Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
Vidor Miklós: ESKLÖ r A fiú szeme elé ernyözte tenyerét a délelőtti napban, úgy nézett föl a domboldali kis nyaralóépületre. Nyitva az ablakok. Maga sem értette, mi izgatja ezen a vityillón, mért állt meg itt a földút közepén, valahányszor visszafele jött a boltból' a tejjel, zsömlével, hogy egy pillantással i fölmérje a látnivalón ki- ha't házat. Nekivágott a szelíd lejtőnek. ötven lépéssel elérte a telek szélét. Kerítése sem volt még, néhány cövek jelezte csupán, egyszerűen besétált közöttük, s benézett az ablakon. A szoba közepén fiatal lány térdelt a nyitott útitáska előtt, szedegette belőle a női ruhákat. pulóvereket. Karjára kapott egy kötegre valót, s mielőtt elindulna a hátsó ajtó felé, a fiú közvetlenül beszólt : — Ne segítsek? ' A lány meglepetten pillantott föl. Keskeny arcában két nagy mandulaszem, de vonásai bizonytalanul tétováztak még körülötte gyerekkor és nővé válás határán., — Tessék? — Derékig látta csak a fiút, rövidújjú sportingben, jóképű magabiztosságában. amint a párkányra könyököl. — Csakhogy megnyílt a titkok háza! Már azt hittem lakatlan marad. Egy hete várlak. , Érezte, hogy elönti arcát a vér. dühös volt magára: — Azt sem tudta, hogy a világon vagyok! — Miért, te tudtad, hogy várnak? Még mindig a táska előtt kuporgott, s most hirtelen fölegyenesedve megtalálta a hangját: — Elképzeltem. Más dolgotok úgysincs nyáron. Ezért jöttök le. A fiú nevetett, kicsit tán erőltette is: — És ti miért hoztok öt pulcsit, meg három bikinit? Ennyi cuccal is csak egy nő utazhat! — Kettő — vógta rá. — A barátnőddel jöttél? Remek! Szólok a srácoknak! — Tudod mit? Ne patronálj. — Értem. El vagytok látva. A fiúitok utánatok jönnek. A lány egy fél másodpercnyi késéssel vonta meg a vállát: — És ha igen, akkor se lenne hozzá senkinek semmi köze. — Ha lenne, akkor nincsenek fiúk! Egv néma pillanatig farkasszemet néztek. A távolból kiáltás hallatszott: — András[ András! Mi lesz már...? A fiú kicsit oldalt fordulva visszakiál tóttá: — Jó, jó menjetek csak! Ebédnél találkozunk! — Aztán a lánynak mondta: — A srácok, akikkel vagyok. Az, mintha megenyhülne: — András a neved? — Aha. És téged hogy hívnak? — Juditnak. — Leguggolt, a táska zárjával bajlódott. A fiú fölpattant a párkányra, s beugrott. A lány még föl Sem ocsúdhatott, már mellé kuporodott, s kivette kezéből a táskát, becsattantotta a zárat, s körülnézett: — Nem is rossz ez a bungaló belülről sem — mondta elismerően. — A tiétek? Judit kicsit arrébb húzódott: — A miénk. Miért? — Van benne fantázia... — Ez még csak négy fal. — Majd belakjátok. — Nyújtózott Kicsit aztán megkérdezte: — Te még nem érettségiztél, ugye? — Nem. Miért? — Semmi, csak úgy... zavartan, épp, hogy mondjon valamit, hozzátette: — És a barátnőd? — ö már igen. Ö aztán... leérettségizett. — És ... és milyen? — A barátnőm? — Mintha gondolkodna egy pillanatig. — Hát tudod... izgalmasabb nálam. Százszor, milliószor! András kedvtelve nézegette: — Akkor érdemes megvárnom. t — Elkésel a barátaidtól. — Épp az ő érdekükben maradok. — Maga alá húzott egy zsámolyt. — Bár "sok bizalma nincs az ügyhöz. Azok a nők, akikért a barátnőik lelkesednek... — legyintett. — Tudod, mi az igazi? Akinek nincs barátnője, mert mindenki más csak lehervad- hat mellette. ' Akit a többiek csak lőtávolon kívül lepráz- nak! Juditot elkapta a boldog lány-neveté., áradóan kacagott. A fiú csak bámulta értetlenül. talán egy picit sértetten is. '"Ikkenve megnyílt az ajtó és belépett rajta egy nő, akitől beléállt a lélegzet. Sudár villózás a kitáruló bejáratban, nyúlánk, felszökkenő l-.ig. Igen, igazi nő volt, felnőtt és magabiztos, aki meg. .ta mái, hogy d Ugatnak, ha belép egy szobába. Sportszoknyát, antilopzakét viselt, kezében m ‘ ékesen lígúzott hálószatyorban paprika, paradicsom, kenyér, gyümölcs. Csodálkozva fordult a kacagó Judithoz, laua a vadidegen fiút, amint lassan föLm^.l. Jik ültéből. — Már azt hittem megbolondultál, hogy magadoan nevetg." ’ Juditnak végre sikerült megszólalnia: — Ez András az ablakból. Beugrott segíteni. Barátságosan kezet nyújtott a fiúnak. — Ha segíteni akar, itt aztán válogathat! i Válahogy egyszeriben a lány is magabiztosabb lett. — Te összeütsz valamit a konyhán, mi meg rendet rakunk idebenn Andrással, jó? — Persze, szívesen! — a fiú csupa készség volt. — Hát akkor essetek neki! — s szatyrával jókedvűen eltűnt a hátulsó ajtóban. Súlyos, teli csöndet hagyott maga mögött. — No? Megmondtam? ■— Judit hangja csupa diadal volt! A fiú önkénytelenúl félsut- togóra fogta: — Ö... ő a ... barátnőd? — Ö. — Fura., inkább a nővéred lehetne. . Judit fölcsillant: — Hasonlítunk? — Nem is az, csak... fene tudja... — Klassz, mi? — hunyorított rá. — Olyan, akit a többiek csak távolból mernek leprázni 1 András még egyre az ajtóra meredt, nem válaszol t. Arra kapta csak vissza a fejét, hogy, Juditból megint kitör az előbbi hosszú, idegesítő kacagás. — Hagyd már abba! — toppantott indulatosan. — Még mindig nem találod ki? Anma az anyám. Persze, érezte, csak nem me-te kimondani. összenéztek némán, valla- tón. A fiúnak arra kellett gondolnia, hogy ha a másik nőt pillantja meg idebenn félórával előbb, valószínűleg torkában dobogó szívvel továbbmegy. .. Négy tévéfilm - közös alapgondolattal » ^ Fiatal munkások — önmasukról Mindössze tizenöt perces film az Anya és lánya. Műfaja: dokumentumfilm. Szereplői élő személyek, saját életükről, gondjaikról, örömeikről vallanak. Szinte hihetetlen, hogy ilyen rövid 15—20 perces film képes az emberi sorsokat ilyen mélységben, s társadalmi összefüggésekre is rávilágítva ábrázolni. Az anya özvegyen nevelt fel három gyermeket, s ma sem pihen soha, figyel a világ dolgaira, részt vállal a közösség problémáiból, s minden érdekli. Lánya — most harmincéves — szinte mindent készen kapott, modern toronyházban lakik, autójuk is van, s elégedetten mondja: amit a korosztályom elért, azt én is elértem. Az anya a küzdelmes, munkában eltöltött évek után is derűs, boldog, lánya viszont mintha unatkozna szépen elrendezett életében. A film készítői — Radevszki Teodor rendező, Pálfalvi Nándor szerkesztőriporter és Neumann János operatőr — arra kerestek választ, hogyan válik közömbössé a fiatalság egy része, ha ölébe hull mindaz, amit mások nehéz munkával teremtettek elő. A filmmel egyidőben három másikat is készítettek. A négy filmet a rendező nem nevezte sorozatnak, ám nem nehéz megtalálni bennük a közös alapgondolatot. Mindegyik film főhőse harmincéves munkás, árnyaltan megrajzolt portréjuk figye'emreméltó, gondolatébresztő. (Az Anya és lánya szeptember 12-én, pénteken 18.05-kor kérül adásra a televízióban.) A rendező Radevszki Teodor nevét a televízió nézői az Alkohol című nagy sikerű filmsorozatban ismerhették meg előzőleg, a szerkesztő- riporter Pálfalvi - Nándor pedig többek között Gondolatok a boldogságról és Gondolatok a hétköznapokról című filmjeivel- hívta fel magára a nézők és kritikusok fi]gyeimét. Első alkalommal dolgoztak együtt, közös munkájukról a rendező így nyilatkozott: — Ismertem Pálfalvi Nándor munkástémákat feldolgozó regényeit, ez adta a gondolatot közös munkánkhoz, melynek során a mai fiatal munkások életét. gondolkodását kutattuk. Célunk a dokumentumfilmek megszokott gyakorlatától eltérően nem a puszta rögzítés, hanem az1 ábrázolás, a láttatás volt. Bemutatni az emberek életét, tisztázni gondolataikat oly módon, ahogy talán még ők sem tisztázták önmaguk előtt. A fölfedezett, megfigyelt emberi sorsokat, karaktereket megpróbáltuk a film nyelvére átültetni, ezt hagyományos módszerekkel nem tudtuk megvalósítani, ezért dolgoztunk ki olyan szisztémát, amely mindkettőnk számára új volt. A dokumentumfilm lehetőségeit a játékfilmes dramaturgia eszközeivel bővítettük. ezá'tal tudtuk az egyes jeleneteket, képsorokat tömöríteni, fokozni. A már em’ített Anya és leánya után a másodig film a kialakuló új. munkástípus sokat vitatott témájához szól hozzá, a harmadik egy házaspár küzdelmét mutatja az- otthon megteremtéséért, a negyedikben pedig egv falusi fiú munkássá válásának drámaian nehéz útját kísérhetjük végig A kiragadott példákon keresztül társadalmunkra, mindennapi életünkre jellemző, jelenlevő problémákra igyekeztünk rávilágítani. Korda Ágnes öreg fa ILLYÉS GYULA: ERDŐBEN Nem érdekel, mi a neved fűzöld-fejű madár, Azzal is kevesebb köztünk az akadály. Nem nyomul közénk ennyivel sem a világ. Se nyom, se jel; se rubriliák! A hangodat, a szavadat sem ismerem. Szót ért csak annál hamarabb szived, s szívem. Fűzöld-fejű, hó-begyű, kékhasú társ, édeni, nem lehet elég lent: elég elölről kezdeni! \ A sárga gömb egyre lejjebb száll. Ahogy közeledik, egyre nagyobb lesz, aztán egyszerre csak elpattan, tüzkígyók ugranak ki belőle. Még egy szemvillanás' eg a fához ér. — Jaj, a bölcső... — nyöszörgő a sótét kunyhó sarkából egy báránybőrbe bugyo- Iáit asszony. — Félrebeszél. Még nem tért magához — sóhajtott fel az öi-eg juhász. Kiverte a hamut feketére szívott, csorba pipájából és jól teletömte apróra vágott dohánnyal. — Bárányt is itattam, borjút is etettem, csak csecsemőt nem gondoztam még soha. Talán csak -em hal meg?... A bükkös felől szél kerekedett, gyógyfüvek fűszeres illa'át hozta. Az asszony kinyitotta a szemét. ,.Ahá, hát ez az a sárga gömb. A tűz, aminél a juhászok melegednek. És a bölcső is itt van.” Megnyugodott. Kilenc esztendeig várt erre a fiúra, Mindig lányok sikered ék. Bárcsak fiú lenne a hetedik, álmodozott a hosszú éjszakákon. 'Minden 'évben misét fog érte mondatni, És már jólelőre pingájni kezdte az új bölcsőt. Most1 eszébe jut •Bolsár írónő. A szófiai csjyotc '.1 bolgár nyelv és irodalom szakát végezte. Jelenleg a targovis'ei megyei lap kul- tirál s rovat nak vezetője, lí be«zélésoi a bolgár központi és megyei lapokban jclcn- nck meg. AHA H4LCSLVAI* a zöld. Akár a hirtelen sarjadt tavaszi fű. A zöld mellé halványsárgát festett, olyan volt, akárcsak a szántó kalászainak színe aratáskor. Aztán a barna jött. olyan, mint a tanító szeme. Két festékbe is bemárlogatta az ecsetet, amíg sikerült -elkapnia. Szép szem: volt a tanítónak. Meleg. beszédes szempár. Amikor átadta neki a négyrét hajtott levelet, akkor is a szeme árulta el, hogy mit írt benne. Csak rá kellett nézni. — Add oda apádnak — mondta a tanító. . Este, mikor körülérték az asztalt és megzörrentek a fa- kanaak az agyagtálban, ő előhúzta a papírt takaros mellénykéje alól. — Apa, a tanító küldi neked ezt a levelet, kéri, hogy olvasd el. ö maga nem tudott olvasni. — Hm... No nézd csak azt a tudós szamarat! A mi Da- finánkat akarja menyecskének. Ide van írva! ■ Dafina úgy érezte, száz tűz. perzseli. Elsomfordált az asztaltól, elbújt a fészerbe. Megfordult vele a világ. Hiszen még álmában sem jutott volna eszébe. v hogy a tanító menypsszonva lehet.-. . A fehér olvan mint a menyasszonyi fátvla. Vagy mint az ura lova. Erős, fürge, hű az Hímes, tarka bölcső a ló. Azon jár el a titkos dolgai után. A tanító soha nem avatta be a dolgaiba. De egyszer azt mondta neki: — Nagy dolgok vannak készülőben. Dafina. Amilyenek még nem voltak. De te hallgass, 'nehogy elszóld magad valahol. És ő hallgatott. Tette asz- szonyi dolgát és figyelte a szive a'att mozgó új életet. Bárcsak fiú lenne! Hogy megörvendeztesse vele az urát... Nagy dolgok... De ha történik vele valami, ha elfogják! A hatóságok nem ismernek tréfát — K,u-u-vikk, ku-u-vikk. — A fene ebbe a kuvikbal... Ringasd csak, fiam, erősebben ringasd. Akkor elalszik. .. — szólt az öreg pásztor. Tényleg kuvik volna? A tanító azt mondta, hogy a kuvik hangján fog jelentkezni. „Jegyezd meg — mondta —. mint a kuvik!” A bölcső fölé hajolt, megcsókolta a kicsit, a7-fán elnyelte a sötétség. Két hónapja sem volt, hogy megszületett a gyerek, amikor kitört a felkelés. Puskákkal, rnsztolv-nkkal ugráltak elő a há"'akvól. Lefog'ák a bíró! és a ’egyzőt. nv-g-zálFák a községházát. A /érje vezette őket. Ét hegedű szólt, és duda, és körtáncot is jártak a piactéren. De nem telt bele egykét nap sem, ég szörnyű hír érkezett: jön a katonaság. A katonák visszahelyezték tisztségébe a bírót, az írnokokat, a jegyzőt, felgyújtották a házakat. A községháza pincéje megtelt nőkkel és öregekkel. Érte azonban nem jött senki. A katonaság, miután lecsillapította a falut, visszatért a városba. Akkor egy este a hátsó kapun beosont az ura. Egyik karja, bénán csüngött alá a nyakán átvetett piszkos kötésben. A hímes. tarka bölcső fölé hajolt, borostás, sápadt arcát odadörgölte a kisfiú arcocskájához és azt mondta: — A nagybátyám szőlője körül fogok rejtőzni. Arrafelé ió barlangok vannak. Menj el a boltoshoz, mondd meg neki, hozza ki holnap este a pisztolyt meg a töltényeket, amit elástunk az almafája alá Háromszor szóljon, mint a kuvik. A boltos nem volt sehol. Senki sem tudta, hova tűnt. Dafina salát maao ásta ki a pisztolyt és a töltényeket. Be- bugvol'lta p gverek mellé, és kiment a szőlőbe. — Hova mész ilven lehetetlen időben? — jött vcVszem- ben Szotír, a sánta csősz. — Fokhagymát ültetni. — Be van sózva a fvnrked Dafina? Nem asszonyoknak való most a határ, Dafina azonban csak ment tovább. De hirtelen, mintha a földből nőttek volna ki, katonák toppantak elé. Akik már elhagyták a falut. — Gyerünk — mondták —. te fogsz vezetni bennünket. — Hová? — Tudod te azt nagyon jól. A tanítóhoz. Dafina nem tudta, hol rejtőzik a férje.-Csak annyit tudott. hogy úgy kell szólni, mint a kuvik. De ezek sohasem fogják tőle hallani a kuvik szavát. Csak a gyermekéért rettegett." — Erre bujkál? — Nem tudom. — Erre? Hallgatott. Hirtelen megvillant valami a szeme előtt, elvakította, aztán nagyon sötét lett. és ő elmerült valahová. .. Már megint a sárga gömb.. — Ne, a mellemet ne! Elapad a tejem. — Apadjon el mindened, á' tejed meg az egé>z kutyafa j- z.at pereputtyod! — rikácsolta az altiszt. — Közlegény, kötözd csak meg alaposan. —, Aztán a gyerek fölé bökött! — Sokáig úgyse bírja ki éhen.. — Hallod, megint dörög! És mekkorát villámlptt... Ilyen se volt még ősszel —• mondta a legény. — Ha isten segít, nem így lesz — felelte rá az öreg. — De te hogy kerülsz ide? És honnan volt merszed idehozni őket? — Valami vinnyogást hallottam. Azt gondoltam macska van a pusztában. Megvek a hang után, hát látom, gyerek fekszik a földön pólyában. Odébb meg a fához kötözve egv asszony. Nézem, a kötél elrágva. Az asszony nem mozdul, a feje a mellére konyul. .Megérintem, meleg. Nyilván elájult, ahogy a kötéllel kínlódott. Megsajnáltam őket. Felkaptam a p--..re- keb vállamra vettem az asz- szonyt és idejöttem. — Ku-u-vikk, ku-u-vikk. —■ Mintha nem is madár szólna —- mondta a legény. — No induljunk. Ne rakj több fát a tűzre! .. .Nincs már többé a sárga |őmb. Eltűnt. Az éjszakai madár szava kiragadta az asszonyt, a feneketlen mélységből. Kinyitotta a szemét „Úgy fogok szólni, mint a kuvik. Két rövidet, egy hosz" szút." Elkínzoít arcán halvány mosoly dereng ö az. az ura. Él. Fordította: Zahemszky László j NóGRÁD — 1975. szeptember 7., vasárnap 5
