Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

Személyét, tapasztalatból tu- zelni azt a diák—tanár vi­dom, hogy Uku Pál neve mellé az emberek zöme hozzá­képzeli a vezérőmagyi ran­got, ami elhomályosítja évti­zedes művelődésügyi minisz­terségét. Hogy ennek mi az oka. nehéz lenne megfejte-' ni. Az viszont bizonyos, hogy irodalmi tevékenységéről mar kevesebben tudnak. Most, a Zendül az osztály című, kétré­szes tévéin m bemutatója al­kalmából többen is feltették a kérdést: az az Ilku Pál ír­ta vajon, aki vezérőrnagy, mi­niszter is volt. A kérdés ez­úttal nem a tájékozottság hiá­nyára vall, hiszen Ilku „két” regénye már régebben jelent meg, az egyik a „Lendület” 1936-ban Pozsonyban, a má­éit a Szikra Kiadó gondozá­sában került az olvasó kezé­be (1949). Még mielőtt bárki is a kritikusra olvasná a va­lót. elárulom, hogy a két cím egy regényt takar, amely hai - madszorra ismét Pozsonyban, a Madách Kiadónál jelent meg (1970), most már „Zen­dül az osztály” címen. Ezen­kívül ismert még olvasói kö­rökben Ilku „A hős szovjet hadsereg” című műve (1952) is. Egyetlen regényéből ké­szült tehát a múlt szerdán lá­tott tévéfilm. Huszonnégy éves volt a szerző, amikor könyve napvi­lágot látott, regényírónak tehát fölöttébb fiatal. A meiy realitásokat őrző műben ta­lán azért is oly sűrű és sod­ró a romantika. Fábry Zoltán írta a legújabb, csehszlová­kiai kiadás ‘ előszavában: ......Lesznek mai olvasók is, a kik a pedagógiai rémregény- erzettól még a könyv mostani formáiéban sem tudnak majd szabadulni.” Később pedig: «Ma már nem tudják elkép­szonylatot, azt a koratmoszfé­rát, mely ezt a könyvet lá­zadó és lazító lobogasában létrehozta.” Csakugyan — mint ifjú lendületű és hevüle- tű művekben általában — az ifjúsági regény teli van vég­letes jellemekkel. S ezen az átdolgozás vakmerőségét és olykor leik ellenségét vállaló Nádasy László és Ranódy László bátor szerkezeti be­lenyúlása sem tudott vál­toztatni. S hogy ez mennyire nem baj, azt a tévéfilim jo­gosan nagy sikere is igazolja, felszínre hozván, hogy nagyon sokan szeretjük a romantikát, az izgalmas sodrású cselek­ményt, a jó és a rossz, a sze­retet és a> gyűlölet összecsa­pását. A mai fiatalok (és ez na­gyon jó!), már valóban alig­ha értik meg a tanároknak azt a nyíltan kivételező. , a gazdagokhoz, befolyásosak­hoz, az ajándékozókhoz húzó és a szegényebb diákokat ta­szító magatartását, már csak azért sem, mert diák és diák között megszűntek az efféle égbekiáltó ellentétek. (Persze, nem azt állítom, hogy manap­ság nem fordul elő elvétve olyasmi, hogy a gyereknek adott, érdemtelenül jó jegy- gyei hízeleg a befolyásos embernek a pedagógus!) Azt hiszem, kellő figyelemmel és olykor izgalommal nézte* azon ban a fiatalok is ezt a filmet, amely a múlt szégyen­letes korképét ezúttal egy ke­vésbé feldolgozott környe­zetben játszó cselekmény hát­tereként nyújtja. Szemes Marienne rendezé­se. Halász Mihály képei si­kerrel közvetítették a kor és a regény szellemét. Néhány jó alakítás fokozta a műsor si­kerét, álljanak itt az arra ér­demes nevek: Nagy Gábor, Kalocsáy Miklós, Kállai Fe­renc, Madaras József, Molnár Tibor, Pongrácz Imre és a fő­iskolás Soproni Ágnes. űrömmel néztük tehát a Zendül az osztály tévéválto­zatát, annál inkább elkeserí­tett bennünket egy másik be­mutató, Hubay Miklós „Római karnevál”-ja. v (Július 11, pén­tek.) Ez a tévéjáték, mint ál­talában a lombikban született, élettől elrugaszkodott, intel­lektuális alkotások, azt akar­ta elhitetni velünk, hogy a kiagyaltságot, az életellenes- aéget láthatatlanná, észrevét­lenné lehet tenni mély böl­cselkedéssel. Ami lehet, hogy igaz, ámde itt nem bizonyul­hatott be bölcsesség és böl­cselkedés híján. A bölcsesség­ként puffogtatott frázisok csak arra voltak jók, hogy az una­lomba lökött néző haragjában a zendülés gondolatával fog­lalkozzon. Még szerencse, hogy nyár van, és ilyenkor a té­vénéző is megbocfiátóbb, bé­késebb! Azután már hosszú ideje szoktatnak bennünket arra, hogy a kidobott pénze­ket (melyek a mi zsebünket is érintik!), ne kérjük számon az állítólag „kísérletezőktől”. Bizony, fájdalmas volt nézni jobb sorsra érdemes művé­szeink vergődését a képer­nyőn. Gábor Miklóst, Tolna.y Klárit. Tomanek Nándort a sok üres fecsegés és a hátbor­zongató nyavalygás eleve ha­lálra ítélte. Egyedül Gelley Kornél, a színházdirektor nyújthatott valami emberit sematikus és visszataszító sze­repében. Dramaturg volt Zaihcra Má­ria, rendezte SzŐnyi G. Sán­dor, De minek? (b. t.) gyerekek Pöstényben Nógrádi r A közelmúltban indult el Salgótarjánból a 40 fős csoport a csehszlovákiai Pöstényfür- dőre. A Nógrád megyei Ta­nács dolgozóinak 37 általános iskolás gyereke három felnőtt kísérővel két hetet tölthet — sok-sok játékkal, pihenéssel fűszerezve — a bezoveci úttö­rőtáborban. Sokan közülük most járnak először külföldön, s nem egy­nek ez az első, szülők nélküli, „önálló” útja. így nem csoda, hogy a búcsú után, egészen a parassapusztai határátkelő he­lyig nagyon csendesen néze­lődtek ki a csehszlovák külön­járat ablakán ... De a kezdeti szomorkás egy­kedvűséget hamar felváltotta az új, az ismeretlen iránti ér­deklődés, és a buszban egy­mást túllicitálva figyelmez­tették társaikat a látnivalókra. Egy-egy szokatlan formájú épület, sokszor egy patak is felkeltette az érdeklődésüket. Az út bizony hosszú volt, így a hatórás utazás után nem cso­da, hogy mindenki nagy öröm­mel szabadult ki a busz „fog­ságából”. A tábor csodálatos környé­ken fekszik, nagyon szép a ki­látás a környező hegyekbe. A ■szállás: kilenc-tizenegy sze­mélyes, emeletes’ faházakban, melyek fiú- és lényneveket vi­selnek. Az első ebéd ugyan már elhűlt, mire a gyerekek hoz­zájutottak, de a jó hangulatit ez sem tudta elrontani. A táborban lipótszentmikló- si úttörők is vannak. Az első percekben már megindult az ismerkedés, barátkozás, az ajándék- és címcsere. A tervezett programról:nap közben a pöstényi strandon le­het lubickolni, vagy a környe­ző hegyekben barangolni. Két nagyobb kirándulás is szere­pel: egy napra Trencsériybe, egy másik alkalommal pedig Bratislavába viszik a gyere­keket. Reméljük, a kezdeti jó idő «z üdülés végéig megmarad. Az esti hidegektől nem kell félteni a nebulókat, a kis há­zakban villanykályha mele­gít. Berki Judit Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény 21. — Nagy fiskális maga kis- katoaia — mondja az egyik asszony. — Ha nem hisiz ne­kem, kérdezze meg a Puszta* it. azt az öregkatonát, a ma­guk tizedesét. Jött is a katona. Suhajda. Istenverésg ez az ember. En­nek mindig másként áll az esze, mint kellene. Fűt, mond, de fát gondol. Elémáll, nagy mesét kerít a dologhoz. — Arról van szó, hogy az itteni nép. hogy úgy mond­jam, egy kissé elmaradott a babonák, mendemondák te­kintetében. Némi természettu­dományos okítás végett kelle­ne valami szolid szervezke­dést kezdeményezni.. Mert a minap azt hallom az egyik tiszteletre méltó falusi asz- szony szájából, hogy no! ml lidérckísértetekről beszélnek, akik ebbén a közigazgatási térségben alávaló emberrab­lást kísérletet hajtottak vég­re. De azt sem átallják, hogy ebbe a boszorkány ügy be be' e- kombinálják az őrs személyi állományának jobbik felét. Nevezetesen az ön becses ne­ve került szőnyegre. Montom néki: — Ide figyelj. Suhajda. Lé­nyegében véve igazat méltóz- tatsz locsogni, csak annyira nagy feneket kerítesz neki, mint ide Lacháza. Az p li- dérc-kísértetügy csaknem hi­teles. Érdekel? — Tehát. Él Leshegyen egy tiszteletre méltó csiszár. Var­ga Nagy Dénes. Nagyon ren­des ember, de minden hold­töltekor rájön a rossz és teie- szívja magát nohaborral, mint a pióca. Beszívott álla­potában pedig önveszélyes helyzetekbe sodródik. Azon a bizonyos napon például elna- tározta. hogy termésköveket ás elő a földből és abból épít a borházhoz lépcsőt. Dolgo­zott Dénes, benne meg a no­ha. Fázott, hát tüzet rakott a kőrakás mögött. A tűz ellob- bant a kőrakás növekedett, Dénes erejét megfeszítve hordta össze. Vastag bőrkó- tény volt rajta, itt ilyenoen dolgoznak a férfiak. Az egyik dobása kissé rövidre sike­redett, noha súlya alatt is megroggyant a térde, így az­tán a kő nem a helyére, ha­nem kissé közelebb esett le, a bőrkötény végét leszorí­totta a többi kőhöz. Varga Nagy Dénes lepányvázta ma­gát, mint valami makrancos csikót. Rángatta magát, fe­szítette volna a testét, hogy megszabaduljon terhétől. Igen- ám, a dobás olyan szerencsés volt, hogy roggyant' térddel, súlypontját ■ elveszítve, nem tudott erőt kifejteni, a kő meg nagy volt és makacs. A rángatás&al csak annyira ju­4 NOGRAD - 1975. július 15.. kedd Hétévesen Zeneakadémián Többszöri válogatás és minősítés után az egész or­szágból mindössze hét tanu­lónak sikerült eljutnia a bu­dapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola felvételi bizottsága elé. A testület, amelynek elnöke Kadosa Pál Kossuth-díjas zeneszerző, a főiskola tanára volt, e hét fiatal közül választotta ki a legtehetségesebbeket, azokat, akik kivételes zenei adott­ságaik révén méltóak az or­szág „első zeneiskolájában” való tanulásira. A Zeneakadé­mián emelt szinten folyni a képzés, s innen kerülnek ki a magyar zenei élet legkivá- lóbbjai. Zongora szakon az idén három tanuló felelt meg a rendkívül magas követel­ményeknek, közöttük a hét­éves Simon Béla, a balassa­gyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola növendé­ke (tanára Veres Istvánná Sínkovicz Katalin), A hét vizs­gázó közül Simon Béla volt a legfiatalabb. így az 1975/76- os tanévben Nógrád megyei lesz a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola „benjámin- ja”. Mai tévéajánlatunk 21.05: Veszély az utakon. I Dokumentumfilm, I. rész. A televízió dokumentum- íilm-osztályának stábja egy hónapig a közlekedésrendé­szetre tette át főhadiszállá­sát. Azzal a céllal, hogy fii. met készítsen a közlekedési balesetek morális kérdéseiről, a tetten ért balesetek alap­ján, Ez a filmsorozat a ko­rábban bemutatott „Halál után öt perccel” és „Ember a tűzben” című filmekhez ha­sonló módszerrel dolgozott. A forgatócsoport tagjai — szerkesztő Radványi Dezső, operatőr Kardos Sándor, ren­dező Bánki Szilárd — ott vol­tak a döbbenetes balesetek­nél, beszéltek agresszív és fé­lénk autóvezetőkkel, közöm­bös szemtanúkkal, a közleke­dési szabályok ellen vétők, kel. Céljuk nem a borzalmak felidézése, hanem a meg- döbbentés, a nézők figyelmé­nek a közúti morál kérdései­re irányítása. Az első — ma látható — rész címe: „Az embernek el­pusztulhat így a családja”. A második részt csütörtökön, jú­lius 17-én sugározzák, „A jár­dán megy egy ember'” cím­mel, a harmadik rész július 18-án kerül képernyőre. Séta hármasban kj Heves megye idegenforgalmi rendezvényeiről tott, hogy a rakás másik ol­dalán feléledt a tűz, szikráz­ni kezdtek a zsarátnokok, li- lás fények lobbantak elő a hamu közül. Mindennek a fészkét Dénes nem láthatta, mert a tűzrakást eltakarták a kövek, emlékezőképességét pe­dig a noha homályosította el. Ekkor robbant fel benne a félsztöltet. Üvöltött, jajon- Eott, mintha eszét vesztette volna. Szinte önkívületbe esett a félelemtől. — Mit szólt az ügyhöz a kedves nej? — kérdezte még mindig hitetlenkedve Suhaj­da. — Bármilyen hihetetlenül hangzik, Varga Nagy Dénes- né, született Keszi Rozália, úgy eltángálta élete párját a nyűjtófával, hogy még a szomszédok is jajgattak. Más­nap viszont Dénes mindent letagadott, és kitalálta a li- dérc mesét. Azóta is terjed, módosul, alakul. Utóvégre mi­lyen falu az. aminek még nem volt egy nyavalyás kí- sértete sem. A történet hal­latán jókat tudnak félni a rémtörténetekre éhes asszony­ságok. — Kérlek, tizedes elvtárs — igyekezett komolyan be­szélni Suhajda, amit tőle so­ha nem lehet komolyan ven­ni. (Folytatjuk) A turisták, a pihenni vá­gyók előszeretettel keresik fel a Mátra és a Bükk kiránduló- és üdülőhelyeit. Heves megye, ahová gyakran és szívesen jár. nak a nógrádiak is, gazdag nyá­ri kulturális programmal vár­ja vendégeit. Az idei rendez­vénysorozat új színfoltja lesz — a hagyományos népi, nép- művészeti programok mellett — az Agria Játékszín bemu­tatkozása a várbeli színpadon. Neves fővárosi művészek — Bessenyei Ferenc, Szemes Ma­ri, Agárdi Gábor, Bánffy György — fellépésével július 18-án, este fél nyolckor mu. tátják be az 1780-ból származó zenés komédiát, az András ko­vács királyságát, A vidám, harsány játék ezt követően még kilenc alkalommal ke ül színre (július 19—20; 24—27;. 31; augusztus 1—2). A rendezvények sorában külön említést érdemelnek a zenekari hangversenyek és kiállítások, A Magyar Állami Hangversenyzenekar július 28-án este a várromkertben Beethoven-estet rendez, Ko­csis Albert hegedűművész közreműködésével. A várka­zamatában augusztus 2-án a Bakfark Consort hangverse­nyezik. A megyei könyvtár galériájában augusztus 3-ig tekinthető meg Würtz Ádám Munk'áesy-díjas grafikus, hír­neves könyvillusztrátor kiállí. tása. Ugyanezen időszak alatt látható a borgazdasági áru­bemutató és a szövetkezeti bélyegkiállítás a kazamata­borozóban, illetve a Technika Házában. Az úgynevezett „Gyöngyösi szüret” rendez­vényeit szeptember 14—21-e között tartják. A vendégek népművészeti kiállítást, ja­pán virágkötészeti bemutatót, a gálaesten észak-magyaror. szági néptáncfesztivált lát- hatnak. HUNGAROTON művészlemez-újdonsáaok BEETHOVEN Asz-dúr szonáta, Op. 110. Hat hasaiéi 1, Op. 126. Bacher Mhály (zongora) SLPX 11718 Ara : 00.— Ft. RAVEL G-dúr zongoraverseny. GRIEG a-moll zongoraverseny, Op. 10. Jandó Jenő (zongora) Magvar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Jancsovics Antal. SLPX 11710 Ara 00.— Ft. GOUNOD Faust — részletek. Sass Svlvia. Köröndi Gvörev. Kovát« Kolos, Miller Lajos, Kalmár Magda (ének), Maavar Rádió és Televízió Énekkara Mag var Néphadsereg Művé z együttesének Férfikara. Magyar Al'ami Oneraház Zenekara. Vezényel: Lukács Ervin. SLPX 11712 Ara: 00.— Ft,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom