Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-09 / 107. szám
Szubjektív észrevételek egy vetélkedőről Általános követelmény, hogy ha valamely dologról beszélünk, valamint megítélünk, netán bírálunk is, legyen az reális. A rossz értelemben. használatos szubjektív véleményünkön tudjunk felüikerekecínii. Többé- kevésbé ez teszi elfogadhatóvá, — vagy el nem fogadba tóvá — egy-egy ember véleményét, megítélését. Ez bizonyos mértékű szubjektivitás, — vagy inkább nevezzük úgy, hogy külön vélemény — azonban igen hasznos lehet az általános megítélés kialakításában, s ettől mentesnek senki nem maradhatja magát, hisz éppen ezért külön vélemény. A szocialista brigádok Salgótarjánban, április második felében megrendezett megyéi veíé'kedöjémek délelőtti selejtezőjével, kapcsolatban szeretném véleményemet nyilvánítani. Alkalmam volt részt venni Pásztón, az üzemi selejtező, középdöntő, és döntő vetélkedőin. Huszonkét szocialista brigád mérte össze tudásót ügvessógét. nagyköz* ségünk üzemeiből. Mint a vetélkedő egyik szervezője, több alkalommal mint zsűritagja, illetve elnöke közvetlenül láttam, hogy micsoda nagyszerű kutatómunka, tanulás, brigádélet látható eredménye csapódott le az egves vetélkedőkön, f Igen nagv energiát követeltek ezek a vetélkedők versenyzőtől. szervezőktől, já*ékve- ze*ő*nl, zsűritől, egyaránt. Telies mértékig egyetértek a 1NÍÓGRÁD 1975, április 22-1, számában megjelent ..Tudásból, helytállásból — jelesre vizsgáztak” című cikk iróEoyeíemi kapcsolat ük Már tizenhárom esztendeje tart a lublini Maria Curie- Sklodowska Tudományegyetem és a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem gyümölcsöző együttműködése. Az egyetemek tudományos dolgozói tájékoztatják egymást pedagógiai, könyvtártudományi. valamint a kiállítások rendezésére és a kiadói tevékenységükre vonatkozó tapasztalataikról. Együttműködnek a mate- matikai-fizikai-kémiai, a . humanisztikai, valamint a biológiai és földtani karok tudósai. Nemrégiben vették fel a kapcsolatot a politikai tudományok és a gazdaságtan szakértői is, a vegyészek pedig most készülnek a kapcsolat felvételére. Egyre több szó esik olyan közös kutatások megkezdéséről is, amelyekhez a két egyetem berendezéseinek kölcsönös felhasználására lesz szükség. jénait véleményével. Igazi, nemes, nagyszerű verseny- nők lehettünk tanúi, az em_ ütett megyei vételtteüon. Elsősorban mégis az késztetett gondolataim leírására, amit másként lehetett, kellett volna, vagy pedig a jövőben másként kell csinálni. A délelőtti vetélkedőn 18 csapat mérte össze felkészültségét, hogy eldőljön, melyik kilenc jut a délutáni nyilvános döntőbe. Nem a továbbjutók felkészültségét, továbbjutásuk jogosságát vonom kétségbe, mert a 18 csapat — magas színvonalú felkészültségénél fogva — bármelyike megérdemelte volna a továbbjutást, sőt megkockáztatom azt is, hogy némi szerencsével bármelyik végezhetett volna a „dobogó” legmagasabb fokán. Mégis kell a versenyekben elsőknek — és ami minden verseny fonákja — utolsónak is lenni. Az viszont már szakmai, ..müheiybeli” kérdés illetve követelmény, hogy a pontozás rendszere egyértelműen a felkészülés realitását mutassa. Nem arról van szó, hogy a zsűri nem a teljesítménynek megfelelő pontokat adta a csapatoknak, összvé’emény az. hogy nagyon reálisan, igazságosan értékelt, sőt még a kisebb játékvezetői tévedésekre is felhívta a figyelmet. Magánál a pontozási rendszernél láttam az alapvető tévedést. A versenyeknél nagyon fontos az egyes feladatok ,,verseny- számok”' hasonló mércével történő mérése. Nem szabad előfordulnia, hogy az a csapat. amelyik a 4 verseny- szám közül egyet nem a legsikeresebben old meg — még ha a további versenyszámok- bar maximális teljesítményt nyűit is — a verseny továbbjutásában esélytelenné váljon, míg egy szerencsésebb csapat, melvnek ezt a pontozási ..műhibát” sikerül eredményesen. masa alá gyűrni (ebben az egy feladfitbsn maximális pontszámot ért el). akár le is voniullhat a „pályáról” — győztesként. A többi versenyző pedig tiszteletből csinálja végig a vetélkedőt! Szerencsére ezt senki nem telte, annál is inkább mert csak a további feladatoknál derült ki, hogy ezek értékelése koránt sem úgy történik mint az előbbié. Első feladatként egyperces szónoki beszédet kellett mondani, a felszabadulást követő 1946-os év történelmi aktualitását figyelembe véve. Ezt a teljesítményt a zsűri tagjai egyenként 0—19 non*számig értékelhették a játék szabályai szerint. A további feladatok megoldására pedig maximált elérhető pontszámok voltak megállapítva. A következő három versenyszám maximális ponVrtma összességében sem közelítette meg, az első feladatban elérhető pontseámo- kat. Végeredményben az első kérdés után kapott poratszá- mok már eleve eldöntötték, v.9'gv legalábbis döntően befolyásolták a verseny további alakulását, íev megszüntették a szervezők, illetve a játék szabályának szakmai rendezői. a további ver- s.enyielle°et, s tegvük hozzá, kérdésessé vált az ..igazságosság” is. Műhelybeli mo1- 1 ^ogés voR ez a tavából! Azt hiszem. véleményemet i«ázolis az is. hogv ha az első feiadaí nonúrámaí-t- fi- gvo’imen kívül ha.gvnánk, a délutáni döntőbo jutó 9 csa- rothan 7 olyan vett vo-ten részt, amelvíik ezzel a mnbízást -rendszerrel nem jutható*! oda. Szubjektív észrevételeimet rprvi r,7Ór+ rn/-vz'|‘5(t.prrn <0. ..v4*95^tRliam” a döntőbe intott tokát, vacvi bőt«,ée^o r bHuto+t* ocantatoik f°l|ké,c7*nl+«4<2éti- Célzóm pcz voH. hO'ffv fi-syelim^T- : p lövőben ilve^ ,.Vi- oci-nftrcAcfelrre” bobban, odg ír#»11 proV^nV. pk’b p*rol1 «>rni ve*ó11',fi- dőket s7erverT*'rt1^. vazeitn«v, i József Mai iévéajánlatunk 21.40: A Győzelem Napja. Riportműsor. Egy órás emlékműsort készített a Magyar Televízió a Győzelem Napjának évfordulójára. Filmet, amelyben megelevenednek a Szovjetunió területén lezajlott emlékezetes csaták, átkelések, harci események., E csaták színhelyén ma virágzó városok, gazdag települések, gyárak állnak. De sokan emlékeznek a harminc - év előtt történtekre, a . háború napjaira. A kamerák ma is élő szemtanúkat kerestek fel, akik elmondják emlékeiket. Katonák, háziasszonyok, munkások, művészek szólalnak meg a filmben. Olyanok, akik már felnőttként élték át a háború borzalmait és olyanok is, akik gyerekek voltak ak|kor. A győzelem napján a háborúra emlékezik a műsor. S a Szovjetunió diadalmas fegyvertényeire, a fasizmus felett aratott győzelemre — szubjektívan, érzékletesen, elgondolkoztatóan. Színes diák másod- be muf-a tó ja Salgótarjánban Az országos diáknapok Pécsett rendezett színes diabemutatójának 79 darabból álló teljes anyagát láthatják az érdeklődők ma este a József Attila Megyei Művelődési Központ klubjában. A salgótarjáni fiatalok Pécsett, ahol az ország középfokú oktatási intézményeiben tanuló diákok 692 munkája közül válogatták ki a legjobbakat, kiválóan szerepelték. A 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet fotószakköre — tagjai: Határ István. Kecskés János, Schuyer Sándor, Tar- noczki Gyula, Pásztor Attila. Csohány István és Kurcsik Zoltán — második helyezést ért el, és aranydiplomát kapott. Határ István autószerelő tanuló egyéniben első díjat szerzett Toronyház című diaképével. A fiitó szó ellenére... Szombaton, május 3-án a salgótarjáni 65. sz. piaci büfében kiskorú — 16 és 15 éves — ipari tanulóknak szeszes italt szolgáltak ki — mondta a telefon másik végén egy férfi hang. Azt mond.a a telefonáló, — Tóth Flórián szakoktató —, hogy ez már mégis csak sok, s felháborító. Éppen a piaci büfé előtt haladt el. amikor meglátta két tanítványát, amint nyúltak a két pohár fröccsért. A büfé kiszolgálóját megkérte, hogy adják vissza a fiúknak az ital árat, majd arra a kérdésére, hogy miért, szolgálnak ki fiatalkorúakat? — választ nem kapott. Ekkor a panaszkönyvet kéría, melyet Jó ideig kerestek, s mivel nem találták, egy elsárgult levelezőlapot kapott, amelyet a vendégV'tó vállalat a vásárlók bejelentésére rendszeresített. A bejelentést ez úton továbbítjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy bár csak minden felnőtt, még akkor is, ha nem tanítója, oktatója a fiatalkorúnknak, észrevenné hogy a különböző italmérésekben a pult előtt fiatal- ‘kiorúak rendelnek szeszes italt, s mint a példa is mutatja, minden további nélkül ki is szolgálják őket. Megfognák kezüket a serdülő korú gyerekeknek, vagy megakadályoznák szeszes itallal való kiszolgálásukat. Bár minden vendéglátó helyen ott áll a tiltó tábla: IS éven aluliaknak szeszes italt nem szogálunk ki! — mégi.s erről a tilalomról az utóbbi időben mintha megfeledkeztek volna, vagy egyszerűen nincs, ’aki odafigyeljen rá!?-tjj ŐSZ FERENC: j (Kisregény) 17. — Lefoglalom — segített Eötvös, akinek arcán az alázat, a félelem mellett, mintha egy kis kárörvendő mosoly bujkált volna. Az egyik német felszaladt és hamarosan az egész banda Eötvösök pincéjében tolongott. — És a .pince is lefo. •. az amit az előbb mondta. Minti en-k takarodja ki, miagát... Eölvösné akart valamit mondani, de a sváb akkorát lökött rajta, hogy végigvágódott a földön. Aztán egy sorozatot a mennyezetbe lőtt. Ettől azonnal kiürült a pince. Eötyösné ugrott ki elsőnek az ajtón. — A pince senki nem hagyhatja el! — kiáltott a Isyá.b, és egy őrt állított az udvari feljáróhoz. Mindenki bevonult a pincébe, — Maguk ott üljenek le az ajtó előtt — mondta Simó az Eötvös házaspárnak. És csak akikor vette észire, hogy Rózsi eltűnt. — Kj látta Rózsit? — Természetesen megló- got*. ■. Mert maguk hagyták — mondta Melanie. — Most már elegem van magából is — torkolta le Sipító. — Persze, ezért is felelnie kell valakinek. Mindenért felelni kell — mondtia az állítólagos Csokonai utód. Aztán Eötvösnéhez lépett. — Te gyere csak velem, megosztom veled az ágyam. Mi nem hagyhatjuk cserben egymás*. Átölelte Eötvösnél és megvetően, nézett Eötvösre. Simó nem figyelt a két nőre. Csak Rózsi foglalkoztatta. Fel akart menni az udvarra, de a német egy fenyegető mozdulattal visszaparancsolta. — Fegyver kellene, a szentségit — morogfe félhangosan. Kocsis Erzsi válaszolt: — Hát az bizony nem ártana. Mert bármiben fogadok. hogy ezek egy órán belül kijönnek é$ valamennyi nőt beterelik magukhoz. — Ezt maga honnan veszi? — kérdezte Simó. — Ez a szakmám.., * Rózsi Krisztina levelét megkapva, azonnal Eölvüsék lakásába rohant). A cselédszobában Köves* és Krisztinát elmélyült beszélgetésben találta.., — Ha te tudnád, azt a sok szörnyűséget, amit Köves úr elmesélt — mondta köinn3"ez- ve Krisztina. — Nekem js elmesélte — mondta Rózsi. — Mi van Kázmérral? — kérdezte a lány. — Elhoztam. — És most hol van? — Téged keres. Mire a leveledet megtaláltam, már eltűnt. — Rózsi ka', én most elme. gyek — szólt közbe Köves nagyon szégyellem, hogy eny- nyi kavarodást okoztam. # — Hogy találtál rá? —kér dezte Rózsi, de Krisztina helyett Köves felelt, — Amikor hallottam, hogy megfordul a kulcs a zárban először azt hittem, hogy ma. ga jön. Rózsika. De aztán ra- Jöttém, hogy a kulcs nálam vari. Ekkor —• mi mást tehettem volna — bebújtam az ágy alá. A kisasszony belépett és leül*. Egy kicsit sír. dogált. aztán felállt és vetkőzni kezcjett. — És ekkor — folytatta Krisztina — Köves úr megszólalt az ágy alól és azt mondta: Bocsánatot kérek, de ne tessék folytatni, mert mind a ketten nagyon szégyellni fogjuk magunkat. — Mert nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni... Krisztina félbeszakította: — Mi itt beszélgetünk, közben az a szerencsétlen fiú keres. Utána kell mennem. — Maradj itt, majd én felkutatom. Ebben már van gyakorlatom. — Igen, én is így látom helyesnek — mondta Köves. Maga maradjon itt nyugodtan, én úgyis elmegyek. — Maga nem megy sehova! Ha eddig megúszta, ne az utolsó pillanatban bukjon le. Ezt a néhány napot már kibírhatja. 4 NÓGRÁD — 1975, május 9., péntek Kedves Barátom! Sok beszélgetés van mögöttünk; termékeny és terméketlennek tűnő. eauetértö és egyet nem értő. Ezek summájaként írom most ezt a levelet. Neked, aki a napokban kaptál felkészülési időt, hogy a középiskolai padokban szerzett tudást a magad érettségévé rendezd. Es nem véletlen.a levél keltezése — szándékosan írtam éppen ma. május kilencedikén. Mert minden érted való féltés és ellened felhozható vád leginkább ma kell, hogy figyelmeztető szóuá élesedjék. Ma. egy új életet teremtő győzelem harmincadik évfordulóján. Kedves Barátom! ' v Tulajdonképpen semmi kifogásom sem lehetne a benned felhalmozódott ismeretek ellen, hiszen látha. tóara birtokodba kerítettél csaknem mindent, amit „kötelező tananyagnak’’ nevezünk. Mégis azt kell mondanom, hogy nagy szükséged van még az érlelödésre. Az elmúlt napok apró élményei juttattak erre a meggyőződésre. Hadd soroljak ide néhányat közülük! Olvastam rangos folyóiratunkban Illés Endre visz- szaemlékezését pályájára — többek között Szerb Antalra is. S feltámadt bennem a kétség, hogy te, aki oly jól fejedbe vésted irodalmunk történetét és minősítésének törvényeit, eléggé számon tartod-e azt is, milyen kollektív felelősséget vállalt, és vállal ma is az alkotó-te- retntő ember? Az együttes hitért. Továbbá. A tavaszi tárlaton láttam egy képet, melyen egy cirádás keretű ablakon át atomrobbanás felhőgombáját látni. A látomás pusztulásban megolvadt Föld-massza átcsordul az ablakkereten, ki a képből is. Mintegy óvó figyelmeztetésként. De vajon te, aki precízem elsorolod bármikor az atomkutatás nagyjainak nevét, az urán bomlásának módját, ugyanilyen jól látod. e azt is. hogy kik. mikor, miért, és hány ártatlant áldoztak fel egy új fegyver elrettentő példaként való kipróbálásával. Megcsúfolva az emberért született tudást. S a harmadik. Házat bontanak a város főutcáján. Régi ház, ósdi épület, kirí a modern környezetből, szükségszerű sorsa érte el. Ismerlek jól, te biztos lexikális tudással adsz számot ennek a városnak történelmi sorsfordulóiról, s számadatok tömegével példázod mai szép eredményeinket. De biztos-e az, hogy eközben minden, napi életed gondjait, öröineit, igényeit úgy értékeled, hogy figyelembe veszed, mit és milyen áldozattal tettek meg előtted (és érted is) mások. S így kellően erős lesz-e benned az irántuk való tisztelets az alázat egy eszme iránt, amely valamennyiünké. Kedves Barátom! Remélem belátod, hogy nem apró dolgokban kételkedem. Mert arról van szó, hogy a tudás önmagában semleges anyag, amit hittel kell telítenünk. Józan, okos hittel. Hogy ne ismétlődjék meg a harminc évvel ezelőtti történelem, Hogy értelme legyen milliók új világért adott életének-halálának. Eegyen a te tudásod ilyen tudás, érettséged ilyen érettség. Ilyen hitünk, célunk szerinti igazságot adjon a mondás: a tudás-hatalom! — vkm — Pihenőben-kj(Folytatjuk)
