Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-30 / 229. szám

Ph-u^ős n» állami építőipari vállalatnál (1.)

Csupán néhány nap?

Még az esztendő első felé. ben történt, hogy a Magyar Nemzeti Bank szakemberei megvizsgálták, milyen gyorsan épít a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. Megnéztek tizenkét létesítményt, és kiderült, hogy közülük nyolc — lakások, művelődési és egészségügyi intézmények — nem készül el határidőre.

A v csúszás” veszélye

Igaz, az épületek többségénél csupán néhány napos volt a késés. A vizsgálat megállapításai fölijtt akár szemet is hunyhatnánk, ha nem közelítené a százmilliót évente a befejezetlen építkezések értéke Nógrádban. Ha az építők kifogástalan munkáját nem követné egy másik épületnél csapnivalóan rossz minőségű munka. Ha a készülő új létesítményeket — többek között a salgótarjáni vásárcsarnokot, a húsüzemet, az iparcikk- és az ABC-áruházat. néháqy lakótömböt — nem fenyegetné ugyancsak a „csúszás” veszélye.

A felsorolás egyben azt is jelzi, hogy az építők segítették és segítik továbbra is Salgótarján rekonstrukcióját, s kezük nyoma ott van a megye valamennyi nagyobb létesítményén. Mindebből következik az is, ha fennakadás jelentkezik a vállalat munkájában, ennek Salgótarján, az egész megye kárát látja. Márpedig tavaly, de az idén is akadtak gondok az építők tevékenységében. Olyan zavarok, amelyek gyors és hatásos intézkedéseket,, a folyamatos és a mostaninál jőve. delmezöbb építőmunka feltételeinek megteremtését sürgetik.

Fogta a kalapját..

A pártbizottsági ülésen, amelyen a Központi Bizottság decemberi határozatából #dó- dó tennivalókat vitatták meg az építőipari vállalat kommunistái, többek között szó esett az Építési és Városfejlesztési Minisztérium állás- foglalásáról. Arról, hogy a jelenlegi körülmények között dolgozhatnának a mostaninál gyorsabban, jobban, hatékonyabban a nógrádi építők. Az „ítéletet” helybenhagyta Kispál József, a vállalat igazgatója is. Csakhogy a vállalaton ,belüli és a „kapun kívüli” tényezők alkotta akadályokon hallatlanul nehéz túljutni. Hogy melyek ezek az akadályok?

A tervező, a beruházó és a kivitelező vállalatok zavartalanabb együttműködése

minden bizonnyal sokat javítana a munkán. Ha például már az épületek tervezésénél egyeztetnék elképzeléseiket az érdekelt vállalatok, talán gyorsabban emelkednének a falak, és a munka befejezése után kevesebb lenne a minőségi kifogás. Aztán néhány olyan kiemelt munka sem ártana — legyen az Nógrád határain túl —, amely az átlagosnál jobban fizet. A mostaninál nagyobb nyereség közelebb hozná a megvalósuláshoz a vállalat fejlesztési elképzeléseit a hagyományos építési módot korszerűbb technológia válthatná, és javítani lehetne a kirívó béraránytalanságokon. Ha pedig a vállalati munka szervezettsége még tervszerűbb és folyamatosabb anyagellátással párosulna, a szakképzett építőmunkások sem hiányoznának, nos, akkor aligha lenne akadálya a gyorsabb és jobb minőségű munkának.

Mindez, persze, nem csupán óhaj. Megvalósításúkért az elmúlt években sokféle intézkedést tettek a megyei pártbizottságon, a megyei tanácson, de a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál is. Hatásuk bizonyára jelentkezik a következő években.

Építeni azonban most is kel!« és ma az egyik legfőbb gond a szükséges munkáslétszám biztosítása, amelyből — Kerekes Elemér, a munkaügyi ősz. tály vezetője mondotta — négyszáznál több hiányzik.

Jönnek ugyan új munkások, közülük sokat fel is vesznek.

Serfőző István lakatosbrigád, vezető sem az újonnan érkezők ellen ágált. Azt tette szóvá, hogy többségüket ismeretlenül magasabb bérért alkalmazzák, mint a vállalat közismerten jó szakmunkásait.

Ez a fajta megkülönböztetés csak tovább növelte az amúgy is meglévő feszültségeket.

Olyannyira, hogy a munkások közül nem egy fogta a kalapját, és továbbáilt. Az elmúlt hetekben a lakatosműhelyben pártvizsgálat folyt, mert sok törzsgárdatag ment anva„hiánv el így. Olyan szakmunkások C(J is, akik 10—12 evet „húztak le” becsülettel az építőknél.

ság titkára az ésszerű, a szervezett gazdálkodást tanácsolta az anyaggal, a gépekkel és az emberekkel. Erre bizony még bőven van lehetőség. Itt vannak mindjárt a nagy teljesítményű munkagépek, az alagútzsalu, a cölöpözőgép, a föld munkagép, a daruk, amelyek a mindinkább meghonosodó korszerű technika, technológia hírnökei. Egyik sem olcsó mulatság. Különösen akkor nem, ha teljesítményük messze elmarad amö- gött, amire valójában képesek ! Szinte bizonyos, hogy az ésszerűtlen takarékosság az egyik oka ennek. Az a fajta szemlélet, hogy a gép sokkal gyorsabban dolgozik, mint bármelyik ügyes, hozzáértő szakember. Ügyis sok munkást pótol, ha nem folyamatosan, csupán három-négy hónapig üzemeltetik. Arra, hogy a tervszerűbben szervezett munka esetleg nyereséget hozhatna, csak kevesen gondoltak.

Orvosság a gondokra

Nincs tehát elegendő munkaerő, s a jövőben sem számolhatnak jelentősebb létszámemelkedéssel. Hogy ilyen körülmények között mit lehet tenni? Szabó Aladár, a salgótarjáni városi pártbizott.

Juhász János, a kőművesek szocialista brigádvezetője sem bántani, hanem segíteni akart, amikor a szervezetlens^ég, a kényelmesség, a restség ellen emelt szót. Salgótarjánban a Sebaj-telepen dolgoztak. Már befejezték az épületfödém betonozását és húzták a második szintet, amikor- a darus leállt. Apró hibáról volt szó, a gépkezelő is megjavíthatta volna, a brigád mégis öt napot várt, amíg újra dolgozhatott. Az emberek zúgolódtak, hogy hiába dolgoznak szocialista munkaversenyben. Sem a munka nem halad, sem a borítékban nem lesz több, ha egyetlen meggondolatlan ember keresztülhúzhatja számításukat.

S éz csak egyetlen a példák közül. Tavaly a vállalatnál megkérdeztek háromszáz munkást, hogy ' munkaidejükből mennyit töltenek valóban munkával? A pártbizottsági ülésen az is kiderült, hogy ezt a felmérést akár most is végezhették volna, az eredmény szinte ugyanaz. A törvényes munkaidő jelentős része, gyakran 20—30 százaléka elveszik szervezetlenség,

fegyelmezetlenség, betegség, hivatalos távoliét, meg még ki győzné sorolni, hogy milyen okok miatt. Ezekre a jelenségekre figyelni már csak azért is érdemes, mert a szervezettebb, fegyelmezettebb munka sok mostani gond orvossága lehet. Mmden bizonnval „enyhítené” a munkaerőhiányt az építőipari vállalatnál.

Vincié Istvánná Következik: Illúziók nélkift

Izzó üveget, folyékony „parazsat” formál már esztendők óta a salgótarjáni öblösüveggyárban Molnár József üvegfúvó. Díszes kelyhek, csillogó vázák kerülnek ki keze alól, melyek messze viszik a gyár és a jó szakmunkás hírét — kulcsár felv. —

Utánpótlási goal dók

Negyvenhét szakmában valamivel több mint másfél ezer szakmunkástanulót vettek fel az idén a kisiparosok. A fiatalok közül mintegy 270-en a szobafestő, csaknem 200-an a kőművesszakmát tanulják, megközelítőleg 300-an a női fodrászoknál, 170-en pedig női szabóknál kezdték meg tanulmányaikat.

Az utánpótlás gondjait jelzi, hogy 41 szakma tanuló nélkül maradt, egyáltálán nem volt felvétel például a galvanizáló-, mű- és géphímző-, kelmefestő- és vegytisztító-, valamint a tetőfedőszakmában. További 24 szakmára tíznél kevesebben jelentkeztek, a KIOSZ által társadalmi ösztöndíjjal támogatott szakmákra 25 szerződést kötöttek. Csaknem 800 kisiparos felvételi szándéka ellenére sem jutott tanulóhoz.

niiuiiiiiiiiiiiii'iiiiiiifiutiiiinHiiiiiiniiiiniiiiinniuiiiiiiiiiiiiiiiiiHtiiiiiiL'iiiiiiiiiiiiiiHiiTiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiHiiiiiiiimiiiiiiiniiinimiiiiiiiiiiiiiiiiiiifmtiim1''

U

gye, emlékeznek még a hőskorra?

A termelőszövetkezetek megalakulását követő évekre,

amiíkor nagyon sok „közös” ~ Meg kell mar végre er- gazdálkodása mutatott olyan te*>b értetni, hogy nem lehet arculatot, mintha jószerivel sablonok alapjan gazdálkodni, csak a termőterület került -Ment a™* 1° egy dunántúli,

Változó idők

volna egy kézbe, ám a lényeg — mai szóhasználattal: a termékstruktúra, szinte évszázados hagyományokat követett. Mert vetettek kukoricát is. a gabonafélék mindegyikét. kellet a burgonya, a cukorrépa, a zöldségfélék és ott volt még az állattenyésztés: sertés. szarvasmarha,

juh, sok helyen szárnyasok is. Egyfajta önellátási szemlélet uralkodott: legyen mindenből egy kicsi, mert sosem lehet tudni. ..

Időbe tellett e .szemlélet önkontrollja, vagy, sok esetben a gazdálkodás helyességének utasításokra történt felülvizsgálata. amelynek következményeként mindinkább kialakult a szakosodás, az eredményesebb gazdálkodást biztosító struktúraváltás.

Juscsák Györggyel, a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatójával beszélgettünk a fentebb leírtakról, egyenes következményeként témánknak. Mert arról váltottuk aztán a továbbiakban szót, hogy változnak az idők. a szemléletek, a módszerek náluk is. S ez nem egyszerűen személyi változások eredménye — nem a fiatal igazgató éleslátását kívánjuk ezzel hangsúlyozni, tudom, tiltakozna is ellene — hanem a kor követelménye.

egy alföldi termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban, az egyáltalán nem biztos, hogy nálunk is beválik. Szakítani kell bizonyos felfogásokkal ! Hiszen, hiába, hogy valamihez hozzászoktunk már. s próbáljuk itt ezt meg azt a termékféleséget erőltetni, ha lényegesen mások az adottságaink. Felesleges fáradozás és ráfizetés is lenne nálunk mondjuk gyapot- vagy rizstermelésre berendezkedni, amikor a józan ész mást diktál.

Hogy mit,arra a már megvalósított, vagy a még csak elképzelt tervek válaszolnak, amelyek, ha mind felsorolnánk, hosszú ívű papírt töl- tenének meg, még sűrűn egymás alá írva is. Mert a pásztói állami gazdaságban is régi szemléletek erejével, bevált, de egyáltalán nem gyümölcsöző szokásokkal kellett, s kicsit kell még ma i6 megbirkózni. Az járta náluk is. hogy mindenből egy kicsit...

— Az idén viszont már elmondhatjuk — folytatja az igazgató —. hogy termésszerkezetünk át- illetve kialakításának alapjait leraktuk. A jövőben két fő területen kívánunk jó eredményeket elérni.

Az egyik a vetőmagtermesztés; kiváló minőségű búza.

borsó, tavaszi árpa és apró- mag nagyüzemi módon történő termelése, a másik pedig az állattenyésztés; a sertés- és a sziarvasmabha-állomány növelése.

— Sok időt. s energiát fordítottunk a kísérleti (eredmények szerint nálunk legjobban megfelelő vetőmag beszerzésére. felkutatására. Sikeidőbe telik, amíg a végére érnek.

— Már a múlt év utolsó negyedében, megkezdtük a tehénállomány lecserélését, szakmai nyelven mondva, ne- gativizálását, hiszen figyelmünket főleg a tejtermelésre irányítjuk. Nagymértékű tehénselejtezést és üszővásárlást hajtunk végre, átcsoportosítjuk és szakosítjuk az állattartást. Év végére el akarj uik érni. hogyi a síziráki kerületünkben csak juh, a

rü'lt is öt olyan kül- és bel- pásztóiban pedig csak szarvasföldi magot beszereznünk, amelyek hamarosan mindenütt uralkodóvá válnak, a (legjobb terméshozamot biztosítják. Az olasz Libelulla, a jugoszláv Száva, a szovjet Jubilejnaja és a két magyar, az MV—1 és a GK—2-es elnevezésű búzafajtákkal jövőre és az azt követő években már nem csak a saját igényeinket akarjuk kielégíteni, hanem más táregazdaságok ellátását is biztosítjuk. i

Milyen egyszerűnek tűnik mindez — így, leírva. Pedig mennyi munka. vita. kísérleti eredmény felkutatása, ösz- szevetése, szaklapok tömegének tanulmányozása van. mögötte. És győzködés: mert azt is tudomásul kell venni, hogy a már bevált fajtáknál szinte évente, kétévenként kísérleteznek ki jobbat.

De ezzel legalább már megvolnának. ám ott van még a másik, rendkívül fontos tennivaló: az állattenyésztés új, korszerű alapokra helyezése. Amit ugyan elkezdtek, de

marha és sertés legyen. Mindez persze rengeteg munkát igényel, sok többletet is, s még több megértést.

Már most látszik: helyes utat választottak, hiszen — például — a sertéstelep, amely a bővítés után jövőre már várhatóan tízezer sertést bocsát ki. az idei első fél évben több mint egymilliós nyereséget produkált. De úgy. hogy közben szinte a minimálisra csökkent a malacelhullás. s hízóik több mint 80 százaléka érte el az első osztályú minősítést.

P s ez még osaik a kezdet!

1 — Ügy érzem, ezután már könnyebb lesz — mondja az igazgató. — Lecsillapodtak a kezdetben bizony felkavart kedélyek, jót tettek — mert volt ez is. nem kevés helyen — a személycserék és így szinte minden figyelmünket teendőink megoldására fordíthatjuk. , .

Pásztón egyre élesebben rajzolódik ki a két körvonahal...

Karácsony György

„Elindulok az anyaggal...”

Rádiós Nógrádban

— Itt Feuer András Salgótarjánból! A következő tudósítást adom a Déli Krónikának. Figyelem! Elindulok az anyaggal. .. egyek, kettő, három. ..

A salgótarjáni csillagházak egyi;c kis szobájában. fején fülhallgatóval ül a Magyar Rádió tudósítója, és az asztalra helyezett mikrofonba mondja az eseményeket. Ugyanezekben a pillanatokban Budapesten a rádió stúdiójában indul a magnó, s szalag rögzíti a szöveget, hogy aztán egy óra múlva a déli krónikában az egész ország megtudhassa, melyek a legfrissebb hírek, események Nógrád megyében.

— Az első anyag, amely- lyel innen Salgótarjánból „elindult”?

— A reggeli krónika „Szót kérek műsorába Géczi Jánossal, a megyei pártbizottság első titkárával készítettem beszélgetést. A két hónap alatt, amióta a megyében dolgozom, hatvan tudósítást, eseményt röpítettem az éterbe.

— Hogyan lesz valakiből rádiós?

— Én csak azt tudom, hogy belőlem hogyan lett. Véletlenül! Éreztem, hogy van valami mondandóm az emberek számára, csak a képességeimmel nem voltam tisztában. Elhatároztam, hogy vagy író, vagy politikus leszek. Mit mondjak? A miskolci műszaki egyetemen kötöttem ki, annak ellenére, hogy a műszaki pálya egyáltalán nem vonzott. Kínoztam magam, a negyedik év után pedig megszöktem. Egy valamire mégis jó volt az egyetem. Itt kaptam az első „fertőzést’’. Bekapcsolódtam az egyetemi lap szerkesztésébe, ismerkedtem a stúdióval. Rövid idő múltán már a miskolci rádiónak is külsőztem. Megjártam Nyíregyházát, Szolnokot, mindkét helyen rádiósként dolgoztam. Csináltam mezőgazdaságot, belpolitikát, gazdaság- politikát — egyszóval nem hagyták, hogy „beskatulyázzam magam” va- lame’yik területre. A sokoldalúságnak a megyében nagy hasznát veszem.

Feuer András egy évvel ' ezelőtt került fel Budapestre, a rádió központjába, ahol a politikai adások főszerkesztőségén dolgozott. Ezt cserélte fel á Nógrád—Heves megyei tudósítói állással.

— Örömmel jöttem a megyébe. Több pályázó közül esett rám a választás. Gyorsan megkaptam mindent, amire egy rádiósnak szüksége lehet; lakás, telexgép, közvetlen telefonvonal Budapesttel — mind elengedhetetlen tartozékai a munkámnak.

— Mennyire ismerte Nógrádot?

— Nem idegenként toppantam be. Készültem, „irodalmaztam” a megyéből. Kiadványokat, bros- súrákat tanulmányoztam. Most, hogy már néhány hónapja itt élek, megismertem a terveket, a gondokat, az elképzeléseket is, csupán az embert, aki mindezt átéli és megvalósítja még nem ismerem. Pedig engem „ez az ember” érdekel a legjobban.

— Mi pedig hadd lessünk el néhány kulissza- titkot !

— A munkámban az a

legfontosabb, hogy sohasem önálló tudósítást kell leadnom, hanem olyan anyagot, amely a krónikába ágyazva kommentálható. A tudósítások általában másfél-két percesek, a legnagyobb terjedelem 3—4 perc. A hosszabb anyagokat a 168 óráúak küldöm. A munka technikai — rutinrészéről csak annyit; a közvetlen kapcsolat Budapesttel, állandóan biztosított. A leírt szöveget beolvasom a mikrofonba, de sokszor Mattolok is.

— A blatt olás azt ' jelenti, hogy a szöveget nem olvasom, hanem fejből mondom. A hangzás szempontjából ennek nagy jelentősége van.

Feuer András 28 éves fiatalember. Két gyerek édesapja. A beszélgetést azzal fejezi be. tiogv még nem érzi magát nógrádinak. de a fia. aki itt tanult meg beszélni, már vérbeli palóc. Azt a szót, hogy j,apa”. teljesen tisztán. a palóc tájszó’ásra jellemző nyílt „a” betűkkel mondja...

— vkm —

NÓGRÁD - 1975. szeptembei 30., kedd