Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)
1975-07-05 / 156. szám
Hogyan tölti a nyarat : A nyár elé általában foko- »ott várakozással tekint az ember. Hónapokkal előtte tervezget, készülődik. Az emberek többsége a törvény által biztosított szabadágát a nyári időszakra tartogatja. Ekkor a legzöldebb és kellemesen hűvös az erdő, meleg a tavak és fölyók vizei, amelyben olyan jólesik megmártózni, lemosva magunkról a forróság sós ve- rejtékcseppjeit. Négy emberre) beszélgettünk a nyárról, a szabadságról és a pihenésről. S ahány ember, annyiféle elképzelés, a körülmények, a szokások szerint. A aikkötő Négy személyre szóló vállalati beutalóval Siófokra készül. — Egyszer már voltunk, vagy három évvel ezelőtt itt a családdal együtt — mondja Rácz Ottóné. a „Budapest” Kötőipari Szövetkezet síkkötő- és hurkolóiDari szakmunkása. — Most talán valamivel drágább lesz az üdülés, az árak emelkedése miatt, de így is nagyon megéri. Rengeteg élmény halmozódik fel ilyenkor az emberben, s annak hatása alatt él a következő esztendőig. — Tavaly jártak-e valahol? — Nem. De már nem is tudom, hogy miért. Tudja, milyen rossz volt? Otthon nem találtuk a helyünket, fásultak., kedvetlenek voltunk. El is határoztuk, hogy többet nem csinálunk ilyen butaságot. Az olyan embernek, mint mi, akik nehéz fizikai munkát végzünk, kell a pihenés, a kikapcsolódás. Megkívánja az ember. Amikor meg már letelt az üdülés, kipihenten, örömmel jön dolgozni, alig várja, hogy munkába álljon ... Legalábbis én így vagyok vele. Szécsény — kastélymúzeum — Most majd mit néznek meg a Balaton partján? — A gyerekek, a lányom, meg a testvéremék, már feltérképeztek mindent. Azt mondják, hogy most nemcsak Tihanyba megyünk el, hanem megnézzük a régi várakat is, a Csobáncot, a Tátikát, elmegyünk a Jókai Emlékmúzeumba. Nagy programot állítottak össze. Nem is tudom, honnan, de ezek a gyerekek mindent tudnak. A raktáros Pindroch Lászlóné, a salgótarjáni Építő és Tervező Ktsz dolgozója, a férje ugyanitt részlegvezető. — A rendes évi szabadságomnak csak a felét veszem ki a nyáron. A többit meghagyom őszre, a szüretre, ahogyan eddig is szoktuk. Pécsre utazunk majd, a szüléimhez. — És most, a nyáron? — Egy hétre most is elmegyünk hozzájuk. Messze laknak, de egy évben kétszer azért találkozunk, öregek már, segíteni kell nekik, meg aztán szeretik látni az unokát is. A fiam most megy hatodik osztályba. — Ezenkívül mit hoz még a nyár? — Egy négynapos autóbusz- utat a Magas-Tátrába. A vállalat dolgozói mennek, a festőbrigád. Visszük a fiunkat is. Hadd lásson, ismerje meg az utazás örömeit. Kell az embernek ez az öröm, ez a szórakozás. Fiatalabb korunkban, amikor még csak a férjemmel ketten voltunk, rengeteget mentünk. Aztán házat építettünk, szép, kényelmes, magasföldszintes, háromszobásat, meg jött a gyerek, sokkal kevesebbet utaztunk. Most pedig, hogy már mindenünk megvan, mert azt lehet mondani. hogy ami nekünk kellett, azt megteremtettük, újra so—kulcsár felv.— kát megyünk. Minden pvben nyaralunk valahol. Berekfürdőn a vállalatnak üdülője van. Ketten az építők közül Kollár István fiatal ács, nem töltötte még le a katonaidőt. A herencsényi fiatalember a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozik. Megáll kezében a szeker- ce, amikor megszólítom. — Most építkezünk — mondja. — Műhelyt, garázst építünk a házhoz. — Van már autója? — Nincsen, de jó előre gondoskodni. A katonaság után majd venni fogok. — Hol tölti a nyarat? — Otthon, munkával. El tudnék menni nyaralni valahová, mert jól keresek, 3000 forint körül, de most nekem az építkezés fontosabb. Susán Géza bányászból lett építő, megjárta már az NDK-t is. Műköves lett, majd a mélyépítési részlegnél művezető. — Én a nyáron már nem mehetek el szabadságra -7 kezdi. — Van ugyan még öt napom, de most már a többi művezetőn a sor. — Hogyhogy? — Eddig én voltam távol. Most érettségiztem az építőipari szakközépiskolában. Nehéz volt, magasak voltak a követelmények, bizony, nagyon meg kellett dolgozni azért a hármasért, amit megszereztem. A tanulmányi szabadságom nem is volt elég, vettem hozzá a rendesből. Elég régen jártam már általános iskolába, más munkaterületről jöttem, nekem nagyon kellett igyekeznem. Most már nagyon jó érzés: tűi vagyok rajta. — No, és a nyár, akkor...? — Munkában telik el — válaszol. —ok— Nyelvtudományi pályázat A Maervar Tudománvos Akadémia Nyelvtudományi Intézete pályázatot hirdetett olyan egyetemi végzettségű pedagógusok részére, akik alsó, vaprv középfokú oktatási intézményben, illetve a művelődési igazgatásban működnek, s kutató munkát kívánnak végezni a mai magvar nvelv, a nyelvtörténet és nyelvjáráskutatás, a nyelvstafcisztika a finnugor nyelvtudomány és hangtani kutatások tárgykörben. Mellékelni kell az önéletrajzot, az eddigi tudománvos munkásság jegyzékét, a választott téma kutatási tervezetét, a munkahely vezetőjének hozzájárulását. A pályázatot * Magvar Tudományos Akadémia Nvelvtudománvi Intézetének igazgatóságához kell beküldeni július 31-ig. 7?. Nem lennék a helyükben egy vaklóért sem. Nekik ez kellett, hát akkor csak fussanak, féljenek, törje ki őket a hideglelés. Engem biztosan kilelne, ha hallanám, hogy kutya, ember, fegyveresek vetik magukat utánam. Talán feladnám, nem is futnék, mert oktalanságnak tűnne az első percekben. Semmi esélyük nincs, így mérlegeltem, így látom, és futok Sátán után. Ennek a kutyának olyan iránytűje, olyan biztos érzéke van, hogy a legfinomabb műszerrel sem kelnék versenyre vele. Fut, mintha rakéta lenne izmai helyén. Nem vakkant, nem morog, csak fújtat, szaglászik, magasra tartott fejjel, s megy neki bokornak, ároknak, mintha páncél védené a szügyét. Mi meg utána. Folyik rólunk a verejték, a tüdőnk dolgozik, mint egy kovácsfújtató. Ez férfimunka. Azt hiszem, annyi reggelit kérek, ha véget ér ez a szaladás, hogy a szakács még a jövő heti normát is előrehozhatja. De jó lenne most egy korty víz. egy csésze tea, egy sátnya almát is szívesebben vennék 4 NÓGRAD - 1975. július 5., szombat SZOBROK, KÉPEK A SZANATÓRIUMBAN Lehetne üdülő. Árnyas parkjában a gondozott sétányok, virágágyak között padokra bukkanunk lépten-mvo- mon. a kastély háta mögött üvegház: itt telelnek a kertet díszítő növények, de most sem üres. Kissé messzebb, a Csitár felé húzódó erdő lábánál veteményes kert. gyümölcsös szolgálta a konyhát. Bent, az épületben világos, modern berendezésű társalgó, könyvtárszoba televízióval. A kisebb szobákba, kézimunkázni, sakkozni, újságot olvasgatni jönnek a beutaltak. Sajnos, mégsem üdülőjegygyei érkeznek ide az emberek. A nógrádigárdonvi gyógyintézetben TBS-s és különböző légzőszervi megbetegedéseket kezelnek. Az orvosi beutalók gyakran hónapokra szólnak. Séta közben Két új szoborral gazdagodott az intézet — kaptuk a hírt Nógrádgórdonyból. Gyarmati Mária betegfelvételes örömmel kísér az ...ismerkedésre”. A szanatórium mögött találjuk id. Szabó István alkotását, egv gyermekét a térdén ültető derűs fiatal- asszony figuráját. — A betegek körében ez a kedveltebb. Talán azért, mert egyszerűbb, jobban értik, mit akart vele kifejezni a művész. Séta közben néha meg- megállumik. Nem csoda: Gyarmati Mária tíz éve dolgozik itt, minden embert, sok-sok problémát ismer. A kint üldögélek szívesen Veszik a kedves szót A másik szobor előtt a padokon is többen ülnek. Látom, érdeklődéssel figyelik a beszélgetésünket és egyetértőén bólogatnak a betegfelvételes szavaira. — Vaskosnak, túl vastag térdű-lábú nőalaknak tartják ezt a nemrég érkezett szobrot a betegek közül sokan. Valahogy az elhelyezése sem tetszik mindenkinek: nem lehet rögtön látni a telies figurát! Körbe kell járni! De hiszen éppen ez volt a művész tudatos szándéka... A fekvő nő kagylót tart füléhez — a tenger zúgását, üzenetét füleli talán. Átszellemült arca messzire, a gyarmati út felé tekint. Kliegl Sándor hódmezővásárhelyi szobrászművész alkotását többször, figyelmesen megnézve. bizonyára sokan megszeretik a betegek és látogatói közül. Minitárlat az emeleten — Látta, a szobrokat? Akkor kellett volna eliöimie, amikor megérkeztek — nagy ám a csoportosulás, az izgalom! Id. Szabó Istvánnal ió kapcsolatban van igazgató főorvosunk, dr. Bogdándv Emil — egyrészt ezért tette, azt a nagyszerű ajánlatot, hogy havi cserével két-két szobrát elhelyezhettük az emeleti folyosón. Persze, ennél sokkal többről is szó van: Pista bácsi szeretné, ha minél több barátja lenne a képzőművészetnek, értő és íóíz- lésű emberek. Itt sokan megfordulnak az alkotások előtt. Van idő is bőven az alaposabb nézegetésre. Dr. Maczkovieh Éva főorvosnő elmondja, hogy pár hónappal ezelőtt nem csupán kettő, a folvósó két végében elhelyezett faszobrot láthattam volna, hanem végig a fal mellett, igazi tárlatot. A nógrádi orvosnapok ideién az ország minden részéből idelátogató orvosok, gyógyszerészek részére az itteni kiállítás után. még benczúrfalvi műteremlátogatást is beiktattak a programba. Akkor csinálta az utolsó simításokat a hatalmas faragott diszhordón, Szóba kerül a betegek „képzőművészeti kritikája” is. A doktornő szintén hallott hasonlókat. — De az a lényeg. hogy felkeltette az érdeklődést. Az emeleti fafaragású alkotásokról gyakran folvik a beszélgetés: vajon milyen fából van, ugye, ezt ábtázolia....? A főkönyvelő, Gvimesi József, valamikor az intézet betege volt, így mindkét oldalról látja a képzőművészeti munkák elhelyezésének fogadtatását, hasznát. Felhívja a figyelmemet a betegek ebédlőjében látható Czinke Ferenc-festményre. Az egész falat beborító kép pásztorok, menyecskék népi motívumokban gazdag világát villantja fel. Kisebb képekkel az épület minden részében, találkozhatunk. Hogyan kerültek ide? — Többségében — mint Kliegl Sándor szobra és az akvarellek a Képzőművészeti Alaptól. Üj beruházásunk, az ebédlő építésekor fizettünk hozzájárulást, ennek fejében kaptuk. Másrészt a művészek felajánlása juttatott sok műhöz bennünket, mint Szabó Pista bácsi munkái. Minden térítés nélkül... Érdekel, vajon Gyimesi Józsefnek tetszik-e a vásárhelyi művész szobra. — Őszinte leszek: nem tetszik. Sokkal inkább szeretem én is a fából készült figurákat. Öröm, bánat, fájdalom — minden jobban kifejeződik azokon a kisebb méretű kompozíciókon. De ennek ellenére, nagyon őrölök, hogy megkaptuk: ezzel is gazdagodott intézetünk. G. Kiss Magdolna Pásztor Ferenc: FIÚK A LESHEGYEN Regény most, mint holnap, a csendben egy füzér banánt. Erre mondják, álmodik a nyomor! Szerencsére nem tart ez nagyon sokáig, mert Sátán már ezt is érzi, egyre fokozza az iramot, egyre vadabbul szedi a lábát. Már vicsorít, már morog, már csahol, mert érzi, hogy a levegőben maradt emberszag, a légszimat, ahogyan kutyásul mondják, meleg, közeli, friss. Ilyenkor a kutyásnak tartania 'kell magát, hogy magával ne sodorja, hasra ne rántsa a felbőszült állat. — Ott vannak — kiált a kutyás, s hosszabb pórázra ereszti Sátánt. Nem azért teszi, hogy a két embernek engedje, egyszerűen azért, mert nem bírja már tartani. Csak két alakot lehet látni. Egy vastag derekú fa mögött állnak. Mindkettőnek a háta látszik. Akár a struccok. Azt hiszik, elég homokba dugni a fejüket, és már észre sem veszik őket. — Mindkét oldalról hozzám ! — kiáltok. Tudtukra akarom adni, hogy többen vagyunk* sok fegyverrel kell szembe nézniük, ha netalán fegyverrel is rendelkeznek. Társaim is látják, hogy a fa mögött állnak. Kissé oldalról fogják közre. Mi hatan, meg Sátán most olyan alakzatot vettünk fel, mint egy harapófogó. Már kezdem bánni, hogy a kocsi elment az útkaparó- házhoz. Visszafelé nem kellene ennyit gyalogolni. Nos, nem baj. nem kell nagyon sietni. Mai tévéajánlatunk 20.25: Kakuk Marci. Magyar film. ‘ Tersánszky Józsi Jenő regényéből készült ez a hangulatos, szórakoztató, eseményteli film. Főhőse Kakuk Marci, polgári nevén. Katzky Márton, ez a kedves, csavargó. leleményes nőcsábász és vidám szegénylegény. A gyönge testalkatú, kedélyes ifjú, am^g van hol dolgoznia, addig mint pék, kovácsinas. nevelő, szolga, keresi kenyerét, aztán úgy él, meg, ahogy tud. Szerb Antal sorai, amelyet a regényről írt, a filmre is illenek: „A társadalmon kívüliek életét annyi akasztófahumorral és idilli jó érzéssel rajzolja, hogy az olvasó szinte szeretne lemondani kétes polgári méltóságáról és beállni Kakuk Marci pajtásai közé.” , A film főszerepeiben Har- sányi Gábort, Hauman Pétert, Várhelyi Terézt és Pálos Zsuzsát láthatjuk. (KS) Testre szabott ruhák A Zalaegerszegi Ruhagyárban új méretállások szerint készítik az augusztusi kereskedelmi bemutatóra a fiú-,' férfi- és bakfisruhamodelleket. Az új méretállások szerint készülő ruhák az eddiginél sokkal inkább testre szabottak lesznek. Az eddigi három he- lyétt négy: normál, telt, erős és nyúlánk állásban tervezik és készítik az öltönyöket. így gyakorlatilag minden alkatra megfelelő ruhát készíthetnek. A méretállásokon belül is nagyobb lesz a választék: a fiú- öltönyöknél az eddigi 12 helyett 17 méretet alkalmaznak a szabászaton. A legnagyobb változás és méretválaszték-bővülés a férfiöltönyöknél lesz 3 az eddigi 24 méretváltozattal szemben 62 méretben készítik a férfiöltönyöket. Bővítik a méretválasztékot a lánykaruháknál is. Peches autótolvaj Nümbergben éjszaka rendőrautó fékez egy útpadkán álló gépkocsi mellett. A verető udvariasan megkéri a rendőröket, hogy segítsenek beinr dítani a makacskodó autót. A rendőrök készségesen rááll, nak, . amikor a rendőrautóban megszólal URH.adó és közli, hogy a beindításra váró gépkocsi lopott jármű, a tolvaj karambolozott vele, majd megszökött a tett színhelyéről. És, hogy még bonyolultabb legyen a dolog: a tolvaj nem rendel, kezett jogosítvánnyal, és itlas volt. Takaros büntetést halma, zott fel egyetl&n éjszaka. Isimét kiáltok; Keményebben, határozottabban igyekszem megparancsolni nekik, hogy emeljék magasra a kezüket, s lépjenek eiő. mert ellenkező esetben, a legcsekélyebb ellenállás láttán, vagy támadószándék nyilvánítása esetén úgy odapörkölök, hogy a teaszűrő hozzájuk képest egy zárt kínai falhoz hasonló valaminek látszik csupán. Nem kellett annyit várni, amennyi idő alatt mindezt ellocsogtam most. Az őrnagy elvtárs megint jól tippelt. Két kölyök, két idétlen, még sapka sincs rajtuk. Fogadnék, hogy mind a kettő a gatyájába eresztett már, úgy félnek. Hogyan lehetnék ezekhez szigorú, kemény, parancsoló. — Lőjj fel egy zöldet! — mondom Takács Lajos őrvezetőnek. Már durran is a rakéta. A két kölyök úgy elvágódik, mintha most csapott volna le a hirosimai atombomba. Ezek aztán bátrak, híres világutazók. Az egész csak arra jó, hogy Sátán gutaütést kapjon. Ha a kutyás nem tudna olyan határozottan párán, csolni neki, talán még á ga. tyát is letépné erről a két kö. lyökről. (Folytatjuk)
