Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

Tavaly egy termelőszövet. Vezeti elnök munkáját pró. haltam méltatni. Hittem, hogy amit teszek, jó szívvel te­szem, hittel, hogy amit írok. hasznos lesz a szövetkezetnek is. Nem így történt. Fél év múlva, amikor az említett el­nökkel egy gyűlésen talál, koztam, a szememre hányta, hogy a többi között azt is megírtam: pályája, elnöksé­ge kezdetén mindössze hat elemi iskolája volt. De hát azt is írtam, hogy most már egyetemi végzettséged van, válaszoltam. Igen, ezt is ír- tad, de a feleségem tanárnő, es a kollégái sokáig azzal froc- lizták, hogy, no lám, a fér. jednek hat elemije van, egy fogkeféje és egy marxista bibliája. És ezt mind a te cik­kedből idézték, szóval ezt nem kellett volna írnod. Mit válaszolhat erre az em­ber? Az alábbi történetek nem is annyira pozitívak, vagy legalábbis nem teljesen és egyértelműen pozitívak. A sze­replők nevét tehát elhallga­tom, holott mindannyian él­nek, dolgoznak — ki-ki be­csülete és tehetsége szerint. Remélem, reménykedem, hogy a névtelenségből nem lesz ha­rag. Járási KISZ-titkár. Szere­tik a megyénél, szeretik a já­rásnál és szeretik a faluban. Azt mondják róla, agilis. Mi az, hogy agilis? Ellenszen­vesnek. avíttnak tűnik a szó. Pedig mozgalmunk hősi kor­szakából cipeljük magunk­kal. Akkor elismerő jelző volt e szó. És persze, elsősorban a fiatalokra értették a szót. Ez­zel dicsértek bennünket meg- bocsátóan az idősebbek, a fel­nőttek, a képzett emberek. Politikai analfabéták vol­tunk, csupán a jó ösztöneink vittek a mozgalomba. Ott meg­fogott bennünket a kultúr- munka és az össztánc. Csak jóval később, a politikai har­cok, a győztes csaták jó íze. Lassan kinyílt az eszünk. És rádöbbentünk, a mi politi­kánk, az a mozgalom, amely, re vállalkoztunk, maga az élet. Még később: maga az élet az összes színeivel, a sö­téttel és a világossal együtt. Tehát mi akkor agilisak voltunk, a kezdetné] ez is elég volt. Szombaton este egy agi­lis leányzó azt mondta, a kul­túrterem ajtajában ácsorgó fiúnak: „Gyere, kapcsolódj be, elvtárs!” És bementek a te­rem közepére táncolni, mert a fiú elvtárs hajlandó volt be­kapcsolódni. Két hónap múl­va megdicsérték a leányzót, mert a fiú belépett az ifik k<?zé. > Agüis vagy. elvtárs­nő'mondták neki az idő­sek, de így értették: „ügyes, melegszívű kislány vagy, Ju- cikám, látjuk, hozzánk ’ hú­zol, nekünk segítesz...” És az agilis leányokból, fiúkból, közben, ahogy tel­tek az évek, felnőttek, mi­niszterek, művezetők, párt­titkárok. apák és nagyapák, anyák és nagyanyák lettek. Végigörülték, de megszen­vedték ezt a harminc évet. Nehéz nappalok és éjszakák szakadatlan harmincéves lán­colatát. Egyik kezükben a munka, másikban a könyv. És közben ezek az agilis, min­dig örülök. mindig szenve­dők önmaguk fölé nőttek. A párttitkár sír. A párttit­kár a férje nélkül él két nagy gyermekkel. A párttitkár gyermekei fáznak, mert a pad­lásszoba, amelyben laknak, fűthetetlen. A mama, a párt­titkár nappal dolgozik, este szemináriumot vezet, otthon rezsón főzi a vacsorát, és me­lengetik egymás kezét. Az­után felöltöznek és lefeksze­nek. Háromszor háromméte­res szoba, egy lyuk. Benne a negyvenéves asszony, a húsz­éves dolgozó nagylány és a tizenhat éves tanuló nagyfiú. Hogyan élnek itt, hogyan mo­sakodnak, hogyan öltözköd­nek és vetkőznek. A szobá­ban két fekvőhely áll, több nem fér be. Hogyan alszanak itt? Ki kivel? És hogyan in­dulnak dolgozni? Hogyan ér­keznek a munkahelyre? Mi dobol az erekben, a szívek­ben? A párttitkár két gyermek anyja, két évig bírta a sze­mérmet. addig szótlanul tűrt. Ezután bement a városi párt­titkárhoz. és elmondta, mi dobol a szívekben, A párttit­Staféta kár hallgatta a párttitkárt, gyomra többször is görcsbe ugrott. A városi párttitkár kétgyermekes családapa, át­baktatott a tanácselnökhöz, és annyit mondott: „Azonnal és gyors segítséget kell nyúj­tanod” (— ezt olyan csende­sen mondta, hogy az elnök azonnal elértette. Elértette, és egy papírra feljegyezte 1932. május 1-ig megoldani. És akik most jönnek, azok milyenek? Milyen emberek ezek a fiatalok, a mai fiata­lok. Itt élnek közöttünk. itt élünk közöttük, és mégsem tudjuk, legalábbis pontosan néni tudjuk, hogy milyenek. Mi bennük az egyéni, a ka­rakter és mi az általános, a közös. Gyakorta csak frázisok, kai válaszolunk a kérdésekre. Pedig ezek a kérdések reá­lisak. Nem tűrik a patetiz- must, a frázist, a hazugságot. Jó volna tudni végre, milye­nek lesznek a mi párttitká­raink és minisztereink hol­nap. Hiszen a jövő, az or­szág jövőjének kulcskérdése még mindig az ember marad, sőt, most marad, most lesz csak igatón az ember. Szóval, nézzük meg milyen ez az ember (ez a KISZ-tit. kár. mint prototípus) közelről, fekete és rózsaszín szemüveg nélkül. Az. első benyomás: olyan típusú fiú, akit akkor is megválasztanának a fiata­lok, ha minden külön felső javaslat nélkül, a grundon kéne sok száz fiatal közül kiválasztaniok. A szoba, amelyben fogad, érdekes. Kü. lönös keveréke a hivatalnak és a fiatalos lezserségnek. Egyszerű, puritán, sarokban a munkaasztal, szék, mellette a könyvszekrény és fogas. Ez a hivatal. És a fogason a bukó­sisak, a bőrlemberdzsek és rajta a hatalmas bőrkesztyű. És az íróasztalon, a határidős naplón a napszemüveg és szá­zadunk technikai fejlettsé­gét — poklát — hirdetve egy magnó és rajta a slussz­kulcs. Beszélgetünk. Nem az élet- történetét tudakolom, hiszen nem volt abban sem háború, sem forradalom, semmilyen nagy történelmi fordulat. Tu- lajdonképpen nem titkolom, ezért egyenesbe indítok: en­gem az érdekel, hogy milyen ma egy agilis, fiatal funkcio- nárus közelről. Milyen ember az, aki ma jegyzi el magát a politikával, aki arra teszi fel az életét), hogy egy igazságot hirdessen, mindhalálig. Van-e figurája ennek az embernek? Van-e karaktere? Szíve? Vagy csak hivatalnok, aki állás­nak, megélhetési lehetőség­nek véli mindazt, amit tesz. Szóval: he’yén van-e az esze, és a szíve? Hiszen nem akár. mire vállalkozott. De tudja-e, hogy mire vállalkozott? Vasárnap. Szép nyári este, A párttitkár az ablakhoz ül. A családot az asszony már ellátta, egy keveset ő Is segí­tett, most egy kicsit megpi­hen a szeme a lakótelepen. Már szürkül, sokan lefekvés, hez készülődnek, holnap új­ra munka. — Képzelje, elvtárs, a fele­ségem megszökött egy pali­val ... A férfi észre sem vette, hogy valaki az ablakuk alá állt, de a hangját rögtön megismerte. Homályosan olyasmit érzett, hogy mégis­csak vasárnap este van, és csak így, az ablakon, milyen dolog ez? De ott lent, az em­ber hangjában annyi kétség- beesés volt, hogy nem volt szíve elutasítani. Ez az em­ber egyébként párttag. A nagy gyár tekintélyes . szak­embere. A felesége is a gyár­ban dolgozik — futott át az agyán, és már teljes szívvel benne volt az ügyben. A férj kérésére másnap mindkettőjüket fogadta. Kéy sőbb a csábítót is, aki szín- tén a gyárban dolgozott, ahol ifjúsági titkár volt, és eme­zeknél albérlő. Feljött vidék­ről a fiú apja is. Az öreg paraszt kijelentette, hogy a fia nem szereti ezt az asz- szonyt, ezért hajlandó félre­állni. A feleség bejelentette, hogy terhes a szeretőjétől, a férj könyörgött, hogy menjen el az orvoshoz, ő minden* megbocsát. A szembesítés a pártirodán egy teljes napig tartott, azután a kilincselés hetekig. Maga sem értette, nem talált rá választ, miért tőle várják a megoldást. A férj mindennap rimánkodott. hogy segítsen visszahódítani a feleségét, az asszony is be- járt panaszkodni, hogy dur­va a — szeretője. De ebben az érzelmi káoszban nem tu­dott segítséget nyújtani, köz­ben a fiú magától elköltözött tőlük, bár továbbra is ran- devűztak. Időnként a férj ki­leste őket, és összeverekedtek. Már elváltak, de az asszony együtt lakik volt férjével és tizennégy éves nagyfiával. Az ügy tehát nem zárult le. Es­ténként az asszony eloson sze­retőjéhez. Utánalopakodik esetten, árván, földresütött szemmel a fia, aki részese és szereplője az egész családi tragédiának. Sötét van, ki­lenc múlt, és még mindig ar­rafelé néz, amerre édesanyja eltűnt. A párttitkár meglátja az ablakból a fiút, behívja, a tévé elé ülteti. Tudja, hogy mire vállalko­zott. Egyáltalán nagyon jók a benyomásai. Örülök is, irigy­kedem is. Beszél a fiú, szé­pen, színesen, szabatosan. Az 6 édesapja is párttitkár a szö­vetkezetben. Szóval, a politi­kai elfogultságot otthonról hozta a fiú. Műveltségét, szép beszédét viszont a város al­ma materéből, a kedves, sze­retett tanároktól. Hangja, szava csak akkor bicsaklik, amikor munkájáról beszél. „Ezt a területet én viszem...” Kérem, hogy ne hagyja ma­gát megfertőzni, elég, ha mi így beszéltünk, így beszélünk. Hozzáteszem, hogy az én fiam nem fog hinni annak az em­bernek, aki tolvajnyelven beszél. A területet nem lehet felemelni, hónunk alá csap­ni és vinni. A fiatalok azt fogják mondani, ez nem igaz, ez lehetetlen, sőt: ez hazug­ság, legalábbis csalafintaság. Nem sértődik meg a fiú, könnyen javít. Ezután ma­gyarul beszél. Azt mondja, hogy négy évig a gimnázium­ban is KISZ-titkár volt. Sportolt, táncolt és szerelmes lett abba a csinos lányba, aki most a felesége, és kislánya édesanyja. Csapongunk össze, vissza, szerelem, sport, politi- ka, tudomány, könyv, film, A fiú tájékozott, mondom is ne. ki, hogy még nincs nagy baj, még jól él a tartalékokból. De évek múltán a személyi varázsa is megkophat, és vi­gyázzon: a rutin kevés lesz majd. Ezt nem szabad meg­várni. Ezután a mozgalom kísérteiéről, a papírmunká­ról, a székhez ragadáshoz faggatom. Becsületes fiú. Azt mondja. hogy azelőtt ez könnyebb volt, mármint könnyeben tudta lerázni a koloncokat, és fiatalokkal együtt tölteni az idejét. Azért most is kijár, ha teheti. Amíg ezeket mondja, arra gondolok, de jó volna, ha a megye egyszer-kétszer azért vonná barátilag felelősségre a KISZ.titkárokat, hogy van-e barátjuk és milyen a kapcso­latuk az emberekkel: spor. tolnak-e, fociznak-e, kiül­nek-e a parkba könyvvel a kezükben. Lehet, ha nem ma, holnap eljön az idő, el kell jöjjön az idő, amikor ezt is megteszik. És végül a búcsúnál a fiú melegen, agilisán rázza a ke­zem. Agilis! Kedves szó! Új­ra megszerettem a jelzőt. Mondom is neki, ne hara. gudjék rám, hogy néhány aggodalmaskodó gondolat is elhangzott részemről a be­szélgetésben. Titokban remé­lem, húszegynéhány év múlva a járás valamennyi mai fiatalja ilyen aggodal­maskodva nézi majd, kik is veszik át tőlük a néphatalom stafétabotját. Suba Andor Két választás Buzsákon Halottah i Külön antológiát lehetne szerkeszteni az „úri” Magyar- ország híres választásainak neveztes történeteiből, olvan históriákat c&o*korba kötve, mint amilyent Mikszáth is megírt Két választás Magyar- országon címmel. Az idő valóban adomává szelídíti a történeteket, ame­lyek mögött azonban nem­egyszer a véres valóság ál­lott. megvesztegetett embereit sokaságával, félrevezetésekkel, es megvásárolt lelkekkel. A szigorú levéltári dokumentu­mok megvallatásával gyor­san letörölhető a históriák né­hol kedélyes, patinás máza: s különös történetek egészí­tik ki. teszik még hiteleseb­bé a történelmi képet. Ilyen a negyven évvel ezelőtt meg­tartott buzsákj kettős válasz­tás is. a szinte gogoli „ötlet”, a Holt lelkek félelmetes, való­ságos reminiszcenciája egy kis somogyi községben. Itt ugyan nem a halottakat ad- ták-vették. hanem az élőket, akik a halottak nevében is le­adták voksukat. < Egy gúnyrajz szelleme Különös gúnyrajz jelent meg negyven éve. 1935 tava­szán a sajtóban. A biztos vá­lasztási győzelem mámorában vigyorgó Gömbös Parolára emeli a kezét. Az időközi vá­lasztások szelleme kitárt te­nyerét azonban kortespénzért nyújtja: a jól értesült rajzoló tudta, hogy ezen a választáson még a halottak i6 Gömbösre szavaztak. A kormánypárt il­lusztris honatyái persze a „de­mokráciára” és a fair play-re hivatkoztak, s miután amúgy- is intrikák, megvesztegeté­sek egész sorával kompro­mittálták magukat, úgy gon­dolták, jó lesz, ha kiteregetik az ügyet egy per keretében, s elrendelik a választókerü­letben az újbóli választáso­kat. Ez a gesztus persze nem leplezte el valódi céljaikat. Az ügy főszereplőiként fel­tüntetett fóvádlottak — akik Horthy kormányzótól igen gyorsan amnesztiát kaptak —. valójában harmadrendű sze- reolők voltak a belpolitika intrikáktól tarkított porond­ján. Az igaz főszereplő a győz­tes volt: Gömbös Gyula mi- mszterenök és pártja, akik kísérletet tettek a totális fa­sizmus bevezetésére. Az exk&pitány afféle pará­dés demonstrációnak szánta az 1935 kora tavaszán induló választási kampányt s magát a választást is. Nem egysze­rűen győzni akart, hanem pa­rádésan elsöprő győzelmet aratni Bethlenék felett. a kisgazdák felett. (Az utóbbi­ak ugyan a kisgazda-pártve­zér Eckhardt révén megálla­podást kötöttek Gömbös párt­jával. de a választások előtt megingott a bizalom.) A fegyvertárból előkerültek a dzsen.triorstóg választási fegyverei, sőt. újakat is ková­csoltak: dörgedelmes szóla- rnoka t. m eg té v esztő szoc iái is intézkedéseket, de mindenek­előtt Gömbös jellegzetes fegy­verét az intrikát. Napirenden voltak a kompromittálások, a besúgóhálózat remekelt. A történetírás szerint: „Az 1935- ös választáson került előtér­be az a fasiszta politikai gár­da, mely azután a leg készsé­gesebb kiszolgálója volt Ma­gyarországon a német fasiz­musnak a második világhá­borúban.” Az élgárda nem tétlenkedett: Endrődön sortűz dördült, hét halálos áldozat nevét törölhették a névjegy­zékből. Buzsákon pedig, ahol a kisgazdapárt emberei vo­nultak ellenzékbe, kinyitot­ták a pénztárcát. De erről már periratok vallanak. Súlyos visszaélések A feljelentést a levéltárt közlés szerint ifjú Gazdag Antal balatoncsehi — ma Or­dacsehi — lakos nyújtotta be. Az ügy egyik elsőszámú tanú­ja, a helybeli kisgazdák veze­tője szerint a választást kö­vetően tiltakozó petíciót jut­tattak el a bírósághoz. A fel­jelentés „ismeretlen tettesek választási visszaélései” ellen szól. A kormánypárt jelöltjét Temple Rezsőnek hívták. A bűnilajstrom igen tarka. „Több egyen kétszer gyakorolta sza­vazati jogát.” ......szavazók k özött olyan, egyének is szere­pelnek, akiknek szavazati jo­guk nincs is...” László Ist­vánt még a választás előtt fi-, gyelmezteték: .ínem lesz sza­vazati joga. ha nem Templé- re szavaz.” Szerepeltek a név­jegyzéken teljesen ismeret­len személyek, és Temple szavazói között olyanok is, akik nem is éltek szavazati jogukkal. Az erőszak itt sem hiányzott: „Amíg Gaál Olivér szavazói mint egy birkanyáj csendőröktől körülvéve vára­kozott. addig Temple emberei egymás után jutottak a sza­vazóhelyiségbe egy hátsó aj­tón keresztül, mely a szava- zatszedő-küldöttség elnöké­nek lakásából vezetett az Iro­dába. „S. Sándorné miután szavazatát Templére leadta, addig nem akart a teremből távozni, míg az ígért pénzt megadják neki.” S a visszaélések koronája, a gúnyrajz ihlető motívu­ma így áll a periratban: „Szerepelnek továbbá a vá­lasztási jegyzőkönyvben még a választás napja előtt elhalt egyének is. kiknek elhalálo­zását az anyakönyv igazol­ja.” Komédia volt — így történt., ahogy fel­olvasta — mondta az 'akkori résztvevő, a vád tanúja, Ma­gyar István, ma tsz-nyugdí- jas. — Csak azon múlott, hog nem lőttek a csendőrök, mert a parancsnokuk, is jól látta, túlzásba viszik itt a dolgokat. Komédia volt... Azok. akiket megveszteget­tek, vigyorogtak és csörget­ték a pénzt. Annyira nem tö­rődtek semmivel, hogy való igaz: az egyik asszony addig nem akart elmenni, amíg nem kapta meg a kortes­pénzt. — Maguk, kisgazdák nem) léphettek közbe ? — Említettem már a csend­őröket. .. Meg tudja, ismer­tem én a választási szoká­sokat, tanúja voltam a csete­patéknak gyerekkoromtól. Hiszen volt amikor karó­val felfegyverkezve men­tünk választani... Nem akar­tunk mi Gömbösre szavaz­ni, ezért is csináltunk petí­ciót. S mikor már tudtuk, hogy bírósági ügy lesz, az egyik főkolompos azt mond­ta, „ügyig jön az amnesz­tia. ..” A pert megtartották. Valamire igen élésen emlék­szem. A községi bírót kér­dezte vagy a járásbíró vagy az ügyész. S egyszer csak sorban elkezdte mondani a halottak nevét — a szava­zói istáról. Hogv ez él-e? Nem — halott. Hát ez a sze­mély? Ez is halott — volt. a válasz. Hát emez? Ez is ha­lott. .. De halott az a köz­ség is, akinek Ilyen bírája van! Így volt. Magyar Istvánt keserű emlékek fűzik ehhez a vá­lasztási szomorú játékhoz, amelyik mindenképpen szem­léletes jellemzője a harmin­cas évek Magyarországának. Megtévesztett. megvásá­rolt embereivel, lefizetett voksaivai. a halottak tragi­komikus kísérleteivel a nyílt fasizmus előszele volt már. Tröszt Tibor Választástól — választásig A lakosság életkörülménye­it nagymértékben érinti, hogy az adott területen mennyire fejlett az igényeket kielégítő szolgáltató tevé­kenység. A szolgáltatásokról csak 1973-as adat áll rendel­kezésünkre. Az ipari, építői­pari és személyi szolgáltató szervezetek lakossági szolgál­tatásának teljesítményértéke 1973-ban folyóáron 46.0 mil­lió forintot, a szállítási és kereskedelmi szolgáltatást is figyelembe véve pedig 66.6 millió forintot tett ki. A fejlődés ellenére a szo­cialista szektor által teljesí­tett szolgáltatások egy la­kosra jutó 1973. évi értéke NógTád megyében csak 286 forint volt, lényegesen ala­csonyabb, mint az prszágos 477 forintos átlag, de a vi­déki 346 forintos átlagnak is csak 83 százaléka. E téren tehát van mit tennünk. Grafikonunk az országos adatokat tartalmazza. A LAKOSSÁG RÉSZÉRE VÉGZETT SZOLGÁLTATÁSOK A FELVEVŐHELYEK SZÁMA M EV VtStN 1971 üHIÉIÉÉIflIllll W?\ 84482 1974 1971 1974 87342 TELJESÍTMÉNYÉRTÉKE mini* pt 17378,0 Imillió Ft ÖSSZETÉTELE 100— „Echo-4" exportra A varsói „Unitra—Warel” Elektronikai Művek egyik legújabb terméke a zsebben hordható „Echo” miniadó- vevő berendezés „Echo—4”- ss modellje, amellyel 1—3 km-es körzetben lehet ródió1- összeköttetést fenntartani. A készülékek széles körben fel­használhatók az építőipar­ban- a szállításban, valamint a különböző rendezvényeken. A kiváló műszaki paraméte­rekkel rendelkező „Echo— 4’’-et több ország vásárolja egyebek között Csehszlovákia és az NDK. 1971 19/4 — Tédilruházati termékek készítése és javítása *— Lábbelikészítés és- javítás — Gépjárműjavítás — Elektromos háztartási gépjavítás — Híradástechnikai cikkek javítása — Egyéb vas.-fém ■ es gépipari javítás —- Faipari javítás — Bor- és szőrmeruházati javítás Mosás, keimefestes Egyéb ipari jellegű szolgáltatás — Építőipari javítás-— Fodrászati tevékenység Fehyképészeti tevékenység Egyéb személyi szolgáltatás KS-TERWft NÖGRÁD — 1975. június 15,, vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom