Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-27 / 122. szám
Törvény és közerkölcs írta: Dr. Korom Mihály igazsagü^yminiszter Nyolc éve dolgozik a Vác» Finomkötöttárugyár kazári telepén Kovács Imréné gépi varrónő. Termelésben nemcsak élenjáró, de a keze alól kikerülő termékek minőségileg is kifogástalanok. Ezért hazánk felszabadulásának 3(1. évfordulóján a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Munkája követésre méltó, — bábéi felv. — Szakszervezeti választások és a demokratizmus Tapasztalatok a Nógrádi Szénbányáknál A Nógrádi Szénbányák gyón sokoldalúan értékelték a kérdésben tapasztalható bi- szakszervezeti tanácsához, il- és bírálták is a négyéves zonyós, véleményünk szerint letve bizottságához a nyug- szakszervezeti munkát. Igen jogos türelmetlenség. Elsődíjasokkal együtt 11635 szak- sokan tettek az elkövetkezem- sorban az anyagellátás jaszervezeti tag tartozik. Közü- dő időkre segítő javaslatot, vitását, a termelési feltételek lük a termelőüzemeknél, il- Reális volt az értékelés. Leg- jobb biztosítását sürgették. A letve a vállalatnál 6487-en többen természetesen a szak- másik dolog, ami nagy tanul- dolgoznak. Az üzemeknél mű- szervezeti munkával foglal- sággal szolgált, hogy az érködő szakszervezeti bizottsá- koztak, a szakszervezeti jo- dekvédelem további javítá- gok mellett 9 nyugdíjas-alap- gok érvényesítésével, de sát igényli a tagság. Ez is szervezet is van. Összesen nemcsak ezzel. A gazdasági nagyon sokoldalú kérdés, és 2051 szakszervezeti tisztségvi- munka, a termelés, a mun- csak egyet ragadnánk ki. selőt választottak, illetve vá- kaellátottság, az üzem- és Szóvá tették a túlórák nagy lasztanak. Közöttük 658 bi- munkaszervezés kérdése, a számát. Azt is, hogy különö- zalmit, 456 bizalmihelyettest, feltételek biztosításának ese- sen egyes csoportoknál nagy- 194 osztály-, műhely- és szb- tenkénti hiánya is szerepelt fokú a túlóráztatás. Elmond- tagot, 309 különböző munka- a vitában. Ezenkívül a veze- ták, hogy a jobb feltételek- bizottsági tagot. Ezek a szá- tőik és beosztottak kapcsolata- kel, üzem- és munkaszerve- mok bizonyítják, hogy a val is sokat foglalkoztak, zéssel ezt el lehetne kerülni, szakszervezeti választások mi- Mondhatnám, hogy az élet Többen kérdezték jogosan, lyen jelentősek egy vállalat területéről szinte minden hogy á heti 44 órás munkaidő kollektívájának életében. A kérdés szóba került. Sok mikor lesz majd valóban any- csoportértekezletek, taggyűlé- olyan dolog volt, amire mar nyi. sek különösen jó fórumot ott, helyben választ kaptak a . biztosítottak a szakszervezeti, felszólalók. De lesz mit ten- . sz^clálls f* egészség- üzemi, munkahelyi demokrá- ni az új tisztségviselőknek, körülményekkel kapcsocia további erősítéséhez, bizottságoknak, mert nagyon la.ban !s jogos bírálat hane- Csincsik Istvánt, a vállalati sok útravalót kaptak. Ezek zott eh Ezek többségé olyan, szakszervezeti bizottság titká- feldolgozása, értékelése, ^ m®^^asa^z rát kerestük fel hogy ta- elemzése és a feladatok meg- nincs _is szükség külön bepasztalataikról érdeklődjünk, határozása már folyamatban ^hatéko' Az első kérdésünk: van. Általános tapasztalat rod?s,fe’. gyo^sahb, hatekovolt, hogy a szakszervezeti nyekk mtezkedesekre. A ^árbizottságok tevékenységét jó- madik dolog, amivel szintén nak értékelték. Mindössze két nagyon ^ sokan foglalkoztak, személyt nem választottak a, dolgozók^ nevelése, az okta— Mennyire élt a lehető" seggel a szakszervezeti tag" ság? meg azok közül, akiket a lölő bizottság javasolt. je— Ügy gondolom, egyértelműen megállapítható, hogy a szakszervezeti választások időszakában üzemeinknél pezsgőbbé vált a mozgalmi élet. A bizalmiakat választó csoportértekezleteken 1355-en mondtak véleményt, tettéit _ é szrevételt, illetve javasla- ciáv^ * £ tot. Valamennyi bizalmicso- portnál megtartották a beszámolót. És ha csak számszerű összhasonlítást teszünk, akkor is mintegy 40 száza. — Gondolom, nemcsak a szakszervezeti demokrácia erősödéséről, hanem ennél sokkal többről van szó. Mi erről a véleménye? A szakszervezeti demokrá- természetesen az üzemi, munkahelyi demokrácia sokat fejlődött ebtás és általában a műveltségi színvonal növelése, örvendetes, hogy ez az igény egyre nagyobb lesz. Ehhez tartozik az is, hogy javítani kell a jövőben a tájékoztatást, a kölcsönös információt. A legtöbb kérdésben helyben kell intézkedni, de lesz mit tennie a vállalati szakszervezeti tanácsnak és a bizottságnak is. Sürgették azokat az intézkedéseket is, amelyek a Minisztertanács bányászatról ben az időszakban, hiszen ezt szóló határozatában már ko nem is lehet különválasztani, rábban megfogalmazást nyer. r, ‘Kétségtelen, mind többen ér- . . mlvamtottak tek lékai többen nyiivaruuovum 2ik hogy van mondanivaió_ véleményükét, mint a korábbi juk a közös dolgokról; és ezt István, a Nógrádi fejezte be Csincsik Szénbáváiasztáskor. A taggyűléseken felszólaló is általában 8-9 leiszuiaiu elő_ hogy valaki saját sze. volt. A választások ■ is na- mélyes problémáival foglaljon demokratikus légkörben kozott volna. Többen foglal_ zajlottak le, es jo volt az koztak a pärt_, a SZOT- és előkészítés is, hiszen rourá- a sajdt határozatok végrehaj- össze 17 helyen választottak fásának fontosságával. Bizo- mast, mint akit bizalminak nyara hozzájárult ehhez a javasoltak. Több fiatal es no kedvezd légkörhöz a szénbá- került a tisztségekbe. A bi- nyaszaf. helyzetének stabili- zalmiaknal csaknem 36 sza- zalódása. Az a politikai lég- zalékos a cserélődés, a mu- kör ig> ami jellemzö volt a helybizottsagoknal énnél na- xi. pártkongresszust megelő- gyobb, 46 százalékos es a szak- zg ^ m^g jnkdbb az azdta meg is teszik. Alig fordult nyák szakszervezeti bizottságának titkára. B. J. A közvélemény rreesnednszft gyelemmel kíséri állami életünk, a jogalkotás, a bűnüldöző, igazságszolgáltatási és államigazgatási szervek működését. Elismerően szólnak eredményeinkről, de jogosan bírálják a fogyatékosságokat is. Mert akad még bürokratikus gondolkodás és ügyintézés, tapasztalni nehézségeket, és az sem ritka, hogy a közérdeket háttérbe szorítják, vagy mellőzik éppen azok, akiknek azt védeniük kellene. Az elmúlt években sok új törvény és más jogszabály látott napvilágot. Senki sem vitathatja, hogy olyan új törvényeink, mint az alkotmány módosítása, az ifjúsági, egészségügyi, szövetkezeti, külkereskedelmi törvények, a családjogi rendelkezések korszerűsítése, a tervezés rendjéről, vagy éppen a miniszterek felelősségéről alkotott magas szintű jogszabályok jól szolgálják szocialista céljainkat. Mégis sok tekintetben jogosak azok a kritikai észrevételek, amelyek szóvá teszik, hogy jogszabályaink — különösen a végrehajtási rendelkezések — olykor nem elég világosak és nem mindig egyértelműek, s a 'közérthetőségükkel is baj van. Az természetes, hogy az állami és jogi munkában tapasztalható fogyatékosságoknak is a kommunisták a legélesebb kritikusai. De örvendetes tény, hogy a társadalmi tudat fejlődésének eredményeként a közvélemény is mindinkább a közösség érdekeinek szemüvegén át mond ítéletet állami és jogi munkánk egészéről, gyakran már a részkérdéseiről is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy társadalmunkban mind nagyobb tért hódít az egészséges közmorál, amely a szocializmust építő dolgozó emberek nagy többségének felfogását fejezi ki. Szocialista társadalmi, gazdasági rendünk erősítése és védelme, a társadalmi és az egyéni, vagy a csoportérdek lehető legjobb összehangolása, a becsületes munka tisztelete, a szocialista humanizmus és demokratizmus, a törvényesség és igazságosság egyre inkább uralkodóvá válik társadalmi tudatunkban. Ezért is tűnnek szembe manapság sokkal élesebben a szocialista elveinkkel ellentétes jelenségek és ' cselekedetek. Ezért teszik sürgetően szóvá, hogy a mi eszméinktől eltérő és idegen, törvényeinkbe ütköző cselekedetekkel szemben az állami szervek, köztük igazságszolgáltatásunk is, lépjenek fel még határozottabban, még következetesebben és szerezzenek mindig és mindenütt érvényt a törvényeknek1 Ezek alapvető követelmények. Azért is hangsúlyozzuk mindezt, mert a bűnözés, a törvények megsértése, kijátszása, a jogi kiskapuk önző kihasználása még nem elszigetelt jelenségek. Gyakori a társadalmi tulajdon megkárosítása, és elég nagy Számban fordulnak elő az állampolgárok életét, testi épségét, vagy személyi tulajdonát sértő, veszélyeztető cselekmények. Sok gondot okoz hatóságainknak a szocialista együttélés normáit sértő magatartás is. Azután szervezeti bizottságoknál is eléri a 43 százalékot. Ezúttal sokkal több munkás került a választott vezetőségekbe. — Mi volt a viták közös jellemzője? Milyen kérdésekkel foglalkoztak a felszólalók? — Elsősorban azt említeném, hogy igen őszinte légkörben zajlottak le ezek az értekezletek, taggyűlések. Naeltelt időszakra. — Hogyan foglalná össze Csincsik elvtárs a tapasztalatokat és a megoldásra váró feladatokat? — Elsősorban azt említeném, ami a vitából egyértelműen tükröződött. Gyorsabb, hatékonyabb műszaki intézkedéseket várnak dolgozóink, hogy a gazdasági feladatokat jobban megoldhassák. Ebben Ügyészek munkaértekezlete Balassagyarmaton Balassagyarmaton munka- helyzetével foglalkozott a XI. értekezleten vettek részt Nóg- kongresszus határozatainak nád megye ügyészei. A ta- tükrében. Megállapította: nácskozáson megjelent Dr. Nógrád megyében is érvé- Barkas Sándor a Legfőbb nyesül a szocialista törvé- Ujgyészség büntetőjogi főosz- nyesség. Szólt a megyei fő- tál y vezetője, dr. Lakatos Jó- ügy(ész a személyzeti kérdé- zs®f, megyei pártbizottság sekről, beszámolt a nyomozás osztályvezetője, dr. Kovács felügyeleti munkáról, a bün- László, megyei bíróság elnö- ... ... , ,, ... , ... , , . . ke. és Szerénái Sándor, me- üldözésről, a büntetőbíróság, gyei rendőrfőkapitány. eljárásban való ügyészi rész„ , m•, . vételről. Szólt az ügyészek főügyész beszámolójában a «lőtt álló aktuális feladatok többi között a törvényesség ról is. pedig akadnak még i is olyan állampolgárok, akiknek egy-egy törvény csak akkor jó, ha az éppen az ő egyéni érdekeiket védi, de . kígyót- békát kiabálnak, ha az nem nekik ad igazat, vagy a hatóságok nem a javukra döntenek. És sajnos, az a jelenség sem ismeretlen. ho«v egyes állami, vagv gazdasági, szövetkezeti szervek a saját munkájuk fogyatékossásait, saját hibáikat a jogs abályok valódi vagy állítólagos hiányosságaival takargatják. A jogszabályok valódi fogyatékosságaira a figyelmet felhívni, mindenkinek jól felfogott érdeke. De úgy gondolom. hogy egyszersmind fel kell lépni a megalapozatlan, ám már-már divattá váló észrevételekkel szemben. Nem békülhetünk meg azzal az egyes gazdasági vezetőknél tapasztalható „felfogással” sem, hogy a jogászok dolga megkeresni a jogi kiskapukat és így tűzön-vízen keresztülvinni egyéni, vagy a csoport- érdeket szolgáló törekvéseiket. Sajnálatos, hogy . egyes jogászok nem kelnek a törvényes előírások védelmére, hanem ellenkezőleg cselekszenek. Alcmvető igazság ~ és Aiapveio ezt elvileg nem is támadja senki —, hogy nem csak akkor kell tisztességesen élni, dolgozni, vezetni, ha a jogszabályok minden lépésünket, úgymond, naprakész állapotban „rendezik”, vagy ha folyton a körmünkre néznek. A mi szocialista életünket erkölcsi normák is szabályozzák. Azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, amelyekkel szemben, mondjuk, árdrágítás, minőségrontás, tisztességtelen haszonszerzés miatt gazdasági bírságot kell kiróni, nemcsak pártonkívüliek vannak, hanem ott élnek és dolgoznak — gyakran vezető beosztásokban — a kommunisták is, akiktől a párt joggal elvárja a példamutatást mind az állami törvények, mind az erkölcsi normák betartásában é6 betartatásában. Ebből az is következik, hogy nem szabad eltűrni, hogy egyesek olyan „kivételes” embernek tekintsék magukat, aki válogathat abban, mit hajt végre és mit nem. Ügy gondolom, ezt újra és újra hangsúlyoznunk kell, mert csak , így leszünk képesek tovább erősíteni társadalmi rendünket, szilárdítani a szocialista törvényesség mindkét oldalát. A XI. pártkongresszus határozatának megfelelően, állami és jogéletünk jövő feladatai szervesen kapcsolódnak a szocialista építés célkitűzéseihez. Egyidejűleg kell erősítenünk a központi akarat érvényesítését a szocialista demokratizmus fejlesztésével e területen is. A szocialista állam és vele jogrendszerünk a társadalom további építésének egyik fő eszköze marad. Törvényeink és más jogszabályaink egész sorát alkottuk újjá az elmúlt években. Sok elavult, az élet új követelményeinek már meg nem felelő, funkcióját betöltött jogszabály — ideéftve a végrehajtási rendeletek egész sorát — helyébe újak léptek. A következő esztendők fő feladatát itt abban látom, hogy törvényeinr két és más jogi rendelkezéseinket megszilárdítsuk, nagyobb figyelmet fordítsunk a jogszabáyok betartásának és betartatásának ellenőrzésére. A jogszabályok számáról mostanában sok kritikai megjegyzés hangzik el. Én is vallom, hogy a kevesebb gyakran több lenne. Volt már nálunk olyan időszak, amikor a jog szerepét lebecsülték. Egyik szélsőség sem jó. Megítélésem szerint egyébként nem a törvények, még csak nem is a kormányrendeletek számával vannak a problémák, hanem az alacsonyabb szintű jogszabályokkal. Ezek számát kell óm árazottan csökken tenünk és az alsóbb szintű, a veze7 tés. mindennapi feladatai közé tartozó rendelkezések jogi köntösbe bújtatását; kell fékeznünk. A jogi és nem jogi irányítási eszközök okos kombinálása a vezetés tudományához tartozik. Kötelességünk, hogy állandóan figyelemmel kísérjük a társadalmi, gazdaságig viszonyok alakulását és ‘ rögtönzések nélkül, megfontoltan és koordináltan i döntsünk, hogy mikor, milyen irányítási eszközt alkalmazzunk. Fontos feladatunk, hogy a jogszabályok előkészítésébe még nagyobb számban és szervezettebben vonjuk be a dolgozókat. E törekvéseink ugyanis a szocialista demokrácia erősítésén, a dolgozók tapasztalatainak megismerésén és hasznosításán túl, azt is eredményezik, hogy az élet legkülönbözőbb területein dolgozó emberek olyan törvényhozókká válnak, akik egyben a közügyek intézői is. Államjogi értelemben csak az országgyűlési képviselők a törvényalkotók, de társadalmi és politikai értelemben, a jogszabályelőké- szítés demokratizmusának szélesítésével, százezrek lesznek azzá. A hazánkban uralkodó törvényes rend, a törvényesség minden értelemben elválaszthatatlan a szocialista tudattól, annak további térhódításától. Manapság sokat és sokan foglalkoznak jogi felvilágosítással. E téren a haladás nyilvánvaló, az eredmények biztatóak. Nem is a mennyiségben látom én a problémát, hanem a minőségben és a közérthetőségben. Ezért az eddiginél is jobban arra kell törekednünk. hogy a lakosság egyes rétegeinek és korcsoportjainak megfelelően differenciáljuk a jogi felvilágosítást'. Nem elégedhetünk meg azzal. hogy egy-egy leleplezett visszaélésről az üzemben, vagy a szövetkezetben elkövetett bűncselekményről, annak okairól és Összefüggéseiről a kollektíva csak az újságok sokszor szűkszavú híradásaiból tájékozódjon. Az igazságszolgáltatás alkotmányos nyilvánosságát jobban fel kell használni az állampolgárok jogi nevelésére, a társadalomellenes cselekmények megelőzésére, a bűncselekmények elkövetését lehetővé tevő körülmények megszüntetésére. A jog s az erkölcs a mi társadalmunkban mind szorosabb egységet alkot. Jogszabályaink a munkásosztály akaratát és igényeit fejezi ki, amely akarat egyben a többi dolgozó millióké is. A munkásosztály erkölcse mindinkább átfogja és áthatja társadalmunkat. A szocialista tulajdonságok és gondolkodásmód mellett, sajnos. élnek még. sőt esetenként fel is erősödnek eszméinktől és rendszerünktől merőben idegen felfogásban gyökerező magatartások, mint az önzés, a kapzsiság, a spekuláció, a harácsolás. az anyagiasság, az egyéni érdek hajszolása, a „rongyrázás” stb. Ezek javarésze nem is büntetőjogi kérdés, de ha a közvélemény erejével, nem lépünk fel időben ellenük, azzá lehetnek. A bűnözés okai között az esetek jelentős részében megtalálhatók ugvanis az előbbiekben említett és rehdszer;:viktnl idegen motívumok, mint a törvénybe ütköző cselekmények indítórúgól A polsári, a munkajogi és gazdasági Derekben és jogvitákban is gyakran jelentkezik ilyesmi. Félreértésed flkerülésere, a fentiek ellenére aláhúzzuk: társadalmunkban egyre növekvő szerepe van annak, hogy mind az államoo'“árak milliói, mind a gazdálkodó és más szervek túlnyomó többsége tisztességesen. törvényt tiszle'ő módon élnek °s dolgoznak. Nem a iogi tilalomfákról való félelmükben teszik ezt. han=m mert mind többen látják, hogy a tisztességes, becsületes életmód, a felelősségérzette! vételt munka méltó a szoci-h-'a társadalomhoz. NÓGRÁD - 1975. május 27Í, kedd
