Qn Ej r é Mondják, idővel minden emlék megszépülj még az is. amire akkor, a történést követően, nem szhtesen gondol vissza az ember. És él ez az igazság. Mert nftost, akik lassan, akadozva, vagy ellenke. zöjeként: pillanatnyi szómegtorpanás nélkül mondják el azt, amire tanácstagi munkájuk emlékezteti őket, egyöntetűen vallják, hogy idővel minden szebbé válik. Hiszen jó érzés tudni: nem másokért cselekedtek... Változó idtök — változó gondok Azt mondja Boldvai Lászlódé, a Salgolaa'jáni Kohászati Üzemek műszaki előadója: Ahogyan fejlődik, változik a varos, úgy mi miagunk is ma. saobak leszünk. Mondjam, hogy amikor tanácstag lettem, idestova tizenharmadik éve,, még fiatalasszony is alig voltam, most meg... Fiam volt akkor még csak, egy, most lányom is varumár. s az a fura, hogy mi megöregszünk, ez a város meg egyre fiatalabb lesz. Persze, ha meggondolja az ember, így a természetes, ez az élet velejárója. — Amikor itt a Malinovsz- kij út páratlan oldalán, a mostani negyvenkettes számú körzet tanácstagjává választottak, bizony nagyon sok gond megoldásán kellett törni a fejünket. . Mert álltak még a régi kolóniaépületek — épületek? rájuk nézni is rossz volt, nem még lakni bennük —, amik hol itt düledez'ek, hol ott. most beáaolt a tető, most hámlolt a vakolat. Szóval, nem bővelkedtem szabad percekben. De aztán megszabadultunk a régi örökségtől: szanálták azokat a házakat. És aztán épültek az újak: három, egyenként tizenkilenc lakásos bérház magasodik most már, innen, az ablakból is látni, szépek, ugye?, aztán társadalmi összefogással bővítettük ~még ölven férőhellyel az óvodát, mert sok a gyerek, s még mindig nem tettünk eleget. Mert ide hordják a kicsiket az Arany János útiak, a Kemerovo-lakótelepiek is, szóval, így is kevés a hely az apróságoknak. De majd csak megépül egy másik óvoda... — Ha így visszagondolok, igazán jólesik arra gondolni, mennyi minden változott az utóbbi évek alatt: korszerűsítették a Malinovszkij utat. Aztán majdnem sikeresen megoldottuk a bölcsődei gyerekek elhelyezését is. Meg az egyéni gondok, panaszok. És higgye el. ezeken át úgy lelehet mérni a fejlődést... Mert mi foglalkoztatta, mondjuk tíz évvel ezelőtt, körzetem lakóit? Hát az. hogy az asszonyoknak nem volt munkalehetőség. És most tudja mi okoz sok gondot? A kutyaügyek! Meg az, hogy itt, éppen a gyár élőt'. mikor kezdik meg az új szolgáltató ház — amiben ABC-áruház. gyógyszertár, orvosi rendelő is lenne — építését? Szóval, változó idők — változó gondok. — Igen. Első körzetemben, a negyvennyolcasban, az acélgyári kolónián, sok emberrel találkoztam mindennap. Igen, így, majd’ mindennap, hiszen régi volt a telep, sok gond adódott. Tucatjával kellett olyan dolgokat intézni, mint ahogy: omlik a vakolat, beesett a tetőn az eső, rosz- szak voltak az utak, s ott kint, fent az acélgyári megállóban. nem volt még váró, meg zöldséges üzlet is kellett. .. — De ezek a gondok megszűntek. — Igen. Űj körzetem az Arany János út 21-es számú háza lett, ahol hat lépcsőházban 288 család lakik. — Könnyebb. . . — Ellenkezőleg: nehezebb. — Mert? — Mások az emberi kapcsolatok. Az acélgyári kolónián családias volt a légkör: mindenki mindenkit ismert. Családi házak, kiskertek: úgy ismerték az emberek egymást, s én is őket, mint a rokonaikat. Itt meg. .. Kézzelfogható közelségbe került hozzám korunk nagy gondj3, az elszigeteltség, az egymással nem törődés. És még mindig emlegetem: ott. a régi körzetemben, hogy örültek az emberek, ha megjavították a háztetőt. Itt meg. . . Nem is tudom, leolvasom-e valakiről ezt az érzést, ha netalán megépül az új járda...? Megmozdult ez Ic&kesság — Üj hely — új gondok’ _ £s mégis... —- Valóban. És ez — én nagyon érzem — minőségi változásokkal is járt. Mert itt már non az élet legalapvetőbb dolgaival kellett, s kell is foglalkoznom, hanem ilyenekkel. hogy járdaépítés, parkírozás, parkosítás... Tényleg, mégis — bár nehezebb, de szívesebben foglalkozom ilyen gondokkal. Mert azt jelzik, óhatatlanul is: változik, s jobbá, gazdagabbá, tar'almasabbá változik az életünk. Az enyém is, a körzetem lakóié is... Vallomás — zárszóként is... Kerülete: « hatvannégycs — Tudja, hol van a hatvan- négyes választókerület? — Nem. — Megmondom: Salgóbá- nyán. — Honnan tudja ilyen biztosan? — Én vagyok az ottani tanácstag. Mester Gyulával, a negyven is alig múlt bányamérnökkel váltjuk így a szót, aki született csepeli létére lett olyan tősgyökeres nógrádi, mint kevesen közülünk. — 1957 óta lakom Salgó- bányán — mondja. — Amíg működött a bánya, addig a munkám is odakötölt: akna- vezető voltam, s később, megszűnése után ugyanez, a Király-tárói, Margit-tárói, lor- gaesi banyáknál. A visszafejlesztés után " kerültem a bányatröszthöz, ahol most műszaki előadó vagyok. — Meg tanácstag is. — Igen. — Saigon. — Lassan tíz éve foglalkozik más ügyes-bajos dolgaival. Mi minden történt ez idő alatt? Sokan azt tartják: kevés ember — kevés gond. De hát —, és itt az ellentmondás — ez a párszáz ember nem egy vadonatúj lakótelep vadonatúj lakója... Utakat kellett rendbe hozni, s miként a Deák Ferenc utcát is, csatornázni. S ez nemcsak a helybéliek gondján enyhített, hanem jót tett az idegenforgalomnak is. Aztán: a közelmúltban fogadta az első gyerekeket a harminc férőhelyes óvoda. Aztán megszűnt az általános iskola: a gyerekeket busz viszi, hozza a tarjáni Mali- novWicij útiba; ebből lett az előbb említett óvoda, meg csináltunk ott egy melegedőt is a gyerekeknek. Mert — főleg télen — itt a hegyekben gyakran elakadnak, késnek a jármüvek. Miért fázzanak, ácsorogjanak az úton azok a kisemberek... — Emellett több mint egy kilométer hosz- szúságban építettünk járdát, sikerült kiharcolnunk —tényleg harc volt —, hogy az orvosi rendelő telefont kapjon, mert ugye, ott fönt... Aztán, ezt nagyon szép gesztusnak tartottam: a lakosok kérésére, a múlt évben szovjet hősi emlékművet építettünk, a munkásőrség segítségével. — Ezek szerint 11 — Ezek szerint tényleg sokat változott Salgóbánya. És tudja, milyen jó érzés, amikor az ottaniakkal néha elmélázunk, hogy milyen jó is, hogy mindez már megvalósult. .. Mit is mondtam? Ottaniakkal? Szó sincs róla: az enyéimmel, a barátaimmal, ismerőseimmel. Mert én ts közülük valónak érzem már magam. S ebbeh nemcsak az a tény segített, hogy azóta is ott lakom, hanem a tanácstagi — hivatalos így mondani, de most hirtelen más nem jut eszembe — funkcióm is. S már ezért is megérte... „Akkor, abban az időben kerültem ebbe a városba, amikor még csak a legnagyobb jóindulattal volt városnak nevezhető: 1950-ben. Tizennyolc éves voltam, esztergomi is. . . És hogy most miért tudom elmondani, mert mondom, hogy otthon érzem, jól érzem magam, és salgő- lar.íáninak vallom magam...? Mert idekerülésemtől olyan terű leieken tevékenykedtem, mint a Statiszákai Hivatal megyei igazgatósága, vagy a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, amelyek mind-mind emberközelbe hoztak, úgy miként a két éve tartó tanácstagi munkám is. Persze, a különbséget érzem: előbbieknél a megye lakóinak, itt pedig eey bizonyos körzethez tartozóknak kell gondjaikat, jogos igényeiket megoldanom. Hozzám tartozik ez a Pécskő utcai, 9. számú körzet, majdhogynem hétszáz lakójával, akikkel, nyugodtan mondom, közvetlen, igazán baráti kapcsolatot alakítot’am ki: természetesen, ebben nagyobb szerepük nekik volt. Mert felkerestek, mert kértek, mert jöttek, hacsak beszélgetni is. És ez a huszor.óiödik éve tartó ismeretség segített abban. hogy lokálpatriótának émm magam. És ez jó. S leitet, kevesebbet beszélek tanácstagi munkámról, mint kellene, gondolom, társaim megtették helyettem, de úgy érzem, a kettő: az idekö'ött- és a gondok természetessége mindent megmagyaráznak. Nem akarok járdaépítésekről. egyebekről beszélni. Tudta. mi fogott meg engem ebben. a mér az én városomban ? Hogy — természetesen _ f ig.\ elemre méltóak az emeletes házak, de én többre díia- zem a szellemi és kulturális fejlődést. Mert ez kell. mert ez szükséges. Hiszen ez tesz igazán várossá eev emeletes teleoülést! Tudja, hánv dip. lom ás ember volt itt akkor, amikor idekerül’em? És mennyi van most? Ez — a szellemi gazdagodás — formálja igazán szebbé. országosan is mutatósab- bá városunkat. , Akarom mondani, városomat. . .” Elmondta: Lonsták László, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola igazgatója. A VITA ÉVEKEN ÁT TARTOTT. Két tábor csapott össze, két koncepció- Az egyik úgy vetődött fel: a város szeien' kell glitalmas területet találni á fejlesztésre. Hol? Ott 'an az északi rész. A Somoskőújfalu felé terjedő szakasz, de mehetünk E.-pál- falva irányába Kisterenye felé. Nagyon sok a beépítetlen terület — hangzott az egyik részről az érvelés. A másik terv kereken kimondta: újat a régi helyén I Építsünk egy moaern városközpontot! Ma ma már tudjuk, győzött az Utóbbi és a városi tanácson ott őrzik a Magyar Urbanisz- ! tikai Társaság Hild János- emlékérmet. Elsőként Salgótarján kapta- mert merészen és bátran hajtotta vég- r° a városrekonstrukciót. Olyan merészen, amelyre még nem volt példa hazánkban- Az 1960-as évek eleje nem mindennapi feladatokat rótt a tanács vezetőire. Sándor Elemér, a város díszpolgára ma 54 éves, és abban az időszakban a városi tanács elnöke volt. Mintha ma történne minden úgy eleveníti tel ma is a város történetének — nyugodtan mondhatjuk — talán legizgalmasabb pillanatait. — Azt a tervet, amely az ötvenes évek második leiében készült, nem is vittük tanácsülés elé- Nem lehetett elfogadtatni, mert e szerint a vét- '■központ legmagasabb épületei négyemeletesek lehetlek volna. tehát az öt szintet sem érték volna el. Olyan épületek alkották volna Tarján központját, mint a vásártéri házak. Egy ilyen beépítési koncepció mellett — a központban a kereskedelmi. egészségügyi és a művelődési — nem is említem a regionális igényeket — terveket sem lehetett volna megvalósítani. A LA- KOterv kapott megbízást az új terv elkészítésére, munkához látott Magyar Géza, Ybl-díjas c.'ítész és brigádja'’. Alapos felmérést végeztek, és az új rendezési terv szerint két lépcsőben kezdődött el a városrekonstrukció. Az első szakasz magában foglalta a Pécskő utcát, teljes egészében a város centrumát, és már bizo- nv-s öss-Bfüvaéseket is sejtetett a Pécskő-dombba! kapcsolatban. A város vezetőinek figve- lembe keltett azt is vonni. bo"v a lakosság az átéoítés kezdeti szakaszát bizony nem fogadta egyértelmű helyesléssel. A terv ugyanakkor a szétszórt településeken sem ta’ált egyértelmű he- lyes’ésre. A feladat az volt, hogy meg kellett győzni az em- !'-r jke}. értük történik minden, nekik épül a város, Persze, tudjuk, hogy a szemléién áltozás nem megy egyik napról a másikra. Hogyan kezdtünk munkához? Rétegtalálkozót rendeztünk. Nagy segítségünkre volt a Hazafias Népfront- a műszaki szakemberek, a lokálpatrióták- A tanácstagok lakóterületenként láttak munkához. Bizonyos kényelemszeretet miatt a városközpontban volt talán a legnagyobb ellenállás, ugyanakkor hitetlenkedés is. Olyasmit hoztak fel, hogy meghaladja a terv a város erejét. --Nagy fába vágjátok a fejszéteket!” — mondták. Nehéz. fáradságos volt a meggyőzés, de sikerült. — Ahogy így visszagondolok, a legnehezebb feladatot a mai Pécskő Üzletház és a templom közötti szakasz szanálása jelentette. Nyolcvankét cróiádot kellett kiköltöztetnünk. — Mozgásban volt a város- Sikerült a kételkedőket meg- !" ózni és ma itt van előttünk—én azt hiszem n^ni túlzók — Magyarország egyik legszebb városa. Sokan mondják: belonból van. Igen! De betonból építenek a finnek, a svédek, a ianánok és sorolhatnám a többi nemzetet. A belső hangulat, kénvelem a fontos! És még valami: mi nem 5—10 évre gondoltunk* hanem 200 évre ' előre. És nincs m'-'-állás ma sem. Jóleső érzés visszagondolnom azokra az időkre, arra a lel - bf-sróé're. amikor megmozdult a város lakossága a városért. Ácsok kőművesek* h-i-.'-r)vp/.vők doiooztak serényen. mert tudták: maguknak éoftik. amit építenek* St—via*-'*’- s hr'lv:*'k. Ma*P*ar Géza és társai. Jánosi Györsv, Fin’a József és Szrogh Gvörev ma is maguké-sk vallják Salgótarjánt. ŰsV iS mordhatnám: ..kedves gyermeküknek.” MA IS SZÍVESEN SÉTÁLOK a városban. beszélitek az emberekkel. Figyelik* nézb- az é->üle*°ket, ..beszélik a várost”. A városukat, amelv 15 év alatt lett úijá a szemünk előtt és. hogv ez m-1- jelent- ez a változás, azt nehs-j. mondatokban megfogalmazni. <sz. I.) Mondjuk, a legfiatalabb. Mondjuk, lehetett a legfiatalabb is 1971-ben, amikor tanácstaggá, sőt: végrehajtó bizottsági taggá is választották, hiszen húsz is alig múlt még mindössze. — És most? — Néggyel vagyok idősebb. De ez idő alatt sok minden változott körülöttem: férjhez mentem, más helyre költöztünk, más választókörzet tanácstagja lettem, munkahelyet is változtattam. , Gál Józsefnével beszélget tünk, a KISZ megyei bizottságának politikai munkatársával, akit kétirányú elkötelezettsége is köt az emberekhez. Egyrészt, mert... — .. .Népművelő vagyok, ilyen munkát végeztem a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, s foglalkozom most is -— kultúrfelelős vagyok a KISZ megyei bizottságán — a fiatalok szellemi fejlődésével. Már ami a kultúrát érinti. . . — És a másik: a tanácstagi munka...» Ay. pmbfir ffvorsan feiert! a rrtjfil, ha helyébe lén a szebb, a korszerűbb, az ü.j. Az emlékezetből mégsem lehet kitörölni azt, ami volt. elmúlt, amiből a jelen sarjadt. Áll az őslakó Salgótarján főutcáján, a modern betontömbök között, és azon gondolkozik, hogy vajon mi is volt régen'a Karancs Szálló helyén, milyen épület romjaiból nőtt fel a Pécskő Üzletház? Áll az őslakó, és belül szégyenkezik, mert csak hosszú töprengés után jelennek meg emlékezetében az apró, hámlott vako- latú házak, a fülledt levegőjű, zsúfolt kis üzletek... És elindul, hogy felkeressen néhány városlakót, és megtudakolja: bennük hogyan él a város, ők hogyan élnek Salgótarjánban? — Amikor 21 évvel ezelőtt megérkeztem Salgótarjánba, éppen az Állami Áruházat eövekelték. A megyei tanács épülete már állt, serényen épültek a házak a vásártéren. Azt mondhatom, hogv a szemem előtt épült a város, én magam is részt vettem az alakításában. Voltam városi művelődési felügyelő, több mint egy évtizedet dolgoztam a megvei könyvtárban. Mint képzőművész sokat foglalkoztam a tehetséges fiatalokkal. Hat évig vezettem a megyei képzőművész stúdiót, s immár 17 éve irányítom a Bánvész Művelődési Ház képzőművész szakkörét. Néhány tanítványom országos hírre is ITTHON érzem magam szert tett, többen tanulnak az Iparművészeti Főiskolán. Iványi Ödön festőművésszel, a Madách Gimnázium tanári szobájában beszélgettünk.-— Sok vidéki városban jártam. de Salgótarjánhoz hasonlót nem talá’tam. Engem, míT- vészembert, lenyűgöz a dinamikája, az állandó változása. Megpróbáltam képpé varázsolni a folyamatot; nem is a város a lényeg, hanem az a robbanásszerű, mozgalmas „valami”, ami ebbe a keskeny völgybe sűrűsödik. Ez a téma benne van, továbbra is foglalkoztat. Életem legmozgalmasabb alkotó tevékenysége kapcsolódik a városhoz — és ez a további utamat is meghatározza. . . X — Az Alföldről. Kiskőrösről — Salgótarjánba! Nem volt szokatlan? Czégénv Sándorné, a Rákóczi üti iskola igazgatónője elmosolyodik: — Soha nem szereltem az Alföldet. Nem vágyódtam vissza. Ma. 25 év elteltével mér idevalónak, helybélinek vallom magam Salgótarjánt a lehetőségek városának tartom; szabad és kell élni. de nem szabad visz- szaélni ezekkel a lehetőségekkel. Közéleti ember vagyok. Két évtizede dolgozom a nő- mozgalomban, TIT-e’.őadu- ként sok helyen megfordulok örömmel tapasztalom, hogy néhány éve fejlődés következett be a kulturális életben. Érdeklődő-értő közönséggé) találkoztam a TIT-kiubokban, egyfb rendezvényeken. Nagyra becsülöm, hogy a váróéban, nem kell vért-verejtékező harcot folytatni az emancipációért. Itt természetes, hogy a nő egyenrangú partner, hogy szerepet kér és vállal a közéletben. Ez talán a város mozgalmi múltjával magyarázható. Mini pedagógus, büszke vagyok azokra a hajdani tanítványokra, akik ma már szervesen részt vesznek a város irányításában. mert ugv érzem, hogy őbennük egv kicsit én is benne vagyok. . Alig harmincéves fiatalember dr. Muzsnay József ügyvéd. — Mint fiatal értelmiségi, milyennek látja Salgótarjánt’' — A szegedi egyetemi éveit után szokatlan vo.lt’ hazajönni, bár itt nőttem fel. Szer;ró d*ákvá'ns — sajátos levegővel. Tehát visszajöttem, és egvedül éreztem magam, mért a légi barátok időközben S'é'szO’e'lie'r, munkámat — amely szinte az egé*/. napomat betölti —, nagyon szeretem. Szórakozásra kevés idöiry iut. csupán a filmklubba járok. Kicsit nosztalgiával gondolok virsza a TiT-ben egykor működő éite’rvsrgi klubra. amciy ha döcögve is m- ’t. arra ió volt. huge a fúrta e"- te‘miségieket összehozta. Az a/ igazság, hogy élünk ebben a városban úgy. hogy nem s ismertük egymást. N-;n ártana feléleszteni azt az egy,? ri értelmiségi klubot, valamilyen formában! — Amikor ajánlatot kaptam. hogy költözzem Salgótarjánba. azt mondtam: falura én nem megyek! 15 évvel ezelőtt jártam ezen a környéken. abból az időből származott a vélemény Három éve élek a városban, nagvon megszeretem, mert egy kicsit a szülőhazámra. Erdélyre emlékeztet, a hegyeivel, kecses dombjaival. A szenvedélyemet. a bábozást is gyakorolhatom. minden támogatást megkapok. Jó érzés, hogv egy kicsi’ az én személyem is közrejátszott a báhmozga'om felélesztésében, a csoportot megerősöd-4'ében. Itthon érzem magam a vá”osban — harmóniája, csodálatos építészete. serkenti művészt ambíciómat —- mondta Tóth IIus bábművész, a Megvei Művelődési Központ FÖNIX- bábegyüttesének vezetője. — vkin —• ,
