Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

Egységes szemlélet — határozott cselekvés Irta DEUCSICS MIKLÓS A megyei pártbizottság 1975. július 11-i ülésén értékelte megyénk gazdasági helyze­tét. az MSZMP Központi Bizottsága 1974. de­cember 5-i határozata végrehajtását. Meg­határozta azt is. hogy a megye párt-, álla­mi, társadalmi szerveinek, a gazdasági egy­segeknek, a kommunistáknak, a nógrádi dol­gozóknak mit kell tenniük azért, hogy ma­radéktalanul megvalósuljanak a decemberi határozat célkitűzései. Ugyanis további elő­rehaladásunk nagymértékben azon múlik, hogy mennyire reálisan ítélik meg gazda­sági egységeink, a pártszervek és alapszer­vezetek az első féléves tevékenységet, s az eredményekből, a kialakult ellentmondások­ból milyen következtetéseket vonnak le, mi­lyen feladatokat határoznak meg, s hogyan szervezik meg a tennivalókat, ellenőrzik a munkát. £3 fel eu meriege A féléves gazdálkodás tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megyénk, gazdasága to­vábbfejlődött, aiapvető célkitűzéseink meg­valósulnak. Megvan a reális lehetősége, hogy teljesítsük a negyedik ötéves terv fel­adatait, s megfelelően előkészítsük az ötö­dik ötéves tervet. Mindebben jelentős sze­repe van annak, hogy a megye gazdasági egységeiben, pártszerveiben és alapszerveze- leiben megértették a decemberi határozat lé­nyeget és hozzáláttak megvalósításához. Eb­ből adódóan élénkebb, következetesebb, ha­tékonyabb lett a pártszervek és alapszer­vezetek gazdaságszervező munkája. A gaz­dasági, az állami, a társadalmi szervekkel együtt megfelelő intézkedési terveket készí­tettek a határozat, végrehajtására. Megélén­kült a gazdasági feladatok megvalósítását segítő szocialista munkaverseny is. A szocialista ipar termelés$ — amely meghatározza Nógrád megye gazdasági ar­culatát — 4,2 százalékkal növekedett. Az átlagosnál jobb volt a termelés emelkedése azokban az iparágakban — az üveg- és ke­rámiaiparban, a gépgyártásban. —. amelyek megyénk gazdaságában alapvelőek. s né­hány újonnan telepített üzemben. E terüle­teken azonban a fejlődés, a gyarapodás ko­rábban is dinamikus volt. Az építőiparban javult a munka szervezettsége és ebből adó­dóan a második negyedévben meggyorsult az építési és szerelési tevékenység. így az esztendő elején mutatkozó elmaradást sike­rült valamelyest pótolni. Azok a vállalatok, amelyekben a termelés növekedésével együtt javult a munka mi­nősége is, új termékekkel korszerűsítették a termékösszetételt, túlteljesítették tőkés- exporttervüket is. Összességében az ipari termelés jövedelmezősége — mindenekelőtt a tanácsi és a szövetkezeti iparban — to­vább nőtt. Igaz azonban az is, hogy ez nem minden esetben a hatékonyabb belső gaz­dálkodás eredménye. Közrejátszottak ebben olyan tényezők is, mint az állami dotáció, amely benne van az árakban. A mezőgazdasági üzemekben ugyancsak kedvezően változott a helyzet. A nógrádi gazdaságokban a vetésszerkezet lényegében a központi igényeknek megfelelően alakult. Nőtt a búza és a cukorrépa vetésterülete. A cukorrépa-termelésben különösen jelentős — mintegy 40 százalékos — a fejlődés. Mind­ez azt mutatja, hogy mezőgazdasági üzeme­ink igyekeztek figyelembe venni a népgaz­daság igényeit. A nyári betakarítási mun­kákra is jobban felkészültek, mint a koráb­bi években; és így az időjárás okozta gon­dok is kevesebb üzemet/érintettek. Ami az állattenyésztés fejlődését illeti, a központi tenyésztési program megvalósítása a tervek­nek megfelelően halad. ' Mindenekelőtt a juh- és a szarvasmatha-állomány gyarapodá­sa kedvező. Nőtt az állattenyésztésből fel­vásárolt termékek aránya is. Az egyéb területekről szólva a megyei pártbizottság megállapította, hogy a kiske­reskedelem fejlődése szintén számottevő volt az első fél évben. A kiskereskedelmi egysé­gek 13 százalékkal nagyobb forgalmat bo­nyolítottak le, mint egy évvel korábban. Ehhez természetesen nagymértékben hozzá­járult, hogy jelentős mértékben nőtt a la­kosság pénzbevétele. Az áruellátás lényegé­ben követte a lakosság igényeit. A vasút, a VOLÁN alapvetően eleget tett a szállítási feladatoknak, ezekben a napokban már hoz­záláttak az őszi csúcsforgalom zavartalan le­bonyolításának előkészítéséhez. A mostaninál erőteljesebb a gazdasági fej­lődés, a népgazdasági egyensúly fokozatos megteremtése, a káros piaci hatások ellen- súlyozása, az életszínvonal megalapozott, tervszerű emelése szükségessé teszi a gaz­dasági struktúra gyorsabb, tervszerűbb ja­vítását. Fontos követelményként említi ezt a Központi Bizottság decemberi határozata is. Az elmúlt 10 év alatt meggyorsult a me­gye iparszerkezetének átalakítása. Azonban ez a folyamat még korántsem fejeződött be, még mindig jelentős feladatokat kell meg­oldanunk. A korábbi években mindenekelőtt a foglalkoztatottsági gondok megoldása ad­ta a legfőbb tennivalót, és viszonylag kevés figyelmet fordítottunk arra, hogy iparszer­kezetünk mennyire kapcsolódik a népgazda­ság dinamikusan, fejlődő ágazataihoz. A Nógrád iparszerkezetét meghatározó üzemek fejlődési üteme viszonylag szerény. Az újon­nan telepített üzemeink egy részében még mindig nem sikerült tisztázni a termelés irányát, korszerűsíteni a gyártmányszerkeze­tet. Mindez az indokoltnál nagyobb mérték­ben konzerválja a régi technológiát, s így új üzemeink egy részében a termelés nem tekinthető korszerűnek. Régebbi üzemeink egy részénél, ahol lehetőségeink lennének a gyártmányszerkezet gyorsabb változtatására, a fejlesztési lehetőségek akadályozzák ezt. Ilyen tapasztalataink vannak például az építőanyag-iparban, a ZIM salgótarjáni gyá­rában. Gazdasági egységeink egyre inkább arra törekszenek, hogy a népgazdasági . igények, nek megfelelő gyártmányszerkezetet alakít- sanak ki. A megtett intézkedések azonban ke­vésnek bizonyulnak. Még mindig magas a gazdaságtalan termékek aránya, és nem meg­felelő a termékek összetétele sem. Viszonylag sok a régi, elavult, gazdaságtalan termék. A kohászati üzemekben, például meghaladja a 75 százalékot a 10 évnél régebben gyártott termékek aránya. Az ötvözetgyárban ez meg­közelíti az 50 százalékot. De az új üzemeink­nél, mint például a FŰTÖBER-nél 48, a Ganz-MÁVAG-nál pedig 100 százalékos ez az arán/. A régi, az elavult, a korszerűtlen termékek gyártása pedig mindinkább akadá­lyozza az eredményesebb, a hatékönyabb gaz­dálkodást. Hogy mi a megoldás? Többek között a mos­taninál gyorsabb műszaki fejlesztésre, a ter­melés irányának pontosabb meghatározására, s ugyanakkor, ha szükséges, rugalmasabb vál­toztatására lenne szükség. A decemberi hatá­rozatban megjelölt feladatok, a helyi tapasz­talatok egyaránt sürgetik, hogy az üzemek késedelem nélkül dolgozzák ki a termékstruk­túra korszerűsítésének rövidebb és hosszabb távú programját. Ezzel együtt természetesen több, azonnali intézkedésre is, szükség van, amelyek biztosítékát adják az irányító és gaz­dálkodó szervek szemléletváltozásának, terv­szerűbb és hatékonyabb munkájának. Hatékonyabb munkát Gazdálkodás ellentmondásokká! Az elért eredmények tehát biztatóak, azonban a megyei pártbizottság megállapí­totta azt is, hogy a megye gazdaságában el­lentmondások vannak, amelyek egyrészt a külső tényezőkben, 'másrészt iparszerkeze­tünk, a mezőgazdaság kedvezőtlen adottsá­gaiban, a gazdálkodás fogyatékosságaiban gyökereznek. Ezeket az ellentmondásokat a decemberi határozatból adódó feladatok meghatározásánál alábecsültük, a határoza­tot követő intézkedések sok esetben késtek, vagy nem voltak eléggé egyértelműek, ha­tározottak a kibontakozó kedvezőtlen fo­lyamatok megállítására. Az országos fejlő­déstől sok helyen elmaradtunk, ezért a kö­vetkezőkben Nógrád megyében nem lesz ele­gendő az országosan meghatározott üterti. Ennél nagyobb erőfeszítésekre van szükség azért, hogy a Központi Bizottság decemberi határozata megvalósuljon. Gondjaink jól mutatják, hogy a megálla­pítás nem túlzás, reális tények alapozzák azt. A megye ipari termelése növekedett az első fél évben, azonban a növekedés üteme nemcsak az országos átlagtól maradt el, ha­nem a megye* elmúlt évi fejlődésétől is. En­nek legfőbb oka, hogy a 18 gazdasági egy­ség — amely együttesen a megye ipari ter­melésének több mint 40 százalékát adja kevesebbet termelt, mint tavaly, az év első felében. Ennek egyik oka, hogy a piaci igé­nyek gyorsan változnak, s a Nógrádban ter- melt termékek egy részének bizonytalan a piaca. Nem zavartalan az anyag- és létszám­gazdálkodás sem. S mindezekre a jelensé­gekre a gyárakban, üzemekben csak lassan, esetenként körülményesen reagálnak. Tovább vizsgálva a termelés növekedését az is kiderül, hogy annak ném egészen 50 százalékát adta csupán a termelékenység. A gazdasági egységek többségében még min­őig gyarapítani tudták a termelő létszámot, s "így viszonylag kevesebb figyelmet fordí­tottak a munkaerő, .a gépek, a berendezések ésszerűbb hasznosítására. Nemcsak azért, mert a munkaerő-tartalékok kimerülőben vannak, a fejlődés ütemének gyorsítása is a munka termelékenységének erőteljes nö­velését sürgeti. Azt, hogy a gazdasági egy­ségek már most iteremts®k meg az szükséges feltételeket, eszközöket, nehogy holnap vagy holnapután esetleg késő legyen. A féléves tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy üzemeink kevesebbet exportáltak mint egy évvel korábban. Megyénkben még erőteljesebben jelentkezik az az országos gond, hogy a tőkésexport jelentősen elma­radt a tervezettől, mintegy 22 százalékkal csökkent. A gazdasági egységek többségében ném sikerült ellensúlyozni a tőkéspiac ked­vezőtlen hatásait. Nem tudták időben feltár­ni a belső tartalékokat. Nem sikerült meg­felelően kihasználni a termelőberendezése­ket,■ javítani ' a munka minőségét, az új, a korszerű, a piacképes termékek arányát. Ezért az exportáló üzemek egyik fontos fel­adata — a népgazdaság megromlott külke­reskedelmi cserearányainak javítására — az i export, ezen belül a szocialista export pon­tos teljesítése, a tőkésexport növelése, a tő­késimport ellensúlyozása más, hazai anya­gokkal. A termelőüzemek mindegyikében vi­lágosan látni kell, hogy a feszültségek ol­dása egyrészt azonnali lépéseket követel, másrészt megfelelő fejlesztési elképzelések kidolgozását a további évekre is, az export­import arány javítására. Az építőipari szervezetek teljesítménye — a kezdeti javulás ellenére — alatta maradt az előző félévinek. Ezért szükségesnek mu­tatkozott, hogy megvizsgáljuk a megye / épí­tőipari vállalatainak, szövetkezeteinek hely­zetét. Véleményünk szerint a gazdálkodást, a munka szervezettségét, az irányítás színvo­nalának javítását, a technológia fejlesztését szolgáló, átfogó intézkedések tehetik valóban zavartalanná a beruházási programok meg­valósítását. < Ez az esztendő — mindenekelőtt a kedve­zőtlenebb időjárás miatt — komoly erőpróba elé állította a mezőgazdaságot. A gabona és takarmány betakarítása, szállítása és tárolá­sa nagyobb erőfeszítéseket követelt, mint szo­kásos időjárási viszonyok esetén. A beta­karítási munkák üteme, a gabonatermelés­ben elért eredmények azt jelzik, hogy a munka előkészületei, s maga a munka sem volt minden járásban, minden mezőgazda- sági üzemben kielégítő. A tapasztalatok elemzése, a következtetések levonása után az irányító, a termelő és a forgalmazó szer­vek bizonyára megteszik a szükséges intéz­kedéseket a tervszerűbb, szervezettebb mun­kára, a komplex gépesítés fokozására, a meg­felelő szállító- és tárolókapacitások biztosi- sára. Ugyanis csak így lehetséges tartósan el­lensúlyozni Nógrádban a mezőgazdaság ked­vezőtlen adottságait, mérsékelni az adottsá­gok káros hatását. A termelő és a forgalma­zó szervek hatékonyabb együttműködésével, a helyi termelési feltételek fokozottabb biz­tosításával lehetséges és szükséges is javítani a megye zöldség- és gyümölcsellátását. Az erre vonatkozó intézkedések kidolgozása fo­lyamatban van. Az állattenyésztésben változatlanul a köz­ponti tenyésztési programok, mindenekelőtt a juh- és a szarvasmarha-program követke­zetes megvalósítása a legfontosabb. A féléves tapasztalatok ugyanis azt is jelzik, hogy a nagj'üzemekben rejlő tenyésztési lehetősége­ket jobban ki kellene használni. A legfonto­sabb a nagyüzemi állattenyésztő telepek be­népesítése. Emellett természetesen ösztönöz­ni kell a kisüzemi és a háztáji gazdaságok­ban is a tenyésztői kedvet. Javítani szüksé­ges — természetesen a húshozamok méllett — az indokolatlanul alacsony, mindössze 2300— 2400 literes tejtermelést, s így a felvásárlást. A gazdasági hatékonyság növelésének egyik kulcskérdésé a beruházási tevékenység javí­tása. Ezért a következőkben fokozottabb fi­gyelmet szükséges fordítani a munka el­lenőrzésére, a tervező, a beruházást lebonyolító és a kivitelező szervek tevékenységének összehangolására. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, a negyedik ötéves terv ipari beruházásai befejezés előtt állnak. Újabb fejlesztéssel mindössze a kohá­szati üzemeknél és Balassagyarmaton a bú­torgyárban számolnak. Azonban a munkálatok előkészítése a mostaninál mindenképpen több figyelmet igényel. A mezőgazdasági üzemek eredményesebb munkája most a fejlesztési lehetőségek bővülésében is jelentkezik. Amíg a korábbi években a veszteséges gazdálkodás ellensúlyozására fordították a pénzeszközök jelentős részét, most több jut a gazdaságok fejlesztésére, gyarapítására. Az anyagi eszkö­zök ésszerű koncentrálásával, a rekonstrukci­ós munkálatok mellett, a komplex gépesítést szorgalmazzák a mezőgazdasági üzemek. A ta­nácsok a negyedik ötéves terv legnagyobb összegű beruházását valósítják meg az idén. Az elképzelések valóra váltása, az 500 millió forint beruházása azonban úgy tűnik, gondot okoz. Ugyanis az első fél évben a tervezett összegnek mindössze 31 százalékát használták fel. Az elmaradás, a határidők csúszásának oka a tervező, a területelőkészítő munka fo­gyatékosságaiban rejlik. A központi intézkedések mellett természete­sen elsősorban a helyi szervek feladata a be­ruházási munka javítása. Meg- kell teremteni a/tervezők, a munka lebonyolítóinak, kivite­lezőinek hatékonyabb együttműködését. Meg­nő a felelőssége a tanácsoknak, az irányító és a felügyeleti szerveknek is. Az igények és a lehetőségek összhangjának biztosítása megkö­veteli, hogy valamiféle beruházási rangsort állítsunk fel, természetesen a népgazdasági igénynek megfelelően. A legfőbb dolog azonban, hogy mielőbb befejezzük a folyamat­ban levő beruházási munkálatokat. Hiszen ez az esztendő az ötödik ötéves terv előkészíté­sének éve is, s nem mindegy, hogy hány be­ruházás fejeződik be, s hányat kell átvinni a következő évre, évekre. A termelőmunka hatékonyságának elenged­hetetlen feltétele tehát a belső tartalékok fel­tárása, hasznosítása, az ésszerű, takarékos gazdálkodás. Azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a gazdasági egységekben a gazdál­kodás színvonalának javítására hoztak, már most eredményei mutatkoznak. Azonban gyá­raink, üzémeink jó részében ma még nem ér­zékelik eléggé a külső, negatív hatások, a belső feszültségek kényszerítő erejét, amely a gazdálkodás színvonalának gyorsabb emelé­sére ösztönözné őket. Ebből adódik, hogy a decemberi határozatot követő intézkedési ter­vek sem tekintik komplex tennivalónak, fo­lyamatos munkának az állásfoglalásban je­lölt feladatok valóra váltását. Az elképzelések legtöbb helyen a kirívó pazarlások megszün­tetését szolgálják. Holott az anyag- és ener­giagazdálkodás javítását nem lehet azonosí­tani a szűk értelemben vett takarékossági in­tézkedésekkel. Az egész gazdálkodást fejlesz­teni szükséges tervszerűen, folyamatosan. Va­lamennyi gazdasági egységben tudomásul, kell venni azt, hogy a gazdálkodástól, a gazdálko­dás hatékonyságától, a költségek emelésétől függetlenül nem lehet a nyereséget gyarapí­tani. A továbbiakban igen fontos tennivalót je­lent tehát az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítése. Elő kell segíteni a munkaidő, a nagy értékű termei öberendezések ésszerű ki­használását. Annál is inkább szükség van er­re, mert az első fél évben mindkét mutató romlott a megye üzemeiben. A korábbinál na­gyobb gondot kell fordítani az élőmunka ha­tékonyabb felhasználására is. Semmi sem in­dokolja ugyanis, hogy az iparban foglalkozta­tottak létszáma 2,4 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a teljesített munkaórák száma mindössze 1 százalékkal nőtt. Sürgető feladat­ként jelentkezik tehát az ésszerű létszámát­csoportosítás. Csak tetézi a gondokat, hogy egyes gazdasági egységekben rendkívül magas az alkalmazotti létszám, s munkájuk korsze­rűsítésére, gépesítésére viszonylag kevés fi­gyelmet fordítottak eddig. Elgondolkodtató az is, hogy az elmúlt fél; évben lényegesen több bért fizettek ki a gaz­dasági egységek, mint amennyit a termelés, a termelékenység növekedése megkívánt. Nyil­vánvaló, hogy ezt az állapotot hosszabb távon nem lehet fenntartani. Megfontolt, a népgaz­daság lehetőségeit figyelembe vevő bérgazdál­kodásra van szükség az év, hátralevő részé­ben, még akkor is, ha a helyi pénzügyi hely­zet esetleg gyorsabb növekedést is lehetővé tenne. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy a gazdasági egységekben a bérgazdálko­dásban is megvalósítsák az intézkedési terv­ben meghatározott tennivalókat, s ahol ez nem elegendő, kiegészítsék a szükséges in­tézkedésekkel. Segítsenek a partszeruezetek Amikor a megyei pártbizottság összefog­lalta a gazdasági és építőmunka legfonto­sabb feladatait, megállapította, hogy célki­tűzéseink akkor valósíthatók meg maradék­talanul, ha az irányító szervek, a gazdasági egységekben dolgozó kommunisták, munká­sok, vezetők szemléletében rövid idő alatt jelentős változás megy végbe. Alapvető fel­tétele ez a következetes, határozott cselek­vésnek. Mindenekelőtt azt kell világosan lát­ni, hogy a decemberi határozat végrehajtá­sa nem egyszerűen kampányfeladat. Követ­kezetes, a gazdaságot teljes egészében át­fogó, hatékonyabb tevékenységet kíván. Fe­gyelmezettebb, lelkiismeretesebb munkát a párt-, az állami, a gazdasági szervek vezető­itől, a párttagoktól, valamennyi dolgozótól. A vezetők mindenekelőtt biztosítsák a megfelelő munkafeltételeket, az üzemi de­mokrácia lehetőségeit kihasználva igényeljék a dolgozók támogatását, bátorítsák a mun­kát ésszerűsítő, jó kezdeményezéseket. A ve­zetés színvonalának javítása fontos feltétele annak, hogy a dolgozók becsületesen, fe­gyelmezetten végezzék dolgukat. Ilyen kö­rülmények között mindenki tudja, hogy mit kell tennie, s a mulasztók felelősségre voná­sa sem késik. Természetesen a decemberi határozat meg­valósításában nagy szerepük van a pártalap- szervezeteknek. Egyrészt úgy, hogy vizsga- tataikkal, állásfoglalásaikkal segítik a gaz­dasági vezetők munkáját, s tőlük is számon kérik a határozatot követő intézkedéseket Másrészt a feladatok következetes megvaló­sítására mozgósítják a dolgozókat. A párt- alapszervezetekben az elmúlt napokban taggyűlésen vitatták meg a munka eddigi tapasztalatait, s kijelölték a további tenniva­lókat is. Ezek a tanácskozások a hasznos ta­pasztalatok egész sorát adták. Megerősítik; ahol rendszeres, folyamatos a párt gazdaság- szervező tevékenysége, a munka ellenőrzése, s nem tekintenek el a felelősségre vonástól sem, kedvezőbbek a gazdasági eredmények is. Párttagságunk, s hatására közvélemé­nyünk is mindinkább látja, hogy az élet- színvonal tervszerű emelésének, a gazdasági feladatok következetes végrehajtása adja az alapját. A feladatok pedig már holnap, de a következő években még inkább szervezet­tebb. fegyelmezettebb, jobb munkát követel­nek valamennyiünktől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom