Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)
1975-07-18 / 167. szám
'm Öntevékeny művészeti csoportok vezetőinek képzése A közeljövőben, augusztus 2-től 13-ig, kerül sor Salgótarjánban a megye öntevé- kenv művészeti csooortiai vezetőinek szakági továbbképzésére. Itt lesznek a megveszek helyem a Röpüli náva- körök, az irodalmi színpadok, a bábszakkörök vezetői. a népténcoktatók. az ifiúsáai klubvezetők, összesen körülbelül száz résztvevőre számítanak. Amint azt Szobo&zlai Bélá- nétól. a salgótarjáni megvei József Attila Művelődési Központ hálózati, módszertani csoportjának vezetőidtől megtudtuk, a szakági továfob- kéozés célia az öntevékenv művészeti mozgalom szakvezetőinek szakmai és művelődéspolitikai képzése, továbbképzése.. A korábbi évek évközi képzésével szemben a tová.bbkéozésmek ez a formája fejlődést jelent. - lehetővé teszi például a legiobb erők koncentrálását, a művelődés- politikai előadásokat a résztvevők valamennyien egvidő- ben hallhatják, mód nyílik elmélyültebb eszmecserére, és fgv tovább. A szakmai képzésen túl tehát a művelődéspolitikai időszerű kérdésekre kerül a hangsúly. A résztvevők, többi között találkozhatnak megyénk közművelődésének irányítóival, előadást hallgatnak maid a közművelődési határozatról, a XI. kongresz- szust követő időszak közművelődési tennivalóiról. va«v éppen az amatőr művészeti mozgalom - szerepéről megyénk közművelődésében. A függetlenített népművelők augusztus 5-én és 6-án szintén részt vesznek a művelődéspolitikai előadásokon. A képzés. tpvábbkéozés fontosságát talán szükségtelen is hangsúlyoznunk A ie- len időszak és a iövő közművelődési feladatainak mind magasabb színvonalon. s mind hatékonyabban történő végrehajtásához nem nélkülözhető az öntevékeny művészeti mozgalomban tevékenykedő vezetők szakmai és politikai képzettségének emelése sem. Hiszen — jóllehet a. megvei amatőr művészeti mozgalom számos eredményt mondhat magáénak — a cso- i;ortok vezetői többségének képzettségi szintje a lövőben még ugyancsak emelhető, illetve emelendő. A közelmúltban a megvei öntevékeny művészeti mozgalom fejlesztésének feladatait, lehetőségeit vitatta meg Salgótarjánban a közművelődési bizottság. Egvében túl. részletesen elemezték az öntevékeny művészeti mozgalom noli ti kai, ideológiai, szakmai és szervezeti fejlesztésének feladatait. Közművelődés-politikai teendőink végrehajtása során rendkívül fontos szerep jut az öntevékeny művészeti mozgalomnak is. amelv cselekvő. kollektív részvételt tesz lehetővé a különböző művészeti ágakban, így elősegíti az emberi alkotóképesség kibontakoztatását, a szocialista eszmeisógű művészet megismerését. ösz- szességében a kultúra demokratikus fejlesztését. Fontos szerepet tölthetnek be az öntevékeny művészeti -söpörtök a növekvő szabad idő hasznos és célszerű felhasználásában is. Az öntevékeny művészeti mozgalom a hatvanas évek átmeneti megtorpanása után megyénkben szintén fokozottan bontakozik ki. Szakágak szerint nézve a mozgalmat különösen egyes előadóművészeti ágak fejlődtek megyénkben (ének. zene. Röpüli pávakörök stb.). A versmondóköröket, irodalmi színpadi csoportokat. színjátszást vizsgálva, statisztika szerint -*k csoport működik, kevés azonban a folyamatosain és színvonalasan műkőclő csoport. A bábiátszás-ban, énekkarokban stb. szép fejlődés • indult meg az utóbbi időszakban, s például a 43 Nógrád megvei Röpüli páva-körben több mint ezren vesznek részt. E művelődési forma társadalmi jelentősége tehát mindinkább növekszik. Ebből is következik. hogv erősíteni kell az öntevékeny mozgalom politikai, ideológiai és szervezeti, szakmai színvonalát megyénkben is. Ezt szolgálja többi között, a csoportok vezetőinek szakmai képzése, továbbképzése, amelv nemsokára megkezdődik Salgótar- jánban. T. E. El nem hangzott beszéd helyett Kerényi Jenő salgótarjáni Partizán-emlékművének fény- kéosziluettje lenyűgöző erővel jelezte az év elején a „Köztulajdon'1 című jubileumi kiállítás bejáratánál, a Műcsarnokban (és a kiállítás alkalmából készült katalógus címlapján is), hogy óriási történelmi sorsforduló jubileumát ünnepli Magyarország; melynek legjobbjai — köztük kimagasló példaadással a tarjám- munkások, partizánok — már a felszabadulást megelőző időben küzdöttek ezért a sorsfordulóért. Sajátosságosan sokan csak ezen a kiállításon tanultuk meg * hangsúlyosabban említeni Kerényi Jenő nevét; s ez a név akkor kicsit mérce is lett — nemcsak a szobrászat műfajában, de kicsit az egész képzőművészet szférájában; igaz, volt mit kiállítani és értékelni, volt minek örülni és mit megcsodálni, de, hogy ez az értékelés nem mindig volt kedvező, az —gondolom, helyesen — azzal is összefüggött, hogy jó mércével mértük képzőművészetünk megtett útját. A „Köztulajdon!’ című kiállítás megnyitásakor (mely egyébként jórészt köztéri szobrászaink megváltozott pozitív .fénytörésében érzékeltette a megújhodott magyar valóságót), úgy számoltuk, hogy a magyar képzőművészetnek még négy nagy eseménye lesz, négy nagy országos kiállítás (leszámítva a fővárosi és vidéki egyéni-csoportos, de mindenképpen kisebb tárlatokat); nem gondoltuk, hogy a nyár közepén ötödiknek Kerényi Jenő temetése sorol majd be, szomorú epilógusként. Nógrádi vagyok én is — csak az Ipoly túlsó feléről —, s egész rokonságom (el Borsodig) a jelen palócföld szülötte. Almainkban gyakran járunk nyírfák, meg tölgy- és bükkerdők, hegyek-völgyek és patakok között,, s úgy nézünk — Petőfi nyomán — az Alföldre, mint egy elmulasztott szerelemre. Mit mondhatnék én Kerényi Jenő sírjánál, ha szót adna nekem itt valamiféle temetésrendező? Eszembe jut a pillanat, mikor a 60-as évek elején ko- hászúiságíró koromban a salgótarjáni acélárugyárban együtt ebédeltem Kovács Jóskával, a yasaskultúrház igazgatójával. Ebéd közben hirtelen jeles énekhangra lettem figyelmes, mint Valter mester ama nevezetes éjszakán, miikor lány hangját hallotta a malomnál. Csak ez férfihang volt, és fenemód robosztus. ’ „Te — mondta Kovács Jóska —, ez egy hatalmas ember, nehéz vasakkal dolgozik, de megvan az étvágya is! Vendégszereplésen voltunk nemrég a gyári énekkarral az egyik faluban, s az énekkar ott aiudc. Barátunkat a háziak kis reggeliző- asztalkán mindenféle finomsággal lepték meg — kis vaj, kis dzsem, kis ez, meg az j—, de ő ezeket féiretolta. Kért krumplit, lisztet, zsírt, miegymást — s készített egy vájling sztrapacskát. A háziak készséggel adtak mindent, csak megjegyezték, ők nem tudnak annyi széket összeszedni, hogy az énekktr minden tagja leülhessen. Nem baj. mondta barátunk, megeszi ő a sztrapacskát egyedül is ...” Bocsánat, hogy temetés kapcsán ilyesmi jut eszembe. De közben az is eszembe jut: vajon azok a bestiálisán megölt partizánok is voltak olyan hatalmasak, mint ez az acélárugyári vasasfiú? Ügy tűnik, alakjuk nem is hatalmas volt — hanem nagyobb, s mintha most a Farkasrét feletti báránvfélhőkig érne. Berecz Miklós Pásztor Ferenc--------------------------------------------------------------------; F IÚK Á LESHEGYEN Regény 24. Más alkalommal odaiön hozzám. Ragyog a képe. a ru- háta pedig sáros, koszos. Olyan. mintha a csatorna mélyéről búit volna elő. — Hát te? Hol mocskoltad be magad ennyire? — Kérlek, tizedes elvtárs, •jelenteni akarok — Jelentsen, Suhaida határőr. — Jelentem, megtaláltam __________ ___________________________________ a nnak a lehetőségét, hogv ~ ! “ megteremtsük az őrs KISZ- tarn. Ketten voltunk. Velem hogy a leshegyi kőbánya mel- szervezetének anyagi alaoiait. volt Gerswin. is. lett. nem messze a Talkum Aranybánya, jelentem. Kincs — Gerswin? Az, aki a Kék üzemtől, találtunk egy barvan a birtokunkban. Valósá- rapszódiát írta? . lángot. Annyi járata, annyi gos kincs, csak le kell haiol- — Dehogy is az, az aki el- folyosója van, hogy hihetet- ni érte, fel kell szedni a sár- tolta a rádiót és egyszer el- len. Még szerencse, hogy igen Irái aludt kapuőrségben. Faludi nagy gyakorlattal rendelke_ Azt látom — mondtam Sándor határőr. Földim. Egy ző barlangkutató vagyok. neki ___ mert máris olyan helyen lakunk. Abban a fiú- Valamikor, megboldogult civ agy, mint a választási ma- ban is rengeteg a kereskedel- vil koromban minden időmet lac? Azt hiszem, nyűgös lesz mi hajlam. a barlangok felfedezésére egy pillanatra a főtörzsőr- — Mondd már! Találkoz- szenteltem. Nagyon jól ismemester elvtárs, ha meglátja tatok a Nelson Rockefeller- rém. melyik kőzetek származ- i-ajtad ezt a kissé elhanyagolt rel is? Felajánlotta fele olaj- mák a miocénből, melyek magányát. királyságát, és páncélgzekré- (‘adtak ránk, a pleisztocén— Jelentem, most nem ez nyét? bői, melyek képződtek a víz a fontos. Aranybányát talál- — Jelentem, arról van szó. és mész jelenlétében a földtörténet legújabb, korában ~ ' 77“ ' I Nos, jelentem. Ebben a bar4 NÖGRÁD — 1975. július 18,, péntek J lángban annyi a denevér, hogy Szombat este a faluban NAGYBÁTONYNAK — az utolsó felmérés szerint — nyolc és fél ezer a lélekszáma. A lakosságnak hozzávetőlegesen egynegyede él az úgynevezett falusi, Dózsa-telepi községrészberí. S bár a fejlő- i dés itt, különösen első pillantásra nem olyan szembetűnő, mint a bányavárosban, mégis jelentős. Az itt lakók mindenütt járdát kaptak, több helyütt portalanított, bitumenes utat, és magánerőből jelentős számban épültek korszerű, takaros lakóházak. Nagyságuk, külső formájuk, belső elrendezésük — ha olykor berendezésük még nem is — hivalkodás nélkül jelzik az elmúlt évek változásait, azokat a változásokat, amelyek a lakosság szokásaiban és életmódjában, ízlésében, anyagi helyzetében bekövetkeztek. Az apró, „gangos” palócházak előtt azonban még ma is. mint hajdanán, sok-sok évvel ezelőtt, ott kuporognak sámlikon a bő szoknyás néni- kék. meg a már kivetkőzött középkorúak. Beszélgetnek, erről-arról. Nyáron, kellemes időben szomszédolni így szokás. Változó falu. A régi és az új, sajátos vegyüléke. Puhán, észrevétlenül száll alá az esti szürkület. Egymás után gyulladnak fények az utcai neoncsövekben. Társaim. Kispál Ferenc és Sulyok b. István, felhúzzák 1 karjukra az önkéntes rendőrök kék szalagját. Másoknak pihenés, szórakozás ez a szombat este. nekik komoly munka, önkéntes társadalmi tevékenység. A szövetkezettől indulunk lefelé. a kultúrházhoz. — Régebben, a szövetkezet udvarában volt egy kuglizó — meséli Kispál Ferenc. — Jól elszórakoztak azzal az emberek. Közben, nem mondom, megittak egy-két pohár bort. meg sört is. De most... Az udvart felveri a fű, a füstös kocsmahelyiségben iszogathatnak csak az emberek. — No, meg kártyázhatnak — vetem közbe. — Hát igen — egyezik bele. — Az öregeknek nagyon jó társasága jött itt össze Aki nem közéjük való. hamar megérzik. Ha meg valaki megpróbál svindlizni, vagy hazudni, azt mindjárt kiközösítik. de úgy, hogy jó darabig hozzá se szólnak. AZ IDŐSEBBEK SZABAD idejük jelentős részét töltik ebben az AFÉSZ-üzletben. Talán — azoknak, akik ebben illetékesek, s tehetnek Valamit — érdemes lenne elgondolkodni a kuglizó visszaállításán. A tágas udvarból is kialakítható volna egy szerény kerthelyiség. S elképzelhetőnek tartom társasjátékok, sakkok beszerzését is. Értük, a kulturáltabb szórakozásukért. A tévé hangjai kiszűrődnek az utcára a nyitott ablakokon keresztül. A legtöbb család ily’ módon szórakozik. Nem kizárólag azért, mert olcsó és kényelmes, hanem azért, mert ez a lehetősége. Kivilágítatlan kerékpáron valaki közeleg. Köszönésünkre megáll. A dinamón kívül mindene megvan. A tényen azonban ez sem változtat. Sajnos. akkor este — s bizonyára nem véletlen folytán — több kivilágítatlan kerékpárral találkoztunk még Hiába a szó, . hiába a büntetés? A falu házaj teljesen betakaróztak a sötétséggel. Közéjük csak a főutca ostomye- les lámpasora húz fényes csíkot. A Petőfi Művelődési Házban ropják a táncot. Míg társaim, akiket ismerek, köny- nyedén jutnak be az ajtón, a rendezők gyűrűjében, én fennakadok szigorúságuk hálóján. De nem sokáig, hamarosan szabaddá válik előttem is az út. A színpadon a Vándorok nevű beategyüttes muzsikál. Angol beatet játszanak, angolul. Vajon mennyit érthet meg ebből a szép dalból egy született angol? ö angolnak fogadná-e el az angolt, vagy számára valarrli érthetetlen habarékként üdvözölné? S ami engem izgat. hidegen hagyja a rángatózást .egy pillanatra abbahagyó kislányt: — Érti-e, vagy sem, teljesen, lényegtelen. Az a fontos, hogy a zene jó legyen, ritmusos, táncra hívó, klassz hangos. Hát igen, ezek is szempontok. Fülledt levegőjű a bálterem. Csípős izzadtságszag meg némi alkoholgőz lebeg a tán_- cosok között. Kínt sokkal kellemesebb. Sokan ezért is választják inkább a kinti sétát, levegőzést. A szokásosnál kevesebben jöttek el a bálba. A szabad, hiába, sokkal csábítóbb. A fiatalok többsége pedig már jobban kedveli a zenés prész- szókat, ahol nincs lekérés, ahol kulturáltabban lehet szórakozni.' mint a bálokat. A falusiak körében azonban még mindig nagy a . sikere a bálnak. Kényszerből talán, mert nincs más. vagy megszokásból? Az őszi, téli hónapokban mindenesetre telt a ház. A PETŐFI MŰVELŐDÉSI Házban kéthetenként rendeznek bált. hetente négyszer mozielőadást, más- egyebet elvétve. A köhvvkölcsönzés sem elég széles körű. Az épület szerkezete, eszközellátottsága — felmérések igazolják — nem felel meg a korszerű közművelődési követelményeknek. S e kultúrház vonzás- körzetében él két, két és fél ezer ember... Sulyok László Mai tévéajánSatunk A Salgótarjáni Kohászati üzemek gyártáselőkészítési és gazdálkodási osztályának egyik legeredményesebb kollektívája a Tyitov Szocialista Brigád. Tagjai: marósok, esztergályosok, gyalusok, köszörűsök. Nemcsak a munká. * ban járnak élen, hanem a művelődésben is. Az üzemi könyvtárral szocialista szer• zödést kötöttek. Ennek kapcsán mindenki beiratkozott a könyvtárba, ott társadalmi munkát is végzett. Nagy forgalmat bonyolít le a műhelyben elhelyezett letéti könyvtár. A kis könyvszekrény előtt gyakran megfordulnak, válogatnak az itt dolgozók■ Szabó László esztergályos és Barna István gyalus éppen olvasnivalót nézeget magának. Fotó: Kulcsár se szeri, se száma. Fürtökben lógnak alá a gömbüstük- röl. Rájuk világítottam, olyan nyivákolást rendeztek, mint a a csipás macskák. Millió- számra tanyáznak ott ezek a bőregerek. Jelentem, nem butaság, nem jelentéktelen tényező. Namármost. Aki csak egy kicsit használja a kókuszát, az azonnal felfedezi a nagy lehetőséget. — Tenyésszünk denevéreket és adjuk el kanárimadarak helyett a városi éne- kesmadár-áruházban! — Jelentem, ennek a fele sem tréfa. Mert, mit mondanak nagyjaink, akik az ország ügyes-bajos dolgait kormányozzák? Arccal a fellelt, nagyüzemi mezőgazdaság felé. A föld minden kincsét fel keli tárni a dolgozók asztalára. — Süssünk denevérpörköltet? — Jelentem, nem móka ez, komolyan gondolok mindent- Ahol denevér van, ott jelen van a biológiai törvény is. mármint a táplálék átalakulása vérré, csonttá, rostokká, egyébbé-. (Folytatjuk) Ezen a napon a moszkvai televízió „Föld—Kozmosz— Föld” című műsorát .veszi át a Magyar Televízió, egyenes közvetítésben, a Szojuz— Apollo programhoz kapcsolódva. A műsor kezdési ideje 18.15 perc. Mint a hét mindennapján, ezúttal is két ízben jelentkezik a tévé a vívó- világbajnokságról, a budapesti Sportcsarnokból, ahol ezúttal a kardesapatdöntő küzdelmei folynak. A helyszíni közvetítés 19.10-kor . és 21.30 perckor kezdődik. 20.05 perckor felhangzik a Frédi és Béni sorozat jól ismert zenéje — ezúttal a népszerű amerikai rajzfilmsorozat „A próbapupa” című részt sugározzák. 20.30-as kezdettel folytalja a televízió a „Veszély az utakon” című sorozatát, amely a közlekedési morál kérdéseivel foglalkozik, s amely műsorra már az első rész sugárzásakor is felhívtuk olvasóink figyelniét. De «ki nem látta az előző részeket, annak is érdemes bekapcsolódni a stú- dióvitóba. amely a film harmadik, befejező részében kommentálja az eddig látót, lakat. | «
