Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)
1975-08-13 / 189. szám
Könyvvel a vízparton Helyszín: a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű 2. számú telepének balassagyarmati strandja. Hőmérséklet: 30 Celsius-fok kor ül. Juhász Ferenc, a vízmű gépészé ötödik éve teljesít ..szolgálatot” a strandon. Ke- nvelembe helyezve magát, barnára sülten fürkészi napszemüvege alól a vízben üeaJiKo.o- kat. Ha az óceánon volnánk, azt hmném, hogy egy tengeri ' medvével találkoztam. Karján es mellén a kiforratlan ifjúságot idéző tetovált ábrák és íeliratok kéklenek, dacolva a móló idővel, azért már mégis egy kissé „fáradtan'', megkopottá n. — Mo6t kevesebben vannak. mint máskor — mondja. — Olyan kiszámíthatatlan ez az időjárás. Egyszer esik. egyszer meg úgy süt a nap. hogv alig lehet bírni. Reggel is esett egy picit. Talán ettől ijedtek meg sokan. A medencében halként fic- kándozó gyerekek, komótosabb férfiak, óvatos nők. Egy barna fejű kiskölyök fejest ugrándozik a többiek biztatására. Aztán lassan kedvet kapnak hozzá a többiek is. — Volit-e már kényelmetlen helyzetben az úszómester? — teszem fel a szokásos kérdést. — Akadt már egynéhány ilyen. De igazán komoly, szerencsére. még nem volt. Rafináltak ezek a gyerekek. Kezdetben még be is vettem a mesterkedéseiket. Ügy vannak, hogy direkt cukkolják az emberi, megjátszák, mintha fuldokolnának, aztán, amikor odamegyek, az arcomba nevetnek. De már kitapasztaljam. mikor nem játék. Sok strandolóval beszélgettem, s az öröm mellett, hogy szép, tiszta vizű fürdője van Balassagyarmatnak, minduntalan egy kis üröm. keserűség is előtolakodott a beszélők ajkáról. Többen állították : ez az ország legunalmasabb strandja. Figyelni, kérdezgetni kezdtem, hogy miért. Aztán nemsokára mindennek a végére érbünk. A balassagyarmati strandon — legalábbis ottjártunk- kor — feltűnően ritkán Jzólt a zene. Oka: a rádió erősítőjére kapcsolt lemezjátszó namar bemelegszik, s ezért minden órában egy fél órát legalább pihentetni kell. hogv újra üzemképes állapotba kerüljön. Mert egyébként re- cseg-ropog, torzít a hangszóró. A strandon nincs külön büfé. A vendéglátóipart vállalatnak van ugyan egy, cégérével az utcára néző egysége itt, de ez elsősorban a kinti igények másfajta kielégítésére szolgál, semmint a strandolókéra, akik bizony a sütemények mellett, de inkább helyett, szívesen ennének tízóraira, ebédre, uzsonnára egy lángo6t. vagy főtt kolbászt mustárral. Ilyen áru azonban nincs a strandon. Van viszont bor. sör, pálinka, no és természetesen 3—4 üdítőital-féle. Szomjat tehát bőséggel olthat bárki, éhségét viszont alig, ha csak nem pakol be reggel egy kis elemóziát a nylonzacskóba. X — Ez az én strandom, nyugodtan mondhatom így — leien ti ki önérzettel a csokoládészínűre sült Jenei Gyuia női fodrász. — Amikor csak lehet, kijövünk a családdal. Szavait bizonyítja a körülöttünk játszadozó két fiúcska és a feleség, aki éppen azasi- tozó kisebb gyerekkel foglalkozik. Jenei Cyula a kedvünkért hagyta abba az olvasást. — Most sci-fi van a kezemben — mondja. — A napon ez könnyű, szórakoztató olvasmány. Nem tudnék semmittevésben heverészni. — A feleségem Szilvásit olvas, ez is idevaló. — Egyébként milyen könyveket kedvel? — Legjobban a történelmi regényeket. A lengyel Sien- kiewiczet például. Arrébb, a medence közelében, egy pad mellé húzódva, fiatal barna nő hasal a fűben. Előtte a Képes Film Híradó. — Olvasni meg aludni szoktam. ha kijövök. Sajnos, nem tudok úszni, így aztán inkább csak úgy irigykedve nézegetem a lubickolókat. Hogy ezek a nyolc-tíz éves gyerekek milyen jól ugrálnak feiest! — mucat méla csodálattal a medence felé. A nevét azonban nem árulja el. Miért? Mert délben, munkaidőből lógott el napfürdőizni. Megyei filmltemulalók 'üivataqbmi, főszerepeket alakító gyermekszínészek játéka, akiket sok ezer jelölt közül választott ki a rendező. A kis hősnő alakítója, Monica Rosea 1962- ben született, a fiú főszereplő 1955-ben. A két fiatalnak meg kellett tanulnia lovak, kai, tevékkel bánni, hogy megfeleljen a cselekmény által állított követelményeknek. A Német Demokratikus Köztársaság filmgyárában, a DEF Ai-ban készült Roland Oehme zenés vígjátéka, a címében is mulatságos: Hogyan kell egy szamarat etetni? című produkció. A történet egy kamionsöfőr, aki mellesleg megrögzött agglegény, változatos útját meséli el, amelynek végén őt is eléri a férfiak „végzete”: boldogan evez be a házasság révébe. A filmben szereplő nemzetközi gárda nagy kedvvel komédiázik. A nézők a kelet- európai országok legszebb táTomuz Medrzak és Monica Rosea, a Sivatagban, őserdő- ?ait , S köz*>en meg* ben című kétrészes film főszereplői ismerkedhetnek egy-egy nép. S7Pi’ii I\iriK_hPli f»Bohc7lnwQlf Nagy vállalkozásba fogott Wladislaw Slesicki lengyel rendező akkor, amikor elhatározta, hogy filmre viszi a lengyelek talán legnagyobb regényírójának, Henryk Sien- kiewiczmek a magyar fiatalok körében is jól ismert müvét, a Sivatagban, őset'dő- ben-t. Az 1911-ben született regényt (írója akkor már No. bel-díjas volt) a világirodalom egyik legszebb kalandregényeként tartják számon. Ez a regény volt az író utolsó teljesen befejezett műve. A környezetrajz rendkívül hiteles. mert személyes élményeit örökítette meg. Egy fél évig ugyanis tudósítóként Afrikában tartózkodott. A regényből készült film látványossága, kalandos cselekménye utat talál az idősebb nézőkhöz is. Az egzo. tikus tájakon, állatokon és a fordulatos meseszövésen kívül nagy erénye a filmnek a és bolgár tánczenekarral. Szerepel a filmben az Illés-együttes is. Szörényi Levente pedig enekel. A megrögzött agglegényt Manfred Krug, bájos „elejtőjét” a csehszlovák Karla Chadimová játssza. A szereplők között találjuk a nagyon sok NDK-beli filmben látott Bus Katit, valamint egy-egy kisebb szerepben Mész Andrást. Baracsi Ferencet. Farkas Antalt, Har- sányi Frigyest. Az olvasás iskolája Mai tévéajánlatunk ségei. Am mégis egy lányvál20.00: A NAGY SZÜNET. Szovjet film. Kellemes, szórakoztató ] és nem minden tanulság nélkül való filmet sugároz a tévé. Egy fiatal félszeg tanító aspiran- túrára készül. Életét csak a tudományos munka tölti ki, nem érdekli a körülötte zajló világ, a nők, az élet szép— Ez meg mi! — pattan fel a főhadnagy, mert látja, hogy Golubics lábához egy tarka, lompos, kövérre hizlalt macska dórgölózik. — Ez a ronda jószág hogyan került ide? — Jelentem, engem követ, mint az árnyék. Ez az én saját macskám — jelenti Golubics. egyszeriben olyan katonássá, olyan feszessé vált. mintha bronzból öntötték volna. mintha ő lenne a város főterén az' ismeretlen katona. — Egy macska, egy igazi ronda házi cica a járőrrel. No. ilyet még soha életemben nem pipáltam, mióta kétágú vagyok. Hogyan jutott eszébe. Golubics Béla? — Jelentem, az a története, hogy én már kértem a törzs- őrmester elvtárstól, hogy kutyás lehessek, mert igen-igen kedvelem az állatokat. Kiskoromban volt kanárim, volt aranyhörcsögöm, volt idomított csókám, baglyom, és volt egy törzskönyvezett japán palotapincsim. — Innen származik az a névkártya, hogy Golubics Béla magánzó és kutyasétáltató! — nevet rajta Takács/Lajos, mert ő tudja, egvütt jártak a Toldi Gimnáziumba. Akkoriban nvomatott. Golubics névkártyát. amire ő csak azt íratta. hogy magánzó, de valamelyik mók.iskedvű osztálytársa száz névkártyára rábélyegezte a . kutyasétáltatás” raneot is. — Ne személyeskedj, Takács — Mondja csak. Golubics elvárs. ez igazán érdekel. — Mondanám, főhadnagy elvtárs. de tetszik látni. Takács mindig belekever. Az úgv volt. hogy a törzsőrmester elv társ azt mondta, hogy toktatja meg sorsát, aki elhappolja előle a tudományos állást. A fiatalember kénytelen az esti iskolán tanítani. S az eddig „üvegbúráiban” élt tudós itt találkozik az élettel, a gyakorlattal. S rájön, hogy korántsem fedi egymást elképzelése és a valóság. ilyen szépléleknek, mint én vagyok, nem való egy komoly harci kutya. A palotapincsi az nem is kutya, inkább csak majomnak lehetne nevezni, következésképpen Golubics sem kap kutyát, ha előző életében elefántidomár volt. Ezt mondta, szó szerint, ért mondta. erre tanúim vannak. Arra hivatkozott, hogv ölebet nevelnék Sátánból is. Az pedig tetszik tudni milyen, mint, a tigris. Hát így volt. Akkor én elhatároztam. hogy mégsem lehetek meg kutya nélkül, van bennem valami olthatatlan vágy arra, hogy foglalkozzam ezekkel a kedves, oktalan állatokkal. Ekkor a kesergés napjaiban akarta az őrnagy eivtárs megnyúvasztani a macskájuk kölykeit. Szapora fajta az ő Cirmijük. Mondtam, legalább egyet hagyjanak meg, majd én törődök vele. Ügy is volt. Etettem, gondoztam, felneveltem, magamhoz édesgettem. Még az egérhúshoz is hozzászoktattam. Azt tetszik hinni, hogy az olyan könnyű volt. Napokig vártam, hogy rákapjanak az egerek az egérfogóra. Ez a bolond meg csak játszott vele. nem akarta felfalni. Most már az üresi egereket is kihajtja a földből. Hozzá szökött, kitart mellettem. Éjjel-nappal követ. Borza Istvánné rejtvényt fejt. A könyvet. Déry Tibor Theakritosz Újpesten című n ovellagyű j t eményé t félretette. Agya egy kicsit eltompult mér a forróságtól, a rejtvény talán újra felfrissíti, mozgásba hozza a sejteket. Miire kifelé indulunk, a hangszóróban felcsendül a zene is. Letelt hát a kényszerpihenő. Ezzel teljessé vált a strandi hangulat: csobbanó víz. fröcskölő. hancúrczó. kiabáló gyerekek. focizó felnőttek — mode™ beatzene. — Tulajdonképpen milyen macska ez. Golubics? — Jelentem, az első idomított járőrmacska. — Sajnos, már kóros eset Ezt a macskát elkergetni se lehet mellőle. Én már kísérleteztem, dobáltam kővel, rögökkel, ijesztgettem kutyával. lövéssel. Nem megy. Kitart Golubics mellett. Vagy belenyugszunk, vagv rámpa nancsba kell kiadni, hogy jérőrmacska. mint olvan. nincs a határőrizeti utasításban és nem szabad kivinni a szolgálati helyre. Fogós jogi eset! — Golubics. Golubics. maga nem ha] meg vízszintesen! Magának nem lesz hosszú és nvugalmas öregsége. Magának nem lesznek kedves kis unokái, mert agyoncsapom, mint a vasutasok a kék legyet — szavalja Go'ubics. — Jelentem, kívülről tudom az egészet, idézet a törzsőrmester elvtárs kedvességeinek m/jsodik kötetéből, az első feiezet. harmadik bekezdés. Hát lehet ezen bosszankodni. lehet Golubicsra haragudni. Ez javíthatatlan, megmásíthatatlan. játékos kamasz. Rá kell hagvnl. Soha ne leaven nagvoibb gond a többiekkel sem. I Bevonultak. Az. ebéd készen várta őkel. A szakács A szó. Bármennyire eltérő azonban az emberek érdeklődése, olvasónak mégis csak azt tekintjük, aki a szépirodalmat is szereti. Megint más kérdés, hogy ki milyen műfajt, s milyen formában kedvel leginkább. Itt már nemcsak egyéni eltérésekről beszélhetünk: a történelem korszakai is más-más műfajt állítanak előtérbe, az egyes népek irodalmában is nagyobb már megszokta, hoffy Golubics két edénnyel jelentkezik. Valahol szert tett egy jénai tálkára. Abban hordja a macska ebédjét. Hát legyen. Másnap cudar idő köszöntött a Leshegyre. Kora hajnalban olyan vihar kerekedett. mintha az ég mindenestől leszakadni készülne. Dör- gött, villámlott. felhőszakadás zúdult a környékre. A szél cibálta a fákat, mintha az lenne a szándéka, hoev tövestül tépi ki a legsudá- rabb fenyőt is. A lovak riadtan dobogtak az istállóban, a kutyák nyüszítettek félelmükben. Egy-egv villámcsapás fényénél kísérteties képek rajzolódtak ki az őrs körül. A kapuőr a fakabát csúfnévre hallgató fabódéba húzódott. A legénység felébredt, csak Suhaida húzta a fejére a takarót, öt még a vízözön híre sem tudla kihozni a sodrából. Ha baj lesz. akkor talpra ugrik. A többség ülve figyelt kifelé az ablakon. Néhányan odaálltak az ablak elé. mert ilven ítéletidőt még nem láttak. Nem is volt emberemlékezet óta ilyen a Leshegven, A jelzőrendszer is megőrült egv ideig megállás nélkül berregtek a csengők, szóltak a dudák, aztán minden elhallgatott, még a villanyvilágítás is tönkrement a viharban. Sötétben botorkált az ügyeletes, meggvúitotta a viharlámpákat. érezte. hoev valaminek történnie kell. valahová biztosan segítséget kell vinni. Nagv csaltanással becsapódott a bejárati ajtó. Péter Balázs őrnagy érkezett. Felverte a vihar. EsőköDenvéből dézsányi víz ömlött a folvo- só kövezetére. Bagócs László határőr volt szolgálatban. (Folj/tuijufcj az írás és hangsúlyt kap egy-egy műfaj (pl. az ógörögöknél a dráma, a rómaiaknál a líra vezet, az angoloknál megint a dráma, az oroszoknál a regény, mi- nálunk a líra áll az élen). Mindezekben szerepe van a gazdasági-társadalmi fejlettségnek, az életformának, de az adott nép sajátos alkatának is. A különféle egyéni vonzalmakat mindezek a tényezők befolyásolják, pontosabban: már kialakulását motiválják. A történelem korszakain végigtekintve látjuk, hogy maga az „irodalom” megelőzte az írást; írott forrásaink számára a szájhagyomány őrizte meg a múlt mélységesen mély kútjából felfakadó emlékeket. A líra az ősi munkadalból született, az elbeszélő műfajok pedig a mítoszokban ölelik eredetüket, a nemzedékek fáncán végighullám- zó történeteken, melyeket ősatyák, sámánok, mesemondók. dalnokok örökítettek tovább. Ha ezek az énekek és sok más hősi ének — fennmaradhatott. akkor számunkra szinte elképzelhetetlenül jó emlékezetük lehetett mindazoknak. akik a lejegyzésig megőrizték. még akkor is. ha feltehetően számtalanszor hallották. Persze, nemcsak egyének. hanem összetartozó szoros. kis közösségek (törzs, falu) kollektív. összehangolt emlékezete volt csak képes erre. Ezért virágzik a szóbeli, verses hagyomány minden olyan korszakban, amikor a társadalom ilyen zárt. kis közösségekre épül (népköltészet. hősi énekek. balladák) és ezért van rögtön szükség írásbeliségre, mihelyst a városi életmód e közösségeket felbomlasztja. Az egyéni emlékezet a megőrzésre nem elég; a városi ember nem pihen egész télen, hogy a hosz- szú estéken folyton újra hallja az elbeszéléseket; életmódja változatosabb, gondolatai tehát jobban szóródnak, közösségi élete, ha van is — lazább. A városiasodás hozza magával tehát a műköltészetet, a drámát, az elbeszélést, a regényt. Nem véletlen, hogy a könyvet demokratizáló könyv- nyomtatás éppen az ipar és kereskedelem első nagy föllendülése idején, a reneszánsz a kép nagy századában lép a történelem színpadára; föl kellett találni, mert szükség volt rá. Napjainkban sok szó esik a „Gutenberg-galakszis alkonyáról”, nyugati szociológusok aggódva tekintenek a televízió térhódítására. Lehetséges, hogy a szóbeli, majd írásbeli kultúrát a képi kultúra váltaná föl? Nemcsak könyvszerető re. ményünk, de a józan ész is ellene szól. ennek a korántsem veszélytelen lehetőségnek. (A pusztá képnézés ugyanis minimálisra csökkentené a fogalmi gondolkodást, elszegényítené a nyelvet, és szellemi süllyedést okozna.) Azonban sem a film. sem a tv nem létezhet irodalom nélkül: az adja az alapot, ami. bői a képre komponált művet alkotják. Az írás tehát, akár a beszéd. embervoltunk, gondolkodásunk záloga: háborítatlanul megmarad kincsünknek. Mint látjuk, akár szóban, akár írásban terjedt a szépirodalom, ősidőktől fogva ki. séri az embert, nem is lehetünk meg nélküle embervoltunk sérülése nélkül. Még a nem olvasót is eléri valamiképp. Akár illusztratív- formában. mozgóképre átdolgozva; akár színdarabként még. ha színházba nem is jár. a tv.ben a színházi közvetítést akkor is megnézi; de közvetlenebb módon is. hiszen versmondókat, irodalmi esteket gyakran hall. gátnak olyanok is. akik maguk nem versolvasók, s bár nem azok. a verset mégis szeretik hallgatni. Rádión keresztül pedig azok az idősebbek is szívesen hallgatnak elbeszélést, folytatásokban felolvasott regényt, akik talán megromlott látásuk, vagy gyönge olvasási készségük miatt nem vesznek könyvet a kezükbe, ám a rádiót úgy hallgatják, mint régen a mesemondót. Az új találmányok, a rádió és a tv (ha jó irodalmi műsort sugároznak) ugyanazt a kultúrademokratizáló szerepet töltik be. mint négyszáz évvel ezelőtt a könyvnyomtatás. Nem kétséges, hogy mindez csak indító az igazi könyvszeretet. sz.űkebben a szépirodalom szeretele felé. de valamiképp e! kell indulni. líozokv Cva 4 NÓGRÁD - 1975. augusztus 13., szerda — sulyok — f Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény
