Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-14 / 111. szám
Ceéxéltinh n szervezettről (8.) Közlekedés, posta és egy ellek Salgótarján eayik közúti1 baleseti góqpontja a Vöröst hadse.eg út és a Salgó út1 találkozási helye Ez rajta! van a Nógrád megyei, a salgótarjáni bal csati térképen is. A közlekedés bizítonsága ivzit kívánná, hogv a csatlakozópontot a sarok beláthatóságával tegyük balesetmentessé. Czzel szemben mit csiná-J lünk? Bővítjük magas beruházási költséggel a saroképületet és tatarozzuk a cipészszövetkezet saroképületét. Miért? Feltételezhetően ágiért, hogy szanálás esetén! magasabb kártérítési költséget kelljen fizetni. • A figyelem hiányára' vezethető vissza az isi, hogy a M-alimovszkij út újjáépítésekor megterveztek a tervezők1 mindent (szennyvízcsatornát esővízcsatornát, utat. járdát stb.) csak. két dolgot nem terveztek meg: a Malinovsz- kij úti járda csatlakozását a Rákóczi úthoz, és a postai kábelek (telefon) csöveit és aknáit. Az egyiknek a.z lehet! az oka, hogy arra gondolt a tervező, hogy azt a fénysorompó tervezésénél és kivi- teliez’sénél kellett volna' megoldani, vagy a Rákóczi úthoz tartozik és ezért kél sőbbi üftiem, A másiknál arra gondolhattak, hogy a tele- ion kábel csöveinek és aknái-! maik beépítése esetén túl 'hosszú ideig neun keVene felverni a Malinovszkij úti' 'járdát. i A Magyar Posta arról volt1 li ires, hogy1 a leveleket hiá- m.yos címzés esetén pontosan1 a lehető legrövidebb idői salat! kézbesítette. Ez a múlt. Majd jött érv bázlsinontó korszak, amikor Budapest—> Salgótarján, vagy Salgótarján—Ózd viszonylatban egy levél továbbítása 4—5 napot1 vett igénybe. Ezt már a Magyar Posta is megsokalta éy az elmúlt év végén hivatalosam is bejelentette, hogy csökkenteni fogja a levelek kézbesítési idejét. ' Ugye milyen egyszerű szervezési fogás. A bázist le kell! rontani, hogy újra viszonylagos javulás kimutatható le— teyen. Általános szokás, hogy ad iemberek mindent a magiuto helyér akarnak vásárolni. Cipőt a cipóboltban, kenylereti a kenyérbo’tban-. post a bélyeget a postán. Ekkor éri al ics’alódás őket. i Két ízben megtörtént, hogy •a postám nem akart a postás kisasszony bélyeget adni. Az fegyik alkalommal a Salgó-í tarjára 1. postán jelentetté ki a kisasszony amikor 86i •db 2 Ft-os bélyeget kértem,' hogy nincs. Szívós magyar vagyok, •nem nyugodtam meg az egyszerű elutasításban, hanem szándékos sértéssel a következőt mondtam: — Jó, ajkkon elmegyek a korcsma-hivatalba, hátha már ott árulják a bélyeget és nem a postahivatalban. A kisasszony jogos ~m. mérges lett a sértésé tűsért. és kért az előtte ülőtől bélyeget, hogy kiszolgálhasson. A másik eset, egy kis postán történt, ahol a kisasszony 80 darab 1 forintos bélyeget nem tudott adni azzal az indokkal, hogy őcsak helyettesít. Amikor kértem, hogy ami bél vege van, ad ja ide, azt mondta, nem lehet, gondolni keli az utánam jövőre is. (azt nem mondta, hogy ne halmozzam. a posta- bélyte'get és ne feketézzek vele.) Figyeljünk csak bátran az ilyen munkára, az ilylen helyettesítésre is, tisztelt vezető elvtársak, ott a Postánál. A munkára való odafigyelés nemcsak az alsó és középszintre, de felső és legfelső szintre is kötelező. Sót a felsőbb szintéktől a példa- mutatás is mint követelmény elvárható. Így pl. komolytalan dolog a najpidíj rendezésének évek óta való elhúzódása. Ennek következménye az a liberalizmus, hogy Salgótarjánból Budapestre kiküldetésbe már csaik egész napra mennek a dolgozóik, pedig azelőtt milyen szigorúan vettük a kora délutáni órákban induló vonattal való visszajutást azért, hogy csak fél naoldíj kerülhessen elszámolásra. Ugyanígy oda kell figyelni a munkára „fent” is. Nem tartunk előbbre a kapacitáskihasználással sem. A KNEB vizsgálatán, a KSH egyszeri és a KGM egyszeri helyzetfelmérésén túl nem jutottunk, A vizsgálatok pedig a gépidő kihasználásáig jutottak el. Er. viszont a kapacitáskihasználás vizsgálatának egv módja. A kapacitás fogalmának, kihasználásának vizsgálati módszereinek meghatározására- szintén van ■ kormányhatározat, meghatározott felelősökkel és határidőkkel. Szóval van mit tennünk minden- szinten és területen a munkára való odafigyelés érdiekében. Kúti István Középkori leletek Pécs történelmi belvárosában, a Janus Pannonius utcában, egy középkori épület maradványaira bukkantak. A török hódoltság előtt épült lakóház alapfalai pontosan az úttest alatt húzódnak, szemközt a tudomány és technika házával. A Széchenyi teret a székesegyház térségével összekötő utcában új csatornát fektetnek le az építőmunkások. s eközben a markológép egy kemence darabjait, . úgynevezett kályhaszemeket emelt ki a földből. Azonnal abbahagyták a munkát és értesítették a Janus Pannonius Múzeumot. Kováts Valéria régész megállapította, hogy a markológép egy kőből rakott házat vágott keresztbe, az épületet — a leletanyag tanulsága szerint — a XV. században emelték. Sikerült feltárni a ház hat méter hosszú déli falát, amelynek vastagsága hatvan centiméter, alapjai a jelenlegi szinthez képest két és fél méter mélyen fekszenek. A méretekből és a leletekből Kováts Valéria arra következtet hogy a ház közrendű személy — polgár — lakóháza volt. Kétszintes lehetett, s ami megmaradt, az az épület alagsora: itt volt a konyha. Az, üszkös fadarabok és a megfeketült kövek arra vallanak, hogy tűzvész pusztítót'a el a középkori pécsi polgárházat. (MTI) Karác-ouy György: T^l •• 1 • // • / . Éjjeli őrjárat (3.) Bekanataeta a levest, de a bifsz'ekböl csak egy-két falatot evett. Túlsötötték, száraz volt, rágós, A sört iszogatta és olvasott. Az ajtó nyílására ösztönösen felnézett. Egy férfi kíséretében a tolmácsiány lépett be. ügy tett, mintha észre sem vette volna őket: beletepnetkezett az újságba. — Helló! — hallotta a lány hangját. Felnézett és biccentett. A férfi enyhén meghajolt felé és néhány asztallal odébb leültek. Mintha skatulyából húzták volna ki az ürgét, — gondolta. Friss vasalás, makulátlan ing, egyazon szögben ágaskodó díszzsebkendő-csücskök. merev tartás, csillogó cipő. Megesküdött volna, hogy az alsónadrágja is élésre van vasalva. Undorral nézett rá. Vajon mit csinálna a pasas, ha odamennék és pofánver- ném? Visszaütne, vagy előbb megigazítaná a nyakkendőjét? Odaintette a pincért és fizetett. Ügv ment ki. hogy vissza sem nézett. A hall csendes volt. hallani lehetett, amin,t a ventillátor a vastagra dermedt meleget kavarja. Felsétált a szobájába', de a lány már nem volt ott. Elmosta a noharakat és a maradék itallal együtt, az asztalra tette majd zsebre dugott kézzel megállt a szoba közepén. Nem tudta, mit csináljon. Ránézet a tévére, de eszébe jutott, hogy biztosan szó lesz Kambodzsáról, vagy Vietnamról. Márpedig erre a napra elege volt a háborúból. Leült az ágyra és az újságot lapozgatta. Jóformán még el sem olvasta az első mondatot, amikor kopogtattak. — Herein! — szólt ki ingerülten, és felült. A tolmácsnő lépett be. — Nem zavarok? — Nem. Dehogy is... Foglal i helyet. Belebújt a cipőjébe és ő is leült. — Vártál? — kérdezte a lány és fejével a két pohár felé intett. — Nem. Nem hittem volna. .. —- Az előbbi férfi miatt? — Nem. Csak úgy. Meg sem fordult bennem, hogy te is feljöhetsz ide. — Szóval, meglepetés. — Igen. Kellemes. Kérsz? — emelte meg az üveget. — Egv picit. Visszatért már a jókedved? Nem válaszolt, az italt csurgatta a poharakba. — Mondd! — nézett fel hirtelen. — Érzel még te valamit, átlóikor a látogatóknak a Sond.erkommandról beszélsz? Amikor kinyitod a krematórium ajtaját? Amikor elsorolod, hogy alkalmanként hány emberrel végzett abban a helyiségben a B-Cyklon? A lány arcáról eltűnt a mosoly. Kemény lett, szinte ellenséges. — Minek képzelsz te engem? Felhúzható beszédbábunak? — Pillanatnyi szünetet tartott, de utána dőlt belőle a szó. Hogy ő is ember, hogy ő is minden alkalommal iszonyodik, hogy néha titokban sir. Mondani lehet, — gondolta, és visszaemlékezett a lány kifejezéstelen arcára. Figyelte, de kimereví- tetten egy másik arc nézett rá. Hallani vélte a lány szenvtelen hangját: Hölgyeim és uraim, itt halt meg X-ből Y, a nagy zongoraművész, itt szenvedett és később meg is halt S-ből Z. a század e.gvik legnagyobb... Félbeszak ftotta. — Mondd! Mit csinált az apád n háború alatt? — Kínozni akarsz? — Nem. Csak kiváncsi vagyok rá. — Katona volt. — SS? Magyar harckocsizok egy közös hadgyakorlaton, valahol Csehszlovákiában. A méptelen harcmezőn, járok. Semmi jele aimak, hogy ez a terület rövidesen a testvéri hadseregek közös hadgyakorlatának egyik helye lesz. Egy félholdnyi terep- horpasz pereméin huzalköteg- be botiok. — Vigyázat! — kiált rám valaki szlovákul. — Felrobban! A dombhajl&t- gerincéin fej bukkan elő a fű közül, a mesterien álcázott fedezékből. Beugróm melléje. Megismerkedünk. A kemény szorítású. magas termetű, göndörszőke fiú Jenda Albrecht harcos. A csehszlovák műszaki katona két-há- rom hektárnyi terület robbantási felelőse. A közös hadgyakorlat küszöbön álló mozzanatához a tüzérségi tüzet és a bomba becsapódásokat imitáló berendezés egyik kezelője. Körös-körül robbanótestek lapulnak a földben. A huzalkötegek megrántása után azonnal bekövetkezik a detonáció. Irigylem Jendát. Innen, a harcmező közepéről nézheti végig a küzdelmet. Én pedig a többi újságíróval együtt madártávlatból, a kiielölt magaslatról. .. — Nem maradhatnék én is itt? — kérdezem félig szlovák. félig orosz nyelven. A katona a vállapomra sandít: — Így? Leveszem a zubbonyomat, saokámat és az árok aljára dobom. Zöld Ingünkben deréktól váJIiig egyformának látszunk. — Csak aztán meg ne ijedjen! — figyelmeztet Jen- da. — Fölöttünk mennek át a csehszlovák harckocsik! És itt robbannak ... Szavait elnyeli a felettünk elzúduló repülőgépek morajlása. Jenda szakavatottan rángatja a különféle színű huzalkötegeket. A bomba- imitációk mennydörgés erejével robbannak körülöttünk. Ezt követi a rakéta- és tüzér- ségitűz-előkiészítés. — Van gázálarca? — kiélt a fülembe Jenda. — Lehet, hogy vegyicsapást kapunk! Megrökönyödve intek nemet. Vegyicsapást? Még csak az hiányzik! Igaz, gyakorlaton vagyunk, mérgesgáz nem várható. De a gyakorló ve- gyianyag sem éppen kellemes. A szemet, torkot maró szúrós füst... Könnvelműség volt a harcmező közepére tönnöm. Mégicsak jobb lenne. .. — Igen, az. Alezredes. — Értem, — babrált ujjúval a térítőn. — Mit értesz? Semmit sem értesz! — kiáltotta a lány. — Nem az volt, akire gondolsz! Nem volt gyilkos! Pénzügyekkel foglalkozott és mindvégig ember maradt. Érted? Ember maradt, nem Übermensch! Elhallgatott és lesütötte a szemét. — A csend szinte vibrált körülöttük. Übermensch, — ízlelgette magában a szót. — Übermensch. A lányra nézet, aki még mindig mereven figyelt maga elé, és egyszeriben kényelmetlenül érezte magát. Tudta, minden ideg- szá lábam az lüktetett, hoev valamit elrontott. Hogy túllőtt a célon. Hogy túl kemény volt. Az utcáról egy autó elnyújtott tülkölése hallatszott fel. — Ne haragudj! — simogatta meg a lány kezét. — Nem haragszom, — eme'te feil lassan a fejét. — Nem haragszom, — ismételte. — C««.k ne engem bánts! Ne mindanhyiunka't bánts! — Igazad van. Hiszen már ti semmiről sem tehettek! — mondta és a lány felé nyúlt.. Amikor kikapcsolta a melltartóját, tekintete a Rem’->- randt-reprodukcióra esett. És egv pillanatra úgy tűnt neki. mintha megelevenedne a kén, és folytatná útját az éjjeli őrjárat. (Vége) Késő! Kelepcébe jutottam! A szélrózsa minden irányából szűnni nem akaró, heves robbanások tűzbokrai zárják el az utat. Nincs menekvés! — Húzza be a fejét! — kiélt rám Jenda. Máris a nyakunkon a támadó rózsaszínűek hadrendje! Néhány méternyire fedezékünk előtt csehszlovák fel" ségjelzésű harckocsik búk- kannak elő a por* és füstgo- moJyag mögül. Egyikük — szüntelenül tüzelve — eeve- nesen felénk tart. Lánctalpai fenyegetően csattognak a sziklás talajon. Jenda megragadja a karomat és a fedezék aljába ránt. Egymásba kapaszkodva. lé- legzet-visszafojtva lapulunk. A harckocsi dobhártyarepesztő morajlással csörtet át. felettünk. Kődarabokat, földet, port és fojtogató fekete füstöt zúdít ránk. A rózsaszínűek hadrendié tovazúdul felettünk. Lassan felocsúdunk, leverjük egymásról a földet, a port. Megnyugszom. De mögöttünk újabb fenyegető dübörgés. A lengyel néphadsereg roham- lövegeinek csoportja közeledik. ök is rajtunk gázolnak keresztül ? Szerencsénkre néhány száz méternyire tölünk foglalnak tüzelőállást. Odafent szakadatlanul köröznek a harci géoek. Északkelet felől, a legtávolabbi dombhailatok gerincéről por- csíkok ereszkednek alá. — Jönnek a zöldek — állapítja meg Jenda. — Harckocsioszlopok. — Most következik az igazi csetepaté! Ezekre a harckocsikra várnak a lesállásokba húzódott rohamlővegek ... Cakhogv tőlünk jobbra, jókora területen egyetlen lövés sincs. Azon a résen viszonylag könnyen áttörhetnek a zöldek. Nyugat felől, az erdő mögül eddig nem hallott motorzaj köti le a figyelmemet. Hatvan-nyolcvan méternvi magasságban óriási helikopterek népes köteléke közeleg. Oldalukon szovjet felsógjelzés. Hatalmas rotorjaikkal porforgószelet kavarva zúgnak át felettünk. Lejjebb ereszkednek. Mit akarnak? Hirtelen ajtó nyílik a lebegő gépek hasán és az óriási helikootelerek potvogtabni kezdik a harckocsi elleni aknákat. Percek alatt befejezik a műszaki zár telepítését. A bombhajlatokról lezúdu- ló porfol vámból kibontakoznak a zöldek harckocsijai. Szétbontakoznak,' s egyre gyorsuló ütemben törnek előre. A rohamlővegek tüzet nyitnak rájuk. A harckocsikat támogató vadászbombázók vésztjósló vijjogással vetik magukat a rohamtövegekre. Ádáz bomba verés. Éles fájdalom hasogatja a dobhártyámat. Talpam alatt szüntelenül rerpeg a föld. Torkomat lőporgáz fojtogatja, szememet füst marja. A fegyvereknek és a mozgó harci technikának ebben a gigászi összecsapásában, ebben az aeél-motor-robbanó- anyag kakofóniában egyszeriben színre lépnek a magyar néphadsereg páncélozott szállító harci járművei. És láthatóvá válik az ember. A harci járművek oltalmában magyar és csehszlovák katonák rohamoznak gvalogszer- rel. Minden tekintet ráiuk szegeződik. Hirtelenjében nyilvánvalóvá válik, hogv nem a félelmetes technikai eszközök. hanem a ..harc” poklában küzdő, gondolkodó, okosan, bátran cselekvő katonák a főszereplők. Azok. akik az imént kiszálltak a harci járműveikből, és azok a ..láthatatlanok” is. akik az acélszömyek százait, ezreit uralják, irányítják és biztos kézzel győzelemre vezérlik. Azok, akik összefogotf erővel oltalmazzák testvéri országaink népeinek békéjét, biztonságát. A „harc” égen és földön, a szélrózsa minden irányában egvre hatalmasabb erővel tombol. Bertalan István Béla NŰGRÁD - 1975. május 14,, szerda 5 lllilllPi' Átkelés a szovjet és a magyar műszakiak által közösen épített pontonhídon. 1
