Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Az egész országot gépalkatrésszel ellátó pestújhelyi Mezőgazdasági Gépalkatrészellátó Vállalatnál megkezdődött az aratási ügyelet. Az ügyelet munkájába az idén kapcsolódott be először a vállalat számítógép-központja és adatbankja, ahol a raktárakban található 71 ezer féle alkatrész és műszaki cikk adatait tárolják. Ugyanez az adatbank őrzi a MEGÉV és az AGROKER vidéki telepein raktározott alkatrészek adatait is. Így lehető­ség van arra, hogy az aratás idején elromlott kombájnok és egyéb mezőgazdasági gé­pek, berendezések karbantartói a lehető legrövidebb idő alatt jussanak hozzá a szük­séges alkatrészekhez. Ceredinyár A HÉT KÖZEPÉN már iMi az, hogy kasza Volt idő, kezdő újdondász koromban, amikor még én ad­tam aszfaltról termett tanácso­kat a magyar parasztnak, ho­gyan és mikor kell vetnie, meg aratnia- Akkortájt, ha jól em­lékezem a 12 mázsás holdan- kinti búzatermést eiért gaz­dát illett megírni az újságban: követendő példának. Jó szív­vel, jó szándékkal lelkesítet­tem hát kaszára, kenyérnekva- lót aratni, kévébe kötni, s a keresztekbe rakott kévéket, — dehogyis kereszteknek írni, mert az klerikális dolog lett volna, hanem kepének nevezni — időben szemveezteség nél­kül a cséplőgépre vinni, erre írtam, ezért írtam akkortájt serény buzgalommal. így volt akkor a „divat”. — Mi az? hogy kereszt? — kérdem a fiamtól. — Ami az öreglányok nya­kán lóg — mondja magától ér­tetődő természetességgel... — Mi az, hogy kasza? — kérdem a srácot, aki az or­szágút mellett stopra vár, há­ta mögött a sárgába forduló búza tengerrel. — Miért, ha nem tudom, nem vesz fel? Ez a fizetség: — vigyorog, én meg vissza. Már a kocsiban magyarázza: — Olyan izé, amivel a fü­vet nyírják... — Maga pesti? — Dehogy vagyok — tilta­kozik — kazincbarcikai. Oda­való vagyok. Vegyésztechnikus leszek — teszi hozzá büszkén, tökéletesen megfeledkezve im­már arról, hogy részleteseb­ben is szóljon a kaszáról. Amely olyan izé, amivel a fü­vet nyírják. A számára. Meg­értük, hogy derékkorú nem­zedékünk életében majdhogy­nem múzeumi tárgy lett az, ami egy évtizede tán' ott pen- fgett, villogott a költő lelkét lelkesítőén, a paraszt derekát, hátát, életét nyomorítóan a pi- pacsos búzamezőkben. Azám: a pipacs. Mondom az elnöknek, hogy milyen szép a pipacsos rét, s hogy tudomány ide. tudomány oda, de csak volt azért, valami megkapó szépség abban, hogy vérvörös pontokat hintett az aranysárgába a természet, a nagy festőművész, nehogy unalmas legyen a szín mono. tómiája. — No issen, — döcög az elnök — az kellene még csak. Mehetne a mezőgazdász Ku- kutyinba pipacsot hegyezni... Mert még ott se kapna, de még zabot se a keze alá. Még- hogy szép — csóválja a fejét és most, hogy nézem a hatal­mas táblákat itt a hatvani hv- tárban, amint rezzenéstelen aranyszálakból álló kohors- ként, mint az éhség elleni küz­delem legyőzhetetlen — mégis de sok helyen vereséget szen­vedő — római légió, sűrű, át­hatolhatatlan sorokban sze­meznek a nappal, most adok igazat az elnöknek. Csodála­tos ez a látvány. Fáj a szívem valósággal, hogy jön á gép és máris... Megint ez az átkozott ro­mantika. A gabona azért van, hogy a kombájn levágja, ki­csépelje, gyorsan, ha nem is könnyű munkával — álljon csak a gépre, aki azt hiszi, hogy kombájnosnak lenni le­ányálom — és a teherautó a magtárba, onnan malomba, amonnan meg a pékhez szál­lítsa. A kenyérnekvalót. A Balatonon voltam. Én, a városi ember. Az urbánus fir- kász, Tehetem, nekem nem csúcsidőszak az aratás. Buszok jönnek, buszok mennek, kü­lön autóbuszok persze, s tö­megével ontják az embereket forró maguktól, kiket a Bala­ton hűs vizébe, kiket a bor­kóstolók, halsütők illatos, ízes világába. Parasztokat. Szövet­kezeti gazdákat. Volt kaszá­sokat és egykori marokszedő­ket. ök is tehetik, nekik sem csúcsidő az aratás. A terme­lőszövetkezetnek igen. Az el­nöknek is. A mezőgazdaság gépi szakmunkásainak is. A magiárosnak és a gépkocsive­zetőknek, az agronómusnak és az újságok fotósainak is. De nekik, a volt . kaszásoknak, marokszedőknek most van egy szusszanásnyi idejük. Éppen most, aratás közvetlen előtt, alatt. Volt idő, kezdő újdondász koromban, amikor én adtam aszfaltról termett tanácsokat — mert akkor az volt még a szokás — én, a magyar pa­rasztnak, hogyan és mikor kell vetnie és aratnia. Akkor nagy nevű gazdának számított, aki egy holdról tizenkét mázsát takarított be. Ma a szakem­berek adják a tanácsot a szak­embereknek, akik a mezőgaz­daság munkásai mindinkább és most, ha még mindig holdban számolnánk, a 40—50 mázsa búzatermés sem lenne elájul- nivaló dolog a termelőszövet­kezetben. Ennyi történt csak egy-két évtized alatt... — Nos, mi az, hogy kasza? — kérdem újra alkalmi úti társamtól. Kínlódva néz rám. Mit akarhat ez az ürge azzal az istenverte izével? — Mondtam már, hogy olyan valami, amivel a füvet... Ebbe maradtunk! Gyurkó Géza benne volt a levegőben, hogy változik az idő, méghozzá az aratáshoz kedvezőre. Ez volt a megérzése Gál Sándornak is, a ceredi párttítkárnak. A borso­di hegyek felől nagy erejű szél fújt, takarította az eget. A nap pedig sütött, mintha mu­lasztását akarná behozni. Ko­vács Pál, az öreg veterán, kint a halastónál félmeztelenre vet­kőzött, amikor tűz alá gyúj­tott. Iparkodott, mert vendége­ket várt a városból. Mást nem, néhány szelet zsírral csepegte­tett kenyeret készített nekik tiszteletből. Ott a tóparton jól­esik az ilyen csemege a városi embernek. Pali bátyánk ráér ilyesmivel is foglalkozni. Más­nak pedig nincs ideje a ven­déglátásra. Ugrásra készen áll mindenki. Mert a szél, hiába hogy északról jövet kavargptt a ceredi dombok között, me­leg volt. Pali bátyánkról is le- kényszerítette az inget, sőt még a fodrozó tó vizéből is jólesett az átmelegedett testé­re egy kis pocskolás. Erre az időváltozásra mondta Gál Sán­dor: — Szárítja a földet, érleli a kalászt. .. A párttitkárt tulajdonkép­pen az aratásról, de még in­kább az arra készülésről fag­gattam volna, ha belemegy a játékba. De hiába, hogy fiatal, egy szál ősz sincs még a hajá­ban, bölcs ember. Hozzá kell ahhoz szokni, hogy ott, a cere­di katlanban, azért-e,, hogy ma­gukra utaltak, vagy azért, mert kiváló képességűek, semmit sem hamarkodnak el az embe­rek. Gál is azt mondta: — Én ugyan tudom mi a helyzet, de jobb lenne a szak­emberekkel beszélni erről... Hát nem igaza volt? Persze hogy tudta, méghozzá nagyoii is jól tudta. Éppen előtte való nap pártvezetőségi ülés volt, ahol az aratásra készített in­tézkedési tervet vitatták, még­hozzá olyan parázsló szenve­déllyel, amilyenre nem tudom találhatnánk-e példát másütt. A gepszereioK között dolgozás Szilágyi üéia, sok mesterség­hez értő einoer. Fiatal, jó erő­ben levő, mélyen gondolkodó munkás. Párttitkára a műszak­ilag. Ilyen minőségben vett részt azon az előbb említett pártvezetőségi ülésen. Ö volt ! ói., aki igen határozottan ki- I jelentette, hogy az inlézkedési terv akkor lesz jó, ha végre­hajtják, amit abban lefektet­tek. Azért mondta a fiatal párttitkár, mert neki tapaszta­latai vannak az elmúlt évről. Meg is magyarázta: — Emlékezzenek, nem volt alkatrészünk és akadoztunk a munkával... Nincs arra biztosíték most sem, hogy nem lesz hiány a gepekhez szükséges dolgokból, mert máris gondban vannak. Szilágyi Béla pedig minden­képpen jogosult erről beszélni, mert ő maga is kombájnveze­tő. és Cered vidékén ilyen monstrumot vezetni, külön ké­pességre van szükség. Hihetet­len dombok, meredekek és raj­ta a gabona. Tiszta búza ket- tőszáznegyveri hektár, tavaszi ama pedig majdnem négyszáz hektár. A gépek pedig egy ki­vételével több évesek. De ezzel kell dolgozniuk, mert ez van. Még szerencse, hogy bajuk nem esett. Cereden aki ezen aggályoskodik, kinevetik. De leginkább Szilágyi derült, mi­közben azt mondta: — MT RET,ESZÜT,ETTÜNK ebbe a vidékbe, hogyan eshet­ne mar itt bajunk... Jól van, úgy legyen! Min­denki szívből ezt kívánja, egy karcolatnyi baja sem essék senkinek. Tanultak balesetel­hárítást. De az elmúlt évben éppen Szilágyival esett meg, amiről jómagam ' is tudtam, hogy Zabar felett az Ortásban elromlott a kombájn fékje, és a gép megindult alatta lefelé. Az alkatrészhiányt erre gon­dolva feszegette Szilágyi Béla. Körültekintő, nagy stratégák a ceredi mezőgazdasági embe­rek, az elnöktől kezdve egé­szen a legkisebb beosztású dol­gozóig. Fiatal a legtöbbje. Czene Gellért a maga 30—35 évével a legkorosabb, de meg­súgták, a leghozzáértőbb sze­relő. Az ő keze alatt nőtt fel ,a fiatal gárda, amelyik most, hogy északról meleg szél szá­rítja a kalászt, ugrásra ké­szen áll, hogy betakarítsa a gabonát, ök kerültek a figye­lem központjába. Már akkor kezdődött a dolguk, amikor szerződést kötöttek, hogy meg­határozott idő alatt, ’ egy ki­tűzött pénzösszeg ellenében ki­javítják a gépeket. A tsz-nek is, de nekik is megérte. lilik, nem illik, lehet hogy titkot árulok el, de már a munka kezdetén kiderült, hiány van az alkatrészből, ök ezt is meg­oldották. Erre volt igazán jó a célprémium. A fékek, most is azzal volt a baj! Sehol sem tudták megvásárolni. A mű­szakiak vezetője Liebrssa Já­nos mérnök. Néhány éve vég­zett az egyetemen. Televan ambícióval, természetes, hogy megoldották a dolgot. Maguk csináltak fékeket. Szilágyi azt mondta, amikor a minőségéről faggattam. — Jobb mint az eredeti.. 1 Náluk nem szokás félmun­kát végezni, a minőségre nem odafigyelni, mert a gazdálko­dási rendszerük sem engedné azt meg. Arról van szó, hogy több helyről tapasztalatokat gyűjtve kidolgozták számukra a legjobb gazdálkodási rend. szert. Történetesen abból áll, hogy a gépcsoport Liebman vezetésével üzemképes állapot­ba teszi a gépet, arra hozzáér­tő embereket ültet, és Czene Tibor növénytermesztő ren­delkezésére bocsátja. Czene nem szívbajos, ha rossz a gép, nem fizet, márpedig ez érzé­keny pontja az embereknek a gépcsoportban. Egekig érő vi­ták kerekednek közöttük, ha valami nem stimmel és kere­sik a baj okozóját. A gépesek legfőbb követelése Czenétől. hogy akadálymentes legyen a gép útja. Más szóval sem kő, sem gaz útjában ne legyen. Együtt voltunk Czene Tibor. Liebman János, Szilágyi Béla meg többen ismeretlenek. Pár perces beszélgetés volt, amíg elkészüli a kávé, máris vihar­szerű vita kerekedett a gé­pekről, az aratásról, az embe­rekről, az életről. Amikor a kávé illata megtöltötte a mű­hely kis irodáját, elcsendesed­tek. Liebman János mosoly­gós képpel a szemüvege mö­gül Czene Tibire kacsintva mondta: ' — Azért megegyezünk..:: hogy megegyez­nek- Ugrásra készen állnak az aratásra, amire minden elő­készületet lelkiismeretesen megtettek. Csak az idő, az ja­vuljon. De úgy látszik, azzal sem lesz baj. A tóparton Ko­vács Pali bátyánk az eget kémlelve, nekivetve mellét a szélnek, azt mondta a ven­dégeknek, hogy ne kerülővel menjenek haza, hanem a dombélen. a homokos úton, mert arra igen szép a kilátás, fel egészen a zempléni hegye­kig, és a szél már kiszárította az utat. De onnan jól látha­tó az is, hogy micsoda szén kalászos táblák lapulnak lent a völgyekben és a szelídebb oldalakon. Bobál G.Vula MEGTARTOTTA alakuló ülését az új parlament. A 352 országgyűlési képviselő — közülük 137 ezúttal foglalt he­lyet először a teremben — megválasztotta a parlament tisztségviselőit. A felelősség- teljes munka közben, a szüne­teket kihasználva beszélget­tünk megyénk három új kép­viselőjével. Az első szünetben Radics Győzőnével találkoz­tunk össze a folyosón. — Az izgalmak első percei ezek, annak ellenére, hogy már reggel is nagy izgalommal kel­tem útra. Talán most látom, most érzem át igazán: hová is kerültem. Ezek a percek nagyon is elgondolkodtatnak. Mikor először emeltem fel a kezem, amikor mint ország- gyűlési képviselő először ad­tam le a voksómat, úgy érez­tem, elkezdődött képviselői te­vékenységem. Egy rendkívül felelősségteljes munkához lát­tam. Beválasztottak az ország- gyűlés kulturális bizottságába is, Rendkívül nagy megtisztel­tetésnek veszem. Ügj? gondo­lom, hogy a választókerületi munka mellett ebben á bizott­ságban sokat tudok tenni. Kö­zel van az érdeklődési köröm­höz. nasv érdeklődéssel vá­rom a munkát. Az Országház folyosóján is- mét megszólalnak a csengők A képviselők, vendégek, a Az Országhoz folyosóján Az izgalmak első percei miniszterek leteszik a hivatali esküt. A folyosón a képviselők folytatják a korábban meg­kezdett beszélgetést. Megyénk harmadik új képviselője Si­pos József. A padsorokba ülünk, ott váltunk szót. Azt nézem, hogy ki mit külföldi diplomáciai testületek zottság névsorát szavaztam vezetői, képviselői is elfoglal- meg. Akkor emelkedett elö­ják helyüket. A parlament szőr mint képviselőnek ma- csinál, mint a kisiskolás, ami­folytatja munkáját... A sajtó- gasba a kezem... Találkozni kor járni kezd. Ugyanis szá- páholyból figyelem megyénk az ország első számú vezetői- momra itt minden új. Még országgyűlési képviselőit. Azo- vei, szót váltani a képviselő, mindig megvan bennem a szó* kát, akik már jártasak ebben a társakkal, gondokról, örömök- rongö érzés. Sok minden tor­munkában. még inkább azokat, ről beszélgetni a miniszterek- tént már a mai napon. Sza- akik most vesznek részt az kel. Most látom, hogy meg- vaztam, s néztem a képviselő- országgyűlésben először rriint növekedett a közösség iránti társaim arcát. Mindenki ko- képviselők. Fegyelmezettek, felelősség. A családon, a gyá- molyán végzi a munkát. Az határozottak. Határozottan ron belüli gondokon, örömö- arcokon szinte ott van az át­emelik fel kezüket a szava- kön túl kell látni, az ország lamoolgárok iránti felelősség­zásnál. érthetően mondják ki érdekeit kell felismerni. s érzet. Sok törvényt alkottak az igent, s lelkesen tapsolnak benne az ember szerepét... már ebben a teremben, s most egy-egy bejelentésnél. Vélemé- Terveim? Először is meg kell egyszerre én is... részt venni nyűket fejezik ki. ismernem a pásztói járást, az a törvények megalkotásában, ott élő embereket, akiket itt, felelősséggel dönteni ügvek- — Huszonkét cv után va- ebben a házban képviselek, ben. megsokszorozza az ember gyök ismét az Orszaghazban Azt várják tőlem az emberek, cselekvő akaratát. .És meg­mondja a második szünetben hogy elősegítsem a járás fej- szolgálni a bizalmat úgv. hog'v folytatott beszélgetés során lődését. A közösségi gondok, a képviselő felelősségteljesen Dancsak Laszlone képviselő, dolgok elintézése vár rám. Le. döntsön... Megható. Ebben a teremben hét az iskola, óvoda, vagy más. még soha nem voltam. Meg- Most már érzem, sokat kell. AZ IZGALMAK első percei, kaptam az alkotmányt, ta- tenni a választópolgárokért. . . h h , . nulmanyoztam az országgyűlés Den Hangzottak el e szavak, ügyrendjét. Soha nem gondol- Lassan befejezi munkáját az Mind mélyek és igazak. Tör. tam, hogy ilyen minőségben új parlament. Hosszabb szőne- vényalkotók ők. az először ősz. járkálok majd az Országház let rendel el az elnök. O’és» w ■ , r , ... , . , , szeuit orszacgvuWb^n. folyosóján, s veszek reszt a tart az Elnöki Tanács. Mes­teremben folyó rendkívül fe- alakul a Minisztertanács, a Somogyvári László lelősségteljes munkában. So­ha nem fogom elfelejteni: el­sőnek a mandátumvizsgáló bí­J NÖGRÁD — 1975. július 6., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom