Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

Képernyő elolt .. ___ Megkésett riport Hírünk a világban. Ezt a címet is adhatnánk annak a kétrészes m üsor vá !1 a 1 k-o zás­nak. amellyel az elmúlt héten a Színházi Album különkia­dása jelentkezett. A népszerű sorozat ezúttal kilépett orszá­gunk határain, s áz NDK-ban 1974. november 17—27 kö­zött rendezett magyar szín­házi napokról adott érzékle­tes keresztmetszetei. Az örvendetes vállalkozás szépséghibája, hogy maid eev esztendő késéssel tudat ben­nünket az érdekes és n,asv- fontosságú kulturális és szín­házművészeti eseménvek fo­gadtatásáról. ami olvan „nap­rakész” lehetőségű kommuni­kációs eszköznél, mint a tévé. különösen szembetűnő. A kétrészes r i portos..- zeá 11 í tás egyébként rendkívül lenyűgö­ző hatású, és különleges mód­szerrel megalkotott Gondo­lok itt többek között a Macs- kaiáték szinkronjára, ahol a főszerepben Sulyok Máriát hallhatjuk német partnerei­vel együtt németből magyar­ra. s aztán valamennviü- ket németül, vagy Sarkadi Imre: Elveszett ’ paradicsom- jára. Iglódi István ragyogó és sistergőén szenvedélyes ren­dezésében németül, maid ma­gyarul. Ez utóbbi egyébként, nyugodtan' állítom, hogv az Elveszett paradicsom-rende­zések eddigi történetében kor­szakos ielentöségű. mert ki­lépett, kitört a másfél évti- 7,ede rárakódott konvencioná­lis. formális eszköztár kere­tei közűi, s egészen újszerű­én kelti életre a drámát. Hi­tem szerint. Sarkadihoz ed­dig legközelebb állóan. Né­met színészek szólaltatták meg ezúttal ICodálv: Hárv Jánosát is ének ben. játékban egyaránt meglepőin magvaros temperamentum'nul. s ennél nagyobb elismerést nem is mondhatunk. Az egyébként ‘kissé sovány­ra fogott műsa 'hétből emlí­tést érdemel a .szerdán látott szovjet filmvígjt íték. A nasv szünet, amely -rigy fiatal ta­nár meglehetősen bonyodal­mas pályakeadéséről szól. természetesen megnyugtató kifejlettel. A bensőséges lírá­val és derűvel, át- meg át­szőtt cselekmény szereplői s2inte kivétel n é!kül fiatalok. M'nd érdekkeltőbben bonta­kozik előttünk a Balzac nagv szerelme című lengyel—francia filmsorozat, amielynek az el­múlt héten a negyedik részét láthattuk. A nagv francia író regényes élettörténete íó esz­köz a művei iránti úl érdek- keltésre, noha Balzac — úgv vélem, ma sem Igen szorul ilyenre. Mindenesetre, a ió ..bornak” jó „cégér” ez a len­gyel—francia monstre vállal­kozás. Szívesen néztük csütörtökön az Egy hangszer újjászületé­se című kisfilmet is mély a cimbalomról szól és élvezet­tel hallgattuk mesteri meg- szólaltatóját, Fábián Mártát. Érthetően nagy figyelemmel adózunk a tévé: Riporter ke­restetik! címmel zailó úi vál­lalkozásának, s az immár harmadik elődöntő után bizo­nyosra vehető, hogv ió néhány úi, kitűnő adottságú kollégá­val erősödik az újságírói, rá- dió-tévériporteri pálya. A pénteki műsornap ese­ménye volt Bibó Laios: Cso­dadoktor című vígjátékénak tévéváltozata is. A szellemes, fordulatos történet a néhánv éve elhunyt neves író egyik legsikerültebb műve. méltán esett rá a feldolgozó Semsei Jenő és a rendező Félix László választása. , A játék­ban Bessenyei Ferencnek. Faop Jánosnak. Hűvösvölgyi Ildikónak. Fónav Mártának. Zenthe Ferencnek. Felföldi Anikónak, Tímár Évának. Si­mon Györgynek és Raksányi Gellértnek jutott igen hálás szerep. A szombati adásnao ese­ményét a délutáni órákban Az „összeesküvők” című NDK tévéfilmsorozat második ré­sze. majd este a Micsoda idők voltak! című műsorválogatás adta, melynek első ielentke- zese: A lakás címmel az el­múlt harminc év legkiválóbb színpadi és filmvígiátékainak jellemző részleteit, a korszak legemlékezetesebb kabarétré­fáit kötötte csokorba. A mű­sorban Agárdi Gábortól. Zen­the Ferepcig egész sereg mű­vész nyújtott rendkívül élve­zetes szórakozást. A késő éj­szakai órákban a költészet hí­veinek kedvezett a televízió Weöres Sándor: Psyché c'mű versműsorával, Csernus Mari­ann közreműködésével. Vasárnap délelőtt tovább folytatódott a Jókai-sorozat, ezúttal a Szegény gazdagok magyar filmváltozatát láthat­tuk. Délután ízelítőt kaptunk a magyar—szovjet barátság­fesztivál legszínvonalasabb művészeti eseményeiből. (h. I.) Mai tévéajánlatunk r 21.35: Erkel: Hunyadi László. Opera. A margitszigeti szabadtéri színpadi előadás keresztmet­szete. Erkel Ferenc operájának legszebb részeihez írt doku­mentumjátékot Bónis Ferenc. E játékkal és az' opera-kereszt­metszettel megismerteti a té­vé a nézőket a mű keletke­zésének, bemutatójának és további sorsának, zene- és irodalomtörténeti vonatkozá­saival. A címszerepet Ilosfal- vy Róbert énekli. partnerei Agay Karola, Racjnay György. Palcsó Sándor és Rodíca Po- pescu. Az opera teljes felvételét másnap, augusztus 20-án. a kettes műsorban sugározza a televízió. Ugyancsak a Mar­gitszigeti Szabadtéri Színpad idei előadásáról, amelyet Szin- berger Sándor. kolozsvári vendégrendező állított színre. A Karancs-Medves ölében — Salgótarján. Kulcsár József felvétele Lélekjelenlét Kari Slcraub bécsi színész min­den idők legnagyobb- rögiönző- zsenije volt. Senki sem emlék­szik rá, hogy Steraub bármilyen váratlan fordulatra kiesett volna a szerepéből, A Wiener Volksthe- aterben könyvelőt alakított. Sze­repe szerint, mint sorsüldözött kisember az egyik jelenetben amiatt panaszkodott, hogv a szál­loda negyedik emeletén helyezték el. Éppen sirámainak kellős kö­zepén tartott, amikor a zsinór­padlásról ejr’y súlyos vasdarab zu­hant le és hajszál híján a fejé­re esett. A színfalak mögött min­denkin a pánik lett úrrá. egye­dül Skraub őrizte meg hidegvéréi és így folytatta szerepét: „Szén kis szálloda, ahol vas­darabokat hajítanak a vendé* fejére!”. Ezzel feloldotta a riadt feszültséget és a színfalak mögött mindenki felszabadultan kaca­gott fel. Vállaltuk - teljesítjük? Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény SO. Az erdőt elintézte a vihar. De elintézte Péter őrnagy fe­jét is egy gerenda. Akkora kötés fehérük a homlokán, mintha a kocsmai verekedés közben szerezte volna. A sző­lőket .csúnyán megtépázta a szél, a jég, a cudar vihar. A két asszonyt három nap múlva kiengedték a kórház­ból, viszonylag könnyebb bel­ső zúzódásokkal, csontrepe­déssel megúszták az éjszakai vihart. A faház teljesen tönk­rement. Gáspár bácsi kimosa­kodott. Angyás kegyeibe fo­gadta Golubicsot. Csik három bűnét megbocsátotta Suhaj- dának. Balogh pedig egyre azon töri a fejét, hogyan he­lyezze biztonságba postás Ka­tit. Az őrs állománya dicsé­retben részesült, szép levelet írt az egész állománynak az erdészeti igazgatóság. Az őr­nagy fejéről lészedték a kö­tést. csúnya, vörös forradás húzódik a haja körül a sze­me sarkáig ... Egy darabig feltűnő ismertetőjele lesz. Franci bácsi jelentkezett. A kapuőrnek szólt, hogy küld­je ki hozzá Csik Andrást. Ki­vételesen nem hozta magával a szokásos kupát sem. Gon­dolta, ha hivatják, akkor nem dukál a kupa. — Maga hívat, Franci bá­csi? — kérdezte Csik és öröm­mel üdvözölte az öreget. — Én is azt kérdezem, fiam. A főhadnagy elvtárs mondta, hogy beszélni akar velem. "Most volt egy kis időm, dol­gom is akadt a faluban, gon­doltam. beszólok. — Nem hívattam én. Fran­ci bácsi, hogy jönnék én ah­hoz. Csak kértem a főhad­nagy elvtársat, ha meglátja, szóljon. Igen komoly dolog­ban szeretnénk a segítségét kérni. — Te, meg a Zsuzsa lány. igaz? — Mondta a főhadnagy elv­társ? — Mondta, fiam, én pedig szívemből megörültem neki, 4 NÖGRÁD - 1975. augusztus 19., kedd segítek is nektek, amiben csak tudok. — Várna egy percet, Fran­ci bácsi, ' megkérdezem az őrnagy elvtársat, hogy dél­után kimehetek-e. Szabad le­szek, nincs más dolgom. Ha kiengednek, akkor felme­gyünk a hegyre. — Kérdezd csak! Megvár­lak — veregette a vállát a fiúnak az öreg. — Rendben van, Franci bá­csi — jött elő Csik András őrvezető. — Délután, úgy őt óra tájban ott leszünk. Szó­lok Zsuzsának is. Vigyünk valamit? — Magatokat! Örülök én annak is! ■" Délután már együtt balla­gott a két fiatal a szőlőhegy felé. Meg-megálltak, letéptek egy virágot, megcirógatták vele egymás arcát, aztán lé­zengve, ráérősen bandukoltak. Idő volt még, hamar elindul­tak. hogy egy kicsit azért egy­másnak is örülhessenek. — Felépítetted már ma­gadnak, hogyan élünk majd? — kérdezte minden átmenet nélkül a lány, és András kar­jába kapaszkodott. — Vannak elképzeléseim — komolyodott el a fiú, de ebből csak az érződött, hogy nem kíván komolyabb esz­mecserébe bonyolódni. — Ar­ra gondolok, hogy te nagyon elfoglalt leszel a gyerekek­kel. Nekem viszont... Hirtelen abbahagyta. — Arra célzol, hogy képes leszek-e folytatni a tanulmá­nyaimat? Erre hét főesküt tef- tem, és akkor is tartom a sza­vamat, ha vasvillák potyog­nak az égből. — Nehogy félreérts. Én akkor is a feleséged leszek, ha csomaghordó lennél, vagy por­tás. Tanár leszek, küzdők, hogy célhoz érhessek. Szeret­nék legalább annyit tudni, mint most te. A kérdést pe­dig nem értetted jól. Azt akar­tam tudni, tűrik-e majd ott­hon, hogy mindketten iskolá­ba járunk. Most azt mond­ják, igen, vállalnak bennün­ket. Négy év, András, hosszú idő. Könnyen ráúnnak. — Megint előjössz a falusi lány koncepcióival? Nem vet­ted észre, hogy Anya meny­nyire szeretettel vett körül? Nem láttad, hogy apának könnybelábadt a szeme, ami­kor azt mondta, ,gyere, kislá­nyom, hadd öleljelek meg. Most legalább két gyerekem van. Okos dologhoz minden pénzemet, minden erőmet nekiek adom. Ezt ne kelljen többé mondani. Így volt? — Igen. Tulajdonképpen boldogok lehetünk, jól star­toltunk. A te szobádban ren­dezkedünk be? — Persze. Ott a helyünk. Anya már mindent kifundált. Megkereste a helyét minden­nek. Elhatározta, mit cserél ki, mit ad el, mi helyett vesz újat.... — Az én kis falusi cuc- caim? — húzta félre az orrát a lány, az.tán megintcsak a fiú karjába kapaszkodott. — A te kis falusi cuccaid lassanként felvándorolnak nagymamához. Megmondta, hogyha saját lábúnkra állunk nekünk ad mindent. (Folytatjuk) A FÜTÖBER nagy oá tony i gyárában öt évvel ezelőtt ala­kult meg a rna már ezüst- koszorús November 7. Szo­cialista Brigád. Tagjai, akik között öt nő is található, zömé­ben szakmunkások — laka­tosok, hegesztők —, s ventil­látorokat gyártanak. A brigád két tagjával, Fut­tató Antal csoportvezetővel és Illésvölgyi János lakatos­sal, a brigád Kulturális vál­lalásait vesszük sorra. Vál­lalásuk semmiben sem tár el a megszokottól. Szerepel benne politikai oktatáson és társadalmi ünnepeken való részvétel, közös kirándulás a családtagok jelenlétében megtartott brigádértekezlet, könyvvásárlás. Ahogy mond­ják, tehát mindazt vállalták, ami a közösséget erősebbé, szorosabbá kovácsolja. De. vajon nem formális-e kissé ez a vállalás — ütött szöget fejembe. Vagy ha teljesítik is, azt a célt szolgálja-e. amelyet eredetileg szántak n©ki? — Lehetséges, hogy formá­lisnak tűnnek vállalásaink — kezdi Futtató Antal —. de eddig még nagyon szépen boldogultunk. Egy brigádér- tekezletre, ha eljön néhány családtag, jólesik, mert meg­ismeri munkánkat, gondja­inkat, s másképpen látja esetleg ezután saját hozzá­tartozóját is. Ilyenkor a be­szélgetések egészen sze: le- ágazóak, és előkerülnek cüvan problémák is, amelyekről egyébként más alkalmakkor nem beszélünk... — Tavaly Miskolc-Tapol­cára kirándultunk — jegyzi meg Illésvölgyi János. — Az idén hova . megyünk. még nem döntöttük el. Minden­képpen oda akarunk men­ni, ahol még nem jártunk. Mert kirándulásainkon meg­keressük az úgynevezett til­tott vaSy ajánlott helyeket is, de azért alapvetően a megismerés szándéka vezet bennünket. Van is erre egy lelmondat: Ismerd meg hazá­dat ! A brigád könyvvásáriás; vállalása figvelemre méltó. Vállalták hogv 4 ezer forint é'tékben vásárolnak szép- irodalmi könyveket. Ebből — éppen nemrégiben nézték meg — 1500 forintot teljesí­tettek. Tehát van némi lema­radás. A vásárlás megoszlá­sában ennél több a m-obUma Akad néhány olyan br’gád- tag. aki társa mögé „bújik”. n»rn vécá'-ot egyáltalán, vagy aüg, míg más — természete­sen ó is az igényei, érdek-' lődéise szerint — több száz forintot .áldoz'". E probléma kapcsán j ütött,unk ©1 tarán a beszélgess legizgalmasabb kérdésw&pur tj á hoz. Felvetődött: valamilyen for­mában hatni kellene a nem vásárlókra, nem mehet az ed­digiek szerint tovább, niszen közös vállalásról van szó es nem néhány könyv barát hob­by jának kielégítéséről. D; ho­gyan hassanak? Termés veté­sen meggy özé&siü, személyes ráhatással. péloamutatással; a kényszerítés nem hasz mi, sőt többet árt. Segítene — és az egész kulturális váila'as színvonalán — az egyén sze­mélyes felelősségét igényió. vagyis a személyre szóló megbízatás. Valaki például vállalná a névadó esemény, a november 7-i ünnepi meg­emlékezést, ‘ könyveket ol­vasna. készülne ra, és nem a véletlenre bíznák, hogy a bri­gádvezető, vagy más majd csak mond valamit. — A társadalmi munkát — mondia a csoportvezető —, már egyéni vállalás sze.-.nt végezzük. Az elmúlt évben még globálisan tettük meg a felajánlást,' dé az nem volt olyan jó. volt aki bliccelt. Az idén tehát változhattunk, min­denki személy szerint vál­lalt. harminc órát. — A kulturális vállalásban is meglenne ez az egyenlős- di, vagyis mindenki ugyan­azt vállalná-, csak éppen a ne­vére írnák? Először végiggondolják a kérdést, aztán válaszolnak. — Akkor nem hiszem, hogy célt érnénk el vele. Lényegé­ben ugyanaz maradna, mint a mostani közös vállalás. Más­képpen kell csinálnunk. kü< lönbségeket téve. Szó esett még egy oJiyan. személy munkájáról, ukmetc áz lenne a feladata, hogy a nagyközség, vagy a megye- székhely kulturális esemé­nyeiről tájékoztatna, a látoga­tásokat, — mert ez >s sok energiát, utánjárást köve'el — megszervezné, foglalkozna a brigádvállal ;sok telje üté­sével, ösztönözne, serkentene. Ez a személy főállásban píp nálná mindezt, tel'es erőbe­dobással, vagyis ő lenne gyári népművelő. Nem új do­log. Megyénkben is több he­lyütt van példa rá. s a kez­deti tapasztalatok alapján eredményesnek bizon'i.’í. Nanyhátonyban is nagy se- güséget jelenthetne ilyen sze­mély munkába állása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom