Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-27 / 149. szám

e» r* Hárem történet — tanulságokkal Amelyekről e néhány sorban szó lesz, azokat az élet, -a mindennapok tarka világa produkálta. A történetekből nem szabad messzemenő kö­vetkeztetéseket, általánosítá­sokat levonnunk, mert minden valószínűség szerint félre- vezetőek lesznek. Bizonyos ta­nulságok azonban megszívle­lendők. '' \ HERCEG APRÓBAN Amikor elénk toppant, mar­kában szorongatva kopott karóráját, amelyből csak a kilógó szíjvégeket láthattuk, oíyan volt. mint egy fekete­herceg. Cigányherceg. A nyá­ri naptól még barnábban fenylett a bőre, sötét szeme is mélyebben égett. — Mondják már, hány óra van? — mozdult kollégám karórája felé. Szeretnem be­állítani a pontos időt. Órája, a miénkhez viszo­nyítva, egy percet,sietett. — Nem kell ezen állítani, jól jár. — Akkor nézzék már meg. hány köves? — makacskodott. — Rajta van, olvassa el. — Nem tudok olvasni — mondta erre magától értetődő természetességgel. csipetnyi szégyenkezés nélkül. Az ifjú, daliás herceg ebben a pillanatban apróra zsugoro­dott. Az addig vakítóan fe­hér inge sem vakított már úgy. Fekete öltönye, szelíd nyakkendője sem tudott már tovább babonázni. .Micsoda (megmagyarázható?, megma­gyarázhatatlan?) ellentét'1 •Gondosan ápolt külső, amely­nek egész kiszámított rende­zettsége és kellemessége mint­ha a sokkal „szerényebb” belsőt lenne hivatva palástol­ni. Vajon hogyan és miért alakulhatott így. hogy ez e ői t a húsz-egynéhány éves fia­talember eiótt titok maradt a betűk szép világa. Bizto­san meg tudná magyaráz­ni, és talán meg is értenénk. De meddig kell még a tizen-, meg a huszonéveseket meg­értenünk, hogy nem tanultak? MIÉRT VAN A SZÁJ? Az áruházban doigozó, 18 éves kislány mesélte csep­pet sem titkolt szemrehá­nyással. — Jelentkezni akar­tam a közgazdasági techni­kum levelező tagozatára, amelyre néhány lány már jár tőlünk. Megkértem őket, hoz­zanak nekem is jelentkezési lapot, hiszen vizsgázni bejár­nak az iskolába. Megígérték, aztán... amikor szóltam ne- kU. azt mondták, hogy elfe­lejtették. a jelentkezések pe­dig már befejeződtek. Hát, miért nem akariák, hogy ta­nuljak én is? Most, amikor még fiatal vagyok... Kérdésére nem tudtam vá­laszolni. Nem ismerem a szó­ban forgó lánvokat. sem a munkahelyi körülményeket sem az áruház vezetőinek a továbbtanulással kapcsolatos állásfoglalását. Mert ezek mind fontosak lennének ah­hoz hogy megnyugtató és lelkiismeretes választ adjunk. Hiszen, az ■ áruházaknak is van elég problémájuk: a negy­vennégy órás munkahét beve­zetésével szabadnap jár, a ta­nulással tanulmányi szabad­ság, a munkaerőre pedig szük­ség van. Csak tervszerűen szabad dolgozni, s tervezni kell a vágyainkat is. A kislányt azért nem eresz­tettem el üres kézzel. Miért van a telefonkönyv, a telefon, az embernek szája? — kér deztem a felnőttek olykor nagymellényü, didaktikus hangsúlyával. — Nyilván azárt, hogy másokkal érintkezésbe léphessen, felvilágosításokat kérjen ügyes-bajos doigamoz. — igaz. ez így van.. — gondolkodott el a kislány. — Csakhogy én rnég nem vagyok olyan önálló... A helyeslő bólogatás ezúttal az én feladatom lett. Az ön­állóságot tanulni kell, és * felnőtteknek okosan tanítani KI VOLT A FESTŐ? A festők szocialista brigád­ja egyike a gyár legjobb kol­lektíváinak. Nem szégyellik a munkát. Degjobb tudásuk szerint dolgoznak, szorgalma­san. De ma elegendő-e csak a munkában szorgalmasnak lenni? Nem annak kellene-e lennünk a közéleti tevékeny­ségben, a kultúrában, a mű­velődésben is? Már vagy tíz perce beszél­gettünk, erxői is, arról is, ami­kor csak úgy rutinszerűen megkérdeztem: — Es mi á ne­ve ennek a jól dolgozó, kis brigádnak? — Maoach Imre — hangzott szinte egyazon pillanatoan többek ajkáról is. — S miért eppen az ő nevét választották? — Hát, mert ő is festő volt — ragja rá egy középkorú, H a többi 3—4 fiatalabb egyetértőén bólogat Sőt, a csángó szemű, virgonc, csupa­tűz svájcisapkás még hozzá­teszi: — De nem olyan festő volt ám, mint mi... Sokkal jobb. Madách nevét bizonyára Munkacsyévai keverték össze, de őszintén megmondva, ezt núir restelltem megkérdezni. Az eset, ha nem is egyedi, de nem általánosítható. Az embe­rek többsége, túlnyomó több­sége tudja, hogy történelmünk, művészeti életünk nagyjai kö­zül ki kicsoda, és főként is- mmi brigádja névadójának „foglalkozását”, érdemeit. Hogy elég mélységében-e, az más kérdés, viszont fontos, mert a munkahelyi vezetők, a tö­megszervezetek. a művelődési imózmények számára ebben adódik és adódna jelentős sze­lep. A kulturális vállalások­ba. a névadó alaposabb meg­ismerése szervesen bei 11 esze­hető. Kevesebb formalitás, és több tartalom. Sulyok László ORSZÁGOS TIT- TOVÁBBKÉPZŐ KÖZPONT SALGÓTARJÁNBAN Országos TIT-továbbkéoző központ létesült Salgótarján határában, a Karancs-. a Sal- gó- és a Pécskő-hesvség ka­réjában. A korszerűen beren­dezett. elektromos fűtéssel, konyhával, mosdó- és zuhanv- zófülkével ellátott mégvsze- mélyes szálláshelyeken kívül előadótermet, klubot. büfét, ruhatárat Is kialakítottak a TIT országos központiának öt és fél millió forintos be­ruházásából. Az építkezéshez a salgótarjáni városi tanács ingyen telekkel és a tovább­képző központhoz felvezető pormentes út megépítésével járult hozzá. A létesítmények műszaki átadását június Hó­én, szerdán megkezdték. A továbbképző központ iúlius- ban fogadja első vendégeit, sőt a nyáron már külföldi látogatók is lesznek: a TIT szovjet testvér szervezetének küldöttségét látják vendégül. Mai tévéajánlatunk 21.15: SZIVÁRVÁNY. A Röpülj páva népzenei verseny sikere késztette arra a televíziót, hogy nemzetközi méretűvé kiterjessze a ver­senyt. Az Arany Páva folyta­tásaként most a Szovjetunió­ban hirdettek meg nemzet­közi népzenei versenyt. Ra- duga, azaz Szivárvány cím­mel. 16 ország jelentette be részvételét a versenyen, ame­lyet a szovjet nézők 1975-ben es 1976-ban láthatnak. Ta­vasszal lesz a közönségszava­zatok összeszámlálása és a döntő. A Magyar Televízió ugyancsak benevezett a ma este látható népzenei összeál­lítással. A műsorban énekes és hang­szeres művészek, táncosok lépnek fel. ízelítő a szerep­lők névsorából: Karsai Zsig- mond táncos, a népművészet mestere, Bodza Klári, Dévai Nagy Kamilla énekesek, a Fe­jér megyei népi együttes leánytánckara, a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes rajkó­zenekara. a Sebő-egvüttes. TOI KÖNYVE mese morfológiája” című ta­A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között első helven kell említeni a Magvar Szo­cialista Munkáspárt XI. kong­resszusának jegyzőkönyvét A csaknem 700 oldalos ízléses, kéomelléklettel is ellátott kötet teljes, illetve némileg rövidített szöveggel közli a kongresszuson elhangzott va­lamennyi referátumot, felszó­lalást. A Lenin összes művei 2. kiadásának sorozatában lá­tott napvilágot a 44. kötet, amely Leninnek az 1921. jú­niusa és 1922. márciusa kö­zött irt írásait tartalmazza. ..A nemzetközi munkásmoz­galom történetéből” címmel, a Központi Bizottság Párttör- té.neti Intézete, valamint Po­litikai Főisko'áia közös gon­dozásában Évkönyv ielent meg. amely a nemzetközi munkásmozgalom több vita­tott kérdésével kapcsolatos tanulmányokat és érdekes dokumentációs összeállítást közöl. • , A Gondolat Könyvkiadó az Izmusok sorozatban a manier­izmusról jelentetett me« an­tológiát: a gazdag anvagot Klaniczay Tibor válogatta és látta el bevezetővel. Megie- lent Vlagyimir Propo: „A nulmánykötet, s úiabb. bőví­tett kiadókban látott napvi­lágot egv korábbi kiadásaiban nálunk is nagy sikert aratott könyv. „A régészet reaénve”: szerzőié C. W. Ceram. Az Akadémiai Kiadónál ie­lent meg a rangos Bibliothe­ca Hungarica Artioua soro­zat 9. kötete: a fakszim'lé kiadás az 1566-ból való ..Vá- radi énekeskönvve”-t teszi közkinccsé. A Modem filoló­giai füzetek 23. köteteként je­lent meg a ..Valósághűség és képzelet”. Szenczi Miklós ta­nulmánya a romantikus esz­tétika kialakulásához tárul hozzá érdekes adalékokkal. Az Európa Könyvkiadó megjelentette Marir Préda re­gényét. „A nagv magánvos”-t és France Preseren váloga­tott verseinek kötetét. A vi­lágirodalom remekei 6. soro­zatának ,úi köteteként ielent meg a „Büszkeség és balité- let”. Jane Austen híres könv. ve. A Magvar Helikonnal kö­zös gondozásban láttak .nap­világot „Madame de Sévigne levelei”. A kötethez Gvergvai Albert írt bevezető tanul­mányt. A bűnügyi regények kedvelőinek szerezhet ió szó­rakozást Agatha Christie most megjelent regénve. a ..Gyilkosság Mezopotámiá­ban”. *A Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata — pedagógusok és diákok kivánsáeára — új­ból megjelenteti Az én mú­zeumom sorozat legfontosabb köteteit Ennek keretében látott másod’k kiadásban napvilágot a Paál. Mészöly. Színyei művészetét bemutató kis kötet, Kantba Sándor ka­lauzolásával, valamin*: a Grünewald, Dürer, Hőiben művészetét vázoló kötet. Nagy Ildikótól. Két szén fo­tósorozat is napvilágot látott, közös borítóban. Mind a ket­tő Inkev Tibor fotóművész felvételeit tartalmazza: az egvik Budapest, a másik a budai várnegvedet mutatia be. felszabaduláskori és mai állapotában. A Móra Ferenc Hiúsági Könyvkiadó népszerű Búvár 7sebkönwek sorozatában az úi kötet a bogarakkal ismer­tet meg. Az Iskolai Színpad úi füzete az általános isko­lásoknak ad színvonalas mű- soraiánlatot, Táborozzunk címmel. A kis kötet verse­ket, jeleneteket tartalmaz. . V. Jenes: kifacsart öttel Az egyik gyönyörű napon humoreszket írtam. Harminc oldalnyit. Aztán hónom alá dugtam éí Ajvajvaj városa, ba indultam, ahol a „Reszelt Torma" cimű szatirikus lap székéi.-r Az ötlet jó — mondták a szerkesztőségben. De hosz. szadalmas. Facsarja ki belőle a felesleges vizet, úgy rövi. debb lesz. Hazamentem. Sokáig dől- g óztam. Kihúztam néhány szót. Többet, bármennyire is akartam, nem tudtam. Egy hét múlva újból meg. jelentem a „Reszelt Torma” szerkesztője elöft. — Bátorkodom jelentkez. ni — jelentettem majdnem úgy, mint Svejk. —- Az utasí­tását teljesítettem. A inzet az elbeszélésből kifacsartam. — Aztán teljesen szabaddá kell ám tenni a lefolyót, hogy ne maradjon egy csepp sem vissza — mondta a vízveze. ték.szerelő szerkesztő. Három nap alatt lerövidi. tettem a művet. Kihúztam be. Xöle három kifejezést. Ügy tűnik, nagyon nehéz rövidíte­ni akkor, amikor minden szó a helyén van. Aztán megsér. tődtem, és félretettem. Három hónap telt el. Egy. szer a telefonhoz hívtak. — Üdvözlöm. Itt a „Reszelt Torma". Nos, átdolgozta az elbeszélést? Igen? Kitűnő! Maradt helyünk. Azonnal kö­zöljük. Már várja a nyomda. Postán? Nem! Adja fel táp. iratként! Elmentem a postára. — Ezt...? — nézett rám a távírásznő. — Ezt mind ké­ri? — Igen. — Továbbítani továbbí­tom. De tudja.e, mennyibe fog ez kerülni? Fogtam a szöveget, és hoz. záláttam' a rövidítéséhez. Ez a mondat nem mond semmit! Ez szintén ... És ez sem ... A harminckét oldalból ni­hány mondat maradt. — Másnap a szerkesztő is­mét felhívott. — Remek! — dicsért. — Nagysz&rű humoreszket írt! Oroszból fordította: Saiga Attila Honismeret A Hazafias Népfront Hon-' ismereti Híradó címmel is­mert folyóiratának új címe, némileg módosult funkciója lesz ettől az évtől — ez ol­vasható ki a Honismeret cí­mű kiadványból. A változta­tás oka tartalmi: megszűnt a Honismeret-Helytörténet cí­mű kiadvány, amely eddig a nagyobb lélegzetű elvi é9 módszertani útmutatókat kö­zölte. így a Honismereti Hír. adó vállalta a feladatot, hogy egyre több összegzést, elem­zést, tanulmányt közöl, amely a szocialista nemzeti egység alakítását, a szocialista tar­talmú hazafiság és proletár internacionalizmus elmélyí­tését, a mozgalom közműve­lődési és tudománysegítő te­vékenységének megalapozá­sát, gyakorlatát szolgálja. Az összevont 1—2. szám. ban Nógrád megyei vonatko­zású írásokat is találunk. Leblanc Zsoltné, a megyei le. vél tár munkatársa a salgó­tarjáni Madách Imre Gimná. zium és Szakközépiskola, me­gyénk második legrégibb kö. zépiskolája jubileumi év­könyvét ismerteti, a pályáza. ti felhívások között pedig ol­vasható A felszabadult Nóg­rád megye 30 éves fejlődése című helytörténeti pályázat témaköreinek, feltételeinek leírása. Jelenet .GIORDANO BRUNO MEGKfSÉRTÉSE” műsorból. (VI. 27. — II. műsor 21.18 h.) 4 HOGRÁD - 1975. június 27., péntek 6. A gyerekek megtűrtek volna maguk között, de a felnőttek gonoszok. hajtha­tatlanok. Magánvos lettem. Naphosszat ődöngtem egye­dül a i kiserdőn, a réten, a nagv vetések között.’ Egye­dül szedtem ki a szar.kafész- ket, egvedül csentem teies kukoricát, magamban olvas­tam a megsárgult kalendári­umot. Naevanvám lonta el hozzánk, mert oda sem me­hettem ám. Nagvanám volt a ’eskeménvebb szívű ember. Már csak akkor engedett ma­gához, amikor a kezét sem tudta felemelni. Megütötte a szél. Egyszer sem simogatott meg. — Furcsa, de a legkedve­sebb emberek én hozzám a csendőrök voltak. Eliöttek a házunk előtt. megálltak. Édesanyámhoz is szóltak egyet-kettőt. Mondták neki: te szegény Zsófi, neked ki­jutott. Ne búsuii. — Nem búsulok ;én. tiszt- helyettes úr — mondta neki anvám. — Csak az bántia a lelkemet. hosv ennek a gye­reknek nem hagy békét sen­ki. Így lett az egyetlen szána­kozom a csendőr. Ha jöttek- még kedveskedtek is. Egy­szer szentjánoskenyeret, máskor ' rredvecukrot, vagy egv stanecli promenszli cuk­rot hoztak. Ettől kezdve só­várogva néztem a kakastolia­I Pásztor Ferenc: FIÚK Á LESHEGYEN Regény \ * kat. Nem tudhattam, én ak­kor, hogy ezek voltak a leg­szebb gondolatok fékentartón nem tudhattam, hogy ezek fojtogatták a legszentebb, legemberibb indulatokat. Én csak azt láttam, hogy jön­nek, megállnak a házunk előtt' s szólítanak. — Hé. kis Balázs, gyere elő. te kuvasz! — Szép lassan kiformáló­dott az én bút a kis fejem­ben az álom, a vágy. Még éj­szaka is minduntalan az járt a fejemben' hogy egyszer ne­kem is lesz puskám, meg ka­kastollas kalapom, fényevs övem, meg sokgombos zubbo­nyom. Akkor aztán mindenki megsüvegel, mindenki félre- hüzódik előlem, hogy ne kell- .idh nekem a pocsolyába ug­rani, ha cazdaern berrel ta­lálkozom. Ezekben az álmok­ban az is kialakult, hogy sorra megieckéztetem azo­kat. akik édesanyámat gú­nyolják, akik ensem fattyá­nak mondanak. Ettől kezdve egy kicsit elkotyogtam már a szándékomat. A tisztne- lyettes meg-megkérdezte tő­lem' mi lesz beíötea, ha megnőlsz, kis Balázs. Hety­kén mondtam: Csendér. Mert így mondják felénk: Csen­dér. Ez a gondolat átsegített engem minden megalázáson. Nem vettem fel sem a köly­kök bosszantásait, sem a fel­nőttek lökdöséseit. Még az sem idegesített' hogy az is­kolamester négernek tekin­tett. A padban egyedül ül­tem. Így cseperedtem fel. Ki­jártam a nyolc osztályt. Az­tán elmentem summáinak, kisbfresnek. részesaratónak, pályamunkásnak. Emberek közé kerültem, mégis mindig egyedül álltam a világban. Közben azért dédelgettem magamban a régi vágyat, hogy egyszer csendőr lesz be­lőlem. — A csendőrökről annyi bor­zalmasat olvastam — szóltam közbe. — Én tapasztaltam is. Eb­ben az egyetlen hitben, re­ményemben is akkorát csa­lódtam' hogy eiegem lett. So­ha nem felejtem el. A vas­útnál dolgoztunk. Berettyó­újfalu közelében raktunk le egy kitérővágányt. A közel­ben egy arva tanya sem volt. Kopár, satnya akácerdő mellett tanyáztunk. Egy ko­szos vagonban volt a szállá­sunk. Szalmán aludtunk, kimustrált katonai gulyás- ágyúban hozlak ennivalót. Babot, krumplit ettünk fel­váltva. Nagyon vegyes tár­saság verődött össze. Voltak közöttünk öreg vasutasok- akik értették a krampácsola.s fortélyait. Volt egy csomó gyerekember. Olyan tizenöt­tizenhat évesek. Nem men­tek sokra velünk, mert in­kább a játékon járt az eszünk. Nem csoda, mert az­zal a nehéz csákánnyal, bi­zony nem volt gyerekjáték. Öklömnyi köveket kellett a csákány tompa végével a talpfák és a sínek alá tömö­ríteni. Fogása volt ennek. Egymással szemben álltunk, ritmusra kellett dolgozni, ne­hogy egymást verjük kupán a szerszámmal. Nagyon nyuz- gák voltunk még ezekhez a nehéz szerszámokhoz. Mit lehetett tenni? Enni kellett, élni kellett. A szegény em­ber ahhoz nyúlt, amihez hozzáenged lék. (Folytatjuk) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom