Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

I *mtm, r Huszonöt esztendővel ezelőtt a dnnanentelei fennsíkon, kukoricaföldek helyén meg a munkát az építők első csoportja. Á dinamikusan fejlődő szocialista város, újváros legifjabb lakónegyedét Békevárosnak nevezték el kezdte Duna­Ki mit ... A NÓGRÁDI SZÉNBÁ­NYÁK az idén 4,1 százalékos bérfejlesztésre kapott lehető­séget. Ennek felosztására, fel- használására a vállalati szak- szervezeti tanács által jóvá­hagyott bérpolitikai intézke­dési terv készült. Ennek vég­rehajtásáról, a bérpolitikáról és az ezzel kapcsolatos fel­adatokról tárgyait legutóbb a vállalati párt-végrehaj tóbi­zottság. A bérfejlesztés arányai to­vább javultak a munkások­nál. Bérfejlődésük mértéke összességében 0,8 százalékkal kedvezőbb az alkalmazotta­kénál. Az országos szakmai bértáblázat kötelező alkalma­zása is számos bérpolitikai in­tézkedést tett szükségessé. A bértétel alatt levő dolgozók­nál a bérfejlesztés kötelező volt. Számuk 1734-ről a bér­fejlesztés után 867-re csök­kent. Az összes alapbérfej­lesztés 89,3 százalékát fordí­tották erre a célra, míg a bérhatárök között lévők alap­bérnövelésére 10,4 százalékát. Az országos szakmai bértáb­lázat bértételeinek teljes kö­rű alkalmazásához még több idő, legalább 2—3 év szüksé­ges. de a bérhatárok elérésé­hez egy-két év elegendő — állapították meg. Az új bértáblázat alkalma­zásával kapcsolatban gondok is vannak. A tartalékba „te­lepített” vájárok szeinélyi alapbérét jelentősen emelni kell, hogy elérjék a minimu­mot. Ezek rendszeres átirá­nyítása kiszolgáló munkakör­be — amikor elszámolásuk személyi alapbérrel történik — még a jelenlegi besorolá­sok mellett is kedvezőtlenül hat a vállalati bérszínvonalra. Az alkalmazottak béreme­lése az intézkedési tervben meghatározott elvek szerint történt. Fedüllvizsgálták a munkaköri 'besorolásokat. Ahol szükséges volt. az üze­mek saját bérszínvonalukon belül további alapibérnövelés­re kaptak lehetőséget. Az al­kalmazottak egyes kategóriái­nál — termelésirányítóknál és ügyviteli alkalmazottaknál —* tapasztalható. ha nem is nagymérvű, elmaradás, amit a jövőben figyelembe kell venni. A NÖDOLGOZÓK létszám- és bérarányuknak megfelelő bérfejlesztésben részesültek. A szülési, gyermekgondozási, szabadságon lévők bérfejlesz­tését általában biztosították. Az alkalmazottak esetében ennek mértékét is meghatá­£V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\x\v A mezőgazdaság korszerű­södése, a termelési rendsze­rek sikerei ráirányítják a fi­gyelmet a nagyobb hozamok valamennyi fontos előfeltéte­lére. Nem elég a jó talajmun­ka, a nagy hatású műtrágya és növényvédő szer, a min­dentudó betakarítógép — a kiváló minőségű vetőmag is nélkülözhetetlen. Ez a magá­tól értetődő igazság azonban a gyakorlatban sokszor nem is olyan könnyen érvényesül. Hazánkban az utóbbi esz­tendők meggyőzően bizonyít­ják, hogy a növénytermesz­téshez felhasznált hazai ne- mésítésű vetőmagvak, vala­mint az új külföldi fajták importja illetve honosítása, termelésbe állítása számotte­vően növelték a hozamokat. Azonban még sok a ki nem használt lehetőség. Időszerű és igen fontos ker­eteseket állított tehát előtérbe a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrég befejezett széles körű vizsgálata. Az er­ről szóló jelentést a közel­múltban a Minisztertanács is megtárgyalta és a feladato­kat megjelölte. Melyek a vizsgálat leglé­myesebb megállapításai és javaslatai ? A magyar mezőgazdaság évente mintegy 85 ezer vagon vetőmagvat használ fel. Ebből — az importtal együtt —, 40 ezer vagon a nemesített vető­mag, a többit pedig maguk a gazdaságok állítják elő. Eb­ből következik, hogy az utób­bi években a főbb növények vetőmagvaiból mennyiségi hi­ány nem volt, ugyanakkor azonban a fajtaválaszték nem mindenben volt kielégítő. A termelőszövetkezetek­ben, állami gazdaságokban, a feldolgozó és a tartósító ipa­rokban bevezetett korszerű termelési eljárások számos különleges igényt (kalibrált­ság, egycsírájúság, reziszten­cia, egyszerre érés, nagy ho­zam, beltartalmi érték. stb.) támasztanak a vetőmagvakkal szemben. Ezek sok esetben gyakorlatilag új fajtákat' igé­nyelnek. Viszont a hazai ne­mesítés az új fajták előállí­tásában és fajtafenntartásá­ban több fontos növénynél (burgonya, fajtaborsó, bab, paradicsom stb.) elmaradt a követelményektől. Hazai nemesítő intézeteink­nek ez idő szerint 90 növény­faj 350 fajtájának a fenntar­tásáról kell gondoskodniok. A népi ellenőrzési vizsgálat megállapította, hogy a fenn­tartott fajták egyrésze korsze­rűtlen, más szükséges fajták­nak pedig nincs fajtafenntar­tó gazdájuk. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um által meghatározott elit vetőmag menny isé gének szál­lítását a kutatóintézetek sok esetben nem teljesítették. Például tavaly a káposztafé­lékből 52 mázsa helyett csak 6 mázsa, dinnyefélékből 31 mázsa helyett, 8,4 mázsa elit- vetőmagot adtak tovább sza­porításra. Ma az országban 1363 gaz­daság 278 ezer hektáron foly­tat vetőmagtermesztést. Köz­tük azonban kevés az erős, műszakilag fejlett üzem, mi­vel ezek. olyan vetőmagvak termesztésére, melyek még mindig sok kézi munkaerőt igényelnek — nem vállalkoz­nak. A népi ellenőrzési bízpttság jelentése elemzi a vetőmag- export és -import adatait is. A vizsgált időszakban 1972 és 1974. között a már említett gondok, és a korszerű új faj­ták iránti igények következ­tében több mint a duplájára — 77 millió devizaforintra — növekedett a vetőmagimpor- tunk. Ugyanakkor több mint 10 százalékkal csökkent — 118 millió devizaforihtra esett vissza a vetőmagexportunk értéke. Mennyiségileg nincs ugyan csökkenés, sőt, mint­egy ötezer tonna növekedést jelez az 1974-ben elért 42 ezer tonnás export. De ez is mu­tatja, hogy mily sok függ az export cikkenkénti összetéte­létől és azok árától. Fontos következtetésekkel és javaslatokkal zárul a kor­mány elé terjesztett vizsgála­ti jelentés. Helyre kell állíta­ni a megfélelő egyensúlyt a növénytermesztés, a vetőmag- előállítás és -feldolgozás kö­zött. Nagy népgazdasági ér­dek fűződik ahhoz, hogy a ve­tőmagtermesztés, -tisztítás és -feldolgozás technikai színvo­nalát felemeljük a korszerű nagyüzemi követelmények­hez. Erősíteni kell a hatósági felügyeletet is. Tihanyi Béla Itérpoliáika a Szén bán vák ná I rozták. bár a korábbi elma­radást még nem sikerült mindenütt pótolni. A gazdasá­gi egységeknél ma már csu­pán néhány esetben tapasztal­ni az azonos munkáért azonos bér elvének csorbulását a férfiak javára. Ezt még orvo­solni kell a jövőben. A fiatal dolgozók korábbi hátrányos helyzetét vala­mennyi területen igyekeztek megszüntetni. Ehhez nagy se­gítséget jelentett a KISZ-ve- zetők bevonása a bérpolitikai intézkedések végrehajtásába. Erre a jövőben is szükség lesz. Létkérdés a vállalat számára a fiatal munkaerő biztosítása. Ezt pedig csak helyesen al­kalmazott bérpolitikával ér­hetik el. A Nógrádi Szénbányák bér- politikai intézkedési tervében nagy figyelmet fordítottak a mozgóbérrész ösztönzőbb, ha­tékonyabb felhasználására, mivel ez jelentős nagyságú. Előírták, hogy a célfeladatok meghatározását tervszerűbbé, rendszeresebbé, tartalmasab­bá, ösztönzőbbé kell tenni. Biztosítani, hogy az utólagos jutalmak aránya csökkenjen. Az üzemeknél is felismer­ték annak jelentőségét, hogy az év elejétől alkalmazott célpremizálás sokkal hatéko­nyabb. mint az év végi rövid­távú ösztönzés. Átgondoltabb célfeladato­kat határoztak meg. Az ak­naüzemek a termelési tervek túlteljesítését. árbevétel-nö­velését, a vágathajtás gyorsí­tását. az egyéb ütemek és irodák, az árbevételi terv túl­teljesítését kapták célfelada­tul. Az irányelvekben a bizton­ságos munka teltételeire is anyagi ösztönzést határoztak meg. Az üzemvezetők. osz­tályvezetők. a baleseti muta­tók javítását prémiumfeladat­ként kapták. Az üzemeknél is szerepel a biztonságos munkára ösztönzés valami­lyen formája a feladatok kö­zött. Az elmúlt fél évben a fizikai dolgozók körében ko­rábban sikeresen alkalmazott ilyen premizálással — a bér­színvonalra hivatkozva — az üzemek többsége nem élt. A baleseti mutatók pedig az építési üzem kivételével, rom­lottak. Feltétlen fontos az ösztönzés szélesebb körű al­kalmazása. A VÁLLALATI bérszínvo­nal alakulása kedvező. A bá­nyászati ágazatban nagyobb arányú a fejlődés. Az egyes üzemek között nincs indoko­latlan eltérés — állapíthatta meg a párt végrehajtó bizott­sága. A vitában is szóvá tet­ték a túlórák növekedését, ami nem minden esetben in­dokolt. A hatékonyabb bér­gazdálkodás érdekében szük­ségesnek tartják az ellenőrzés erősítését. A jövő évi bér­politikai intézkedésekre való felkészülést, az új kollektív szerződés előkészítését sür­gették. Felhívta a végrehajtó bizottság a figyelmet arra is, hogy az aknászok, művezetők bérezésére nagyobb figyelmet fordítsanak, mivel sok eset­ben aránytalanság tapasztal­ható. A jövő érdeke kívánja, hogy orvosolják a lehetőségek határain belül. Általában még ösztönzőbbé kell tenni a vállalati bérpolitikát. B. J. Hajnalok hajnalán dörzsö­li ki a jóízű álmot szeméből. Hajnal van még, amikor le- zöttyen társa mellé az ülésre, s elnyomja az első cigaretta szunnyadó parazsát. Végső ébredés: feldübörög a motor, s egymásnak dőlve mozdulnak a férfitestek, álmos ritmus­ban követve az autóbusz ka­nyarvételét jobbra is, meg bal­ra. Ködös csendből indulnak útjukra a nappalok. X Hányszor, meg hányszor el­néztem már őket. Lángnyaláb­tól fénylő arcukat, megpörkö- lődött, a kitárt ingtől alig takart felsőtestüket, amelyen patakokban szaladtak alá az izzadtság cseppjei, inas kezü­ket, az erőset, amelyek szorí­tásai a kézfogáskor gyengé- debbek már, de az ember tud­ja: csak elnézésből nem fo­nódnak a másikéra annyira. Pedig, nem szép munka. Még a fénynyalábot is, ame­lyik véletlenül áttör az öntö­de kupoláján, feketére festi a formázóhomok szüntelen leb- benése, csend sincs, csak a gé­pek szüntelen, monoton dü­börgése, s csak a feszített tem­pót látni, és az arcok erőlkö­dését. Meg öntéskor a fel-fel- csapó szikraesőt, ami önkén­telenül is vonzza az ember te­kintetét. — De szép is az! Még ne­kem is, aki ki tudja, hányad­szor érzékelem már. Mindig meggyullad a képzeletbeli ezer csillagszóró, amikor üst­vasat, vagy nagyobb darabo­kat öntünk. És .. . szép. és . . . jó érzés, főleg akkor, amikor jó öntvényt veszne* ki a for­maszekrényből. Hiszen, ez mindennek lényege. Szikraesőben Akadozva formálódnak a szavak, de végül is mindegy. Hiszen azt halijuk, amit Ka­sza János, a Z1M salgótarjá­ni gyárának öntője mondani akar. A magas, kék szemű, olajos arcú munkás, aki az ötvenen egy evvel még in­nen, ritka tényt közölhet a kí­váncsiskodóval: huszonhét éve dolgozik már ' az öntödében, egyfolytában, napnyi megsza­kítás nélkül. — Még beteg sem voltam, s késni is akkor késtem, ami­kor lassabban érkezett Tar- jánba a busz. De hát erről nem én tehetek. Meg arról sem, hogy nem a megyeszékhely lakója. Mert jólérzi Nagylócon magát a család, s bár negyvennél is több kilométert kell minden­nap utazgatnia, de teszi, csi­nálja szívesen. Pedig huszon­hét év — nagy idő. — Hát, az! Szinte gyerek voltam még, alig a húszon túl, amikor elszegődtem ide, a tűzhelygyárba. De nem is a gyárba: az öntödébe, a töb­bieknek lelket, anyagot adó­ba. Kidolgozott kezét a sima asztallapon nyugtatva — mert lehetetlenség, s szabálytalan is lenne vele munka közben beszélgetni —, emlékszik visz- sza a régi időkre. Amikor se­gédmunkás volt, meg vashor­dó. ürítő, a legnehezebb mun­kák végzője . . . Amikor a ré­gi öntöde tetején bezúdult a záporeső. S aztán, amikor fel­avatták — úgy emlékszik rá, mint a születése napjára —, az új öntödét, és ő Igazi öntő, lett. — Kémény munka ... — Az. És meleg és veszé­lyes, és figyelmet, fegyelme­zettséget követelő. Mert pat­tan a szikra, és könnyen láng­ba borul az ember ruhája. Meg fröccsen a vas, és ne adj’ isten, hogy valakinek ott le­gyen keze, iába ... Nem is tudom, mikor, ha jól emlékszem, két évvel ez­előtt, egy statisztikai kimu­tatáshoz végeztek ’ felmérést munkájukról, s abban szere­pelnek az alábbi adatok: na­ponta és személyenként több mint nyolcezer métert gyalo­golnak, több mint hét tonna vasat hordanak el kézben a kemencéktől a gépekig, de ezenkívül van még egy je­lentős mennyiségű súiy, az ürítés után a kemencékhez visszavitt tégelyeké, amelyek a műszak vége felé már — ügy tűnik — üresebben is töb­bet nyomnak u telinél. És a meleg, a patakzó, forró vas erőt is kivevő tüzelése. — Megszokás dolga — mondja Kasza János. — Csak azé? — Hát. . . van még más is. — A fizetés? — Mire gondol? Máshol is megkeresném a három és fél ezret, könnyebb munkával... Valahogy belegyökerezik az ember, beleszokik... és meg­szereti. Higgve el, megszereti ezt a verejtékezést, de annyi­ra, hogy fel nem cserélné más­sal. Engem is hívtak már sokszor, máshová, többet fize­tő helyre. De mint látja, nem mentem. És nem is megyek már. Ezt mondja, de aztán csak- csak visszatér a fent említett fogalomhoz, a megszokáshoz. S igazát bizonyítandó, hogy más is kell ehhez a szakmá­hoz, történetet mesél. Hogy, tán’ hat évvel ezelőtt, vagy huszonöt kemény ember, volt bányászok, kerültek hozzá­juk dolgozni. Ritka, erős em­berek voltak, de azóta egy sincs közöttük. Mind elmen­tek, valami ilyesfélét mondo­gatva: „Ha sosem eszünk ke­nyeret, sem maradunk to­vább”. ) Sokan nevettek rajtuk, de Kasza János nem mosolygott. Meg talán, vagy három öntő: akik életük javát töltötték ezen a munkahelyen. Mert közülük is csak néhányan bír­ják ennyi ideig ... Az üvegfalon túl zúg, zaka­tol, vibrál az öntöde félhomá­lya. Oda tekint ki, pillanatnyi szünet közben az öntő is, s tekintetével, látom, társait keresi. Visszafordul aztán, ke­zeit rakosgatva az asztalon, és mondja: — Látja, ilyen vagyok én. Ilyenek vagyunk! Felesleges lenne visszakér­dezni, mire érti. Érezni kell, úgy, miként a formába zubo­gó vas pontos esését... — Nem fáradt még? — Nem. Most még nem ér­zem. — S mikor? — Tán’, ha az unokám so­káig lovagol a hátamon — mosoiyodik el és kilép az aj­tón. Vas-pörkölte ingét meglo­bog! alja a ventillátor kavar­ta öntödei szél. Karácsony György Propagandisták köveiről Mindennap vonaton — A politikai vitakör be­fejeződött? — Tulajdonképpen kísértet volt. De ahogy visszagondo­lok, nem is olyan rossz kí­sérlet. .. Tankönyvünket job­bára a napi események „ír­ták”. A legtöbb foglalkozás végén közösen alakítottuk ki, hogy a legközelebbi össze­jövetelen miről is beszélünk. Hogy milyen események kel­tették fel leginkább a hall­gatók érdeklődését? Annak idején az energia-, az olaj­válságról esett közöttünk a legtöbb szó. Nem is hittem volna, hogy a házfelügyelő­ket, s rajtuk keresztül a lakosságot is mennyire ér­deklik a világban zajló ese­mények. — S hogyan készültek fel a foglalkozásokra? — Sokat olvastunk... Kü­lönböző segédanyagokat, új­ságot. Tv-t néztünk, rádiót hallgattunk. S tudja mi se­gített- még nekem sokat? A pártaiapszervezetben „infós” vagyok. Hallatlanul sok ér­dekes anyag gyűlik össze ná­lam. .. Magam is tanulok. Marxista—leninista közép­iskola, speciális módszertan, gimnázium, közgazdasági kiegészítő... Horváth Gyuláné Na.gybá" tonyban a Községgazdálkodá­si. Vállalat bérelszámolója. Jó néhány éve párttag. s négy esztendeje propagandis­ta. ★ — Az idén is vezet párt­oktatást? — Igen- — helyesel. — Az új párttagok tanfolyamát bízta rám az alapszerve­zet. .. Anélkül, hogy kérdezném, mondja az üzem pártépítő gondjait. — Nem vagyunk könnyű helyzetben. Csak • az üzem központja van Naavbátony ban. Szétszórtan dolgozunk, munkaterületünk az egész sa'gótarjáni járás... Így ezután érthető, ha ne­héz rendszeres kapcsolatot tartani az emberekkel. De nem annyira, hogy Horváth- né már lemondana erről. — Nehéz nálunk a párt- építő munka is, de talán nem tehetetlen... Az üzem­ben több mint kétszázan dolgozunk, és nem egészen negyven a párttagok száma. Ügy gondolom, azért jobbak a lehetőségeink annál, ahol most tartunk... Az alapszervezet vezető­ségének törekvése egyértel­mű. A korábbinál több fi­zikai munkás erősítse a pár­tot. Nemrégiben vettek fel új munkás-párttagokát. Az egyiknek Horváth Gyuláné volt az ajánlója. Mert a he­ti foglalkozásokkal még nem ér véget a propagandista dol­ga. — Az ajánlás nagyon fele­lősségteljes dolog. Mindig a legjobbakat szeretnénk ma­gunk között tudni. .. Jól meggondoltam minden szót, mielőtt elmondtam a taggyű­lésen — magyarázza. — A szavak ugyan elszállnak, de a felelősség megmarad. Az emberek előtt, akikkel na­ponta találkozom és önma­gam előtt is... Nincs lelki- ismeret-furdalásom. Ügy gon­dolom. helyesen döntöttünk. Horváthék — három gyer­meket nevelnek, s közülük a legkisebb mindössze három­esztendős — Salgótarjánban laknak. Az asszony minden reggel felül a félhetes vo­natra, s utazik Nagybátonv- ba. Nem olyan nagy távol­ság. de ha évekig csinálja, csak elfárad bele az ember. — Soha nem gondolt még arra, hogy helyben keres munkát? — Nem kerestem, de töb­bet is kínáltak azóta. hogy itt kaptunk lakást... Én meg úgy voltam vele, megköszön­tem és maradtam Nagrbá- tonyban, Tudja, nem szere­tek vándorolni. A . megszo­kott, jó munkahelytől, kö­zösségtől meg különösen ne­hezen válók meg... Ötödik esztendeje dolgo­zik a községfejlesztési üzem­nél. A dolgos, lelkiismeretes asszonyt sokan szeretik, be­csülik. — Tudja, hogy végeztem el most is a propagandista tanfolyamot? A kolléganőim vállalták. hogy megteszik addig az én dolgomat is. Vincze Istvánnc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom