Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)
1975-09-19 / 220. szám
A Ménes-parti főzeiében ilhelegek A Cserhát völgyéből egy lovas kocsi haladt Szécsény felé. A kocsi hajtója, az idősebb Virág Imre, felkészülve, hogy éjszakára is távol marad az otthonától. indult az útra. Melegebb holmi, ennivaló nem hiányzott a csomagjából. Pontosan kiszámította, hogy, ha akkorra beér Szécsénybe, amikorra az értesítés szólt, másnap reggelre végeznek is. Ha mindén jól megy, másnap délután már megpillanthatja a szentiványi határt. Mindezt átgondolta és jól is esett öreg hiúságának a megbízatás. A kellemesen múló éjszakára gondolt. Teste már elfáradt a me. £ei munkától, az ilyen szállítást a két lóval pedig szívesen vállalta, mert a tétlenség nem jó társa az idős embernek. Ment hát vidáman és mifűha a lovak is vele éreztek volna, fürgén szedték lábukat, amely alatt pattogott a kövezett út. Pedig jócs. kán megterhelték a hosz- szú kocsit az öt teli hordóval, aminek tartalma már úgy nyersen is illatozott. Idei hallású szilva volt, amit Virág Imre bátyával küldtek kifőzetni. Érthető, ha a megoízatást kitüntetésnek vette az öreg nyugdíjas. Már elhagyta Zsunypusztát, amikor egy ismeretien gyalogos ember rászólt az éppen gondolatába merült Virág Imrére. , — Hová ezzel o sok hátidéval? — Szécsénybe, a főzdébe — válaszolt tisztessé g- tudóan az öreg. Mire az útonálló gúnyosan elnevette magáit, és felkiál- tott: — Hát, van-e maguknak eszük? Három főzetét is elhagynak, amíg a negyedikbe érnek! Nem mindegy az, hol főznek...? Az öreg még az igazi nyakas palócok közül való, akiknek hirtelen for- tyant a vérük. A gúnyos megjegyzésre felkapta a fejét, haraglott a tekintete, de amikor eljutott tudatára az útonálló utolsó mondata, hogy nem mindegy az, hol főznek, gúnyosan végigmérte az emberét, és csupán annyit mondott neki: — Az úr nemigen ért ehhez — ostorával meglegyezte a lovakat és azok értettek ebből, gyorsították lépteiket. Ez a történet már régebben volt, a széaényi szeszfőzde is a község közepén működött. Azóta mii» ott, ahol a Ménes-patak iparkodik az Ipoly felé. ott a község szélén épült fel az új fözde, olyan gonddal, hogy ma a megye legkorszerűbb ilyen létesítménye. Akár a patika, a tisztasága. A környéke sem bűzlik a cefrétől, mert rendezettség veszi körül. Belépni, hol fcSrtyog a vörösréz katlan tartalma, vakítóan fényes csövek kígyóznak faltól falig, és hivatalos ólomzár tilt el avatatlant az üstök tártál- mától, idegennek tilos. Nem, mert féltenének ott valamit is valakitől. Inkább a tisztaság kedvéért. Az épületet úgy szerkesztették rheg, hogy folyosó ■.vezet irodáig, innem kémlelőablakocska nyílik a fözdébe, és ez elég ahhoz, hogy akiket illet, azok értesüljenek a feladatról. Az öreg Virág az új főz- déből már elmaradt, de jöttek helyette újabbak és jönnek messze vidékről, mert nem úgy, mint Virág útonállója, hogy nem értett ehhez. Akik hozták a főzni való gyümölcsöt, értenek ahhoz, hogy igazán jót készíteni, tudomány kell ahhoz. És aki ezt a tudományt képviseli, az nem más, mint Bablcva Lajosné, vendégeinek egy. szerűen Marika. Mondják Szécsényben, hogy ez a család már hozzáforrott a ■főzdéhez. Családtagról családtagra száll a tudományait. Amíg az egészsége bírta, Bablena Lajost, a családfői jegyezték, mint törvényes vezetőjét az üzemnek. Felesége mindig mellette. Most, hogy a férjet a be. tegsége eltiltja a munkától, asszonya lépett helyébe. De már ott szorgoskodik mellette lánya. Mert itt a, főzdében a szorgalom a legfontosabb. Augusztusban, amikor a tá- voli falvakból megérkezik ■ az első szállítmány, befű. tenek az üst alá, és az a tűz a következő nyár derekáig nem aludhat ki. És nekik ott kell őrködniük a tűz körül, mert egyszerű embereknek értéke buzog a tűz felett. Marikát is unokája szeretgeti már. a munka is sok erőt elrabolt már tőle, de amikor az ügyfél megérkezik, akkor nincs fáradtság, sem család, csak egy van: a legjobbat adni annak, aki hozzá bizalommal érkezett. Az év elején vagyunk. Egy munkával töl. tött éjszaka után átsuhanó fáradtsággal arcán, amit mosollyal takar, mondta: — A kötelesség engem ide szólít, és szeretem ezt a munkát. Miért végezném rossz kedvvel, amikor jó kedvvel sokkal szebb... — s nyomban egy tréfás anekdotával példázod ott. Nem mondta, mert nem is természete a dicsekvés, hogy a jó kedvvel végzett munkát jó munka is kísért Ezért, hogy messze vidékről eimellőznek néhány főzdét, nem sajnálják a többletet, amit Szécsényig megtesznek. Ott szívesen várják őket, meg jót is kapnak a gyümölcsből, amit, ha módjavai kóstolnak, nem kárát okozza egészségüknek. Es a nógrádi ember ezt várja a főzdéstől. Bablena(_ Lajos, né, Marika pedig szívesen teljesíti kérésüket, mert ez a hivatása .. Bubái Gyula „Ha engem igen, őt miért nem?” A műhelyben 15—16 éves gyerekek dolgoznak. Alig érik fel a satupadot, de a fűrészszel, reszelővei és fúróval már ügyesen. bánnak- Vidáman, jókedvűen dolgoznak. Mesterük Molnár István szerszámkészítő lakatos, aki a fiatalok oktatása mellett a társadalombiztosítási tanács elnöke. Többek között feladatai közé tartozik a beteglátogatás, mely 1971 óta szervezetten működik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Az eltelt négy év tapasztalatairól érdeklődtünk Molnár Istvánnál. — Két részre kell osztani munkánkat. Vidéki, illetve helybeli beteglátogatásra. Külön beszélünk mind a kettőről, mert feladatában nem, de megvalósításában nagy különbségek vannak. A megyét négy nagyobb területre osztottuk fel úgy, hogy érintve legyen minden falu vagy község, ahol a gyárnak dolgozói laknak. Egy-egy látogatás alatt 20—25 dolgozó egészség- ügyi állapotát ellenőrizzük. Előfordul az is, hogy nem találjuk otthon a beteget. Tá- vollétét orvosilag igazolni kell. Olyan is van, hogy otthon nehéz fizikai munkát végez a táppénzes állományban lévő „beteg". A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy vannak egészen kirívó példák is. — Látogatásunkkor éppen burgonyával megrakott zsákot ciipelt a hátán. Az orvos gerincbántaimak miatt írta ki a dolgozót. Hogy nevét miért nem említjük? A gyárban becsületesen, szorgalmasan dolgozik és ígéretet tett. hogy erre mégegyszer nem lesz példa. — Égy ötgyermekes családapa rendszeresen táppénzes állományban volt. Ha visszament dolgozni, 18 napnál tovább soha nem volt a gyárban. Mint kiderült, azért dolgozott 18 napot, hogy családi segélyt kaphasson. — Gyermekei már iskolába járnak és nem szeretnénk, hogy ebből hátrányuk legyen. Ezért nem közöljük az apa nevét, aki már nem is dolgozik az üzemnél. A betegállományban levő és otthon dolgozó betegektől táppénzt vonnak el. — Mi nem mindig ezt a megoldást választjuk. Esetenként hatásosabb a szóbeli figyelmeztetés, felelőtlenségének megvilágítása.' Sokszor viszont a büntetés a megfelelő eljárás, a magát és társait is becsapó „álbetegekkel” szemben. Beszélgetésünket egy szőke kis tanítványa szakította meg. Kezében egy idomot tartva, tanácsokat kért a mesterétől. Elnézést kért és a munkapadon megmutatta a fiúknak azokat a fogásokat, melyekkel az idomot könnyen és pontosan ki lehet alakítani. Visszafordult és így folytatta: — Egészen más a helyzet a helybeli beteglátogatásoknál. Ezeket nem veszik komolyan. Egyetlen bejelentés sem érkezett az esetleges visszaélésekről. Előfordult olyan eset is, — amit mi csak jóval később tudtunk meg — hogy a táppénzes állományban levő beteg külföldre utazott családjával — Mi lett ennek a következménye? — kérdeztük. — Sajnos semmi. Ez is azt bizonyítja, hogy csak formális a beteglátogatás a városban. — Ezen változtam kell, hogy a vidéki dolgozók ne vethessék szemünkre: „ha engem felelősségre vonnak, akkor a városiakat miért nem?” Ezt a feladatot a szeptemberben újjáválasztott társadalombiztosítási tanácsnak kell megoldani. Ha sikerül, bizonyára kevesebb lesz az „álbetegek” jegyzőkönyveinek száma. (be. zs.) Oltási menetrend as év végéig Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatása Szőnyeg röpíti hírüket Az év hátralévő részében is előírás szerint végrehajtják azokat a védőoltásokat, amelyek a hét éven aluli gyermek számára meghatározott életkoruk betöltésekor válnak esedékessé — tájékoztat, ták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban. A tuberkolózis ellen már újszülöttkorban — az esetek többségében életük első napjaiban — megkapják a gyermekek a BCG-oltást. Ennek hatékonyságát később — 3, 6, 10 és 13 éves korban — úgynevezett tuberkulinpróbá- vat — tapasszal vagy bőrbe adott „injekcióval” — ellenőrzik. Amennyiben az eredmény a védőhatás megszűnésére utal, vagyis a próba helyén a bőr nem mutat meghatározott mértékű reakciót, rózsaszínes elszíneződést, a gyermek ismét megkapja a BCG-vakcinát. A diftéria, a pertusszisz és tetanusz ellen a 6 éven aluliak egyidejűleg kapnak oltást több alkalommal is: először — kellő védettségük kialakításához — három egymás utáni hónapban, három-, négy- és öthóna pos koruk betöltése után; a védettség megőrzése érdekében pedig a 3 és 6 éves korukban is. A járványos gyermekbénulás ellen kötelező immunizá- cióval — közismertebb néven .Sabin-cseppekkel — biztosítják a gyermekek védettségét. Minden gyermek hároméves korának betöltéséig évente megkapja a Sabin-vakcinát. Ezek a védőoltások az egész ország területén egyidejűleg történnek, s mindazokat a gyermekeket „beoltják”, akik az oltási kampány idején — rendszerűit december / és március között — kéthónaposnál idősebbek vagy "3. életévüket még nem töltötték be. Iskolás korban az azt meg. előzőén egyszerre beadott, kombinált di-per-te diftéria(torokgyík), pertusszisz- (szamárköhögés) és tetanuszoltások védőhatásának fölfrissítése a cél. Ez az új tanév megkezdésével egyidőben, szeptemberben válik esedékessé az első osztályosok számára. Akik ezt az oltást már tavasszal, a beiratkozás alkalmával megkapták, azokra ez nem vonatkozik. Ugyanakkor a hatéveseknek kötelező a tuberkulinpróba is. Október folyamán a 11 évesek, vagyis az V. osztályosok diftéria és tetanusz elleni újra oltásét végzik el. Ezeket az oltásokat ugyancsak az iskolákban vagy a hozzájuk közel eső körzeti, illetve gyermekkerzeti rendelőkben adják be. A téli időszakra jellemző influenzajárvány esetén a korábbi évekhez hasonlóan — csak önkéntes alapon, korlátozott mennyiségben végeznek influenza elleni védőoltásokat. (MTI) IIIIIMHII1IIMIIIIII1 iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiniiminiiin , .....mii ..................................................................................mi...............min huh ni ii mi ii j mii.......11111111111111111111111111111111111111111111111111, N em repülőszőnyegről van szó Pásztón, a Fővárosi Kézműipari Vállalat telepén, hanem küiönleges keleti szőnyeg, ről, melyet műselyem fonalból figyelmes munkával szőnek külföldi megrendelőik részére az ügyeskezű asszonyok. Egy négyzetméterre 170 ezer csomó kerül a díszesen, gazdagon mintázott szőnyegen. Az elkészült, ízléses termékeket azután szigorú minőségellenőrzés alá vetik. Képünkön: Szabó Istvánná segédművezető minőségellenőrzést végez, így elérhető, hogy csak hibátlan tennék kerülhet a keleti piacokra — kulcsár — Álmosan zötykölődik az autó a földes-rögös úton. Sehol egy lélék. A kétszintes, cifra- csillámos házak lassan tüne- deznek fel a kanyar mögött. Az ablakszemek süketen ásí- toznak a sötétben. Este szállt a falura. Tétova léptekkel haladok a kikövezett járdán a tornác felé. Sűrűn kopogtatok — senki nem jelentkezik. Elköhintem magam, krákogok, jó estét kívánok. Teljes hangerővel. Kis idő múltán öreg anyóka tipeg elő, valahonnan hátulról. Köszöntjük egymást, gyanúsan méreget, árián a házat megkerülve bevezet a nyári konyhába. Fehérre meszelt kis tákolmány, mindössze egy ablakszerűét ütöttek rajta. Nem vagyok magas, de így is le kell hajolnom, nehogy az ajtóidnak ütközzem A néni gyors mozdulattal széket tol alám, ő maga a szú ette kis asztalnak támaszkodik. Szá'l a eőz a kis konyhában, fojtogat a párás levegő. — Krumplit főzök a malackának — magyarázza vendéglátóm — hagy hízzon a jó. szag, kell az ennivaló ilyen nagy családnak, mint a miénk. Jól jön a hús, a szalonna. Ha a boltiján vennénk, az sokkal drágább lenne... Dicsérem a tjagv házat, hogy milyen szép. m'lveri takaros. A néni arcán büszkeség sugárzik. ÁSlTOZÓ ABLAKSZ 1LMI1EIC — Szép bizony. A fiam építette. Van benne konyha, három szoba, de még fürdőkád is! — Hol jár most a család? — érdeklődöm. — A menyem irodista a tsz-ben. Rengeteg dolga van, számolni, írni keli reggeltől napestig. A fiam a közeli gyárban dolgozik, bizony késő délután van amikor hazave- rődik. Aztán meg eliszogat a kocsmában a haverokkal. Tudja, kell az a kis kikapcsolódás. Az unokák sem maradnak itt körülöttem, szom- szédolnsk valahol. Beszél, beszél a néni, én pedig le nem veszem a szemem a tűzhely környékéről. A fekete, esikóssparhelt mellett. a sarokban egy láda tetején nagyképernyős tévé izzadja magáról a vízcseppe- ket. Az öregasszony követi a tekintetemet. Szorosabbra húzza a f^ién a kendőt, aztán kérdést sem várva magyarázni kezd: — A tévét nagyon szeretjük mindannyian. Én jómagam is. Még a meccset is a családdal izgulom végig. Bosszankodtunk, amikor egy hete bedöglött. .. — Miért tartják itt a kis konyhában? A szobában lenne a helye... — Tudja, itt mindig jó meleg van, nem piszkolunk any- nyit. A nagy házba csak ritkán megyünk fel. Vigyázunk a holmira, sok pénz fekszik benne. Megyünk fel a nagy házba. A verandán vendéglátóm lerúgja foltos kis posztópapucsát. Példáját követem én is megválók a lábbelimtől. Egy szót sem szól, csak elégedetten. bólogat. Patikatisztaságú konyhába érünk. Minden, vakítóan fehér. csupán a tarka falvédők bontják meg a harmóniát. Feliratok: „Se pompa, se cifraság”... „Azért jó a kúthoz járni...” A szobákban szőnyeg mindenütt, meg az elmaradhatatlan horgolt térítők. Kombinált szobabútor, hálószoba, csővázas fotelok. A dupla ágy felett hatalmas szentkép, — Neves ünnepeken feljön ide a család. Bedurrantunk a kályhába, beszélgetünk, fogadjuk a vendégeket. De, most ha nem haragszik, átmennék a szomszédba az unokákért ! Elkísérem. A szomszédék tornácos. nagy udvaros új házban laknak. A konyhában népes társaság fogad. Sorba rakott székeken ül a ház népe, meg egy tücat gyerek. Tévét néznek. A nyitott ajtón át éppen rálátni a szoba sarkába állított készülékre. Leülünk mi ls a szíves invitálásra. Pogácsa, bor, kerül az asztalra. Miközben a felnőttek beszélgetni kezdenek, a gyerekek között elszabadul a pokol. A szornszédék — középkorú házaspár — a házról mesélnek. Fiatal éveik munkájának eredménye. Rengeteget kellett dolgozni, hogy idáig .eljussanak. — Nyári konyha van-e? — kérdezem a fiatal- asszonytól. — Hogyne, a piszkos munkát ott végezzük, de az életünket itt, a fenti konyhában éljük — mondja. Megy az adás a tévében, lassan vége a híradónak. — Ha úgy sem nézzük kikapcsolom, — mondja az asz- szony, s a már előre lerakóit újsáso a pírdarabokon végiglépdel a szoba sarkáig és benyomja a gombot. X Ism«t kint vagyunk. Nézem az út két oldalán meredező, cifra-rsiHámos házakat. A szobák ablakai süketen ásí- tóznak a sötétben Arra gondolok. hogv úgv lenne igazán szén ez a falusi este. hq a szobák fénvo világítaná be a kormos sötétséget. — vkm — NÓGRAD - 1975. szeptember 19., péntek 5
