Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
Üzemszervezési pályázat A Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezér- igazgatója pályázatot hirdetett munka-, üzem- és ügyvitelszervezésre. Az első díj 5000, a második 4000, de kitűztek többek között tíz-tíz 500 forintos díjat is. A kinevezett bí- ráló' bizottság '*két csoportban értékeli a jelige^ pályázatokat és szakvélemény alapján fizetik'ki a díjakat. Figyelemre méltó a kohászati üzemek kezdeméhyezése és módszere. Mit akarnak, milyen feladatok megoldását akarják ösztönözni? Ez kitűnik a felhívás szövegéből, amelyben ez olvasható: Milyen szervezési veszteséget lát és azokat hogyan szüntetné meg? Hogyan szervezné meg részlege, műhelye, az üzem, illetve a gyárrészleg tevékenységét? Az üzem-, munkaszervezéssel kapcsolatos kérdések gyakran szóba kerülnek a kohászati üzemekben és a többi vállalatnál is. Több helyen a pártalap- s/ervezet és a gazdasági vezetés önálló napirendként vitatta meg a veszteségidőt, a szervezetlenségből adódó többletköltségeket. Határozatot hoztak, intézkedési tervet dolgoztak ki az üzem- és munkaszervezésre, a gazdaságosság, a hatékonyság fokozására. Az intézkedéseknek már több-kevesebb eredménye is mutatkozik. Valóban, a korábbi évekhez képest több eredményről számolhatunk be. De a kedvezőtlen körülmények, az importanyagok drágulása, az anyagbeszerzés és -szállítási nehézségek fokozódtak. Az utóbbi években növekedtek a minőségi követelmények. A fokozott követelményekhez képest és adott lehetőségeinkhez képest is kevés az üzem- és munkaszervezési eredmény. A kohászati üzemekben tovább akarnak lépni, mert ezt követeli a gyár és a népgazdaság érdeke és ettől függ a dolgozók jövedelmének, szociális ellátásának fejlesztése. A legilletékesebbekhez, a munkásokhoz, a gyári kollektívához fordult a vállalat vezetősége. A hibák feltárását és a megoldásokra javaslatokat kérnek. ^Nemcsak ötletet, hanem két oldalra leírt elemzést és konkrét javaslatokat. A munkások és a vezetés együttgondolkodásáról, közös útkereséséről van szó. Együtt keresik a hibákat és minél több embert akarnak bevonni a megoldás munkájába. Azt akarják, hogy a közös gondok valóban közös feladattá váljanak, minden jó kezdeményezést, minden felajánlott segítséget, minden szellemi és fizikai erőt a legsürgősebb feladat megoldására mozgósítsanak. Jó módszer. A helyi viszonyokra alkalmazva nem ártana másutt is alkalmazni. Ha jól csinálják, az üzem- és munkaszervezésre fordított pénz bőségesen megtérül. Gépi beruházások A ’szénbányászat műszaki, technikai színvonalának növelése, különösen most a megváltozott energiahelyzetben, igen fontos. A régi, elhasználódott és sok üzemzavart okozó gépek oótlása mellett újápb, a termelékenységet, hatékonyságot segítő berendezéséire van ' szükség. Pótolnivaló is bőven van és nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy bár megnövekedtek a szénigények, azért verseny van. Előnye annak van, aki termelékenyebben, hatékonyabban, gazdaságosabban termel. Ehhez a feltételeket a beruházásokkal kell megteremteni. Vajon mi a helyzet szűkebb hazánkban, Nógrádban a szénbányáknál, a gépi beruházásoknál. Moskáth Lászlót, a Nógrádi Szénbányák beruházási ősz. tályvezetőjét kérdeztük meg, hogyan alakult az utóbbi időben a beruházások anyagi feltétele? A fejlődés gyorsításának szükségességével összhangban vannak-e a lehetőségek? — Ügy gondolom nem árt, ha néhány számot megemlítek. Az elmúlt négy évben az összes beruházási keret nem érte el a 178 millió forintot. Ebből 130,6 milliót fordítottunk gépi beruházásokra. Az idén, vagyis az 1975-ös évben 105 milliós keret áll rendelkezésre és ebből 83 milliót kívánunk gépek beszerzésére fordítani. Ezek a számok választ adnak a kérdésre — mondja Moskáth László majd hozzáfűzi: — Ebből az összegből 31 milliós értékben a szocialista relációból, szovjet, lengyel, csehszlovák gépeket vásárolunk. Elenyészően kevés a tőkés import, a többi pedig belföldi gépbeszerzés. — Milyen gépek szerepelnek a beszerzési listán? — A belföldi gépekkel kezdeném, amit az Országos Bányagépgyártó Vállalattól várunk. A már nálunk is jól bevált F—6 HK elővájó gépekből három darabot. BSZF szállítószalagból 8 berendezést. Ez a két tétel mintegy 32 milliót képvisel. Ugyanettől a vállalattól három darab egydobos vitlát, 4 darab B4.es kaparót és két fúróberendezést, valamint 130 darab úgynevezett kétéltű csillét várunk. Az utóbbiból egy rész már beérkezett. Szerepel még a beruházási tervben 3 EHOR oldalürítős felrakó, 5 csehszlovák gyártmányú függősínpálya. Ebből 3 a napokban megérkezett. Slask páncélkaparóból 4 darab az igény. Ez lengyel gyártmányú. Ezenkívül 36 darab munkahelyi szivattyú. 10 szovjet fúróberendezés, 12 légcsőventillátor és a 4 KSZP 2 átfedő kaparó. Ezek a jelentősebb tételek. — Elég gyorsnak tartja-e a gépi beruházások megvalósítását? Ha nem, akkor milyen gondjaik vannak? — Sajnos erre a kérdésre egyáltalán nem lehet kedvező választ adni. Mi az idei megrendeléseket már korábban, vagyis múlt évben feladtuk. A visszaigazolás nagyon lassú. A szocialista gépbeszerzéseket a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat bonyolítja. A 31 milliós értékből eddig, tehát a második negyedév közepéig, csak 15 millióra érkezett válasz.' A beérkezett visszaigazolásokban a vállalatok a szállítások döntő többségére csak december 15. és jövő január 30. közötti határidőt jeleznek. Mi úgy szoktuk mondani, hogy teljesen kiszolgáltatottjai vagyunk a gyártó és szállító vállalatoknak. Erre is tudnék néhány példát említeni. — A tavalyi tervünkben szerepelt két el őtol oberende' zés és két fúróberendezés is, ami még máig sem érkezett meg. Van olyan tavalyi rendelésünk, amit csak 1976' ban elégítenek ki. A tavalyi és idei rendelésből mintegy 26 milliós érték, amire csak jövőre számíthatunk — mondja Moskáth László. — Mit lehetne tenni a gyorsítás érdekében ? Talán korábban kellene feladni a megrendeléseket? Van ennek valamilyen akadálya? — Érdekes dolog ez. Elmondhatom, hogy az ideivel azonos nagyságrendű gépi beruházási tervünk már kész az 1976-os esztendőre. A megrendeléseket is feladtuk, elsősorban a hosszú átfutási időt igénylő gépekre. Ma az a gyakorlat, hogy a vállalat a gépi igényt bejelenti a trösztnek. Bizonyos tipizálási törekvések miatt erre szükség van. Amikor a jóváhagyás megérkezik, akkor adhatjuk fel a rendelést. Ilyenkor jóformán a beruházások oldala sem tisztázott még. Ennél többet aligha tehetünk — kapom a választ. Kétségtelen a szénbányászat igényei az utóbbi időben ugrásszerűen megnövekedtek és ez valószínű felkészületlenül érte a gyártó vállalatokat. A túlzottan hosszú átfutási idők úgy gondolom mégsem tarthatók a jövőben. Változtatni kellene a gyakorlaton oly módon, hogy az gyorsítsa a beruházások ütemét, hiszen kellő hatékonyság csak úgy képzelhető el. Az új eszközök beszerzése persze csak egy része a beruházásoknak. Azok gyors üzembe helyezése, hasznosítása, a gépek kezelése, megóvása a szükséges pótalkatrészek időben való biztosítása külön megérdemelne egy cikket, mert ezen a területen is van panasz és tennivaló éppen elég. A Nógrádi Szénbá-iváknál a saját rezsis beruházások is késnek, a legtöbb esetben azért, mert nem érkezett meg az anyag, alkatrész. A rendelkezésre álló pénz mindaddig holt tőke, amíg a gépet nem hasznosíthatják a termelésben. Bodó János A kongresszusi dokumentumokat tanulmányozva Nyitott Befejeződött a XI. kongresszus dokumentumainak vitája a párt- és tömegprooa- ganda-tanfolyamokon. Bacs- kó Piroska, a megyei oktatási igazgatóság filozófiai tanszékének munkatársa gyors összegezését adta a tapasztalatoknak : — Az érdeklődés hallatlanul nagy volt. Sok kérdést jegyeztünk, amelyre a beszélgetés során választ kerestek a hallgatók.. Hogy mi erről az én véleményem? A párt vezető szerepének erősítését „olvasom ki” belőle. Hogyan? Telepített üzemek vagyunk, a vezetők Pestről, a központból jöttek. Most már magam sem hiszem, hogy volt olyan időszakunk, amikor sehogyan sem értettük meg egymást... Más volt az ő elképzelésük és megint csak mást kívánt, az alapszervezettől a járás, a megye. Gyakran megtörtént, hogy kész tények elé állítottak bennünket. Vezetőt neveztek ki és mi, az alapszervezetben akkor szereztünk róla tudomást, amikor már javában tette a dolgát. — Ettől még lehet valaki jó vezető... — Ez is igaz, — hagyja helyben a titkárasszony. — De úgy gondolom, közösen csak jobban látjuk ki az. aki munkájával és emberileg is a legérdemesebb a bizalomra, a munkások bizalmára... Mert nekünk, párttagoknak mindennap bizonyítanunk kell, hogy komolyan gondolvezeíben? Nehéz, ezt így megmondani. Ezért aztán Kleiban Rezső is inkább arról beszél, amit lenniök kell majd. — Az üzemi demokrácia. a pártdemokrácia.., Mert áttanulmányoztuk mi a kongresszusi dokumentumokat alaposan. Kicsit jobban kinyílt a szemem... Látom, bogy a munkások véleményére sokat ad a párt. Nekünk is a munkásokkal, a kommunista munkásokkal kell szót értenünk abban., hogy a párttagság nem csupán tagdíjfizetés kérdése, még csak az sem. hogy eljárunk a taggyűlésekre. Elsősorban annyit jelent, hogy dolgozunk és felelőséggel szólunk arról, ami ió és arról is, ami esetleg nem tesz népszerűvé bennünket... Hogyan indulnak el? Kleiban Rezső azt mondja: — Most a kongresszusi elő. készületek során a gyárban különösen sok munkás m >nd- ta el véleményét. S mit gondol miért? Egyszerűen azért, mert nyíltan. érthetően a Szabó Istvánná: Gyakran megtörtént, hogy kész tények elé állítottak bennünket. Szabó Istvánná alapszerve, zeti titkár, a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi telepéin. Tíz kommunista. így látott munkához az alapszervezet 1969-ben. Szabónén.a]< az volt az első megbízatása, hogy párttitkárnak választották. Azóta eltelt néhány esztendő. Az alapszervezet megerősödött és Szabóné is gyarapodott tudásban, vezetési tapasztalatokban. Hogy mit „tanult” a kongresszusi dokumentumokból ? — Sokat.. . Mindenekelőtt azt, hogy a kommunistáknak a legkényesebb ügyekről is nyíltan, őszintén kelj. szólniuk egymás között — magyarázza. Salgótarjánban, az öthónapos pártiskólát végzi. — Mit mondjak? Itt az iskolán, de otthon is sokat beszéltünk a követelményekről. A párttagokkal szemben támasztott követelményekről! Varga Tibor: Jó volna, ha tö bb és lenne... korszerűbb gépünk juk mindazt, amit a munkáról, a felelősségről mondunk.. S meséli az egyik munkásuk esetét, akit „kiemeltek” vezetőnek. Jól dolgozott, s éveken át bizonyította azt is. nemcsak a maga munkáját szervezi jól, hanem mások tevékenységiének irányításara is képes. Mégis amikor vezető lett belőle, nem kevesen voltak, akik úgy vélték, csak azért került előbbre, mert párttag... X Kleiban Rezső, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vd- lanyszerelőcsoport-vezetője, a Egy nap, egy ... — Hogy kérdezhet ilyet? Bizony, nagyon nehéz mun■ ka ez. No, próbálja csak meg! Ne kapkodjon, először megmutatom, hogy kell csinálni! Táncol a kapa a kezében, forog a föld, friss■ porha- nyós kerül a száraz rögök helyébe. — Látja, így! Fogja hát a kapát és csinálja! De, hajoljon le jobban, ne úgy, mint akit a köszvény rág! Ó, egek, most meg mit csinál? Kikapálja a krumplit is, magából több károm lenne, mint hasznom! A többiek, a körülöttünk kapálok jót nevetnek özv. Lukács Sándorné, Erzsi néni rosszmájú zsörtölődésén. — Maga inkább csak beszéljen, én meg majd dolgozom. Ha egy helyben topogunk> nem haladunk semmire. Két hete minden nap kijárunk a határba, reggeltől sötétedésig kapáljuk a krumplit. Nem én vagyok itt a legöregebb a hatvanöt évemmel, látja, aki mögöttünk jön, az már 87. évét tapossa. De a többiek is mind nyugdíjasok. A dejtári tsz-töl kaptuk ezt a kis háztájit. Melegen süt a nap, száraz a föld. ágaskodnak a gyomok a krumpli körül. Erzsi néni a homlokát tö- rölgeti. — Tudja, úgy van az, hogy mire kiérek a földre már fáradt vagyok. Hajnal négykor kelek, elkészítem az ételt az állatoknak. Van disznóm, libám, negyven csibém és huszonhárom kacsám. Utána bepakolok a batyuba és jövök kapálni. Már meg mire kíváncsi: hogy mi kerül a batyuba? Megmondom, no, nem titok. Hát ennivaló: főtt tojás, sült tojás• kolbász, szalonna. Egész nap enni is kell, édes lekem. Megtámaszkodik a kapanyélen és huncutul mosolyog: — Indulás előtt még egy kis pálinkát is nyelünk. Valamivel pótítani kell az elhasznált erőt. Hol is hagytuk abba? Ja igen, szóval sötétedésig kapálunk, utána hazabattyogunk, de akkor a sok jószág már megint követeli az eledelt. Aztán meg a családnak is kell a vacsora. Ejfél is megvan mikor ágyba kerülök. Másnap meg minden kezdődik elölről. — Gondolom, télen azért könnyebb... — Akkor is van mit csinálni. Kukoricát morzsolunk, tollat fosztunk, zsákokat foltozunk. Nincs megállás, tétlenkedés. Nekem az egész életem nehéz munkával telt el. Fiatal koromtól a földből élek, földmunkával foglalkozom. Az unokáknak már könnyebb sors jutott. Az egyik titkárnő, a másik gimnáziumba jár. Van két menyecske lányom, az egyik vöm brigádvezető, Amikor a pihenésre• szórakozásra terelődik a beszéd Erzsi néni csak a fejét csóválja. — Abból nekem kevés jut. Van ugyan szép házunk, hatszobás, két család lakja, van benne televízió is. Néha rá-rá pillantok, ennyi az egész. Szívós, naptól-levegőtől cserzett arcú asszony Erzsi néni. Dicsérgetem a jó színét, a barnaságát.. — Mink, lelkem nem a tengerparton sütközünk, hanem a határban. Még az Ipolyra sem jutunk el, pedig itt folyik nem messze. Kiegyenesíti a hátát, körülnéz: — Jól elmaradtam a többiektől.. Most aztán siethetek, hogy beérjem őket. , Táncol a kapa a kezében, hullanak a gyomok. Ipar kodni kell, mert már délre jár. — vkm — Kleiban Rezső: Ne gondolja, hogy a munka riaszt... gyár legfiatalabb alapszervezeti titkára alig múlt har- mincesztendős. Január közepén választották a pártszervezet élére és februárban elkezdte az öthónapos pártiskolát. — Nem könnyű a helyzetem, az biztos. Ne gondolja, hogy a munka riaszt, mert akkor el sem kezdem. . A vezetőségnek eddig is tagja voltam. Csakhogy a párttitkárunk olyan ember volt, akit sokra becsültek a párttagok, de a pártonkívüliek is — mondja. Hogy mit tehetett volna ezalatt az idő alatt az alapszermunkások nyelvén beszéltünk a munkásokkal... Mindenki megértette mit akarunk, s ennek megfelelően tette a dolgát. . X Valrga Tibor, a pilinyi termelőszövetkezet agronómu- sa ugyancsak most, a választások idején került a párt- alapszervezet vezetőségebe. A szövetkezet jelentős lépés előtt áll. Most készítik eiő az egyesülést a szomszédos két gazdasággal, az endirefalvi és a szécsényfelfalui szövetkezetekkel. A kommunisták próbálják megmagyarázni - e lépés ésszerűségét. A munka azonban korántsem egyszerű. — A tagok megszokták egymást, a szövetkezetei — mondja. — Aztán még valamit. A környékükön nem mi vagyunk az elsők, jó pár gazdaság egyesült már. Nos, a tapasztalatok nem egyformán kedvezőek. Arra >s van. példa, hogy két jó szövetkezet „házasságából” egy gyenge gazdaság született. A tények azonban, amelyek a három kis szövetkezet erejének egyesülése mellett szólnak, makacsok. — Jól mondja azt a kongresszusi határozat, hogy a szövetkezetek továbbfejlődésének útja az egyesülésben, a társulásban rejlik — magyarázza a pilinyi agronó- mus. — Mert itt van a mi esetünk. Jó volna ha több és korszerűbb gépünk lenne, mert a tagok többsége idős, munkájukra egyre kevésoé számíthatunk. .. Olyan traktorosokra volna szükségünk, amely négy hektár helyett mondjuk tizenötöt szánt naponta. Van is ilyen gép. csak hát ez nem olcsó mulatság. Még ajkkor sem volna az, ha folyamatosan dolgoztatni tudnánk. Hármunk erejéűől bizonyára futja ilyen gépre is, mint ahogy közösen kell egyengetnünk a számunkra jövedelmező állattenyésztés útját is. •. A közös gondokból így válhatnak közös. a korábbinál nagyobb lehetőségek. Vinczc István: é NÓGRÁD — 1975. június 1., vasárnap 3
