Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

WW.i.'T*ti|i 'Ui '■*> Képernyő elolt NEM EMLEGETIK a kima­gasló drámaírók sorában, Osztrovszkij és a többi kitű­nőség mellett; de még a nagy szatirikusok, Gogol és Scsed- rm is elhomályosítottak nevét. Szuhovo-Kobilint a második csapatban, az íróséreg dereká­ban tartották számon, mert azért olyan egyéniség ő. aki nenv maradhat ki a tizenki­lencedik századi orosz iroda­lomból. Nem volt iskolate­remtő, hatása nem érvénye­sült messzi határokon túl is, ue mint minden író (itt dra-' maíró) ő- is sok mindent tol-- fedezett a korabeli elet viásza- ságaiból, habár nem is voit olyan biztos kezű mestere a színpadnak, mint Londonban Shakespeare. Mégis azt mond­hatnánk, 6 az egyik felfede­zője annak az „új műfáj­nak”, amely a komédia és a szatirikus látásmód kevere­déséből állott össze, s amit először tragikus komédiának, napjainkban pedig tragiko­médiának szokás nevezni. Olyan komédiázás ez, amely­től olykor borsódzik a há­tunk, s amelynek nagy drá­mák. nagy szatírák magjait hordják magukban egy-egy mellékesnek tűnő figurában. vagy jelenetben. Mindezeket személyesen is tapasztalhattuk a múlt hét szerdáján és csütörtökén, ami­kor a televízió „Ügyes ügyes” címen, az Alekszandr Szuho- vo-Kobiiin műveiből készült tévéjátékkal szórakoztatott bennünket. A tévéjáték tu­lajdonképpen a szerző híres trilógiájának (Krecsinszkij há­zassága, Az ügy és Tarlekin halála) ügyes ötvözete, amely Elbert János fordítása- és Vár- konyi Gábor rendező adaptá­lása nyomán állott össze egy­séges egésszé. Sikerült a há­rom színmüvet oly folyama­tossá kovácsolni, mintha ere­detileg is ennyire összeállt volna. S ;íg.y. a tanulságos és alantas ármánykodásokat mar ismerős emberek „mihőjében” tudtuk élvezni, már amennyi­re az emberi gonoszság él­vezhető lehet. Mert a komé­diámé Szuhovo-Köbilin az ab­szurdumig fokozott figurák­kal és cselekménnyel olyan megrázó és ökölszorítő han­gulatot tud kelteni, mint pél­dául Lessing az ugyancsak a múlt héten sugárzót Emi­lia Galottiban. Pedig ez ko­média, a Lessingé viszont a szomorújáték műfajába tar­tozót. De hát a Szuhovo-Ko- biliné tragikus komédia! Nézzük csak, hogyan fut párhuzamosan együtt a tragi­kus és a komikus vonal! Krecsinszkij szélhámossága a zsíros házasság érdekében va­lóságos bohózat. Ugyanez a csupaszív és együgyű Mu- romszkij és Lidocska lánya ol­daláról nézve: családi tragé­dia. S hiába mutaja be az író mulattatóan a történetet, mindig hagy bennünk nénn keserű ízt a szerelmes lány­hoz és jót akaró apjához fű­ződő rokonszenvünk. Vagy: az ügyben, amelybe már bekap­csolódik a csúszó-mászó orga- nizátor, a kisszerűén aljas Tarelkin is! A tábornok maf­fiája oldaláról nézve, kész ko­mikum, hogy mindezék meg­történhetnek egy állítólag jog­államban. Hogy mindenkit kenni, kell, hogy mindenki a megszorultakat szipoiyozza, mégpedig olyan fortéllyal, hogy az már hihetetlennek tetszik. (De hisszük is, mert hasonlóval szomorú örökség­ként olykor még mai vilá­gunkban is találkozhatunk!! De egészen szomorú, s az ér­zéseink mélyére nyúló, az a tehetetlenség, amely a becsü­letes ügyfelet, vagy dolgozót bénítja a mézes-mázos maf­fia hálójában. S még kirívóbb ez a kettősség, ez a párhu­zam a befejező részben, ahol Tárelkin, az aljasságok fő su­galmazója, a nagy kerítő szembe kerül befolyásos gaz­dájával, az aljasságok termé­sének betakarítójával. Har­cukból, mint általában, ezút­tal is a jobb. a nagyobb pozí­cióban levő gazember kerül ki győztesen. Ebben a harmadik részben (Tarelkin átváltozásának es kizsigerelésének történetében) van egy csodálatos ■ jelenet és figura, amely — mint erről szó volt — új dráma, vagy drámák magját hordja ma­gában. Az alak, Raszpuljev, a rendőr, a jelenet pedig: ami­kor vizsgálóbiztosi hatalmat kap . „a fordultfarkás” ügyé­nek kinyom ozására. Ebben már benne van a diktátor, a személyi diktatúra természet­rajza. A ráruházöt jogkörök­kel és hatalommal a korlátolt, buta és gonosz emper nagyon , vissza tud élni, s egy egész város, egy egész társadalom életét tudja a törvénnyé let! félelemmel és rettegéssel meg­keseríteni. A kétnapi szórakozást egy drámaírói egyéniség megis­merését ragyogó alakítások tették élvezetessé. A kitűnő szereplőgárdából nehéz egyé­nenként is kiemelni bárkit is. Mégis sokáig emlékezni fo­gunk Horvát Józsefre (Mu- romszkij), Bujtor Istvánra (Krecsinszkij), Garas- Dezső­re (Raszpuljev). Inke László­ra (Varravin) és Sin.kó Lász­lóra (Tarelkin). E\.m . a 'tévé­játékban mindenki nagyon a helyén van. Azonkívül, nogy az alapmű is nagyon a lelkek húrjain játszik, ez a (nagysze­rű szereposztás és a sikeres ' rendezés csak növelte az ér­deklődést, fokozta a műélve­zetet Sok tehát még a tartalék a tévé „író- és tématáfa- ban” is! (b. t.) Mai févéajániatunk 20.05: Ä postamester, • Szovjet film. Puskin líraian szép elbeszé­léséből készített filmet Szer- gej Szolovjov szovjet rende­ző. A film főhőse, a kedves, életén eltöprengő öregember. a postamester. (Nyikolaj Pass­tu hov játssza, szinkronhang­ját kiválóan adja vissza Su- ka Sándor.) A postamester feleleveníti fiatalsága napjait, s megis­merjük öregedése történetét, csendes elmúlását* így az iga­zi főszereplő nem js az öreg postamester, hanem az elmú lás, a furcsa talányos iuő, amelynek megjelenítését mű­vészien szép képekkel érzé­kelteti az operatőr. Leonyid Kalasnyikov. Barátok kozott MAGYA ESOE A Besztercebányán tartózkodó pilzeni úttörők is megtekintették a kiállított képeket. A barátság szálai messzire nyúlnak vissza az években. Maholnap már közel két év­tizedes lesz az a politikai, kulturális szempontból ered­ményes és hasznos kapcsolat, amely Közép-Szlovákia és Nógrád megye között kiala­kult. A múlt héten beszter­cebányai tanácsi küldöttség járt nálunk, Besztercebányán oedig az ötödik salgótarjáni tavaszi tárlat válogatott anya­gát, csaknem száz festményt, grafikát, kis- és nagyplaszti- kát. kerámiát, üvegtárgyakat tekinthet meg az érdeklődő közönség. A kerületi galéria — ahol a kiállításokat rendezik — pompás pinceklubjában be­szélgetünk az intézmény mun­katársaival, Az igazgató, a területi képzőművész-szövet­ség titkára nem tartózkodik idehaza: mindketten nyári szabadságukat töltik Pozsony­ban, illetve Jugoszláviában. A prímet — kitűnően beszél magyarul — az ősz hajú, szemüveges művészettörté­nész viszi, szimpatikus kollé­ganőié csak időnként szól, sz'ovákul, mintegy segítséget fiyúitva. A galéria húsz éve önálló Pásztor Ferenc: FIUK Á LESHEGYEN Regény Mert lehet egymillió fiatal tisztességes, szorgalmas, kö­telességtudó. Jön két ilyen csibész, és belepiszikít mind- annyiunk becsületébe. Ha en lennék a hangadó az ilyen gyűléseken, meg fórumokon, nem az öregeket piszkálnám. Nemcsak azt firtatnám, mi­lyen jogok illetnek meg, oda­állítanék egy-két ilyen dísz­pintyet. Nézzétek fiúk, nézzé­tek lányok, ezért aggódnak az idősebbek, mert vannak ilyen , . semmirekellők. tovább, inkább lőjenek agyon az édesanyja nagyon feltette, .. bennünket, itt az erdőben. aggódott érte.. Az ő kedvéért Botorkálnak előttünk, mint — Lesz tíbelőletek valaha lemondott róla. Egyszer kés- a vakondok. Jó, ha nem kap- férfi, nyomorultak! — Köpött ve érkezett kimenőről. Az óv­nak fagydaganatokat. Olyan e]gjük- Takács. — Nagymel- nagy elvtárs behívatta, cipőt viselnek, amikben nőm fénnyel elhatároztátok, hogy —Mondja, Takács elvtárs, mális földi halandók meg olajraléptek, most pedig már maga is feliratkozik a a flaszterre sem mennek ki, arnikor majd megkérdezik tő- díszpéldányok közé? Nem nem az erdőbe. Annyi sva- iefejíi mégis, hogyan gondol- szoktuk meg, hogy Takács korlátúk sincs az erdojaras- tátok az egészet, akkor m- Lajos fegyelmezetienkedik. Ez bar., mint a kisgyerekeknek kább lőjünk agyon, inkább nem illik magához. Miért ké- az óbégatásban. A sajat la" süllyedjetek a föld alá, sett? búkban is elbotolnak. Rajuk minthogy odaállnátok őszin- — Őrnagy elvtrás, jelentem, van írva, hogy ezt az egesz tén, hogy tessék, itt vagyunk, semmi különös nem volt. kalandot megbánták mar, vállaljuk a balhét, verjenek Megállt az órám, elbámul- mint a kutya, amelyik kilen- a pofánkra, amiért disznók és tam, elkaLkuláltam magam, cet kölykezik. Talán még hülyék voltunk. Nem öcsi, tessék megfenyíteni,' rászol- míndig nem hiszik, hogy sen- nem lesz belőletek hősi ha- gáltam. ki nem nyúl hozzájuk, hogy" lőtt.1 Drágább vadakra, neme- — Nem fenyítem meg. HS- a hajuk szálát ,sem görbíti sebbekre tartogatjuk mi a iő- hiszem, hogy így volt, elenge" meg senki. De lehetne ezek- szert. Szépen odaálltok maid dem a fenyítést, mert egyene- re ütni? Vámyadtak, esetle- apuka elé, és kaptok akkora sen, gerincesen visélkedett. nek, annyi izom sincs rajtuk, fraszt, hogy nagy-nagy züm- Elmehet, végeztem! mint egv fejlett zöldbékán. lesz a víztartályban, 'f----- ' — __ ___ . ___ ... Vagy három 'nap' múlva M ég iá tőkből sem verném, nét- Tulajdonképpen nem ve- hivatott a parancsnok, ba öltét, mert a mellük faj- na. szem zokon Takács Lajostól, Mtndja csak. Pusztai ti­hogy akkora szája van, Irigy ^ód'es, barátja magának Ja­__ Tessék moódani. — szó- ervnvire elindult a fejében a kacs.' l al meg fújta tás közben az vezérhangya. Igen, a barátom, nagyon egvik gyerek. — Mi most Ez a fiú nemcsak a száját szeretem,, nagyon derék is majd benne leszünk a7, új- jártatja. Alig múlt tizenöt egyenes embernek tartom, ságban, meg a televízióban? éves, már ejtőernyőzött. Csak — Takács hazudott nekem, írtért ha igen, akkor’ inkább azért hagyta abba ezt a ve- Azt mondta, azért késrít el né is vigyenek bennünket erélyes, .férfias sportot; mért a k’menőről. mert megállt az órája,' mert el bámult. En pe­dig egészen véletlenül meg­tudtam hogy egy öregasszőny­4 KÓGRÁD - 1975. július 8., kedd n ak két kocsi tűzifát hordott fel a második emeletre... — ... és elfogadott erte pénzt? — kérdeztem megüt­közve, mert nagyon csalód­tam volna Takácsban. — Nem, j nem fogadott el semmit. Az egészet úgy tud­tam meg, hogy lenn voltam a városban, sorbaálitam. a pati­kában. Megszólított egy idős asszony. Azt kérdezte tőlem, én vagyok-e a hegyi katonák parancsnoka. Mondtam, hogy* igen. Erre az öregasszony elkezdett hálálkodni, hogy áldjon meg engem az isten., amiért ilyen derék katonákat nevelek. Bevallom, . jólesett, de azért megmondhatta voma ezt Takács iS. Fellélegeztem, Nem mond­tam, de Takácsnak adtam iga­zat. Azóta sem esett erről szó, nem is mondom néki soha. De erre a nagyhangú, keménybeszédű, szókimondó fiúra ez a jellemző. Restelii magát, ha azon kapják, hogy valami jót tett, valamivel többet, mint a szabályok sze­rint keltett volna. Szinte lá­tóm masam előtt ezt a we- lákot. Futott a nagy kosával az emeletre, hogy még a sze­me ís kidülledt. közoen mondta a magáét: nérft, nincs magának fia? Van! A fene egyé meg a lehűtő1 fejét. Az jó volt, hogy az anyja körüílán- colta. a piszokiát neki, de se­gíteni,' a fát felhordani, azt nem. Azzal kínlódjon a1 sze- rersesétlín öreg mama.* Jó vc- lagba kellene rúgni az ilyen gyereket... Ne- féljen- marni- kám, felhordom én: még a gesztenvefát is, az istenit ne­ki. A- fiának meg. morriia meg. hogy süljön le a bőr a képéről. (Folytatjuk) in.tézménv. Valamikor, a kö­zépkorban itt volt a város­háza. s Mi-laszáth Beszterce ostroma című regényében utal is rá. A galéria — há­rom szinten — tágas, világos termeivel kitűnő helvet biz­tosít a képzőművészeti kiál- 1 í tások szá má ra. A te m a ti k u s és esvén! tárlatok mellett négyévenként nemzetközi kisgrafikai kiállítást rendez­nek, kétévenként a szocialis­ta «országok művészei által készített fametszeteket mu­tatnak be. A tárlatokat ál­tala,ban 1500—2000 ember te­kinti meg. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogv hasonló a helvzet ná­lunk, Salgótarjánban is. S ami rokonit ja még a két test­vérvárost: a lakosság számá­nak kísérteties azonossága, az iparban foglalkoztatottak jelentős aránya. — Csak helyben rendez­nek kiállításokat? — Nem. Közén-Szlovákia számos más városában, hely­ségében is. például Breznó- bámyán. Gyetván, Zólyomban. Aztán vannak vándorkiállí­tásaink, ugyanúgy mint önök-, nél. A július 13-ig nvitva tartó tavaszi tárlat anyagát eddig közel ezer látogató tekintette meg. A helybelieken kívül kíváncsiak voltak rá ^ a Cseh­országból, Lengyekírszúsból. Ausztráliából idelátogatók is. Ismerős magyar nevekre is találtunk a katalóauskönvv- ben. Réti Zoltánéra oé’d-ául Balassagyarmatról, vagy Laczkó Andráséra és felesé­gére Salgótarjánból. A be­jegyzések — ha szűkszavúan is — arról tanúskodnak, hogv a besztercebátiyaiak e ngedet­tek a kiállítással, álltájában tetszenek a művek. Az Ooa- Vá.ról csoportosan' idelátoga­tók. főleg a kerámiákat, üveg- in unka kát dicsérik, mf.sok- hak Szuió Zoltán grafikái izgalmasak, a léngvelek a grafikák érdekességét emelik ki öszességükben. De hát Ugye — a mondással éive — ahány ember, annyiféle íz­lés. Dr. Rudv Sándorné nvua-í díjas rendkívül értőért, szak­szerűen beszél a képekröL Hamarosan az is kiderül, hogv nem véletlenül, a ga­léria képzőművészbarát-klub- jának a. tagja. — Havonta esv alkalom­mal szoktunk la'iélkoz'rí — meséli. — A .galéria valame­lyik munkatársa előadást ‘art nekünk egv-egy művészettör­téneti korszákról képzőmű­vészeti problémáról. Utána aztán kérdezhetünk, beszél­getünk. vitatkozunk. — Hányán szoktak össze­jönni ? — Mikor, hogyan. Télen többen, de azért a 20—23 résztvevő mindig meav&n, A besztercebányai kerületi galériának Salgótarján mel­lett a kelet-csehországi Hra- riec Královéval van. szoros munkakapcsolata. A galéria minden második évben szál­lít egv kiállítást a,z említett- városokba, amelyek azt a közbeeső években viszonoz­zák. Hogy megéri-e, arról így beszél az intézmény műnk varsa: — Egy-egy ilyen csere kiállítás, találkozás na­gyon ló alkalom arra hoev barátságunk tovább erősöd­jék. mélye oben megismerjük ccvmást. A művészek teore­tikusan. de konkrét műveken keresztül is kicserélhetik vé­leményüket, megbeszélhetik, hoav kinek hogyan, mennyit, milyen irányban fejlődött a művészete, Ez nagv segítség mindkét ország képzőművé­szeinek. Hirtelen gyerekas’va.itót lesz hangos a galéria. Piros nvakker.dős úttörők érkeznek, pifeen lek, a Besztercebánya melletti úttörőtáborban pi­hennek. Érdeklődéssel nézik a műveket. A fiúkat legjob­ban id. Szabó István kerék­pározó bányászai kötik le. a lányokat, minden érdekli. Elbúcsúzunk. Jövőre Sal­gótarjánban találkozunk. a József Attila Megyei Műve­lődési Központban a beszter­cebányai galéria kiállítása nyílik. Sulyok László líHs Sz iNi M j.i «z::«zm ávésa alkotásai, fiatalok cs idősebbek között, egyaránt- osztatlan elismerést arattak. Képek: Kulcsár József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom