Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

I ' Megyek az utcám mellém tukán egy Wartburg. — Parancsoljon! SzáHjon be. szívesen elviszem. Szép kocsi, csinos műszőr. me huzat. A visszapillantó tük­rön egy öklömnyi laticelma- jóm. — Ez meg minek? — Kabala. — Divat• ugye? Láttam más kocsikon is. — Nem is annyira divat. Nekem inkább kabala. Ez a majom már hároméves. Ez fityegett a Skodámon is. de soha még egy koccanásom sem volt. A múltkor a gyerek le­szedte a tükörről• és a férjem útközben vette ászra, hogy hiányzik a majom. — Margó! Fordulj vissza! — Tizenhét kilométert au- tókáztunk vissza a kabala miatt. .. Ilyenkor egy kicsit tanács­talan az ember, hiszen nqm a négyéves Juliska babaruhá­járól van szó- hanem komoly felnőtt emberek kabalájá­ról. — Mondja! Tényleg hisz maga ebben? — A fene se tudja. Inkább megszoktam, és talán az a tu­íKabala ill ____:____________ill da t. hogy amióta a kocsimban van- nem fodult elő baleset. Most már hozzátartozik a ko­csihoz. Éppen úgy, mint a fék, vagy a kuplung. — Köszönöm a fuvart. — Gondolkodom- búcsúzza!'-c a majomtól is, ha már ilyen bűvös személyiség... Az ismerős nagylánnyal na­ponta találkozom. Kezében, táskájában állandóan ott van a négerbaba. — Mi újság- nagylány? — Semmi jó. Készülnöm kell az érettségire. Harmadi­kos koromban abban remény- kedterh, hogy mire végzek, eltörlik. Az erkély tele könyvvel füzettel. Az asztalkán a né. gerbaha. — Ez meg mire jó? Era. lék? — Fenét!. Kabala. — Reválik? Hoz néha sze­rencsét? — Mit tudom, évi Talán Most már megszoktam. Min. denhová magammal viszem. Azt hiszem róla. bűvös ereje van. — Hiszi, vagy csak gondol­ja? Kamaszosan ránt egyet a vállán, jelezve azt is, hogy unja már a kabaláról folyta­tott süket dumát. — Sokat‘tanul? — Nem én. Űgyis minde-n a szerencsétől függ. Fél óra. és jön a srác. Megyünk a cuki. ba. — Három nappal az érett­ségi előtt? — Igen, ha nem veszi rossz néven... Egy hét múlva a mamája.- val találkozom. Felháboro. dott, szidja az iskolát, a taná­rokat. — Közepes: Képzelje, köze­pes! Pedig még a kabaláját is elvitte sze-gény ... Kedves asszony, a világért sem akarom megsérteni, de egy megjegyzés azért kicsú. szik a számon. — Tetszik tudni, van az úgy néha, hogy még a legjobb kabala sem segít... Szál a y István Hányszor halljuk: ha rúg, nem tud parancsolni ma­cának! Az ital rabja, az vi­szi-a börtönbe, az fogja.tönk­retenni! Nemcsak a harag, az alkohol is rossz tanácsadó. Az ittas férfinek elég egy rossz 6Zo, egy figyelmeztetés, ame­tók alakították meg egyesü­letüket először Mágiádban. Érthető. hogy hagyományai vannak a községben a tűzoltó- báloknak. Az idei, március 22-i vigalmat incidens za­varta meg. Gazsi József 23 éves fiatal­ember Nógrádszakálból érke­zett a bálba és alaposan fel­öntött a garatra. Szólt a ze­ne, táncoltak a párok, amikor Gazsi is táncra szólított egy asszonyt. Eddig ném is lett volna baj, csakhogy tánc köz­ben a férfi túlságosan messzi­re merészkedett. Az asszony kikérte a közeledést, de Gazsi nem tágított. Kínos jelenet következett. Az asszony a parketten hagyta a táncra- kérőt és a széksorokhoz sie­tett. Ez olaj volt a tűzre! Ga­zsi az asszony után ment es táncba póbálta ráncigálni. Az asszony férjének testvére szó­vá tette a ezwntelenkedést, mire kapott egy ütést Gazsi­Még tavaly decemberben történt, hogy a mérhetetlen alkoholfogyasztó hírében ál­ló Verebólyi Gyula 21 éves mátraverebélyi lakos, hason­ló korú társával, Horváth Sándorra! leíttasodott a mát­raverebélyi bisztróban. Hor­váth felemelt egy poharat és leejtette a kőre. A csörrenés- re jött a felszolgáló és köve­telte a pohár árát. Horváth lyet félreért, és már nem tud uralkodni magán, elönti a méreg. Ilyenkor aztán nem törődik másokkal, üt-vág, tör- zúz, s a bíróságon már hiába a szánom-bánom. A garázda, közösségellenes magatartások­nál majdnem mindig az ital Belépett most már a nő olda­lán a férj is, ő viszont Oláh Vilmostól kapott egy ökölcsa­pást, aki Gazsi oldalán avat­kozott be a vitába és testvére mellé ő is a padlóra került. Megállt a zene, egyesek a színpadra siettek, mások el­hagyták a helyiséget, mert a dulakodásban más bálozók is kaptak ütéseket. Végre sike­rült a két garázdát eltávolí­tani, mire Oláh Vilmos kés­sel jött vissza — gyorsan el­vették tőle — Gazsi József pedig egy keritéslécet tört ki. hogy majd ezt használja visz- szatéréskor fegyverként. A Salgótarjáni Járásbíróság Gazsi Józseí'e.t garázdaságért 8 hónapi börtönre ítélte és egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, Oláh Vilmos büntetése 6 hónap, amely­nek végrehajtását háromévi próbaidőre feltételesen fgl- fügesztette a bíróság. Mel­lékbüntetésként 1500 forint pénzbüntetést is kiszabott a nem fizetett, sót, most már Verebélyi folytatta a pohár­törést. A feje felett dobál­ta hátrafelé a poharakat. Meg­érkezett az üzletvezető és eré­lyes hangon szólította fize­tésre a két ittas legényt. Mon­dani sem kell, megtagadták az eltört’ poharak kifizetését és csak nagy nehezen hagy­ták el a helyiséget. Nem sok időre. Verebélyi visszajött és egy asztalt, úgy, ahogy volt, poharastól, üvegestől lesö­pört. Horváth egy férfibe belekötött, megütötte. Idő előtt zárórát kellett elrendel­ni két garázda miatt. Ez történt decemberben Mát- raverebéiyben, és folytatódott, hajszálra megismétlődött az eset ez év áprilisában, Kis- terenyén, a Centrum presz- szóban. Ide másodmagával tért be már erősen ittasan Ve- febélyi Gyula, és nem sokkal, hogy helyet foglalt, poharat vágott a padlóra. Jött a fel­szolgáló és Verebélyi társa jóindulatúan megjegyezte. —. Fizesd ki, Gyuszi a po­harat. — Kifizetni? Lesz ennek még úgyis folytatása! — válaszolta a pohártörő. Kisvártatva nyomatékot adott kijelentésének — három poharat vágott a zenegép­hez. Ütötte a masinát, hogy beinduljon, s dühében nem kímélte a presszóban levő dobot sem. A vendégek öt percen át hallgatták az ittas Verebélyi dobszólóját, aki az üzletvezetőnek is odakiáltot­ta: „No, várj csak, majd még találkozunk!” A garázdát a helyszínre érkező rendőrök fékezték meg. A Salgótarjáni Járásbíró­ság Verebélyi Gyulát kétrend­beli visszaesőként elkövetett garázdaságért egy év két hó­nap börtönre ítélte, két évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától, kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvez­ményéből és elrendelte kény- szerelvonó-kezelését. Elren­delte a bíróság egy korábbi ügyben hozott hat hónap sza­badságvesztés — amelyet ak­kor feltételesen felfüggesztett a bíróság — végrehajtását is. Horváth Sándor öt hónap sza­badságvesztést kapott, mely­nek végrehajtását feltétele­sem háromévi próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Szokács László Nagy ivó garázdák be­jé Issza a főszerepet. Incidens a tűsollóbáion Talán a jyáshartyáni tűzol­tói és a földön találta magát, bíróság Olahra. Verebély i, a pohártörő A rendteremtésen a sor... TÖBB MINT NÉGYEZER ember él a Nagyoroszi közös községi Tanácshoz tartozó te­lepüléseken. a ' székheivköz- ségekben. Borsosberénvben. Horpácson és Pusztaberkiben. A Nagyoroszi és Vidéke ÁFÉSZ ellátási területe is ugyanez. Ezért is volt indo­kolt, hogv az elmúlt napok­ban a közös községi tanács végrehajtó bizottsága napi­rendre tűzte az ÁFÉSZ-muo- káját, megvizsgálta a lakos­ság ellátásának helyzeté1 Az a ieletés, amelyet Ker­tész Ferenc, az ÁFÉSZ keres­kedelmi csoportjának vezető­je készített, önkritikus volt. s arról adott számot, hoev sok. köztük alapvető élelmi­szerből nem tudiák ellátni a lakosságot. Annak ellenére sem. hogy a beszámolási idő­szakban növekedett a kiske­reskedelmi forgalom. A vég­rehajtó bizottság szinte ért­hetetlennek minősítette, hoav egy-egy községben gyakran szerepel a hiánylistán a só. cukor, liszt, hogy gyakran nem lehet kapni kenveret. tejet, nem tudják kielégíteni az igényeket csokiféleségek­ből tésztafélékből, vagy ép­pen konzervekből. Az alapvető élelmiszercik­kek mellett gvakran hiány­zik néhánv, a vegvesioarcikk- hez sorolandó áruféleség is. A hiánycikkek között szere­pel például az ébresztőóra, a villanvbovler, villanyszerelé­si cikkek és -vezetékek, a kerítésdrót, a borotvapenge, s ki tudná felsorolni, hogy mi minden. Most. a nyári munka nagy dandárjában valóban bosszan­tó ez a helyzet. A málnasze- dés. az aratás ideién, amikor minden kézre a határban len­ne szükség, utazgatnak az emberek, hoev a másik köz­ségben vásároljanak lisztet, sót. cukrot, avagy éppen kon- zervet. hogy biztosítsák az aznapi, vagv másn?^t kemve- ret. teiet. Természetesen ha­sonlóan rossz a települések zöldségellátása is. Az egv szö­vetkezeti és egv maszek áru­da sem a választékot, sem pedig a mennyiséget nem tudja biztosítani. A végre­hajtó bizottság végül is azt álaoította meg. hogv romlott a lakosság áruellátása! A VÉGREHAJTÓ BIZOTT­SÁGI ülésen elhangzottakra azt is mondhatnánk. hogv pusztába kiáltott szó volt. Mi­ért? Egyszerű erre a magya­rázat. Ritkán történik m"«. de Nagyorosziban megtör­tént. hogv az ÁFÉSZ képvi­selője. az előterieszlés készí­tője meg sem jelent a tes­tületi ülésen! A tanácselnök-asszonnyal folytatott beszélgetés során má6 . is kiderült. Az. hosv a Nagyoroszi és Vidéke ÁFÉSZ 1976. január elsejével meg­szűnik. illetve egyesül a rét­sági ÁFÉSZ-szal. ígv aztán menekülnek az emtberek. min­denki állást keres. Saját — és ez bizonyos értelemben érthető is — gondjaikkal, s nem a közösség munkájával vannak elfoglalva az embe­rek. Ügy hírlik, hogv a hó­nap végén a főkönyvelő is állást cserél, otthagyja az ÁFÉSZ-t. mint eddig már sokan mások. Bizonytalanságban élni a legrosszabb. De lehet és kell is ellene tenni. Ha a nagy­oroszi ÁFÉSZ el is feledte, a Rétságiak viszont már meg­tehették volna, hogv elbeszél­gessenek az emberekkel. Mi több. már arra is sor kerül­hetett volna, hogv közöljék a dolgozókkal: az átszervezés, az egyesülés után kire. mi­lyen munkakörben számíta­nak. Bekövetkezne a meg­nyugvás. s az emberek az áru beszerzésével, nem pedig saíát gondiuk-baiuk intézésé­vel fosta1 koznának. A SZÖVETKEZET FEL­ADATA, hogv tömegszerveze­ti módszerekkel az ellátási területén élő szövetkezeti tag­sáp és lakosság vásárlási igé­nyeit kielégítse, és a jelent­kező áruféleségeiket felvásá­rolja. A nagyoroszi ÁFÉSZ ■— a községi tanács végrehajtó .bizottságának megállapítása szerint is — ennek a felada­tának jelenleg nenj tud ele­get tenni. Az pedig tűrhetet­len. hogv a legalapvetőbb élelmiszerek a hiánvcikk- listán szerepeljenek akár a székhelvközségben. akár Bor- sosberényben. Pusztaberkiben, vagy Horpácson. A rend- teremtésen a sor. Mégpedig úgy. hogy a két ÁFÉSZ ve­zetői üljenek le az emberek­kel. s becsülettel közöljék ve­lük szándékukat. Oszlassák el a bizonytalanságot, szün­tessék meg az állás utáni futkosást, hogy ismét minden­ki azt csinálja, amire hiva­tott. s ne legven hiánvcikk az ÁFÉSZ üzleteiben. Az egye­sülés nem mehet a lakos­ság ellátásának rovására Somogyvári László Verseny után, verseny előtt készenlétben A széles vállú, tagbasza­kadt fiatalember az IFA te­herautó körül sürgölődött, a tűző nap után hűvösnek tűnő műhelycsarnokban. Leugrott a vezetőfülkéből, egy olajos rongyban megtörölte a kezét, majd bemutatkozott: — Bródi Sándor — mondja, és hangján érezni a hajdúsá­gi dialektust. — Gépszere­lő vagyok itt, Diósjenőn a Börzsönyalja Tsz-nél. Autó­szerelőnek tanultam — deb­receni születésű vagyok —, dolgoztam Budapesten is, az­után ide nősültem. Január­tól vagyok a tsz-nél. A fiatal gépszerelő három társával második helyezést ért el a tsz-fiatalok országos vetélkedőjének ceglédi terü­leti elődöntőjén. — Hogy került a csapatba? — 1964-től kell kezdenem. Azóta viselek különféle KISZ-funkciókat, veszek részt a mozgalmi munkában. Alig­hogy idekerültem, politikai vetélkedőn vettünk részt, te­rületin, s utána a járásin is. Mind a két alkalommal máso­dikok lettünk, másodszorra mindössze egy ponttal elma­lllllllllllll|IIIIIMIIIIIIIJIIIIII|llillllllilllMliril<IIIIIIIIIIU|ll||*||l)|J|Jirill||||||||||||||j||||il||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||t|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||,||||||,|||,,,,t,,||,„|„|,|„||||,|,|)|||||„,||| Finom csemege a csirkesajt csehszlovák buszra, amely a Bródi Sándor1 és Magyar Lajos munka közben. Foto: Sz. I. — Én csak azt tudom mon- dani magának, hogy nagyon jó volt — ezzel a mondattal válaszol Tőzsér István, a ZIM salgótarjáni gyárának dolgo­zója, amikor az idei nyara­lásáról faggatom. És ebben a mondatban szinte minden benne van. Annak az ember­nek az elégedettsége, elra­gadtatása, akit nemigen "szok­tatott hozzá az élet az effele csemegékhez, akinek ritkán adatik meg a lehetőség, hogy feledve a napi munkát, a problémákat, gondtalanul éljen. Több mint 15 éve dolgozik már a gyárban a feleségével együtt. Megbecsült, régi em­ber;. a hagyományos zomán­cozó csoportvezetője. A vál­lalatnál többször kínálkozott a lehetőség egy-egy kétheti kiruccanásra. Csak hát nem fogadhatták el. A- gyerekek kicsik voltak, épült a szövet­kezeti lakás Zagyvapál fal­ván. Egvsrzóval minden ga­rasnak volt helye. Tavaly nyáron aztán a csa­ládi tanács úgy döntött, !,mgy az a két hét pihenés mind- annyiuknak jár. , Izgatottan üllek fel a rülek közelében fekvő Lat' kyba vitte őket. Amikor meg­érkeztek az ezer méter ma­gasban fekvő üdülőhelyre, és meglátták a kétszintes alpesi házakat — valamennyien fel­ámultak. Különösen a gyere­kek; a 13 éves fiú, meg a nyolcéves kislány. — Az a kényelem, ami fo­gadott bennünket! Szinte le­írhatatlan. Mást sem csinál­tunk, csak napoztunk, sétál­tunk az erdőben, az ételt elénk tálalták. A két nét alatt kirándulásokon is részt vettünk. Magas-Tatra. Lőcse, Késmárk útjaink, néhány, fe­ledhetetlen állomása. .. Egyszer kezdje el az em­ber, utána mindig vágyik rá — a mondás nagyon is igaz. így voltak ezzel Tőzsérék is. A tavalvi kellemes két hét után. az idén ismét szereztek beutalót maguknak Latkyba. — A gyerekeink már ottho­nosan mozogtak az üdülőben. Alig, hogy megérkeztünk, a fiam melegítőt rántott, s már rohant is az étterembe [in­teni. Az étkezde ugyanis ön­kiszolgáló rendszerrel műkö­dik; a vendégek maguknak terítenek, magukat szolgálják ki — meséli Tőzsér István. A család a Csorba-tó gyö­nyörű tájait már ismerősként üdvözölte. Ám, amikor a la- novkázásra került sor, a gye­rmekek eltűntek. — Ml felül­tünk a feleségemmel, nem mondom, volt bennünk szo­rongás. ám a gyerekek nem vállalkoztak. Persze, akadt olyan kolléga is. aki fella- novkákott a csúcsra. vissza azonban már gyalog jött.. . — idézi a nyaralás emlékeit Tőzsér István. — Sok, pénzt elköltötték? — Dehogy! A beutaló né­gyünknek alig került ezer forintba. Ott kint pedig nem volt mire költeni. Szállás, étel nem került egy fillérbe sem. Esetleg ha leugrottunk a faluba, a haverokkal sö­rözni. .. De hát Szlovákiában a sör is olcsó. — Ég az ottani koszt nem volt szokatlan? — Ellenkezőleg. Mind­annyian elégedettek voltunk. Megszerettük a knédlit, a mákkal töltött, gőzölt gom­bócot. A c-irkesajt pedig kifejezetten finom csemege. — Mi a tervük a nyár hát­ralevő részében? — Jelenleg nincsenek gye­rekeink. A fiam Zánkán nya­ral. a kislányom pedig Pi- linyben van. a nagymamánál. A feleségem is meg én is viszcálltunk dolgozni. De úgy döntet'iink, hogy a szabad szombatja'nkat. vasárnapja­inkat nem tékozoljuk el. Fel­ülünk a vonatra, és elme­gyünk Mátraderecskére fü­rödni. Nincs az olyan mesz- sze, nem kerül sokba. És azt is megfogadtam, hogy < ezen­túl minden évben elutazik a. család nvara'ni. Hiszen pihe­nési1«. kikapcsolódásra, va­lamennyi embernek szüksége van, __ vkm — radva az elsőktől. Ha már ennyire benne voltunk a vetél­kedőkben, hát jelentkeztünk erre a ceglédire is. A Lékai KISZ-szervezet ifjúsági bri­gádjának 15 tagjából válasz­tottak ki négyőnket, Bőgér Lászlót, Csurja Istvánt, ‘ Ma­gyar Lajost és engem. Bőgér és Csurja rnűszaki szerelési ismeretekből készültek fel. Magyar Lajos a kulturális területeket vállalta, én pedig a napi politikát, ifjúságpoli­tikát, szövetkezeti politikát, s ezen belül a szövetkezetünk életét. Magyarral közben részt vettünk a salgóbányai KISZ. vezetőképzőn is, mivel mind* ketten vezetőségi tagok va­gyunk. Nem sok idő maradt a felkészülésre, hiszen sokkah nagyobb dologra is készültünk közben, az aratásra. Sokat kö­szönhetünk felkészítőinknek, a szövetkezet vezetőinek, töb­bek között LaszkanszUi And­rás főagronómusnak. Turcsi), nyi ■ László KISZ.lilk-imak és a jogászunknak, Bubenu ka Lászlónak. Az eredmény­ben nekik is részük van.' Közben előkerül Magyar Lajos, aki a JD 970-es kom­bájnon szerel valamit. — Erős verseny volt. Jól fel­készült minden csapat. Az óbudai tsz előzött meg min­ket 7 ponttal. — Abbahagyják a verseny­zést? — Dehogy hagyjuk — mondja a csapatkapitány, Bródi Sándor. Csak nem csa­patban, hanem egyéniben folytatjuk. Össze! lesz me­gint területi verseny, itt azon­ban ki-ki1 magáért áll helyt, s addig is. hiszen aratunk! Bő­gér és Csurja most is kom­bájnon vannak, mi pedig ké­szenlétben, hogy segíthessünk, ha szükség vai^ a munkánk­ra. Elbúcsúzunk, s ők indulnak a kombájnhoz. Ú,gy éfzepi, ha a vetélkedőn csak máso­dikok lettek is, a gépműhely­ben, vagy a kombájnokon megszerzik az elsőt. — g. _ | NÓGRÁD - 1975. július 17., csütörtök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom