Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)
1975-06-21 / 144. szám
\ Farkas András: Csehov-illusztráció (Sirály) Jubilál a Déryné Színház Ezerkilencszázhelvenőt jubileumi évad az Állami Déryné Színház életében. Augusztus 20-án lesz huszonöt esztendeje, hogy országjáró színházunk megalakult. A közelgő ünneppel kapcsolatban a készülő számvetésről, a Déryné Színház eredményeiről, gondjairól és jövő terveiről beszélgettünk Szalai Vilmos igazgatóval. — Elmondhatom, hogy ez a negyed évszázad nagyon sok változást hozott színházunk életében. Mindenekelőtt a műsorpolitikánk változott sokat. Hiszen változtak a közönség igényei is. Az első években például állandóan operettet igényeltek társulatunktól. A művelődési házak idegenkedtek • tettől, hogy drámákat játsszunk. Az volt a rosz- szul beidegződött vélemény, hogy a dráma „leszoktatja a közönséget” a művelődési házba járásról. Azóta megszerették, és elvárják a drámát. Ennek a változásnak megfelelően a korábbi négy-öttel szem.' ben ma már csupán egyetlen operettet tartunk műsoron, azt is kamaraelőadásban. Ezzel szemben musicaléket és vígoperákat is bemutatunk szerte az országban Negyedik esztendeje van önálló operatársulatunk. amely Donizetti, Mozart, Smetana, Ránki és mások műveit.mutatta be olyan közönségnek, amely addig jószerrel nem is látott operaelőadást. — A színház alapítása óta, nagy figyelmet fordít az ifjúsági előadásokra. Bizonyára ezen a területen is vannak változások. — Feltétlenül. Mindenekelőtt az, hogy korábbi ifjúsági előadásaink szorosan kötődnek az iskolai tananyaghoz, annak csak mintegy illusztrációját szolgáltatták. Az utóbbi években úgy válogatunk darabokat, hogy azok csatlakozzanak ugyan az oktatás tartalmához, de kiegészítsék, gazdagabbá tegyék a fiatalok színházi műveltségét. Hasonló változás van a gyermekeknek szánt bemutatóinknál is. A Twist Oliver, a Pál utcai fiúk, vagy a Koldus és királyfi után kifejezetten a mai gyerekek problémáit tárgya- lcn feldolgozásukban mese- szerű darabokat játszunk. Ilyen például Sármándi Pál —Dénes Margit: Szervusz, Peti című zenés játéka, Csongrádi Mária rendezésében. Ez már a harmadik Feti-darab, s a gyerekek nagy szeretettel fogadták, hiszen Peti az ő örömeiknek örül, az ő gondjaikkal bajlódik. — Ifjúsági előadásaink között különösen fontos szerepet töltenek be a katonafiataloknak bemutatott darabok. Nagyon sok falusi fiatalember életében akkor lát először színházat, amikor a Déryné társulata megjelenik a laktanyában. Az utóbbi időkben arra törekszünk, hogy a darabokat ne a laktanyákban, hanem a községi, városi művelődési házakban mutassuk be, s ott a honvédek a helybéli közönséggel együtt művelődhessenek, szórakozhassanak. — A .Déryné Színháznak komoly törzsközönsége. van. De vajon beszélhetünk-e törzs, gárdáról is? — Igen. Mind a színészek, mind a műszakiak között számosán vannak, akik tíz, tizenöt, sőt, húsz esztendeje tagjai a színháznak. S ez nem csekély dolog, hiszen közismert, hogy a mi színházunk művészei rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak. Hadd ne szóljak ezúttal az utazás nehézségeiről, s arról, hogy a mi művészeink milyen kevés kiszolgálást kapnak. Csak azt említem meg, hogy milyen nehéz ugyanazt a darabot egészen különböző körülmények között játszani. Ami az egyik előadáson úgy fejezhető ki, hogy a színész öt lépést tesz, az a másikon már csupán egy kézmozdulat lehet, mert a színpadon egyszerűen nincs hely az öt lépés megtételére... — A másik, amiről szólni akarok: a művészi fegyelem. Közönségünk nagyon szigorú, nem néz el semmiféle lazaságot, „maszek jópofáskodást”, színészeink játékában. Tapasztaljuk azt is, hogy közönségünk a Déryné Színház alapítása óta — remélem: egy kicsit a mi munkánk hatására is — rengeteget fejlődött, igényesebb lett. Ezt a fejlődő igényességét igyekszünk minél magasabb színvonalú és mind több előadással viszonozni. 1 — A színház nemrégiben azzal kísérletezett, hogy ugyan, annak a társulatnak a tagjai délután egy gyermekelöadás. ban játszanak, este pedig fel. nöttprodukcióban. Hogyan vált be ez a kísérlet? — A kísérlet bevált. A színészeket nem terhelte meg túlságosan, viszont alkalmat adott szerepéhségük csillapítására. A közönség is nagyon megfelelt. Bizonyos költségeket (utazás, szállás) is csökkenteni tudtunk. Sajnos, ugyanakkor bérjellegű többletkiadások is felmerültek, mindenekelőtt a színészek nagyobb arányú foglalkoztatásával kapcsolatban. Ezért a színház jelenlegi pénzügyi helyzetében ezt a formát, a napi két előadás tartását egyelőre nem folytathatjuk. Mivel mindnyájunk érdeke ez a megoldás, reméljük: kísérletünk megértésre, talál, és kínálkozik majd pénzügyi lehetőség arra, hogy a napi két előadás tartását mégis bevezessük. M. I. 8 NÖGRAD - 1975. június 21,, szombat j A z előszoba siló Becsüké- dott Lugosék után. Panni rámosolygott a férjére: — No. látod, kibírtad ezt is. Csobán Géza vállat vont, aztán benn a szobában, mikor már a karosszék mélyéből figyelte, hogyan szedi tálcára az asszony a kistányérokat, Ä markáns, megvljí arc mintha kisimulna. Mélv szippantás a cigarettából. Lúgosnak fogalma sem volt róla. hogy nikotinsárgította foga s az olykor elővillanó hátsó fémhíd Panni ködös képzeteiben a próbált férfiasságot jelképezi. Mikor hálószatyrában a Igen; a változások nemcsak az ő szervezetében történnek, hanem kinn a világban, ahol ez az öregedni nem akaró ember jár-kel, követhetetlen utakon, jópofáskodva, barátkozó —■ mert szeretik mindenütt. a munkahelyén, a minisztériumban — és még arra is futja az idejéből, lent, s most egyszerre milyen ráncos a nyaka. Ügy látszik a halfejtől, a nőnyaktól. .. — jutott Panni eszébe. — Tán inkább bennem a hiba — szólalt meg újra szé- gyenkezőn. — Az ember ebben a borban úgy érzi... — Ö, hol vagy te még attól. a kortól! Vidor Miklósi Változás kora csészéket, annyit mondott: — Csak azt nem értem, mire volt jó kibírni. Panni hátrafordította fejét: — Szegény ember, annyit kínlódik velem... Megint olyan volt az arca, mint lánykorában, azon az emlékezetes vasárnap délután, amelyiken Csobán otthagyta miatta félidőben a meccset, hogy szorongva csöngessen be a szülei lakásán. Panni bocsátotta be, kislá- nyosan és ingerlőn bámult rá, ravaszság és együgyűség má- morító kettősségében. Csobán már sejtette, hogy kelepcébe esett. Nem is igen bánta. — Jó, jó, de azért épp egy szombat estét... Nem beszéllek róla többet. Panni kivitte az edényt. Csobán Géza a fürdőszobába vonult, hogy hosszan, szertartás- szemen öblögesse, súrolja hibátlan fogsorát. Az volt a görcsös hite, hogy fogainak épségével fiatalságát veszítené el. Már alig gondolt az elpotyázott. unalmas estére, k kötelező vendéglátásra, mely- lyel tartoztak Lugoséknak, amiért az öregúr előkészíti Pannit a szigorlatira. — Kedvesek, nem? — kérdezte feleségét Lugos hazafelé a buszon. — A férfi kicsit primitív — felelte az asszony kifürkészhetetlenül. — Gondolod? — Isten tudja... — nézett ki az ablakon Lugosné. A derengő világításban arcbőre fénytelenül feszült. Hirtelen férjére pillan (.ott: — Milyen más ifjú házigazda voltál te, mikor Dénes bácsiék viziteltek nálunk először! — Dénes bácsiék! — Lugos egy elsüllyedt korszakot parentált el sóhajtásával. Az asszony kesztyűjét gyü- rögette: — Az ilyen esti tagozatnak az a vége, hogy megszerzi a diplomát és közben szépen kinövi a férjét. — Nem a mi gondunk — simított végig fémesen őszütő haján Lugos. Meghitten rámosolygott feleségére: — Készülj, fiacskám, a következőnél szállunk át. Hétfőn, munkaidő után Lugos benézett Panniért a levelezésre. Együtt mentek át a szomszédos cukrászdába a sarokasztalnál előkerültek a sokszorosított jegyzetek. A bevetődő kollégák, kolléganők megszokták már, hogy a kis Csobánné együtt tanul a kereskedelmi osztálv vezetőjével; a pletykák hamar kifulladtak épp a nyílt, folyamatos együttléttől. — Nagyon kellemes volt * szombati este — jegyezte meg az első pihenőnél Lugos. — Igazán? Ügy találta? — Miért? Maga tán nem? Panni vállat vont s még egy szem cukrot pottyantott a kávéjába.-—Nem én vagyok az érdekes; hanem a felesége. Lugos elmosolyodott: — Csacsi... rendkívül rokonszenves volt neki és igazán jól érezte magát. — Alikor semmi baj. Hat. után már csupa idegen arc töltötte meg a cukrászdát Lugo's két kis konyakot hozatott s az asztal alatt rá- csúcstatta tenyerét Panni izmos kis öklére. — Szerdán? — Lehet. vacsoracsomaggal az asszonyka hazaért, férje nem volt még otthon Egész jól jön neki az én tanulásom, gondolta, nyugodtan elbridzselhet az egyesület klubszobájában. Le- hemperedett a széles kanapéra, szemközt azzal a székkel, amelyikben szombaton este Lugosné ült.. Bellának hívják szegényt és olyan tárgyszerűen száraz, mint egy egyetemi jegyzet. A férfi sosem beszélt róla, de pontosan negyed nyolc után öt perccel berekesztük a tanulást, s ellenkező irányban fölszállnak. Lassú, unott mozdulatokkal felöltötte pongyoláját, Odakint mindjárt megzörren a zárban a kulcs. Szerdán, munkaidő befejeztével Lugos gyászos arccal lépett be Pannihoz: — Sajnos, a mai tanulást el kell halasztanunk, vegye át holnapra a következő két fejezetet egyedül. — Megpróbálom — mosolygott az asszony, s két kolléganőjével együtt indult el. Fél óra múlva három kurta csöngetéssel jelzett a Bercsényi utcai lakás ajtaján. Lugos bocsátotta be, csak a tekintete kérdezte, rendben volt-e minden. Bent az asztalkán már elkészítve a konyak meg az aprósütemény. A férfi arca komoran fürkészővé vált: — Készült, kollegina? — Igen, tanár úr. Mind a három félév anyagából.. A kereskedelmi osztály vezetője ilyenkor majdnem vésztjóslón hajlik Panni fölé. Szűkre húzott szemében egy láncravert kamasz leselkedik. Nem igaz, hogy ötvenkét éves. Nem igaz, hogy hosszú. reménytelen értekezleteken övé a mentöot- let, amellyel kihúzzák a sárból a vállalat szekerét. És főképp á botszáraz, szúrós tekintetű Bella nem igaz, az egykori budai úrilányból megmaradt savanyú nyelv- tanárnő. — Hülyeség... — Micsoda? — Semmi. Minden. — Te kis őrült. S negyed nyolckor Panni kilép a vadidegen kapualjból, elindul a megállóhoz, a hálószatyor'oan a jegyzetek, meg a megvásárolt vacsora. Lugoséknál az asszony olykor áthatóbban fürkészte férje arcát: — Jól halad a tanítványod? — Hogyne. Már csak két szigorlata hiányzik idén. S zeretné megkérdezni: — És neked? Neked mi hiányzik? Egy kis földrengés talán, hogy kicsússzon alólunk az is, amit sikerült megmenteni? — De nem szól. Vár. S néha. mikor egyedül van, két óra között az is eszébe jut, hogy agyrém az egész, magát őrjíti csak vele. Nem tehet róla. Abban a korban van, amikor az asszonyok elbizonytalankodnak, s két hang vitázik bennük. Az első szigorlaton Panni sikeresen túlesik. Benn a vállalatnál nincs különösebb esemény. Csobán Géza jelentős előrehaladást tesz a bridzs művészete terén, már fölküzdötte magát a második csapatba, készül a nagy téli versenyekre, Lugosné szikkadt arcából mind kutatóbb pillantásokkal lesi férjét. hogy azzal a fiatal nővel foglalkozzon. És ott is szeretik. Ahol nem kéne. Ezt érzi, egyre nyugtalanabbul. Míg el nem szánja magát, hogy kilép a sötétségből. Nyirkos lesz a tenyerétől a telefonkagyló, s mintha* a hangja sem az ő torkából jönne, ahogy a központtól nem férjét, hanem Csobán- nét kéri. — Beszélni szeretnék veled, Pannikám — préseli ki magából. Hiszen most beszélsz, gondolja Panni, s már nincs kétsége, miről lesz szó azon a holnap délutáni, négyszemközti találkozáson. Banja is ő, marhaság. Dehogy szól a férfinak. Jámboran ül a falatnyi asztalnál, s élvezi, hogy Lugosné feszelegve elcsobogja a bevezető közhelyeket. Most gyűjt erőt. Jól van. Húsz évi hátrányt igazán nem könnyű jóvátenni. Pláne ilyen ropogó ízületekkel. — Laláról van szó.... — merül föl fáradt arca a teáscsésze gőzeiből. Hogy készült, szegény! És milyen gyöngén adja elő. Most meglepett képet kell vágni és visszafuvolázni finoman: — Hogy érted, Belluskám? — Tudod, igazán nem szeretnélek megbántani, drágám. .. félre ne érts... nem azt mondom, hogy te.,. hanem — beleköhent zsebkendőjébe — hanem ő. . . már az én érzésem szerint.. tudod, mintha többet jelentenének számára azok a... a tanulási órák... a.. a... veled töltött délutánok... — Hogyhogy többet? — Többet, igen... a megengedettnél. .. • Panninak erőt kell vennie magán, hogy ki ne csattanjon belőle a jóízű, csibészes röhögés. — Nem tudom, Belluskám. .. — a nevét külön mámor belemondani a képébe. — Elvégre te ismered igazán a férjedet. — Huszonnégy éve — sóhajt Lugosné. — De lehetetlen, hogv be,... te egyáltalán semmit... — Egy kétértelmű szót. egy mozdulatot sem... néz szemébe a hitvallók nyíltságával Panni. — A férjed igazi... igazi jó kolléga — találja meg a szót. — Önzetlenül segít és éppúgy örül az eredménynek, mint én magam. — De hát ez. . ez borzasztó. .. — roskad meg Lugosné. — Miért? — Nem... nem tudom ezt most... Ülnek egymással szemben. A nagynéni, aki kórházba vonulása előtt végakaratát közli kedvenc unokahúgával: ilyesmit tippelhetnek a cukrászda unatkozó vendégei. Panni remekül szórakozik. Tisztában van vele, hogy Lugosné egyetlen vágya, a megnyugvás. Oly egyszerű a dolga: néhány ’ látványos mozdulattal szétfújja körülötte a gyanú füstfelhőit. Figyelte a lassú átalakulást Lugosné örömtelen arcán. — Hát ennyire... elvakítja az embert a saját, . . Ugye, nem haragszol kedvesem! Csak tudod, bizonyos jelek. .. mintha Lala fölszínesebb, szórakozottabb volna mostanában. ., — Ügy érted, hogy elhanyagol? Lugosné feje oldalt bilLugosné bólogatott, mini aki köszöni a részvétet, de azért érzett r.ajta a megkönnyebbülés. Már csak a föloldódó szorongás mondatta W vele: — Meg aztán ő sem gyerek már. hiaba szeretné elhitetni a világgal. Annyiszor jár a fejemben nap közben. Nem vigyáz magára. A gyomra, a szíve... — és hosszasan mesélt egy három évvel korábbi, váratlan rosszullétről, mikor Lala falsápadtan ért haza., s a kihívott orvos sokáig, titokzatosan ráncolta homlokát. — De azt hiszed- el tudom imádkozni egy kivizsgálásra? Búcsúzáskor Panni jókedve mintha elolvadt volna. Már nem élvezte a játékot. Lugosné visszafogta a bejáratban, még egyszer karjára tette a kezét: — Ugye, nem haragszol? Látod, ilyen bolond lesz az ember... De hiszen neked is van férjed! — Van, van... — bólogatott és rávillantott egy tűnő mosolyt. A Bercsényi utcai délutánokra gondolt. Kéthetente, néha még ritkábban sikerült Lúgosnak megszereznie a lakást egy ismerősétől. Mikor először ment föl, kicsit úgy érezte, megfizeti a tandíjat. Aztán már nem is töprengett rajta. Lelkifurdalása most sem volt. csak a szája íze vált fanyarabbá. Férjét otthon találta. Esti meccset közvetített a tévé- ott ült a lesötétített szobában keze ügyében, a termosz-, cigaretta. — Hol voltál? — kérdezte furc6állón Pannit Szeretett volna a képébe nevetni. Aztán megmondta: — Képzeld, Lugosné kért tőlem találkozót. Féltékeny a férjére. — Igen? A képernyőn rohanó csatárok törnek a kapura, s Csobán Géza feszülten előrehajolt. — Azt mondta, fél, hogy Lugos többet érez irántam a megengedettnél, meg ilyenek. .. Most mit szólsz? — Ezt nem belőni! — csapta össze tenyerét Csobán Géza. Lecsavarta a kávéstermosz tetejét. — Nem akarsz? Panni akkor kinn volt már a fürdőszobában. A tükör alatti polcon férje fogápoló kegyszerei sorakoztak. Nézte őket. megbúvó) ten. Aztán a konyhába indult, hogy tálcára rakja a vacsorát. L úgoson semmit sem! fedezett föl. Úgy laLszjüt az asszonynak volt annyi esze, hogy békén hagyja. Neki semmi kedve sem volt eldicsekedni a találkozással. i Előkerültek a cukrászdái asztal mellett a jegyzetek. S mikor néhány nap múlva a férfi elsuttogta a" kitűzött napot, értetlenül nézett rá. Jobban tenné, ha a gyomrára vigyázna, meg az aritmiás szívére. Ápolónőnek még éppen jo az öregasszony. Annak mindegy, ha ráncot vet is a nyaka- Azért letette a hátralevő szigorlatot is közepessel.. Tél végén Csobán Géza diadallal újságolta, hogy átkerült tartaléknak az első csapatba. Addigra Panni megállapodott már az egyetemen egyik kollégájával, hogy /az államvizsgára együtt készülnek.
