Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-26 / 226. szám

!í

ü

anác&kozik

az orizá^iilés

tettük, s a nemzeti jövedelem tartós növelését már csak a hatékonyság emelésével tudjak biztosítani. E közben egyre szigorúbb, minőségileg új és összetettebb követelményekkel találjuk magunkat szembe, ezek kielégítése pedig nem könnyű feladat.

Gondjainkat növeli, nehézségeinket fokozza a megváltozott világgazdasági helyzet. Különösen terhes számunkra, hogy a tőkésországokban bekövetkezett nagyméretű infláció megváltoztatta külkereskedelmünk cserearányait és ez népgazdaságunknak jelentős veszteségeket okozott.

Nehézségeink más része munkánk elkerülhető gyengeségeiből fakad. Abból, hogy szocialista gazdaságunk sok tartalékát kihasználatlanul hagyjuk, nem vagyunk elég következetesek gazdaságpolitikai elveinkhez, gyakran késlekedünk a már felismert és elhatározott feladatok végrehajtásával, , a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban reagálunk a világpiacon végbemenő változásokra.

Külső piaci feltételek és munkánk gyengeségeinek együttes hatása a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak leomlásában mutatkozik meg. de ez mind ez ideig úgyszólván kizárólag a külkereskedelmi mérlegben és az államháztartásban vált érzékelhetővé.

A világpiaci árak emelkedését a költségvetésből folyósított állami támogatással csaknem teljesen ellensúlyoztuk. Mivel a terheket a költségvetés viselte, a vállalati gazdálkodásban és A lakosság életfeltételeinek alakulásában nem, vagy csak kismértékben mutatkoztak meg a nehezebbé vált helyzet következményei. Sőt nemcsak teljesítettük, hanem jelentősen túlteljesítettük az életszínvonal és a beruházások múlt évi előirányzatait és amint ismert, nagy méreteket öltött az anyagkészletek felhalmozása is. Mindezek láttán, sokakban olyan érzet keletkezett, hogy eltúlozzuk a világpiac bennünket érő kedvezőtlen hatásait, mások éppen ellenkezőleg, úgy vélekednek, hogy lekicsinyeljük azokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy sem az egyik, sem a másik nem áll szándékunkban, és e ^Végleteket a jövőben is el akarjuk kerülni.

A világgazdaság oldaláról bennünket érő kedvezőtlen hatások természetesen nem ingatták meg népgazdaságunk szilárdságát. Fejlődésünk folyamatos, és meg vagyunk győződve, hogy ha jól dolgozunk, az is marad. De hiba lenne, ha terveinkben, fejlesztési elhatározásainkban figyelmen kívül hagynánk a megváltozott közgazdasági viszonyokat. Ez megnehezítené az egyensúly helyreállítását, rossz orientációt adna a vállalatok gazdálkodásának, keresztezné a hatékonyság javítására irányuló törekvéseinket, végső soron fejlődésünk ütemét fékezné.

Számításba kell vennünk, hogy a KGST-országok egymás közötti forgalmában is emelkednek az árak. Ez közös elhatározásunkon alapul, és az az indítéka, hogy a világpiac megváltozott viszonyai között is fenn kívánjuk tartani, sőt növelni akarjuk a kölcsönös érdekeltséget az együttműködés fokozásában.

Á KGST-országok viszonylatában Újonnan megállapított export—importárak lényegesen kedvezőbbek, mint amelyeket a tőkéspiacon elérünk. Forgalmunk ismert struktúrája miatt azonban a cserearányok terhűnkre változnak és időre van szükség ahhoz, hogy megfelelő mértékben növelni tudjuk exportteljesítményünket. Az ebből származó nehézségek áthidalását megkönnyíti, hogy — mint mindig — most is számíthatunk a Szovjetunió megértésére és segítőkészsé- gáre.

Lassú haladás

A Központi Bizottság 1974. december 5-i ülése gondosan elemezte a kialakult körülményeket. és nagy fontosságú határozatában kijelölte — ez év júliusi ülésén pedig ismét

megerősítette — a tennivalókat.

Azt a feladatot tűzte ki, hogy a hatékonyság növelésének meggyorsításával, a termelési szerkezet korszerűsítésével, tartalékaink mozgósításával továbbra is biztosítsuk népgazdaságunk fejlődésének kielégítő, ütemét és teremtsük meg az egyensúly fokozatos helyreállításának feltételeit.. A Központi Bizottság útmutatásaira alapozva, a kormány részletes és konkrét programban írta elő az ez évre szóló feladatokat és folyamatosan ellenőrzi azok teljesítését.

A tények elemzése arra mutat, hogy bár a végrehajtás szervezetten megkezdődött, a társadalmi termelés az előirányzottnak megfelelően növekszik és vannak más kedvező jelek is, de az eddigi eredmények még nem biztosítják valamennyi fontos követelmény kielégítését. Lassú az előrehaladás a termelési szerkezet, az üzem. és munkaszervezés, általában a munkaerőgazdálkodás javítása terén. Még csak szerény eredményeket értünk el a beruházási munka javításában és továbbra sem kielégítő a helyzet a készletgazdálkodásban. A legnagyobb gondot azonban továbbra is az okozza, hogy a tőkés kereskedelmi áruforgalom — elsősorban a kivitel — a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul. Mindez arra int, hogy nem csökkenthetjük, ellenkezőleg fokoznunk kell erőfeszítéseinket a határozatok következetes végrehajtásiért.

A középpontban álló legfontosabb feladat változatlanul az. hogy célravezető és gyakorlati intézkedéseket tegyünk exportképessé günk növe'ésé- re. a minden piacon gazdaságosa n értékesíthető termékek kifejlesztésére és termelésének növelésére.

Az utóbbi hónapok tapasztalatai ismét megerősítették, hogy úgyszólván ez az együl járható útja annak, hogy ellensúlyozni tudjuk a megváltozott árarányok hátrányos következményeit és a szükségleteknek megfelelően bővíthessük behozatalunkat. Ezt az utat kell választanunk azért is. mert bár a devizakiadásokkal továbbra is takarékoskodnunk kell, az import korlátozása egy határon túl már nem elősegíti, hanem fékezi az egyensúly és a hatékonyság javítására irányuló törekvéseink megvalósítását.

Az elkövetkező hónapok másik kiemelkedően fontos feladata az őszi mezőgazdasági munkák szervezett és tervszerű lebonyolítása. Gondoskodtunk arról, hogy a betakarításhoz, a jövő évi termés megalapozásához minden

szükséges feltétel rendelkezésre álljon. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a betakarított termést veszteség nélkül megóvjuk és gazdaságosan feldolgozva, értékesítsük. Az irányító szerveknek, a felvásárló és értékesítő vállalatoknak, az élelmiszeriparnak egyaránt elsőrendű kötelessége. hogy ezt minden módon elősegítse.

Ez évi feladataink nehezek, s amint látható, még sok a tennivaló, de bízunk benne, hogy fegyelmezett és javuló munkával, a lendületesen folytatódó szocialista munkaverseny segítségével további eredményeket érünk el a tartalékok feltárásában, népgazdasági tervünk teljesité- sében.

Tisztelt országgyűlés!

Az aktuális gazdasági feladatok végrehajtása mellett megfelelő figyelmet fordítunk a jövő előkészítésére is. A kormánynak az a szándéka, •hogy néhány hónap múlva az országgyűlés elé terjeszti az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot.

A tervezőmunkában azokat a gazdaságpolitikai irányelveket érvényesít lük. amelyeket az MSZMP XI. kongresszusa határozott meg. Olyan tervet kívánunk az országgyűlés elé terjeszteni, amely összhangban áll a fejlett szocialista társadalom építésének feladataival. Reális, de erőfeszítésre késztelő növekedést irányoz elő. biztosítja az élet- színvonal rendszeres eme'.éNóGRÁD - 1975. szeptember 26., péntek

sét. lehetőséget ad a legszükségesebb méretű felhalmozásra, és megfelelő feltételeket teremt az egyensúly fokozatos helyreállításához.

Ezek azok a követelmények. amelyektől nem tekinthetünk el, de együttes kielégítésük a korábbinál nehezebbé válik. A gazdaság- politika és a tervezés számára az új feladatok mindenekelőtt abból adódnak, hogy a növekedés extenzív forrásai — mint arra már utaltam — nagyrészt kimerültek. És egyidejűleg megváltozott a világpiaci helyzet is. Az

anyagi termelésben ezért olyan minőségi és strukturális változást kell megvalósítanunk, amely biztosítja a hatékonyság gyors és állandó növekedését. Ez elengedhetetlen feltétele annak. hogy tervszerűen növelni tudjuk a nemzeti jövedelmet, és kielégíthessük a társadalmi szükségleteket.

A hatékonyság növelésének meggyorsítását sürgeti többek között az. hogy az elkövetkező években még tovább fog

növekedni gazdaságunkban a külkereskedelem amúgyls magas részesedése, és nem függetleníthetjük magunkat a világgazdaság folyamataitól. Arra nem számíthatunk, hogy a külgazdasági feltételek számunkra a következő években kedvezőbbé válnak. A tőkésválság nem szűnt meg, a piaci feltételek továbbra is nehezek. a cserearányok változását, ha mértékében nem is, de irányzatában tartósnak kell Ítélnünk. Ahhoz., hogy mindezt ellensúlyozni tudjuk, számottevően meg kell növelni, struktúrájában pedig gyökeresen meg kell újítani, gazdaságosabbá kell tenni exportunkat. A külső gazdasági feltételekkel egy időben módosulnak egyes — a növekedésre ható — belső tényezők is. Mindenekelőtt a következőkről van szó: a gazdaság néhány ágazatában és az ország egyes területein, de különösen a fővárosban már ma is munkaerőhiány van. Az 1976 —80-as időszakban, a számításba vehető munkaerőforrás csökken, a foglalkoztatottak számának növelésére is csak nagyon. csekély a lehetőség. Minthogy a nem termelő és szolgáltató ágazatok munlka- erőellátását feltétlenül javítani^ kell, az anyagi termelés bővítésének a létszám növelése már nem lehet forrása, a növekedést teljes egészében a termelékenység emelésével kell megalapozni. Ezért nem halaszhatjuk tovább, hogy határozott lépéseket tegyünk a munkaerő-gazdálkodás megjavítására. a munkaidőalap- jobb kihasználására. El kell érnünk, hogy az üzem- és munkaszervezés fontos és állandó elemévé váljon a vállalati irányító munkának.

A másik tényező, amelyet számításba kell vennünk az, hogy növekszik a gazdaság fajlagos eszközigénye, arra viszont csak korlátozott a lehetőség. hogy a nemzeti jövedelem felhalmozási hányadát növeljük. Azzal is számolnunk kell, hogy amíg a harmadik és a most folyó ötéves terv időszakában a népgazdasági beruházások növekedése elérte az 50 százalékot, addig az V. ötéves .tervben mindössze 25— 27 százalékos növelést tartunk reálisan előirányozhalónak. Ugyanakkor az infrastruktúra, valamint az alapanyagtermelést és az energetika fejlesztését szolgáló — részben, már az 1980. utáni fejlődést megalapozó — igen költséges beruházások a számításba vehető források növekvő részét kötik le. Mindebből az adódik, hogy a célok között szigorúan rangsorolnunk kell, előnyben kell részesítenünk a kevésbé költséges, de racionális megoldásokat, és erőteljesen fokoznunk kell a megtérülési követelményeket. Mielőbb olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy a beruházások mindegyike jól előkészítve, konkrét szervezési programmal induljon, és a lehető leg- rövidebb idő alatt befejeződjön.

Ügy gondolom, e néhánv u'alás is elegendő annak igazolására, hogy fokoznunk kell az önmagunk és a mások munkájával szemben támasztott igényességet, az előttünk álló időszakban a mennyiségi

növekedést még inkább, mint eddig, minőségi változásokkal kell egybekapcsolni, és olyan gazdaságfejlesztést kell megvalósítanunk, amely egyre jobb feltételeket teremt a hatékonyság növeléséhez. Elengedhetetlenül szükséges, hogy társadalmi méretekben fokozzuk a szervezettséget, meggyorsítsuk a műszaki-tudományos eredmények gyakorlatba való átültetését, szervesebben kapcsolódjunk be a szocialista iptegráció előre vivő folyamatába, általában jobban használjuk ki a terv- gazdálkodás adta lehetőségeket.

Efiyensúly i követelmények

A másik kérdéskör, amire a tervezőmunkában megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk, az egyensúlyi követelmények feltárása és azok kielégítésének megalapozása. Gazdaságunk konkrét helyzetét, a külkereskedelmi cserearányok már bekövetkezett és felmérhető módosulásait figyelembe véve. az egyensúly javításának követelményei akkor elégíthetők ki, ha 1978 —1980 között évi átlagban legalább 5,5—6 százalékos nemzeti jövedelem-növekedést érünk el, a belföldi felhasználást viszont legfeljebb évi 4.5 százalékkal növeljük és ehhe^ igazítjuk az elosztás előirányzatait. Vagyis, a következő ötéves terv időszakában — de különösen az első években — a megtermelt nemzeti jövedelmet nem fordíthatjuk teljes egészében felhalmozásra és fogyasztásra, hanem egy meghatározott hányadát ,a cserearányok romlásának ellensúlyozására kell fordítanunk. Ez jól megvilágítja. hogy az V. ötéves terv időszakában az eddiginél is okosabban kell beosztani erőinket, takarékos gazdálkodásra kell berendezkednünk.

A nemzeti jövedelem növelésének. az egyensúly javításának feltételeit az anyagi termelés, elsősorban az ipar és a mezőgazdaság lendületes — a változó követelményekhez igazodó — fejlesztésével kell megteremtenünk. Most és a következő években az az előttünk álló legfontosabb feladat, hogy meggyorsítsuk a termelési szerkezet korszerűsítését.

Egész előrehaladásunknak, a nehezebbé vált külgazdasági feltételek ellensúlyozásának az az egyik kulcskérdése, hogy milyen ütemben és milyen mértékben tudjuk termelésünk és ezzel kivitelünk szerkezetét gazdaságosabbá lenni, a világgazdasági mérce követelményeihez igazítani. Az. hogy e követelménynek milyen mértékben és milyen időtávon belül teszünk eleget, számottevő befolyással lesz gazdaságunk fejlődésére, arra. hogy milyen ütemben tudunk előre haladni a szükségletek kielégítésében.

Az iparban és a mezőgazdaságban tervezett fejlesztésről a következőket mondha'oin: nagy figyelmet fordítunk az ipar, de az egész népgazdaság kiemelkedően fontos ágazatára, az energetika fejlesztésére. Mint már utaltam rá, ez a beruházások igen gyors növelését igényli, de ettől mégsem tekinthetünk el, mert a gazdaság általános és tartós fejlődésének a biztonsága« energiaellátás nélkülözhetetlen feltétele.

Az intenzív hazai kutatások és termeiésfejleszcés ellenére, energiaellátásunkban a jövőben is — sőt fokozódó mértekben — a behozatalra kell támaszkodnunk. A legfőbb fonás a jövőben is a Szovjetunió, ahonnan a következő öt év alatt, mintegy 60 százalékkal növeljük fűtőanyagbehozatalunkat.

A KGST legutóbbi tanácsülésén egyetértettünk abban, hogy országaink energiaszükségletének kielégítéséi e ösz- szehangolt intézicedéseket és közös erőfeszítéseket teszünk, de egyetértettünk abban is, hogy saját tartalékainkat és lehetőségeinket az eddiginél jobban kiaknázzuk. Ebben jelentős Szerepet szánunk a szénbányászat fejlesztésének, a szénbázísra épülő villamos- erőműveknek.

Azt tervezzük, hogy a jövőben a' kőolajat elsősorban az ún. fehéráruk, azaz üzemit

anyag előállítására és a vegyiparban használjuk fel, es mérsékeljük annak energetikai célú felhasználását. Emellett is fejlesztjük az olajfeldolgozást és jelentősen bővítjük a gázfelhasználást. Erőteljes ütemben építjük első atomerőművünket, amelyet mielőbb bővíteni kívánunk.

Minőségileg új felada’okat kell megoldanunk a vaskohászatban. Hengerel tacél-szük- ségletünket a jövőben kevésbé tudjuk import útján kielégíteni, ezért új, korszerű eljárások bevezetésével igen gyors ütemben korszerűsíteni kell acélműveinket. Folytatjuk az alumíniumipari központi fejlesztési program végrehajtását. előtérbe helyezve a feldolgozás fejlesztését.

A vegyiparban a petrolkémiai központi fejlesztési program következő lépcsőjeként új pvc-, polipropilén- és műszálgyártó kapacitást tervezünk létesíteni. Fontos szerepet szánunk a gyógyszeriparnak, nemcsak gyógyszerek, hanem növényvédő szerek, állatgyógyászati és íakarmánv- kiegészítő szerek gyártásában is.

A gépiparban az eddiginél határozottabb és konkrétabb lépéseket tervezünk a termelési szerkezet korszerűsítésére, a gazdaság'alan termelés visz- szaszorítására. A fő figyelmet a kiemelt nagyüzemek rekonstrukciójára, a gyártási technológia megjavítására, az elő- és félgyártmányok, alkatrészek és részegységek termelésének korszerűsítésére kívánjuk fordítani. Különösen az autóipar. szerszámgépek. számítástechnikai eszközök, elektronikus alkatrészek, automatikai eszközök és hírközlő rendszerek. vacuum- lechnikai termékek és gördülőcsapágyak termelését szándékozzuk erőteljesen fejleszteni.

Azzal számolunk, hogy a könnyűiparban továbbra is a korszerűsítés lesz a fejlesztés fő iránya. Az élelmiszeriparban a húsipar fejlesztésére összpontosítjuk erőfeszítéseinket. Gondoskodunk a hazai szükséglet teljes kielégítését biztosító cukorrépatermelés gazdaságos feldolgozásáról. Üj kapacitások létrehozását tervezzük a növényi és állati eredetű fehérjék hazai termelésének bővítésére.

Az építőiparban a nagy létszámú és magas műszaki fel- szereltsésű vállalati szervezetek továbbfejlesztésével meg kell oldanunk az egyre nagyobb és bonyolultabb beruházások gyorsabb kivitelezését.

Folytatjuk hevált agrárpolitikánkat

Az V. ötéves terv időszakában is folytatni kívánjuk jól bevált agrárpolitikánkat.

A szocialista nagyüzemek mindkét formáját, az állami gazdaságokat és a termelő- szövetkezeteket is úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy mind jobban ki tudjuk használni azokat a kedvező természeti adottságokat, amelyekkel órszágunk a mezőgazdasági termelés növeléséhez rendelkezik és amelvek előnyösen hozzájárulhatnak importunk tehermentesítéséhez, devizabevételeink fokozásához.

Fontos feladatunknak tartjuk azoknak a feltété'eknek a biztosítását, amelyek lehetővé teszik a korszerű ioar- szerű termelési rendszerek hatékonyságának növelését és további megalapozott kiterjesztését, a tudomány é< a technika legújabb vívmányainak alkalmazását. A mezőgazdaságban az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek munkájának fei’e.z- tése mellett ke lő figyelmet kívánunk fordítani s háztáji gazdaságok je’entős termelő tevékenységének további elősegítésére- Azt tervezzük, hogy meggyorsítjuk a mező- gazdasági termékeket fe’d 1- gozó iparágak fejesztését. a raktári és a hűlőhálózat bővítését.

A közlekedés, a hírközlés, a kereskedelem és a szolgáltató ágazatok fejlesztésére a következő években is a beruházásoknak az utóbbi években jelentősen megnövelt hányadát tervezzük fordítani.

Fejlesztési terveink reális megalapozásában fontos és növekvő szerepet szánunk a nemzetközi együttműködésnek, a külkereskedelmi forgalom bővítésének.

Túlzás nélkül állíthatjuk,’ hogy gazdasági feladataink megoldása hazai erőforrásaink mozgósítása mellett, egv- re inkább a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek tudatos és kezdeményező kihasználásától függ. Csak a külgazdasági kapcsolatokra és ezen belül elsősorban a szocialista gazdasági integrációra alapozva tudunk a gazdsági fejlődést meghatározó ágazatokban előre lépni. A KGST-orszá- gokkal és mindenekelőtt a Szovjetunióval való aktív együttműködésünk, a lefolytatott nemzetközi tervkoordináció V. ötéves tervünk megalapozásához már eddig is felbecsülhetetlen segítséget adott.

A kölcsönös előnyök és a teljes egyenjogúság alapján szükségesnek tartjuk a fejlett tőkésországokkal fenntartott áruforgalmi és kooperációs kapcsolataink bővítését is, de a jövőben is fellépünk a lehetőségek kiaknázását fékező diszkriminatív megkülönböztetések és korlátozások ellen.

Külgazdasági kapcsolatainké ban növekvő szerepet szánunk a fejlődő országoknak. Határozott törekvésünk, hegy jobban és az eddiginél hatásosabban koncentráljunk azokra a térségekre, országokra, amelyekkel politikai és gazdasági szempontból hosszú távon is eredményesnek ígérkezik együttműködésünk.

A Magyar Népköztársaság, mint eddig, a jövőben is korrekt és megbízható kereskedelmi partnere kíván lenni mindazoknak, akik a kölcsönös előnyök alapján 'fészek velünk gazdasági kapcsolatokat teremtem, azokat bővíteni.

Külföldi üzletfeleink jól tudják, hogy mint a múltban, a jelenben is pontosén teljesítjük szállítási és fizetési kötelezettségeinket, biztosan számíthatnak rá. hogy így lesz ez a jövőben is.

A szocialista építés a’ap- eive, minden erőfeszítésünk lényege, értelme a dolgozó ember életkörülményeinek javítása, életszínvonalának emelére. A tervező munkában a XI. kongresszuson elfogadott életszínvonal-politikai célokat tekintjük irányadónak. A növekedés mértékét természetesen hozzá kell igazítanunk munkánk várható eredményeihez. Számításba véve azokat a tényezőket,' amelyek korlátozzak a belföldi célokra fordítható nemzeti jövedelem növelését, a következő két évre csak szerény és az öt év egészére is az eddiginél néhány százalékkal mérsékeltebb: de biztosított reálbér- és reáljöve- de’em-emelést tervezünk.

Bér- és jövedelempolitikai terveinkben számolunk azzal, hogy a következő években is emelnünk kell a fogyasztói árak színvonalát. Ezt szívesen elkerülnénk, de nem tehetjük meg, hogy a fogyasztói árakat teljes mértékben mentesítsük a termelői és az importárak színvonalában éa arányaiban előálló változásoktól.

Elhatározott szándékunk viszont , hogy a fogyasztói árakat az állam eszközeivel továbbra is szigorúan ellenőrizzük, az árszínvonal növekedését a tervezett keretek között tartjuk és ezzel együtt olyan jövedelempolitikát folytatunk, amely kellő biztosítékot nyűit arra, hogy valamennyi társadalmi réteg életszínvona’a rendszeresen emelkedjen. Továbbra is biztosítani kívánjuk a kiegyensúlyozott és választékos áruellátást. Számítunk arra, hogy a lakosság szüksegleíe- inek kielégítésében a jövőben is részt vállalnak 3 sző-