Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-06 / 131. szám

fiiáJRUns a 25 éven intézményben Az alkotó ember dicsérete Kovácsolt barakk lámpa A vendégkönyv bejegyzései elismerésiről árulkodnak; hol felsőfokon, hol szerényebben fogalmazták a dicsérő monda­tot, de egyértelműen a tiszte­let és a lelkesedés hangján. Amit láthatunk a nagytétényi Z&inkó Vilmos Ipari Szak­munkásképző Intézet torna­csarnokában, amely a mostani napokban a kiáilítóhelyiség ti­tulusát nyerte el, megértfem- li az elismerést, Az intézet ta­nulóinak munkáiból szomba­ton. a 150 végzős diák balla­gásának napján nyitott kiállí­tás szavak nélkül, a készített művek tárgy} valóságában mindennél jobban beszél az intézményben, a műhelyekben folyó oktatás színvonaláról, a tanulóik alapos, gondos szak­mai felkészültségéről. Manapság már annyi az eh­hez hasonló és más jellegű ki­állítás, ennek kapcsán..a di­csérő szó, hogy az emberen olykor akaratlanul is a kétke­dés vesz erőt. Vajon igazak-e a szavak? Aki ezt a kiállítást végignézi — és remélem, so­kan lesznek ilyenek, hiszen az intézet közel harminc kör­nyékbeli általános iskolának küldött meghívót —, nem hi­szem, hogy abban ezek a két­ségek felmerülnek. Elég, ha csak a lakatosszakkor tagjai által készített, remekbe szabott kovácsoltvas azcbaóiszeket te­kinti meg. a térelválasztót, a nagyméretű tükröket, asztali lámpát. Rendkívül szépeik a Nógrád megyei Textilipari Vállalat jobbágyi telephelyén dolgozó francia nóiszabó-szak- rnát tanuló lányok készítmé­nyéi, a nagyon munkaigényes, hímzett, kerek asztalterítő, a subaszőnyegek, kis ruhák. El­ismerésre méltó a mérethűen kicsinyített csarnoki futóda­ru is, a mátranováki Ganz- MÁVAG-ban tanuló diákok közös munkája. A fiatalok és oktatóik al­kotó munkáját dicsérő kiál­lítást kettős évforduló jegyé­ben rendezték meg Nagyba- tonyban. Az idén hazánk fel­szabadulásának 30. évforduló­ját ünnepeljük, a nagyba tornyi szakmunkásképző intézet pe­dig fennállásának 25. évfor­dulójához érkezett. A Nógrádi Szénbányák jog­elődje 1049. szeptemberében indította be Nagyba tonyban a vájároktatást. Az iskolát egy évvel később a Munkaerőtar­talékok Hivatala — rövidítve és közismert nevén: MTH — vette-gondozásába és szervezte meg most már az államilag intézményes, szakrendszerű vájárképzést, amely 1963-ig tartott. A bányászat vissza­fejlesztése profilváltást köve­telt: vasipari szakmákat és villanyszerelést kezdtek taní­tani, s 1987-tól mezőgazdasá­gi gépszerelő, 1972-től női- szabó-szakmát is. Jelenleg — a kötő- és hurkolóipari kon- fekcióssal együtt — hat szak­ma „titkaira” tanítják a Z&in­kó Vilmos Szakmunkásképző Intézetben a fiatalokat. Az is­kola .tanárai az évforduló al­kalmából kis számvetést is ké­szítettek: ennek tanúsága sze­rint a 25 év alatt 3049 tanuló szerzett szakmai bizonyítványt az intézményben. Hantos Sándor, az intézet igazgatója az alábbiakban fog­lalta össze a házi kiállítás cél­kitűzéseit és hasznosságát: — A ballagáskor nyitottuk meg a kiállítást azért, hogy a szü­lők, akik néha nem is hiszik, hogy milyen nagyszerű dol­gokra képes gyermekük, lás­sák. hogy mit tud a fiuk vagy a lányuk. A tanulók számára pedig azt írtuk elő, hogy olyan munkákkal jelentkezzenek, amilyeneket a munkahelyü­kön, a gyárakban, üzemek­ben készítenek. Így értük el, hogy tanulóink a termelés egészét látják, és nemcsak a részfolyamatokat, azokat a munkákat, amelyekkel ők ma­guk foglalkoznak. Mindezek mellett a kiállítással nem utol­sósorban az volt a célunk, hogy segítsük az általános is­kolák pályaválasztását. A környék iskoláinak hetedik osztályosait levélben hívtuk meg, jöjjenek, nézzék meg milyen szép munkákat csinál­nak tanulóink. Hátba kedvet . kapnak ők is valamelyik szak­mához. A nagybátonyi iskolá­ból még a hatodikosok is el­jöttek. Mert nem árt. ha már ebben a korban gondolkoznak a szülök és a gyerekek egy­aránt az érdeklődésnek és a képességnek megfelelő élet­hivatáson, életpályán,. A szép, az embert munkát dicsérő kiállítás június köze­péig látható. — ok — A BÁNYÁSZÓ Csodálatos időről emléke­zem, mely nem szabad, hogy feledésbe merüljön! ■ 1946. szeptemberét írtuk. A szabad bányásznépem szol­gálatában voltam. Vándor­tanító lettem és négv bánya­telepen tanítottam. Mizserta- bányatelepen lakunk a kas­télynak is beillő, volt bánva- igazgatói lakás egyik részé­ben. Ez is elég volt. hiszen alig volt bútorunk. De volt bennünk hit és lelkesedés. Előttünk állt egy úi. izgal­mas. még soha nem ismert elet! Most legtöbbször Jánosak- nán tanítottam az 1—4. osz­tályokat, de többször vala­mennyi tanulót. Ticsényszky tanítónéni ugyanis megbete­gedett. öt helyettesítettem. Naponta gyalog tettem meg a 3—4 km-es utat. Már kora reggel indultam a nagy távolság miatt. Mentem végig Mizserfa egvházsoros, kilométer hosszú utcáján. Üd­vözöltem a korábban kelő is­merősöket. Elmentem az is­kola. orvosi rendelő, maid a bánvairoda mellett. A szén­osztályozó előtt átmentem a síneken és nekivágtam a hegyoldalnak. —; Meredek volt naavon a Kalaoat nevű hegy. Ez a séta azonban a .legjobb élvezet volt számom­ra. Megálltam a domb köze­pén és visszanéztem a pará­nyivá zsugorodott rakodóra, a telep apró házaira, a sür­gölődő emberekre. Felértem a hegytetőre. A szeptemberi nap bearanyozta a tájat. Bódultán néztem a Mátra kékes, még kissé párás vonulatait. Mögöttem a Som- lyó-hegyet és a Karancs hár­mas kúpját. Már nemcsak a szemem ölelhette át e csodá­latos tájat, hanem valóságban is teljesen a miénk volt. Mi­énk volt a ragyogó napfény­ben. tündöklő összes hegy­orom, a zöld völgyek és a csillogó szenet rejtő bányák. Megindultam lefelé a ka­nyargó ösvényen. Beértem a Jánosakna feletti kis akácos­ba. A vékony fák között gye­rekek tűntek fel. Így volt ez minden reggel. Elém lőttek és várlak tanítványaim, az én drága véreim, a bánvász- gyerekek. Mezítlábas, rövid- nadrágos mivoltukban hajda­ni magamat láttam. Hiába intettem őket. hogy örülök, ha mind-mind az iskolában vártok, s nem teszitek meg a hosszú utat. ök minden reg­gel a domb alant vártak rám: az Akác, gyerekek, a fekete, csillogószemű Gordosok — Palkóval az élükön. Halász Józsi, Csatai Jancsi, a Ripsz és Korényi gyerekék. s mind­mind a többiek. A régi palahányók tetejére házak épültek. Így alakult ki a hegyoldalban teraszosan, a szép bányatelep. Ballagtunk lefelé a Poracson. Onnan már közel volt az iskola. Előtte szép gesztenyesor. A magas lépcső mindig tele volt gye­rekekkel. Közel harminc év távlatából is tisztán emlék­szem rájuk: A túlkoros Godó gverek nehezen tanult. de írása olyan volt, mint meg­annyi igazgyöngy, s oly bol­dog volt, ha egy-egv sikeres munkájával ő is örömet sze­rezhetett. — Monori Bandi nagy madarász volt. Egyszer egerészölyvet hozott az isko­lába. Balogh Erzsikének úgy ragyogtak szemei, mint a leg­tisztább gyémántok. — Fekete Erzsiké ragoszkodó. hűséges, kitűnő tanuló volt. Sokszor látom még ma is. amint áll a pad mellett és bátran, tisz­tán mondja a feladatot. Előt­tem van a két szöszke Buda­vári kislány, a nagyobbak 4 NÓGRÁD — 1975. június 6., péntek Jó „szövetségesek" a fiatalok EGY ÉVE LESE MÁR. hogy itt laknak. Azaz már itt élnek — együtt a faluval a munkájukon keresztül. „Ml nemcsak lakást, otthont ta­láltunk Szügyben” — mond­ja Marczinkó Jánosné. Először csak őt találjuk meg. A férje Balassagyarma­ton van kocsival, egy kislányt vitt be a járási úttörőszövet­ségbe. — Tulajdonképpen az én munkámban segít ezzel — magyarázza a fiatalasszony — mivel én vagyok az úttörő- csapat vezetője. Persze. fe­lesleges és meddő dolog me­reven meghúzni a határt a munkánk közö.t. Én taní­tok, ő a művelődési otthon vezetője: a közművelődés és a pedagógia, az iskola pedig egyre közelebb kerül egy­máshoz. Igaz, nálunk nem­csak erről van szó — mond­ja mosolyogva. Mindez később is sűrűn szóba kerül. Mert Szügyben a kulturális élet. a rendezvé­nyek közönségét, szereplőit, szervezőit főleg a fiatalok között találjuk. A KlSZ-szer- vezet munkáját ebben az év­ben megyei harmadik helye­zéssel jutalmazták. Sikeres népitánc-csoportjuk, (akiket Marczinkóné kísér zongorán) az úttörőcsapatból várja az utánpótlást. — Nagy terveink vannak! Tájolásra készülünk: a népi táncosok műsora mellett egy- felvonásos darabok elő­adásával. Szeretnénk a tánco­sok mellé még egy pávakört is szervezni. Az a kár. hogy nyáron a fiatalok is „kies­nek” — nem a mezőgazdasági munka miat:, hanem egy kel­lemesebb oka van: külföldi es belföldi jutalomutakra készül­nek. .. Jól dolgoztak — és ebben benne van sok kulturális te­véken vség ük ís. — KÖLCSÖNÖS A KÖVE­TELÉS. kölcsönös az ígéreteit betartása — azt hiszem, ezen sikerül együtt dolgozunk. Nagyon sok segítséget kap­tam tőlük az induláshoz. Tár­sadalmi munkában kifestet­tek a művelődési otthont, se­gítettek a közönségszervezés- ben. bármikor kerten*. — Mire jön be leginkábba közönség ? — Ez nagyon változó. Az április 4-i műsorra minden­ki eljött szinte, tömve volt a nagyterem (pedig a kör­nyékén ez a legnagyobb szín­házterem. ..) Természetesen biztos a telt ház a bálokra... kocsikaraván áll a ioutcan. A színházzal nagy gondban vagyok: minimális tájékoz s- tas alapján kell szerződni egy-egy előadásra. Különösen érvényes ez a műsoros es­tekre. Zsákbamacska gyak­ran az ŐRI műsorajánlata ís. És ha megtelnek a széksorok egy rossz program idején, le­hetjük, jönnek-e legközelebb. Igényes közönség van Szügy­ben! — Most már név szerint is­merjük a falu lakóit. Ha va­lami problémánk van szól­hatunk. segítenek. Mivel vá­rosiak voltunk Borsod megyé­ben. eleinte a helyi szoká­sokkal is meg keltett ismer­kednünk. Most már tudjuk: érdemes megnézni a tanac— házán, nem lesz-e lakodalom. az konkurrencia a leg.óbb rendezvénynek... Alakulóban van egy szerződés a termelő­szövetkezettel. szeretnénk ja­vítani az együttműködést. — Hallottam, hogy szeret­ne népművelői végzettséget szerezni. — Népművelés—magyar szakra jelentkeztem. Bizonya­ra nem lesz könnyű bejutni... Ha nem siketül, a debreceni tanítóképző szolnoki kihelye­zett tagozatán próbálkozom a népművelő szakkal. — A helyi kulturális ha­gyományokat mennyire tud­ják felhasználni a közműve­lődési munkában’ — A feleségem a tervezett pávakor műsorához szlovák népdalokat vesz magnóra idős asszonyoktól, szlovák dal­csokrot szeretnénk betaníta­ni- Már sok mindent ért a szövegükből.. Másik dolog ,a népviselet: a népi táncosok ré­szére kellene szügyi öltözet. Je'enlea a bafessa gyarmati m"ve!ődési központtól köl­csönbe k-nott ruhákban tán­colunk. Mi lesz. ha vissza­kérik? M> nénzi nem tudunk adni a ruhákért, de a falu érdiekében kérjük azokat, akiknél a r>adláso->. a szek­rények mé'yén von eredeti néovise’st. ne pesti gyűjtők­nek adják el. — A FELESÉGE AZT mondta, ot'honra leltek eb­ben a faluban. Ön is így lát­ja? — Igen. Itt akarunk letele­pedni. építkezni. Nehéz, de szép ez a hivatás, amit vá­lasztottam. Nem bántam meg. G Kiss Magdolna Mai tévéajánlatunk 18.30: GAZDASÁG ÉS most leaajló energiaválság TÁRSADALOM, I. RÉSZ. tudatára adta a világnak, hogy a természet adta nyers­Bognár József műsora. anyagot nem tekinthetik kor­Gyakran hallani manapság lati annak a pazarló techmoló- a világgazdaságban végbeme- Siák helyett jó kihasználást nő változásokról, az energia- biztosítónkat kell keresni, s válságról a -takarékosságról, gondolkodni kell új nyers- A hagy világgazdasági össze- anyaglforráso-król, nyers­függések tükrében világítja smyagot helyettesítő anyagok- meg e kérdéseket — Hajdú rdl- A természet nem tárgy, Jánosinak, a Népszabadság hanem folyamatok ég egyén­in unka társának kérdéseire súlyviszonyok egysége; az — Bognár József akadémikus, és .'Szerűség megköveteli a ví- a téma szerkesztője, a Ida- !&g gazdasági folyamatainak gyár Tudományos Akadémia komplex végiggondolását, Világgazdasági Kutató Inté- amelyből természetesen a »ér­zetéinek igazgatója sadalmi kérdések sem ma rád­. , . . ' . . hatnak ki. Az emberiség es a termé­szet viszonya az utóbbi idő- A világgazdaság ma függő­ben megváltozott és a szá- sel=®k rendszere; politikailag zadford ülőig, 2000-ig további gazdaságilag egyaránt a jelentős változás várható, békés egymás mellett élés Erre az időszakra, mintegy gondolata győzött, amely nél- hétmilliárd lakosa lesz a ' kül nem lennének tnegoldha- töldnek, akiket nemcsak tok az emberiség legnagyobb élelemmel kell ellátni, ha. gondjai, köztük is elsősorban nem biztosítani kel számúira a7- élelmezés, amely ma is az energia- és nyersanyag- s°k millió ember napi prob- ellátást is. A problémák nem lémája. oldhatók meg a jelenlegi tér- A műsor öt adásban kerül melésí mechanizmussal. A képernyőre. közül Widreisz Ida. Kapos­vári Kati, Maurics Mária. — Mind tiszták, szépek, igyek- vőek voltak. A gyengébb ké­pességűek is akartak. Felso­rolhatnám mind őket. de er­re nincs lehetőség. Mindnyá­jan kedvesek voltak és azok ma is számomra. Szeptemberben került ke­zembe egy füzetecske. fede­lén vidám gyerekek futottak. Felettük kék selvemzászló repdesett, közepén aranycsá­kány — a bányászok régi, hűséges szerszáma — és az úttörőmozgalom jelképe. Jóhangú gyerekeim nem­sokára énekelték is: „Kék selyem a lobogónk, kö­zepébe aranycsákány kivarr- va. De sok magyar úttörő ma­sírozik, táborozik alatta. Ugye fiúk, ugye lányok gyöngy ez az élet, Erdők-mezők sejehai. he- gvek-völgyek integetnek felé­tek.” Jánosaknán azonban lejárt a helyettesítés idem. Nagyon nehéz volt elbúcsúzni drága tanítványaimtól. De búcsúz­tam Mizserfától is. a nagy­szerű emberektől és ottani tanulóimtól: a Soproni. Vnj- pál, Bakos, Pádár gyereked­től, s a ‘többi szívemhez nőst iskolástól. Izgalmas nyár volt 1947. nyara. Orosz szaktonfolyamra kerültem Budapestre. mely június közepétől augusztus végéig tartott (július 21-től augusztus 30-ig). Közvetlen kapcsolatba kerültem az ak­kori úttörőközoont vezetői­vel: Szendrő Sándorral, Ku- rucz. Balika elvtársakkal és a többiekkel. Többször jár­tam a Gorkij fasor egyik vil­lájában székelő központban. Ez nagy segítséget jelentett további munkámhoz. Kapcso­latba kerültem a MÁSZ (.Ma­gyar Állami Szénbányák) il­letékeseivel is: Osztrovszky György elvtárssal és Horváth Tivadar ifjúsági előadóval. Az úttörőközpomttól körzeti út­törővezetői megbízást kaptam. Feladatom volt a csapatok szervezése, támogatása a nóg­rádi szénmedence bányatele­peim. — Ugyanakkor a peda­gógus-szakszervezet salgó­tarjáni járási ifjúsági felelő­se is voltam. — Még ha el is feledték azóta, megyénk első úttörővezetője voltam. mert megyei és járási úttörőveze­tőket csak jóval később ne­vezték ki. Fenyvesi József (Folytatjuk) 4z idegentormait)inról Az idegenforgalom helyze­téről, feladatairól tartott saj­tótájékoztatót csütörtökön Molnár Károly, belkereske­delmi miniszterhelyettes. El­mondotta: a turizmus dina­mikus növekedését jelzi, hogy az elmúlt évben több mint hárommillió magyar állam, polgár utazott külföldre, s a lakosság a belföldi és külföldi utazásokra, htetmilliárd fo. rintot költött. A belföldi tu­rizmus is fejlődik, idén az első negyedévben például 3 7 százalékkal többen keresték fel a különböző szálláshelye­ket, mint az emúlt év hason, ló időszakában. Az utazási irodák bővítik programjaikat és fokozódik az érdeklődés az országjáró, városlátogató, hobbytúráik iránt. Az idei év idegenforgalmá­nak lebonyolítására fol ké­szültek a vendéglátóipart vállalatok, a szállodai férő­helyek száma mintegy 400 ággyal bővült, többek kötött a szolnoki Pelikán Szálló, és a hajdűs^oboszlói Délibáb Szálloda új szárnyának éké­szültével. (MTI) Előkészítő „Hogyan készüljünk mate­matikából a szóbeli felvéte­lire?” címmel új Intenzív elő­készítő tanfolyamot hirdet az egyetemi-főiskolai felvételire készülők számára a TIT Jó­zsef Attila Szabadegyeteme. A foglalkozásokat öt alkalommal fcét-két órában, június hónap­ban tartják délután fél 6 órai kezdettel. Felvilágosításokat hétfőtől csütörtökig, minden délután 2-től 5 óráig nyújt a József Attila Szabadegyetem titkársá­ga. fordulat... Konstantyn a gyerekével sétál a parkban. Egyszerre odalép hozzá Tadeusz, a ba­rátja: — Milyen gyönyörű Had van! A szeme, az orra. a szája a tiéd. Olyan, mim egy kis angyal. Most jut eszembe: adj egy szúz.st elsejéig. Konstantyn! — Nem adok — feleli hű­vösen Konstantyn. — Ez a fe­leségem. első házasságából való...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom