Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

LrselívndViert ti beszélgetés Költözködés-közben A község kü! ső képe erő­teljes fejliődésr 51 árulkodik. A lakosság létsz áma már fe­lette jár a' nég Fezernek — mint' h tanácsol i moívdíák, 4100' —, a leguto isó adat sze- rint. Bővültek 1t szolgáltatá­sok, az ellátás. A forgalmas központi részen sűrűn meg­állnak az autóbuszok: hoz­zák-viszik a körny ék nagyobb településeire leijs .ró dolgozó­kat. Emellett itt helyben is több a munkaal kálóm, mint korábban. Vajon ebben az urbanizá- Jódó, gazdagodj j községben milyenek a műí/elődésí lehe­tőségek? Lépést tart-e az ál­talános fejlődéssel a kultúra helyzete? Csomagok között Szakképzett, - népművelés- könyvtár szaki öt végzett há­zaspár vezeti, a közművelő­dési intézmén yeket. Várko- nyi Sámdorné a könyvtárat, férje a művelődési házat, il­letve klubot. -De erről majd később... Első látogatásunkkor a csomagolásban zavartuk meg őket. Nyaraláshoz készülőd­tek, így érthetően elhalasz­tottuk a ' beszéllgetést. De ne­hezen indult- ez a második alkalommal isii. A romos épület hátsó trak­tusában nyitva találtuk a könyvtárat, Várkonyinét, pe­dig a spárgával összekötött könyvcsomagok között. Rossz­kedvű és szűkszavú a beszél­getés. — Tulajdonképpen már nincs kölcsönzés hivatalosan e* jó pár napra szünetelni is fog. Költözködünk. Közben a polcok között vá­logató kisfiút figyelmezteti ugyanerre: — Átköltözünk másik hely­re — vigyél több könyvet is. Anyukádnak, még nem vá­lasztottál? Mint a legtöbb helyen, Ér- sekvadkerten is a beiratko­zott olvasók nagyobbik fele iskoláskorú — ők kölcsönöz­nek gyakran az egész család­nak. Ezt tudva nem is rossz adat: tavaly 650 olvasója volt a könyvtárnak. — Milyen az állomány? — Tízezer kötet könyvünk van, de ebből igen sok az el­használódott, a selejtezésre váró. Erre most majd sorke­•* rül... — Tulajdonképpen miért és hová költöznek? — Ezt az épületet lebont­ják. Helyébe egy központi irodáház épül. Annyit hallot­tunk csak, hogv abban szán­nak helyet a könyvtárnak is. De a klub sorsáról nem tu­dunk biztosat. Átmenetileg a könyvekkel kiköltözünk a fa­lu szé'ére. Nem fúl biztató a helvzet. hiszen kisebb alap­területű és az elhelyezkedése miatt is előnyte'en ez. Tartok tő'*, bovv csökkenni fog az olvasói forgalom... Egy klub és más semmi ? Közben megérkezik férje és bevezet a lebontás a lón álló épület utcai részére, ahol a klubhelyiség található. Kel­lemetlen. dohszag csapja meg a belépő orrát. Homá­lyos, nedve®, hideg helyiség. Télen lehetetlen volt kifűte- ni. — És a művelődési ház? — Egy nagyterem, rögzített székekkel, ami főleg mozielő­adásokra aLkálmas. A kiszol­gáló helyiségek nagyon kicsik, nem lehet ott foglalkozásokat tartani. Amilyen csoport csak működik a faluban, annak mindnek ez a helyiség volt eddig a gyakorlóterme. A Lét a ifjúsági klub, a pávakor a bábszafakör, a tánczenekar tagjai ide jártak. A könyvtá­ri rendezvények — például tavasszal a mezőgazdasági könyvhónaiP idején egy elő­adás — szintén itt kaptak helyet, A heti három klub- foglalkozás közül a csütörtöki a kötött programú: Ilyenkor vetélkedőket, kisebb műsoro­kat tartunk, Nem tudom, nol kapunk _ helyiséget, én is tar­tok attól, hogy emiatt lemor­zsolódnak. Megoldást ígérnek Megkérdeztük a községi ta­nács elnökét, Molnár Imrét, mik a tervek. — Az említett központi épületben a terme!ős-zövé-Ke- zeti iroda mellett modem, korszerű könyvtár lesz. Ter­veznek az épületbe egy 140— 130 fős, előadótermet, melyet sokoldalúan fel lehet majd' használni művelődési célok­ra. A párt-, KISZ~hélyiségek sem csupán a gyűlésekre al­kalmasak! De ahhoz, hogy igazi, hasznos együttműködés jöjjön létre, a mainál jobban össze kell hangolni a felada­tokat a művelődési intézmé­nyek és a társadalmi szervek között!... (Ez a közművelődés kor­szerű értelmezésének alapja. Egy-két lépést ugyan tettek már ezért Várkonyi Sándo- rék: a dohánysimítóban tartott TIT'előgdásokkal például, de még több k«ll!) — Legkevesebb másfél év még hátra van az épület el­készültéig. Addig mi lesz? — A könyvtárat ideiglene­sen a volt rendőrségi épület­be helyezzük el, amely körül­belül 60 négyzetméter alap- területű a mostani 70—80 négyzetméterrel szem bén. A klub az úgynevezett Kántor­féle iskolában kap helyet, ahol három gazdasági helyi­ségből alakítunk ki kettőt. Ezt részben a KISZ-es fiata­lok, részben a KTSZ szocia­lista brigádtagjai végzik. Természetesen az igazi meg­oldás -a központi épület át­adása lesz.. . G. Kiss Magdolna A vásárhelyi művésztelep Mottói A művészet csak úgy ér valamit, ha nemzeti, ha magyar művészet. azzá pedig csak úgv lelvet, ba a nép érzelemvilágából táplál­kozik. Tornyai János A francia impresszionista festők híre már bejárta a vi­lágot, a Holnaposok — Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula. Ernőd Tamás és mások — költői harcaikra készülőd­tek. Hódmezővásárhely ez a különös „egyéniségű’’ alföldi város az elitéit Szántó Kovács János szavain töprengett. Eszébe se jutott festészetről álmodozni mindaddig, míg a város szülöttje, Tornyai Já­nos levéllel nem fordult a város tanácsához: azon ké­réssel fordulok... a tanácshoz, hogy a Sörház épületében... három jelenleg használatlanul heverő szobát... festőművésze­ti célokra nekem átengedni kegyeskedjék. Oly’ céllal, hogy azt egyelőre díjtalanul használhassam...” Majd így indokol: ....tavaly é s az idén már oly’ kikötéssel nyertem ösztöndíjat, hogy azon itthon, magyar földön maradjak, s a nép életét ta­nulmányozzam, E célra leg­jobb helynek ítélem Hmv.- hely tősgyökeres magyar né­pét és vidékét, s készülő nagyméretű képemhez (a Juss) a motívumokat itt kerestem, s stúdiumokat itt csináltam.” f Az 1903 novemberében író­dott levél megértésre talál. A város közgyűlése teljesíti Tor­nyai kérését, s a festő még abban a hónapban a Virág utcai lakásából a sörházi ka­szárnyába költözik. Amikor megérkezi k Vásá rhely re Pásztor János, ő is a Sorház­ban ver tanyát. Tornyai meg­hívására Vásárhelyre jön Rudnay Gyula is, aki ettől kezdve a táj és a város sze­relmese éppúgy, mint városi otthonában csöndesen festege- tő Endre Béla. A városnak végre festői vannak. Alkotó művészei. Tornyai János müvésztele- pet alapított! ♦ —>. Lényegében a vásárhelyi művészeti élet két „pillérre” épül — mondja beszélgetésünk elején Almási Gyula Béla fes­tőművész. a felszabadulás után létrehozott vásárhelyi művésztelep szervezője, alapí­tója —. az egyik, ami a leg­lényegesebb, a helyben élő művészek csoportja. A vásár- i helyi művészetnek ők alkották j mindig a gerincét és alkotják ma is A másik fontos ténye­ző, azoknak a művészeknek a jelenléte, akik a vásárhelyi művésztelepre járnak. Ez a, kettőssé? nem új keletű. így * alakult kezdettől fogva, v~'. lós Ede, Pásztor János, Rud­nay Gyula Hódmezővásárhe­lyen dolgoztak és innen ku - töztek fel Budapestre. De ké­sőbb is szoros kapcsolatot tartottak a várossal. A Vásárhelyen dolgozó mű­vészek a népi élet valóságával közvetlenül találkoztak ami nemcsak a művekben tükrözp­Kajári Gyula műtermében dött, hanem abban is, hogy felfigyeltek a nép veszendőbe menő, pusztuló művészetére. Jelenlétüket a magyar művé­szetben nagy művészek egész sora jelzi. Ezeknek a termé­keny éveknek köszönhető Tor­nyai: önéletrajz. Nagy Ber­csényi Miklós: Juss című al­kotása, továbbá Endre Béla: Kékkendős lány, Rudnay Gyula: Borús idő és Pásztor János: Búcsúzkodás című mű­ve. A két világháború közötti időben a fővárosba költözött művészek továbbra is kitarta­nak eredeti céljuk mellett. Az alföldi piktúra jelentőségét újabb kiváló egyéniségek is­merik fel. Olyanok, mint Medgyessy Ferenc, Koszta József és Nagy István. Majd később újabbak kapcsolódnak a v’ásárhelyi művésztelephez: Kőbán György, Erdős János, Kurucz D. István és Almási Gyula Béla. ★ A fel.y-abaduláskor öt kép­zőművész élt a városban: Al­mási Gyula Béla, Kurucz D. István, Erdős János. Dohén Lajos, Kohán György. — Egy elhagyott fényké- ■> isz-hel-iségben — m,ondja Almás: Gyula Béla — megpró­báltunk kialakítani egy közös műtermet. Sajnos, nem sike­rült. .Később megalapítottuk az országban az első művé­szeti csoportosulást, az írók. Zeneszerzők és Képzőművé­szek Szabad Szakszervezeté':. Ez volt az első jelentős, közös összefogás. Kiállításokat ren­deztünk, képzőművész-közön­ség találkozókat. — Milyen tervek foglalkoz­tatták még a festőket? — Egy művészházra gondol­tunk. Az volt a célunk, hogy letelepítünk Vásárhelyre vala­kit az első nemzedékből. Ak­kor mé^ élt Rudnay, Darvas- sy István és Medgyessy Fe­renc. ök azonban már nem vállalták a költözködéssel já­ró viszontagságokat. Amikor azután országosan létrehozták a Képzőművészeti Alapot, .ez a kérdés ismét terítékre ke­rült. 1953-ban Kurucz D. Ist­ván felajánlotta saját házát a művésztelep részére, a telep vezetésével pedig engem bíz­tak meg. Így indult útjára a "vásár­helyi művésztelep. ^Időben megelőzte ugyan a sárospata­ki, a dömösi, a dunaújvárosi, a komlói, a mecsekhádasdi, a zsennyei. a szolnoki — követ­te a bajai és a miskolci. Ma már , ezek közül csak négy mű­ködik. A vásárhelyi művésztelep alkotói azonban már egész Eu­rópában kivívták maguknak az őket megil'etö hírnevet. X * A művésztelep alapítását természetesen éles viták előz­ték meg. Sokan úgy véleked­tek, hogy a művésztelepnek csak az lehet a célja, hogy a legjobb művészeket tömörítse egy „szervezetbe”. Almási Gyula Béla másként érvelt: — Én azt mondtam, az alkotói életben mindenki egyforma eséllyel indul. Ép­pen ezért mindenkinek egy­forma lehetőséget kell bizto­sítanunk. Ha a fiatal nemze­déket nem becsülöm annyira, mint aki alkalmas arra. hogy az elődöket kövesse. akkor nem járok helyes úton. — Kezdettől fogva azt az elvet vallottam, nálunk min­denki egyenlő eséllyel indul. Akár milyen magas rangja, művészi elismerése is legyen. Így kerültek egy terembe olyan neves művészek, mint mondjuk Medgyessy Ferenc, Barcsay Jenő és névtelenek, akik akkor kerültek ki a főiskoláról. Ezzel a szervezési formával olyan szintézist te­remtettünk, amelyre a későb­biek során a Vásárhelyi őszi Tárlatok kiállítási programját is építhettük. Ez az elképze­lés egyértelműen beigazoló­dott. Elképzeléseink élctsze- rűek és demokratikusak vol­tak. X A Tükör utcai szobák ke­vésnek bizonyultak az évek során. A megyei és a városi tanács segítségével sor került a művésztelep bővítésére. Előbb a Lenin utcai Plohn- féte műterem átalakításával bővült az elhelyezés lehetősé­ge. Az 1960-ás évek elején megnyílt a Virág utcai mű­vészotthon. 1968 elején pedig az újjáépített mártélyi mű- vészteleo 5—5 szépen, kényei“ , mesen berendezett szobájá­val. És mit mond a statisztika? A vásárhelyi művészteleoen húsz év alatt 291 művész for­dult meg és 38 ezer 267 napot töltött el. A fiatalok közül nagyon sokan letelepedtek a város modem művészházai­ban. Itt kaptak életükhöz, művészetükhöz megfelelő él­ményanyagot Szalay Ferenc. Németh Jó­zsef, Kajári Gyula, Fejér Csa­ba, Tóth Valéria, Kligl Sán­dor. Hézsö Ferenc, Fodor Jó­zsef. Fekete János, Símu Ka­talin neve ma már közismert, az ország művészetpártoló kö­zönsége előtt. A megye és a város veze­tői nem fukarkodtak az elis­meréssel sem. Az első Vásár­helyi Őszi Tárlaton, 1954. ok­tóber 8-án adták át a Tornyai- plnkettet M-edgyessy Ferenc­nek, aki művészetével és példamutató emberi magatar­tásával nagyban hozzájárult a művésztelep kialakulásához. A valamikori baráti talál­kozóból így, nőtt ki a magyar piktúra realizmusán felvirágoz­tató vásárhelyi iskola, hogy állandó szolgálattal teljesítse Tornyai János igaz szavalt: „A művészet csak úgy ér va­lamit, ha nemzeti, ha magyar művészet, azzá pedig csak úgy lehet, ha a nép érzelem- világából táplálkozik.” Polner Zoltán Szalay Ferenc munka közben (Fotó — Enyedi Zoltán) 1 t Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény 38. / — Nem Háry Jánost mond majd? — nevetett a parancs­nok. mert szórakoztatta ez a nyílt arcú. mosolygó szemű, csupa derű. csupa huncutság­ra kész fiú, — Nem tetszik hinni a Hupkát? ír majd. Beszámol mindenről. Itt egy levele, még a kiképzésen kaptam tő­le. ..Tisztelt üzlettársam! Olyan gyönyörűen fedőd­nek a ribizkék. hogy öröm nézni. Szereztem egv másik kicsapott diákot. Mamlasz, lusta és szemtelen. Öregúr­nak mert nevezni. Azt a rossz motort el passzoltam, iár belőle neked is egv lila. In­tézkedj. hová küldiem! A Kuglerék macskája kinvúlt. Legalább nem vágódok el a piszkán, hogy a guta üsse meg. Szabó tanár úr elvesz­tette a fogsorát. írd meg már annak a fusizó fog­technikusnak a címét. Tzsó­4 NÖGRAD - 1975. augusztus 3., vasárnap né lemondta a Nők Lap­ját. Nem baj. Két hónap múlva újból megrendeli. Már a nyolcadik lemondása. Vet­tem egy motoros fűkaszálót. Jó ha van. Küidenék egv kis epret, de félek, hogy tönkre­megy a postán. Ha valaki jön Pestre, küldd el hozzám, jól megpakolom gyümölccsel. Tisztel tetőn a parancsnok urat. Mondd meg neki. ne­hogy valami fegyvert adion a kezedbe, mert amilven. kele­kótya vagy, még- bajt csinálsz vele. Tiszteltelek és várlak a tan vára. Hazafias üdvözlet­tel: Hupka”. — ígérje meg. hogy nem megy a barlangba denevér- kuláért! ígérje meg. hogy nem megy szabadnapon úisá- aot hordani! Végül ígérje meg: rend beszedi a ruháza­tát, mert ha édesanyja ki- kulimászolt barátnői ebbén a szerelésben láitiák. vagy ilyen fényképet küld magáról, még azt hiszik, hogy máris fog- - sásba esett! — Csak' a barlangot fessék ■megengedni. Szenved álves barlangász vagvok. A dene­vérek még hobbyból sem ér­dekelnek. Direkt utálom 5ke<t. Egyébként is..az olyan üzlet­be nem avatkozom, amibe a Suhajda már beletette a lá­bát. — Kellemes beszélgetés volt. örülök . Önöknek. Hűn­kétől függetlenül, úgy vélem, hasznos, rendes embereket küldtek ide. Megértjük mi majd egymást. Érezzék magu­kat otthon. bármi gomdiuk van. engem megtalálnak. Ügy jöjjenek hozzám: mintha az apjukhoz mennének. — Jó volt ez a bemutatko­zás. Ilyenek vagyunk. Ránkfér még némi polírozás. Akárho­gyan is keresem, nem talá­lom közöttünk azokat a nagv bajokat, amik miatt olyan solcan hajlamosak meg­kongatni a vészharangot. De nem szeretném elkiabálni sem. Még nem vagyunk a vé­gén. Forró nyár köszöntött a Leshegyre. Még csak a kü­szöb előtt áll a július, máris haragoszöld -a környék. A magasfievelőből úgy tűnik, sátor alá rejtőzött, a vidék. Csak a fák koronája, egy egy magasból kikandikáló fenyő látszik föntről. Lombok takar­ják a falu házait, zöld fátyol rejti a kesiteny vadcsapásokat, jáíőrutakat, télről kinthagyon ölf araké s-lcat. Verejtéktől ázottá válik rajtunk az ing. amíg felkapaszkodunk a bá nya tetejére, a fehér mészkő­vel kivert sziklafokra. A tá­voli hegyeket is nvári pára takarja, vibrál, déljbábos ko- csonyásságba hullámzik a messze terebélyesedő város. Habossá válnak a lovak, fújtat a járőrkutya, lóg a nyelve és oda se hederít egy tovaszökkenő nvúlnak. A jár­őr is egykedvűen. vaskosan kapaszkodik felfelé, nekifeszül a hegynek, hogy mielőbb túl­essen a nehezén. Csak a ma­darak vidulnak nagy nekibuz­dulással. hisz’ messzire száll­nak. magasra emelkednek, ahol már a könnyű, hűs sze­lek tanyáznak, hozzák az Al­pok hűvösségét. Lompos sas kering a tisztás felett, ilyen­kor már kimerészkednek a nyúlfiókák, ntícibátorodnak a madárfiókák, repülni tanul nak. Mind könnyű zsákmám sasnak, karvalynak, sólyom nak. (Folytatjuk) Mai lévéajánlaiunk A kőszívű ember fiai Ezen a vasárnapon már reped 5.15-kor érdemes kinvitni a tele­víziót. amikor is a Jókai-scrrz~t- ban a Kőszívű ember fiai című film első részét vetítik. 10.30-12- íp közvetíti a tévé az Országos Tűzöl tóversen v izgalmas nlllana- tait Almásfüzitőről. Délután a Monsorean fel sége című f a ei i és az Aranvrablók című angol bő’ngyi fi soroz *t e~ ~gy szét sugározzák 15.30, illetve 20.30 perces kezdettel. A vízisnort kedvelői a ka’ak- kenu VB-röl láthatnak közvetítést Béig rád ból. a döntőről. 16.25-kor. 18.25-kor kezdődik a maiéig- nvo- má.ban című olasz rövidfilm. a mala indiánokról. iVíviláe mvik legérdekesebb kul­túrájáról szól. Este 21.2.»-kor kezdődő Ooera*»». i’fnií tévémagazinjának témája a Carmen,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom