Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

iVc csali »savukban SB munBccaieScifben dolgozni kell ­Mérföldkő9 avagy Az MSZMP KB 1974. december 5-i határozatának • •9 A KÜLÖNBÖZŐ üzemi ta­nácskozásokon sokan és sok­féle számítást végeznek ab­ból a célból, hogy megtud­ják. milyen veszteségek szár­maznak a munkaidő nem megfelelő kihasználásából, s többen keresik a munkástól függő és független kieső idők csökkentésének lehetőségét. A számítások eredményei eltérőek, ugyanakkor a véle­mények abban megegyeznek, hogy az egyes helyeken fel­lelhető fegyelmezetlenségek okai a vezetői hiányosságok­ban. a nemtörődömségben, a nem elég körültekintő in­tézkedésekben kereshetők. A szakemberek és a dolgo­zók közül egyre többen fel­ismerik a munkaidő kihasz­nálásának fontosságát, szá­mos értékesíthető javaslat­tal járultak hozzá a helyzet »javításához. Jelen esetben nem azon kell vitatkozni, hogy mennyi a munkástól függő veszteségidők mérté- Ike, hanem az előidéző oko­kat kell megszüntetni. Ezért nem lehet azzal egyetérteni, amikor egyes vezetők a mun­kafegyelemmel kapcsolatos, gondokat előszeretettel a munkások nyakába varrják. A megye nagyüzemeiben Végzett felmérések azt iga­zolják. hogy a fegyelmezett munka érdekében tett intéz­kedések korántsem hozták meg a kívánt sikert. A kimu­tatások szerint éves átlagban ez egésznaoos munkaidő-ki­esések miatt 16,8, a törtnaoi kiesések miatt pedig további 5 százalékkal romlik a mun­kaidő-kihasználás. Ez pedig jelentős termelés- és nyereség- kiesést okoz a vállalatoknak. De érzékenyen hat az eszkö­zök kihasználására, a ter­melékenység alakulására. Az előbbiek arra is figyel­meztetnek. hogy a múlt év december 5-i párthatározat eredményes végrehajtása nemcsak szavakat, hanem el­sősorban tetteket kíván, moz­gósítva erre a feladatra a munkást, a műszaki vezetőt egyaránt. HOGY LEHET jobban is dolgozni. ezt számos figye­lemre méltó és terjesztésre érdemes tapasztalat tanúsítja. Az öblösüveggyárban, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Ezek­ben a gazdálkodó egységek­ben módszeresen igyekeznek feltárni a munkaidő-kiesést előidéző okokat, majd ezt követően olyan intézkedése­ket tesznek, amellyel javít­ják a termelés hatékonyságát. De nem riadnak vissza azok­nak a felelősségre vonásától sem, akik sorozatosan rosz- szul szervezik a munkát, megsértik az előírásokat. Ma már senki előtt sem kétséges. hogy a munkaidő jó kihasználásában nagy sze­repe van a műszakilag meg­alapozott normáknak, vala­mint annak, miként alakul a teljesítménybérben dolgozók aránya. A tapasztalatok sze­rint néhány üzemben a kí­vánatosnál kedvezőtlenebb a helyzet; nem csökken, ha­nem esetenként nő az óra­bérben dolgozók száma. Ezt felismerve néhány üzemünk­ben e tekintetben is léptek egyet előre. Vonatkozik ez a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekre, a Nógrád megyei Textilipari Vállalatra. ahol jelenleg a dolgozók több mint 70 százaléka dolgozik teljesít­ménybérben. Ezzel szemben más üzemeknél, ahol a tech­nológiai körülmények sem rosszabbak, alig éri el az 50—55 százalékot. Nem lehetünk megelégedve azzal az állapottal sem. me­lyet a különböző szervek, in­tézmények kikérései okoz­nak. A kívánatosnál és szük­ségesnél több időre vonják ki a termelőmunkából az embereket. Ismereteink sze­rint a rendezvények, verse­nyek. hivatalos ügyek egy részét a délutáni, illetve ko­ra esti órákban is meg lehet­ne oldani. Erre tett konkrét követendő intézkedést a Sal­gótarjáni városi Tanács. A vállalatok egy része ki­mutatja. hogy szervezés-fej­lesztési tervét teljesítette, ugyanakkor nem javult meg­felelően a munkaidő kihasz­nálása. Ez azért van, mert laza a technológiai fegyelem, sok időt töltenek el az anyag­ra várással. ismétlődnek a kooperációs hiányosságok, az ígéreteket nem követik min­den esetben hatékony intéz­kedések A JELENSÉGEK arra fi­gyelmeztetnek, hogy szembe­nézve a tényekkel, a mun­káskollektívákkal közösen, már ma hozzá kell kezdeni a termelékenység előbb em­lített jelentős tartalékainak hasznosításához. Ennek során érvényt kell szerezni annak az alapelvnek, hogy a mun­kaidőben dolgozni kell. De meg kell teremteni ennék anyagi, műszaki, technológiai és irányításbeli feltételét is. A szocialista munkaverseny- mozgalomnak sem lehet ne­mesebb célja, mint hogy a különböző vállalások telje­sítésével elősegítse a munka- fegyelem szilárdítását. S. I. Huszonötén elhatározták f (Tudósítónktól) Tavaly, a ZIM salgótarjáni gyárának GYGO-részlegében dolgozók közül huszonöt fia­tal elhatározta: hazánk felsza­badulása harmincadik évfor­dulója, valamint a párt XI. kongresszusa tiszteletére bri­gádot alakítanak. Felvették Salvador Allende nevét, és azóta ők is részt vesznek a szocialista brigádmozgalom­ban. A szerszámkészítők, gyalu­sok, marósok 90 százaléka a ZIM-ben tanulta a szakmát, s ismerkedett meg a szerszám­készítés fortélyaival. Legtöbb­jüknek a szülei is itt dolgoz­nak, avagy nyugdíjazásukig dolgoztak a gyárban: akár törzsgárdagyerekeknek is ne­vezhetnénk őket. A brigád ve­zetője a pártvezetőségi tag, Mócsány Zoltán, akit a fiata­lok példamutató munkája miatt választottak meg vezető­jüknek. Az Allende-brigád tagjaira egyébként is jellemző az aktív társadalmi, politikai munka: ketten a pártalapszervezet, négyen a KISZ-, hárman pe­dig a szakszervezet vezetősé­gében tevékenykednek, s nagy gondot fordítanak politikai képzettségük növelésére.- Nem maradnak el szakmai isme­reteik bővítésében sem. Ha­vonta előadásokat tartanak, il­letve hallgatnak, amelyek nagyban hozzájárulnak a szer­számkészítés fejlettebb tech­nológiájának kialakításához. A brigádból hárman tanul­nak tovább gimnáziumban, öten szakközépiskolában, né­gyen pedig már érettségi bizo­nyítvánnyal rendelkeznek.. A huszonöt fiatal a múlt évben a megalakulásától decembe­rig terjedő rövid időszak alatt is már közel tizennégyezer fo­rintos megtakarítást ért el. és négyszázharminc társadalmi munkaórát teljesített külön­böző feladatok végrehajtásá­ban. Példamutatásukra jel­lemző. hogy — és ezzel fel. hívták magukra a gyár többi fiataljainak figyelmét — ko­moly eredményeket elérve, va­lamennyien részt vettek a kongresszusi műszakon. Az ifjúsági brigád tagjai az idei év első öt hónapja alatt is jelentős munkát végeztek a szerszámok javítása, karban­tartása területén, illetve az új szerszámok kialakításában. Bekapcsolódtak a gyárban a közelmúltban bevezetett Dol­gozz Hibátlanul munkarend- szerbe, s ettől további jó ered­mények elérését várják. néhány tapasztalatáról Nagyon sokan, s nagyon hosszú ideig — ha az MSZMP KB múlt év decem­beri határozata óta eltelt né­hány hónapnyi időt illethet­jük ilyen tartami jelzővel —. azt tartották: a határozat egyfajta mérföldkő a magyar gazdasági életben. Természetesen gzok is, akik emígyen beszéltek ró­la, hangsúlyozták: az általa megjelölt, s igen élesen kö­rülhatárolt feladatok már régebben is léteztek, csak hát az értelmezésük... Mert a decemberi határozatot megelőzően is jelentős hang­súlyt kellett — vagy kellett volna — fektetni a termelés oly irányú szerkezeti vál­toztatásaira, amelyek előse­gítik a rendelkezésre álló energia és nyersanyag jobb felhasználását, a gazdaságo­san értékesíthető export­árualapok megteremtését, a tőkésimport csökkentését, il­letve helyettesítését. Az előbb említett felada­tok tehát nem új keletűek, csak hát... És ismét vissza kell térni a néhány sorral fentebb em­lített megfogalmazásra: az értelmezésre. S bár ez alap­vetően szót sem érdemelne, hiszen közgazdaságunk alap­tételei, meghatározói — ha van is bennük elgondolkod- tatasra okot adó kitétel —, egyértelműek, célirányosak, de mégis érdemes néhány mondatot szentelni a belőlük fakadó magyarázatokra, meg­magyarázásokra. Egyik gyárunk vezetőjé­vel beszélgettem, aki így kezdte mondanivalóját: — Az MSZMP KB decem­beri határozatából adódó új feladataink értelmében, fo­kozottabban kell figyel­nünk. ... És sorolta, sorolta a ..va­donatúj” feladatokat. Hogy tovább kell javítani a termé­kek minőségét, még nagyobb, tervszerűbb munkát kell for­dítani a termelőberendezé­sek jobb kihasználására, a munka termelékenységének növelésére. Rákérdeztem: — Mindezek régebben — néhány hónappal ezelőtt —, nem tartoztak a gyár célki­tűzései közé? Nem is igen gondolkodott a válasszal. — De igen. Illetve... Tud­ja, ez az új szemszögből tör­tént megvilágítás... Voltak, s talán az effajta nézetek sugallták a nem ép­pen jó szájízzel mondott. mondogatott megállapításo­kat: No, mi van? Feltalál­ták a spanyolviaszt? Nem! Szó sem volt erről. Csak a határozat pontjai még inkább ráirányították a figyelmet a gazdasági élet néhány — közülük is számos jelentős, s mihamarább vál­tozásra szoruló — behatá­rozó tényezőjének hiányos­ságára, amelyek előtérbe ke­rülését még fokozta a világ majd ‘minden országában kirobbant — nálunk figyel­meztető jellé módosult — energiaválság. És itt talán érdemes fel­idézni másik beszélgetőpart­nerem véleményét, akinek szavait még az események, történések summázásaként is fel lehet fogni. Azt mond­ta: — A december 5-i határo­zat nem egyértelműen, csak egyfajta szemszögből vizs­gálva mérföldkő, a gazdasá­gi életben. Ugyanis, az ener­giától elvonatkoztatva, töb­bi tételeinek, megállapítá­sainak eddig is meghatáro­zó tényezőként kellett ural­kodnia valamennyi gyárnál, vállalatnál. Rendkívül pozi­tív hatása viszont az, hogy felkeltette a figyelmet a hiá­nyosságok, az addig csak utasításként kezelt, de való­jában igen nagy jelentősé­gű feladatok megoldásának előtérbe helyezésére. Így igaz, bár a figyelem felkeltését sem lehet általá­nosságban, mindenkire vo­natkoztatni. Hiszen, nem is egy helyen kezdték így mon­danivalójukat e témával — a december 5-i határozattal — kapcsolatban, a vezetők: — Már a határozatot meg­előzően is.; . . Igen, már annak- előtte is foglalkoztatta a kollektívá­kat — a tények hitelességét bizonyítandó, csak egy-kót nevet említünk, mint példá­ul a romhányi Építési Kerá­miagyárét, a Volán 2. számú Vállalatét, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységét, vagy a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekét — az ered­ményesebb munkára, a taka­rékosságra, a munka szerve­zettebbé tételére irányuló feladatok megoldása. Már 1974-ben, de 1973-ban is, nem tudom, érdemes-e to­vább folytatni a felsorolást, vált nagyon sok helyen álta­lánossá a fentebb hangoz­tatott megállapítás. És talán itt lehet diffe­renciálni: sok helyen, de — nem mindenütt. És talán ezeknél — a szer­vezésre, s az egyéb fő fel­adatokra mindaddig kevés figyelmet szentelő vállala­toknál mérföldkő a decem­ber 5-i határozat. És talán érdemes tapasztalatokat ke- resni-kutatni, hiszen valójá­ban ezek alapján következ­tethetünk arra a kérdésre: megértették-e a tennivaló­kat, s ha igen, mit tettek megvalósításukért ? Minderről tanulmányt le­hetne írni, de ezt mellőz­ve, csak néhány jellegzetes .megállapításra vállalkozha­tunk. Mint például: néhány hónap alatt is észrevehetővé vált az anyaggal és energiá­val történő takarékoskodás.- Sok helyen győződhettünk meg róla: javult a munka szervezettsége, amelynek kö­vetkezménye a gokat emle­getett intenzitás és terme­lékenység növekedése. Mind­inkább jelentős teret kap — bár ez az MSZMP XI. kongresszusának határozata, de úgy érezzük, elválasztha­tatlan a december 5-i hatá­rozattól — az üzemi és mun­kahelyi demokrácia foko­zottabb érvényesülése, amely nem egy esetben segíti elő a kitűzött célok megvaló­sítását. Ugyancsak fontos tapasztalat: a kidolgozott in­tézkedési tervek végrehajtá­sát nem szakaszos, fellán- golásszerű feladatként, ha­nem folyamatként kezelik, s ugyanezt mondhatjuk el a munkaerő célszerű és szer­vezett átcsoportosításáról is. Néhány helyen — említésre méltó a romhányi Építési Kerámiagyár példája — si­került önerőből olyan, ed­dig tőkésimportból származó anyagot helyettesíteni, amelynek felhasználása je­lentős devizától mentesíti a népgazdaságot. A decemberi határozat hatására egyre inkább előtérbe kerül a hi­bátlan munkavégzés, az ön- meózás, a reklamációmentes munkadarabok gyártása, amelyet a megyében egyre több helyen bevezetett — legutóbb például a ZIM sal­gótarjáni . gyárában — Dol­gozz Hibátlanul munkarend- szer is bizonyít. Ügy gondoljuk, végkövet­keztetések megtételére ke­vés a december 5-i határozat megjelenése óta eltelt idő. Mindenesetre tény: van, ahol szervezettebbé, hatékonyab­bá vált — ha néhol csupán csak kisebb mértékben is — megyénk vállalatainak, üze­meinek gazdálkodósa. Karácsony György Napközisek nyara ’75 Jaj, úgy élvezik Kétszáz—kétszázötven gye­rek, általános iskolás fiúk és lányok töltik nyári szünetü­ket, vagy csak egy részét a salgótarjáni strand mellett le­vő nyári napközis táborban. A csónakázó tó mellett gyere­kektől harsog a tábor. Már nem első ízben szerveztek nap­közis tábort a-város általános iskoláiba járó tanulók számára- Elsőként az úttörőház, majd a Malinovszkij úti Általános Iskola adott helyet azoknak a gyerekeknek, akiknek szülei dolgoznak, s így egyedül, fel­ügyelet nélkül töltenék el ide­jüket otthon, utcán, játszó­tereken. Az eltelt évek alatt jelen­tősen javultak a tárgyi felté­telek, bár még korántsem ki­elégítő minden. Reggel nyolc­tól délután öt óráig vigyáz összesen kilenc lelkes nevelő a tomboló palántákra. A kő­épületben — melyben öt le­iem a gyerekek elhelyezését, foglalkoztatását, egy pedig a nevelők elhelyezkedését biz­tosítja — kultúrterem, jálék- szoba, „fektető”, s két szoba • • * szolgálja a munkafoglalkozá­sokat. A szaktermek, játszó­tér, park kialakítása olyan lehetőségeket teremtett a tíz év körüli gyerekeknek, hegy szinte tábori életet élhetnek egész nyáron, reggeltől estig. A szokások, s az egész nap­közis tábor jellege is igyek­szik követni az úttörőélet sa­játosságait. A napok — miután a há­rom autóbusz kiszállította a gyerekeket a Gagarin Általá­nos Iskola, s az SBTC-klub elől — zászlófelvonással, pa­rancskihirdetéssel kezdődnek. Kilenctől tizenkét óráig kü­lönböző sport- és egyéb vetél­kedőkön, munkafoglalkozá- scn. szabadfoglalkozáson, für­désen, szakköri foglalkozáso­kon. közös játék- és daltanu­láson vesznek részt a java­részt alsptagozatos kisdiákok. De szerveznek számukra — a nyár, a jó idő kellemessé té­tele érdekében — akadályver­senyt. túrákat a környező he­gyekbe, városnézést, színház- és mozilátogatást is. — fotó: Bábel László — NÓGRÁD — 1975. július 1;, kedd Pillanatképek a napközis tábor eleiéből 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom