Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

Színházi esfék Képzeli riport eqy amerikai popfesztiválról A cím senkit se tévesszen meg! Mert aki csak könnyed kikapcsolódást, felületes szó­rakozást keres, aki a gondta­lan fiatalok táborának vidám fesztiválját Várja — annak csalódnia kell, A riport ugyanis nem csupán egy pop- fesztivál szimpla regisztrálá­sa. Ellenkezőleg. Az esemény, a több százezres tömeget mozgósító montanai fesztivál csak alkalom arra, hogy meg­ismertessen bennünket egy modern alvilág el-tévelyedett, romlásra kárhozott alakjaival. Az író, Déry Tibor — aki 1971-ben, 77 éves korában ir­ta meg ezt a kisregényt —ag­gódó szeretettel mutatja be az elérhetetlent hajszoló fiatalo­kat, akik építeni szeretnének és mégis lerombolnak min­dent maguk körül, s bár há­romszázezren vannak, még.s valamennyien magányosak, elhagyatottak. A regény óriási sikerén fel­buzdulva állította színpadra — négy évvel ezelőtt — a Vígszínház a „Képzelt ripor­tot”. S a ké^észes, műfaját tekintve tragikus musical — Presser Gábor zenéjével és Adamis Anna szövegével —, ha lehet, még nagyobb nép­szerűségre tett szert, mint a regény. Elsősorban a fiata­labb generáció körében. Mert a beatzene, a darab dalai — azon túl, hogy egy csapásra felkerültek a slágerlistákra — nagyon jól illeszkednek a regény hangulatához, segítik, alátámasztják a mondaniva­Jelenet a darabból lót. Eljuttatják az író, Déry Tibor üzenetét a tizenéveseK- hez, azokhoz is, akik esetleg nem olvasták a kisregényt. A salgótarjáni közönség a héten a szolnoki Szigligeti Színház előadásában láthatta a „Képzelt riportot”, amely a színház fiatal társulatát nem kis erőpróba elé állította. A műfaj ugyanis a jó színészi alakítás mellett a biztos énektudást is megköveteli. (S azt hiszem, nyugodtan leír­hatjuk. hogy igazi musical- színészekkel országos viszony­latban sem nagyon bővelke­dünk.) A szolnoki társulat ifjú művészei ismét bebizonyítot­ták, hogy képesek összetett színészi feladatok mególdásá- ra, magas színvonalú teljesít-, menyre. Még a közbejött ne­hézségek ellenére is. Csomós Mari (a főhős, Eszter alakító­ja) sajnálatos módon nem ve­hetett részt a salgótarjáni be­mutatón. A beugrásra vállal­kozó Baranyai Ibi — aki szin­tén régi jó ismerősünk — könnyödén, bravúrosan sze­mélyesítette meg az utol nem érhetőt, szépséget és titokza­tosságot .magába foglaló Esz­ter alakját. A jó hanganyag­gal rendelkező, elhitető erő­vel játszó fiatal színésznő a darab egyik erőssége volt. Partnere, Szakácsi Sándor, a darab Józsefe, szintén jó tel­jesítményt nyújtott, kitűnően énekelt, játékában azonban nem éreztük azt a mérhetet­len erőt, energiát, amelyet az — bábéi felv. — író. mint a cselekmény „biz­tos pontjára” ruházott. A fesztivál többi résztvevője közül említésire méltó Bókái Mária (Beverley, Eszter ba­rátnője), Huszár László (Ma­nuel), Pap Zoltán (René) ala­kítása, biztos játéka. A darab rendezője, Bor Jó­zsef kiváló rendezői eszkö­zökkel segítette a darab gon­dolatainak kifejezését, a ko­reográfus, Somoss Zsuzsa se­gítségével. Végezetül szóljunk azokról, akik a popfesztivál­hoz a zenét szolgáltatták. A Fantom együttes kiváló össz- játékkal, biztos technikával szolgáltatott zenei aláfestést és teremtett a színpadon iga­zi „fesziválhangulatot”. — vkm — Százötven éves Akadémiánk Széchenyi István. Arany János. Eötvös jóqsef, Eötvösi Lóránd, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Érdet Ferenc... talán- a legnagyobbak a nagyok kö-* zül, akiknek neve a Magyar Tudományos Akadémia 150 éves múltjával összekapcso-1 lódott. Hazánkban a polgári forra­dalmat és átalakulást érlelő reformkor teremtette meg az Akadémiát. A nyelvművelő, a nemzeti irodalmat felkaroló tudományos területre már a •felvilágosodás korában szük­ség lett volna, ' tényleges megalakulása idején azon­ban már társadalmi igény­1849 után azonban terjedt a felismerés, hogy az ország léte nemcsak nyelvének bir­toklásától függ, hanem attól, is, hogy be tud-e kapcsolódni a 18. század tudományos esi technikai folyamatába. A nemzeti célok szolgálatába állított tudomány háttérbe szorította a humán és reál élet és a történelem alakítá- tudoroányok közötti választási Sábán. századiban egyre jobban ér­vényesült az a szándék, hogy a tudományos kutató- és a - kotómunka a szocializrm s felépítésének, az ember új létének és tudatának formá­lójává váljék. Más szóval, hogy a tudomány cselekvőén vegyen részt a mindenn-aDi dilemmáját. Akadémiánk harmadik korszakát Eötvös Lóránd ne­ve fémjelzi.. A századfordulóm tudományokra bontakozott ki a természeti megállapításai és műszaki tudományok va­lódi szerepe. Eötvös Lóránd/ Bánki Donét, König Gyula életműve már a majdani szó­ként jelentkezett a tudomány cia.u&ta ko,reizak termésizet­muvelese, a természeti « ,udományos szemléleténél műszak, tudomány fejleszte- előhírnöke. E korszak jellem se is. A problémának ez a kettőssége azután 1849-ig meg is maradt, döntés nem. születhetett. Az Akadémia kezdetben a nyelvművelésre. majd a nyelvtudományra, a régészed­re. műerrűékvédelemre. a kri­tikai tevékenységre és a dra­maturgiai alkotómunkára fordította figyelmét, és ér­deklődési köréből kiestek a természeti és műszaki tudo­mányok, holott azok ugyan­olyan lendülettel fejlődtek, mint az irodalom. Széchenyi­nek még 1842-ben is az volt a véleménye, hogy csak a nyelv fennmaradása és ki- művelfsége mentheti meg a nemzetet. Az Akadémiai 135. közgyű­lésére iránymutatást jelente­nek a XI. kongresszusnak a vonatkozó Feladta fként jelölte meg a kongresszusi, hogy hatékonyabbá kell ten­ni a kutatási eredmények! gyakorlati hasznosításét, és növelni kell a szocialista fej- szemléletének. ledérünkkel közvetlenül ösh- szefüggő kutatások arányát. Nagy figyelmet kell fordítani a műszaki és természettudo­mányok fejlesztésére, a társ sydalomtudományioknák pe­dig segíteniük kell a párt- és döntések megalá­zó törekvése: a tudományos! műhelyek kialakítása. A két világháború közötti, •korsizakban a konzervatív szemlélet és a szakmai kö- rénózierűség a jellemző az államközi akadémiai tagok többségére. pOZását. Ebből a szürkeségből emel­kedtek ki a korszak nagy természet- és társadalomtu­dósai, művészei. És ha egy- egy kiváló tudósunk félreért­hetetlenül fellépett a fasiz­mus megnyilvánulásai ellen, állásfoglalása történelmi, sú- 3'vű lett még akkor is. ha t'öb- bé-kevésbé elszigetelt maradt. A felszabadulás utáni gyö­keres átalakulás az Akadé­mián csak 1949-ben bontako­zott ki. Az elmúlt negyed­Az Akadémia közgyűlése részben visszapillant, össze­gezi az elmúlt időszak ered­ményeit, részben azonban előretekint, kidolgozza a jö­vő feladatait. Az idei köz­gyűlés minden bizonnyal fel­méri a kongresszus határoza­taiból az Akadémiára — mint a magyar tudomány központjára — háruló kon­krét feladatokat. » H. J. Vizsgálódás a kohászati nagyüzemekben Szélesedett a nagyüzemi munkásság megváltozott élet­módját feltáró reprezentatív felmérő tevékenység, a szocio­lógusok a Dunai Vasműben megkezdett vizsgálódásaikat az Ózdi Kohászati Üzemekre Mai tévéajánlatunk 17.00: Északi szomszédaink­nál. I. rész. Kétrészes riportfilm-soroza­tot készített Csehszlovákiáról Schmidt Péter szerkesztő- rendező és Forray Tibor ope­ratőr. — A filmben részben az elmúlt harminc év eredmé­nyeire, eseményeire pillan­tunk vissza, készben a ma­gyar—csehszlovák kapcsola­tok nyomában indultunk el — mondja Schmidt Péter. — Kétezer kilométeres utunkon felkutattuk mindazt, ami or­szágainkban közös, akár gaz­dasági, akár kulturális, akár 13. — Szervusz! — Behívnálak. de négy­szemközt szeretnék veled be­szélni. — Hát akkor csak itt le­het a folyásén... — Te most biztosan azt hiszed, hogy a megváltozott körülmények miatt beszélek veled így... Tulajdoniképpen ennek nincs jelentősége... Nekem már minden mindegy. Én tudom, hogy meghalok, és nem is akarok élni... — Butaság. Egy tizenhét éves lány, nem beszélhet így.. — Már elmúltam tizen­nyolc. .. És hidd el, hogy többet éltem át. mint mások száz év alatt. Először a szü­léimben hittem, azfón isten- ben, most már semmiben... Mielőtt meghalok, csak egyet szeretnék... , De olvan nehéz ezt. elmondani..» Itt van ez a levél, elolvashatod. Sőt, kér­lek. hogy olvasd el, és ha na­gyon nagv hülyeség, akkor tépd él. H© pedig nem, ak­kor nagyon gyorsan juttasd’ el Tószeghy zászlósnak... — Tudtam én — mosoly­gott Rózsi. — Láttam, hogy szereted... — Talán nem is szeretem, csak nagyon egymáshoz va­lók vagyunk — mondta F'-isztina és elindult a oincé- 5ük felé. őz aitóból vissza­' fordult: — És köszönöm... is kiterjesztették; kérdőíves módszerrel ötszáz fizikai dol­gozót és mintegy száz, a ter­melés irányításában közvetle­nül résztvevő gyáregységveze­tőt kérdeztek ki. A nehézipari munkásság körében végzett vizsgálódás­nak kettős a célja: egyrészt olyan konkrét adatok gyűjtése, amelyek lehetővé teszik az üzemi demokráciát erősítő és akadályozó tényezők tanul­mányozását; másrészt segít­ségnyújtás 'olyan „érzéke­nyebb” iparpolitika kialakítá­sához, amely a nagyipari fog­lalkoztatottak körülményei­vel körültekintőbben számol. Kutatásaikat — Dunaújváros után — Ozdon folytatják to­vább, mert a hosszú múltra visszatekintő kohászfellegvár és legfiatalabb „testvére” ada­tainak egybevetése igen hasz­nosnak ígérkezik. Elsőként a két nagyüzem dolgozóinak legjellemzőbb személyi adottságait tekintet­ték át: származásukat, csa­ládi hátterüket stb. Egyebek közt kiderült, Rogy Ozdon két­szer annyi olyan munkás van, gától megtagadni azt, amiről akinek már szülei is munká­emberi szempontból. Jártunk a Csorba-tónál, a Magas-Tát­rában, Kassán, Pozsonyban. Gazdasági-kulturális kapcso­latainkról, a turizmus helyze­téi ói, neves személyiségek adtak interjút. Véleményt kértünk a pozsonyi Bratislava Szálló magyar építőiről, a ko­maromi hajógyárba átjáró magyar munkásokról. Jártunk sörgyárban, a Kohinor ceru­zagyárban, a Lenin Kohásza­ti Művek testvérüzemében, a pozsonyi magyar iskolában. A sorozat második részét május 8-án, kedden 17.55 óra­kor vetíti a televízió maga úgy érzi, hogy ebben a sivárságban is boldoggá tud­ná tenni. Íme, az ajánlatom: jöjjön és amikor akarja, a magáé leszek. Sírnom kelle­6ök voltak, mint a Dunai Vasműben, ugyanakkor töb­ben laknak közülük ma is fa­lun. A közoktatási statisztika (Kisregény) Mire Rózsi a pincébe ért, ellenkezőleg mindenki aludt. Télikabátok- Ezt nekem kai, szőnyegekkel takaróztak és a kikészített mosdóvíz tisz­tán csillogott a lavórban. Rózsi a petróleumlámpát a vacka mellé vitte, a leragasz- tatlan borítékból kivette a levelet és minden lelkiisme' gyávaság kell. elhiheti. Én gyá­va vagyok úgy élni tovább, hogy korültöttem mindenki látja a rámfröccsent szeny- nyet. Anyám egy gyilkos szeretője: önző, lelketlen nőstény. Maga megérti, hogy min mentem keresztül, amíg Versenyben a Balassi Bálint Gimnázium Fiatalok vetélkedője a Szovjetunióról retfurdalás nélkül, mint egy odai§ eljutottam, hogy mind­anya, olvasni kezdte: „Kázmér kedves! Azt mondom: igen. Azt nem mondom, hogy szeretem. Kedvelem magát, mert gyen. géd és udvarias. És főként igazat adok masának. Ebben a világban már egyetlen sza­bály vagy törvény 6em érvé­nyes Megértem én, hogy mi­lyen rettenetes érzés lehet magának úgy élni, hogy azt teszii, amit gyűlöl, és mégsem mer és nem tud ellene fellá­zadni. Az ember nyomában ott settenkedik a halál és ha netán kikerüli. majdan azért kel] bűnhődnie, amit maga is elítélt. Azt mondia. hogv öngyilkossághoz sincsen bátertága. Kedves Kázmér. ehhez nem bátorság, éppen NÓGRÁD — 1975. május 4., vasárnap ezt le merem írni az anyám­ról. És azt is le merem írni, hogy irigylem ezt a nyomo­rult. gyáva, jellemtelen apá­mat. aki legalább lopott ma­gának egy kis tisztaságot, aki ha későn is, de legalább megtanult szeretni. És erre egy cselédlány tanította meg. ahogyan mi mondjuk: egy műveletlen paraszt. És ez a paraszt, akit én tanítottam meg huszonöt éves korában olvasni, mindannyiunk fölé emelkedett. De térjünk vissza a mi dol­gunkra, kedves Kázmér. He­tek óta ostromol. Elhiszem hogy szeret, talán jól is esik De e'határozásomhoz mégsem ez vezetett, harem egy racio­nális ok: leheb hogv maga. lehet, hogy én, vagy talán mind a kelten hamarosan meghalunk. Nincs jogom ma­ne, de nevetek. Hányfélekép- mindkét ipari centrumban pen" megálmodtam én ezt az figyelmeztető adatokkal szol­eseményt és most talán egy pincerekeszben... Ugye nem kell folytatnom? Lehet, hogy csodálkozik, de bízom benne, hogy megért. Megért, mert szseret és mert egy a sorsunk. A viszontlátásig, a maga Krisztinája. Utóirat: Drágám, bevallom, hogy én még csak nem is csó- kolóztam soha... Kriszti”. Rózsi hangosan sírt. — Egy magamfajta soha nem tudna ilyen szép levelet írni — mondta magában. Az­tán felállt, magára borította a kendőjét es kiment az ut­cára, A kapu előtt a sváb pa­rancsnok ácsorgott. — Megmondtam, hogy nem kilépsz az utcára! — Egy fontos üzenetet kell vinnem a várba Köpetzy ez­redes úrnak... — Csak menj! Ügysem érsz életben oda... 'f— Azt csak bízd rám, ka­merád! — mond'a Rózsi és eltűnt a hajnali szürkületben. 0<ak annvlt tudott, hogy Tó- szevhv Köpetzyvel együtt a Prónay különítmény főhadi­szállására ment. eált: a munkások 90 százalé­ka a „nem tanulók” kategó­riájába tartozik. Pedig pél­dául a megkérdezettek fe,e Ozdon úgy nyilatkozott, hogy „érdemes lenne tanulni”. Az eníiez hiányzó előfeltételek fele-fele arányban saját ma­gukban rejlő — életkor, ki­tartás hiánya — és külső kö­rülményekben (jobb lakás, több idő, üzemi támogalá* stb.) jelölték meg. — Mit tartanak munkájuk­ban a legjobbnak, legkelleme­sebbnek és mit a legkellemet­lenebbnek? — hangzott az egyik kérdés. Mindkét üzem­ben legtöbben a sajá't munká­jukkal való elégedettséget je­lölték meg „legjobbként”. Legkellemetlenebbnek viszont ítt is, ott is a rossiz munkakö­rülményeket minősítették. Mivel lehetne a termelésben leginkább javulást elérni? — kérdezték a szociológusok. A dolgozók kétharmada szerint az anyagi ösztönzés fokozásá­val. Milyen változtatást ve­zetnének be a bérezésben, ha rajuk lenne bízva? — szólt a következő kérdés. A válaszo­lók 16 százaléka jobban dif­ferenciálna a végzett munka­teljesítmény, ugyanennyien a fizikai megterhelés alapján: 20 százalék szerint a törzs- gardatagokat, 9 százalék sze­rint az idősebbeket kellene jobban megfizetni. {Folytatjuk) Még a múlt év november 7-én — hazán« felszabadulá­sának 30. évfordulója és az MSZMP XI. kongresszusának tiszteletére — országos vetél­kedőt hirdetett a.z Oktatási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ köz­ponti bizottsága és a Szov­jetunió című folyóirat szer­kesztősége, a Lapkiadó Val­idat közreműködésével, a kö­zépfokú tanintézetek részére „ICi tud többet a Szovjetunió­ból a Szovjetunióról” címmel. A vetélkedő nagy érdeklő­dést keltett. A versenyben 250 középiskola, 14 ezer diákja vett részt, s a szurkolókkal együtt mintegy százezer fia­talt érintett a vetélkedő. Az országos versengésben igen nagy szerepet vállaltak ma­gukra az orosz, a történelem, u magyar, valamint a föld­rajz szakos tanárok. A peda­gógusok fontos politikai fel­adatuknak tekintették a ta­nulók felkészítését az iskolái es a területi versenyekre. Az országos döntőbe — 44, egyenként négytagú csapat jutott be. Közülük öt csapat Budapestről, 39 pedig vidék­ről került ki. A döntő lebo­nyolítására május 4-én érkez­ne« Budapestre a középisko­lások, az ország valamennyi megyéjéből. A televízió nézői május 6-án este 21.25 perces kezdettel láthatják a fiatalok vetélkedőjét. Az időközoen .kiesett” csapatok tagjai, né­zőként szurkolják végig a versengést, a Szpvjet Kultúra és Tudomány Házának szín­házterméből. A vetélkedő • fő dija egy Latvija típusú mik­robusz. Emellett a Szovjet­unióba és a szocialista orszá­gokba szóló utazásokat és ér­tékes tárgyjutalmakat kapnak a résztvevők. A vetélkedőn balassagyarmati lint Gimnázium viseli. megyénket a Balassi ' Bá- csaoata kép*

Next

/
Oldalképek
Tartalom