Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

Alkotmányunk ünnepén. Bábel László fotómontázsa Elen a nógrád megyei íax-ek Málnát kiváló minőségben Á málnatermesztő termelő- szövetkezetek között szocia­lista műnk a verseny folyik. A hűtőipar dunakeszi gyara, a Salgótarjániban és Balassa­gyarmaton székelő tsz terü­leti szövetségek, a Pest me­gyei Tsz Területi Szövetség a munkaversenyen belül, mai­na jó minőségben való átadá­si versenyt hirdetett meg a Pest és Nógrád megyében működő termelőszövetkezetek között.' A verseny célja az volt, hogy az idei termésű málnából minél nagyobb mennyiségben biztosítanak a termelők exportra is alkal­mas. úgynevezett gurulós mi­nőségű bogyós gyümölcsöt. ■ A versenyben 31 termelő- szövetkezet vett részt, és a résztvevőket — tekintettel ar­ra, hogy termőterületük el­térő —, három csoportra osz­tották, figyelembe véve azt is, hány mázsa málna átadásá­ra kötöttek szerződést. Az első csoportba aiz 1200 má­zsán felüli, a második cso­portba a 600—1200 mázsa, a harmadik csoportba pedig a 600 mázsa málna értékesí­tésére szerződést kötött üze­mek kerültek. Csoportonként az első három tsz részére kilogrammonként az 1 forin­tos feláron feliül 30 forintot fizettek ki mázsánként a hű- tőipar által felülvizsgált, és bélyegzővel igazolt gurulós­málna után. A verseny értékelésére a közelmúltban került sor. A versenybizottság megállapí­totta, hogy az első csoportba tartozó tsz-ek közül a palo- tási Május 1. Tsz került az élre. Második a perőcsényi Vöröscsillag Tse lett. Harma­dik pedig a nézsai Május 1. Tsz. A második csoportba tar­tozó tsz-ek közötti verseny­ben első helyre a göd-duna- keszi tsz került. Második he­lyezett a magyarnándori Mik­száth Tsz, míg a harmadik a kállói Vöröscsillag Tsz. A harmadik csoportban le­vő tsz-ek közötti, verseny a következőképpen alakult. El­ső a püspökhatvani Galga- völgye Tsz, második a nő- tincsi Naszályvölgye Tsz, harmadik a sződi Egyesült Virágzó Tsz. A versenyben három első helyezést elért tsz-eket az eredményről ér­tesítették, a díjak átadásá­ra ünnepélyes keretek kö­zött, a közgyűléseken kerül sor. Alkotmányunk ünnepén ÍRTA: DEVCSICS MIKLÓS A ugusztus 20-án, népünk alkotmányunk megszületésére emlékezik. Az ünne­pek mindig jó alkalmat kínálnak ar­ra, hogy végignézzük a megtett utat, értékel­jük az elvégzett munkát és éppen az ered­mények reális felmérése teszi jól láthatóvá az előttünk lévő célokat is. Ez az év kétszeresen is alkalmas a számve­tésre. Most 30 éve, hogy hazánk felszabadult a fasizmus rabigája alól. A Szovjetunió győ­zelme, önzetlen segítsége teremtette meg a szocialista építőmunka, a munkáshatalom, a szocialista államhatalom feltételeit. Most te­hát, amikor alkotmányunkra, a munkáshata­lom alaptörvényének születésére emlékezünk, nem feledkezhetünk meg mindenről. Az em­lékezés ugyanakkor azt is jelenti, hogy érté­keljük: hogyan éltünk lehetőségeinkkel. Mi­lyen feladatokat oldottunk meg, milyen gon­dokon jutottunk túl, és melyek azok a ten­nivalók, amelyek még előttünk állnak. ügy gondolom, hogy az eddig 1 megtett út önmagáért beszél. A számok — új lakások tízezrei, iskolák, gyárak a megváltozott élet- és munkakörülmények — sok mindent el­mondanak. S vannak munkánknak még nagy­szerűbb sikerei is. Számokban ugyan nem mérhető, de naponta látjuk, tapasztaljuk, ho­gyan változott meg az elmúlt években a dol­gozó osztályok műveltsége, Öntudata, hogyan erősödött a szocialista közgondolkodás, a dol­gozó emberek tettvágya. Mindezek azt bizo­nyítják, hogy jó úton haladunk, rendre meg­valósulnak az alkotmány betűi, szavai, mon­datai. A Magyar Népköztársaságban a társa­dalom vezető osztálya a munkásosztály, amely együtt gyakorolja a .hatalmat a szö­vetkezetekbe tömörült, szövetséges paraszt­sággal, az értelmiséggel és a társadalom töb­bi dolgozó rétegével. A Magyar Népköztársa­ságban minden hatalom a dolgozó népé. Szűkebb hazánk, megyénk lakosságának ünnepi számvetése ugyancsak jól érzékelteti, hogy pártunk politikája a gyakorlati tettek politikája, amelyet alkotmányunk is hűsége­sen tükröz. Eddigi eredményeinkre méltán le­hetünk büszkék, sikeresen halad a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek teljesítése. Ha csupán az elmúlt fél esztendőt nézzük is, ipa­ri termelésünk több mint 4 százalékkal emel­kedett. Bár a megye iparszerkezetének átala­kítása még korántsem fejeződött be, de ép­pen a féléves tapasztalatok jelzik, hogy biz­tató termelési eredményeink, épülő új és kor­szerűsödő üzemeink mellett jelentős tartalé­kaink vannak a gazdálkodásban, amelyeket még nem sikerült hasznosítanunk. Mezőgazdasági nagyüzemeink ugyancsak jól vizsgáztak. Ez a mostani tiyár, a rendkí­vüli időjárás komoly, nehéz próba elé állí­totta valamennyit. Helytállásukat misem bi­zonyítja jobban, minthogy rendben betakarí­tották a termést. S a munka gyümölcse, me­lyet szorgalmas parasztságunk, egész dolgo­zó népünk végzett az elmúlt években, mind­inkább beérik. Eredményeinkkel, gyarapodá­sunkkal együtt erősödött a munkás-paraszt szövetség. Sokat változott, szépült városaink, falvaink arculata is. A meglévők mellé új lakásokat építünk, sikeresen teljesítjük a negyedik öt­éves terv célkitűzéseit. Mintegy 9 ezer lakás épül fel, s ez több mint amennyi otthont épí­tettünk bármelyik, korábbi időszakban. De az új közintézmények — az 500 diáknak szál­lást adó kollégium, a szakmunkásképző inté­zet, a sportcsarnok, szociális otthon —, a kul­turális létesítmények mind azt jelzik, hogy álljuk szavunkat. Megvalósítjuk azokat a feladatokat, amelyeket pártunk öt évvel ez­előtt megjelölt, megfogalmazott. Alkotmányunk ünnepe ugyanakkor arra is késztet, hogy megvizsgáljuk továbbfejlődé­sünk lehetőségeit. A XT. kongresszus, a me­gyei pártértekezlet határozatai világosan jel­zik az utat. A kongresszuson elfogadott prog­ramnyilatkozat megállapításai reálisak. Az elkövetkezendő 15—20 évben tovább hala­dunk a szocializmus építésének útján, fejlett szocialista társadalmat teremtünk hazánkban. Közelebb kerülünk ily..módon na^y történel­mi célunkhoz, a kommunizmushoz. A célok tehát világosak. Megvalósításuk szükségessé teszi, hogy felmérjük feladatain­kat, mindenekelőtt a gazdasági építőmunká­ban. Hiszen életünknek nincs olyan területe, amely ne függene a termelés, az építőmunka eredményeitől. Az életszínvonal, a kultúra, a tudomány fejlesztésének, gyarapodásának alapja a gazdasági építőmunka. A XI. kong­resszus és a KB 1974. december 5-i állásfog­lalása gazdasági fejlődésünk kulcskérdésének ezért a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljesebb növelését jelöli. Gazdasági el­lentmondásaink, ismert gondjaink leküzdésé­nek ez a legbiztosabb útja. Nógrád megyében a gazdálkodás féléves tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy még sok a tartalékunk. Ezek feltárása, felhaszná­lása mindenképpen indokolt, hiszen céljaink megvalósítását segítik. Ma már az is egészen egyértelmű, hogy a XI. kongresszus, a KB 1974. december 5-i határozata .nem rövid tá­vú, kampány jellegű feladatokat sorol. Ehe­lyett átgondolt, következetes munkát kíván mindenkitől, minden területen a következő években. Amint azt a XI. kongresszuson Ká­dár elvtárs zárszavában is megfogalmazta: ...... Csak a sok kicsiből születik a nagy, a mit a műhelyekben, földeken, tervezőiro­dákban, ezer, meg ezer helyen, ezer, meg ezer kezdeményezés nyomán az emberek mil­liói adnak hozzá ahhoz, amit eddig elvégez­tünk az fogja megoldani — és meg fogja ol­dani problémáinkat”. Pártunk eddigi gyakorlata a nyílt elvi po­litika. Megfogalmazást nyert ez az alkot­mányban és a XI. pártkongresszus határoza­tai azt erősítik, hogy ez a továbbiakban sem változik. Dolgozó népünk messzemenően mél­tányolja pártunk törekvését. A Magyar Nép- köztársaság polgárainak túlnyomó többsége egyetért ezzel a politikával és kész cselek­vőén részt vállalni a politika gyakorlati meg­valósításában. Ekés bizonysága ennek az idei választás, amely a dolgozó tömegek' demonst­rációja volt a párt politikája, a munkásha­talom mellett. Ezt igazolják a kongresszust és a felszabadulási munkaverseny eredmé­nyei, sikerei is. Nem kétséges tehát, hogy munkánk közép­pontjába ma a negyedik ötéves terv sikeres végrehajtása kerül. Az esztendő eredményes befejezése ugyanis egyet jelent az ötödik öt­éves terv, a további esztendők kedvező ala­kulásával, s bizonyára eredményesebb mun­kájával is. Ezért minden munkahelyen erő­feszítéseket szükséges tenni a tervek, a fel­adatok maradéktalan teljesítésére. A párt ké­pes arra, hogy eredményeink ismeretében gondjainkat, ellentmondásainkat is feltárja és megértesse a dolgozó emberek széles tö- megeiveli Az őszinte beszéd, a továbblépés lehetősége pedig biztosítja az emberek cse­lekvő támogatását is. M int az egész országban, Nógrád megyé­ben is széles körű kezdeményezés bon­takozik ki a XI. pártkongresszus, a KB december 5-i határozatában jelölt fel­adatok, tennivalók megvalósítására. A nö­vekvő termelési eredmények, a megtakarított tonnák, kilométerek, a gondosabban szerve­zett emberi munka mellett a mozgalom azt is jelzi, hogy tovább szilárdul államunk leg­főbb politikai alapja, a munkás-paraszt szö­vetség. Hiszen a gondosan, pontosan végzett munka eredményesebb is. hatékonyabb is, ez pedig nemcsak a munkásosztály, hanem a dolgozó parasztság, az egész társadalom ér­deke. E gondolatokkal köszöntjük augusztus 20- át, alkotmányunk, a munkás-paraszt szövet­ség, az új kenyér ünnepét. Örhalmi napló (1.) ABLAKOT NYITNI ÖRHALOM községet a leg­több ember úgy ismeri Nóg­rád megyében, hogv gépko­csival Balassagyarmat—Salgó­tarján útvonalán haladva át­robog a falun,. Ügv tűnik, mintha a falu csak két ház­sor volna az út két oldalán. Távolabb, a házak mögött már az országhatár Ipoivt sejteni. Ami emlékezetébe villanhat az utazónak, az a szép nagy házak látvánva mellett talán a Kaparó csárda felirata lehet, az iskola, a takarékszövetkezet, a sok- kriptás, gyönyörű temető. Éveken át magam is ennvi benyomáspoggyásszal utaztam át a_ falun, hetente, kéthe­tente' — no meg azzal a hal­lomásból származó közhelv- lyel: gazdag falu, szorgalmas nép. Most, 1975. augusztus else­jén megkezdtem a tudatos ismerkedést ezzel a faluval. A Termelőszövetkezetek Or­szág«'s Tanácsának ösztöndí­jával szociográfiát írok Or- halom életéről. • Szándékaim szerint a termelőszövetkezet­ről. mely másfél évtizede szerveződött a gadagodás alapjául, az itt élő. itt dol­gozó 1200 emberről, akiknek munkája, közösségi, emberi összefogása, összetartása, kor­szerű, eredményes szocialista mezőgazdasági nagyüzemet teremtett az Ipoly partján, a Szécsény melletti Káprástól Deitárig terjedő több mint 5000 hektáros határral. A falu végén, a temető mellett letesz az autó. s míg a faluszéli kazlak mellett ha­ladok el, már1 hiába forga­tom a számban kevéske, ál­talánosságnak is olcsó infor­mációmat a faluról, ‘iiedtség- fékét. érzek. A szélső házak késő délutáni nyugalomban, fénylő nagy ablakszemekkel, hi­degen, titokzatosan néznek visz- sza rám. Csukott, befüggönvö- zött ablakok. A sötétítőfüggö­nyök résein fehér nylonftigsönv villan meg imitt-amott. nyi­tott ablakot sehol sem látok, egv lélekkel sem találkozom. Csendes a falu- Az emberek a határban dolgozhatnak. Égy érzi az ember, mintha hegy­ről ereszkedne alá. az or­szágúiról lefelé haladok a fa­luba, s rögtön meg is értem: az igazi főutca nem ott fenn van, a sok újházas út men­tén, hanem a Kossuth Lajos utca a centrum. Az utcasar­kon két tíz év körüli kislányt látok. Ök az első emberek akikkel Örhalomban találko­zom. Az egyik áll az út kö­zepén. a másik ragyogó, új kerékpáron karikázik körülöt­te: — Nekem kemoingbicildim van — mondja a kislány a nveregben büszkén. Az or­szágúton álló copfos dacosan lehajtía a fejét: — Az én biciklim meg na­gyobb — válaszol elszántan, kicsit szomorúan. — De ennek fel lehet húz-_ ni a nvergét és a kormánvát is — folytatja a kérkedést a bicigliző lányka, mire emez így válaszol egyszerűen: — Az enyémnek is fel le­hel hiuau. A nyeregben ülőt elönti a pulykaméreg, nem köröz to­vább, megemeli fejét, elme- nőben kiáltja: — Az enyém akkor is sok­kal drágább, mint a tiéd. Az úton álló lány megvon­ja a vállát, jól megnéz, mint idegent, hangos kezitcsókolo- mot köszön, és elsiet a bolt felé. Öl-halom, az egykori Trázs lenyűgöz a házak mutatós tisztaságával, külső esztéti- kusságával: ízlésesen, cicomás, rossz ízlésre valló színezést, csillogást egyetlen ház hom­lokzatán sem látok. Majd minden ablak alatt tenyérnyi kisikert, pompázó virágokkal. A tágas udvarokon imitt- amott öregemberek. öreg­asszonyok ülnek, matatnak: Trázs! Azt jelentette a szláv szó a török időkben: őrhely, strázsa. Az itt élő nép meg­maradásának kulcsa volt ta­lán a körülmény, hogv a fo­lyóvölgyből kiemelkedő őr­helyrőt. dombról a Szécsény. vagy Gyarmat felöl közeledő ellenség idejében felfedezhe­tő volt, menekülhetett a nép az áthatolhatatlan nádasba, lía&eUyssbe. Menekült, s meg­maradt. Az őrhely jól funk­cionált. A falu 1907 óta örhalom. A közelmúlt évtizedekig köz­tudottan. zárt település, ha­gyományőrző lakosság. A di- nasztiányi nagy családok — Hegedűsök. Kanyók, Ballók, Vargák, Bertókok, Mártonok, —, családfői, idős szülői gon­dosan ügyeltek rá még a fel- szabadulás után is. hogy a fiatalok lehetőleg a falun be­lül válasszák ki jövendő élet­társukat. olyan családból,' amelynek becsülete, szorgal­ma, társadalmi presztízse biz­tonságot ígért a házasság tar­tóssága, a fiatalok boldogsága szempontjából. Az utolsó másfél, két év­tizedben nyilván ezen a té­ren is mégváltozott a hely­zet. A termelőszövetkezet megalakulásával, megerősö­désével új gazdasági alapokon új életrend, szemlélet csírái jelentek meg. Felnyíltak a sorompók, a fiatalok moz­galmasabb. községen kívüli élete, érdeklődése, továbbta­nulása képtelenné tette a ré­gi szemlélet megmaradását. Ablakok nyíltak a világra: fris» szél, levegő indult a fa­lu Juu-u közé- ALmty meg­őrződött a gyönyörű őrhalmi népviselet, úgy nem marad­hatott, nem maradt változat­lan a féltve őrzött régi er­kölcs, szokásrendszer, élet­mód. Elkezdődött az a föl vá­rnát, amelyet úgy szokás ne­vezni: változva megőrzés. A korszerűbb ^ életvitelhez iga­zodva egyre inkább csak a pozitív hagyományokat (népi kultúra, népviselet, -szokások) őrzi meg a falu, s erejüket veszítik a negatív erkölcsi beidegződések, kötelező maga­tartásformák. \ ÍGY REMÉLEM, fgy medi­tálok, miközben első őrhalmi utamon elérek a házhoz, ahol élek majd itt-tartózkodásom ideién. A ház. ahol lakom, kívülről ítélve legalább négv- öt szobás. Megrázom a szí­nesre festett vaskapu kilin­csét: a nagy fényes ablakok zárva vannak a házon, a há­ziasszonyom a szülők szom­széd telken levő régi házából siet kaput nyitni. Azzal a re­ménnyel lépem át a kapu kü­szöbét: módom lesz megis­merni ezt a falut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom