Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
.61 &GÓ Világ proletárjai, egyesüljetek! GRÁD MEG YE f BÍZ OTTS ÄGA ES A MEGYEI TANA 0'S LA Pj A XXXI. ÉVF. 181. SZÁM ARA: 1 FORINT 1975. AUGUSZTUS 3., VASÁRNAP Hazaérkezett Helsinkiből a magyar küldöttség Szombaton délelőtt hazaérkezett Helsinkiből hazánk küldöttsége, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik zárószakaszának ülésén. A küldöttség tagjai voltak Eázár György, a Minisztertanács elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter- helyettes, Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete. A küldöttség fogadására a repülőtéren megjelent Iosonczi Pál, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Aczél György, miniszterelnök-helyettes, Nemes Dezső, az MSZMP KB Politikai Főiskola rektora, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Gyenes András és Győri Imre. az MSZMP KB titkárai, Benkei András belügyminiszter. Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter és Marjai József külügyminisztériumi államtitkár. Jelen volt Tapani Lehtinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is- (MTI) Kádár János nyilatkozata as európai biztonsági konferencia sáróssakassárol A megérkezés után Kádár' János nyilatkozatot- adott a Magyar Televíziónak ay. 'európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszáról, a magyar küldöttség munkájáról. Megyeri Karolynak, a televízió elnökhelyettesének kérdésére, hogy a közös dokumentum elfogadása, aláírása után miben látja a helsinki tanácskozás jelentőségét, az alábbiakat mondotta: Jó munkafeltételek — Még mielőtt rátérnék az ön kérdésére, indíttatva érzem magam arról szólni, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet k'~ tünő körülmények között végezte munkáját, ezt őszinte elismeréssel meg is köszöntünk. Nagyon jó munkafeltételek között dolgoztunk. Az értekezlet hivatalos munkáján túl, felhasználva a rendelkezésre 1 álló nem sok időt, több nemzet képviselőivel i&- lálkoztunk. így találkoztunk Kekkonen úrral, a Finn Köztársaság elnökévelj a finn kormány tagjaival, Helsinki ■ város vezetőivel, testvérpártunk, a Finn Kommunista Párt vezetőivel és más finn. emberekkel. Elmondhatom, hogy Finnországban, Helsinkiben a magyar nép képviselőit rokonként nagy figyelemmel és szeretettel fogadják. Kekkonen úr, a finn emberek mindenütt telkemre kötötték, hogy hazaérkezésem után adjam át szívélyes üdvözletüket és legjobb kívánságukat a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar társadalomnak, az egész magyar népnek. Ezt ezennel meg is teszem. Szeretném megemlíteni, hogy ez a nagy jelentőségű találkozó olyan alkalom volt, amit mindenki felhasznált arra is, hogy sokoldalú' kapcsolatokat építsen, személyes találkozókon vegyen részt. Mi is ezt tettük: találkoztunk a Szovjetunió, más szocialista országok, a legkülönbözőbb nyugat-európai országok képviselőivel is, akik ugyancsak tolmácsolták jókívánságaikat népünknek. , Töríéne'mi jefentőségű Az európai biztonsági és együltműköoési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi jelentőségű, mert — ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni háborúk befejezését követő 1815-ös bécsi értekezlet óta az európai országok képviselői így még nem találkoztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után a szocializmus világrendszerré vált, azóta Európa országai két különböző társadalmi rendszerhez, a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszerhez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő időszakban most először találkoztak Európa népeinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert megnevezése és valódi tartalma szerint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket —, tulajdonképpen a földgömb egész északi felét körülövezi. Számunkra, a Magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi értekezleten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be a munkába és szólaltam fel és küldöttségünk többi tagjai is sokszor vetteti már részt nemzetközi eseményeken. Mégis különleges alkalomnak tartottuk, hogy ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép szavát és kifejezhettük a magyar nép akaratát. Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak. Legfőbb kívánságunk a béke így volt ez természetesen a- ■Szovjetunió és más szocialista1. országok és a Magyar Nép- köztársaság esetébe^ is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerel- tel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet, élezésében, a fegyverkezési versenyben, a konfliktusok kirobbantásában. Népünknek leljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen, folytathassa békés alkotó munkáját a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését. Ügy érzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki. amidőn azt mondjuk: legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke, biztonság legyen Európában, a Magyar Népköztársaság észe- rint is jár el minden nemzetközi kérdésben. Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai biztonsági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mint magyar. kommunista, persze büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének 1969. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt; innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy Európa népeinek képviselői is beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leonyid Iljics Brezs- nyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezte —• és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem szabad úgy felfogni a kérdést, hogy ki győzött és ki a légyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzőitek; itt nyertesek voltak! Minden nép —, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Idő kell a megértéshez Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, -bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek: amikor elmentem a saj 'óközpontba, nyi- latkorzatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek. egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hangsúlyozza? Ezzel nyilván arra célzott, hogy n szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok, képviselői inkább a hírközléssel, -információterjesztéssel és hasonló kérdésekkel fogla'koztak. Azt feleltem az amerikai újságíróknak, hoey én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően minden kül-. döttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően — valóban mást és mást hangsúlyoztak az egyes küldöt'ek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik küldöttségük és országuk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve ugyanazt- mondták': politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása és a biztonság megteremtése mellett. Politikai és erkölcsi elkötelezettség ■ Természetesen vita volt arról is, hogy az aláírt okmány jogilag mire kötelez bennünket. A jogászok éppenséggel még vitatkozhatnak ezen,' tje a sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzékelhette ennek az eredménynek főbb vonásait, s meggyőződhetett róla: egységes volt ez az értekezlet abban, hogy az összes ott képviselt népJk. őszintén a békét akarják. Az másodrendű dolog, hogy , ez jogilag mennyiben kötelező, mennyiben nem. Azok az államférfiak*azonban, akik országuk és népük, nevében hivatalosan szóltak, pölitikgí- lag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellet élés érvényre jutattasn melletti Az egyes küldöttségek felszólalásaiban különös hangsúlyt kapott az is, hogy ez a tanácskozás ugyan politikailag az egyetértést fejezi ki, de mi lesz a katonai és más területen ? Hivatalos felszólalásomban teljes meggyőződéssel . hangsúlyoztam felfogásunk szerint az első, hogy politikailag . megegyezzünk abban, milyen jövőt akarums építeni. Ha . ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata; miképp tudunk közelíteni a közep- európai katona; erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az. európai, illetőleg az összes ott képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatiak nagy előszeretettel emlegetik az információáramlást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződéseid, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint felszólalásomban is mondtam, véleményem szerint a békés Európa, ahol megvalósul a békés egymás mellett élés, feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttműködését, a katonai kérdések reálisabb megközelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzetközi munkamegosztásban, — kooperációban, amit a szocialista országok egymás között is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hpgy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai l^elyzet, ha a hidegháború maradványait, a bizalmatlanságot sikerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus, az információcsere, az együttműködés a •kultúra, a közoktatás és tudomány terén. A szobrok a helyükre kerültek, így a nagyközönség már megnyitottnak veszi Salgótarján Főterén a már évek óta hagyományosan megrendezett szoborkiállítást. A tárlatot holnap nyifják meg hivatalosan, így a negyedszáz köztéri szobrot, a kerámia térplasztikákat tízzel adják át ünnepélyesen a megyeszékhely lakóinak. A megyei József Attila Művelődési Központ előcsarnokában ezen kívül Janzcr Frigyes szobrászművész kisplasztikáival ismerkedhetünk, míg az üvegcsarnokban a Köztulajdon 1945—1915. című kiállítás válogatott anyagát mutatják be mely korábban a Műcsarnokban volt látható. Az értekezlet pénteken este fejeződött be az ünnepélyes aláírással. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan szemléltette, hogy mekkorát léptünk előre: egy teremben, egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni különböző ideológiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkozás, az ésszerűség minden részvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműködés útját vállalja és fogadja el. Hat évi harc után Nem szabad persze, hogy illúziókban éljünk, s magam sem képzelem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egy- csapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekezletnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hat évi álhatatos munkát kívánt meg. Hat évi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdítását, az enyhülés irányzatát. Vannak még ilyen emberek a világon, s a mi Helsinki -aláírásunkkal még nem tűntek el az életből, a valósághű1. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést, a konfliktusokat szitokkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak még gáncsvetők, de továbbra is 1 küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek *iz európai biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek akik ellen meg kell es meg is .fogják vivni harcukat a nemzetközi béke és biztonság ügyének képviselői. Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig, s a. továbbiakban is dolgoznunk, harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki, Európa és Észak- Amerika államainak képviselői ’ politikailag, erkölcsileg, hivatalosan elkötelezték magukat azv enyhülés irányzata mellett. Ennek történelmi jelentősége , van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. 3obb helyzetben Meggyőződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területem fellendülés következik 'be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte volt, s akik a békéért, a biztonságért síkra szállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket, mint az értekezletet megelőző időszakban. A m?gunk részéről különböző alkalmakkor — a párt- kongresszuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar nép- • nek. hogy nyugodtan és biztonságban végezheti minden- n?ü>3S, békés építőmupkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fé. nyesen bebizonyosodott! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nni. godtsággal végezheti munkáját: Reményünk, prespeklívánk, jövőnk a béke! (Folytatás a 2. oldalon)
