Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám

teljesIBlCí MZ-wasnz r^———^^nifiiWMBnwiiMiTiirr" Kossuth-ndó m mms*isiívrgvmsibiííh Megyénkben az iparszerke­zet átalakulásával az utóbbi néhány évfc>en jöttek létre azok a könnyűipari üzemek, amelyek ma már sok ezer bá­nyász-. gyárimunkás-feleség- nek,' a nyolc általánost el­végzett leánynak adnak mun­kát. Betanított munkások; az egesz munkafolyamat egy-egy fázisnak ismerői: Ennyi azon­ban ma már egyre inkább ke­vésnek bizonyul. Ahhoz, hogy többet, minőségileg is jobbat termeljen valaki, ismernie kell a többi munkafázist is, mert akkor a kezében levő mun­kadarabot úgy formálja, olyan gondosan, hogy azzal a követ­kező társa minél könnyeb­ben boldoguljon. Egy haris­nyanadrág, amíg elkészül, szá­mos munkafolyamaton és számtalan kézen megy ke­resztül; kötik, varrják, fes­tik, formázzák, hogy aztán készáruként csomagokba rak­ják. A betanított munkásnők — elsősorban a fiatalok — vá­gya: szakmunkássá lenni. A Budapesti Harisnyagyár nagy- bátonyi gyáregységében erre egyelőre még nincs lehető­ség, de a személyzeti osz­tály már komolyan foglalko­zik vele, s a következő esz­tendőben minden bizonnyal megszervezi a hároméves ter­melési gyakorlattal rendelke­ző dolgozók számára a szak­munkásvizsgára felkészítő tanfolyamét. Egyre több fia­tal szeretné ugyanis, ha sze­mélyigazolványában minél előbb a .szakmunkás-, és nem a betanítottmunikás-bejegyzés szerepelne. És ez nem csuoán presztízskérdés náluk, hanem szakmaszeretet, egészséges tö­21.20: MAGYAR SZÍNHÁZI NAPOK AZ NDK-BAN, II. rész. Kedden vetítették a sorozat első részét, amelyben Virág Katalin szerkesztő. Radó Gyu­la rendező és dr. Váradi György riporter számolt be a magyar színházművészet NDK-beli eseményeiről. A második részben a világhírű berlini Komische Operben elő­adott Kodály-műből, a Háry rekvés a többet tudásra. Van­nak természetesen ellenkező példák is. De idővel, amikor látni fogják, hogy egy szak­munkás. mert az egész mun­kafolyama tót elméletben es gyakorlatban egyaránt isme­ri, találékonyabb, rugalma­sabb, többet termel, tehát anyagilag is jobban jár, meg­értik majd ők is. Egy évvel ezelőtt a szak­munkásképzés bevezetése még csak homályosan körvonala­zott, távoli elképzelésnek tűnt a nagybátonyi harisnyagyár­ban. Örömmel fogadták az­tán később a hírt, hogy a fel­sőbb szervek hozzájárultak a kéréshez, és szeptemberoen egyosztálynyi. friss általános iskolai végzettséggel rendel­kező leány megkezdheti kötő­hurkoló konfekcióipari tanul­mányait a helyi szakmunkás- képző intézetben. — Nekünk ebben még sem­miféle tapasztalatunk nincs — mondja Vanya Emilné, sze­mélyzeti osztályvezető, aki egyben a gyár pályaválasz­tási felelőse is. — Persze, a megyében sincs túlságosan nagy tapasztalat, hiszen ebben a szakmában csak tavaly kez­dődött meg a képzés. De ez is sok segítséget adott már ne­künk. A szakmunkásképző in­tézet vezetői szinte valameny- nyi fórumra meghívtak, ahol a képzéssel, a szakmával kap­csolatos kérdésekről volt sző. Pásztón pedig, a Váci Kötött ottani gyárában a gyakorlat­ban is láttam az oktatást. Na­gyon sok használható informá­ciót, tanácsot kaptam tehát. — A harisnyagyári osztály a tervek szerint 21—23 fővel indulna. Sikerült-e már ezt a létszámot biztosítani? Jánosból láthatunk részlete­ket. Majd az egyik legnagyobb sikernek, Örkény István Macs­kajátékának lehetünk tanúi a Volksbühne Színházban, ahol a főszerepet magyar színész-' nő, Sulyok Mária játszotta, természetesen németül. S Ma- róti Lajos Az utolsó utáni éj­szaka című drámájának rész­leteivel zárul a Magyar szín. házi napok az NDK-ban cí­mű műsor. — Egyelőre még nem. De a minisztériumilag engedélye­zett minimumot, elértük, sőt, néhány fővel meg is halad­tuk. Eredeti terveinkről azon­ban nem szívesen mondunk le. Az elkövetkezendő időben néhány szülőt és fiatalt szeret­nék meggyőzni ennek a szak­mának a szépségéről, hasz­nosságáról. Nagyhátonyból ugyanis többen járnak más helységekbe, könnyűipari üze­mekbe. Az utazást elkerülhet­nék. Másrészt tapasztalatom, hogy sok gyerek és szülő még nem tudja, hogy mit is jelent ez a szakma. Azt gondolják, hogy egyszerű kötögetésröl van szó. Nem. Itt ugyanúgy megtanulnak varrni, mint más­hol, és ugyanúgy varrónők lesznek, csak éppen nem szö­vettel, hanem annál „kénye­sebb” anyaggal dolgoznak. A harisnyiagyár. hogy mun­kaerejének utánipótlását biz­tosítsa, jó kapcsolatot alakí­tott ki a helyi általános isko­lával. Ezt a gyakorlatban már élő kapcsolatot szeptemberben, szocialista szerződés formá­jában papíron is rögzíteni fog­ják. S tervbe vették a kap­csolatok kiszélesítését, a kör­nyező községek általános is­koláira kiterjesztve. — A gyár milyen előkészü­leteket tett a tanulók szep­temberi fogadására? — Most alakítjuk ki a tan­műhelyt. A varrógépeket és az egyéb szükséges berendezése­ket már beszereztük. Gon­doskodunk megfelelően kép­zett gyakorlati oktatókról is. Nem sokára döntünk abban, hogy a jelentkezők, a kisze­meltek közül kik erre szak­mailag és pedagógiailag is a legalkalmasabbak. Először csi­nálunk ilyet, nagyon fontos te­hát a jó kezdés, hiszen ez meg­határozza a további folyta­tást. — A szakmunkástanulók milyen kedvezményben része­sülnek? — Az iskolai ösztöndíj mel­lett havi 250 forintos társa­dalmi ösztöndíjat adunk, munkaruhát, étkeztetést biz­tosítunk. Az utolsó fél évben pedig már teljesítményben dol­gozhatnak. így anyagi szem­pontból is jól járnak a tanu­lóink. — sulyok — Mai tévéajánlatunk Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény 46. ■— Tessék levetkőzni, őr­nagy elvtárs. úgy látom, bő­rig ázott. Tudom, nagyon rossz ez. Civil koromban volt, benne részem. Mikor az új­ságot hordtam, sokszor elka­pott egy-egv ilyen vihar Még a gatyám is vizes lett! —1 Azt hiszem, most az enyém is. pedig csak a la­kástól futottam idáig. Mi új­ság van. történt valami rend­kívüli a vihar idején? — Jelentem, igen. A ie1 zű­rén dszer megbolondult, elő­ször állandóan jelzet!, bizto­san belevágott az istennyila. Aztán végkéoo elhallgatott, de annyira el. hogv még a villanyvilágítás is szünetel. — Azt tudom. mi Is sötét­ben maradtunk otthom. Ez ne ?m ú i-sá g. ilyen máskor is ei őfordul vihar ideién. — A lesemet g ébren van A ö szeküftotós ro rí V • dik Mr i "'öntet em az ügye! ie'e> ’ ti zl e'vtárenak hogy rendkívüli méretű vi­har van nálunk. Azt mond­ták. ha erősödik, vagy elemi kár keletkezik, jelentsük, és rendeljünk el riadót. A jár­őrökkel ezelőtt néhánv nerc­cel beszéltem. Takács károm­kodott. mert már bőrig ózott, vacoig a foga, a járőrtársa Ángyás, az is beszélt. Arra kért. hogv nézzem meg a lo­vakat. Szerinte nagyon ide­gesek. — Megnézte? — Még nem jutottam hoz­zá. azóta sorban jelentkez­tek a járőrök, a viharlámpá­kat is meggyújtottam. Ébren van mindenki. Ülnek az ágvon. Jelentem, eléggé be vannak tojva! — A többi iárőr is jelent­kezett. Kinn . vannak a sza­bad ég alatt. Nincs hová el- bújniok. Csik jelentette, hogv kétszer belevágott a villám egy fába, kigyúitotta. O'tani nem kellett, mert az eső el­verte a lángokat. Csik azt mondja, nem félnek. csak 4 NÓGRAD - 1975. augusztus 14., csütörtök Faludinak megsérült a keze, beleesett valami árokba. Azt jelentette, nem nagy dolog, nem szorul segítségre. Balogh Szigetivel van a csatlakozás­nál. Még fa alá sem tudnak húzódni, mert a sziklák kö­zött kellett figyelőben ma- radniok. — Hívja őket gyorsan, ad­jon parancsot, hogy húzódja­nak le az útkaparó házhoz, közben nézzenek be a mun­kásszálláshoz. Ott most együtt van vagy huszonöt asszony. Biztos teljes a pá­nik, félnek. Lehet, hogv se­gítségre van szükség. Köny- nyen előfordulhat. hogv a szél elvitte a fejük fölül a tetőt. Nagyon cérnaszálom ló­gott már az egész alkotmány. Egykét ember már a fo­lyosón leskelődött. Ha'lották a parancsnok hangját, kihoz­ta őket a kíváncsiság. — Mi van, fiúk. ki nem tud aludni? — Jelentem, Suhaida va­gyok... — Jelentem. Golubies ha­tárőr. Elveszett a macskám! — A többiek ébren vannak? — Mindenki felkelt már. Nyugtalanok — Jelenti Su- hajda és közelebb ión. — Mondja. Suhaida elv- társ, ért maga a lovakhoz? Golubies maga állatbarát, igaz? — Jelentem, igen. Telles mértékben. — Akkor maguk ketten. Kapjanak magukra esőkő- nenvt. vegyenek magukhoz lámpát, mentenek ki az is­tállóba. Gyújtsanak világot, dobjanak egvegv marék szé­nát a lovak ele. Ha ember Solt mellett, a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói építik az új Kofisuth-adót. A szovjet tervek alapján és szovjet segítséggel épülő adó teljesítménye 2000 kW*os lesz. (A jelenlegi Laki-hegyi mindössze 30Ó kW teljesítményű.) Az új Kossuth-adó középhullámon az egész ország területén kifogástalan minőségben vehető. A tervek sze­rint jövő év végén már megkezdi a próbaadást. Képünkön: Lepljhin Mihail, Benja- da Jenő építésvezető és Kules Nyikolas megbeszélése az adótoronynál. (MTI-fotó) Az olvasás iskolája iVe szórjuk szélbe Miért olvasunk szépirodal­mat? Elmondtuk már, hogy embervoltunkhoz tartozik. De miért? Elsősorban azért a fel- kavaró-tisztító gyönyörűsé­gért, amely észrevétlenül jobbá, önzetlenebbé, ember­ségesebb, közösségibb lénnyé formál bennünket. Ezenkívül ismereteket is ad, amikor át­világítja számunkra ábrázolt figuráit, s rajtuk keresztül az embert, más embereket és ön­magunkat; különböző korok, s a ma emberét, s bennük a ko­rok szerint változót, s a szá­zadokon át állandót; amikor tükrözvén a világot, gondola­tokat közöl róla, s akár he­lyeslünk, akár vitázunk, min­denképp lökést kapunk sajat gondolataink röppályára indí­tásához. Természetes vágyunk, hogy van a közelükben, elmúlik a félelmük. Vigyázzanak. Ha véletlenül elszakították a kö­tőféküket. akkor künnven me,grúghatják magukat. Óva­tosan menjenek. — Jelentem, engem szeret­nek a lovak — csattan Golu- bics. és máris Indult is. — Rendben van. Akkor in­dulás. szeresse őket maga is. Suhajda, igyekezzen. Magára szükségem lesz. majd velem jön. Ügyeletes! Hol a törzs­őrmester elvtárs? — Itt vagyok! — szó’t az öreg katona. Teljes öltözet­ben állt már az iroda ajtajá­ban. — Szereti, tiszteli a szol­gálatvezetőt. Jó barátságban, elválaszthatatlan kapcsolat­ban vannak ők. Ha egymás között vannak tegezednek, meghitt, sok-sok esztendős közös vesződés köti össze őket. De sok ilyen keserves éjsza­kát megértek mái-. — Menj öreg. add ki a fiúknak a gumicsizmákat, eső" köoenveket. Készíttesd ki ve­lük a szerszámokat. Lapáto­kat. csákányt, fejszét, fűrészt, rossz előérzetem van. Keltsd fel a szakácsot. — Jelentem, fenn vagyok már. mit készítsek? — Jól van fiam. így kell ezt. Gyorsan főzz teát. töltsd tele a hőpalackokat. Rakd az egészet eív hátizsákba. Majd Suhaida jelentkezik érte. — Ügyeletes. Készítse elő nvndezeket rögzítsük, ne vál­janak a feledés martalékává. Ezt elősegítendő ajánlatos tervszerűen olvasnunk. (Jó és hasznos az olvasónapló veze­tése is. kivált fiatal korban, később azonban kevés ember­nek jut rá ideje, de még, ha vezeti is. bizonytalan. hogy mikor fogja fellapozni emlé­kezete frissítése végett.) Legbiztosabb azonban a fejünkben rögzített emlék, eh­hez pedig a tartalmi kapcso­lódások egymást felidéző ha­tása segít hozzá. Ez sokszor spontánul is így alakul: egyik könyv kíváncsivá tesz a má­sikra. Olvastunk vagy láttunk egy Shakespeare-drámát, sze­retnénk tudni valamit a kor­ról, keresünk egy történelmi munkát, aztán egy irodalom- történeti esszét, az a kor mű­vészetéhez és zenetörténeté­hez is elkalauzol; ezután iz­gatni kezd bennünket, hogy mi történt ugyanebben az idő­ben másutt — és folytatódik a körforgás, lassanként be­avatott ismerőivé válunk — a példánál maradva — a XVI. századnak. Ebben az esetben az idő rendezte összefüggő egésszé olvasmányainkat, még­pedig szépirodalmi és ismeret- terjesztő műveket együtt: egyiket sem felejtjük el, mert szoros logikai lánc köti egy­máshoz és hozzánk őket: a kor történelmi személyiségei­vel több helyen találkozzunk, összecsengő, vagy ellentmon­dó értesülésekét szei’eztünk róluk, ám mindenképp több szempontúakat, személyes is­merőseinkké váltak, olyany- nyira, hogy utódaikra (elő­deikre) is kíváncsiak lettünk, haladunk hát tovább erre is, arra is. Rendezőelvünk a térbeliség is lehet, útikönyvet olvas­tunk egy országról, ahová el szeretnénk jutni, irodalma, művészete, ezt meghatározó történelme érdekel bennün­ket, megkeressük tehát mind­azt. amit csak fel tudunk lel­ni vele kapcsolatban. Olvashatunk más vezérlő szempontok szerint is. műfa­jokra irányított tekintettel például, vagy akár úgy is. hogy a szépirodalom egészíti ki tudományos érdeklődé­sünket: a történész ismeri az J U t CT 1 O általa kutatott kor szépíróit is; a fizikus nagy fizikusokról olvas regényeket, a biológus gyűjti az állatokról szóló szépirodalmat; mindegy: a fontos csak az, hogy köny­veink között belső kapcsolat legyen. A gyakorlott olvasónál, ré­gi könyvbarátnál mindez ter­mészetes, magától kialakult, de a kezdőnél fontos indító szempont. Napjaink Irodalma magától értetődően kapcsolódik mind­ezekhez. Először is: tekinté­lyes része múltbeli témákkal foglalkozik, ezek óhatatlanul felkeltik vágyunkat, hogy az általunk idézett, elemzett kor íróival szembesítsük az olva­sottakat, hiszen a legauten­tikusabb maga a kortárs. ö mégiscsak ott volt, még akkor is, ha nem volt áttekintése az események felett, ha elfogult, ha részrehajló, de akkor élt, ügy gondolkodott, úgy be­szélt (és ezzel hangulatot rög­zített!), ahogy akkor szoktak. Lehet, hogy a tények terén kételkedünk szavában, ám a kor légköre felől mégis őt fag­gatjuk. Történetiség, történeti látás­mód nélkül mai kortársainkat, tehát a ma emberét sem ért­hetjük meg igazán. Őrá felet­tébb kíváncsiak vagyunk, de hát ő sem jött a semmiből, ha dédapját, ükatyját, azok élet- körülményeit és gondolatait nem ismerjük, róla is csak felszínes benyomásokat szer­zünk. noha érzelmeit, örömeit, bánatait, gondjait a mai élet formálja. Tervszerű, okos. körülte­kintő olvasással alakul ki a sokoldalúan művelt ember, aki már válogatni is tud. mert nem a mennyiség a fontos, ha­nem a legfontosabb, legjobb könyvek föllelése. és az olvas­mány megemésztése, belső fel­dolgozása. Ha szeretjük a könyvet: mohók vagyunk. De, ha men­teni is akarunk belőle, fékez­zük mohóságunkat. Anélkül,- persze, hogy lemondanánk ar­ról, ami rövid életünk egyik legnagyobb gyönyörűsége: áz irodalom felhalmozott kincsei­nek minél teljesebb birtokba vételéről. Bozóky Éva üdülés a k’s rád'ót. magammal vi­szem. maga oedíg lesven ál­landóan vételkész. Ke'tse fel a főhadnagy elvtársat, ő ma­radjon. a helyén. (Folytatjuk) A salgótarjáni öblösüve£f?-',>r Kossuth Lajos Művelődési Háza iutalomüdülésben részesítette a legjobb munkát végzett kulturá­lis aktivistáit. Az irodalmi srín- oad tagjai és a szakkörvezetők közül, szám szerint 19-en töltenek két hetet ingyenesen, a művelő­dési ház juttatásaként a gA'ár .berekfürdői üdülőtelepén. A tár­sadalmi aktivisták — me.ífe’o’ő ellenszolgáltatás fejében — ma­gukkal vihették családtagjaikat is. s egviitt örülhettek a kelle­mes, nyári pihenésnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom