Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-16 / 217. szám

ISATO­hadgyakorlat Sartres ns NSZK-han Segély ha „kedvező’ le-z a helyzet Hétfőn megkezdődtek a NATO szárazföldi erőinek hadgyakorlatai, amelyeket a nyugati, sajtó az NSZK te­rmeién eddig megrendezettek közül a legnagyobb katonai demonstrációnak nevez. A „Nagy Sánc” fedőnevű hadgyakorlatokon az ameri­kai és kanadai hadsereg, vala­mint a Bunueiwenr harcko­csizó-, motorizált és légide- szantegysegei vesznek részt; a tisztek és katonák száma több mint 70 ezer. A francia fegyveres erőket 700 fő képvi­seli. A Nürnberg—Passau— Augsburg és München közöt­ti területen szeptember 19-ig tartó hadgyakorlatokon 17 ezer harckocsi, páncélozott szállítójármű, rakéta- és ön­járó tüzérségi löveg, gépjár­mű vesz részt. Mint a nyugatnémet had­ügyminisztérium jelenti, a szárazföldi erőkkel egyidejű­leg a NATO légiereje szintén hadgyakorlatot tart az NSZK- ban. A jelentés közli: a légi­erők eddigi legnagyobb sza­bású hadgyakorlatán, ame­lyet a NATO közép-európai övezetében rendeznek, Ang­lia. Belgium, az Egyesült Ál­lamok, az NSZK, Kanada és Hollandia vesz részt. A katonai demonstráció­hoz tartozik a NATO hadi­tengerészeti gyakorlata is. Bochlcor Jenő, az MTI tu­dósítója jelenti: A Német Szociáldemokrata Párt hétfői vezetőségi ülésén Willy Brandt, az SPD elnöke üdvözölte a vendégként ott megjelent Mario Soarest, a Portugál Szocialista Párt ve­zetőjét. Brandt reménykeltőnek ne­vezte a legújabb portugáliai fejleményeket, de hangsú­lyozta, hogy Soaresnek és" ba­rátainak „még nehéz utat kell megtenniök”. Tagadta, hogy az NSZlt beavatkozott Por­tugália belügyeibe, de- pártja nevében szolidaritást vállalt a portugál szocialistákkal. 'Válaszában Soares „nagy kitüntetésnek” minősítette, hogy beszámolhat a hazájá­ban kialakult helyzetről a nyugatnémet szociáldemokra­táknak. A helyzetet — mint mondotta — „derűlátóan” íté­li meg és hivatkozott arra, hogy az új portugál kormány összetételében igazodik az al- kotmányozó gyűléshez. Cé­lul jelölte meg, hogy jövő ta­vaszra általános és község­tanácsi választásokat készít­senek elő. A fő gondot sze­rinte Portugáliában ■ most ' a gazdasági helyzet okozza. „Szükségünk van az EGK és az Egyesült Államok támoga­tására” — mondotta. Délután Helmut Schmidt kancellár fogadja a portugál politikust. Hétfő délutáni sajtóérte­kezleten Klaus Bölling szö­vetségi kormányszóvivő kije­lentette: kormánya állja ígé­retét, és 70 millió márkás tő­kesegélyben részesíti Portu­gáliát, mihelyt a beruházási tervek vizsgálata lezárult. Ez még nem történt meg. ' Bölling tagadta a közvetlen összefüggést a tőkesegély meg­adása és a portugáliai hely­zet várható alakulása kö­zött, mindazon által utalt ar­ra, hogy a legújabb fejlemé­nyek nemzetközi fogadtatása pozitív volt. A segély biztosí­tásának feltételei még nem biztosítottak, de megjavultak — tűnt ki szavaiból. A PKP KB sajtóirodája szeptember 11-1 keltezéssel nyilatkozatot adott ki, amely­ben cáfoTa a jobboldali .„Tempo” és a szociáldemok­rata vonalat követő „A Luta” című lapnak azt az állítását, amely szerint különféle „•áramlatok és vonalak” lé­teznek a PKP vezető szervei­ben és egyes vezetőket levál­tanának. A hivatalos közlemény a portugál és a nemzetközi fa­siszta és imperialista körök tervszerűen terjesztett politi­kai provokációjának -minősí­ti az ezzel kapcsolatos „híre­ket”. Róbert Ingersoll, az Agierikái Egyesült Államok küliigyminiszterének első helyettese hi­vatalos látogatásra Budapestre érkezett. A képen: Robert Ingersoll és Marjai József külügyminisztériumi államtitk ár. Gromiko New Yorkba utazott Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere, az ENSZ-közgyűlés 30. üléssza­kán részt vevő szovjet kül­döttség vezetője hétfőn New Yorkba utazott. Az ülésszak — mint jelentettük — szep­tember 16-án kezdi meg mun­káját. (MTI) Gerillák megszállták Egyiptom madridi követségét, Irak, Kuvait és Algéria mad­ridi nagykövetei hétfőn tár­gyalásokat kezdtek az Egyip­tom madridi nagykövetségé­nek épületét megszállva tar­tó, feltehetően négytagú Pa­lesztinái kommandó tagjai­val. A palesztinaiak a nagykö­vetség épületében fogva tart­ják Mahmud Abdul Gaffar nagykövetet, az egyiptomi kon­zult és a nagykövetség sajtó- attaséját. A magukat „Abdel Khader al Husszain” mártírcsoportjá­nak nevező palesztinaiak azt követelik, hogy Egyiptom kül­döttsége hagyja ott a genfi tárgyalásokat, amelyek Izrael képviselőivel a sinai-megálla- podás gyakorlati végrehajtásá­ról ' folynak, valamint a? egyiptomi delegáció nyilvá­nosan ítélje el a sinai meg­állapodást, mint „az egyipto­mi és az arab nép elárulását”. A palesztinaiak azzal fenye­getőztek, hogy felrobbantják az épületet, ha követeléseiket hétfőn este 23 óráig nem tel­jesítik. A nagykövetség épü­letét körülvevő rendőri erő­ket óva intették a behatolás­tól, és a rendőri beavatko­zás esetére is az épület fel- robbantását helyezték kilá­tásba. Bejrutban a főbb Paleszti­nái gerillaszervezetek szóvivői kijelentették, hogy számuk­ra ismeretlen az a gerilla- szervezet, amely a madridi ak­ciót végrehajtotta. Spanyolországban tanuló arab diákok szintén hétfőn megszállták az Arab Liga madridi képviseleteinek he­lyiségeit, azonban később in­cidens nélkül távoztak az épületből, (MTI) Chile éjszahája (3 ) Ki volt a helikopteren? Chilében még ma is ost­romállapot és éjszakai kijá" rási tilalom van érvényben. A junta sajtója bármennyire békésnek, nyugodtnak pró­bálja is feltüntetni a helyze" tét, az igazság az, hogy ál- lig felfagy vérzett járőrök sé‘ tálnak utcán. Felszólítás nélkül lőnek minden cso­portosulásra, és arra, aki fényképezni meri a katoná­kat. Pinochet két évvel ez­előtti hatalomra kerülése után két dologra nagy súlyt helyezett. A chilei Gestapo megszervezésére és a katonai propagandagépezet felduz­zasztására. hogy megmagya­rázzák a katonáknak: miért kell gyilkolniuk. Azzal tömik a kiskatorták f-ját, hogy a kommunista pirt azok szüleit is börtönbe akarta zárni, .akik a hadse­regben bármilyen fokozatot értek el. A tábornokok so­rozatos laktanyai előadásai­nak központi mondanivalója, hogy a hadsereg épp az utolsó órában mentette meg a nemzetet a pusztulástól. Az illegalitásban levő kommunista párt egyik 1eg" utóbbi helyaetelemző nyilat­kozatában arra mutatott rá, hogy „a katonaságon belül nemcsak fasiszták vannak, hanem olyan becsületes ertr bo-ek is. akik torkig van­nak a kínzási módszerekkel”. Ezt bizonyítja az is, hosv Chilében sokasodnak a had­Míndetről persze hallgat a krónika. Egy laktanyán belül ügyet még titokban lehet tartani, ^e a belügy", majd később hadügyminiszter rejtélyes eltűnésére már odafigyel a közvélemény. Oscar Bonilla egyike volt azoknak a tá­bornokoknak. akik részt vet­tek a puccsban. Ezért Pi­nochet hálából belügyminisz­terré nevezte ki, amely — a chilei államgépezetben — szinte egyenlő a miniszter- elnöki jogkörrel. Bonilla va­lamikor a kereszténydemok­rata Frei, volt elnök szárny- segédjeként működött. A belügyminiszter arra számí­tolt, hbgy a junta feie rövi­desen „lazít” és szóhoz en­gedi jutni azokat a jobbol­dali pártokat, amelyek szál" láscs'.nálói voltak a fasiszta juntának. Akkor foszlott szerte minden reménye, amikor Pinochet kiie’entette: amíg ő él, addig nem játsza­nak demokráciát. Akkor emelte • fel szavát Bonilla, s azt fejtegette, hogy egyes jobboldali pártok be­vonása a kormányba hasznos lenne. Pinochet nem tűrt el­lentmondást, leváltotta Bo­nillát és a hadügyi tárca élére tette. Maid kiszivárog­tak a hírek, hogy állítólag beteg. A múlt év végén hir­telen eltűnt a közszereplés színpadáról, Majd március­ban bejelentették, helikopter- szerencsétlenség áldozata lett. Erősen tartja magát a San- tiagóból származó hír, hogy a hadügyminisztert és né­hány közvetlen munkatársát előbb meggyilkolták, s már csak a holttestüket tették a helikopterre. Ezt látszik erő­síteni a juntának az a hiva­talos bejelentése, hogy a szerencsétlenség okát nem sikerült megállapítani Aki ismer* a latin-ameri­kai helyzetet, tudja. hogy az egyház nélkül nagyon ne­héz bármit is véghez vinni. Ezért is igyekezett Pinochet már az első órákban keres­ni a főpapság kegyét, hogy rajta keresztül tévessze meg a vallásos tömegeket. Silva Henriquez bíboros, Santiago érseke (aki annak ideién Allendét is megáldotta) nem sokkal a puccs után hálaadó istentiszteletet rendezett Pi­nochetek tiszteletére. De még azok a hívők is. akik eleinte reméltek valamit a juntától, gyorsan felébredtek. A fő­papság pedig nem akarja el­veszíteni híveit. Ezért is fi­gyelhető meg Henriquez bí­boros és a püspöki kar sok tagjának hangnemváltása. Oly annyira — s ez már fi­gyelemreméltó tény —. hogy a santiagói bíboros pásztor­levélben fordult a iuntához: enyhítsen a nép szenvedé­sén. Frei volt elnök — aki ele­inte abban reménykedett, hogy neki is jut valami a hatalomból — szintén elha­tárolta magát Pinochet ve­zetési módszereitől. Bár lát­ványos szembenállására még nem került sor. Latin-amerikai utazásaim, chilei menekült hazafiakkal folytatott beszélgetéseim so­rán engem is foglalkoztatott a kérdés: varre szervezett ellenállás Chilében? Az egy­értelmű választ a kommu­nista párt egyik nyilatkozata adta meg, amely azt fejte­gette: potenciális, fegyveres ellenállás ma még nincs. A párt újjászervezte sorait, igazodott az illegalitás kö­rülményeihez. De ma még értelmetlennek tartaná a most szervezkedő pártsejtek és a fegyveres kommandók színre lépését. Hiszen a ter­ror közepette ez azzal is jár­na. hogy a párt sok harco­sa értelmetlenül vesztené életét. Az egyre sokasodó sztrájkok, az utcákon meg­jelenő plakátok, hazafiak ki­szabadítása börtönökből, , kül­földre szöktetésük azonban bizonyítja: újra élni és dol­gozni kezd a párt. Sőt, nem­rég jelent meg e'ső újságja a puccs óta, amely cikkei­ben. riportjaiban leplezi le a junta bűneit, s mutatja meg a kivezető utat. Király Ferenc (Következik: A szolidaritás ereje) bírósági tarsva’is-k a oa- rancsmegt"'gadások mialt. 2 NóGRÁD - 1975. szeptember 16., kedd Vörös péntek Az 1905-ös esztendő súlyos politikai válsággal köszön­tött be Magyarországra. A januári parlamenti választás ko­rábban elképzelhetetien eredményt holott. Az évtizedek óta hatalmon levő kormánypárt — noha rendelkezésére állt az államapparátus kényszerítő ereje, s választójoga pedig csak a lakosság kb. 4—5 százalékának volt — vereséget szenve­dett. Ez a válság felszínre hozta az 1867-es kiegyezéssel lét­rejött rendszer szinte minden ellentmondását, az égetően szükséges polgári demokratikus átalakulás szinte minden problémáját: az agrár-, a nemzeti és a nemzetiségi kérdést, a demokratikus szabadságjogok megvalósítását, illetve ki- terjesztését. A krízis első hónapjaiban lépett az országos politika színterére, önálló erőként a magyarországi proletáriátus és pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A szerve­zett munkásság ereje a század első éveiben hatalmasan megriövskedett. Létszáma 1901-ben mintegy 10 ezer volt, 1904 végéig pedig meghaladta az 50 ezret. Az MSZDP vezetői egyetlen eszközt láttak a válság megoldására, az átalakulás biztosítására: az általános, tit­kos és egyenlő választójog megvalósítását. A reform fő stra­tégiai célkánk való kitűzése a párt politikájában háttérbe szorított olyan fontos problémákat, mint az agrár- és a nem­zeti kérdés. Mégis, hogy politikai súlyukat megmutassák — hiszen a munkásosztály képviselői nem foglalhattak helyet a parla­mentben —, először 1905 szeptemberében a politikai tömeg­sztrájk fegyveréhez nyúltak. Ezt a harci módszert a párt vezetői az 1905-ös orosz polgári demokratikus forradalom fegyvertárából kölcsönöznék. Ügy határoztak, hogy szeptem­ber 15-én, a parlament megnyitásának napján, Budapesten és környékén általános politikai sztrájkot hirdetnek, s a sztrájkolok felvonulnak a parlament elé, ahol a párt vezetői a munkássság képviseletében átadják a választójogi refor­mot követelő memorandumot. A tüntetés híre nagy izgalmat váltott ki a munkásság­ban. A vidéki városokban is egymást érték a forró hangu­latú gyűlések, a Viharsarok, a Dunántúl nagybirtokain az 1048-as márciusihoz hasonló forradalomra vártak a mező- gazdasági munkások, spontán sztrájkok robbantak ki, leáll­tak a mecseki szénbányák, s a bányászok népes csoportja felutazott Budapestre, hogy részt vegyen a tüntetésen. Az országgyűlés megnyitosára összesereglett képviselők 1905. szeptember 15-én döbbenten láthatták: több mint 100 ezer ember népesíti be a Parlament előtti teret. A vörös zászlók, feliratok, jelvények tengerében az Országház épüle'e ost- romtott várnak tetszett. Noha az ostrom elmaradt, s a százezres tömeg a Ház elnökének semmitmondó válaszát meghallgatva, fegyelme­zetten szétoszlott, mindenki megértette, hogy ez a nap törté­nelmi jelentőségű volt. A munkásosztály és pártja , jelentős tényezőként .az országos politika porondjára lépett. S ha az 1905-ös, majd a később szervezett nagy politikai sztrájkok közvetlen céljukat nem is érték el. mint a proletáriátus leg­nagyobb osztály ütközetei kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy a munkásosztály bátran vállalta forradalmi küldetését 1918/1919-ben. Kende János Barcs Sándor nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) hogy késedelem nélkül köd­jének tárgyalásokat a teljes nukleáris leszerelésre, bele­értve e fegyverek gyártását, a jelenlegi készletek meg­semmisítését, és mindennek hatásos nemzetközi ellenőr­zését. Ugyanakkor felszólí­tott valamennyi kormányt, könnyítsék meg a nukleáris tudomány új fölfedezésének nemzetközi kicserélését, ami a nukleáris energia békés felhasználásához vezethet, és itt külön fordítsanak figyel­met a fejlődő országok igé­nyeire. — Ami a kémiai és bioló­giai fegyvereket illeti, az In­terparlamentáris Unió hatá­rozata kimondja, hogy a ve­gyi és az élettani fegyverek megsemmisítése a jelenlegi enyhülési helyzetben vem halasztható tovább; sürgősen véget kell vetni az ilyen fegy­verek gyártásának és felhal­mozásának. — Foglalkozott a konfe­rencia ar volt gyarmati és a még gyarmati sorban lévő országok helyzetével is. Meg­állapította, hogy a helsinki biztonsági és együttműködé­si dokumentum kedvező lég­kört teremt a még gyarmati sorban élő népek felszabadu­lásához. Ezzel kapcsolatban elítélte a gyarmati és faji elnyomásnak azokat a mód­szereit, amelyeket Dél-Afri- kában és Afrika más részei­ben még mindig alkalmaz­nak, s alkalmaz különösen a dél-afrikai kormány Zimbab­we és Namíbia népével szem­ben. •— Megállapította a konfe­rencia, hogy a gyarmati ura­lom folytatása, ami a faji meg­különböztetésben is megnyil­vánul, fokozza a fejlődő or­szágok népeinek kizsákmá­nyolását is. Ez pedig teljesen összeegyeztethetetlen az Egye­sült Nemzetek alapokmányá­val. Örömmel üdvözli Mo- zambik, áao Tómé, Principe és a Zöldfoki-szigetek felsza­badulását, valamint Angola küszöbönálló függetlenné vá­lását. Egyben reményét fe­jezte ki, hogy ezeknek az or­szágoknak a parlamentjei rö­videsen elfoglalják helyüket az Interparlamentáris Unió­ban is. Felszólította a végre, hajtó bizottságot, hogy erősít­se és állandósítsa kapcsola­tait az Egyesült Nemzetek gyarmatosításeilenes szerve­zeteivel. — A konferencia üdvözöl­te a nők éve alkalmából Me­xikóban megtartott nemzet­közi tanácskozás sikerét és a Berlinben megtartandó ha­sonló tanácskozást. Felhívta a parlamenteket, kormányaik­nál hassanak oda, hogy minél előbb fogadják el és alkal­mazzák a mexikói világkon­ferencia dokumentumában foglalt határozatokat. Ugyan­akkor megállapította: ahhoz, hogy a nők az egész ■ világon egyenjogúak legyenek a fér­fiakkal, szükséges a biztonság és a béke megszilárdí'ása, a békés egymás mellett élés el­vének megvalósítása. Végleges: Minden kontinens láthatja az oh'nniát A valamennyi érdekelt te­levíziós társaság nevében a montreali olimpiai játékok szervező bizottságával tárgya­ló European Broadcasting Union (EBU) hétfőn hivata­losan bejelentette a végleges megegyezést: Kanada elfogad­ta az olimpiát televíziós egyenes adásban közvetíteni kívánó társaságok ajánlatát. Az EBU kommünikéje be­számol arról, fcogy a megegye­zés az EBU mellett az Inter- vízióra. az ázsiai és az afrikai, valaint a dél-amerikai társa­ságokra vonatkozik. A felso­rolt szervezetek 9,3 millió dollárt gyűjtöttek össze, eh­hez egy arab tv-társaság, s az EBU egyik önmagát meg­nevezni nem kívánó nyugat­európai tagja még 50—50 ezer dollárral járult hozzá az álta­lános megegyezés bebiztosí­tására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom