Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

’ X kiég?, magányos emberek estefelé mindig odaülnek valakinek az asztalához. Halkan, mintha lábujjhegyen járnának és állandóan társakat keresnék, odákéreziked- itek. vagy kérdezés nélkül, az üresen hagyott székre ereszkednek.

A férfi, — mintha indulni akart volna — a kilincsért nyúlt, végül mégis az ö résén álló scaék karfájára tette a kezét.

— Leülhetek?

— Úgyis megyünk — felelte Szepi és fel sem nézett, tovább magyarázott.

Pósfai H. Dános:

— Majd megmondja, fia

akarja.

— Meg is — szólt biggyesztett ajakkal. És kivárt, hogy súlya legyen annak, amit mondani akar. — Menjenek el Fertösaentmiklósra, kérdezzék meg, ki volt Topolya Sándor. Ott majd megmond" ják. Gyönyörű földjeim, voltak, meg lovaim, ökreim.

— Ugye. hogy fuvaros volt — csapott le rá Szepi'. — Jól mondtam én az előbb.

— Maga semmit sem mondott jól. Soha nem voltam fuvaros. — E'hallgatott. műd nemi tűnődés után ezt kérrózs/ís éljeTjjét fartotta a kezében,. aztán amikor meglátta a katonát, úgy megiiédt, hogy elejtette. Szívszélhüdést kapott.

— Maga bolond.

— Nem hiszik?

— Már, hogy hinnénk.

— Fogadásom van rá, hogy volt. A másik asztalnál

fogadtam, döntsék el a fogadást. Mondják, hogy így tói - Jént.

Vendégünk is eddig önmagával' volt elfoglalva, s teljesen úgy látszott, mintha oda sem figyelne, váratlanul megszólalt.

se

— Hát persze, fiogy tud- f

tam — mondta anélkül, nogy fölnézett volna.

— Nahát, soha nem mondta volna.

Amikor a férfi eltámolygott az asztaltól, Topolya áJándor ismét visszazuhant udvari tróger mivoltáha. Szétnyitotta duzzadt ujjait, recés tenyerét a világosság felé tartotta s hegykén megjegyezte.

— Ez az a kéz, amelyik még soha nem volt piszkos. Mei-t nem aa számít, hogy ki, mit csinál, hanem, hogy t szia marad-e a keze utána.

— Így van ez bátyám —

És akkor odajött egy férfi

— Nem zavarok? — tette dezte: — Tudja, mit jelentett hozzá a férfi, a magánosok kuláknak lenni? A pap mel- alázatával. Jó kedvünk volt, lett laktam. Zsalugáteres, há- hagytuk, hogy minden úgy romablakos házban, legyen, ahogyan ő akarja. A' belső homályból, vala- Jelenléte nem zavart, sőt, honnét egy másik asztaltól,

— Elvesztetted a fogadást.

— Miért vesztettem volna? — húzta fel a szemöldökét, amaz.

— Mert

rebegte Szepi. .— Mi aztán

tényleg nem akartunk semmit magára foggni.

— Tudom én azt, átlátnak maguk a szitán. Persze, hogy erről a grófról nem voltam kulák. Világeleamikor jött a pincén, még odatámolygott hozzánk meg mindenki tudja, hogyan halt temben a más cselédje vol- egy utolsó kört rendeltünk, egy férfi. meg. tam. Kocsiskodtam a fertődé most már úgy, hogy a —» Jöjjön, Sanyi bácsi, — Mindhárman érdeklődéssel szentmiklós-i papnál, most vendég is koccinthasson ve-, hívta az idegent. néztünk Topolya Sándorra, me§ a rönktéren gyötröm

lünk. Míg a pincér az asztal" — Megyek — felelte ő, de aki el akarta hitetni velünk, magam. És látják a többiek nál állt, az idegen tűnődve nem mozdult. Hanem, amikor hogy kulák volt Fertőszent- mindent elhisznek nekem, nézett maga e'é. Mikor meg- meglátta a pincért, intett ne- miklóson. Fölállt, puffadt ke- Leülünk a rönkre, akkorákat érkezett az ital, akkora tér- ki. Három pohár sört rendelt, ^ét az asztal fölé tartotta, s nevetünk,' hogy csak úgy mészeiességgel nyúlt a pohá- Szepi kijavította fröccsre, s jobb élével olyan moadulato- zeng belé az udvar. De azért rért. mintha hajnaltól együtt szelíden tudomására hozta, kat tett, mintha szeletekre mégsem jó, hogy mindent elültünk volna az asztalnál. tekintse magát továbbra is vagdosná' a jobb kezét. hisznek nekem.

— Egészségünkre. . vendégünknek. A másik férfi Utóbb arra kért bennünket,

Az idegen csak a fejével akkorra már eltűnt. A zene- — A grófot ilyen darabok- intézzük el a nyugdiját. Szidbiccentett. kar játszott, a belső asztalok- ra vagdostak a cseleden! a papot, aki nem fizette

Nem emlékszem már por,. 1101 halkan énekeltek Soft ***• Uí?na a*-Ö7®?git- B-'

tosan miről beszélgettünk. T&- - S*"* maga kulak? - totott ket^unyU a ^csuzaskor mindent m«*KOlan a költőéradatról, mely kérdezte Szepi. £Jták S Sték w szónt s imbolyogva eltűnt a

elönteni készül a világát. -Voltam - felelte. - Jo elhívtok hojá su™ íekintete -ra

Igen, biztosan az volt a lé" lovaim voltak, eljártam én “ ^alubHi papot s ár öss# gH?.klka vl t^ a hidegfényű

mánk, hiszen a költészet napi velük erre a vidékre is. Raboltgróffal eoyübtbl £“• ®Z orgonaillamegnyitón több volt a költő, Acsaaon, meg Meszlenben is zártók Hajnalra hófehér lett tU ejszakaba mint a hallgató. Onnan jót- jartam, a pap haja — Me.g kellene írni ezt az

tünk át ide a kiskocsmába, — Hát P"n járt-e? ' embert — mondtam, amikor

egy pohár borra. Aztán aho- __ Dehogy járt Néhány percig döbbent áthaladtunk a patakon.

g

yan lenni szokott, a pohár T. . „ . „.„„a—, csendben ültünk az asztalnál. .. . .. , . .

bort még egy, majd mer:at - Jartam, ha mondom Topolya Sándor visszazölv- ~ M't imái róla? - kerújabb követte. A harmadik — Hét, ha járt, ^mondja tyent, mint egy századeleji 067:10 í*zepl

pohár után már teljes volt meS> ismer onnét? ripacs, miután befejezte nagy — Érdekes figura az öreg.

köztük az egyetértés: költő — Kit is? — tűnődött, az- monológját. Amaz vigyorogva Egy ember, aki volt kuláknak mindenki lehet. A versírás tán felragyogó arccal Kivág- nézte, hol az egyiküket, hol adja ki magát a rónktéren.

éppen olyan mesterség, mint ta: — Iboly néni, a falu- a másikukat. A tekintetében Mit gondolsz, nincs »mögött

bármi más. Csak némi intel- végéről. Hozzá mindig be ott égett: találkozftunk-e már valami?

ligencia kell hozzá, meg egy szoktam menni. ekkora őrülttel. S szinte kikis önáltatás. Nem véletlen, Szépít elöntötte a forróság. áltotta volna, ne higgyünk

hogy mostanában, olyan sok ott nőtt föl a faluban, pon- neki, ennek az embernek egy A sarkon ommkba csapott költő terem. Szepi erős kar- tosabban a faluvégen. Az szava sem igaz. Picivel ké- air,nss k'avelllat' Szerencsére,

lejtésekkel magyarázta, olyan édesanyját Ibolyának hívták, eőb-b azonban mégis azt P-F“va volt még a presszó. A

kicsi a mi országunk, hogy Tudta hogy az idegen férfi mondta asztal társunknak: _*\er köténye kislány ismeelég lenne nekünk hárem soha nem járt P-n, mégis el- _ Maöo 60sk^ht fogadott bennünket.

Ugyan, mi volna?

bácsi?

erős töményt.

r »*** -oha nem járt P-n, mégis el- _ Maga e7.t tudta, Sanyi

kolto. Eay, aki állandóan öntötte a forróság, amikor az . . . _ , ö _pl ... *?m. y. renaelt>

munkisdalokat költené, ma* auiyja nevét kimondta, sík a nagyüzemi útra lépett — Ide figyeljen, maga zao- p araszt savról énekelne, s vé- hegyező — nézett a férfi szegül a harmadik szerelmes m4bev _ Tuüjaj hol jart ma.

verseket írna. A dolgok f?v ga? sehol. Egy szó sem igaz elrendeződnének, az olvasó amit elmondott, az

megkapná, ami igétnve. csak sem hogy kulák Volt. Maga arra kell nagyon vigyázni. nern’ is tudja> merre van

Farkas András rajza: Pihenő (részlet)

Tamás István:

SZITAKÖTŐK

sárgák

zöldek

kékek

Szitált homokfövenyen ellustult langy víz ölén

kövér iszap Halak

ezüst napocskái vakítanak , »

Madár méláz

s n hernyó

bánvész tükörbe hull , s ringó

karikagyűrűt vált és sietve húzza ujjaira fel a fűzfa gyökér

S bevonják hártya vitorláik s hangárba indulnak a pilledt szitakötők

hogv jól válasszuk meg azt a Fertöszentmikló«s. három költőt.

A férfi egykedvűen nézett maga elé.

— Mutassa a kezét.

Az idegen föltett^ súlyos ökleit az asztalra.

— A tenyerét mutassa. No, l^tja. Ez a kéz mindent elárul.

Kemény, recés tenyere,, volt az idegennek, mintha fáoól faragták voina. Ujjal vastagok, elnyűttek.

— Mit isznak? — kérdezte hirtelen, és üres poharak íeA bölcs elmélkedésnek a hívatlan vendég vetett véget.

— Tudják, hogv ki vagyok én? — kérdezte váratlanul.

— Még nem — felelte Szepi. — Még semmit nem '■ tudunk magáról, bátyám.

— Bátyám! — kiáltott fel a férfi. — Jó, hogy nem ürambátyám.

— Felőlünk az is lehet. Sőt, sógor is, vagy atyuska, ami éppen tetszik.

— Vegyék tudomásul, hogy lé bökött. — Rendelek egy

nekem semmi sem tetszik — kis sört, ha elfogadják, mondta a kiégő, magányos Bort kértünk újra, vállal- férfi, s ujjait kinyújtva két tűk, hogy a férfi megsértőd" tenyerét egymásra rakta sz jön. De nem sértődött meg. asztalon. A' pincér késett, helyette az

Szepi rögtön kiközösítette, előbbi férfi állt újra az axz- az az, úgy kezdett beszelni tálhoz.

mintha ott sem ülne a férti. — Bocsánat — lehelte a Részeg emberrel nem jó kö- poharainkba. — Én ismerem tözködni, rá kell hagyni min- ám magukat. Tudom, lugy dent. Csakhogy ő nem hagyta kifélék, mifélék, magük na- riiagát. Szepit' leintette, mint gyón rendes emberek, és biz- aki szót kér, majd nekünk tosan segítenek. . szegezte ismét a kérdést: — Miről van szó? — kér"

— Mit gondolnak, ki va" deztük s®nte egyszerre.

gyök én?

— Fuvaros, vagy portás — felelte Szepi a világ legtermészetesebb hangján.

— Tróger — mondta erre lakonikun tömörséggel az csodálkozva.

idegen. — Tróger az anyja __ Azzal.

i

stenét. Topo'ya Sándor ké- reghántMó és udvari anyagmozgató. Magyarul tróger.

— Jó fog’alkozás az.

— Magoknak. Mert nem

— Ic’e figyeljenek — nézett körül a férfi. — Maguk biztos tudják, mondják hmS. mi lett Z-i gróffal negyvenötben?

— A géóffal? — néztünk

tudják, ki voltam én azelőtt.

— Úgy tudom, meghalt — mondta Szepi.

— Meg ám. Naná, hogv mégha't. Éppen a 1 éncsőn kitt lefelé, amikor találkozott oZ orosz katonával. A gróf úr

A közművelődés eleven áramában

X/Iint köztudott, a közművelődés nagyrészt, intézményekre épül. Az intézmények közül talán a iegfontosabb a művelődési otthonok hálózata, tekintettel arra, hogy sokré" tű tevékenységével többféle igényt is ki tud elégíteni egyszerre, egymással párhuzamosan. A művelődési otthonok egy része jól szolgálta az elmúlt időszakban a látogatók különböző rétegeit Korszerűsödött tartalmi munka, gazdagabb művelődési lehetőségek tanúi lehettünk, fejlődött a klubmozgalorn. megszaporodtak a nagy tömegeket aktivizáló fonnák, a fórumok, vetélkedők és hasonlók. Több művelődési otthon megújult, korszerűsödött kívül-belül, s épült néhány új is. Veszprém, Dunaújváros, Kecskemét büszkélkedhet például korszerű, új művelődési otthonnal, hogy csak a nagyobbak közül említsek néhányat.

A megelégedésre és a megnyugvásra azonban az említett eredmények ellenére sincs okunk. Kétségtelen, hogy a művelődési otthonok egy részében határozott fejlődés mutatható ki az utóbbi néhány esztendőben. Mégis, „magunk alatt vágnánk a fát”, ha csak ezt látnánk, csak' erre építve végeznénk a további munkát. Mert ugyanakkor sok még a korszerűtlen, az egyre jobban és szebben berendezett lakásokból az embereket „elcsábítani” nehezen tudó, gyakran anyagi gondokkal küszködő művelődési otthon is. És akad példa jócskán — sajnos — a szinte már évtizedek óta a megszokott rendezvényeket szervező, a ma már kisebb hatású formákat ismételgető, vagy éppen a kihasználatlan művelődési otthonokra is.

Közös a cél. közös a gond is Együtt, összefogva kell — mert csak így lehet eredményesen — tenni azért, hogy művelődési otthonaink tartalmi tevékenysége és működési körülményei megfeleljenek azoknak a feltételeknek, amelyeket a természetes fejlődéssel együtt járó változások és a meEnövekedett művelődési igények, a kultúra közös kincsei iránti érdeklődés állít eléjük. Mire gondolok?

Az egyik alföldi községben két héten belül külön-külön hirdetett népdalestet a művelődési ház és a termelőszövetkezet. (Az utóbbi a saját, napközben ebédlőnek használt kultúrtermébe.) Mindegyik meghívott országosan elismert ■ népdalénekeseket is. Mindkét helyen körülbelül félig töltötte meg a termet a közönség, aszerint, hogy melyik szervezőtől vett jegyet. A takarítás és a villanyszámla költsége, a meghívott énekesek tiszteleldíja. persze, attól még nem csökkent, a felére, hogy csak „fél ház” volt a rendezvényen. Közösen, összehangolt munkával, csak az egyik estet meg.

tartva sok energiát és pénzt megtakaríthattak volna ebben a faluban.

A példát csak azért mondtam el — hoztsálehetnék még sok hasonlót —, hogy lássuk: nagyon iS indokolt .egy- egy adott helyen az erőforrások ésszerű, közös, összehangolt kihasználása. A tanácsi, a szakszervezeti, a szövetkezeti és a más szervek állal fenntartott művelődési intézményeknek összehangoltan, egymás munkáját kiegészítve kell működ" ni ük. ha a művelődési munka hatékonyságát növelni akarják. Még jobb, ha sikerül módot találni az intézmények közös fenntartására, mert így összeadódik a pénz, egyesülnek a szellemi energiák, a tartalmi munkában megszűnnek a fölösleges párhuzamosságok. Növekszik a közművelődési munka hatékonysága, javulnak a művelődési feltételek.

Különösen fontos, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közművelődés fejlesztéséhez. Még mindig kevés helyen vesznek részt a művelődési intézmény fenntartásában, holott a legtöbb esetben erre lenne lehetőségünk. Kívánatos továbbá, hogy az üzemi, szakszervezeti művelődési intézmények mindenütt segítsék a lakóhelyi közművelődést is — erre egyébként egyre több jó példát mondhatunk —. ugyanakkor a művelődési otthonnal nem rendelkező üzemek, vállalatok munkásainak kulturális ellátásáról gondoskodjanak a tanácsi közművelődési intézmények. Méghozzá ne csak úgy általában, az ..előttük is nyitva áll az aitónk” elv alapján, hanem a munkahelyekkel történő konkrét megállapodás alapján igazodva az üzemi, termelési érdekekhez.

Gokat tehetnek a művelődési otthonok az iskolarendszerű felnőttoktatás sikeréért is. korrepetálások, megfelelő szakköri foglalkozások, filmvetítések és hasonlók szervezésével. Ugyancsak segíthetik — és szintén közös összefogással! — a bejáró munkások művelődését, a munkásszállók lakóinak közművelődési életét. Nem sorolom tovább a tennivalókat, szakképzett és lelkiismeretes, népművelőink nagyon jól ismerik azokat, s ha a fenntartók részéről maximális segítséget kapnak, meg is valósítják őket a művelődési intézmények keretében. Közös, összehangolt tevékenységgel. a spontán művelődési formákra is építve bízón vára Sikerül még több olvan etVib°rt bevonniuk a közművelődés eleven áramába, akik eddig még kimare^tek hpűő'o

Mátyás István

J NÖGRÁI> - 1975. augusztus 3., vasárnap 5

T