Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-26 / 226. szám

!í ü anác&kozik az orizá^iilés tettük, s a nemzeti jövedelem tartós növelését már csak a hatékonyság emelésével tud­jak biztosítani. E közben egy­re szigorúbb, minőségileg új és összetettebb követelmé­nyekkel találjuk magunkat szembe, ezek kielégítése pe­dig nem könnyű feladat. Gondjainkat növeli, nehéz­ségeinket fokozza a megválto­zott világgazdasági helyzet. Különösen terhes számunkra, hogy a tőkésországokban be­következett nagyméretű inflá­ció megváltoztatta külkeres­kedelmünk cserearányait és ez népgazdaságunknak jelen­tős veszteségeket okozott. Nehézségeink más része munkánk elkerülhető gyenge­ségeiből fakad. Abból, hogy szocialista gazdaságunk sok tartalékát kihasználatlanul hagyjuk, nem vagyunk elég következetesek gazdaságpo­litikai elveinkhez, gyakran késlekedünk a már felismert és elhatározott feladatok vég­rehajtásával, , a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban reagálunk a világpiacon vég­bemenő változásokra. Külső piaci feltételek és munkánk gyengeségeinek együttes hatása a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak leom­lásában mutatkozik meg. de ez mind ez ideig úgyszólván kizárólag a külkereskedelmi mérlegben és az államháztar­tásban vált érzékelhetővé. A világpiaci árak emelke­dését a költségvetésből folyó­sított állami támogatással csaknem teljesen ellensúlyoz­tuk. Mivel a terheket a költ­ségvetés viselte, a vállalati gazdálkodásban és A lakosság életfeltételeinek alakulásá­ban nem, vagy csak kismér­tékben mutatkoztak meg a nehezebbé vált helyzet kö­vetkezményei. Sőt nemcsak teljesítettük, hanem jelentő­sen túlteljesítettük az életszín­vonal és a beruházások múlt évi előirányzatait és amint ismert, nagy méreteket öltött az anyagkészletek felhalmo­zása is. Mindezek láttán, so­kakban olyan érzet keletke­zett, hogy eltúlozzuk a világ­piac bennünket érő kedvezőt­len hatásait, mások éppen el­lenkezőleg, úgy vélekednek, hogy lekicsinyeljük azokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy sem az egyik, sem a másik nem áll szándékunkban, és e ^Végleteket a jövőben is el akarjuk kerülni. A világgazdaság oldaláról bennünket érő kedvezőtlen hatások természetesen nem in­gatták meg népgazdaságunk szilárdságát. Fejlődésünk fo­lyamatos, és meg vagyunk győződve, hogy ha jól dolgo­zunk, az is marad. De hiba lenne, ha terveinkben, fejlesz­tési elhatározásainkban fi­gyelmen kívül hagynánk a megváltozott közgazdasági vi­szonyokat. Ez megnehezítené az egyensúly helyreállítását, rossz orientációt adna a vál­lalatok gazdálkodásának, ke­resztezné a hatékonyság ja­vítására irányuló törekvésein­ket, végső soron fejlődésünk ütemét fékezné. Számításba kell vennünk, hogy a KGST-országok egy­más közötti forgalmában is emelkednek az árak. Ez kö­zös elhatározásunkon alapul, és az az indítéka, hogy a vi­lágpiac megváltozott viszo­nyai között is fenn kívánjuk tartani, sőt növelni akarjuk a kölcsönös érdekeltséget az együttműködés fokozásában. Á KGST-országok viszony­latában Újonnan megállapított export—importárak lényege­sen kedvezőbbek, mint ame­lyeket a tőkéspiacon elérünk. Forgalmunk ismert struktúrája miatt azonban a cserearányok terhűnkre változnak és időre van szükség ahhoz, hogy meg­felelő mértékben növelni tud­juk exportteljesítményünket. Az ebből származó nehézsé­gek áthidalását megkönnyíti, hogy — mint mindig — most is számíthatunk a Szovjetunió megértésére és segítőkészsé- gáre. Lassú haladás A Központi Bizottság 1974. december 5-i ülése gondosan elemezte a kialakult körülmé­nyeket. és nagy fontosságú határozatában kijelölte — ez év júliusi ülésén pedig ismét megerősítette — a tennivaló­kat. Azt a feladatot tűzte ki, hogy a hatékonyság növelésé­nek meggyorsításával, a ter­melési szerkezet korszerűsí­tésével, tartalékaink mozgósí­tásával továbbra is biztosítsuk népgazdaságunk fejlődésének kielégítő, ütemét és teremtsük meg az egyensúly fokozatos helyreállításának feltételeit.. A Központi Bizottság útmu­tatásaira alapozva, a kormány részletes és konkrét program­ban írta elő az ez évre szóló feladatokat és folyamatosan ellenőrzi azok teljesítését. A tények elemzése arra mu­tat, hogy bár a végrehajtás szervezetten megkezdődött, a társadalmi termelés az elő­irányzottnak megfelelően nö­vekszik és vannak más kedve­ző jelek is, de az eddigi ered­mények még nem biztosítják valamennyi fontos követel­mény kielégítését. Lassú az előrehaladás a termelési szer­kezet, az üzem. és munkaszer­vezés, általában a munkaerő­gazdálkodás javítása terén. Még csak szerény eredménye­ket értünk el a beruházási munka javításában és tovább­ra sem kielégítő a helyzet a készletgazdálkodásban. A leg­nagyobb gondot azonban to­vábbra is az okozza, hogy a tőkés kereskedelmi áruforga­lom — elsősorban a kivitel — a tervezettnél kedvezőtleneb­bül alakul. Mindez arra int, hogy nem csökkenthetjük, el­lenkezőleg fokoznunk kell erőfeszítéseinket a határozatok következetes végrehajtásiért. A középpontban álló legfon­tosabb feladat változatlanul az. hogy célravezető és gya­korlati intézkedéseket tegyünk exportképessé günk növe'ésé- re. a minden piacon gazdasá­gosa n értékesíthető termékek kifejlesztésére és termelésé­nek növelésére. Az utóbbi hónapok tapaszta­latai ismét megerősítették, hogy úgyszólván ez az együl járha­tó útja annak, hogy ellensú­lyozni tudjuk a megváltozott árarányok hátrányos következ­ményeit és a szükségleteknek megfelelően bővíthessük be­hozatalunkat. Ezt az utat kell választanunk azért is. mert bár a devizakiadásokkal to­vábbra is takarékoskodnunk kell, az import korlátozása egy határon túl már nem elő­segíti, hanem fékezi az egyen­súly és a hatékonyság javítá­sára irányuló törekvéseink megvalósítását. Az elkövetkező hónapok másik kiemelkedően fontos feladata az őszi mezőgazdasá­gi munkák szervezett és terv­szerű lebonyolítása. Gondos­kodtunk arról, hogy a betaka­rításhoz, a jövő évi termés megalapozásához minden szükséges feltétel rendelke­zésre álljon. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a betaka­rított termést veszteség nél­kül megóvjuk és gazdaságo­san feldolgozva, értékesítsük. Az irányító szerveknek, a felvásárló és értékesítő válla­latoknak, az élelmiszeriparnak egyaránt elsőrendű kötelessé­ge. hogy ezt minden módon elősegítse. Ez évi feladataink nehezek, s amint látható, még sok a tennivaló, de bízunk benne, hogy fegyelmezett és javuló munkával, a lendületesen folytatódó szocialista mun­kaverseny segítségével továb­bi eredményeket érünk el a tartalékok feltárásában, nép­gazdasági tervünk teljesité- sében. Tisztelt országgyűlés! Az aktuális gazdasági fel­adatok végrehajtása mellett megfelelő figyelmet fordítunk a jövő előkészítésére is. A kormánynak az a szándéka, •hogy néhány hónap múlva az országgyűlés elé terjeszti az V. ötéves tervről szóló tör­vényjavaslatot. A tervezőmunkában azokat a gazdaságpolitikai irányelve­ket érvényesít lük. amelyeket az MSZMP XI. kongresszusa határozott meg. Olyan tervet kívánunk az országgyűlés elé terjeszteni, amely összhang­ban áll a fejlett szocialista társadalom építésének felada­taival. Reális, de erőfeszítés­re késztelő növekedést irá­nyoz elő. biztosítja az élet- színvonal rendszeres eme'.é­NóGRÁD - 1975. szeptember 26., péntek sét. lehetőséget ad a legszük­ségesebb méretű felhalmozás­ra, és megfelelő feltételeket teremt az egyensúly fokozatos helyreállításához. Ezek azok a követelmé­nyek. amelyektől nem tekint­hetünk el, de együt­tes kielégítésük a korábbinál nehezebbé válik. A gazdaság- politika és a tervezés számára az új feladatok mindenekelőtt abból adódnak, hogy a növe­kedés extenzív forrásai — mint arra már utaltam — nagyrészt kimerültek. És egy­idejűleg megváltozott a vi­lágpiaci helyzet is. Az anyagi termelésben ezért olyan minőségi és strukturá­lis változást kell megvalósíta­nunk, amely biztosítja a haté­konyság gyors és ál­landó növekedését. Ez elengedhetetlen feltétele an­nak. hogy tervszerűen növel­ni tudjuk a nemzeti jövedel­met, és kielégíthessük a társa­dalmi szükségleteket. A hatékonyság növelésének meggyorsítását sürgeti többek között az. hogy az elkövetke­ző években még tovább fog növekedni gazdaságunkban a külkereskedelem amúgyls ma­gas részesedése, és nem füg­getleníthetjük magunkat a világgazdaság folyamataitól. Arra nem számíthatunk, hogy a külgazdasági feltételek szá­munkra a következő években kedvezőbbé válnak. A tőkés­válság nem szűnt meg, a pia­ci feltételek továbbra is ne­hezek. a cserearányok változá­sát, ha mértékében nem is, de irányzatában tartósnak kell Ítélnünk. Ahhoz., hogy mind­ezt ellensúlyozni tudjuk, szá­mottevően meg kell növelni, struktúrájában pedig gyökere­sen meg kell újítani, gazdasá­gosabbá kell tenni exportun­kat. A külső gazdasági felté­telekkel egy időben módosul­nak egyes — a növekedésre ható — belső tényezők is. Mindenekelőtt a következők­ről van szó: a gazdaság né­hány ágazatában és az ország egyes területein, de különö­sen a fővárosban már ma is munkaerőhiány van. Az 1976 —80-as időszakban, a számí­tásba vehető munkaerőforrás csökken, a foglalkoztatottak számának növelésére is csak nagyon. csekély a lehetőség. Minthogy a nem termelő és szolgáltató ágazatok munlka- erőellátását feltétlenül javíta­ni^ kell, az anyagi termelés bővítésének a létszám növelé­se már nem lehet forrása, a növekedést teljes egészében a termelékenység emelésével kell megalapozni. Ezért nem halaszhatjuk tovább, hogy ha­tározott lépéseket tegyünk a munkaerő-gazdálkodás meg­javítására. a munkaidőalap- jobb kihasználására. El kell érnünk, hogy az üzem- és munkaszervezés fontos és ál­landó elemévé váljon a válla­lati irányító munkának. A másik tényező, amelyet számításba kell vennünk az, hogy növekszik a gazdaság fajlagos eszközigénye, arra viszont csak korlátozott a le­hetőség. hogy a nemzeti jöve­delem felhalmozási hányadát növeljük. Azzal is számolnunk kell, hogy amíg a harmadik és a most folyó ötéves terv időszakában a népgazdasági beruházások növekedése elérte az 50 százalékot, addig az V. ötéves .tervben mindössze 25— 27 százalékos növelést tartunk reálisan előirányozhalónak. Ugyanakkor az infrastruktúra, valamint az alapanyagterme­lést és az energetika fejlesz­tését szolgáló — részben, már az 1980. utáni fejlődést meg­alapozó — igen költséges be­ruházások a számításba ve­hető források növekvő részét kötik le. Mindebből az adódik, hogy a célok között szigorúan rangsorolnunk kell, előnyben kell részesítenünk a kevésbé költséges, de racionális meg­oldásokat, és erőteljesen fo­koznunk kell a megtérülési követelményeket. Mielőbb olyan helyzetet kell teremte­nünk, hogy a beruházások mindegyike jól előkészítve, konkrét szervezési program­mal induljon, és a lehető leg- rövidebb idő alatt befejeződ­jön. Ügy gondolom, e néhánv u'alás is elegendő annak iga­zolására, hogy fokoznunk kell az önmagunk és a mások munkájával szemben támasz­tott igényességet, az előttünk álló időszakban a mennyiségi növekedést még inkább, mint eddig, minőségi változásokkal kell egybekapcsolni, és olyan gazdaságfejlesztést kell meg­valósítanunk, amely egyre jobb feltételeket teremt a hatékonyság növeléséhez. El­engedhetetlenül szükséges, hogy társadalmi méretekben fokozzuk a szervezettséget, meggyorsítsuk a műszaki-tudo­mányos eredmények gyakor­latba való átültetését, szerve­sebben kapcsolódjunk be a szocialista iptegráció előre vi­vő folyamatába, általában jobban használjuk ki a terv- gazdálkodás adta lehetősége­ket. Efiyensúly i követelmények A másik kérdéskör, amire a tervezőmunkában megkülön­böztetett figyelmet kell fordí­tanunk, az egyensúlyi követel­mények feltárása és azok kielégítésének megalapozása. Gazdaságunk konkrét helyze­tét, a külkereskedelmi csere­arányok már bekövetkezett és felmérhető módosulásait fi­gyelembe véve. az egyensúly javításának követelményei akkor elégíthetők ki, ha 1978 —1980 között évi átlagban legalább 5,5—6 százalékos nemzeti jövedelem-növekedést érünk el, a belföldi felhasz­nálást viszont legfeljebb évi 4.5 százalékkal növeljük és ehhe^ igazítjuk az elosztás előirányzatait. Vagyis, a kö­vetkező ötéves terv időszaká­ban — de különösen az első években — a megtermelt nemzeti jövedelmet nem for­díthatjuk teljes egészében fel­halmozásra és fogyasztásra, hanem egy meghatározott há­nyadát ,a cserearányok rom­lásának ellensúlyozására kell fordítanunk. Ez jól megvilá­gítja. hogy az V. ötéves terv időszakában az eddiginél is okosabban kell beosztani erőinket, takarékos gazdálko­dásra kell berendezkednünk. A nemzeti jövedelem növe­lésének. az egyensúly javítá­sának feltételeit az anyagi termelés, elsősorban az ipar és a mezőgazdaság lendületes — a változó követelmények­hez igazodó — fejlesztésével kell megteremtenünk. Most és a következő években az az előttünk álló legfontosabb fel­adat, hogy meggyorsítsuk a termelési szerkezet korszerű­sítését. Egész előrehaladásunknak, a nehezebbé vált külgazdasági feltételek ellensúlyozásának az az egyik kulcskérdése, hogy milyen ütemben és mi­lyen mértékben tudjuk ter­melésünk és ezzel kivitelünk szerkezetét gazdaságosabbá lenni, a világgazdasági mér­ce követelményeihez igazíta­ni. Az. hogy e követelmény­nek milyen mértékben és mi­lyen időtávon belül teszünk eleget, számottevő befolyással lesz gazdaságunk fejlődésére, arra. hogy milyen ütemben tudunk előre haladni a szük­ségletek kielégítésében. Az iparban és a mezőgazda­ságban tervezett fejlesztésről a következőket mondha'oin: nagy figyelmet fordítunk az ipar, de az egész népgazdaság kiemelkedően fontos ágazatá­ra, az energetika fejlesztésére. Mint már utaltam rá, ez a be­ruházások igen gyors növelé­sét igényli, de ettől mégsem tekinthetünk el, mert a gazda­ság általános és tartós fejlő­désének a biztonsága« ener­giaellátás nélkülözhetetlen feltétele. Az intenzív hazai kutatások és termeiésfejleszcés ellenére, energiaellátásunkban a jövő­ben is — sőt fokozódó mér­tekben — a behozatalra kell támaszkodnunk. A legfőbb fonás a jövőben is a Szov­jetunió, ahonnan a következő öt év alatt, mintegy 60 szá­zalékkal növeljük fűtőanyag­behozatalunkat. A KGST legutóbbi tanács­ülésén egyetértettünk abban, hogy országaink energiaszük­ségletének kielégítéséi e ösz- szehangolt intézicedéseket és közös erőfeszítéseket teszünk, de egyetértettünk abban is, hogy saját tartalékainkat és lehetőségeinket az eddiginél jobban kiaknázzuk. Ebben je­lentős Szerepet szánunk a szénbányászat fejlesztésének, a szénbázísra épülő villamos- erőműveknek. Azt tervezzük, hogy a jövő­ben a' kőolajat elsősorban az ún. fehéráruk, azaz üzem­it anyag előállítására és a vegy­iparban használjuk fel, es mérsékeljük annak energeti­kai célú felhasználását. Emel­lett is fejlesztjük az olajfel­dolgozást és jelentősen bővít­jük a gázfelhasználást. Erőtel­jes ütemben építjük első atomerőművünket, amelyet mielőbb bővíteni kívánunk. Minőségileg új felada’okat kell megoldanunk a vaskohá­szatban. Hengerel tacél-szük- ségletünket a jövőben kevés­bé tudjuk import útján kielé­gíteni, ezért új, korszerű el­járások bevezetésével igen gyors ütemben korszerűsíteni kell acélműveinket. Folytat­juk az alumíniumipari köz­ponti fejlesztési program vég­rehajtását. előtérbe helyezve a feldolgozás fejlesztését. A vegyiparban a petrolké­miai központi fejlesztési prog­ram következő lépcsőjeként új pvc-, polipropilén- és mű­szálgyártó kapacitást terve­zünk létesíteni. Fontos szere­pet szánunk a gyógyszeripar­nak, nemcsak gyógyszerek, hanem növényvédő szerek, állatgyógyászati és íakarmánv- kiegészítő szerek gyártásában is. A gépiparban az eddiginél határozottabb és konkrétabb lépéseket tervezünk a terme­lési szerkezet korszerűsítésére, a gazdaság'alan termelés visz- szaszorítására. A fő figyelmet a kiemelt nagyüzemek re­konstrukciójára, a gyártási technológia megjavítására, az elő- és félgyártmányok, alkat­részek és részegységek terme­lésének korszerűsítésére kí­vánjuk fordítani. Különösen az autóipar. szerszámgépek. számítástechnikai eszközök, elektronikus alkatrészek, au­tomatikai eszközök és hír­közlő rendszerek. vacuum- lechnikai termékek és gördü­lőcsapágyak termelését szán­dékozzuk erőteljesen fejlesz­teni. Azzal számolunk, hogy a könnyűiparban továbbra is a korszerűsítés lesz a fejlesztés fő iránya. Az élelmiszeripar­ban a húsipar fejlesztésére összpontosítjuk erőfeszítésein­ket. Gondoskodunk a hazai szükséglet teljes kielégítését biztosító cukorrépatermelés gazdaságos feldolgozásáról. Üj kapacitások létrehozását ter­vezzük a növényi és állati eredetű fehérjék hazai ter­melésének bővítésére. Az építőiparban a nagy lét­számú és magas műszaki fel- szereltsésű vállalati szerveze­tek továbbfejlesztésével meg kell oldanunk az egyre na­gyobb és bonyolultabb beru­házások gyorsabb kivitelezé­sét. Folytatjuk hevált agrárpolitikánkat Az V. ötéves terv időszaká­ban is folytatni kívánjuk jól bevált agrárpolitikánkat. A szocialista nagyüzemek mindkét formáját, az állami gazdaságokat és a termelő- szövetkezeteket is úgy kíván­juk továbbfejleszteni, hogy mind jobban ki tudjuk hasz­nálni azokat a kedvező ter­mészeti adottságokat, ame­lyekkel órszágunk a mezőgaz­dasági termelés növeléséhez rendelkezik és amelvek elő­nyösen hozzájárulhatnak im­portunk tehermentesítéséhez, devizabevételeink fokozásá­hoz. Fontos feladatunknak tart­juk azoknak a feltété'eknek a biztosítását, amelyek lehe­tővé teszik a korszerű ioar- szerű termelési rendszerek hatékonyságának növelését és további megalapozott kiter­jesztését, a tudomány é< a technika legújabb vívmánya­inak alkalmazását. A mező­gazdaságban az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek munkájának fei’e.z- tése mellett ke lő figyelmet kívánunk fordítani s háztá­ji gazdaságok je’entős terme­lő tevékenységének további elősegítésére- Azt tervezzük, hogy meggyorsítjuk a mező- gazdasági termékeket fe’d 1- gozó iparágak fejesztését. a raktári és a hűlőhálózat bő­vítését. A közlekedés, a hírközlés, a kereskedelem és a szolgál­tató ágazatok fejlesztésére a következő években is a be­ruházásoknak az utóbbi évek­ben jelentősen megnövelt hányadát tervezzük fordíta­ni. Fejlesztési terveink reális megalapozásában fontos és növekvő szerepet szánunk a nemzetközi együttműködés­nek, a külkereskedelmi for­galom bővítésének. Túlzás nélkül állíthatjuk,’ hogy gazdasági feladataink megoldása hazai erőforrása­ink mozgósítása mellett, egv- re inkább a nemzetközi mun­kamegosztásban rejlő lehető­ségek tudatos és kezdemé­nyező kihasználásától függ. Csak a külgazdasági kapcso­latokra és ezen belül első­sorban a szocialista gazda­sági integrációra alapozva tu­dunk a gazdsági fejlődést meghatározó ágazatokban előre lépni. A KGST-orszá- gokkal és mindenekelőtt a Szovjetunióval való aktív együttműködésünk, a lefoly­tatott nemzetközi tervkoor­dináció V. ötéves tervünk megalapozásához már eddig is felbecsülhetetlen segítsé­get adott. A kölcsönös előnyök és a teljes egyenjogúság alapján szükségesnek tartjuk a fej­lett tőkésországokkal fenn­tartott áruforgalmi és koo­perációs kapcsolataink bőví­tését is, de a jövőben is fel­lépünk a lehetőségek kiak­názását fékező diszkrimina­tív megkülönböztetések és korlátozások ellen. Külgazdasági kapcsolatainké ban növekvő szerepet szá­nunk a fejlődő országoknak. Határozott törekvésünk, hegy jobban és az eddiginél ha­tásosabban koncentráljunk azokra a térségekre, orszá­gokra, amelyekkel politikai és gazdasági szempontból hosszú távon is eredményes­nek ígérkezik együttműködé­sünk. A Magyar Népköztársaság, mint eddig, a jövőben is korrekt és megbízható keres­kedelmi partnere kíván len­ni mindazoknak, akik a köl­csönös előnyök alapján 'fé­szek velünk gazdasági kap­csolatokat teremtem, azokat bővíteni. Külföldi üzletfeleink jól tudják, hogy mint a múlt­ban, a jelenben is pontosén teljesítjük szállítási és fize­tési kötelezettségeinket, biz­tosan számíthatnak rá. hogy így lesz ez a jövőben is. A szocialista építés a’ap- eive, minden erőfeszítésünk lényege, értelme a dolgozó ember életkörülményeinek javítása, életszínvonalának emelére. A tervező munká­ban a XI. kongresszuson el­fogadott életszínvonal-poli­tikai célokat tekintjük irány­adónak. A növekedés mérté­két természetesen hozzá kell igazítanunk munkánk várha­tó eredményeihez. Számítás­ba véve azokat a tényezőket,' amelyek korlátozzak a bel­földi célokra fordítható nem­zeti jövedelem növelését, a következő két évre csak sze­rény és az öt év egészére is az eddiginél néhány száza­lékkal mérsékeltebb: de biz­tosított reálbér- és reáljöve- de’em-emelést tervezünk. Bér- és jövedelempolitikai terveinkben számolunk azzal, hogy a következő években is emelnünk kell a fogyasztói árak színvonalát. Ezt szíve­sen elkerülnénk, de nem te­hetjük meg, hogy a fogyasz­tói árakat teljes mértékben mentesítsük a termelői és az importárak színvonalában éa arányaiban előálló változá­soktól. Elhatározott szándékunk viszont , hogy a fogyasztói árakat az állam eszközeivel továbbra is szigorúan ellen­őrizzük, az árszínvonal nö­vekedését a tervezett kere­tek között tartjuk és ezzel együtt olyan jövedelempoli­tikát folytatunk, amely kel­lő biztosítékot nyűit arra, hogy valamennyi társadalmi réteg életszínvona’a rendsze­resen emelkedjen. Továbbra is biztosítani kívánjuk a ki­egyensúlyozott és választékos áruellátást. Számítunk arra, hogy a lakosság szüksegleíe- inek kielégítésében a jövő­ben is részt vállalnak 3 sző-

Next

/
Oldalképek
Tartalom