Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

Kísérletek, eredmények a felnőttoktatásban Beszélgetés dr. Pálos Évával PAPlIl NÉLKÜL, szaba­don adott elő. halk hangiét szenvedély erősítette fel. Érezhető ’ volt, hoay\ mindez, »miről beszél, közel áll Imz- zá. szívügyének tekinti. Dr. Pálos Éva, a Némnű- velési Intézet munkatársa az iskolán kívüli felnőttoktatás­ról, vizsgára felkészítő 80 órás tanfolyam sajátosságai­ról, előnyeiről és buktatói­ról szólt a nemrég lezailott háromnapos felnőttoktatási továbbképzésen. Nem csak előadást tartani jött el, ha­nem Vitavezetést is vállalt, no. meg a szünetekben, sza­bad félórái alatt ..közvéle­mény-kutatást” tartott a mű­velődési házak vezetői és a pedagógusok között. Az egyik szünetben beszél­gettünk. Első kérdésemre: — Hány ember, milyen csoport foglalkozik az intézetben a felnőttoktatással, illetve a közművelődéshez kapcsolódó formáival? — elmosolyodott. — Elvedül voltam a terü­let gazdája márciusig. Azóta ketten vagyunk, de munka­társam speciális feladattal, az iskolatévé tervezett magán- vizsgára előkészítő adásainak munkálataival foglalkozik.’ Iggz, nincs még nagy múlt­ja ennek a tevékenységnek a Népművelési Intézetben: 1969,'70-ben indultak az álta­lános iskolai kísérletek. — Akkor két nagyüzemben kezdtük el a vizsgára előké­szítő, közművelődési forma kipróbálását: a Gamz-MÁVAG budapesti gyárában és a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben. A tapasztalatok összeg­zéseként egy útmutatót szer­kesztettünk az ott használt sn vágókból. Természetesen felmerül a kérdés, hogy ez a tanulást, a tanulási mód­szereket elsajátíttató. sok otthoni munkát i.génvlő tan­folyam’ a gyárban közösséget megszokó dolgozók mellett a falun élő. más jellegű mun­kakört betöltő embereknek is megfelelő-e? Ezért 1970/71- ben három Tolna megyei községben folytattuk a kísér­letet. Ügy választottunk, hogy ipari szövetkezeti, mezőgaz­dasági szövetkezeti községet egyaránt bekapcsoljunk. a harmadik pedig egv speciá­lis helyzetű, zárt kisközség volt. A munka sikerrel zá­rult: bevált ez a forma. — HÁNYÁN VÉGEZTÉK már el ilyen tanfolyamon az általános iskolát? — A statisztika azt mutat­ja, hogy országosan mintegy hétezer ember fejezte be ed­dig, öttől tizenöt fős létszá­mú csoportokban. Érdekesen alakult a bukások és a le­morzsolódás aránya. Amikor beiskoláznak valakit, a sze­mélyzetis, illetve az oktatási előadó a munkahelyen álta­lában ismerteti, milyen köve­telményekkel jár a jelentke­zés, mennyi egyéni/ tanulást igényelnek a különböző for­mák. Sokan már ekkor meg­gondolják. hogy a 80 órást vállalják, másoknak viszont éppen az a kedvére való, hogy a tanulást iránvító fel­adatlapok segítségével, önál­lóan készülgethetnek. nincs évközi számonkérés... De ha mégis rosszul választottak, már az első időben lemor­zsolódnak. Ezért elenyészően kevés a bukások száma. Visz- szatérve a hétezer végzettre: talán kevésnek tűnik ez a szám, de a jelentősége nagy. És ha a mainál több olyan pedagógus lesz. aki érti e tanfolyam céljait, és ha to­vább szélesedik az üzemek ösztönző, segítő munkája. e°y- két éven belül megsokszoro­zódhat. De mint az előadá­somban is elmondtam, a mennyiségi szemléletet fel kell, hogy váltsa egv minő­ségi szemlélet. Ha hétezer embert bevezettünk a szel­lemi munka, a-z önművelés területére, igényeket i keltet­tünk fel, akkor ők ezt tovább sugározzák környezetükben, ezzel is nő ez a szám... — Az általános iskolai tan­folyamon kívül más felnőtt- oktatási területtel nem foglal­kozik a*z intézet? — De, különbözeti vizsgá­ra is felkészítünk szakmun­kásképzőt végzett fiatalokat, emellett művelődési házakban néhány helyen már működik komplex, középiskolai vizsgá­ra előkészítő tanfolyam. Ez az 1970/71-es tanévben. Eger­ben, Zagyvapálfalván és a budapesti Ganz-MÁVAG-bam. indult, tavaly érettségiztek az első fecskék. De változatla­nul az általános iskolai tan­folyamok tökéletesítése és az „igazi levelezés” megoldá­sának kísérlete áll munkánk középpontjában. Ma már szinte mindegyik megyében megy valamelyik közművelő­dési felnőttoktatási forma. A három bázishely. Heves. Nóg- rád és Tolna maradt. — Engedjen meg egy sze­mélyes jellegű kérdést: ho­gyan választotta ezt a mun­kakört? — magyar—könyvtár sziakos középiskolai tanári diplomám van. 1966-ig itt dolgoztam Salgótarjánban, a megvei könyvtárban. Akkor kerültem fel a Népművelési Intézetbe könyvtárosnak, és amióta a felnőttoktatás mód­szertani problémáival is fog­lalkozunk. ezt csinálom. Sze­retem ezt a munkát, és hi­szek abban, hogy a jövőben- egyre többen kezelik érde­mének megfelelően, ielentős társadalom,politikai feladat­ként a közművelődést, a fel­nőttoktatást. A permanens tanulás jótékony kényszere is segít ebben, hiszen ina már senki sem érezheti lezártnak a tudását! G. Kiss Magdolna tévéajánlatunk Mai 20.00: Szombat este. Ismét jelentkezik a sokféle igényt kielégítő, sokféle szó­rakozást ígérő hét végi műsor, a „Szombat este”. Láthatjuk a Frédi és Béni című ameri­kai rajzfilmsorozat új részét, „Az igyekvő vő” címmel. A musical kedvelői a „My Fair Lady” legnépszerűbb dalait hallgathatják meg Básti La­jos, Lehoczky Zsuzsa, Ráday Imre, Rátonyi Róbert, Mucsi Sándor előadásában. 20.55-kor kezdődik „A marha férj” cí­mű jelenet, amelyet Karinthy Frigyes írásából készített Ke­nyeres Gábor rendező. Ezt követi Záray Márta és Vámo­si János tánczeneműsora. Csehov: „A dohányzás ártal- masságáról” című monológját Darvas Iván mondja el. S végül 21.55-kor zenekari estre kerül sor, a műsoron Csajkovszkij „Olasz capric- ció”-ja a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zeneka­rának előadásában, Ondrej Lenard vezényletével. Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény 19. r — Sokszor megvertek? — Nem szoktak, csak nutst kaptam kettőt. De ezzel oetelt a pohár. — Kerestél már pénzt éle­tedben munkával? — Nyári szünetben, gyü­mölcsszedéssel. — Mire költötted? — Magnót vettem. — Annyit Jc erestél? — Nem egeszen. Anya ki­pótolta egy ronggyal. — Ezerrrel ? * — Bocsánat, ezerrel. — Adtál már valamit az „őseidnek?” — Mit adhattam volna. Is­kolába jártam, reggeltől estig befontak, mint az igáslovat. — Ezért osztogatják abban a-z iskolában az intőt? — Nem azért hanem azért, mert untam, s nem tanultam rendesen, meg fújt rám két tanár is. — Mit gondolsz. Kanadá­ban iskolázatlan, műveletién emberekre is rábíznak ko­moly munkát? Gondolod, hogy ott nem kérnek papíro­kat. esetleg d’olbmát? — A naavbátyám menő! — Tudod? — Mondta. — Azt is niondták. hogy <t>o,r rs'ibai rmb?1' kitalálta a liajWöves-Hőt. s látod, mennvi kon-s-'. »mVr szaladgál m*» No. haffvjuk. Mit gondo's--., most ilii lesz a sor­sotok ? — Ügy gondolom, nem di­csérnek meg. Tiltott határát­lépés kísérlete miatt kapha­tunk legalább egy esztendőt, vagy kettőt is? Ha szeren­csénk van, akkor kiskorúsá­gunkra való tekintettel fel­függesztik. A suliból biztosan kirúgnak, mint a rongyot. Apa laposra ver. A srácok előtt ég majd a pofám, az biztos. — Ügy gondolod, hogy a kiskorodra lesznek tekintet­tel? Most legyenek? Apád előtt már nem voltál kisko­rú? Nincs túl erős logikád fiam. Érettségi előtt álló em­berből több észt néztem vol­na ki. Nem volt elég átgon­dolt ez az egész szökési terv. — Azt hiszem alábecsültük az önök eszét. meg erejét. Hadd mondjak valamit. Olyan fölényesen figyelmesek, olyan érdemeinken felül” em- beitségesek, hogy ettől még a megrögzött csirkefogó is za­varba jönne. Tudom, hogy- a törvény ezt nem kalkulálja be, de engedje meg, hogy el­nézést kérjek. — Azt a fiaimtól kértétek volna. A pihenésüket zavar- < tátok meg. azt pedig még tgy tábornok is tiszteletben tart­ja. — Mit kellene tenni? — Nem mondta nektek Ta­kács, az a nagy hangú őrveae- tő? Azt szokta mondani, hogy a fej olyan alkatrésze az em­beri testnek, amelyen kinő a haj, de első fokú rendeltetése, hogy benne hordják az észt, ha van. Ha ez az adalék je­len van, akkor a fejet gon­dolkodásra is használják. — Lehet, hogy nem fogal­mazok egészen Takács nyel­vezete szerint, lehet, hogy el­hagytam néhány hétszentsé­get, meg egyebet, de a lénye­gei magam is mélységesen egyetértek. Hogy mi lesz a sorsotok, az nem rajtam mú­lik. A-z én feladatom, hogy őrizzem a határt, és megaka­dályozzam a könnyelmű 'cra­A mai vasút címmel július Jl-én állandó vasúttörtémeti kiállítás nyílt Budapesten » Közlekedési Múzeumban, ahol modelleken mutatják be a MÁV napjainkban is üzeme­lő mozdonyait, vasúti kocsijait és biztosító berendezéseit. (MTI-fotó: Tóth István felv.) Turisták paradicsoma Az útikönyvek szerint is — s milyen igazuk van — a nyugati Mátra, és egyben Nógrád megye, legszebb, legimpozánsabb csúcsa. 789 méter magas, tetején a szik­lás ormokat fű, fenyő, meg más apróbb faféle nőtte be. Aki felkapaszkodik a csúcs­ra, pompás panorámában gyönyörködhet. Messzire lát el innen a szem. A közelben Nagybátony, Pásztó, v Mátra- verebély, Kisterenye házai sütkéreznek, tarkán a nyári napsütésben, távolabb, kissé a fátyolszerű fehérségben Salgótarján épületei 6zürkél- lenek. Nagybátonytól 7 kilométer­re fekszik az ágasvári turis­taház. A ház előtti lócákon néhány idősebb férfi ücsörög. Rövid időre megpihenünk mi is, aztán nekivágunk a csalánosan kezdődő csúcs­nak. — Nemenjenek — szól ránk hirtelen, furcsa eréllyel egy idősebb férfi. — Én már kétszer nekiindultam, de nem bírtam... Nincs fenn levegő — magyarázza —, vagy hát nagyon ritka, csakúgy fuldo­koltam. — Ne beszéljen?! — álmél- kodunk tüntetőén, s közben arra gondolunk, hogy bizony, ebben a korban és ilyen súllyal már nem olyan egy­szerű dolog a hegyremászás. Elindulunk. berek et a nagyobb hibák el­követésében. A két fiú neve bekerült a határőrizeti naplóba. A mi ne­vünk a „Halhatatlanok” elne­vezésű albumba. Azt hiszem, mindkettőnek sokáig megma­rad a nyoma. TAVASZ A Leshegv megmozdult. El­tűntek fehér foltjai. A már­cius rózsaszínűre változott. Már sorakoztak a szőlőkarók, vége a nagy, lusta, téli ku­szaságnak. Metszik a szőlőt, közben meg-megnyitnák egy hordót, mert illik megízlel- ni, vajon a mihaszna, garáz­da tél hagyott-e maga után valami jót is. Hagyott bizony. Szilajság van már a borban, vérpezsdítő tűz költözött be­le, amíg fehér bunda alatt aludtak a borházak. Vízzel, hóiéval telnek meg a kádak. a vizesárkok. A tali- gaút olyan sáros, olyan ká- tyús, hogy csak kevéske 1 ér­het rakhatnak a télen meg­hizlalt öszvérekre. Pattognak már a fűzfák rügyei, nyitnak rajta a bojhos barkák. A le­gények kalaoja mellett hóvi­rágok fehérlenek, zsenge kis ibolya fejek kandikálnak ki az avar alatt. Az asszonyok re- dig a könnyebbik kendővel takarják vállukat. mellüket, színesebb fejkendőt kö*nok. ígv kacérkodnak az érkező ta­vasszal. (Folytatjuk) — Ez az asszony úgyse bírja — erősködik az öreg, útitársnőnket fitymálgatva. De nem hallgatunk rá. Űti- társnőnk is, noha alföldi, megsokszorozódott elszánt­sággal indul a hegynek. Há­tunk mögött még halljuk a másik, a fiatalabb büszke hangját: — Én fent voltam. OJyan magasan, hogy ki­nyújtva a kezemet, megsi­mogathattam volna a holdat.« „Vár állott....” Az Ágasvár sokak kedvelt kirándulóhelye, igazi turista- paradicsom. Ellátogatnak ide a szomszédos Mátraszent- istvánból is, ahol a híres betyár, Vidróczki Márton korabeli berendezésű csárdája áll, meg Fallóskútról, a most formálódó, napsugaras üdü­lőtelepről. Az embert csá­bítja a szépség, a tölgyesek fekete árnya, a jó levegő, a hegy aljában sustorgó Csörgő patak, a hűsvizű forrás, a rejtélyes barlang. Ágasvár és a mellette levő Óvár mű­emléki védett terület. Váraik a tatárjárás utáni időben épültek, és a belső anarchi­ának, meg a külső támadá­soknak estek áldozatul. A 15. század végére — pontos adataink ugyan nincsenek erre vonatkozóan — már egyik érődítmény sem állt. Osztrák és cseh szövetséges csapatok rombolták le, aztán valószínűleg a török tovább. A legendákat szülő várak helyén ma puszta romokat találunk. Megmászható és megmászhatatlan óriás szik­latömböket, egy nép viharos történelmének néma tanúit. A mai ember képzelete a ho­mályban tapogatózik. A tájat nézzük, a tarkálló, zöld er­dőséget, a messzire nyúló völgyeket, kéklő hegységeket. Nagybátonyból Ágasvárig kétórányi az út. Innen Ga­lyatető 9 kilométerre fekszik. Az ágasvári turistaház étel­lel, itallal várja a vendége­ket. Az éhes turista több mint hatféle melegített kon- zervételből választhat. Az éjszakázni vágyók alkalman­ként 8 négy-, illetve 1 hat- személyes. gondosan takarí­tott szobában 25 forintért kaphatnak szállás. Szlatin- csán Lajos — aki öszvérhá­ton hordja kosarakban »fel az elemózsiát —, felesége és egy takarító néni vigyáz a rendre. Az étkezést, reggel 8-tól este 8-ig biztosítják. Hogy’ tetszik ? — Először járok ezen a vidéken — mondja dr, Koch József, a pécsi tanárképző főiskola tudományos szocia­lizmus tanszékének tanárse­géde. — Amit láttam, le­nyűgöző. Felesége, a paksi gimnázH um tanárnője bizonyít. — Mindenki a Balatonnal van tele, odavágyik — foly­tatja a férj. i— Ott rengeteg az ember, óriási a nyüzsgés, tumultus. Itt csend és nyu­galom van. Milyen nyugtató! És kitűnő, tüdőt tisztító a levegő. Nagyon érdemes volt idelátogatni. — A megyében merre jár­tak már? — Sokfelé. Megfordultunk Salgótarjánban, Szécsény- ben, Hollókőn, Pásztón, Mát- rakeresztesen. — Mi tetszett a legjobban? — Nagyon nehéz kérdés.. ; Minden. Minden nap tartoga­tott valami szépet, keveset a számunkra. A szécsényi kas­télymúzeum. a hollókői falu­múzeum például. Salgótarján pedig egyenesen elbűvölő. Eddig csak a tévéből és a könyvekből ismertük. Most már tudjuk, hogy nem vélet­lenül beszélnek róla annyit ég annyian. Izig-vérig mai, modern város. Magyarorszá­gon egyedülálló. s talán Európában ás a legszebb vá­rosközpont van itt kialaku­lóban. A házak nem futó­szalagon készülnek. Négy-öt alkot egy-egy önálló csonor- tot, s ezek kapcsolódnak har­monikusan egymáshoz és a tájhoz. A turistaház előtt szuszogó kutya feltápászkodík. A bo­zótos fák közé ugat. Nem­sokára megpillantjuk a gom­baszedőket. Táskáikban, bugyraikban alig látni vala­mit. — Lejártuk a lábunkat, hiába —panaszkodik. — Nincs gomba. De hogy miért... ? — Sok volt az eső, aztán későn jött a napfény — vé­lekedik az egyik. — Meg lehet, hogy az erdő talaja is savanyú — így a másik. Erről aztán szépen elbeszélgetnek. mi pedig szedjük sátorfánkat, hogy még sötétedés előtt a völgybe érjünk. Sulyok László i Mozi üzemi dolgozók újítási versenye ' A Kulturális Minisztérium filmfőigazgatósága országos újítási versenyt hirdet a me­gyei és fővárosi moziüzemi vállalatok részére. A verseny­pályázat célja — többek kö­zött — az MSZMP XI. kong­resszusa határozatának szelle­mében a kulturális szolgálta­tás minőségének fokozása, a lái-sadalmi termelés haté­konyságának eddiginél erőtel­jesebb növelése, a műszaki­tudományos Haladás gyorsítá­sa, a nyersanyagokkal és az energiahordozókkal való ész­szerű takarékosság, a beruhá­zási tevékenység javítása es a népgazdaság belső tartalé­kainak jobb kihasználása. A moziüzemi vállalatok pályáza­taikat 1976. január 15-ig jut­tathatják el a Kulturális Mi* n hztérium fi 1 mföigazgatósá­gához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom