Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám

Utószó Ä „Beszélünk a szervezésről” c. cikksorozathoz

1975. április 10-tól 1975. május 28-ig általában heti .két alkalommal jelentkeztünk a ,,Beszélünk a szervezésről” című cikksorozatunkkal.

A sorozatban — mint a bevezető, illetve a befejező rész is tartalmazza — a mindennapi életünkben megtalálható szervezési fonákságokat, a szervezési munka sokrétűségét igyekeztünk bemutatni. Célunk a figyelem- felkeltés volt a szó és a tett egysége érdekében. Tehát nem humoros írások és nem is panaszok, mint azt Hajek Sándor osztályvezető az 1975. május 11-1 számban közölt válaszában írta és vélelmezte.

Sok olyan múltból megmaradt jelenséggel találkozhatunk még napjainkban is, amelyek a szocialista társadalomban nem szabad hogy megmaradjanak. Gondoljunk csak itt a „kéz kezet mos” n ,,ne szólj szám, nem fáj fejem”; a „komaság sógor- ság” vagy újabban „szocialista összeköttetésnek” titulált jelenségekre. Ide sorolnám a „mundérbecsület minden áron” való védelmét is. Hajek Sándor válaszában azt írta, hogy „mi a saját házunk előtt kívánunk seperni”. A seprés nem jól sikerült, a rúgásból öngól lett. Sikerült ugyanig x a válasszal bebizonyítani, hogy a cikksorozatban érintett kérdések nagyón is valósak. Beillik a válasz a sorozatba. „A munkára oda kell figyelni” volt a sorozat 4. részének alcíme. A válaszadó egy szót kicserélt az 1969. október 9-i megállapodás 4. pontjában, ahol ez áil: „... a tényleges fogyasztást a Nógrád megyei Víz- és Csatornamüvek a felek felé 50—50 ®í,-os megosztásban számlázza ”. (A válaszban a ..számlázza” ezó helyett „fizetik” jelent meg.)

Meglepő, hogy a válaszadó nem tudja megállapítani, milyen lakásban lakom. A hivatkozott megállapodás pontos lakcímet tartalmaz, ég a vízmű vállalat rendelkezik olyan kimutatással, melyből a bérlakások vízszámláit fizető kiléte megállapítható. Ha a válaszadó a május 7-i számban megjelent „Panaszok és helyettesek” alcímű részletet elolvassa, akkor nem szolgáltat válaszában konkrét példát a cikkhez. A hivatkozott cikkben arról volt szó, hogy „a panasz okozóját a válaszlevélben a panasz tevőjével azonossá tesz- szük”. A válaszból kicseng a megállapítás, én, a cikksorozat írója, sőt Salgótarján összlakossága felelős Salgótarján vízellátásáért, mert csurognak-csepegnek a csapok. Meggyőződött már erről a lakásomban, vagy látott már víz nélkül is csurgóHúszéves az önkéntes rendőrt intézmény

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1066/1955. számú határozatával intézkedett az önkéntes rendőri csoportok szervezésére. E csoportok tagjainak feladata segíteni a Magyar Népköztársaság rendőrségét a közrend és közbiztonság fenntartására, a társadalmi és a személyi tulajdon védelmére, továbbá a szocialista együttélés szabályainak megtartására irányuló munkájában.

Nógrád megyében a minisztertanácsi határozat megjelenése előtt „segédrendőr”-ök teljesítettek szolgálatot, önálló intézkedési joggal nem rendelkeztek, csupán kisegítő szolgálatot láttak el.

A minisztertanácsi határozat alapján megyénk városaiban és községeiben megkezdődött. a segédrendőrök önkéntes rendőri csoportokba való szervezése. Az átszervezésnél ők alkották az önkéntes rendőri csoportok magvát, számuk ebben az időben mintegy 500 volt.

Az ellenforradalom leverése után a közrend és közbiztonság fenntartása, - szilárdítása érdekében újjászerveződtek a csoportok. Az újjászervezés 1962 végére eredményesen befejeződött. Ekkor már ezren teljesítettek szolgálatot, ami azt jelentette, hogy megyénk kisebb településein is naponta megjelentek a kék karszalagos társadalmi segítők, és növelték a lakosság biztonságérzetét.

Ma már jellemző, hogy dolgozó kollektívák delegálnak új tagokat az önkéntes rendőri csoportokba, a községekben pedig a tanácsok. A delegálok rendszeresen beszámoltatják küldötteiket a végzett munkáról. A csoportok három évenként választják soraikból a csoportvezetőket. Joga a csoportnak az is, hogy az önkéntes rendőri szolgálatra bármily oknál fogva alkalmatlan személyeket kizárják soraikból.

Az utóbbi években sikerült kialakítani a törzsgárdát önkéntes rendőri csoportjainknál. Ezt igazolja többek között. hogy a 10 és 15 évi szolgálati idő után járó kitüntető jelvényeket eddig 541-en kapták meg. Az elért eredményekben jelentős szerepe volt és van a megyei, városi, járási és területi párt- bizottságoknak, alapszervezeteknek, a tanácsoknak. Határozataikkal és gyakorlati segítségükkel jelentős támogatást adtak és adnak az önkéntes rendőrök tevékenységéhez.

Az önkéntes rendőrök munkáját, tevékenységét, annak értékét nem lehet számokkal kifejezni, mert az az ügy sze- retetében, az elkötelezettségben domborodik ki.' Csak az elismerés és megbecsülés hangján lehet szólni azokról a fiatal és esetenként 60—70 éves korú önkéntes rendőrökről, akik a napi munkájuk elvégzése után fáradtságot nem ismerve végeznek társadalmi munkát, a közrend-közbiztonság érdekében, önkéntes rendőreink túlnyomó többsége a nehezebb időszakokban is példás helytállásról tett tanúbizonyságot. Sok példát lehetne felsorolni azokról az önkéntes rendőrökről, akik aktív segítséget nyújtottak egy-egy súlyosabb bűncselekmény tettesének felkutatásában, a közrend-közbiztonság fenntartásában, a bűncselekmények megelőzésében.

Több önkéntes rendőri csoport testületileg vett részt az 1974. év őszén nagy esőzések miatt nehézzé vált mezőgazdasági betakarítási munkákban, és ott voltak a megáradt patakok gátjain is.

Külön kell szólnunk az önkéntes rendőri csoportok vezetőiről, akik megbízásukat igen lelkiismeretesen, odaadó- an végzik. A csoportvezetők fogják össze az önkénles rendőröket, szervezik, ellenőrzik és nyilvántartják szolgálatú, kát. Több csoportvezető a kezdettől folyamatosan és eredményesen végzi ezt a felelősségteljes, felkészültséget igénylő munkát.

Megyénkben a közrend, köz- biztonság szilárd, és törvényes rend van. A bűncselekmények száma csökkent, ezen belül az erőszakos garázda jellegű bűncselekményeket sikerült visszaszorítani. A közúti közlekedés rendje javult, sikerült a halálos kimenetelű közúti balesetek számát mérsékelni. Az elért eredményekhez hozzájárultak önkéntes rendőreink, akik két évtized alatt felnőttek az egyre növekvő feladatokhoz.

Az önkéntes rendőri szolgálat a 20 év alatt példásan vizsgázott szocializmust építő népünk előtt. Köszöntjük őket a jubileumi év alkalmából és további sok sikert, erőt. egészséget kívánunk nekik és kedves családjuknak.

Albunovics János

r.ezds.

csepegő vízcsapot? A csűr

gás-csepegés nem általában, de egy-egy lakásban konkrétan előfordul. Nem mindenki ezermester, illetve vízvezetékszerelő. A munka elvégzéséhez sem alkatrésze (tömítő- tőgyűrű stb) sem szerszáma nincs. Itt ajánlanám mint

követendő példát a Fővárosi Vízművek korábban alkalmazott módszerét. A vízveszteség csökkentésére vízvezetékszerelőket alkalmaz, akik lakásról lakásra járva megjavítják a zörgő; a csurgócsepegő csapokat elfogadható áron. Így jól jár a lakó és jól jár a vállalat is.

A cikksorozatra való reagálás bebizonyította, hogy nem látom sötét szemüveggel vagy helytelenül a világot. Az olvasóra bízom, ítélje

meg, hogy nem túl jól sike. rült-e a „más bőrére szervezés” ott, ahol ötoldalas magyarázkodó levél írására van szabad kapacitás.

Végül köszönetét mondok a NÓGRÁD minden olvasójának, aki a cikksorozatot figyelemmel kísérte. Megköszönöm a NÓGRÁD Szerkesztőségének, hogy lehetővé tette a cikksorozat megjelenését, amelynek a címe az is lehetett volna, „Így látja egy szervező”.

Befejezésül Váci Mihály költőnk verssorait alkalmazva hiszem és vallom, hogy nem elég a szervezettséget, a társadalmi felemelkedést, a jólétet, a szocializmust, a kommunizmust akarni, érte tenni, küzdeni, harcolni kell! Mindenkinek a maga területén, a maga lehetőségeivel. Csak így juthatunk el a másik nagy költőnk által megénekelt „Kánaánba”.

Kúti István

islelniiszcr- benwlatók az üzemekben

A háztartás időigényes munka, s ezt legjobban azok érzik, akik nyolc órai munka után kezdik a háziasszony-kodást. A félkész és koineervéte- lekked elsősorban rajtuk kívánnak segíteni a konzervgyárak. Június másodikén és ötödikén, két balassagyarmati üzemben,, a Finomikerámia- ipari Müvek telepén, illetve a Fémipari Vállalatnál tartanak az ott dolgozó asszonyok számára árubemutatót és kóstolót, melyen a Pest—Komárom —Nógrád megyei Élelmiszer- és V egyiáru-nagykereskedelmi Vállalat váci fiókja és a Nógrád magyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat mutat be szobi szörpöket, illetve a Nagykőrösi Konzervgyár termékeit.

Hazatalál t

Elmúlt tizenöt esztendeje, amikor az „öblösbe” került. Tanulóként ismerkedett az üvegcsiszolás titkaival, és hogy „kissrác” korában helyesen döntött, amikor az üvegkészítést választotta hivatásul, azt bizonyítja az is, hogy azóta sem vált meg munkahelyitől. Nagyfalusi Jánost megszeret, ték munkatársai, bíztak szavában, ezért is választották meg brigádjukban szakszervezeti bizalmivá. A szakmai tudás, a szorgalom elismeréseként többször kapott már kiváló dolgozó kitüntetést, legutóbb, most áprilisban vehette át a megtisztelő címről szóló dokumentumokat. „Szeretem a munkám, a nyári szabadságot azonban már alig várom. Attila és Orsolya, a két kisgyermekünk köti le ilyenkor minden időmet Az. tán megpihenve, felfrissülve folytatom tovább a gyárban!” — tervezget a fiatal szakember. Közben munkatársához lép. nyári szakszervezeti beutalóját intézi. Nagyfalusi János — képünkön Morvát Ferenccel — a nemrég kitüntetett ö blösüveggyári Szabadság Szocialista Brigád tagja.

— kulcsár —

\

Először vál

Országgyűlési képviselőket választunk június 15-én. Életében először Járul az urnához Balassagyarmaton Pintér Bertalan, hogy leadja szavazatát. A 21 esztendős fiatalember az Ipoly Bútorgyárban dolgozik. Segédmunkás. A fényező műhelyben hűséges munkaeszköze a marógép, ahol tizedmilli- méteres pontosággal végzi munkáját. Amikor ott jártunk, éppen a Nógrád szekrénysor aj tajait fényezte.

Milyen egy 21 esztendős fiatalember munkakörülménye? A szófukar, csendes Pintér Bertalan így válaszol:

— Öt esztendeje dolgozom a gyárban,. A városban lakom. A keresetem kétezer forint. Távlati tervem, hogy betanított munkás, később szakmunkás legyek. Azok keresnek négyezer forintot is...

Dédelgetett vágya, hogy kismotort vásároL Rájött, hogy a tanuláséin keresztül még a motorhoz vezető út is lerövidül. Tagja az ifjúsági szövetségnek és a Komarov Szocialista Brigádnak. Tavalyi munkájuk alapján elnyerték a bronz fokozatot. Pintér Bertalan jutalmul kapott kétszáz forintot, ék két naip jutalom- szabadságot. örült az elismerésnek, talán még a felületkezelés is könnyebben ment. Urbán, Tibor brigádvezető is elismerően vélekedett a fiatalember munkájáról.

— Nem tudok olyasmit kérni, amit ne teljesítéhe — mondja a zömök brigádvezető.

Csaknem elpirul a divatos írizurájú, barna szemű, kac- kiás bajusszal rendelkező fiatalember.

— Ki a város képviselőjelöltje — kérdezzük.

— Géczi János, a megyei pártbizottság első titkára. Ügy emlékszem, g legutóbbi országgyűlési képviselői választások idején járt nálunk a gyárban, jelölő gyűlésen. Azt is tudom, hogy amióta nagykorú vagyok, azóta választhatok és választható is vagyok.

A népfront választási programját olvasta. Jól tudja, hogy társadalmunk, a város, a gyár előtt nagy feladatok tornyosulnak. Együttesen kell cselekednünk, hogy az életszínvonal emelkedése továbbra is töretlen legyen. A közös „kalapba” azon a helyen, ahová Pintér Bertalant állították, igyekszik minél többet tenni.

— Ha rögvest találkozna » város képviselőjével, mire hívná fel a figyelmét?

— A fiatalok helyzetére. Sok még a tennivaló. Az életnek való indulás sok zökkenővel, nehézséggel jár. Jómagam is családot szeretnék alapítani. Ehhez persze lakás szükséges. Nem várok a mannára. Négy esztendeje van ifjúsági takarékbetétem. Előtakarékoskodom, hogy boldoguljak.

Pintér Barnabás június 15* én korán reggel — szülei kíséretében — indul szavazni, országgyűlési képviselőt választani. Már kapott értesítést, hogy felvették a választók névjegyzékébe, a szavazásra az Ifjúság úti iskolában kerül sor.

Az első kimondott szá n% első siker, az első munkahely, az első. szerelem az ember életében örökké emlékezetes marad. Bizonyosan az első választást sem felejti el Pintér Bertalan,

— r. i. —

Táborozás előtt

SOK GYEREK már számolja a napokat, mennyi is van még a táborba indulásig. De nemcsak a gyerek készül, a szülőknek is sok mindent kell tennie, addig, hogy zavartalanul nyaraljon, esztendőre szóló élménnyel térjen haza csemetéje a táborból.

Nagyon fontos a 1-elki fel- készítéa Ha a gyerek még nem volt huzamosabban t|i- vol otthonától, jó előre tudatosítani benne, hogy ő már nagy fiú vagy lány, aki önállóan a szülei nélkül is ól tud lenni két hétig. Ha eri;e csak a vonaton döbben rá, vagy első este a táborban, akkor az egész nyaralást megkeserítheti a szülők távollétének tudata. Könnyebb a helyzet, ha az úttörőcsBipattal, ismerős társakkal és tanárokkal van együtt. Ám ezerszámra fogiadják nyaranta a nebulókat a SZOT-gyermeküdülök is, s szinte minden turnusból kénytelenek hazaküldeni néhány gyereket, mert reggelitől estig sírnak, enni sem hajlandók. S nemcsak a legapróbbak, olykor még a 11—12 évesek is. A testi felkészítés sem kevésbé fontos. Bár gondos nevelői felügyelettel nyaralnak gyermekeink, de egy pedagógusra 30, vagy annál is több tanuló jut, így azt a törődést, amit a családban megkapnak, nem várhatjuk el a tábori körülmények között.

A legrosszabb érzés, ha

esetleg betegen kell feküdnie, egészséges társai vidám lármáját hallva. Ezért ha nem teljesen egészséges a gyerek, ne engedjük elutazni a többiekkel, inkább várjunk egykét napot, s utóbb vigyük le a táborba. Jobb, mint ha az orvos már a megérkezés napján a betegszobába dugná.

TANÍTSUK meg az időjárásnak megfelelően öltözködni a gyereket. Nem egyszer láttam már kiskamaszt kánikulában melegítőben izzadni, vagy eső utáni hűvös időben egyszái tornanadrágban dideregni. Tudnia kell, hogy ki kell jönni a vízből, ha fázik, s le kell törülköznie. Vagy ha megizzadt a mozgásban, ne igyon vizet, csak öblögesse a száját, míg le nem hüí.

Elérkezik az indulás napja, a szülők az állomásra kísérik a gyereket a degeszre tömőit hátizsákkal, bőrönddel. Legtöbbjük talán nem is gondol arra, hogy ettől a pillanattól gyermekük már nem kap segítséget az útiholmi cipelésé- hez. Különben nem eresztenék útra a 7—8 évest, nem egyszer felnőttnek is nehéz cipelnivalóval. Mit vigyen a gyerek a nyaralásra? Ezt a hely és idő szabja meg, erre tanácsokat ad az üdülte;ő :s. Ám induljanak a legnagyobb kánikulában, a meleg pulóvernek, hosszúnadrágnak, zárt lábbelinek mindig legyen helye a csomagban, hisz

két hét alatt sokszor változ. hat az idő.

Egész sült csirkét, doboznyi rántott húst, nagy szál kolbászokat csomagolnak többnyire az utazó gyereknek. Ennek a nagy része a szemétbe kerüL Először az édességet eszik meg, ha nem kaptak az útra, vesznek a zsebpénzből. A fogadó helyen ebéddel, de vacsorával biztosan várják őket, kár több napi élelemmel elindítani néhány órás útra a gyereket, aki a sok édességtől amúgyis étvágytalan lesz.

Szóljunk a zsebpénzről is. Bár nem igen van szüksége pénzre, hisz teljes ellátása biztosítva van, mégis gyakori szokás, hogy a rokonság „összead”, a nyaraló gyereknek. Nem ritka a 2~300 forint sem. Ilyen nagy összeg felhasználásában nincs tapasztalata, ezért felesleges dolgokra szórja el. Elég. ha 30 —40 forintból gazdálkodik.

S MINEK ÖRÜL a lerobban a táborozó gyerek? A hazulról jövő híreknek a levél* nek, képeslapnak. Mindennap várja, hangulatát nagy mértékben befolyásolja, hogy érkezett-e aznap postája. Aki teheti, írjon mindennáp gyerekének, ha mást nem, néhány sort egy képeslapon. Kedves szokás már az indulás előtti nap feladni, hogy már a táborban várja a lap a megérkező gyereket.

Átányi Horváth László

/