Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)
1975-08-08 / 185. szám
Simon hívőn: Kölcsey Ferenc A reformkor nagy hatású .politikusai többnyire írók is voltak. Ugyanakkor némelyik író tevékenysége közéleti és politikai hatásában jelentősebb lett az irodalminál. Széchenyi mellett Kölcsey Ferenc (1790— 1838) életműve a legszámottevőbb ilyen értelemben. Igaz, köLtőként is maradandót alkotott — ő írta a. Himnuszt, és mellette még ott van nyolc-tíz nagy verse —, de az ország, a nép jövője érdekében mint gondolkodó reformer és a közéletben aktívan részt vevő politikus alkotott igazán nagyot. A gyermekkorában árvaságra jutott, betegségekkel küszködő, fél szemére vak és — e testi fogyatékossága miatt is — érzékeny Kölcsey egészen más utat futott be, mint a korlárs Berzsenyi.. . Magányában a felvilágosodás íróinak, majd a görög kultúrának tanulmányozása révén jutott -el — kezdetben Kazinczy istápoiásával — a romantika leghatásosabb képviselői közé. Kitűnő, jó ízlésű és főleg mély gondolatokkal a kor lényeges problémáira tapintó esztéta. Jóllehet, tévedett is elég nagyokat, de szándékának iránya helyes volt. Ez inkább később derült ki, már a húszas években, amikor vidéki birtokára vonulva, a magyar népköltészet hatására valami új népi lírát próbált teremteni a maga költészetével. Ez a próbálkozása is hozzájárult népbaráti éi-zelmeinek kiteljesedéséhez. S mivel a saját osztályát már csak tragikusad, tudta látni, búskomor és pesszimista világlátása, mely verseiben is .kifejeződött, a nemzeti föladatok vállalására ösztönözte. A refownkor leghatásosabb' politikusa már, amikor az 1832—36-os országgyűlésen megyéje követeként a reformgondolatokat — vallásszabadság, jobbágyfelszabadítás —. képviselő nemesi ellenzék vezéreként a függetlenségi harc élére áll. Nagyszerű szónok is, ezért hatása, különösen a fiatalokra, óriási. Próbáljak is a .konzervatívok elszigetelni,, háttérbe szorítani. S mikor belátja, hogy a reakció sikeresen meggátolja őszinte közéle-, ti tevékenységét. Paraimesis című hatalmas erkölcstanában foglalja össze nemzetnevelő gondolatait: „.. A bölcsesség legnagyobb mestere az'élet; azonban gyakran felkeresd a rég, elhunytakat is, kik tanulások, vizsgálatok és tapasztalatok által gyűjtött kincseiket a maradék számára könyveikbe letették. De jusson eszedbe: a könyvek száma végtelen, a te, éveid pedig végesek; s óráidat s napjaidat oly; sok egyéb foglalatosság kívánja magának.. Mint üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt, ne könnyen vágy kezedbe oly művet, amely a genie Hangjegyét) homlokán nem hordja; a nagy író művét pe-' dig mély figyelemmel tanuld keresztül. így az’ Olvasásnak szentelt órák nem lesznek elvesztve. ..” — írja a többi közt, épp az irodalom nevelő szerepének fontosságáról. Az elmúlt másfél században mindem nemzedék úgy tisztelte, mint nemzeti imánk köl-, tőjét. * Kölcsey Ferenc: Hervadsz... Hervadsz, hervadsz, Szerelem rózsája., Istem hozzád Keblem hú lyánykája I Omlik a hab. Omlik könnyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Partot a hab, Bút mos könnyhullásod; Enyhe a szellő, S enyhül sóhajtásod; Hagyd hervadjon Szerelem rózsája, Nyíl hajnalkor Remény violája. Hervadsz, hervadsz. Szerelem rózsája, Nem :kell nékem Nem kell nékem Remény violája; Ujjaim csak Nefelejtset szednek Bús estvéjén Bús emlékezetnek. (1825) Múlt, jelen, jövő városai Mielőtt úticélom felé, az Arany János utcába kanyarodnék, egy pillanatra megállók. .■Hullanak alá a törmelékdarabok, egyre fogy a fal. Nincs is már miért állnia, hiszen a jtótlan-ablaktalan hasadé- kain szbadon csatangol ki-be a szél. ötvenéves forma, félmeztelenre vetkőzött férfi bontogatja a magasban a cserepektől fosztott tető fagerendáit. Átgondolt, komótos mozdulatokkal dolgozik. Az épület közelében, de a falomlástál mar nem veszélyeztetett távolságban, két kisgyerek ücsörög, s bámulja az oda- fonn munkálkodót. Fiú mindkettő; nyolcesztendős lőhet az egyik, szinte ugyanannyi a másik. Körben, húsz-harminc méternyire jobbra-balra földszintes, bontáshoz gazdútlano- dott épületek állnak még, de azon túlról nap mint nap közelebb nyomakodik a sokemeletes betonépületek serege. Az új város szemünk előtt eszi múlttá a régit; tan ez az esztendő végképp eltünteti Tarján volt főutcáját. Vajon gondol-e orré az odafenn falat bontogató, s vajon mit tudhat erről a régi főutcáról a lenn bámészkodó két kis lurkó? Alig emlékszünk már a vörös salakos, gömbakácos, régi főtérre, az állomás melletti víztoronyra, a Dérynére, vagy a 'Gyorsbüfére és az Államival szemben, a beton pavilonos piacra, az Állami Biztosító helyén. S mi jelentősége is van annak, hogy nosztalgiával, vagy anélkül visszaidézzük a le- omló falak láttán a régi város képét! Hiszen ez a két bámészkodó kölyök itt talán éppen azok iközül való, akik a rajzversenyen várost álmodva magsuknak, többszintes utakat, légibuszokat és helikopterállomást színeztek papírlapra a Salgótarjánról készített film utolsó kockáin. Már a jövő városát tervezgetve! — vkm — Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN Regény 42. — Derék dolog, tiszteletet érdemel érte, Csik elvtárs. Nem beszéltek még erről Franci bácsival? Nagyon sokat mondhatna. — Franci bácsi ? Az, aki mindig hoz egy kupa bort? — nézett meglepetten Csik. — Én tőle eddig nem hallottam egyebet a szőlőjénél, a borházánál, meg a szőlőbetegségeknél. — Nem szívesen beszél róla, faggatni kell, hogy megeredjen a szava. Pedig ez az öreg két évet szolgált a szovjet hadseregben. _ Munka- szolgálatból szökött át a frontra. Rengeteg izgalmas, érdekes, élménye volt. Beszéljenek vele. — Ez meglepetés. Soha nem tudja az ember, hol bukkan rá valamilyen nyomra. Találtunk már eddigi kutatásaink 6orán olyan embert is Pesten, aki ugyancsak ebben a különítményben volt. Dicséretére n^o adhatom, bátran viselkedett. Egy csomó fényképet készített. Vannak rajta németek, magyar tábori csendőrök, csehszlovák, lengyel, orosz és magyar munkaszolgálatosok. Állítása szerint a fényképeken szerepelnek salgótarjáni emberek is, csak nem tudja megmondani, -hogy kik azok. Van három fényképünk, amikről határozottan tudja, hogy lengyel emberek szerepelnek rajta, kettőnek a nevét is tudja. Csodá, hogy megmaradtak nála ezek a negatívok. — Mit tudnak kezdeni a képekkel ? — Már kezdtünk. Másolatokat készítettünk róluk, el NÖGRÄD - 1975. augusztus 8,, péntek küldtük őket a lengyel és a csehszlovák katonai lapokhoz, Az öreg Piantovszki segítségünkre volt, lefordította a meilékelt útmutató írást. Ha azok a katonai lapok le- közlik, talán jelentkeznek ezek az emberek, ha élnek. Talán akadnak más szemtanúk is, akik a 350 8-as büntető különítményben szolgáltak, és tudnak valamilyen támpontot adni. Világosan megírtuk mindkét szerkesztőségnek, hogy kutatásunk nemcsak családi kegyelet, nemcsak vágyakozás. hogy megadhassuk a végtisztességet, hanem történettudományi igénye 1* van. — Őszintén drukkolok maguknak. Bármi segítségre lenne szükség, szívesen beszállok. Nagyon izgalmas munka — lelkesült bele Máté főhadnagy. — Máris lenne. Meggyőzhetné Nágel Franci bácsit; hogy üljön le velünk, mondja el élettörténetét. Legalábbis azt a részét, ami kapcsolatba hozható a mi témánkkal^. — Mi lenne akor, ha az önök viszonylag szűk, családi célt szolgáló kutatását egy kicsit általánosabb érvényű vizsgálódássá hevítenénk. Olyan korszak tükör képe lenne ez, amit kevesen ismernek. A hitelét nagyon erősítené az, hogy olyan emberek végzik, akiknek szerencsére ebben nem voltak személyes Mai tévéajánlatunk \ 20.05: SZAKONYI KA- lehetőségét -elherdálta: igére- nul tönkretette gyönyörűen ROLY; ÉLETEM ZSÖKA. lesen induló tehetsége el- induló házasságát is. szürkült, eljeícntéfctelenedett Hajnalban már tisztán látja A darab főhősét — Köves az állandó pénz- és sikerhaj- veszteségeit, kétségbeesetten Ferenc, harminckét éves írót hászásban. Már, ha akarna próbálja menteni az egyetlen — a barátja halálakor érzett sem tudna jelentősei alkot- még menthetőnek Játszót, há- megrendülés arra készteti, ni. Őszinte barátság helyett zasságát — felesége azonban hogy egy átvirrasztott éjsza- a felszínes kapcsolatokat ke- már képtelen az újrakezdés- kán végiggondolja életét. Az résig — közvetve hozzájárult re. nem hihet többé benne, őszintén újraélt események baratja öngyilkosságához —, Képünkön: jelenet a filmrádöbbentik, hogy minden s mindezzel helyrehozhatatla- bői. Az olvasás isii olaja Mutasd meg a könyvtarad! Simái Mihály: Két vers SZERELEM Szerelem gyönyörű síkság hegyoldal fenyvesek anyja források remegő fürtje kihunyó sugarak hamva szerelem lehúnyt hazugság ölelés két-testű egység a századon fakasztott hajnal a szádról szakasztott esték A VÁRANDÓS sápadtan csillagosod! k s emelkedik mennyei kékkel duzzad dombozza titkait vetekszik már a mindenséggel halandó a hegy a horizont de végtelent rúg a Harmadik érzi az asszony s mosolyog sápadtan csillagosodik. tapasztalataik, nem vezetik szűk ösvényre őket a személyüket ért fájdalmak, vagy m eghurcol ta tások. — Végső soron értem, főhadnagy elvtárs. — Mert apumon erős nyomot hagyott, egész életét befolyásolta. Engem is érintett, hiszen sokszor hallom apától, sokszor ismerek meg egészen új, megdöbbentő részleteket. Azt hiszem, meg kell születnie még vagy két-három generációnak, hogy ne legyen ennyire testközelben a fájdalom, a bánat, a keserűség. — Ebben igaza van, mert alig hiszem, hogy él ebben az országban egyetlen ember is. akinek valamilyen módon ne okoztak volna rettenetes kárt a háború következményei. Franci bácsit vállalom. Majd , tárgyalunk még. Továbbindultak, mert még két járőrt kellett ellenőrizniük. A bánya fölött kell találkozniuk Faluéival, és egy fiatal katonával. Feljebb, az erdő legsűrűbb részén kell tartózkodnia Takácsnak és Golubicsnak. Speciális feladatot kaptak. Végig kell menniök a nyomsávon. Nemcsak azt vizsgálják, hogy nyomtalan-e, hanem azt is, hol keményeden meg, hol kövasedett el a talaj, hol lehet szükség arra. hogy roeg- Isz.Rsák a keskeny íöldsá- vot. (Folytatjuk) '., és megmondom, ki vagy. Ügy is mondhatnánk a közmondás parafrázisaként: madarat a tolláról, embert a (barátaivá vált) könyveiről lehet megismerni. Aki ezt tudja, az látogatóba érkezvén rögtön a könyve&polőot vizitálja. Még megsértődni sem lehet érte: szereti a könyveket. Valóban, ha nem szeretné őket, nem értene a nyelvükön. A házi könyvtár felettébb beszédes. A könyv mindig dekorációs is volt, a lakás dísze, hiszen szép kivitelben műtárgy is, meg aztán a könyvvel bélelt otthon egykönnyen elhiteti a tájékozatlan szemlélővel, hogy itt „tudós emberek” laknak. Ám, aki kevésbé hiszékeny, nyomban felfedezi, hogy újgazdag lakáscsinos ító val, vagy a könyvek szerelmesével van-e dolga? A túlzott rend eleve gyanút kelt. A katonás glé- dában sorakozó könyvek, melyeket nem tartalmuk, vagy műfajuk, esetleg íróik betűrendje szerint csoportosít a tulajdonos, hanem külső formájuk szerint, aligha szolgálnak olvasásra. (Ez ugyanis sohasem lesz a keresés szempontja, tehát aki így rendez, eleve tudja, hogy nem fog keresni semmit.) Felettébb gyanús az, akinél sok és teljes sorozat egyenruhájában sorakozik a könyvregiment. Az igazi olvasó darabonként válogat. Nem sokat, nem „mutatósat”, s főként nem regimentet, hanem annak a műveit gyűjti, akit szeret. Olyan ruhában, amilyenben éppen hozzá lehet férni. Azután: az olvasó ember asztalán és fekhelye körül mindig van egy-két halom olvasásra szánt, esetleg könyvjelzőkkel megtűzdelt, vagy éppen nyitva felejtett könyv. A hálom sohasem fogy: amennyivel végzünk, annyi lg is rakódik újra kíváncsiságunk sodró folyamának hordalékaként. Az élő és használt könyvtár nemcsak személyünkről vall, de életrajzunkról, belső fejlődésünkről is. Mivel a tér korlátozott, idővel határoznunk kell: mit akarunk gyűjteni. Van, aki a verset, más a regényt, vagy a kisepikát részesíti előnyben a szépirodalomból, van, aki kedvenceinek minél több művére vágyik, más gyermekeire gondol: találják meg otthon minden nagy írónak néhány fontosabb művét. Mivel változunk az időben.' az is érdekes, hogy eleiünk melyik, korszakában, kit éreztünk lélekrokonnak. Egy-egy nagyLakarítás, lakásfestés alkalmával igy kerülünk szembe tegnapi önmagunkkal: naplót sem kell írnunk, a könyvek eszünkbe juttatják, mit éreztünk, gondoltunk akkor, amikor őket olvastuk. Igen fontosak, mind az általános, mind a szakmai kézikönyvek. amelyeket könnyebb eligazodás céljából ajánlatos külön polcon tartanunk. Ide tartoznak a szótárak, enciklopédiák, lexikonok, történelmi összefoglaló művek, atlaszok stb._ Bármilyen kérdés merül föl beszélgetés, olvasás, munka, vagy tv-nézés közben, ‘ha van lexikonunk, mindjárt megkereshetjük rá a választ. Gyermekek is szívesen lapozgatják, hasznukra válik, s igen célszerű, ha korán megtanulják a lexikon használatát, az eligazodást, A szaklexikonok közül is kell néhány a házikönyvtárba: irodalmi, művészeti, zenei és természettudományi lexikonra — éppen, mert az ismeretek sokasodnak —, minden művelődő családban szükség van. Könyvtárunkban még egy részleget ajánlatos elkülönítenünk: kedvtelésünk, hob. bynk, szenvedélyünk könyveit. Ez még akkor is ajánlatos, ha nem olyan magától is elkülönülő témáról van sző, mint pl. a horgászat, bélyeg- gyűjtés, autózás stb., hanem máshová is besorolható művekről,« mint a zene, vagy a képzőművészet, mert, ha történetesen muzsikálni szeretünk szabad időnkben, akkor a zenei könyvekre is többször, lesz szükségünk, mint más ismeretterjesztő munkákra. Láthatjuk, a könyvtár elárulja gazdája foglalkozását, szenvedélyét, belső fejlődését.; jellemzi ízlését, logikus, rendszerető készségét, mellyel a gyors és könnyű megtalá’ás érdekében csoportosít. De ezenkívül még azt is megvall- ja: lesz-e folytatása könyvgyűjtő buzgalmunknak? Ör- zi-e majd valaki híven, ránk emlékezve a könyveinket? Mert ebben csak akkor reménykedhetünk, ha idejekorán megalapozzuk gyermekünk saját kis- könyvtárát, amit ő fejleszt tovább, az 6 ízlése, érdeklődése alapján. De gz már őróla lóg vallani. ' Bozóky Éva
