Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-14 / 138. szám

Miniszteri dicséret Pedagógus, közéleti ember EREDETILEG nem tanár­inak készült, nem is lehetett ilyen gondolata, mert szülei­nek anyagi helyzete a fel­szabadulás előtt nem tette le­hetővé. Balogh Gyula törté­nelem-földrajz szakos tanár, felszabadulás előtt és után. egy ideig vasmunkás volt, mint édesap-ja, majd kitünte­téssel érettségizett és elvé­gezte a tanárképző főiskolát. Űj, vagy fiatal kollégáinak figyelmét mindig azzal kel­tette fel, hogy ő minden ta­nulót név szerint ismer, azo­kat Is akiket nem tanít. Tudja ki az, akinek otthon nehezek a körülményei, s ki az. akit elkényeztettek. Tudja azt, hogy melyik tanulónak milyen sfr. érdeklődése, és ki az, ' aki valamiből bukásra áll, vagy akárcsak képességei Blatt tejlesít. Balogh Gyula földrajz-tör­ténelem tanár, igen sok ki­rándulást vezet, pontosan elkészítve a legapróbb rész­letekig megszervezve, mert csiak így tanítható meg az, amit költő nagyon szénen írt: „Nem térkép e táj”. Nem keresi a diákok kegyeit, de érti a diák romantikát, reá­lis gondolkodású, erélyes és igen. mozgékony. . tettrekész, pedig ötvenem már túl van. Derűs kedélyéből ered, hogy tanítványai mindig, ha csak nem valami nagy szomorú­ságról van szó — mosolyogva beszélnek vele. Ügy jellemzik Nagyöátony- ban Balogh Gyula általános iskolai tanárt, hogy magas, atlétatermet, szavainak nagy a fajsúlya, csupa tempera­mentum. Óráin hatalmas térképek között utaznak áhí­tattal a diákok, távoli orszá­gok városai, fólyói, bányái, szép terei és piacai között. Egyik régi tanítványa mondta hogy tanítási óráin mind­nyájunkat elfogott az az ér­zés. hogy a világ érdekes, izgalmas, szép sőt javítható. A barlangtól, a nyomorból, a tudatlanságból a jobb élet felé halad az ember, ez a történelem tanulsága. Balogh Gyula rengeteg embert ismer. Oflyan érzés — mondják tanítványai —, mintha mindannyiunk apját, anyját, tanította volna, s ez egy kicsit igaz is, mert több mint 20 éve tanít a nagybá- tonyi általános iskolában. Az egyik most végzett nyolcadikos tanítványa mondta, hogy nagyon meg­lepte, amikor így „mordult” rá: „Csoda, hogy ilyen ha­szontalan vagy fiam, édes­apáddal nem volt baj, ő ki­váló ember lett, te is legyél olyan.” SZAVA JÁRÁS A: „Min­dent figyelni kell, ha okosak akartok lenni”. Talán ez a jelmondata is, meg az, hogy: „A történelem az élet tanító- mestere”. Egyik tanítványa elmondta, — ma már tanító­nő —, hogy illemet is taní­tott az órán. „Nyisd ki a zsebkendőt, ha belefújsz!” — „Hogy állsz? — No lám, fel­nőtt hölgy, a fiúkat már megézni, de úgy könyököl az órán, mint egy kocsmában.” A másik tanárnő tanítvá­nya modta el, hogy igen so­kat tanult a történelem órá­kon is. Tőle tanultam meg — mondja a matematikus if­jú tanárnő —, hogy szigorú logika nemcsak a számok vi­lágában van, hanem az élet és a történelem eseményei között is uralkodik. Az ő órá­ján ébredtem rá először, hogy a gondolkodó embernek he­lye® világképe van, neki is ’köszöhetem, hogy marxistává váltam. Balogh Gyula általános Iskolai tanárral lehet vitat­kozni, mondják tanítványai, de mindenre érveket kell fel­hozni. Sokoldalú, művelt, el­végezte a marxista egyetem általános tagozatát, majd a szokosítón államvizsgát tett. Kollégái mesélik, hogy azért lehet sokra becsülni, mert a marxista műveltsége összefonódik a pedagógiával, sőt a kultúra többi területé­vel Meggyőződése, hogy a politikai és szaktudományos nevelés, csak együtt lehet eredményes. Ügyel rá, hogy tanítványai a világ esemé­nyeiben tájékozottak legye­nek, Valahogy talán Móricz Zsigmond is ilyennek képzel­te el a magyar pedagógust. Az érettségiző tanítványai mondták el — Nagybátony- ban egy ideig a dolgozók gimnáziuméban is tanított —* hogy latin közmondásokkal, anekdotákkal, humoros meg­jegyzéseivel a történelmet mindig emberközelbe tudta hozni. Balogh Gyula részt vett a második világháborúban. A nyilasok hurcolták el, mint katonaszökevényt. 1944. októ­ber és november hónapokban a salgótarjáni laktanya pin­céjében volt a halálraítéltek között Később a hadiszeren­cse mentette meg Komárom után, mert utolsó pillanatban jöttek a felszabadító szovjet csapatok. Szereti a katonás rendet, a férfias bátorságot. Fiatal ko­rában, országos hírű, kiemel­kedő képességű boxoló volt, mégis a következő Voltaire idézet a kedvenc mondása: „Egy társaságban azon vitat­koznak, hogy ki a nagyobb ember: Nagy Sándor, Hanni­bál, vagy Julius Caesar. — En közbeszóltam .hogy New­ton. Mert nem azok az igazi nagyok, akik a fegyver ere­jével leigázzák a népieket, ha­nem akik a szellem erejével fölszabadítják. „Ez az oka annak, hogy Macorkán, a pártoktatáson úgy tudja bi­zonyítani a békés egvmás mellett élés elvének szüksé­gességét. MOSTANÁBAN 1® »ok az elfoglaltsága. Megválasztot­ták az iskolai szakszervezeti bizottság titkárának, pártve- zetőségi tag, propagandista, a TIT történelmi szakosztá­lyában tevékenykedik, igazi közéleti ember. Egy éve az MSZMP Központi Bizottsá­gától mozgalmi, most a pe­dagógus napon a művelődésr ügyi minisztertől a pedagógi­ai munkájáért kap>ott nagy elismerést. —s —ó • 15.05: PUSZTUL VELEN­CE. Száz szigetre épült, szige­teit négyház híd köti össze, palotái, terei, Shakespeare hő­seinek lábnyomát őrzik, itt szerzett zenét Wagner, itt írt verseket Byron; Thomas Mann egyik halhatatlan no­velláidnak színhelye: Giorgo- ne. Veronese. Canaletto képei, világszerte ismerőssé tették román, gótikus és reneszánsz Mai tévéajánlatunk épületeinek sorát, azok szá­mára is, akik soha nem jár­tak itt. AJlcik pedig ott jártak valaha is. azok számára lükte­tő, izgalmas, felkavaró él­mény. Ez a Velence — pusztaié­ban van. Partjait naponta kétszer mossa az ár-apály, az Adria lélegzetvétele. Alul­ról a víz pusztítja, felülről a füst és a korom. Az esőzések idején víz borítja az építésze­ti csoda: a Szent Márk temp­lom terét, az esővíz gyakran &r. oszlopok közé is behúzó­dik. Palotáinak, házainak negyven százaléka lakhatat­lan, lakói elköltöznek... Az amerikai dokumen­tumfim megrázó kép>et fest a halálra ítélt városról, s sür­geti megmentését. Egy meghívó olvasása közben... iAz £x libris kotró! Nem mindennapi meghívót kaptam Hajdú-Bihar megyé­ből. A komádi művelődési házban megnyíló népi diszítö- művészeti szakkör kiállítását egy ex librissel ajánlották a figyelmembe. Az egy lapos, zöld színnyomású meghívó nagyon hangulatos és stilsze- rű: a rajz egy népi hímzést ábrázol, egy terítő sarokdíszt. Az embernek egyszerre tá­mad tőle kedve kézimunkázni és kisgrafikával foglalkozni. Az Ex libris kör már két esztendeje működik Balassa­gyarmaton, a Madách Imre Járási és Városi Könyvtárban. Nemrég rendezték meg a szakköri kiállításukat a két év anyagából. A gyermek- könyvtárban üveges tárlóban •állandóan megtekinthetők más körök ex librisei, így Komádiból, Jászberényből, Debrecenből és Szlovákiából is küldtek már cserére kisgra- fikákat, mert kezd ismertté válni a gyarmati Ex libris kör. Bacsur Sándor tanár foglalkozik az általános isko­lákból, ipari tanulókból és gimnazistákból álló csoport­tal. A kisgrafikai műfajon be­lül rajzolni tanulnak, különbö­ző anyagokkal és technikákkal kísérleteznek. A könyvtár sze­rény és szorgalmas segítői­nek valljuk őket — mondták a könyvtárosok —, ugyanis nem öncélúan dolgozóiak, ha­nem könyvtári meghívókra, műsorfüzetekre i* készítenek terveket, illusztrációkat. Rendszeresen eljárnak a Horváth Endre Galériába, ahol a rangos kiállítások jó ihletői az Ex libris kör tag­jainak. A népművészeti kiál­lítás például egy madaras motívum megtervezésére ins­pirálta az egyik gimnazistát. Lórincz Gyula festőművész Dózsa-sorozatának megtekin­tése egy figyelemre méltó kis- grafikában jelentkezett a tervek során. Egyre többen jelentkeznek az Ex libris körbe, akárcsak a Mikszáth Kálmán Művelő­dési Központ képzőművészeti szabadiskolájába. Van, aki verset ír. aki zenél és van, aki a népművészet, képzőművé­szet és iparművészet egy-egy ágában kísérletezik. Mert ahogy olvastam valahol — értelmes és modern fiatal­nak lenni egyet jelent ezzel is. — el ékes — így születnek néha a hősök (Vázlat f>gy burleszkhez) Fityisz Antal a legbékésebb ember, a világon. Tizenöt éve erdei rakodómunkás. Szere­ti a madárfüttyöt, a kövidin- kafröccsöt és a békességet. Egyedül él egy falusizéli kis házban, egy legyet se tudna agyonütni. Tömpe orra van és mosolyra ferdült szája. Nin­csenek nagy vágyai, ambíciói: szeretné. így, ahogyan most él, megérni a századik szüle­tésnapját. A napokban az er­dőgazdaság üdülési bizottsá­ga úgy határozott, hogy a dél-amerikai üdülőjegyet Fi­tyisz Antalnak ajándékozza, minthogy ő csak az erdőben és csak fát fűrészel, s esze ágá­ban sincs, hogy maholnap ő legyen az igazgató vagy a fő­könyvelő. X. Forró, párás, trópusi leve­gő. Hatalmas főváros, áram­vonalas nyugati és amerikai kocsik, szédületes forgalom, modern középületek és la­kópaloták. A sugárúton a járdákat már ellepte a kí­váncsi tömeg: várják ánagv diktátort. Juan Félix Tirso Ruiz de Carpiót, aki floridai nászútjáról tér éppen haza vadonatúj feleségével. Hóna alatt otthonról hozott. há­romkilós cipóval Fitvisz An­tal tör á.t a tömegen, egv kiskocsmába igyekszik. ahol oly kívánatos' halDaorikást látott. Éppen hazaugrott a kenyérért, mert itt ezek az őrült spanyolok mindent anélkül esznek. 2. Árnyékos sikátor, sötét be­ugró. Géppisztolyokkal fel­fegyverzett, torzonborz és vad alakok beszélik meg a haditervet. „A volt diktátor tőlünk várja, hogy cseleked­jünk” — mondja a vezér. A többiek bólogatnak. Fityisz pedig áll a hűvösben és né­zi a sombreros, vad pofákat, mert ilyen sárgásbarna, ha­daró és gesztikuláló fickó­kat odahaza még az irodában sem láthat. A vezér fölfede­zi, felordít: „Tenomos mala suerte!” Ami annyit tesz magvarul, hogy „oltári oec- hünk van,” de ezt Fityisz Antal nem is sejti, mert egy szót sem tud spanyolul. De azt látja, hogy a szemek ki­düllednek, a szakállak re­megnek. a géppisztolyok a hónok alá kerülnek. 3. Hatalmas a hajsza a vá­roson át. Főleg szűk mellék­utcákon. Banánárusok asz­tala borul, hordó gurul a sör- pince elől. lövés találja, kis­nak a hűs sörből. Fitvisz né­mi egérutat nyer, az üldö­zök máris a nyomában van­nak. A szép lányok utcájá­ba érnek. A lányok az ajtók ban állnak és csábító meg­jegyzéseket tesznek. Közben Fityisz és üldözői oly szédü­letesen száguldanak. hogy csak ködgomolyók látsza­nak. Az egész üldözés alatt szinte megállás nélkül szól­nak a géppisztolyok. Fityisz a kenyeret tartja a hátsója mögé. s hogyha hátrafordul, a hasa elé tartja. A ió hazai cipó minden lövést felfog. Végre elérik a sugárutat. Fi­tvisz áttöri a rendőrkordont és átfut a másik oldalra. Le­ül a szökőkút falára, verej­tékét törölgeti, az egész té­ren egyetlen pálmafa. Fi­tyisz tanácstalan. Tör az agyonlyuggatott kenyérből, forgatja a falatot a szájában. De a tér másik oldalán már gyülekeznek az üldöző ösz- szeesküvők: egy sebhelyes po­fának már sikerült is észre­vétlenül a szökőkutat elérni. Kidugja a fejét a kiszögelés mögül, s akkor Fitvisz ép­pen kiköpi a kenyérből a falattal szájába került ólom­magot. Az ólom feien talál­ja a leselkedőt és az hely­ben meghal. Egyenként jön­nek a támadók és mind ígv járnak. A kenyér telisteli van ólomgolyókkal. 4. A biztonsági szolgálat föl­fedezi a hullákat. A különít­mény parancsnoka őrizetbe veszi Fityiszt, csodálkozik, hogy nincs fegyver nála. Kí­sérik Fityiszt. A parancsnok tépelődik, végre megkérdezi az ártatlan képű Fityiszt: „Como senor? Vagyis: „Ho­gyan történt, uram?” Fi­tyisz tör a kenyérből, teli megy a szája géppisztolvgo- lyóval és ő a parancsnoknál kezdve az egész különítményt lekaszabolja. Ügy jön a szá­jából a golyó, mint a gép­puskából. „így” — mondja Fityisz, majd udvariasan el­köszön: — „Buenos dias. se- nores.” (Jó napot, uraim.) A sugárút közelében elfogja őt a regulális rendőrség. A ren­dőrkapitány is kíváncsi, ho­gyan történt. Fityisz megmu­tatja. s mind ott maradnak holtan. Fityisz a tömeg nagv ordításától megijed, áttöri magát ismét kordonon. Ott találja magát az út közepén. Nyitott autóban már közele­dik a diktátor. Rendőrök iönnek. hogy Fityiszt eltávo­lítsák, de ő mindig tör a ke­spriccel, az üldözők kortyol­4 NÓGRÁD - 1975. június 14., szombat Rajzoló számítógép ‘ Rajzoló automatát állítottak munkába a Tervezésfejlesítési cs Típustervező Intézet számítóközpontjában. A különleges segédeszköz, egy R—10-es számítógéppel együttműködve, rövid idő alatt bármilyen műszaki rajzot elkészít. Például helyszíni adatok alapján geodéziai térképet rajzol, vagy házgyárak adatainak felhasználásával megrajzolja a gyárt­ható lakások változatait. A rajzoló automata jelentős sze­repet játszhat a beruházások meggyorsításában. (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele) Mire készül a tv? Zsombok Tímár György: Holtvágány. — A szerző első kötete 1974-ben jelent meg, a kritika felfigyelt erőteljes munkáshőséire, A holtvágány eredeti tévédráma, mely egy vasúti szerencsétlenség kapcsán idézi fel az esemény szereplőinek önvizsgálatát, (Rendező: Horváth Tibor,dra­maturg: Jánosi Antal, szerep­lőik: Tomanek Nándor, Sza­bó Gyula, Somogyvári Ru­nyérből és mindig halálra kö­pi őket ólommaggal. A diktá­tor sem bírja már idegekkel,- rákiált Fityiszre: „Félre az útból, mert elütünk!” Fi­tyisz válaszolna, de nem tud, annyira teli van a száia go­lyókkal. A vadonatúi feleség felsóhajt: „Qué ciudad tan hermosa!” (Milyen szép vá­ros!) Fityisznek sikerül vég­re kiköpnie a golyókat. A diktátor holtan rogy össze. A gépkocsi is felrobban. A nép ujjong. Fityiszt vállra ve­szik, dobálják. Alig tudja megőrizni féltett kenyerét. 5. Az újságok teli Fityisz, a hős képével, ö végre távol a zajtól, a kisvendéglőben eszi a halászlét. Mindenki a hőst élteti. Ö pedig óvatosan töröget a kenyérből. Azután beleharapna. De előbb eszé­be jutnak az ólomgolyók. Megrázza a kenyeret és a kocsma köve teliszóródik golyócskákkal. Éppen be­lép az összesküvők vezére, aki egyedül maradt életben az összesküvők közül és a másik diktátor most halálra keresteti, mert ügyetlensége miatt kitört a köztársaság. Észreveszi Fityiszt. Gyűlöl­ködve lép felé. de megcsú­szik a golyócskákon és nya­kát töri. Fityisz eszi a halat. „Jó?” — kérdezi a vendéglős. ..Jobb lenne otthon szalon­nát csurdítani” — válaszol­ja Fityisz. Halmai Albert dolf, Horváth József, Lentz György.) Rideg Sándor: Daruszegi vasárnapok. — Az ismert re­gény a felszabadulást köve­tő napokban játszódik, a du­nántúli falu szegényparaszt­jainak körében. Tárgya: harc a földért. Humor és tragédia egyaránt jellemzi a könyv tévéváltozatát is. (Rendező: Zsurzs Éva, dramaturg: De­rne Gábor, szereplők: Pécsi Ildikó, Koncz Gábor.) Wodehouse: Forduljon Psmith-hez. — Készítői ígr summázzák a tévéjáték cse­lekményét: „Vidám történet egy mindenre képes, vállal­kozó kedvű fiatalemberről, aki egy szép napon igazi an­gol kastélyba vetődik, mint híres költő és díszvendég. Előbb csak egy gyémánt nyakék elrablásával foglala­toskodik, majd halálos szere­lembe és egyéb kelepcékbe esik, de csak azért, hogy ügyeskedhessen, mindig minden jóra fordul. (Rende­ző: Málnay Levente, drama­turg: Szántó Erika, szereplők: Balázs Péter, Huszti Péter, Piros Ildikó, Bencze Hona, Szegedi Erika, Feleki Kamill, Szilágvi Tibor, Nómethr Fe­renc, Márkus László, Csáká­nyi László.) Szamos Rudolf: Kántor, a detektív. — A készülő ötré- szes tévéfilm-sorozat főhőse Kántor, a nevezeites rendőr­kutya, a szerző könyveiből is sokak által ismert német juhász, A történetek mind­egyike szabályos krimi, csak-’ hogy Maigret felügyelő ez alkalommal négylábú, hiszen mindig Kántor a soron kö­vetkező ügy felderítője. (Ren­dező: Nemere László, drama-' turg: Lendvai György, gze-. replök: Madaras József, Szi­lágyi Tibor, Horváth Sán­dor.) N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom