Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-07 / 184. szám

Mi érthető — és mi nem ? Beszélgetés az iskoláról Hatan születtek abban a családiban, amelyikben ez a gyereklány-vékonyságú leány él. A bátyjával ketten dol­goznak, a többiek még nem értek munkássorba. Az apa rokkantnyugdíja«, segédmun­kásként dolgozott, négy ele­mi osztállyal a kisterenyei ME­ZŐGÉP Vállalatnál. — Tizenhárom éves voltam, amikor kimaradtam az általá­nos iskolából — emlékezik a 18 éves Bangó Ilona, a sal­gótarjáni Építő és Tervező Ktsz dolgozója. — Nem ment a tanulás. Eleinte még csak- csak szerettem tanulni, de az­tán később... Hat osztályt végeztem el. Kellettem otthon a szüleimnek, segíteni a ház­tartásban, vigyázni a kiseb­bekre. Most segédmunkás a Keme­rovo körúti építkezésen dol­gozó kőművesek mellett. Ve- kony, izmos karjaival naponta több mázsa maltert és egyéb építőanyagot mozgat meg. — Nem gondolt arra, hogy könnyebb munka után néz­zen? — Könnyebb munka — só­hatja új.ra a szavakat. — Gon­doltam én mindenre, jó hely­re, irodára, de hát az ilyesmi­hez ceruza meg papír kel.1. Észreveszi várak ozásom at, hogy folytassa. Megteszi, bi­zonytalanul. — És iskola, azt hiszem... — Elvégezné a nyolcat? — Nem volna rossz, mert akkor mehetnék sokfelé, szak­mát is tanulhatnék. Még nem lenne késő, de már nekem jól van ez így. ahogv van. A tanuláshoz nincs akaratom. Fizetéséyel elégedett; 2300 forintot keres. — Ha könnyebb munkát végeznék, nem keresnék eny- nyit, tehát csinálom,, amíg férjhez nem mentem. De ha utána is dolgozni kell se csa­lád miatt, hát akkor újra se­gédmunkás leszek ', valamelyik építkezésen. X A salgótarjáni Építő es Ter­vező Ktsz-nél több mint fél­ezren állnak munkaviszony­ban. A párt- és a szakszerve­zet által végzett felmérés sze­rint 45 dolgozó nem fejezte be általános iskolai tanulmá­nyait. A hiányos iskolai vég­zettségűek jobbára az idősebb generációhoz tartoznak: de nem feledkezhetünk meg a fiatalokról sem, a tizen- és huszonévesekről, akik a szocia­lista társadalom kedvező kö­rülményei között nevelkedíeit, s elszalasztottak a tanulás le­hetőségét, amelyet az alkot­mány és törvény is biztosít mindenki számára. A hiányos iskolai végzett­ségűek előtt szúkebb körű az elhelyezkedési alkalom. Főként a kisebb általános' és politi­kai műveltséget igénylő, szak­mai tudást nem követelő tevé­kenységet folytatnak. Ma Ma­gyarországon a segédmunkások 78 százaléka nem rendelkezik befejezett általános iskolai végzettséggel. Számukra a tár­sadalmi felemelkedést az alap- műveltség megszerzésével pá­rosuló szakmai tudás elsajá­títása jelentené. Az említett ktsz-nél történtek ilyen kez­deményezések, a szocialista brigádok fi,gyeimét hívták fel. hogy tagjaikat ösztönözzék a nyolc osztály elvégzésére, s gépkezelői tanfolyamot indí­tottak. X Nagy testű, szőkésbarna, göndör fürtű fiatalember. Gyöngy öspa tárói naponta iár be, busszal 'egy salgótarjáni építkezésre. Gépkezelői vizsgát tett. a malterkeverő gépen dolgozik. A beszélgetés vé­gén nyomatékosan kérte, hall­gassam el a nevét, mert nem szereti a nagy nyilvánosságot, egyébként is egy újságnyilat­kozat kapcsán már kellemet­len benyomásokat szerzett. Érvelését megszívleltem, de hogy mégis neve legyen, elke­reszteltem Nagy Józsefnek. — Hogy miért végeztem csak hat osztályt, arról egy regényt lehetne írni — vallja sejtelmesen Nagy József. — I Tanyasi gyerek voltam. Na­ponta tíz kilométei-t is gyalo­goltam az iskolába, Amíg jó idő volt, ment minden rende­sen. De amikor esett, fújt, ha­vazott. akkor otthon marad­tam. Mert az az ázás. fázas, az volt nagyon rossz. íg.y, hogy el-eLmaradoztam, ötödikben- hatodikban már buktatgattak, végül teljesen kimaradtam. — Mit szóltak a szülei, a testvérei ? — Nem értek ők rá foglal­kozni velem. A szüleim a ter­melőszövetkezetben dolgoz­tak, a ház körül is akadt e.eg munka. Tovább hiába faggatom a tanulásról, iskoláról, bem vá­laszol. Milyen kár, hogy a re­gény, amit ígért, így befeje­zetlen marad! Még egy kér- , déssel azért megpróbálkozom. — Az építészetnél gépkeze­lői vizsgát tett. Mi ösztönözte ebben ? — Könnyebb munkát akar­tam végezni, mert beteg szok­tam lenni. Katonának sem vit­tek el. A másik ösztönző az volt. hogy szeretek a motorok­kal, gépekkel foglalkozni. Van otthon egy Pannóniám. Ha valami baja van, nem viszem szerelőhöz, hanem én magam bütykölgetem. X Miért nem fejezte be a két fiatal a nyolc általánost? Tu­lajdonképpen ez a kérdés iz­gatott. A beszélgetések nem adtak megnyugtató, teljes vá­laszokat. Miért? Mert kényes dologról van szó talán, olyan­ról, amelyről nem szívesen beszél az ember, ha igen, ak­kor is csak tőmondatokban, vagy inkább a körülmények nehézségeire hivatkozva, saját személyes felelősségünket gon­dosan kisebbítve. Érthető emberi tulajdonság' — de va­jon az alapképzettség hiá- ' nya. az általános iskolából történő idő előtti kimaradás minden esetben érthető? Sulyok László Bővül a ssahmunháshépsés hálózata összesen mintegy 400 mil­lió forint értékű beruházással bővítik idén a szakmunkás­képzés hálózatát. .Ez a ielen- tős fejlesztés is elősegíti, hogy miind több fiatal szerezzen szakképzettséget. Ennek fon­tosságát támasztja alá az á tény is, hogy az ipari munká­soknak jelenleg körülbelül 40 százaléka szakmunkás. Az 1974—75-ös tanévben. 267 szakmunkásképző iskolában az I—Tíf. évfolvámon 175 ezer fiatal tanult. Idén 7 úi isko­lát adnak át. összesen 130 is­kolai tanteremmel bővül a szakmunkásképző-hálózat. Hat iskola a most iparosodó vidé­ki városokban: Szekszárdion, Berettyóéi falun. Móron. Tö­rök szentmi ki ősön. Séro6onta- kon. valamint. Fonyódon épül. ezek h attan termesek lesznek. A főváros legfiatalabb lakó­telepén. Újpalotán 24 tanter­mes nyomda- és textilipari is­kolát nyitnak meg. A tanulóotthoni hálózat bő­vítésénél figyelembe vették a tanyavilágból, faluról kikerült és az iparban elhelvezkedni vá.gvó fiatalokat. Szekszárdon 450. Szegeden és Kiskunfél­egyházán 200—200 fiatalt be­fogadó otthont avatnak. To­vábbi tanulóotthonokat építe­nek az idén Dunakeszin. Veszprémben. Gödöllőn ‘és Páoán. ezekben összesen 800 szakmunkástanuló lakhat. A fővárosiban a Mogyoródi úton a különböző gyárakban dol­gozó szakm unk á star ui ólom k 800 személyes otthont adtak ..............--------------------------­á t, melyben 500 lánvt és 300 fiút helyeznek el. Figye­lembe véve a szakmunkáskép­zésben részt vevő lányok szá­mának növekedését, az év el­ső felében már átadták Győr­ben a 150 lányt befogadó ta­nulóotthont. Az 1975/76-os tanévben a tervek szerint 61 300 szak­munkástanuló kezdi meg ta­nulmánya,it az iskolákban. Az ossz-tanú lói étszám mintegy 169 000 lesz. Ez némi csök­kenést jelent az előző évihez kénest, ugyanakkor bővül az iskolai és tanulóotthoni háló­zat. A szakmunkástanulók te­hát az eddigieknél még jobb körülmények között, jobban ellátott intézményekben ké­szülhetnek hivatásukra.----------------­Pá skor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény 41. Hajnalban nregmduW a me­net. Az embereket szuronvo- sok fogták közre. Terelték őket. mint a barmokat. Aki visszafordult. azon csattant a fegyver tusa. vaav a bot. A város szélén szembefo”dul- tak velünk'a katonák. Ránk fogták a fegyvereket. Men­üink. ők mes lőttek. Kéts^c. beeseMen futott az egész nen- ség. Én azt hittem meghalok a félelemtől. Az , iskolánál még ott volt mind az öt gve- rek Most meg egyiket sem láttam magam körül. Meg­ijedtek. -elfutottak. Otthon ta­láltam őket. az asztal alatt. Csak apád állt az aitóban, fejsze volt a kezében. ..Kérdeztem tőle: minek az a febze a kezedben kisfiam'’ Aoád azt mondta. ha még egv rohádt németet iátok, szét- i",’mm a feiét ezzel a fej­szével! Nagyapát soha többé nem láttuk. Az egész menet­ből talán négven jöttek haza. Már csak az öreg Huszár él közülük”. — Attól a Huszártól meg­tudtak valamit? — Rendkívül sokat. Első­sorban azt. hoav ez a német csürhe csak Zólvomig hajtot­ta őket, ott átadták a közös, az údvnevezett 350'8-as mun­kásból gála tos alakúiat.n.ak. Ez egv olyan biintetőkülönítrnénv volt. ahonnan nagyon nehéz volt megszabadulni. Ezzel a különítménnyel aztán elvo­nultak a Magas-Tatra irá­nyába. onnan pedig tovább, len.gvel területre. Zaknnané és Krakkó köreiébe. Követ bányásztak. árkokat ástak, erődítéseket rögtönöztek a nagvon gyorsan visszavonuló náci csapatok számára. — Huszárnak van valami­lyen személyes emléke a nagyapáról? — A következőket mondta: .Csik Mártonnal egviitt vol­tam még a Tátra alatt. Poo- rádon. Onnan haitottak ben- •»•««> tovább Zakopane l«­NÚGRÁD - 1975. augusztus 7., csütörtök Mai tévéajánlatunk 21.20:' ZENÉS NYÄRI KRÓ­NIKA. Tulajdonképpen a Zenei Fi­gyelő nyári számát láthatja a közönség, némileg megválto­zott címmel, s amit a cím ta­kar, színesebb, magazinsze- rübb tálalásban. A nyári zenei életet dokumentálja a műsor. Hirt adva a nemzetközileg is érdekes eseményekről, a Bar- tók-szemiináriumról, Carelli Gábor mesteriskolájáról. S szólnak azokról a nyári hang­versenyekről. amelyeknek ha­zánk legszebb műemlék épü­letei, terei adnak otthont: a Kiscelli Múzeum, a körösfői templom, a , Mátyás-templom hangversenyei röl. Megszólalnak az itt elhang­zott zenék részletei, az előadód művészek, zeneesztéták. S a műsor bevallott célja az .is, hogy kedvet csináljon a nagyközönségnek e szép környezetben megszólaló ze­nei estek látogatásához .is. Képünkön: jelenet a BALZAC NAGY SZERELME című film­sorozat 3. részéből. (Augusz­tus 7., csütörtök, 20100 h. Az olvasás iskolája A könyvtár dicsérete — Nem járok könyvtár­ba. inkáb könyvet veszek! — e mondat hallatán min­dig fészket ver bennem a gyanú: lehet, hogy az illető könyvet vásárol, csak kér­dés, mivégre? Talán inkább szobadísznek szánja, sem­mint olvasásra? Az igazi olvasó ugyanis valamiképpen mindig kap­csolatban áll egy vagy több könyvtárral, elsősorban azért, mert minél igazibb, annál kevésbé tart lépést mohóságával a pénztárcá­ja. Am tételezzük föl, hogy jól keres, kicsi a családja, megveszi, amit szeme, szája kíván. Meg ám, ha kapja. Vannak könyvek, melyek­nél a keresletet a terjesztők elképzelni sem tudják. Ezek elfogynak a megjelenés pil­lanatában, aztán ütheti bot­tal a nyomát, akinek nem jutott. Ilyen esetben csakis a könyvtár segít. És, ha a kí­vánt könyv régebben meg­jelent. és se égen, se föl­dön nincs olyan antikvá- rium, aki előteremtené?' Megesik az is, hogy kíván­csiak vagyunk valamire, ami nem tartozik a gyűjtő­körünkbe, eleve tudjuk, hogy csak egyszer fogjuk elolvasni, de egyszer igen, tehát nem terheljük vele skatulyaméretű lakásunkat, lé. keserves utazás volt. mert inkább csak gyalogosan men­tünk. A nagyapádat akkor máir ketten támogattuk. Alig állt a lábán. Zólyom után megállítottak bennünket egv kisebb falu állomásánál. Pa­rancsot kaptunk, hogv rakiuk ki a lős-zeresvaganokat. In­nen megkísérelte a szökést. Vele egvütt még három tar­jám ember volt. egv üzem­ben dolgoztak. Űg’v gondol­ták. ez alkalmas hely a ló­gásra, mert Márton ismerős volt ezen a vidéken. Sel­mecbányán rokonai voltak, testvéren. v»gv unokatestvé­rek. Nem sikerült, a tábori csendőrök elkapták őket. Fél- holtra verték mind a négyü­ket. Azt tudom, hogv Zako­panéban még velünk voltak. Erőnk, meg figyelmünk már nagvon kevés volt arra. hogv a mások baját is magunkra vegyük. hisz’ mindenki olyan állapotban volt. mintha már a sírból mászott volna ki. Krakkó alatt már nem vo’t velünk Többen is mondták, hogv útközben halt meg. Nem tudott gyalogolni, összeesel* a könyvtárból azonban ki­kölcsönözzük... Aztán a folyóiratok! Ki győzné valamennyit (ami ér­dekli!) megvenni még in­kább tárolni? Hiszen néme­lyiket csak átlapozzuk, hogy megleljük azt az egyetlen cikket, amit azonban saj­nálnánk elmulasztani. Ha mégis talál leleményünk né­mi üres teret a lakásban — pincében, padláson, garázs­ban, ágyneműtartóban — heves megőrzési lázunk ép­pen azt teszi lehetetlenné, amiért az egész öti etes tá­rolás folyik: a visszakeresé­sét. Mert amikor éppen szükségünk van arra az adott folyóiratcikkre, visz- szariadunk a keres géléitől, és inkább beszaladunk a könyvtárba, ahol perceken beiül kezünkbe nyomják a kért számot. \ A könyvtár folyóira'-' 1- vasó szobája sokkal tágab- bá teszi látóhatárunkat, mint hogyha akár 4—5 fo­lyóiratra is előfizetnénk. Nem is volna könnyű kivá­lasztani, hogy melyik legren az: a szakmai persze, a hob- bvnkról szőlő szintén, de az irodalmi periodikák kö­zül melyik a kedvünkre va­ló? Hiszen az írók mar nem csoportosulnak egy-eív fo­lyóirat körül (mint hajdan, amikor az olvasó t irthat­ta. melyik kedvencét hol keresse), mindenki ír ide is, a kimerültségtől Többen lát­ták. hogv a német hajcsárok agyonverték. Ordítoztak vele. hogv szabotál, hogv lusta, hogy kommunista. Addig ver­ték. amíg bele nem pusztult”. — Édesapia tud arról, hogv miben fáradozik? — Nem tud róla. nem is szeretném. hogv egyelőre megtudná. Meglepetésnek szánom. Elég sok buta dol- dot műveltéül eddig. Sok időt elfecséreltem zenéléssel, min­denféle haszontalan dologgal. Az érettségin is épphogy ke­resztülvergődtem. Apa azt szerette volna, ha történész leszek, vagy irodalmár. Nem lettem. Mi hasznának fele'~*- lennek tart. Elég r szomo­rúságot okoztam neki ezzel. Szetetném valamivel kárpótol­ni. szeretném neki bebizonyí­tani. hogv azért nem vagvok annyira mihaszna, nem va­gyok értéktelen, nem kalló­dok el. Mi ketten Zsuz-ával befelezzük azt a kutatást, amire apának soha nem ju­tott ideje. (Folytatjuk) oda js. így nincs mit tenni, figyelni kell valamennyit. Az elmélyült olvasó vala­hogy úgy van a könyvek­kel, mint a borissza emher az itókával: minél többet iszik, annál szomjasabb ,esz. A könyvek némiképp ha­sonlítanak a kémiai ele­mekhez: mint azok. több „vegyértékűek”, vagyis ú.i, meg úi kérdéseket keltve sodornak magukkal könyv­ről könyvre. Ismeretter­jesztő munkánál az író ál­tál említett, idézett müvek, a könyv végén közölt iroda­lomjegyzék: szépirodalmi alkotásoknál az író (költő) többi művei, kor társai, a kör. amelyhez tartozott, vagy a másik, mellyel vsá­ban állt; történelmi regény esetén a hős. a kor. vagy áz esemény, útleírásnál a tá.j — mind megannyi csábító lehetőség, hogy többet, még többet, sokat és sosem ee- get akarjunk megtudni róla. De hát honnan is spit- hetnénk, hogy kik és há­nyán írlak pl. Napóleonról, hogv járt-e még valaki Mar­co Polo korában a mesés keleten: hogy milyen mű­vekben válogathatunk, ha a magyar nyelvű magyar köl­tészet kezdeteiről akarunk képet alkotni, és ígv tr>- vábbb, ha nem léteznék szakkatalógus. amelynek szellemes számrendszeré­ben. az egységes tizedes osztálvozási rendszerb-n a könyvtáros pillanatok a'art elkalauzol bennünket a kí­vánt könyvekhez? Eligazí­tanak bennünket bibliog­ráfiák js. az adott téma iro­dalomjegyzékei; szakkérdé­seinkben pedig segítsé­günkre sietnek a témadoku­mentációk (esetleg idegen nyelvű tanulmányok reljps, vagv kivonatolt magyar for­dításai js). Napjainkban a könyvtár kitágítja falait és befogadja a testvérmúzsákat is. Eső­sorban a zenét. Nagy könyv­tárakban már mindenütt ta­lálunk „fonotékát”. harg.e- mez- és magnószalag-gyűj­teményt. fülhallgatóval hall­gathatjuk a kívánt lemezt. De nem ritka a képzőművé­szet jelenléte sem: kiá.lító- snk, tárlatok js sokfelé lap­nak helyet könyvtárakban; a szebbnél szebb reproduk­ciókötetek. -albunjok periig minden nagyobb könyvtár­ban rendelkezésünkre sT- nak. boav gvönvörköd1e*=se- nek és vizuális kultúránkat fejlesszék. A különféle ren­dezvényekről, irodalmi mű­sorokról. sznvalóestekrŐl már nem is szólunk, min­denfelé ismeretesek. Bozóky Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom