Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-05 / 130. szám

Kényelem Nagyorosziból Nemrég nyerte el a Köny. nyüipari' Minisztérium Ki. váló■ Szövetkezete címet a FAVORIT Cipész Ktsz. A vál. lalat termelési értékének öt. ven százalékát, mintegy 23 millió forintot a nagyoroszi telephelyen termelnek meg. A környező falvak és Nagy- oroszi lakóinak az üzem jó munkalehetőséget biztosít. A mübőrfelsörészű házicipők ké. szításé inkább női munkaefő- ket igényel, ebből követke­zik, hogy a vállalat 160 dől. gozójának többsége nő. A nagyfokú gépesítés hozzájárul a gyors, pontos és könnyű munkavégzéshez, amelynek bizonyítékai az esztétikus há. zicipők. Első művelet a szabás. Rinézer János a papucsók talprészeit szabja A fejbevarrást Trébel Szilveszteriné oszlopos tűzőgéppel végzi Több bútort kór — Képviselőielölt és kap a belkereskedelem Az 1975-ös esztendőre az eredetileg tervezetten kívül további 700 millió forint ér­tékű árut kért a belkereske­delem a hazai bútoripartól. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 18 százalékkal több bútort kell ez évben készíteni, mint amennyit az év elejei terv­egyeztetések. s a várható rendelések alapján elhatároz­tak. A Könnyűipari Minisz­térium hatáskörébe tartozó gyárak, szövetkezetek közül számos vállalkozott többlet- gyártásra, s így összesen 570 millió forint értékű szobabe­rendezés és egyedi bútor elő­állításához szükséges kapaci­tás jött létre. A minisztérium véleménye szerint azonban a hazai ipar képes a fennmara­dó több mint 100 millió fo­rint értékű bútor gyártására is, mert az eddig vállalkozó­kon túl még sok kis- és közép­üzem foglalkozik bútorgyár­tással. A jelzések szerint különö­sen a kárpitozott és fénye­zett bútorok kelendőek, és ezek közül is az ülőbútorok. A Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat például, noha rekonst­rukciója még be sem feje­ződött, egymillió 50 ezer szé­ket gyárt belföldi rendelésre, de még így is további 200—250 ezerre lenne szükség. Nagyon kapósak a múlt évi otthon kiállításon bemutatott ter­mékek is, köztük az olyan kis, illetve kiegészítő bútorok, mint a telefonasztal, a könyv- szekrény stb. Ez utóbbiak vá­lasztéka az idén várhatóan tovább javul a Könnyűipari Minisztérium által meghir­detett országos pályázat nyo­mán. Felkészültek arra, hogy ha menetközben valamely ter­mékcsoport előállítása körül problémák adódnának, a ter­melési feladatokat rangsorol­ják, de olyan fontos igénye­ket, mint például a gyermek­bútorok kereslete, feltétlenül kielégítsenek. Végezetül számolnak azzal is, hogy az idén sem marad el a szükséges bútorimport. Egyebek melleit az NDK- ból, Csehszlovákiából, Len. gyelországból, a Szovjetunió­ból, továbbá Jugoszláviából hoznak be bútorokat, és igénybe vesznek némi finn, olasz és NSZK importot is. Váratlanul ért... — IGAZGATÓ NÉNI, elné­zést kérek a zavarásért. de engedje meg. hogy a oedagó- gusnap alkalmából, ha egy kicsit megkésve is. de a ker­tünk legszebb rózsáját.... Az­tán elcsuklik a hangja az asz- szonynak. Az igazgatónő. Ra­dies Győzőné pedig meg sem köszönheti a gyönyörű csok­rot. bezárul az ajtó. Egymás­ra nézünk, s egy “darabig hallgatunk. A csendet. a Mikszáth Kálmán Általános Iskolában, Szécsényben. Ra­dies Győzőné igazató töri meg. — Most már naook óta többször is rámnvitiák az ajtót az emberek. Itt volt a pedagógusnap. Annak is hi­re ment. hogy éppen negyed­százada vagyok a katedrán. No és a legfontosabb, a köz­ség. a járás, országgyűlési képviselőjelöltje lettem. Ren­getegen gratulálnak mind a három alkalomból. Sokan mondják, hogy legyek bátor, vállaljam ezt a rendkívül nagy megtiszteltetést. Ök ott lesznek a választáskor, de se­gítenek a munkámban is... Radics Győzőnét nemigen kell bemutatni Szécsényben és a járásban. Az egri szüle­tésű asszony — aki 1948-ban szerezte, tanítói oklevelét. 1971-ben pedig ugyancsak szülővárosában a tanári dip­lomát — már nógrádinak vallja magát. Negyedszázada él itt a megyében. Pilinyben kezdte. Szécsónvíelfaluban folytatta, s 1959-től egv hely­ben. a Mikszáth Kálmán Ál­talános Iskolában tanít mint igazgatóhelyettes, 1962. óta pedig mint az iskola igazga­tója. — Nagyon szeretem ezt a munkát. Naponta reggel nyolc órától este hat óráig megtalálhat itt bárki bennün­ket. Nem egy esetben még hazára is jut munka. Dolgo­zatok javítása, szakirodalom olvasása már otthoni téma. Inkább az iskolának, a kö­zösségnek élünk. A kis sza­bad időben olvasás, televízió­zás szerepel. A közösségnek él. Erről val­lanak funkciói is. Nagyközsé­gi .tanácstag, de tagja a vég­rehajtó bizottságnak is. Tag­ja a nagyközségi pártbizott­ságnak. Tevékenykedik a kü­lönböző bizottságokban- ott találjuk minden esetben a szülői munkaközösség meg­mozdulásain. Ha meghívót kap más rendezvényre, úgy érzi, meggyőződésből valljá: ott a helye. — Most, hogy a fiam ösz­töndíjas lett Lengyelország­ban, vegyészmérnöknek ké­szül, valahogy több a szabad idő nékem is, a férjemnek is. Ezt a szabad időt pedig a közösségnek áldozzuk. Nehezen beszél önmagáról Radics Győzőné. Hangot is adott ennek. Amikor azonban a jelölésére terelődik a szó... — AKKOR döbbentem rá rendkívül nagy felelősségem­re. a megtiszteltetésre, amikor először Szécsényben. aztán Ludányhalásziban megtartot­ták a jelölő gyűlést, amikor rétegtalálkózókon hallottam az emberek véleményét, ké­rését. Most már elárulhatom. Soha nem gondoltam arra, hogy egy kis faluból elindult tanítónő a népképviselet leg­magasabb fórumának, az or­szággyűlésnek is tagia lehet. Látom, hogy nagy feladat ez. sok mindennel kell foglalkoz­ni. Ügy érzem azonban, hogy a pedagógus mindig, minden esetben a közösségért dolgo­zik. Akkor is, amikor elin­dítja a gyermek kezét a be­tűvetésre, akkor is. amikor a fejlődő emberpalánta jellemét formálja, s akkor is, amikor felnőtt korában mint ország- gyűlési képviselő viseli szí­vén a dolgát. Szóval ez mind közösségi tevékenység. ami megszokott a pedagógus szá­mára, még akkor is. ha gya­korlás közben ezer és ezer új dologgal találja szemben ma­gát. Visszakanyarodunk az isko­la életéhez. Radlicsné büszke anra, hogy a 24 nevelő jól i megérti egymást, jó a kollek­tív szellem, ami az iskola eredményeiben is jelentke­zik. Maga az a tény, hogy több mint négyszáz gyereket tanítanak, nagy felelősséget ró az igazgatóra, a beosztott pedagógusra egyaránt. Az pe­dig, hogy a végzős gyerekek közül például az idén is egy kivételével valamennyi tovább tanul, s a Mikszáth iskolában végzett fiatalokat megtalál­hatjuk a szakmunkásintéze­tekben. a középisikolákban. az egyetem padjai között, önma­gáért beszél. j — Jó a kollektívánk, egyiilt vagyunk. Ha megválasztanak, tőlük is sok segítséget, meg­értést várok. Eddig is bizonyí­tottuk, hogy tudunk egymá­sért tenni, most még nagyobb szükség lesz erre. .. Kollégá­im is tudják, hogy nagy mun­ka, még nagyobb felelősség országgyűlési képviselőnek lenni, egy egész járás örö­meiben, gondjaiban osztozni. De úgy érzem, hogy itt, ebben a munkában minden kis ered­mény számít. Mi majd a ki­csit is megbecsüljük, ,csak az a fontos. hogy évről évre előbbre lépjen a járás, mind boldogabb emberek lakják a községeket. Ehhez a választó- polgárok segítése mellett fel­tétlen számítok és kérem a párt-, a tapács, a Hazafias Népfront, a társadalmi szer­vek segítését, támogatását. Még egyszer ismétlem: közösen könnyebb... A jelölő gyűlé­seken, a rétegtalálkózókon máris bőven, kaptam útra- valót. Megválasztásom esetén lesz mivel indulni. De ha már vállaltam a képviselőséget, ak­kor tenni is kell az embere­kért. A bizalomra rá kell szol­gálni. Természetesen most már még jobban meg kell is­mernem a járást, az embere­ket, hogy ne csak ők. de én is kérhessek tőlük. Segítsé­get, megértést és támoga­tást. .. Nincs sok idő ahhoz, hogy Radics Győzőyié megválasztá­sa esetén átlépi az Országiház küszöbét. Elfoglalja helyét képviselőtársai között. — MÁR MOST IS erősebben dobog a szívem, ha erre gon­dolok. Igaz, már jártam azOr- száigházban, talán ötször i6, csak akkor az épület szépsé­ge töltött el. Most ezt a fele­lősségérzet váltja fel. .. Somogyvári László A Zrínyi Ilona brigád a szalagon naponta 700 pár lábbelit ké szit el ! A díszítést még a korszerű gé- A felsőrésszel ellátott lábbelik pék sem tudják elvégezni Ga- végül a fröccsöntőgépen nyerik ramvölgyi Józsefné könnyen el- el végső formájukat, amelyen bánik a nagy kézügyességet Szaniszló Istvánné dolgozik igénylő feladóitól Képek: Fodor Tamás A megfontolt emberek azok, akik azt tartják: a mai ember legna- gobb ellenfele az idő. Ha ez­zel okosan bánik, nem fecsé­reli el, győz. Terek Zoltán is eizt példázta. Találkozóra készültünk. Érdekelt a közös gazdaságban' folyó munka. Teleik Zoltánt találtam — többek között — legalkalma­sabbnak arra, hogy erről be­szélgessünk. Javabeli, a mun­káját pontosan ellátó, komoly tehenész emberről van szó, aki tagja a közös gazdaság­nak, Kizárólag az ott végzett munkájából tartja el család­ját. A tsz-ben dolgozik, mint alkalmazott, a kiegészítő üzemben felesége is. Fia, Bé­la, most érettségizik, techni­kus gépszerelő szakmából, szintén a közös gazdaságba pályázik. Minden szál a nagyüzemi mezőgazdaságihoz köti a csa­ládot. Az egyéni gazdaságból indultak, méghozzá igen nagy utat megtéve. A nagyszülők is mezei munkások voltak. Az anyai ág Kárpat-Ukrajnából, az apai ág Kazánról szárma­zott. és valahol kint Ésaak- Amerikában találkoztak ösz- síze. A husizas évek első felé­ben kitántorgott nincstelenek soraiba tartoztak, akik az éhhalál és a megaláztatás elől menekültek tengeren túlra. Aztán visszatértek és Bedepusztán telepedtek le. Ott is távolabb a lakott terü­letektől. Az idős Telekné még ma is él, megviselten a sok megpróbáltatástól, de hál’ istennek egészségben. Megnyugodva Koreával, só­hajtotta: — Jól van ez így, sowkal jobban. .; Nagy hajszával múló nehéz esztendőik vannak a sóhaj 1 mögött, A fiatal Telekné, Ju­Telek Zoltán példája lisfca részletezte az elmúltat, de összehasonlítva a jelen helyzetükkel. Szép barnára sült az arca, aranyszőkébe forduló a haja. Amikor meg­szólalt, az arcán piros folt kerekedett. Kezének legyin­tésével is kifejezte, mit je­lentett számukra az elmúlt világ. — Más már ez az élet... Bedén földjük volt, hét holdnyi. Jószág is bőviben, és ezzel a kegyetlen sok munka. Az idős Telekné meghajlott háta, fájós lába a tanúja e keserves verejtékezésnek. Persze, hogy volt abban Is öröm. Az is kedvre derítette őket. ha eladhatták amit megteremtettek, mert életük fenntartása így volt lehetsé­ges. A tejből túrót készítet­tek . azt batyuban a hátukra vették és a piacig tizennyolc kilométert gyalogoltak vele. Öröm volt, amikor tehertől megkönyebbülten rótták az utat hazafelé. De csak addig, amíg haza nem értek, mert otthon várta őket az újabb munka, özvegy Teleimét az emlékezés ellágyította. — Én azért ott nagyon sze­rettem élni... Igaz, szeretett, mert két kezükkel kaparták össze va­gyonúikat. Á fiatalok is sze­rettek mindaddig, amíg nem találtak egy újabb életre. Amikor ráleltek erre, már nem volt erő, amely vissza­tarthatta volna őket, hogy ne fordítsanak hátat a múltnak, és ne álljanak az új paraszti életet formálóik élvonalába, lebontották a bedei názat. Nyoma sincs már. ahogyan a régi életnek is hátat for­dítottak. Megyerben az új fa­luréseiben. a házuk. Tágas, tiszta az udvaruk. Hátul az ólak. apró jószágoknak és egy üresen, álló tehénistálló. Ezen túl széles kert. Az öregasz- szony dolga volt az állatok­kal foglalkozni. Abbahagyta, mert már nem bírja. Az őszinteséghez tartozik, hogy nem is szükséged már a csa­lád az ebből eredő bevételt. Jól fiziét a közös gazdaság. Elöl a bejárattól jobbra Te­lek mamának egy kisebb hajléka, de úgy tűnik, a Fu­tatok is szívesebben időznek itt. Szemben a családi húz. Nagy előszoba, azonkívül még három nagy szobi. Takarosán berendezve, a meleg elől mé­lyen lefüggönyözve. A fiatal Telekné említette a család idei tervét. — Most készülünk a fürdő­szoba építésére... Mint a napsugár, amikor benevet a homályba, kukkan­tott be a szobába a legkisebb a kistüindér, Erika. Szép, egészséges kislány, pirult az arca, szőke a haja, akár az anyjának, és igen jól illik ehhez a világoskék rurracs- kája. Illedelmes, okos, mint a mai gyerekek, hiába, hogy a második osztályt végzi. Az asztalon napilapok, egy leg­frissebb képe« heti újság, azok után érdeklődik, de et­től . eltekintve minden kér­désre világos kerek válaszo­kat ad. Akkor fejezte be a társalgást, amikor iskolatár­sai keresték, hogy magán, ügyükbe mélyedjenek kint a napsütötte gyepes udvaron. Az anyja szeme csillan, a nagymamáé ellágyul, amikor a kislány után tekintenek. A fiatal Telekné nagyon hatá­rozott. — Mindenért megdolgo­zunk. .. Ez az igazság. Mindenért, amijük van, becsületesen megdolgoznak. És most már a számításukat is megtalálják. Kettőjük biztos kereseteoől élnek, de az idén már ott lesz a harmadik kereső is, a megérett fiú. És ők. az idejükkel is jól gazdálkodnak. Amikor a munkájuk megen­gedte, tehát a dermedtebb hónapokban, Hévízen pihen­tek, de most dolgoznak Már szinte mosolyogni való. rogy képtelenség Telek Zoltánnal egy tartalmasabb gondolatcse­rét lefolytatni. Egyszer talál­koztunk kint a puszta alatt a háztájiban, de a munka unv- nvira sürgette őket, hogy vé­tek lett volna beszélget Issei megzavarni e szorgn’ not. Üjabb találkozót beszV." mk meg egy későbbi időpontra. De Telepe Zoltán nagvon el­foglalt ember. Hajnal négy­kor már a jószágoknál >'aQ. minden figyelmét arra ja. Nyolc órára végez. Ha nem hajtanak ki. iránv a növényápolás. tgv ment fuccsb® a második találkozá­sunk is. Lókapázták a háztá­ji burgonyát. Amikor a sa­játjával végzett, ment seeí- tenj a szomszédjának. Aztán jön az ebéd. ás délután ’smét a jószág, késő estig. Sajnos, beszélget '«re sincs alkalom, mert , az idővel jól kell gaz­dálkodni. hiszen a munkából él a család. A munkát ped!g jó időbeosztással zavartala­nul végezhetik. Ha ez így van. akkor vér. eredmévben én is megtud­tam. ami tulajdonképpen tn. gém érdekeli... Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom