Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)
1975-09-09 / 211. szám
Elméletil*" megalapozottan — fiatalos lendülő (tel Éves felkészítő tábor Salgó bányán A „fényes szelek” korszaka a mai tizen- és huszonéves fiatalok számára — történelem. Az iskolai tanórákon hallottak róla, s a könyvek lapjairól tárult fel előttük a korszak, a maga világot ‘ átformálni induló-tudó munkás- és parasztíiataljai- val. akik az elmúlt évtizedekben nem egy alkalommal tűntek fel a mozik vásznán is. Szilárd hittel és áradó lelkesedéssel indultak harcba, hogy végigküzdjék forradalmi, történelmi igazságukat a társadalom túlélt, visszahúzó erőivel szemben. Miért fordulok segítségért a múlthoz, a történelemhez? Miért idézem újra emlékezetünkbe most, egy KlSZ-tá- bor kapcsán a felszabadulás utáni évek nyíltszívű, bátor és hinni tudó fiatalságát? Azoknak a történelmet csináló idősebbeknek, akik kint jártak Salgóbányán, az alapszervezeti KISZ-vezetők éves felkészítő táborában, kézenfekvő az összehasonlítás, ök látták a mai fiatalok egységes, közös akaratának harsogó megnyilatkozását, érzékelhették a társadalmi célkitű-4 zéseinkkel való őszinte azonosulást, a béke, a barátság és a szolidaritás mélyen élő akaratát. A karcsú, égbe törő tölgyek és gyurtyánok alatt úgy érezhették, harcban edződött ifjúságuk támadt fel újra. Hit és bizalom — hogy jó utón járunk —, egymást serkentő tenniakarás feszült minden mozdulatban; és szavakban visszaadhatatlan az az öröm és jókedv, ami forrott, sistergett a fiatalok lelkében, átitatta a hangulatot, amikor a szándék az elképzeléseknek, a terveknek megfelelően tettekben beteljesült. Napjaink ifjúsága más fajta történelmi korban, más fajta — sokkal kedvezőbb — politikai és társadalmi helyzetben, körülmények között él, politizál, tevékenykedik, mint példaként említett elődei, de ugyanolyan, nemes közösségi céllal — a fejlett szocializmus építésinek jelszavával — dolgozik. A KISZ Központi Bizottságának 1974. évi áprilisi határozata óta — amely az ifjúsági mozgialom léte, fejlődése szempontjából kétséget kizáróan történelmi jelentőségű — alig egy esztendő telt el. A határozat megvalósításának még csak a kezdeteinél tanunk, de már az eddigi megnyilvánulások és tapasztalatok — az eves felkészítő táborok gondos, tervszerű munkája is példa rá, hogy a kommunista Ifjúsági mozgalom valóban azt a politikai funkciót tölti be, amelyre hivatott és amelyet a társadalom joggal vár tőle. A fiatalok, a KISZ IX. kongresszusát előkészítő foglalkozásokon vettek részt, feldolgozták az MSZMP XI. kongresszusa határozatának az ifjúságra vonatkozó téziseit, és egységesen tettek hitet a jobban és tudatosabban végzett munka, a béke, a barátság és a szolidaritás gondolata mellett. A nyár folyamán a megye járási és városi KISZ_bizott- ságai valamennyien megrendezték az egyhetes éves felkészítő tábort. Ebben a sort a KISZ Salgótarján városi Bizottsága zárta, amely az utolsó turnusban csaknem kétszáz alapszervezeti tisztségviselőt készített fel az akcióévben végzendő munkájára. Változatos programot — napi 9—10 órás kötelező elfoglaltsággal — állították ösz- sze. Az előadók között az adott témakörök kiváló ismerői voltak; Ritter Attila, a KISZ KB munkatársa, Szabó Aladár, az MSZMP Salgótarján városi Bizottsága titkára, valamint a megyei és a városi KISZ-bizottságok vezetői és munkatársai. A programban az elmélet és a gyakorlat egységben jelentkezett. A legfontosabb politikai határozatok mellett a KISZ-vezetők megkapták azokat a sajátos reszortos ismereteket is, amelyek nélkülözhetetlenek mindennapi mozgalmi tevékenységük számára. A KlSZ-bi- zottságok komolyan vették a munkát, s a megyei KISZ- bizottság is — hiszen első ilyen rendszerű továbbképzésről volt szó — fokozott figyelmet fordított a táborok munkájára. Füssy József, a KISZ Nógrád megyei Bizottságának első titkára szinte ké'naponként látogatott el az ifjú kommunisták közé, hogy véleményt cseréljen, tapasztalatokat gyűjtsön. A zárótábor vezetősége — a táborlakók véleményének tiszteletben tartásával — levonta a szükséges tanulságokat, amelyek bizonyára további tartalmi és formai javulását hozzák az elkövetkezendő idők .éves felkészítő táborainak. Külön érdekességet — szerves egységben a kötelező programokkal — hoztak mindenki számára az úgynevezett szabadidős programok. Ezek lebonyolítására a késő délutáni és az esti órákban került sor, s rajtuk aktiv szerepléshez jutott szinte kivétel nélkül minden résztvevő KISZ-tag. A csooortok saját szerkesztésű műsorral muta'koztak be, névadó ünnepséget tartottak, járőrversenyben, sportvetélkedőköri veHek részt. Mindezek a „könnyű” foglalkozások a felkészítés sikerességét szolgálták.. Végigtekintve az egy hét eseményem, elmondhatjuk: az éves felkészítő táborok fiatalos, lelkes hangulatban teltek el, s a részvevők számára olyan hasznos ismeretekkel szolgáltak, amelyek átgondoltan és körültekintően felhasználva, beépítve a mindennapi KlSZ-munkába az alapszervezetek tevékenységének hatékonyságát és eredményességét segítik elő. Sulyok László Madách Imre alkotói díj A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotó munka ösztönzése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagítása érdekében Madách Imre alkotói díj elnyerésére pályázatot hirdetett, frók, képzőművészek, újságírók, pedagógusok, népművelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvonalasabb alkotó munkára, eddig elszórtan publikáló szerzők, alkotói;, kutatók, tervezhetik elmélyültebb munkát igénylő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a .pályázók közül, akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép életét bemutató alkotások létrehozására. a munkások, fiatalok megváltozott életének tükrözésére koncentrálódnak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuális művelődési feladataihoz, megyénk szocialista hagyományaihoz. A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az alkotás tervezésének előrehaladottságáról, dokumentálni kell, hogy kéthónapos intenzív alkotó tevékenységgel a mű elkészül vagy minőségileg úi állapotba, a megvalósuláshoz közelebb kerül. • Az alkotói díj személyenként 7000 forint, odaítéléséről a megyei tanács vb dönt, s a díj átadására január 20- án. Madách Imre születésének évfordulóján kerül sor. A vb az alkotói díjat elnyert pályázók rendelkezésére bocsátja a csesztvei múzeum vendégszobáját is. A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályára 1975. november 15-ig lehet benyújtani. Véae a nyárnak nögrAd megye a SZOCIALISTA FEJLŐDÉS ÜTJÁN 1945—1975. Nógrád megye a szocialista fejlődés útján 1945—1975. címmel fotókiállítás nyílt szeptember 8-án, Salgótarjánban, a Megyei József Attila Művelődési Központ klubjában. A változatosnak ígérkező kiállítás a Nógrád megyei Tanács vb. művelődésügyi osztálya, a Közalkalmazottak Szakszervezete Nógrád megyei Bizottsága, valamint - a Hazafias Népfront Nógrád megyei titkársága közös közreműködésével nyílt meg. A tárlat felszabadulásunk 30., a tanácsok megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére hirdetett pályázat anyagából készült. \ Ki tud többet a Szovjetunióról? Az Oktatási Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat es a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége az 197jj— 76-os tanévre újból meghirdeti a középfokú iskolák tanulói számára a Ki tud többet a Szovjetunióról? című oolitikai vetélkedösorozatot. A vetélkedő célja a Szovjetunió életének megismertetése, a magyar—szovjet barátság erősítése. A vetélkedősorozat anyagának versenykérdéseit a Szovjetunió című folyóiratban 1975. szeptemberétől 1976. áprilisáig megjelenő cikkek adják. Részt vehetnek a középfokú oktatási intézmények négyfős csapatokkal. A vetélkedő négy fordulóból áll, iskolai vetélkedőkből, megyei, fővárosi elődöntőkből, területi döntőkből és országos döntőből. A megyei döntők február 28-ig zajlanak, a területi döntőket március 15—31. között rendezik Budapesten, Pécsett, Győrött, Hatvanban, Miskolcon és Szegeden. Az országos döntőre előreláthatóan május e'ső hetében kerül sor. A szervező bizottság e hónapban jelentkezési lapokat juttat el a megyei, fővárosi tanácsokon keresztül a középfokú oktatási intézményeknek, s ezeknek a lapoknak kitöltött visszaküldése jelenti a versenyben való részvételt. Hangversenyek és operaelőadások kicsinyeiül k A berlini (NDK) német Állami Operában öt év óta tartanak rendszeresen gyermek- és ifjúsági előadásokat. Pro- kofjev „Péter és a farkas” című művét és a vele egy műsorban előadott „A, császár új ruhája” című balettet eddig több mint ezer gyermek nézte meg és az érdeklődés továbbra sem csökken. Hasonlóan nagy sikere volt, es van Csajkovszkij Diótörő- iének. Ha csak az ifjú publikum kívánságát teljesítenék, úgy minden karácsony tájban sorozatban lehetne a „Péter és a farkas”, a „Jancsi és Juliska” és a „Diótörő” című darabokat előadni, amelyekhez a jegyeket a gyermekek egyébként ötven százalékkal olcsóbban vehetik meg. Az operaház három év óta tart hangversenyeket az óvodás korú gyermekeknek, s azok igen népszerűek. Ezeknek az előadásoknak az a céljuk, hogy idejében felkeltsék a gyermekek érdeklődését a zene iránt, 1973— 74-ben egyébként a berlini óvodás gyermekek fele látogatta ezeket a koncerteket;' s úgy gondolják, hogy 1975— 76-ban már ez az arány 80 százalékra emelkedik, A gyerekedet mindenekelőtt a mai hangszeres és vokális zene hallgatására nevelik, éppúgy megkedveltetik velük ' Paul Dessau quartettinoit, mint a gyermekdalokat, amelyeket egyébként már ismernek és a legtöbbször együtt éneklik az előadóművészekkel. A gyermekkoncerteken általában a Berlini Állami Zenekar tagjai, a német Állami Opera és a berlini rádió gyermek- kórusa működik közre. Tervezik, hogy az ifjúsági és gyermekelőadások keretében 1975. őszén bemutatják Joachim Werzlaunak Günther Deicke szövegére írt „Röck'e mester” című gyermekoperáját, egy ifjúsági sorozatban pedig Friedrich Goldmann és J.M.R, Lenz „Hot” című operáját. Az opera ifjúsági klubja egyébként gyakran rendez vitákat a darabtervekről, és ezek figyelembevételével próbálják a műsort az ifjúság igénye szerint összeállítani. P a I a y — Hová mégy, fiam? — A padlásra anyám. Rosszallóan csóválja fejét, amiért a ruhámat összepisz- koltam, de nem ellenkezik. öreg házaink padlása gyermekkorom csodavilága. Emlékszem, egyszer apám is feljött a padlásra, és szinte el- érzékenyülve mutogatott: —i Nézd csak! Szegény nagyapád pipatóriuma. Ez a tajtékpipából egy darab. Ez a háromlábú vadászszéke volt... essző Gyors, izgalmas kutatás kö- vetkezik. Végre a doboz leg- sarkiban találok egy kisujj- nyi palavesszőt. Meghatottan ülök. Ölemben kerek negyven évvel ezelőtti irószerszámom. A palavesszöm. Ráköpök a táblára, mint valamikor, és t'SZ'fái-fl törlőm a spongyával. Karikákat, vonalakat húzogatok, azután betűk következnek. Leírom a nevem, lerajzolom a padlást. Azután gyárkéményt, repülőt, varázsolok. Játszom. És gondolkodom. . Pásztor Ferenc: FIÚK A LESHEGYEN Regény 67. Huszonnégy órát adunk. Nyiss kaput Nyugat felé. Térkép szerint a Hat C kocka, képoszloptól balra a régi kocsiút meghosszabbításában Világos? Holnap tizennégy órakor álljon itt a bejárat elölt egy terepjáró. Ponyva, takaró nélkül, járó motorral, fe'töltött tankkal. A kesztyű- tartóban legyen négyszázezer torint, ötezer USA dollár. Ha holnap kettőig nem lesz itt minden, akkor a két asz- szonyt kivégezzük. — Nekem sem pénzem, sem jogom nincs ilyen követelés teljesítésére, de nem is teljesíteném, mert ez törvényellenes, önök teljesen irreálisan ítélik meg a helyzetüket. — Ne vitatkozz, tahó! Tedd. amit mondtam, mert beléd eresztek néhány aprómagot. — Kevés az idő! — alkudik tovább az őrnagy. — A távolság nagy, a pénz, az eszközök előteremtése hosszadalmas. Ha az én felső parancsnokaim bele is egyeznének, legalább negyvennyolc órára lenne szükség. Azonkívül mi a biztosíték, hogy az asszonyoknak nem esik bajuk? Van egy ajánlatom, cseréljük ki az asszonyokat. Két fegyvertelen katonát adok helyettük. Ember ember! Maguknak teljesen mindegy, kinek az életével ha- zárdíroznak! Ezeknek az asz- szonyoknak családjuk, gyerekük van! — Hülyének néz, katona bácsi? — vigyorog a rácsos, kövekkel e’tori aszóit ablak mögött az egvik bandita. — Éppen az a jó, hogy nagyon aggódnak a két tehénért! Egyelőre semmi hajuk, csak egy kicsit meg kellett őket pofozni, mert a pofájukat nem akarták befogni. Minden azon múlik, hogvan igyekszik a narancsnok úr! Ha lesz dohány, meg minden, akkor a k*t trarnnti életben marad. Nem alkuszunk. Ho’nap kettő1 Lelépni őrnagy! Péter Balázs őrnagy Igyekezett még felmérni, menynyire erős, mennyire zárt ez a pince, hogyan lehetne jól kidolgozott taktikával túljárni az eszükön, — Mire vagy még kíváncsi, fejvadász? A pofámra? No. vidd a rongyodat, mert nem szeretem nézni az ilyen fejeket. Ne elöl menj, kerüld meg a pincét, ott tűnj el. Nagy kerülőt kellett tennie, hogy az ezredeshez érjen. Leszállt a lóról, beljebb az erdőben Ángyás várta. Onnan gyalog közelítette meg a domboldalt, amit azóta villámgyorsan kiépítettek harc- állásponttá. Kicsi fülkéket, apró lő- és figyelőréseket vágtak a gyepes agyagba Övajtosan bántak a talajjal, hogy a földszórás nehogy árulkodjon. A mikrofonágyú jól bevált. A bentiek minden szavát érteni lehet. — Vizet nem hoztál, mi? — Nem. A pálinka is elfogyott. Ha ez a tökkelütött őrnagy valóban csak negyvennyolc óra után mozdul, akkor számion veszünk. — Jó. hogy ilyen közlékenyek vágytok — morog magában az ezredes, <; feljegyzi a jegyzet füzetébe: víz! (Folytatjuk) NÓGRÁD - 1975. szeptember 9., kedd Nem is tudom miért, most kedvem szottyan a padlásra menni. Szú perceg az öreg szarufákban, a félhomályban pókhálókba ütközik az arcom. Valami feketeség -uhan a sarokban, aztán eltűnik. Zsákra kiöntve a tavalyi dió, nagy cserópfazékban megkövesedett szilvalekvár. De ez még csak a kezdet. Az igazi értékek hátul vannak. A homály sötétté torzul, tapogatnom kell, hogy egy-két lépést haladni tudjak. Megállók, Erősen behunvom a szemem. Így majd jobban megszokja a sötétet. Igen. Most már jobban látok. Régi kabátok, ruhák, Ráismerek hajdani nadrágomra. A szakadás még most is ott van a fenekén, a szárát már az egerek rágták össze. Jókora papírdoboz. — Mi lehet benne? Gverekes kíváncsiság fog el. Egy gyors mozdulattal kizúdítom a tartalmát. — Ni csak! A régi palatáblám. Még a spongya is ott fityeg a léckereten. Leülök egy bádogdobozra és nézegetem a palatáblát. De jó lenne írni rá! Anyám hangját hallom odalentről. — Gyere le fiam! A ruhád! Milyen lett a ruhád? Törődöm is én most a ruhámmal. Boldogan csapom hónom alá a táblát és vágom zsebre a palavesszőt. — Mit nem találsz ki, drága fiam? Méghogy a padlás! Es mi az ott a kezedben? — A palatáblám, anyám. Emlékszik? Negyven esztendeje vették Kövesden, amikor először feladtak iskolába,.. Szegény anyám szemébe könny szökik és szipogva ke- félgeti a kabátomat. Alighogy bemegyek, jön a szomszédasszony. — Képzeljék! Minden pénzem erre a gyerekre megy. Első osztályos. Könyv, füzetek, tollak, ceruzák. Színes készlet. Persze a legdrágább akiat ;ska kellett neki... Nem szólok semmit. Mit is szólnék? Elvégre így van ez jól. De azt elhatározom, hogy az unokámat — úgv mint ahogyan velem apóm tette — néha-néha felviszem majd a padlásra. Csak úgy . játékból. .. Szalay István
