Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-09 / 107. szám

Szubjektív észrevételek egy vetélkedőről Általános követelmény, hogy ha valamely dologról beszélünk, valamint meg­ítélünk, netán bírálunk is, legyen az reális. A rossz ér­telemben. használatos szub­jektív véleményünkön tud­junk felüikerekecínii. Többé- kevésbé ez teszi elfogadha­tóvá, — vagy el nem fogad­ba tóvá — egy-egy ember véleményét, megítélését. Ez bizonyos mértékű szubjekti­vitás, — vagy inkább ne­vezzük úgy, hogy külön vé­lemény — azonban igen hasznos lehet az általános megítélés kialakításában, s ettől mentesnek senki nem maradhatja magát, hisz ép­pen ezért külön vélemény. A szocialista brigádok Sal­gótarjánban, április második felében megrendezett megyéi veíé'kedöjémek délelőtti se­lejtezőjével, kapcsolatban sze­retném véleményemet nyil­vánítani. Alkalmam volt részt ven­ni Pásztón, az üzemi selej­tező, középdöntő, és döntő vetélkedőin. Huszonkét szo­cialista brigád mérte össze tudásót ügvessógét. nagyköz* ségünk üzemeiből. Mint a ve­télkedő egyik szervezője, több alkalommal mint zsűri­tagja, illetve elnöke közvetle­nül láttam, hogy micsoda nagyszerű kutatómunka, ta­nulás, brigádélet látható eredménye csapódott le az egves vetélkedőkön, f Igen nagv energiát követeltek ezek a vetélkedők verseny­zőtől. szervezőktől, já*ékve- ze*ő*nl, zsűritől, egyaránt. Telies mértékig egyetértek a 1NÍÓGRÁD 1975, április 22-1, számában megjelent ..Tu­dásból, helytállásból — jeles­re vizsgáztak” című cikk iró­Eoyeíemi kapcsolat ük Már tizenhárom esztendeje tart a lublini Maria Curie- Sklodowska Tudományegye­tem és a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem gyümölcsöző együttműködése. Az egyetemek tudományos dolgozói tájékoztatják egy­mást pedagógiai, könyvtártu­dományi. valamint a kiállítá­sok rendezésére és a kiadói tevékenységükre vonatkozó tapasztalataikról. Együttműködnek a mate- matikai-fizikai-kémiai, a . humanisztikai, valamint a bi­ológiai és földtani karok tudósai. Nemrégiben vették fel a kapcsolatot a politikai tudományok és a gazdaságtan szakértői is, a vegyészek pe­dig most készülnek a kapcso­lat felvételére. Egyre több szó esik olyan közös kutatá­sok megkezdéséről is, ame­lyekhez a két egyetem be­rendezéseinek kölcsönös felhasználására lesz szükség. jénait véleményével. Igazi, nemes, nagyszerű verseny- nők lehettünk tanúi, az em_ ütett megyei vételtteüon. El­sősorban mégis az késztetett gondolataim leírására, amit másként lehetett, kellett volna, vagy pedig a jövőben másként kell csinálni. A délelőtti vetélkedőn 18 csapat mérte össze felké­szültségét, hogy eldőljön, melyik kilenc jut a délutáni nyilvános döntőbe. Nem a továbbjutók felkészültségét, továbbjutásuk jogosságát vo­nom kétségbe, mert a 18 csapat — magas színvonalú felkészültségénél fogva — bármelyike megérdemelte volna a továbbjutást, sőt megkockáztatom azt is, hogy némi szerencsével bármelyik végezhetett volna a „dobogó” legmagasabb fokán. Mégis kell a versenyekben elsők­nek — és ami minden ver­seny fonákja — utolsónak is lenni. Az viszont már szakmai, ..müheiybeli” kérdés illetve követelmény, hogy a ponto­zás rendszere egyértelműen a felkészülés realitását mu­tassa. Nem arról van szó, hogy a zsűri nem a teljesít­ménynek megfelelő ponto­kat adta a csapatoknak, összvé’emény az. hogy na­gyon reálisan, igazságosan értékelt, sőt még a kisebb játékvezetői tévedésekre is felhívta a figyelmet. Magánál a pontozási rendszernél lát­tam az alapvető tévedést. A versenyeknél nagyon fontos az egyes feladatok ,,verseny- számok”' hasonló mércével történő mérése. Nem szabad előfordulnia, hogy az a csa­pat. amelyik a 4 verseny- szám közül egyet nem a leg­sikeresebben old meg — még ha a további versenyszámok- bar maximális teljesítményt nyűit is — a verseny tovább­jutásában esélytelenné vál­jon, míg egy szerencsésebb csapat, melvnek ezt a ponto­zási ..műhibát” sikerül ered­ményesen. masa alá gyűrni (ebben az egy feladfitbsn maximális pontszámot ért el). akár le is voniullhat a „pályá­ról” — győztesként. A többi versenyző pedig tiszteletből csinálja végig a vetélkedőt! Szerencsére ezt senki nem telte, annál is inkább mert csak a további feladatoknál derült ki, hogy ezek értéke­lése koránt sem úgy történik mint az előbbié. Első feladatként egyper­ces szónoki beszédet kellett mondani, a felszabadulást kö­vető 1946-os év történelmi aktualitását figyelembe vé­ve. Ezt a teljesítményt a zsűri tagjai egyenként 0—19 non*számig értékelhették a játék szabályai szerint. A további feladatok megoldá­sára pedig maximált elérhető pontszámok voltak megálla­pítva. A következő három versenyszám maximális ponVrtma összességében sem közelítette meg, az első fel­adatban elérhető pontseámo- kat. Végeredményben az első kérdés után kapott poratszá- mok már eleve eldöntötték, v.9'gv legalábbis döntően be­folyásolták a verseny továb­bi alakulását, íev megszün­tették a szervezők, illetve a játék szabályának szakmai rendezői. a további ver- s.enyielle°et, s tegvük hozzá, kérdésessé vált az ..igazsá­gosság” is. Műhelybeli mo1- 1 ^ogés voR ez a tavából! Azt hiszem. véleményemet i«ázolis az is. hogv ha az első feiadaí nonúrámaí-t- fi- gvo’imen kívül ha.gvnánk, a délutáni döntőbo jutó 9 csa- rothan 7 olyan vett vo-ten részt, amelvíik ezzel a mnbí­zást -rendszerrel nem jutha­tó*! oda. Szubjektív észrevételeimet rprvi r,7Ór+ rn/-vz'|‘5(t.prrn <0. ..v4*95^tRliam” a döntőbe intott tokát, vacvi bőt«,ée^o r bHuto+t* ocantatoik f°l|ké,c7*nl+«4<2éti- Cé­lzóm pcz voH. hO'ffv fi-syelim^T- : p lövőben ilve^ ,.Vi- oci-nftrcAcfelrre” bobban, odg ír#»11 proV­^nV. pk’b p*rol1 «>rni ve*ó11',fi- dőket s7erverT*'rt1^. vazeitn«v, i József Mai iévéajánlatunk 21.40: A Győzelem Napja. Riportműsor. Egy órás emlékműsort ké­szített a Magyar Televízió a Győzelem Napjának évfor­dulójára. Filmet, amelyben megelevenednek a Szovjet­unió területén lezajlott em­lékezetes csaták, átkelések, harci események., E csaták színhelyén ma virágzó váro­sok, gazdag települések, gyá­rak állnak. De sokan emlé­keznek a harminc - év előtt történtekre, a . háború napjaira. A kamerák ma is élő szemtanúkat kerestek fel, akik elmondják emlékeiket. Katonák, háziasszonyok, munkások, művészek szólal­nak meg a filmben. Olyanok, akik már felnőttként élték át a háború borzalmait és olyanok is, akik gyerekek voltak ak|kor. A győzelem napján a háborúra emléke­zik a műsor. S a Szovjetunió diadalmas fegyvertényeire, a fasizmus felett aratott győze­lemre — szubjektívan, érzék­letesen, elgondolkoztatóan. Színes diák másod- be muf-a tó ja Salgótarjánban Az országos diáknapok Pé­csett rendezett színes diabe­mutatójának 79 darabból álló teljes anyagát láthatják az érdeklődők ma este a József Attila Megyei Művelődési Központ klubjában. A salgó­tarjáni fiatalok Pécsett, ahol az ország középfokú oktatási intézményeiben tanuló diá­kok 692 munkája közül válo­gatták ki a legjobbakat, ki­válóan szerepelték. A 211. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet fotószakköre — tagjai: Határ István. Kecskés János, Schuyer Sándor, Tar- noczki Gyula, Pásztor Attila. Csohány István és Kurcsik Zoltán — második helyezést ért el, és aranydiplomát ka­pott. Határ István autószerelő tanuló egyéniben első díjat szerzett Toronyház című dia­képével. A fiitó szó ellenére... Szombaton, május 3-án a salgótarjáni 65. sz. piaci bü­fében kiskorú — 16 és 15 éves — ipari tanulóknak sze­szes italt szolgáltak ki — mondta a telefon másik vé­gén egy férfi hang. Azt mond.a a telefonáló, — Tóth Flórián szakoktató —, hogy ez már mégis csak sok, s fel­háborító. Éppen a piaci büfé előtt haladt el. amikor meg­látta két tanítványát, amint nyúltak a két pohár fröccsért. A büfé kiszolgálóját megkér­te, hogy adják vissza a fiúk­nak az ital árat, majd arra a kérdésére, hogy miért, szol­gálnak ki fiatalkorúakat? — választ nem kapott. Ekkor a panaszkönyvet kéría, melyet Jó ideig kerestek, s mivel nem találták, egy elsárgult levelezőlapot kapott, amelyet a vendégV'tó vállalat a vásárlók bejelentésére rend­szeresített. A bejelentést ez úton to­vábbítjuk, azzal a megjegy­zéssel, hogy bár csak minden felnőtt, még akkor is, ha nem tanítója, oktatója a fiatalkorúnknak, észrevenné hogy a különböző italméré­sekben a pult előtt fiatal- ‘kiorúak rendelnek szeszes italt, s mint a példa is mu­tatja, minden további nélkül ki is szolgálják őket. Megfog­nák kezüket a serdülő korú gyerekeknek, vagy megakadá­lyoznák szeszes itallal való kiszolgálásukat. Bár minden vendéglátó he­lyen ott áll a tiltó tábla: IS éven aluliaknak szeszes italt nem szogálunk ki! — mégi.s erről a tilalomról az utóbbi időben mintha megfeledkez­tek volna, vagy egyszerűen nincs, ’aki odafigyeljen rá!?-tj­j ŐSZ FERENC: j (Kisregény) 17. — Lefoglalom — segített Eötvös, akinek arcán az alá­zat, a félelem mellett, mint­ha egy kis kárörvendő mo­soly bujkált volna. Az egyik német felszaladt és hamarosan az egész ban­da Eötvösök pincéjében to­longott. — És a .pince is lefo. •. az amit az előbb mondta. Min­ti en-k takarodja ki, miagát... Eölvösné akart valamit mondani, de a sváb akkorát lökött rajta, hogy végigvágó­dott a földön. Aztán egy so­rozatot a mennyezetbe lőtt. Ettől azonnal kiürült a pin­ce. Eötyösné ugrott ki első­nek az ajtón. — A pince senki nem hagyhatja el! — kiáltott a Isyá.b, és egy őrt állított az udvari feljáróhoz. Mindenki bevonult a pincébe, — Maguk ott üljenek le az ajtó előtt — mondta Simó az Eötvös házaspárnak. És csak akikor vette észire, hogy Ró­zsi eltűnt. — Kj látta Rózsit? — Természetesen megló- got*. ■. Mert maguk hagyták — mondta Melanie. — Most már elegem van magából is — torkolta le Si­pító. — Persze, ezért is felelnie kell valakinek. Mindenért felelni kell — mondtia az ál­lítólagos Csokonai utód. Az­tán Eötvösnéhez lépett. — Te gyere csak velem, meg­osztom veled az ágyam. Mi nem hagyhatjuk cserben egymás*. Átölelte Eötvösnél és megvetően, nézett Eötvösre. Simó nem figyelt a két nőre. Csak Rózsi foglalkoztatta. Fel akart menni az udvarra, de a német egy fenyegető mozdu­lattal visszaparancsolta. — Fegyver kellene, a szent­ségit — morogfe félhangosan. Kocsis Erzsi válaszolt: — Hát az bizony nem ár­tana. Mert bármiben foga­dok. hogy ezek egy órán be­lül kijönnek é$ valamennyi nőt beterelik magukhoz. — Ezt maga honnan veszi? — kérdezte Simó. — Ez a szakmám.., * Rózsi Krisztina levelét megkapva, azonnal Eölvüsék lakásába rohant). A cseléd­szobában Köves* és Kriszti­nát elmélyült beszélgetésben találta.., — Ha te tudnád, azt a sok szörnyűséget, amit Köves úr elmesélt — mondta köinn3"ez- ve Krisztina. — Nekem js elmesélte — mondta Rózsi. — Mi van Kázmérral? — kérdezte a lány. — Elhoztam. — És most hol van? — Téged keres. Mire a le­veledet megtaláltam, már eltűnt. — Rózsi ka', én most elme. gyek — szólt közbe Köves nagyon szégyellem, hogy eny- nyi kavarodást okoztam. # — Hogy találtál rá? —kér dezte Rózsi, de Krisztina he­lyett Köves felelt, — Amikor hallottam, hogy megfordul a kulcs a zárban először azt hittem, hogy ma. ga jön. Rózsika. De aztán ra- Jöttém, hogy a kulcs nálam vari. Ekkor —• mi mást te­hettem volna — bebújtam az ágy alá. A kisasszony belé­pett és leül*. Egy kicsit sír. dogált. aztán felállt és vet­kőzni kezcjett. — És ekkor — folytatta Krisztina — Köves úr meg­szólalt az ágy alól és azt mondta: Bocsánatot kérek, de ne tessék folytatni, mert mind a ketten nagyon szé­gyellni fogjuk magunkat. — Mert nem akartam ké­nyelmetlen helyzetbe hozni... Krisztina félbeszakította: — Mi itt beszélgetünk, köz­ben az a szerencsétlen fiú keres. Utána kell mennem. — Maradj itt, majd én fel­kutatom. Ebben már van gya­korlatom. — Igen, én is így látom he­lyesnek — mondta Köves. Maga maradjon itt nyugod­tan, én úgyis elmegyek. — Maga nem megy sehova! Ha eddig megúszta, ne az utolsó pillanatban bukjon le. Ezt a néhány napot már ki­bírhatja. 4 NÓGRÁD — 1975, május 9., péntek Kedves Barátom! Sok beszélgetés van mögöttünk; termékeny és ter­méketlennek tűnő. eauetértö és egyet nem értő. Ezek summájaként írom most ezt a levelet. Neked, aki a na­pokban kaptál felkészülési időt, hogy a középiskolai pa­dokban szerzett tudást a magad érettségévé rendezd. Es nem véletlen.a levél keltezése — szándékosan ír­tam éppen ma. május kilencedikén. Mert minden érted való féltés és ellened felhozható vád leginkább ma kell, hogy figyelmeztető szóuá élesedjék. Ma. egy új életet teremtő győzelem harmincadik évfordulóján. Kedves Barátom! ' v Tulajdonképpen semmi kifogásom sem lehetne a benned felhalmozódott ismeretek ellen, hiszen látha. tóara birtokodba kerítettél csaknem mindent, amit „kö­telező tananyagnak’’ nevezünk. Mégis azt kell monda­nom, hogy nagy szükséged van még az érlelödésre. Az elmúlt napok apró élményei juttattak erre a meggyő­ződésre. Hadd soroljak ide néhányat közülük! Olvastam rangos folyóiratunkban Illés Endre visz- szaemlékezését pályájára — többek között Szerb Antal­ra is. S feltámadt bennem a kétség, hogy te, aki oly jól fejedbe vésted irodalmunk történetét és minősítésének törvényeit, eléggé számon tartod-e azt is, milyen kol­lektív felelősséget vállalt, és vállal ma is az alkotó-te- retntő ember? Az együttes hitért. Továbbá. A tavaszi tárlaton láttam egy képet, me­lyen egy cirádás keretű ablakon át atomrobbanás fel­hőgombáját látni. A látomás pusztulásban megolvadt Föld-massza átcsordul az ablakkereten, ki a képből is. Mintegy óvó figyelmeztetésként. De vajon te, aki pre­cízem elsorolod bármikor az atomkutatás nagyjainak nevét, az urán bomlásának módját, ugyanilyen jól lá­tod. e azt is. hogy kik. mikor, miért, és hány ártatlant áldoztak fel egy új fegyver elrettentő példaként való kipróbálásával. Megcsúfolva az emberért született tu­dást. S a harmadik. Házat bontanak a város főutcáján. Régi ház, ósdi épület, kirí a modern környezetből, szük­ségszerű sorsa érte el. Ismerlek jól, te biztos lexikális tudással adsz számot ennek a városnak történelmi sors­fordulóiról, s számadatok tömegével példázod mai szép eredményeinket. De biztos-e az, hogy eközben minden, napi életed gondjait, öröineit, igényeit úgy értékeled, hogy figyelembe veszed, mit és milyen áldozattal tettek meg előtted (és érted is) mások. S így kellően erős lesz-e benned az irántuk való tisztelets az alázat egy eszme iránt, amely valamennyiünké. Kedves Barátom! Remélem belátod, hogy nem apró dolgokban kétel­kedem. Mert arról van szó, hogy a tudás önmagában semleges anyag, amit hittel kell telítenünk. Józan, okos hittel. Hogy ne ismétlődjék meg a harminc évvel ez­előtti történelem, Hogy értelme legyen milliók új vi­lágért adott életének-halálának. Eegyen a te tudásod ilyen tudás, érettséged ilyen érettség. Ilyen hitünk, célunk szerinti igazságot adjon a mondás: a tudás-hatalom! — vkm — Pihenőben-kj­(Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom