Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-20 / 221. szám

Mai tévéajánlaíunk

Fiatalok, gyermekek is gyakran és szívesein felkeresik Szécsényben a kastélymúzeumot. Az egykori szablyák, puskák, fegyverek állandó ..sztárja, a kiállításnak. _ kulcsár felv. 21.00: Fekete tollú fehér madár.

A- szovjet nemzetiségi filmművészetet bemutató sorozat most műsorra kerülő darabja ukrán fiiam. A moszkvai filmfesztiválon 1971-ben elnyert aranydíj jelzi azt is, hagy a film az ukrán művek legjelentősebbjei közül való.

A kis kelet-bukovinai faluban él egy öreg harangozó, sok gyerekkel. A harm'ncas évek végén és a negyvenes években játszódó történetben a harangozó három fia. mintha a választási lehetőségeket képviselné. Egyikük a nap szolgája lesz. aki látszólag kívül áll mindenféle politikán, harcon. Másikuk németbarát, nacionalista, a harmadik pedig szovjet katona lesz.

Az erős cselekményszál mellett a film te’e van keni és gondolati szimbólumokkal.

A BALASSAGYARMATI VÁROSI KÉPTÁRRÓL

Múlt hónapban, augusztus 20-an nyitotta meg kapuját

Balassagyarmaton a városi képtár a volt megyeháza épületében, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. A megye első képtárának megnyitása nemcsak Balassagyarmat kulturális életében jelentős, a helyi szervek kezdeményezése, a képtár megnyitásának tevékeny segítése megyei szempontból is figyelmet érdemlő tény.

Balassagyarmat városi képtára — természetesen —mindenekelőtt a helyi lakosság, az ipari üzemek munkássága, az iskolák ifjúsága számára jelenti az esztétikai nevelés, a képzőművészeti ismeretek gyarapításának, a megyei alkotókkal való ismerkedésnek sajátos lehetőségét. De a képtár a megye egész lakossága, minden érdeklődő számára nyitva áll.

Mindenekelőtt tehát köz- művelődési jelentőségét hangsúlyozzuk, különös tekintettel a közművelődési párthatározatban foglaltakra a művészetek szerepéről, amelyet a XI. kongresszuson is hangoztattak. Örvendetes tény, hogy megyénkben is mind erőteljesebb érdeklődés nyilvánul meg a művészetek iránt, így a képzőművészet iránt is. Természetes igény ez, hiszen a fejlett szocializmus építésén fáradozó ember mind mélyebben kívánia megismerni a világot, amelynek formálására hivatott.

Valóban. társadalmunkban az emberek nevelésében megkülönböztetett szerepe van a művészeteknek. Általuk a tudatformálásban is eredményesebb munkát végezhetünk. A művészet nagy társadalmi szerepe a művészektől is felelősséget követel. A művészeti ismeretterjesztés pedig számos formában szolgálhatja az alkotások és az alkotók melyebb megismertetését, s — ahol szükséges —, az érdeklődés felkeltését.

Mit talál az érdeklődő a balassagyarmati városi képtárban?

Mindenekelőtt jegyezzük meg, maga a környezet, a volt megyeháza világos termei, méltó keretet adnak a képzőművészeti alkotásoknak. S külön kiemeljük, hogy a képtár szervesen kapcsolódik a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ tevékenységének egészébe. Hiszen például a képtár helyiségeiben találkoznak egymással a város üzemeinek szocialista brigád- vezetői, a pedagógusok.

Az alkotások vásárlására maga a város jelentős összeget, mintegy kétszázezer forintot fordított, s körülbelül ugyanekkora értékűek a Kulturális Minisztérium ajándékaként idekerült művek. Meg kell jegyeznünk még, hogy a képtár anyaga az elkövetkezendő években állandóan bővül, gyarapodik.

Kiknek az alkotásaival találkozhatunk a megye egyetlen képtárában ?

Természetesen, elsősorban a Nógrád megyében és Balassagyarmaton élő művészek képeit, szobrait, grafikáit találjuk itt. Ezenkívül szerepel egy-egy alkotás azoktól a művészektől, akik a megyét bői, illetve Balassagyarmatról származtak el, vagy akik önálló kiállításon szerepeltek a Horváth Endre Galériában, s esetleg egyéb módon — alkotásaik révén — kapcsolódnak a városhoz.

Farkas András két olajképe, Réti Zoltán ugyancsak két festménye, Jánossy / Ferenc Baseli karnevál című alkotása a Balassagyarmaton élő

képzőművészeket képviseli a képtárban. A megyében élő alkotók közül. Az idő című fametszetsorozattal szerepel Czinke Ferenc, Munkácsy-dí- jas érdemes művész, s Ma- dách-szobrával idős Szabó István Kossuth-díjas érdemes művész.

Borbás Tibor Szabó Lő- rinc-szobra, Kő Pál Mikszáth Kálmánról készült domborművé, á művész ajándékaként, szorosan kapcsolódik Balassagyarmat irodalmi hagyományaihoz, Lesser.yei Márta Munkácsy-díjas szobrászművész a Balassagyarmat díszpolgára, s a Balassagyarmatért plaketteket készítette, Szilvássy Nándor grafikus- művész Városi címere is itt látható, s figyelmet kelt Mia- donyiczky Béla szobrászművész. A város című plakettje. Nagy István János szobrászművész Mikszáth-plakett- je. Pál Ferenc kerámia tállal, Pető János litográfiával, Raf- l'ay Béla Idol című szobrával. Révész Napsugár, szintén litográfiával szerepel a képtárban. Szabady Veronika Szökőkút című térplasztikájáról Mészáros András készített úgynevezett fotografikus fotót.

A Kulturális Minisztérium ajándékaként találkozhatunk itt Berényi Ferenc, Pap Gyula, Pata:/ László, Szurcsik János. Tury Maria olajképével, Nagy Sándor, Szanday Sándor, Vasas Károly szobrászművészek alkotásaival, Hincz Gyula, Feledy Gyula, Würtz Ádám, Csohány Kálmán grafikusművészek és Szabó Vladimir festőművész alkotásaival.

A balassagyarmati városi képtár megnyitása kulturális életünk nagy nyeresége.

T. E

„Leányvállalatok'’ és a művelődés

A kadály-e

Megyénk ipara az utóbbi egy évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül; a hagyományos iparszerkezet átalakult. A korábban nehézipari létesítményeiről ismert Nógrád megyében sorra jöttek létre a különböző köny- nyüipari, főként női munkaerőt foglalkoztató gyáregyse- gek, telephelyek. Egy részük annyira megerősödött az idők folyamán, hogy önállóan- gazdálkodó egységgé vált, másik része viszont megmaradt továbbra is „függő” viszonyban. Ügynevezett leány- vállalatok ezek, amelyek gazdálkodásukat a központ iránymutatói alapján végzik, a különböző jellegű döntésekben — például kulturális és sporttémakörökben — közvetlenül nem vesznek részt, csak javaslataikkal, észrevételeikkel segítik, befolyásolják.

Két ilyen üzemet látogattunk meg a napokban.

A Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepének vezetője, Kovács Sándorné, akit jellemzően, vezetői, emberi rátermettsége révén a dolgozók kö*»l nagyon sokan „csak” Erzsikének hívnak, készségesen válaszol a kérdéseinkre.

— A termelőegységek kulturális tevékenység folytatására kulturális alapot hoztak létre. Önöknek hány ezer forint áll ilyen célra rendelkezésre?

— Nekünk nincsen kulturális alapunk. Csak a központnak. Ha valamire szükségünk van. például 'magnetofonra, sportszerekre, akkor onnan kérünk pénzt.

— És kapnak?

— Eddig meg mindig kap*, tunk. Vettünk színházbérieteket is, a központ kirándulásainkat is segítette anyagilag.

Pénzben, anyagiakban tehát nincs hiány, csak kérni kell, és „fentről” adnak. Ez dicséretes dolog. A függőség érzete azonban, hogy esetleg elutasítják a k % elmet, mert rosszul indokoltak, vagy más „leányvállalatnak” kell a pénz, nem múlik el.

— Szakszervezeti alappal sem rendelkezünk — mondja a telepvezetőnő. — Ez még nagyobb problémát jelent. Mert, ha mi rendelkeznénk vele. akkor célszerűbben tudnánk felhasználni. így is mi tudjuk tulajdonképpen elbírálni azt. hogy ki érdemli meg a jutalmat, ki szolgál rá a segélyre. Persze, a mi javaslatunkat el is utasíthatják, noha, hangsúlyozom, amit kértünk, azt még mindig megkaptuk.

A FIM Kőbányai Porcelángyára -balassagyarmati telepének helyzete hasonló a pásztóihoz, de lényeges kü. lönbségek is vannak. Hasonlóság: nem önállóan gazdálkodó üzem és elsősorban nőket foglalkoztató, nincs kulturális alapja; alapvető különbség : itt van a szakszervezetnek, sőt, a KISZ-nek is a központtól biztosított pénzalapja.

Gyimesi László telepvezető:

— Azt mondhatom, hoay, ha kulturális és sportkiadásokról van szó, nincs különbPósz?or Ferenc:

FIÚK A

LESHEGYEN

Regény

Gsak egyetlen lövés dörren, nagy puaanás, sikoltás.

A szakállas a földön fekszik, arccal a föld felé. Mellette a fegyver. Suhajda az asszonyhoz ugrik. Abban any- nyi erő sincs, hogy feladjon. Suhajda ölbe kapja. Csik vérzik. Elvágódik. A combját lő'te át a bandita. Estében, véletlenül. utolsó reflexével tüzelt. A domb felől mindenki lefelé rohan.

Go’ubics sírógörcsöt kanott. Az orvos valami keserűvel

itatja. Suhajda leül eg,y kőre, valaki ad neki egy cigarettát. Csik hordágyoh fekszik.. A katonaorvos kötözi.

— Semmi baj, ezredes elvtárs, csak a lágy részén szaladt keresztül a lövedék. Egy hét múlva táncolhat.

Ilonkával robog a mentőautó. A kisebbik bandita magához tért. Azt a másik orvos istápolja.

— Ki csapta le ezt a nyomorultat?

— Csik. meg én. Miért, talán nem szakszerűen csináltuk? Kérem, nekem nem mondták meg, hogy melyik alkatrészét kell eltalálni. Én kérem ott csaptam, ahol eredetileg egy kis észnek kellene lennie.

Másnap az őrs legénységének fele benn van a kórházban Csik Andrásnál. Zsuzsa az ágyon ül, Maróti Zoltán egy levéllel bajlódik. Még- egyszer végigolvassa.

— Apa, arra kérlek, halasszuk el az utazást tavaszra. Beestem egy gödörbe, kificamodott a lábam. Most gyengélkedőn vagyok, de a jövő héten már rendben leszek. Utána szabira megyek. Viszem Zsuzsát, kezdődik neki az egyetem. Ugye nem haragszol, hogy elhalasztjuk?

— Mondd, kérlek, Golübics, verekedtél már egyáltalán ebben a büdös életben? — kérdi Suhajda némi gúnnyal.

— Miért kérded, ezt most, és itt?

— Csak úgy. Csak azért, hogy besoroljalak.

— Igen verekedtem. Most először életemben vérre, igazán. Megmondhatom neked, nincs ínyemre. Csak akkor vagyok benne mégegyszer, ha

nem tudom elhalasztani máskorra.

A Leshegyen megkezdődött a szüret. Ott vannak már az asszonyok is. Ilonka éles, csengő hangon énekel. Petőné hallgatagon hordja a puttonyt. Telnek a kádak, folyik a must a prések deszkái közül. Füstcsíkok szál Inai?, sült szalonna illata kalandozd messzire. Az öszvérek makacsul kapálnak, nehéz nekik a kád, nincs kedvük felkapaszkodni a dombra a szőlővel megrakott talyigával.

Szabadon futkároznak a kutyák. Ahol ilyen sok az ember, ott nem kell vigyázni. Utóvégre nekik is lehet szüret.. Legények kergetik az ollóval csattogó lányokat, jó nagyokat sikongatnak. Attól függ ez, melyiket, hol, és ki kapja derékon. Szüretkor nemcsak a bort indítják forrásba, hanem a vért is. De sok szerelem, de sok házasság kezdődik ilyenkor, szüreten.

Franci bácsi hozzálátott. Egyedül dolgozik, nem is kell neki segítség. Ha megakad, mindig ajánlkozik egy-két szomszéd, hosv azt a már tőkét lekapkodiák. Akkurátusán. tempósan dolgozik. Egyedül cipeli a puttonyt,

egyedül tekeri a prést is. Nevetve, vidáman szorgoskodik.

Az út felől ismerősök jönnek.

Az öreg leteszi a puttonyt, elébük siet.

— András, fiam, megjöttél? Gyere, hadd öleljelek meg. Azt hittem nagyobb baj lesz? Mindent tudok, büszke is vagyok rád -. Derék fiú vagy.

— Köszönöm, Franci bácsi. Nem egyedül voltam. Csak azért szaladtunk le, mert Zsuzsa holnap utazik. Felkísérem. Nálunk, a szüleimmel lakik addig, amíg én is hazamehetek. Búcsúzkodni jött. Szeretnénk megköszönni, hogy segített nekünk.

— Az utazás? — néz rájufc kérdőn az öreg.

— Majd tavasszal. Meg kell keresni még egy-két dolgot. Addigra készen lesz a tanulmányunk is. Legalább két ajándékot adhatunk apának. Jól tesszük. Franci bácsi?

— Ügy tegyétek, hogy tiszta maradion a lelkiismeretetek és örömet leljetek abban, amit cselekedjek. Azt meg ne feledjétek, hogy Nágel Francit a Leshegyen, bármikor megtaláljátok!

VÉGE

4 NÓGRÁD - 1975. szeptember 20., szombat

rr

9

ség a központ és közöttünk". Nagyon szép ifjúsági klubot alakítottunk ki tavaly. A ve. zérigazgató hozzájárult ahhoz, hogy csempét kapjunk a romhányi gyártól, a városi KlSZ-bizottság pedig berendezéseket adott. Tavaly új televíziót kaptunk, az idén sztereo rádiót. Kérünk, amikor szükséges, és kapunk. Tömegsportra — van egy női futballcsapatunk — szintén pénzt kapunk, évi 18 ezer fo. rintot.

A szakszervezet a vállalati szakszervezeti tanácstól a nyereség és a dolgozók számará- nyánank megfelelően 6 ezer forint éves támogatásban részesül. A dolgozók létszáma — Pásztóhoz hasonlóan — 470 fő.

— Mire használják a pénzt?

— Kezdjük a könnyebbel — mondja Kalász Ilona szak- szervezeti elnök. — Ebből az összegből rendeztük az építők napját, fedeztük az ismeret- terjesztő előadások összegét és. női üzem lévén, az anyasági segélyeket fizettük.

— Ez utóbbi milyen arányú volt?

— Alapunk legnagyobb részét elvitte. Sok a kismamánk, s a népesedéspolitikai határozat továbbra is ennek az összegnek az emelkedését teszi szükségessé. Kértük, hogy emeljék a támogatás összegét, de azt mondták, hogy várjuk meg az új kollektív szerződést. amely a jövő év elejére elkészül. A kirándulásokat pedig igénylik a dolgozóink. Sajnos, ebből a pénzből már nem tudunk rendezni. A színházi és az irodalmi presszó bérleteit is a brigádok vették meg saját pénzükön.

A „kiskapukat” teTiát — s ez az adott esetben örvendetes — megtalálják a telephely kollektívái. Áldoznak a kultúrára. De több pénz kellene nekik is. hogy szélesebb fronton kapcsolódhassanak bele a kultúra áramába.

Azt hiszem, a függőségi viszony az, ami döntő módon megnehezíti. Igaz, a központra nem lehet — mint ahogyan nincs is — jjpnaszuk, mert kérésre megkapnak mindent. De: ez a függőség hosz- szadalmasabbá és körülményesebbé teszi az ügyintézést, mert a legapróbb dolgokban is a központhoz kell fordulniuk; másrészt az ő igényeik és kívánságaik mértékét is befolyásolja, mert önként kell, hogy gátat szabjanak nekik, hogy elkerüljék az elutasítást.

Meg kellene keresni annak a módját, hogyan lehetne ezen a helyzeten, állapoton változtatni. Ügy érzem, a telephelyek is felnőttek már, legalábbis addig, hogy önállóan — vezérigazgatói engedély nélkül — döntsenek arról, hogyan oszthatják szét ésszerűen és célszerűen. no, meg korszerűen a szociális és kulturális kiadásokra szánt összegeket.

Sulyok László