Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-03 / 128. szám

Rom hányban, az Építési és Kerámiagyárban leányok, asszonyok találnak maguknak könnyű, kényelmes munkalehetőséget. A korszerű üzemben, ahol a mai követelményeknek megfelelően színes, mintás csempéket is készítenek, a lakásépítési program sikeres meg­valósítását segítik, hisz’ az itt készült termékek falburkolásra, padlóburkolásra alkalmasak. Tóth Ilona — képünpön — és munkatársai a mázas-festékes szalagról lekerülő csempé­ket az égetőszekrényekbe helyezik, ahonnan a kemencébe kerül a kerámia — kj — Ahol a tervek valóra válnak A TERVEKET IS LEHET futószalagon gyártani. Még különleges képzettséget sem igényel, hogy valaki akár négy, öt rövid, közép- vagy hosszú távú elképzelést papír­ja vessen, saját munkaterüle­téről. Más kérdés azonban, hogy a jövőben megvalósulá­sok találkoznak-e a realitás­sal. Erről is szó esett Nógrád- kövesden, a Pestvidéki Kőbá­nya Vállalat központjában, amikor a vezetőkkel számba ' vettük: mi valósul meg az in­tézkedési tervből, valóra vál­nak-e a hatékonyabb gazdál­kodásra, a szervezettebb mun­kavégzésire, az energia-. és anyagtakarékosságra fogant elképzelések'. Mert — a beve­zetőben megfogalmazottakat folytatva — az MSZMP KB múlt év december 5-i határo­zatának megjelenése után, bi­zony sok helyen készültek ter­vek, amelyeket a kezdeti ne­kibuzdulásból lecsillapodva, módosítani kellett. Sőt, sok esetben a módosított elképze­lések átdolgozására is sor ke­rült. Éppen a fentebb említett ok miatt: nem számoltak a reális lehetőségekkel, vagy ahoigyan még mondani szok­ták: túl sokat akartak egy­szerre markolni. Mindezeket a buktatókat'el­kerülni, csak a dolgozók, a szocialista brigádvezetők ja­vaslatainak, a teljes műszaki gárda fejlesztési, szervezési elképzeléseinek figyelembe­vételével sikerült végleges for­máiban papírra vetni. És milyen jó, hogy így ké­szült — vélekednek most már így, néhány hónap eredmé­nyeit példaként, vagy csak il­lusztrálásként említve. Igen( — térmésaetesen a még meg­levő gondokat. megoldásra váró feladatokat sem elhall­gatva — a kőbányáknál már az év első négy hónapja alatt is számottevő .eredmé­nyek születtek. Mindjárt az elején az egyik legfontosabbat említenénk, ami — jogosan — feltételezi a termelékenység növekedését, a hatékonyabb munkavégzést: 1975 négy hónapja alatt már több nyereséget produkált a vállalat, mint 1974-ben, az el­ső fél év során. És még egy szám: 1974 hasonló időszaká­hoz viszonyítva, harmincnégy százalékkal — több mint ti­zenhat és fél millió forint —1 nőtt az árbevétel a kőbányák­nál. Milyen áron? RÖVIDEN: SIKERÜLT meg­szüntetni azokat a szervezési elégtelenségeket és olyan pi­acra szert tenni, amelyek megléte, illetve hiánya, nem tette lehetővé a nagyobb eredmények elérését. Példa­ként a nógrádköveadi bánya zuzottkőtermelésát hozhat­nánk fel. Amíg tavaly az úgy­nevezett kubisatikus zúzottkő- böl mindössze háromezer ton­nát termeltek, az idén ennek már hússzorosa kerül a vasúti kocsikba. És ez — mármint a szállítás — újabb szervezési munka eredménye. Vasúti szakinyeiven szólva, fordasze- relvényekben fuvarozzák a kőbánya anyagát, amelynek sok előnye, de hátránya is van. Gyorsan jutnak célba, viszonylag hamar érkeznek vissza. És ilyenkor szükséges a folyamatos termelőmunka, a berakható készletek tárolása és az ezt segítő mimika össz­hangba hozása. A kövesdiek külön programot dolgoztak ki erre, amely a rakodó téri be­ruházások megvalósításával egyidejűleg, a termelési kapa­citás növekedését is jelenti. Mert eddig volt ilyen szem­lélet is: nem hajtunk, nincs hová raktározni. Hát ezután — bár a tervek teljes megvalósu­lása csak az ötödik ötéves tervben várható — nem lese ilyen gond. Szükség is volt már az ef­fajta nézetek megszüntetésé­re, hiszen az M—1-es, az M— 3-as, sőt, az M—5-ös út to­vábbi építése, illetve rekonst­rukciója, megköveteli az üte­mes munka végzésből adódó egyenletes szállításokat. A Pestvidéki Kőbánya Vál­lalat vezetői az intézkedési terv kidolgozásánál az üzemi érdek szem előtt tartása mel­lett elsődleges tényezőként kezelték a népgazdaság érde­két is. Az élet igazolta számí­tásaikat akkor, amikor bebi­zonyosodott: a megyéhez ugyan nem, de a vállalathoz tartozó szobi üzemből sokkal gazdaságosabb a vízi úton tör­ténő szállítás, mint a vasúti. Igaz, a ráébredés nem éppen mai keletű, de a számok is­mét bizonyítják az elképzelé­sek helyességét. Csupán az első négy hónap mutatóit fi­gyelembe véve, 1973-ban mindössze 11 ezer, 1974-ben már 50 ezer, az idén pedig már közel 60 ezer tonna épí­tési követ juttatnak el uszá­lyokon az egyik legszámotte­vőbb beruházás, a paksi atom­erőmű építéséhez, valamint útépítési, célokra, Jugoszlá­viába. És így nemcsak a szál­lítások folyamat osságát tudják biztosítani, hanem nagyban tehermentesítik a szállítóka­pacitásiban meglehetősen szí - köliködő MÁV-ot is. Egyszó­val, dupla haszon. Érdekes tovább kísérni a december 5-i határozat alap­ján kialakult, a még nagyobb eredményre törekvő, a vállal- kozószellemet is elősegítő in­tézkedési tervet. Jó példa er­re a sóskúti üzem esete. Na­gyon sokáig nem tudtak mit kezdeni a termelés során ott felgyülemlett mészporral, ami ugyan értékes, de jóformán senkinek sem kellett. Igaz, a mezőgazdaságnak, talaj javítá­si célra már a múlt évben is szállítottak belőle — nem nagy mennyiséget, mindössze hét ég fél ezer tonnányit —, de a gondokon segítő intézke­dés csak az idén született meg. Versenytárgyaláson. vettek részt még az év elején, ame­lyet meg is nyertek, s így a mészpor hasznosíthatósága — ami jelentős, bevételihez jut­tatja a vállalatot — zöld utat kapott. Csupán az első négy h ónap alatt közel h uszonkét- ezer tonnányit szállítottak a mezőgazdaságnak belőle és még további, jelentős igények kielégítése is biztosítottnak látszik. Az év elején úgy tűnt, gond lesz az energiatakarékosság­gal, hiszen az 1975-re igényelt üzemanyagnak csak mindösz- sze 76 százalékát kapta mega vállalat. Rákényszerültek, hogy ebből gazdálkodjanak úgy, mintha a hiányzó 24 szá­zaléknyi mennyiség is meg­lenne. Ebből nem jut még a takarékosságra is — mondo­gatták először, de, a jól kidol­gozott tervek, a minden ap­ró részletre kiterjedő vizsgá­latok az ellenkezőjét bizonyít­ják. Az első négy hónap ered­ményei 15—20 százalékos fel­használási csökkenést mutat­na«, ami az egy tonnára jutó benzin/fcüogramm hányadosá­ban, még a 25 százalékot is elérik. Mert amíg 1974 hason­ló időszakában még ez a szám 0,22 volt, addig ez az idén már 0,169-re csökkent. DE ÍGY VAN EZ AZ elekt­romos energiánál is. Minden üzem az egy tonna termék előállítására ráfordítható, elő­re megállapított érték alatt van. Ezt nagyiban elősegítette a szervezés, amellyel szinte nullára redukálták az üresen üzemelő gépek számát és si­került a legalacsonyabb szint­re csökkenteni az állásidőt. Néhány mozzanatot rakad- tunk csak ki a kőbányák in­tézkedési tea*véböl. Az ered­mények az elképzelések meg­valósulását, a jó szervezést és — következményeként — a hatékonyabb munkavégzést bizonyítják. S talán zárjuk mondanivalónkat a vállalat főkönyvelőjének szavaival: — Nálunk a tervek nem­csak papíron léteznek: valóra válásukról az életben győződ­hetünk meg... ■ Karácsony György Egy kis számolással... Szegedi PáLné, Kotroczó Béla, Papp Imre, Szabó Ist­ván és a többiek nap mint nap vizsgálják az öntvénye­ket, a különböző késztermé­keket. A minőség, a vállalati hírnév őrei, ahogy általában mondják róluk: meósok. A Lampart ZIM salgótarjáni gyárában töltik be ezt a fon­tos és nagy lelkiismeretessé­get, pontosságot követelő munkakört. A minőségi ellenőrzési osz­tályhoz — ahogy Zsivera Gyu­la osztályvezetőtől értesül­tünk — 75 fős csoport tarto­zik. Műszakiak adminisztráto­rok, vizsgálók. Jelentős erő ez, de a feladatok is nagyok. A gyárban három-, négyezer­féle anyag érkezik, amelyek közül kevesebb a műbizony- latos. A beérkező anyagok egy részét is meózzák. Ezt a munkát jól felkészült techni­kusok végzik. A munka zömét a késztermékek minőségi vizs­gálata ellenőrzése adja. A gázkészülékeket és az öntött­vas gyármányokat műbizony­lattal szállítják a megrende­lőknek. Még a szilárd tüze­lési berendezéseket is minő­ségi tanúsítvánnyal látják el. Az ellenőrző aláírása tehát vállalati garanciát jelent. — Milyen eszközök, fel­tételek mellett végzik a minő­ségi ellenőrzést? — Általában a hagyomá­nyos mérőeszközökkel dol­gozunk, kevés az úgynevezett mérőműszer. — Ez, gondolom, még in­kább megköveteli a jó felké­szültséget. hozzáértést és fe­lelősséget? — így van. Bár esetenként, ha szükséges a laboratórium­mal is végeztetünk vizsgála­tokat. Egyébként nagyon sok a tapasztalati elem a mun­kánkban — mondja Zsivera Gyula. Kétségtelen, a megfelelő műszeres vizsgálatoknál ke­vesebb a tévedés lehetősége. A meózás hatékonyságát vi­szont jó lehet érzékelni szá­mokkal is. A reklamációk mérhetőek. Vajon mi a ta­pasztalat az elmúlt időszak­ról? A kérdésre kimutatások kerülnek az asztalra és csak utána kapom a választ. — Tavaly a megrendelők­től, illetve a nagykereskede- delemtől 184 reklamációt kaptunk, ami minőségi kifo­gás volt, illetve gyártáshiba. — Ez elég nagy szám. — Mi is úgy tartjuk: ke­vesebb is lehetett volna, bár az igazsághoz tartozik, hogy ha gyártmányainik nagy szá­mához viszonyítunk, akkor ez csak ezrelékekben kifejezhe­tő kifogáé. Ennek sokszoro­sa a sérülési reklamáció. Ta­valy például 2641 ilyen kifo­gás volt. Csomagolási és szál­lítási, vasúti tplatási hibák miatt sérült a készáru. Vala­hogy jobban oda kellene fi­gyelni szállításnál is a mun­kára, hogy kevesebb készáru sérüljön. Ezenkívül még egy mutatót számon tartunk, még­pedig a felmerült garanciális költséget. Tavaly ez sem érte el a fél százalékot, összesen tehát nem sok. Viszont, ha azt veszem, hogy ez 2 millió 700 ezer forint, akkor már többnek tűnik. Már csak azért is érdemes ezzel a kér­déssel foglalkozni, mert a garanciális költségek nagy ré­sze gyártási hibára vezethető vissza. — Mit tesznek a hibák csökkentéséért? — A meó munkája egyre in­kább a késztermék minőségi átvételére összpontosul. A szereldékben jól kiépített szervezet dolgozik. Itt a gyár­tásközi ellenőrzést maguk a munkások végzik. Az idősebb dolgozók ezt nagyon lelkiis­meretesen meg is teszik. Saj­nos, a fluktuáció, a létszám- mozgás itt is kedvezőtlenül hat. Az öntödében a gyár tás csí­koz ellenőrzését j s meósok végzik. Itt és az előző he­lyen is a munkásolt érdekel­tek a minőségben, a selejt alakulásában. Bért csak a meó által átvett termékekért fi­zetnek, a selejtért nem. — Hogy alakult az öntöde sei ejt je? — Az elmúlt időszakban 7,94 százalék volt az összes selejt. Rosszabb az arány az 1973, évinél. Igaz, hogy nö­vekedett a kényesebb gáztűz­helyöntvényeit aványa. Enneit ellenére van m<»g bőven ten­nivaló a selejtcsökkentés ér­dekében. — A gyárban fokozatosan megvalósul a DH-mozgalom. Mi erről a véleménye? — A kezdetnél tartunk. A szerszám műhelyben már meg­van. Még rövid idő telt el a bevezetés óta, és így egyér­telmű véleményt mondani korai lenne. Biztos jó lesz, eredményekhiez vezet. Az ön­tödében is előkészületek foly­nak a mozgalom kiterjesztésé­re, a feltételek megteremtésé­re, — Gyártók és meósok. A közös érdeken belül vannak-e közöttük érdekellentétek? — Látszólag igen, mert pil­lanatnyi érdekellentétek, úgy gondolom, mindig lesznek. Ha van is esetenként nézetel­térés. vita, azért a hibákat ki­javítják. Fontos, hogy a me- ós bebizonyítsa igazát, és akkor nem lehet vita. — Tavaly a gyárban az úgynevezett belső selejt a termelési érték másfél szá­zaléka volt. Ebben az anyag- és munkasélejt is szerepel. ígv nem sok, de ha azt vesszük, hogy ez csaknem 12 milliót jelent, akkor kiderül: van még mit lefaragnunk ebből az összegből. Ebben is jelen­tős a tartalék — mondotta a meó osztályvezetőié. n. J. Eperszüret A látvány, amely az ipoly vécéi határban fogadott, le­nyűgöző a szemnek, s inger­lő a szájnak. Ameddig csak ellát az ember, mindenütt eperföldek piroslanak. A szüretelők első csoportjával a Szögeki-dűlőben találkoz­tunk. — Reggel kilenckor kezd­tük meg az eper szüretet. Ez a korán érő fajta — mi go­rillának nevezzük — már szedhető. Szép a termés, jó volt rá az idő. Esőt is ka­pott, meg napsütés is érte — mondja Petrezse Istvánná. — Beszéljünk az eper útjá­ról, természetesen• ha nem a szájba vezet! — Nem Iahet ebből sokat enni. Egy-kettöre eltelik tőle az ember. Meg aztán a fizet­ség is aszerint van, hogy mennyi tácsika telik meg egy nap alatt. A tácsika. vagyis a félki­lós műanyag doboz praktikus, sága abban rejlik, hogy nem kell külön méricskélni a le­szedett mennyiséget, segítsé­gével könnyen kiszámítható, hogy ki mennyit dolgozott egy nap alatt. A kedvelt gyümölcsből so­kat exportálnak, de a belföl­di piacokra is jut belőle. Az eperszedés nem könnyű művelet. Megvannak a forté­lyai; vigyázni kel, hogy o ha­talmas szemek össze ne tör­jenek, s már a szedés köz­ben külön kell szortírozni a nagyobb és az apróbb szeme­ket. — Próbálják meg maguk is! — biztatnak az asszonyok, s tráfásan hozzáteszik: — De közben kötelező ám fütyülni! — vkm — Vizsgálat Pasztán és Szukákon Rádiósok versenye Salgótarjánban Az MHSZ Nógrád megyei vezetősége és a megyei szak- szövetség Salgótarjániban a tóstrand környékén rendezte meg a körzeti iránymérő­bajnokságot öt megye rádió­sainak részvételével. A 103 induló négy korcsoportban versenyzett. Eredmények. Nők: 1. Magyar Ilona (Nóg­rád), 2. Magyar Mária (Nóg­rádi. 3. Bartha Ilona (Bor­sod.) Férfiak. Úttörők: 1. Ko­ródi Olivér. Kecskés Éva, Szalai Béla, (valamennyi Borsod.) Ifjúságiak 1. Szabó József (Nógrád), 2. Nagy László (Nógrád), 3. Fillér István (Heves), Felnőttek: 1. Maksai István (Borsod), 2. Nagy Géza (Szabolcs), 3. Szabó Jenő (Hajdú). A kö­vetkező állomás Eger les.:, ahol június 21—22. között II. osztályú minősítő versei.yí rendeznek. A fogyasztási és értékesí­tő szövetkezetek — az ÁFÉSZ-ek — keretében mű­ködő különböző szakcsopor­tok tevékenységét, gazdál­kodását a közelmúltban népi ellenőrök vizsgálták Pásztón és Szirákon. Arra voltak kí­váncsiak, hogy a zöldségter­mesztő, nyúltenyésztő és mé­hész szakcsoportok működé­se megfelel-e a jogszabályok­nak, az önkormányzati szer­vek miként tartják be az alapszabályban foglaltakat, az ÁFÉSZ-ek milyen segítsé­get adnak és felügyeletet gya­korolnak. A szakcsoportok legfonto­sabb feladata, hogy a lakos­sági igények kielégítésére ter­melést folytassanak, javít­sák az ellátás színvonalát. A .szakcsoportok tagjai zömmel kedvtelésből foglalkoznak zöldségtermesztéssel, nyúl- tenyésztéssel. méhészkedés­sel, de tevékenységük pénzt is hoz a konyhára. Kisebb és nagyobb közösség egy­aránt jól jár. A XI. párt- kongresszus határozatában is mégfogalmazódott, hogy pár­tunk támogatja: a fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­tek 'rendeltetésüknek megfe­lelően járuljanak hozzá a gazdasági és társadalmi fela­datok megoldásához. Milyen megállapításokra jutottak Pásztón és Szirákon a népi ellenőrök? A szakcso­portoknak Pásztón 586 tag­ja van, míg Szirákon 594 ta­got tömörítenék. Különösen jelentős a sziráki zöldségter­mesztő szakcsoport, amely uborkát, és vegyes zöldséget termeszt. A pásztói szakcso­port, háromezer négyzetmé­ter alapterületű fóliával ren­delkezik, primőr vegyes zöldséget termesztenek, hoz­zájárulva a lakosság kora tavaszi friss zöldséggel tör­ténő ellátásához. Az igények nagyobbak, mint a lehetősé­gek. ezért a következő évek­ben mindenképpen fejleszte­ni szükséges a két szakcso­portban a zöldségtermesztést. A kisállattenyésztő- és zöld­ségtermesztő-tevékenység fejlődést mutat, viszont a termelés mennyisége,' ter­mékösszetétele, színvonala nem éri el a kívánt szintet. Különösen sok a fogyaté­kosság a szakcsoportok admi­nisztrációs munkájában. An­nak következtében, hogy er­re a tevékenységre a felügye­letet ellátó ÁFÉSZ-ek sem fordítanak kellő figyelmet! Megállapítható, hogy a szak­csoportok a jóváhagyott alap­szabály szerint működnek, de hiányosságok jelentkez­nek. Jobbágyiban a méhész szakcsoport elnöke — ki tud­ja milyen megfontolásból — nem tagja az intéző bizott­ságnak. A pásztói zöldségter­mesztő szakcsoportnál. a jobbágyi méhészeknél össze­férhetetlenséget állapítottak meg. A szakcsoportok nem készítenek munkaprogramot, tagnyilvántartásuk hiányos és áttekinthetetlen, tagfelvé­teli munkájuk nem mrr'e'elő. Egyes szakcsoportokban nem fizetnek rendszeresen tagdí­jat, másutt egyáltalán nem fizetnek^ További fogyatékos­ság, hogy nem vednek pénztárkönyvet, álló- és for­góeszközeikről leltár, iletve nyilvántartás nincsen. A fogyatékosságok egyúttal a tennivalóra is rái" 'nyitják a figyelmet. A feltárt hiá­nyosságok viszonylag köny- nven kikiiszbölhetők. Ehhez az szükséges, hogy a szak­csoportok betartsák a kö­mény 1972 szeptomb—.-bon hozott rende’etét. A zö'dsér a hús. a méz iránt növekv ’< kereslet mutatkozik, ezért a szakcsoportok termelői tevé­kenységét fejleszteni szeke­res. Üdvös lenne, ha mie­lőbb megszűntetnék a sze­mélyi és munkaköri össze­férhetetlenséget. a tisztség- viselők a működési szabály­zat szerint dolgoznának. • az intéző bizottságok tervsze­rűbben tevékenykednének, a felügyelő bizottságok nem­csak papíron léteznének. A bizonylati fegyelem erősí­tésében szintén sok a tenni­való. A népi ellenőri vizsgá­lat áldásos hatása remélhető­en mielőbb megmutatkozik. r. I. NÓGRÁD — 1975. június 3., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom